Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-26 / 150. szám
Bosznia Szarajevóban folytatódtak a harcok A magyarság sorskérdéseiről Szorosabb együttműködés Országaik szorosabb politikai és gazdasági együttműködése mellett foglaltak állást a feketetengeri térség állam-és kormányfői csütörtökön a törökországi Isztambulban. Az erről szóló nyilatkozatot Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldova, Oroszország, Örményország, Románia, Törökország, Ukrajna, valamint az eddigi megfigyelőből a közösség teljes jogú tagjává választott Albánia legfőbb vezetői írták alá. A hírügynökségek által ismertetett nyilatkozat rögzíti a résztvevő országok gazdasági együttműködésének elveit, hangsúlyozza az együttműködés kiemelkedő politikai jelentőségét. Az ünnepélyes aláírást követő rövid felszólalásaikban a résztvevő állam- és kormányfők sík- raszálltak azért, hogy válságoktól és etnikai villongásoktól sújtott térségüket a béke és a stabilitás övezetévé változtassák. Lemondott a szír kormány Háfez Asszad szíriai elnök elfogadta Mahmud az-Zubi miniszterelnök kormányának szerdán benyújtott lemondását, és felkérte a kormányfőt az új kabinet megalakítására. A lemondás az alkotmánynak megfelelő lépés volt, miután márciusban kezdetét vette Asz- szad elnökségének újabb hétéves periódusa. Asszad felkérte az 1987 óta hivatalban lévő kabinetet az ügyek vitelére az új kormány megalakulásáig. Diplomaták véleménye szerint a kormány összetételében vagy Szíria politikájában kevés változás várható. Nürnbergi visszhang Antall József, tekintettel a nyugati beruházásokra, mindenekelőtt azon fáradozott, hogy Magyarországot a kockázatokkal és veszélyekkel teli régión belül a béke és a stabilitás szigeteként tegye ismertté, — írta csütörtöki számában a Nürnberger Zeitung a magyar kormányfőnek a bajor városban tett előző napi látogatásáról beszámolva. A cikkíró szerint Antall miniszterelnök nem a kéregető, a folyamodó szerepében várja a müncheni világgazdasági csúcstalálkozót, „hanem inkább a Nyugat mintatanulójaként, aki elviszi jutalmát”. Egy másik helyi lap, a Nürnberger Nachrichten szintén figyelemre méltónak tartotta a magyar politikai stabilitást, ösz- szehasonlítva a kelet- és a középeurópai térség forrongásban levő országaival. A lap beszámolójának címében azt emelte ki, hogy Magyarország „háborúk és válságok konfliktusmezőjében” fekszik, ám a térség legstabilabb országa. A Strasbourgban csütörtökön megkezdődött béketárgyalások ellenére csütörtök hajnalban is folytatódtak a harcok Szarajevóban: szerb szabadcsapatok lőtték a bosnyák fővárost, de sikertelenül próbáltak kulcspozíciókat elfoglalni. A belgrádi rádióra hivatkozó Taniug-jelentés alapján harcok voltak a helyi repülőtérre vezető utak mentén és a környező településeken is. Szerb források szerint tüzérségi és gyalogsági összecsapások folytak. A Strasbourgban kezdődő béketárgyalások előtt Vladislav Jo- vanovic szerb külügyminiszter Roland Dumas francia hivatali kollégájával Párizsban tartott találkozóján kétségeit fejezte ki a tárgyalások eredményei illetően. A szerb külügyminiszter szerint Bosznia nemzetközi katonai akciót követel, és Horvátországgal megállapodást kötött, mely megengedi horvát egységek jelenletét Bosznia területén. A bosnyák külügyminiszter egyébként az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökéhez intézett levelében nemzetközi katonai beavatkozást sürgetett a vérontás megszüntetése érdekében. Minden más eszköz kudarcot vallott eddig, az egyetlen lehetőség, ami meg megmaradt, a katonai beavatkozás — hangoztatta a levél. Elkerülhetetlen a népszavazás Milan Knazko, Szlovákia kül- kapcsolatainak új minisztere úgy véli: a közös csehszlovák állam jövőjének eldöntése érdekében elkerülhetetlen lesz a népszavazás. Nyilatkozatában Knazko azt mondta: nem biztos, hogy a népszavazás kérdésében már szeptember 30. előtt döntés születik. A csehországi, illetve a szlovákiai választásokon győztes politikai erő, a Polgári Demokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom abban állapodott meg az előző hét végén, hogy szeptember végéig a két köztársasági parlamentnek megállapodásra kell jutnia az állam- berendezkedési vita eldöntésének módjában. A szlovák kül- kapcsolatok minisztere szerint elképzelhető, hogy a megállapodás — egyelőre nem az érdemi megoldásról, hanem csupán a népszavazás megrendezéséről — csak az év végén, esetleg a jövő év első negyedében jön létre. Amennyiben Bosznia-Hercegovinában tovább folytatódik a háború, Horvátország kénytelen lesz beavatkozni — jelentette ki a Le Figaro című párizsi lapnak adott nyilatkozatában Franjo Tudjman. A horvát elnök a lap csütörtöki számában megjelent interiújában álláspontját azzal indokolta, hogy amennyiben a Boszniában élő horvátokat népirtás fenyegetné, és nem lennének képesek megvédeni magukat, Horvátországnak segítséget kell nyújtania. — A politikai megoldást részesítem előnyben — mondta Tudjman, a Lord Carrington védnöksége alatt a strasbourgi délszláv tárgyalásokra utalva —, de amennyiben a békés rendezéshez elengedhetetlen a katonai intervenció, akkor híve vagyok az ilyen beavatkozásnak. A horvát államférfi szerint a strasbourf ;i konferencia azért is nagy je- entőségű, mert olyan időszakban kerül rá sor, amikor „külföldi katonai beavatkozás fenyef et”. — Európának végre letre ellene már hoznia „a beavatkozás mechanizmusát”: ma Jugoszlávia, holnap más térségek számára, s a hasonló akciókra az EK, a NATO és a helsinki folyamat keretei között kerülhetne sor — vélekedett Tudjman. Rory: a „Roderick” lovagi erőt és tekintélyt sugárzó férfinév becézett alakja. De a szó régies értelme az is, hogy „hármat”. A BBC pályázatára egy kilencéves angol kislány küldte be ezt a nevet, azzal, hogy szerinte Nagy-Britannia büszke, erőteljes, de a döntésekben méltányosan szelíd elnöke lesz a közösségnek a második fél évben. Négyezer pályázat közül nyert ez a név, és kitalálója jutalmul az egyik külügyminiszter-helyettessel ebédelhetett a brit parlamentben. Rossz nyelvek szerint azonban a Rory üstöké körül keringő csillagok inkább arra utalnak, hogy kóvályogni fog a brit kormány feje a második fél évben. „Az elnökség nem ad semmilyen többlethatalmat a döntésekben, viszont több felelősséggel jár” — írta az elnökség programfüzetéhez készült előszavában John Major miniszterelnök. De azért megígérte, hogy kormánya igyekszik majd rányomni bélyegét az események alakulására. Ezt is írta: „Kelet- és Közép-Eu- rópa népei a kommunista elnyomás évtizedei után megtalálták szabadságukat. Fájdalmas átmenet vár az egész térségre. Életbevágó, hogy az EK segítse a piac- gazdasági átmenetet, előkészítve egyszersmind ezeket az országokat a későbbi közösségi tagságra”. Az EK-ban félévenként más és más tagállam a soros elnök. Ez nagyjából adminisztratív, szervezési feladatokat jelent, és némileg több munkát a döntések előkészítésében, hiszen az EK tényleges ügyintéző szervei, a szakmai miniszteri tanácsok ülésein az elnök ország illetékese elnököl, s a nemzetközi életben az érintett ország kormányfője, illetve külügyminisztere képviseli a közösséget. A félév-végi rendszeres EK csúcsértekezletet is az elnök országában rendezik, ez Megsérült az utolsó transzformátor Csupán szórványos lövöldözések zavarták meg szerda éjszaka a Dnyeszter mentén létrejött viszonylagos nyugalmat. A legkomolyabb tűzpárbaj a dubosz- szári vízi erőmű közelében zajlott. Találat érte az erőmű utolsó, még ép transzformátorát is. A zsiliprendszer irányíthatatlanná vált, és nagy mennyiségű transzformátorolaj jutott a Dnyeszter vizébe. Az éjszaka során Parkani falu közelében a Dnyeszter menti gárdisták lelőttek két moldovai MI-24-es helikoptert, amelyek állítólag terrorista csoportokat dobtak át a folyó bal partjára. most decemberben a skóciai Edinburgh-ben lesz. Bár John Major meghirdette, hogy kormánya „Európa szívében” akar politizálni, és az elnökség nem választás, hanem rendtartás kérdése, azért most mégis sokan gondolkodnak a többi tagállamban, vajon meg le- het-e bízni Rory ban? Mi lesz, ha étvágya támad épp Európa szívére, az egységtörekvésre? A két évtizedes brit-EK viszony ugyanis mintha egyvégtében csak huzakodások, perpatvarok története lett volna. Most különösen kényes a helyzet, miután a dánok június 2-án népszavazáson elutasították az EK uniószerződéseit, amelyek az ezredfordulóig kijelölték — volna? — a mind szorosabb egység útját. Mi lesz, ha a dán „nemet” megint az EK lazítására, bomlasztására akarja felhasználni a brit elnökség? Ha a többiek nem értenek egyet, mélyülhet a közösség válsága, és halasztódik az EFTA- beli és a közép-európai jelentkezők belépése. De ha csak lazító engedmények árán lehet a dánokat jobb belátásra, újabb népszavazásra bírni, lehet, hogy furcsamód épp Nagy-Britannia lesz az EK megmentője, s az új tagok belépésének megkönnyítője. Mindez még majd elválik. Az „akadékoskodó britekről” alkotott európai kép azonban addig sem méltányos. Nagy-Britan- niának valószínűleg mindenki másnál nehezebb megférnie egy akolban Európával, és ez sok mindent megmagyaráz a nehézségekből. Szigetország, amelyet politikai és kulturális hagyománya inkább Amerikához fűz. Nemcsak kísérti birodalmi múltja, hanem hétköznapjaiban is érvényesül még az emlék: a (brit) nemzetközösség országaiból nagyon olcsón importál élelmiszert, maradék mezőgazdasága pedig kisebb és hatékonyabb az európai átlagnál. Ezért a nyolcul magyarság sorskérdéseiről volt szó szerda este Londonban, a Nagy-Britanniában élő harmincezer magyar mintegy száz képviselője és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége ideiglenes elnökének összejövetelén. A londoni magyar nagykövetség szervezte megbeszélésre az adott alkalmat, hogy a nagy-britanniai magyarok július 11-én megválasztják küldötteiket a magyarok III. világtalálkozójára, amely augusztus 14. és 21. között Budapesten lesz. Csoóri Sándor elmondta: sorsunk József Attila-i, vereségeinkből kell új életművet teremteni. Négyszáz éven át nagy birodalmak árnyékában vagy fennvanas években kialkudott visszatérítések ellenére továbbra is nettó befizető a közösség költségvetésébe. Valójában Németországgal és Franciaországgal együtt hárman tartják el a közösséget, miközben a brit életszínvonal alacsonyabb sok olyan országénál, amely jól jár a közös költségvetéssel. A gyarmati piacokhoz szokott régi brit ipar nehezebben birkózik a modernizációval, mint a háborúban lerombolt, de Mar- shall-segélyből újjáteremtett nyugat-európai gazdaságok jó része. A brit ipar elmaradottabb része, a szakszervezetek bérköveteléseivel küszködő kisebb, leromlott vállalatok igen fájlalják az EK pénzügyi szabályait, a közös átváltási mechanizmusban megszilárdított font sterlinget, a magas kamatlábakat. Hagyományosabb időkben a kormány időről időre a nemzeti valuta leértékelésével egyenlítette ki aránytalan termelési költségeik hátrányát a külpiacokon. Ennek már vége, és királynőt és hazát féltő, nemzeti jelszavakba burkolt fájdalmuknak konzervatív honatyák tucatjai adnak hangot a parlamentben, az európai egyesült államok délibábja ellen tiltakozva. A legfontosabb brit vállalatok vezetői azonban tudják: az egyenlő európai pálya talán az utolsó esély, hogy a brit ipar saját erejéből felzárkózzék, s visszaszerezze az ipari forradalom óta megkopott rangját. A City bankvezérei tudják: ha Nagy-Britannia kimarad a tervezett közös valutából, vége London nemzetközi pénzügyi és tőzsdeközpont szerepének. És a kormány is felismerni látszik, hogy az elvesztett birodalom helyett — másképp ugyan — de újat nyerhet, ha együttműködik Európával. E dilemmák között vergődik a brit közös piaci politika. A kétségek közül egyik sem igazán új kehatósága alatt feszengtünk, s most először cselekedhetünk függetlenül. Ehhez azonban először meg kell ismernünk magunkat, és belülről kell újjáépíteni gazdasági, erkölcsi, kulturális, szellemi erőnket. Ehhez a munkához szükség van a külföldi magyarságra, hiszen a magyarok éppúgy, mint a zsidók, számtalan kultúrával kerültek kapcsolatba történelmi hányattatásaik közben a Kárpát-medencétől Ausztráliáig, s így miriádnyi tapasztalatból meríthetnek — mondta Csoóri Sándor. Habár a világszövetség számít a magyar kormány némi pénzügyi támogatására, ezért a kormány nem vár semmiféle ellenszolgáltatást — szögezte le. letű, és még sokáig megmaradnak. A múlt azonban arról is vall, hogy a britek ön- és Közös Piackínzó kétségeiből a nehéz pillanatokban majdnem mindig a korszerűség, az európaiság került ki győztesen, ha nem is épp diadalmasan. Elsőnek egy konzervatív párti miniszterelnök, Harold Macmillan próbálta bevinni országát a Közös Piacba. A Konzervatív Párt szakadását akkor tulajdonképpen azzal kerülték el, hogy De Gaulle francia elnök nemet mondott. 1973-ban az ugyancsak konzervatív párti Edward Heath-nek végre sikerült a belépés, még ha az erre vonatkozó törvényt szinte korbáccsal kellett is áthajtania a parlamenten. Utána Harold Wilson munkáspárti vezér a belépés feltételeit szidalmazva nyert választást. De ő sem lépett ki, inkább népszavazást írt ki, és a többség a bentmaradásra szavazott. A nyolcvanas években Margaret Thatcher megint a házszabályokat vetette be az EK egységes belső piacának ellenzői ellen, pedig ő végképp Európa- ellenes hírben állt. — Nem és nem — szinte kiáltozva tiltakozott 1990-ben az uniószerződések tervei ellen, ám közben csendben jóváhagyta, hogy pénzügyminisztere — aki akkor John Major volt — bevigye a fontot az EK átváltási mechanizmusába. Ez a lépés ugyan 11 évet késett a lehetségeshez képest, de végül elkövetkezett. Taktikusabban, barátságosabb arcot vágva, de ezen a nyomvonalon halad Major kormányfő is. Különféle kivételeket harcolt ki országának, de aláírta a maastrichti egyezményeket, és ragaszkodik hozzájuk. A brit-EK viszony régibb megfigyelői mindebből arra következtetnek, hogy sok bonyodalom várható a második fél évben is, főni fog a brit kormányzat feje, de az EK, éppen brit segédlettel, megint egységesebb lehet, mint valaha, s remélhetőleg nyitottabb a kívülről bekéredzkedők felé, mint valaha. Szlovák vélemény Be kell fejezni a bősi erőmű építését Be kell fejezni a bősi erőmű építését —jelentette ki szerdán Jozef Zlocha, az új szlovák kormány környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó minisztere. A szlovák környezetvédelmi bizottság miniszteri rangú vezetője szerint az erőmű üzembe helyezéséhez Szlovákiának jelentős érdeke fűződik. „Nagyban javítja majd energetikai helyzetünket” — állapította meg, és hozzátette: a vízi energia „tiszta energia, nem szennyezi a környezetet”. Milan Knazko, Szlovákia külkapcsolatainak új minisztere a szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről nyilatkozott. Szerinte csupán egyes pártpolitikusok saját követeléseként kell értelmezni az utóbbi napokban többször elhangzott autonómiaköveteléseket. Knazko úgy véli, nem a „magyar kisebbség egészének” igényéről van szó. Hozzátette: a nemzetközi jog nem ismeri a nemzeti kisebbségek autonómiáját. „Csupán egyéni jogokat ismer, emberi jogokat, nemzeti kisebbségi jogokat, amelyeket nemzetközi konvenciók biztosítanak” — mondta a szlovák külkapcsolatok minisztere. Korábban tabu volt a szex Pomóhullám Albániában A pornográfia hulláma öntötte el Albániát, ahol 50 éven át tabu volt a szexnek még az említése is, és ahol a filmekből még a romantikus csókot ábrázoló jeleneteket is kivágták. Most Tirana utcáin pornográf könyveket és folyóiratokat lehet vásárolni, s a mozikban erotikus filmeket játszanak. A Drita című hetilap szerint egy albán-görög maffia hoz be régi amerikai kópiákat. A görög feliratok nem akadályozzák meg, hogy a filmszínházak telt széksorok előtt mutassák be a pomófilmeket. — Van, aki kétszer-háromszor is megtekinti ugyanazt a filmet — jegyezte meg elégedetten Bajram Peqi, a Republika nevű fővárosi mozi igazgatója. Az Eros című magazint, amely 20 ezer példányban jelenik meg, szétkapkodják. S a napilapok is meztelen nőket ábrázoló fényképeket közölnek címoldalukon. Az 1990. decemberi fordulat előtt szigorú cenzúra működött Albániában. Újfajta embert akarunk teremteni — hangzott a jelszó —, olyan embert, aki megszabadult a degenerált polgári társadalom befolyásától. írók és művészek, akik nem vették tudomásul ezt a jelszót, rövidesen börtönben vagy munkatáborban találták magukat. Ellenséges agitációval és propagandával vádolták őket. Tilos volt a fogamzásgátlás is. Az asszonyokat felszólították, hogy hozzanak világra minél több „harcost a szocializmusért”. Az országot elöntő szexhullám, s egyáltalán a hirtelen átmenet egy zárt társadalomból egy nyitottba, sok albánt megdöbbentett, vagy legalábbis zavarba ejtett. — A fiatalok most mindent ki akarnak próbálni, ami a kommunista uralom idején tilos volt — magyarázta a DPA német hírügynökség tudósítójának Edmond Dragoti szociológus a tiranai egyetemen. — Az ifjak naiv módon megpróbálják utánozni a nyugati életformát úgy, ahogyan azt külföldi tévéadásokból megismerték. A pornográfia hirtelen elteijedése a nemi erőszak fellángolását is elősegítette. Csupán májusban 25 esetben derült fény nemi erőszakra a 3,2 milliós országban, mondta az AFP francia hírügynökség munkatársának egy belügyminisztériumi tisztviselő. Egy 16 éves lány nyilvánosságra hozta, hogy hat férfi erőszakolta meg. A televízióban felolvasták a szerencsétlen lánynak a parlamenthez intézett levelét. Ennek az esetnek a hallatára a Zeri I Rinise, az ifjúság lapja azt követelte, hogy engedélyezzék a nyilvánosházak működését. Bár a katasztrofális gazdasági helyzet miatt sok fiatal nő vadászik külföldiekre a szállodák környékén, csodálatosképpen még nem vettek nyilvántartásba Albániában egyetlen AIDS-est sem. — Bizonyos azonban — mondta Ibrahim Loloci, a tiranai egészségügyi intézet orvosa —, hogy a halálos fertőzés már megtalálta útját országunkba. (MTI) Rory, az oroszlán és a piac viszontagságai A Közös Piac második félévi brit elnökségének totemállata Rory, az oroszlán. Rory valójában a hagyományos brit oroszlán, csak feje körül most a 12 EK-tagállamot jelképező 12 csillag díszük. Ez a címerkép ékesít majd a második fél évben minden közös piaci-ügyi dokumentumot, ünnepi emelvényt, konferenciatermet, zászlót, kiadványt Nagy-Britannia-szerte. Katonai puccs készült Hollandiában? Vegyes érzelmeket keltett egy volt holland külügyminiszternek az az állítása, hogy a hatvanas évek közepén katonatisztek egy kis csoportja összeeskü vési szőtt a választott kormány megdöntésére Hollan - diában. Erről az International Herald Tribune amszterdami tudósítója számolt be a lap keddi számában. Joseph Luns, aki 1956 és 1971 közt Hollandia külügyminisztere volt, most megjelent könyvében azt állítja, hogy „három vagy négy tábornok” 1965-ban megkereste őt azzal a tervvel, hogy magukhoz ragadják a hatalmat a világ egyik legszilárdabb demokráciájában. Luns szerint a tábornokokat, akiket nem nevez meg, elkeserítette, hogy Joseph Cals szocialistákat vesz be kormányába, és azt akarták, hogy ő (Luns) legyen a miniszterelnök.
