Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

1992. június 9., kedd SZECSENY ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Szlovák vendégek is lesznek Június 14-én: találkozó Ráróson A litkei önkor­mányzat már jó ideje készül az Ipoly-völgy egyik legrangosabb nyári eseményére. Az utóbbi esztendők hagyományaihoz hűen, - a néptánc, a népdal kedvelőinek és művelőinek — idén is megrendezik a ráróspusztai kul­turális találkozót. A hagyományos, jú­nius 14-ei, vasár­napi esemény prog­ramja gyermek- tánccsoportok be­mutatójával veszi kezdetét. Délután pedig a „nagyok” lépnek színpadra, hogy tudásuk legja­vát nyújtsák. A megyei köz- művelődési köz­pont, a mihályger- gei általános műve­lődési központ, a litkei önkormányzat és a szécsényi vá­rosi művelődési és ifjúsági centrum rendezvényén ti­zenkét felnőttegyüt­tes lép színpadra. Az előkészítésnél azon fáradoztak, hogy minél több együttest nyerjenek meg a szereplésnek. Határainkon kí­vülről is érkeznek a találkozóra. Ezúttal is a szomszédos Szlovákiából jön­nek, azonban most magyar ajkúak mu­tatkoznak be. Név szerint: a Garam menti néptánccso­port, illetve a nyé- nyei citerazenekar műsorát is megte­kinthetik az érdek­lődők. Rossz idő esetén a mihálygergei mű­velődési központ­ban lesz megtartva a rendezvény. (m.j.) Milliókból megoldanák Ez is Ipolytamóc határá­ban van — címmel dr. Nyíri László levelét olvashatták egyik korábbi lapszámunk­ban. A levélíró az őslelet szép, természeti környezetét csúfító szeméttelep elhelye­zését kifogásolta. Sorait Ti­sza Attila, a község polgár- mestere szükségesnek tar­totta kiegészíteni mindenek­előtt azzal, hogy a szóban forgó helyre - Litke köz­igazgatási területére - két te­lepülés hulladékát hordják. Mindkét gazda azon fára­dozik, hogy mielőbb más, jobb megoldást találjon. Eh­hez azonban mintegy. négy-ötmillió forint kellene. Jelenleg nem áll rendelkezé­sükre ez az összeg, éppen ezért szívesen fogadnak — a falu és a túristák érdekében - minden hasznosítható javas­latot az áttelepítésre. In memóriám .. . A megyében az elsők között készült a nagy lóci I-II. világháborús emlékmű. A helyi önkormányzat anyagi hozzájárulásával, a la­kosság adományaiból megvalósított emlékhelyen az áldozatok neve is olvasható. kép: Rigó Tibor Élő skanzen Hollókőn „Popcorn” a szakajtóban A hollókői asszonykórus idén ünnepli megalakulásának hu­szadik évfordulóját. Az elmúlt két évtized alatt sokfelé meg­fordultak, de ez az írás nem az érdemeiket, eredményeiket kí­vánja ismertetni, méltatni. Ezút­tal arról a sajátos, szórakoztató tevékenységükről lesz szó, melynek nagyérdemű közön­sége a faluba látogató szervezett csoportokból - és a furfangosan közéjük keveredő egyéni túris­tákból - tevődik össze. A tizennégy középkorú hölgy nemrégiben német vendégek kedvéért öltötte magára a ha­gyományos viseletét, s termé­szetesen műsort is adott. Az ér­kezőket - amint illik - palóc vendégszeretettel kínált finom rétessel és teli pálinkáspoharak­kal fogadták. (A nemes folya­déktól ugyan néhányan igen csak kapkodtak a levegő után, de ez különösebben senkit nem zavart.) A kóstolót követően az ide­genvezető vette át a főszerepet: körbe vezette a csoportot az Ófaluban, felhívta a figyelmet az értékekre, látványosságokra. Az asszonyok pedig ezalatt a fa­lumúzeum udvarán készülődtek egy újabb produkció bemutatá­sára. Egykettőre fonót alakítot­tak, majd az odaszállingózó né- zelődőknek ízelítőt adtak a kézi fonás mesterségéből. Közben persze a hangulatkeltő éneklés­ről sem feledkeztek meg. A többnyire idős kirándulók Baranyából, Bácskából, illetve a Felvidékről (nem éppen ön­szántukból) kerültek német föl­dre, néhányan közülük a ma­gyar nyelvet is beszélték. A bemutató viszont — nem túlzás! - osztatlan sikert aratott a kö­rükben. Nagy tapssal jutalmazták a vendégmulattató következő ré­szét is. Ez abból állt, hogy a szövőház udvarán az ügyes ke­Hollókőn tovább éltetik a népi hagyományokat. Fotó: Rigó T. zek hamar tüzet szítottak, körül­táncolták, dalolták azt, majd el­érkezett az előadás fénypontja: a szabad tűzön kukoricát pattog­tattak. A csoporton halk, elis­merő morajlás futott végig, mi­közben megállapították, hogy a szitában fehérlő valami nem más, mint a kedvelt csemege, a „popcorn.” Szakajtóban körbekínálták a friss ropogtatni valót a fényké­pezőgéppel, videóval forgolódó idegeneknek. így ért véget az élő skanzen szórakoztatója, mely - egy másik megrendelő­nek hamarosan újra kezdődött. Megtudtuk, hogy az asszo­nyok mindezt csekély fizetsé­gért vállalják, de amint mon­dani szokták, nincs olyan pénz, ami ne jönne jól. Feltűnt vi­szont, hogy férfiembert egyálta­lán nem lehet látni a hollókőiek vendégcsalogató programjai­ban. Sőt, egyesek szerint a szi­gorú férjek nemcsak hogy távol tartják magukat ettől, hanem egyikük-másikuk nem is szíve­sen engedi el az asszonyát tán­colni, énekelni. Olyan is akad a berzenkedők között, aki azt mondja: ha az asszony minden­áron mozogni akar, menjen el fát vágni(?). Persze a feleségek rendsze­rint elengedik a fülük mellett az ilyen megjegyzéseket, s teszik a dolgukat, úgy, ahogyan máskor. Sok sikert hozzá a következő húsz évre is! Faragó Zoltán Lesz tornaterem? • Nagylóc. Tornatermet sze­retne építtetni a helyi önkor­mányzat az iskola mellé. Pályá­zaton négymillió forintot nyer­tek erre a célra, de a tervük csak akkor valósulhat meg, ha az egyházközséggel is sikerül egyezséget kötniük. A kisze­melt, mintegy ezer négyzetmé­ter kiterjedésű terület ugyanis a katolikus egyház tulajdonában van. Más megoldással # Rimóc. A helyi önkormány­zati képviselő-testület nemrégi­ben megtartott ülésén úgy dön­töttek a résztvevők, hogy ezen­túl havonta egy alkalommal csak a szociális ügyek vizsgála­tával foglalkoznak. Ugyanis munkájuknak mindmáig ez a legidőigényesebb, a legnagyobb kürültekintést igénylő része. Folytatása következik • Karancsság-Ságúj- falu-Szalmatercs. A három falu képviselő-testülete nemré­giben közös összejövetelen tett kísérletet arra, hogy eldöntse, melyik cég üzemeltesse a tele­püléseken megépült vezetékes ivóvízhálózatot. A beérkezett ajánlatokat megtárgyalták, de megállapodás nem született. így a jövőben ismét sort kerítenek hasonló megbeszélésre, ahol minden bizonnyal eldől, melyik ajánlkozó kapja a megbízást. Karatereménységek találkozója Nyeremény Magyargéc. A község ál­talános iskolája a jövő­ben még kedvezőbb felté­telek között működhet. A tervek szerint ugyanis tantermekkel, szertárral, műhellyel fogják bőví­teni. Ezt a célt szolgálja az önkormányzat nem­régiben pályázaton el­nyert 1,9 millió forintja. Zátonyra futott a tejüzem hajója A szécsényi tejüzem sorsáról, átalakulásáról korábbi lapszámunkban olvashattak. E témá­hoz csatlakozik az alábbi hozzászólás, melyet azok a dolgozók küldtek szerkesztőségünkbe, akiket elbocsátottak. Az üzem életében nagy perspektíva reményét ébresztette az 1991-es esztendőben az írek érdek­lődése. Megcsillant a lehetőség a foglalkoztatási nehézségekkel küszködő térség mezőgazdaságá­nak fellendülésére. Óriási várakozással figyelték az eseményeket a dolgozók és a vezetők, de a ve­gyes vállalat végül is Szécsényben nem jött létre. Csalódást okozva az érintetteknek, a Közép­magyarországi Tejipari Vállalat (KTV) vezetése 1992. január 22-én bejelentette a szécsényi tej­üzem leállítását a veszteséges tevékenység miatt. A KTV vezetése - hiszen ez a legkényelme­sebb - a reális önkritika gyakorlása helyett, a szé­csényi tejüzem veszteségességét elsősorban a he­lyi vezetés rovására írja. Az érintettek ezt termé­szetesen ilyen rangsorolással, határozottan visz- szautasítják, noha a negatív mérleg kialakulásá­nak indoklásában a második helyen az objektív tényezőket is megemlítették. Evek óta ismert volt, hogy a legfőbb veszteség- forrás az alapanyaggazdálkodás, melynek javítá­sát maximális technológiai fegyelem mellett is megszabja a mechanikai színvonal. A központ követelménye e tekintetben azonban nem ele­gendő, ha a korszerű berendezéshez szükséges anyagi eszközöket nem biztosítja. A KTV által kötött exportszállítás veszteségei szintén a szécsényi üzem eredményeit rontották, mivel a terméket még a belföldi áraknál is alacso­nyabb áron értékesítették. Röviddel a folyamatos termelés leállítását kö­vetően a KTV vezetése a saját kft-jével, újra indí­totta a termelést, majd leredukálta a termékszer­kezetet, melyhez a váci tejüzem biztosít alap­anyagot. A szécsényiek 20 százalék körüli kapaci­táskihasználása mellett feltehetően így már jöve­delmezővé vált a termelés. Legalább is a kft-nek. Az önös érdekek érvényesülése végülis iga­zolja, hogy számukra sokkal fontosabb saját kft-jük elhelyezése, mint a szécsényi tejüzem jö­vője, illetve 78 ember sorsának alakulása a mun­kanélküliségben élenjáró térségben. Szomorú, hogy ez a kollektíva még az esélyt sem kapta meg elképzelésének bizonyítására az eredeti koncepció szerint a Nógrádtej Kft.-vel együttműködve, új termékszerkezet kialakításá­val, a nyilvános pályáztatásban rejlő újfajta lehe­tőségek kihasználásával. Tudomásunk szerint valaki 20 millióért kívánja megvásárolni az üzemet, tizenöt főt foglalkoz­tatva, instabil piaci háttérre alapozva tervét. Meg­győződésünk, hogy ilyen tőke nélkül is privati­zálható az üzem. Az 1990. évi 8. törvény a hazai befektetői szándékot kívánja megvédeni, amikor pályázat kizárására ösztönöz. A törvény előírja továbbá, hogy pályáztatás esetén a pályázatot ki­író vállalat dolgozóit kell előnyben részesíteni. Ezzel sajnos az üzem dolgozói nem tudtak élni, mivel az igazgató nem írt ki pályázatot. Talán mert félt, hogy megvásárolják az üzemet és így nem részesülhetett volna bizonyos előnyökből. Június 14-én a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Isko­lában karateversenyt rendeznek. A házigazda szécsényi klub ide várja a kőbányai, érdi, lőrinci, pásztói és salgótarjáni sportoló­kat, hogy ismét tatamira lépje­nek. A szécsényi Bagyal Pétert, a verseny fő szervezőjét ez alka­lomból invitáltuk egy kis be­szélgetésre. Róla egyebek közt megtudtuk, hogy 21 éves kora ellenére már komoly karatésnak számít.- Mikor ismerkedett meg a sportággal?- Tízéves koromban kezdtem az edzéseket, s nagyon sokat köszönhetek Vankó Sándornak, akkori szécsényi mesteremnek.-Röviddel az „ismerkedés" után az ifjúsági bajnokságon második helyezést ért el. Minek köszönheti ezt?-Talán annak, hogy nagyon szeretek karatézni. Ez tölti ki minden időmet. Már többféle harcmodort kipróbáltam, s nyer­tünk már megyei csapatbajnok­ságot és egy győri, úgynevezett zártversenyen is jó eredményt sikerült elérni. Három éve a ka­rate egy másik ágát ismertem meg, s úgy érzem, ebben megta­láltam, ami fontos nekem. Bagyal Péter nagyon büszke a tanítványaira.-Ki segít a felkészülésben?- Pestre járok hetente. Halász Károlyhoz, aki világhíres spor­toló: kick-box világbajnok és Világkupa-győztes, a kőbányai klub edzője. Ő az egyik példa­képem, tőle nemcsak technikát, hanem elméletet, emberséget is tanulhatok. Ezt hozom haza a tanítványaimnak, akikre nagyon büszke vagyok. Zenés tornát vezetek az óvodásoknak - az országban harmadikként. A ki­csik nagyon ragaszkodóak. Az iskoláskorúak házibajnokságo­kon indulnak, s országos verse­nyen ketten bekerültek a leg­jobb nyolc közé.- Mit nyújt ez a sport a gye­rekeknek?- Szeretném elmondani, hogy edzéseink nem verseny- centrikusak. Barátok vagyunk, s - úgy vélem - ez nekik is sokat jelent. A karaténak a kölcsönös tiszteletadás az egyik fontos alapelve. Ezt ők is érzik, s igye­keznek ennek megfelelni. Persze az sem lesz baj, ha eredményesen szerepelnek a szécsényi karatésok a közelgő versenyeken! Várkúti A szélrózsa minden irányába Litke. A körzeti általános iskola diákjai a tanév utolsó heteiben - önkormányzati támogatással - osztályki­rándulásokon vettek részt, szép tájakat, nevezetessége­ket ismerhettek meg. A mi­hálygergei tagiskola Aggte­lekre, Párádra utazott, az egyházasgergeiek Szentend­réi, Esztergomot tekintették meg. A korábbi úticélok kö­zött szerepelt Eger, Debre­cen, az elmúlt hét végén pe­dig az alsó tagozatosak Bu­dapestre kirándultak. Zenesuli Szécsény. A városi zeneis­kola alig hogy bezárta, már tárja is ki a kapuit. Ugyanis a nemré­giben megtartott tanévbúcsúz­tató után, ezekben a napokban fogadja a jelentkezéseket az újabb évadra. A felvétel - a művelődési és ifjúsági cent­rumban -júliusban lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom