Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27-28 / 151. szám
1992. június 27-28., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 9 Barkácstanácsok ezermesternek Fontos tudnivalók kertbarátoknak, a fák orvoslásáról A csiszolás ABC-je A fa- és fémfelületek simára csiszolása látszólag egyszeri művelet: fogunk egy csiszolópapírt, s addig dörzsöljük vele a munkadarabot, míg eltűnnek róla az apró dimbek-dombok. Valójában a csiszolás szerteágazó forgácsolási művelet, amelynek számos változata, eszköze, módszere és fortélya van. A saját kivitelezésű csiszolás is más-más feladat elé állítja barkácsolót, attól függően, hogy kézi, vagy gépi erővel lát hozzá. A kézi csiszolásnak kétféle alapkelléke van: a ráspoly (fareszelő) és a csiszolópapír, csiszoló-vászon. A ráspoly speciális fogazású reszelő. Egyenes, hosszú nyeléből előrenyúló pengéje lehet lapos, félgömbölyű vagy kerek. Az utóbbi kettő hegyes, a lapos ráspoly oldalai végig párhuzamosak. A ráspoly-fogak önállóan. félkörívű karmokként állnak ki a pengéből, éleik előre, a hegy felé néznek. Éppen az ilyen úgynevezett előre-dol- gozó fogazat miatt csak toláskor lehet a ráspolyt a faanyag leválasztására használni. Kétkezes szerszám, a felület hatásos le- simításához, illetve az erőteljes forgácsoláshoz a munkadarabot jó erősen rögzíteni kell. A nyelet fogjuk a jobb kézbe, a penge végét szorítsuk ballal az anyagra, s az erőteljes tolást laza visszahúzás kövesse. Leginkább szerszámnyelvek végének méretezésére használatos - egy 30 cm-es félgömbölyű és egy 10-es (1 cm átmérőjű) kerek ráspollyal a házkörüli fareszelési munkák megoldhatók. A csiszolópapírok nagy választékban állnak a barkácsolók rendelkezésére. Vannak ívesek, korong alakúak és szalagsze- rűek. Az ívesek kézbe vagy csiszolótömbre (fa- vagy habszivacs-darabra) fogva - lásd az ábrán -, illetve vibrációs, lapos munkafeiületű kis kézi csiszológépeken használatosak. A közepükön felhasított kis korongokat a barkácsgépek kiegészítő csiszolótárcsáira, a szalagokat pedig szintén a kézi elektromos gépekre lehet fölerősíteni. A csiszolók anyaga lehet kül- lönlegesen erős papír (mint a padlócsiszológépek összeragasztható szalagja), lehet víznek és benzinnek ellenáló (amilyennel például az autók gittel már átvont karosszériaelemei vizesen tökletesen simára csiszolthatók), s lehet vászon, mint az evőeszköz fényesítéséhez való smirgli. Felületük - szaknyelven: élük -korund, üveg, vagy más igen kemény szemcse. A szemcsék sűrűsége határozza meg a csiszolás finomságát: minél nagyobb a sűrűség, annál jobban közelít a végeredmény a tükörsimasághoz. Jelölése - az ún. szitaszám - 8-tól 1.000-ig terjed, a nedves papíroknál 10-től 800-ig. A gyakorlatban a barkácsolóknak a durva-csiszoláshoz a 30-as, a közepeshez a 80- as, a finomhoz a 200-as; vizes csiszoláshoz pedig a 400-as vagy ezekhez közeli jelzésű papírok felelnek meg. Szűcs J. Hívatlan vendégek a gyümölcsösökben Macskaméz - mondják az ország sok vidékén a gazdák, amikor kertjük fáit mustrálva az ágakon, törzsrészeken meglátják a kezdetben sárga, később elbamuló, kocsonyás, majd megkeményedő mézgát. S ha nagy mértékű a mézgásodás, azt jelzi, hogy a csonthéjas termésű fa - elsősorban a cseresznye, a meggy, a kajszi- és őszibarack, a szilva és mandula -, továbbá az ezekkel rokon díszfa te- nyészkörülményeiben valami nincs rendben - élettani zavar, betegség lépett fel. Ezek a fajok egészségesen is hajlamosak a mézga-kiválasz- tásra (a szilván például ép állapotban is gyakran megjelennek az apró cseppek), a kóros mézgásodás azonban - kivált idősebb, elhanyagolt fáknál - arra utal, hogy a nem kezelt sérülések, elhanyagolt fagyfoltok, gombásodások, jégverések, esetleg túlzásba vitt metszések megbetegítették a növényt. De kiváltó ok lehet a nem megfelelő, főként a mészhiányos talaj. A baj megelőzhető, ha kerüljük az egyoldalú nitrogéntrágyázást, s ha már csemete-korban ügyelünk arra, hogy a fa ne kerüljön fagyzugos, magas talajvízszintű, kedvezőtlen helyre. A prevenciót segíti az is, ha mindjárt a termés leszedése után elvégezzük a csonthéjas termésű fák koronaritkító metszését, s folyamtosan védjük őket a rovarkártevők, a gombásodás ellen. Ha már a macskaméz-gócok megjelentek, eredményt ígérő kezelés, ha az erősen mézgás és lemetszhető részeket úgy távo- lítjuk el, hogy kis darabot az egészséges részből is lekanyarí- tunk. A le nem metszhető felületekről alaposan, egészen az egészséges részekig hatolva le kell kaparni a mézgát, majd 1 százalékos töménységű sóskasavval, vagy ecetes vízzel beecsetelni. Jótékony hatású a keletkezett nyílt sebfelületek be- kenése oltóviasszal, vagy sebfestékkel. Még egy tanács: ha „mézgáék" megjelenésekor nem találunk a fán külsérelmi nyomokat, feltétlenül vizsgáltassuk meg, hogy milyen a talaj mésztartalma. dr. Komiszár Növényölő hang! Madame Marmonet minden szombat reggel vidáman trillázva öntözte növényeit. Kedvence Rogers és Hammerstein musicalje, a „The Sound of Music” volt. A hölgy jókedve azonban estére lelohadt, mivel virágai sorra lekonyultak, majd másnap reggelre elpusztultak. Madame Marmonetet írt egy francia magazinnak, hogy adjon tanácsot. Michel Rocho, a botanikai kutatóintézet tudósa elküldte a szerencsétlen hölgynek egyik legellenállóbb orchideáját. Ez a virág is csak két napig bírta Marmonetnél. A profesz- szor rájött a dolog nyitjára és felállította a diagnózist: „A hölgy hangja olyan, mint egy nyikorgó csavar, s annak hatására olyan hullámok keletkeznek. amelyek megölik a növényeket. Keresztrejtvény Beküldési határidő: július 4. Legutóbbi fejtörőnk helyes megfejtése: "Én vagyok a gyárunk legjobb racionalizálási szakértője.” Könyvjutalmat nyertek: Petrovics Ferenc Salgótarján, Pécsk'ó u. 11., Szabados János Ipoly szög, Fő utca 40., Gembiczki Elvira Mátra- almás, Rákóczi u. 30. A könyveket postán juttatjuk el nyerteseinknek! Nyári divatrögtönzések Senki nem időmilliomos, kivált a hölgyek nem. Ezért ezúttal olyan nyári divatötletekkel szolgálunk, amelyeknek kivitelezéséhez még tű és cérna is alig-alig kell. Ám ezek a - nevezzük így — rögtönzések érdekes külsőt, kellemes megjelenést kölcsönöznek, s igazán nem időigényesek. A nyári szabadság idején gyakran okoz gondot, hogy a fürdőruha fölé magunkra kellene kapni valamit - de éppen nincs kéznél semmi... Ha azonban kerítünk egy fürdőlepedőt, amelynek mérete legalább 140x100 cm, pillanatok alatt kreálhatunk magunknak ízléses „plázs-szoknyát”. A rajzokon látható, miként kell úgy magunkra tekerni, hogy ne csak takarjon, hanem sikkes, sőt egzotikus is legyen. Megfogjuk a leplet és egyik végét elől középig, a másikat hátul vezetve a derekunk köré csavarjuk. Ezután összefogjuk - ráncba szedjük - az ábra szerint, nem egészen a szélét, hanem kicsit lejjebb, mert a peremét kell jó erősen begyűrni a másik alá. íme. a végeredmény: kényelmes, kellemes asszimetri- kus. rögtönzött strand-szoknya. (Érdemes ilyen méretű anyagot venni - például selyem- vagy pamut dzsörzéből, ami nem is drága - és beszegni, így szert tehetünk egy divatos, saját tervezésű modellre.) Kitűzővel egyébként rögzíthetjük, hogy biztonságosabbnak érezzük. Záhonyi Lujza divattervező Illem és jómodor terített asztalnál Séta - KRESZ hölgyeknek és uraknak A viselkedési kódexek egyik legterjedelmesebb fejezetét a kulturált étkezés szabályai alkotják. Mert évszázadok óta élnek, változnak és gyarapodnak a táplálkozás rítusai, olyannyira, hogy a rossz nyelvek szerint aki a terített asztal melletti viselkedés minden kívánalmának eleget akar tenni, ignecsak éhen marad. . . Az evés illemszabályainak erdejében azonban biztos tájékozódási pontot jelent a több, mint egy évszázada megfogalmazott - s Kalocsa Rózsa egykori illemtanász által papírra vetett aranyszabály: „Az étkezés, ha az éhség csillapítására szolgál is, történjék oly módon, hogy másoknak, ha látják, ne múljék el az étvágya". Aki ezt az alapvetést szem előtt tartja, nagyobb vétség bűnébe nem esik. Ami a vétséget illeti: sok a bizonytalanság akörül. hogy mely étkek fogyaszthatok evőeszköz köz- beiktatása nélkül. Nos, a régi szép időkhöz képest, amikor eleink még csak saját „ötágú villájukra" voltak utalva, alaposan leszűkült a kör. Általában kézi segítséggel ehetjük a különféle gyümölcsöket, de például az őszibarackhoz, a sárga- és görögdinnyéhez kés is, villa is szükségeltetik. Mellőzhetjük az evőeszközöket a szendvics, a főtt kukorica, az apró teasütemény, a pogácsa és a fánk bekebelezésekor, sőt a virsliévés alkalmával is, de csak akkor, ha mustár, vagy torma a „kísérő”, mert ha valamilyen mártással tálalják, a kézbefogás már illetlenségnek számít. A szárnyasok különféle testrészeit szüléink illemkódexe szerint még nyugodtan lehetett kézi segédlettel enni, de újabban nem. Egyetlen kivétel, ha a ház asszonya a combcsont végét alufóliába csavarva tálalja. Jól ismert a szabály, hogy séta közben, egyidejű érkezéskor, vagy egyéb alkalmakkor az udvariasság azt követeli, hogy a férfiú maga elé engedje a hölgyet. De ez alól is van kivétel! Illendő például átvenni a „vezető szerepet”, ha kettesben nagyforgalmú, zsúfolt útszakaszon akarnak túljutni, esetleg színházban, moziban a ruhatárhoz, a büféhez igyekeznek. Étterembe, presz- szóba, s általában nyilvános helyekre érkezve ugyancsak a férfiúnak kell előre mem nie, és övé az elsőbbség az asztalnál is: partnernője és a maga nevében ő rendel, s rá vár a számla kiegyenlítése is. Pár évtizeddel ezelőtt a séta-etikett még úgy szólt, hogy jól nevelt hölgy karonfogva kizárólag a vőlegényével, vagy férjével járhat. Ez a pozitúra ugyanis nemcsak a testi, hanem az érzelmi bizalmas közelség jele. Manapság kevésbé szigorú az illemszabály, kart karba öltve - jó hírük veszélyeztetése nélkül - sétálhatnak a szebbik nem tagjai régi ismerőseikkel, iskolatársaikkal, rokonságuk férfi tagjaival. Ha pedig csúszós az út, vagy esik az eső és csak egy esernyő van kéznél, a férfinak nemcsak lehet, hanem illendő is karját fölajánlania partnernőjének. Évszázados hagyomány. hogy páros közlekedésben a hölgy baloldalán halad az úr. Ha viszont keskeny járdán vezet útjuk, nem a „balkéz-szabály” érvényes, hanem az, hogy a férfinak a nő útest felőli oldalán a helye. (szóma)