Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-18 / 143. szám

1992. június 18., csütörtök RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Bánki nyár előtt Kitörni a zárkózottságból! Egy reggeli tanácskozás előtti percekben váltottunk szót Girasek Károly népmű­velővel, a Bánki nyár ren­dezvénysorozat művészeti vezetőjével. Ezeket mondta: —Az idén huszonhatodik alkalommal rendezünk „Bánki nyarat”. S az első alkalommal lesz házigazda a hánki önkormányzat. Termé­szetesen segítséget nyújt a megyei művelődési központ, s a szlovák szövetség is. Most azon fáradozunk, hogy A rétsági postahivatalban, úgy érezzük, hogy az első pilla­natban gyanakodva fogadnak, ámde ez az érzésünk hamar el­száll. Semmi más nem történt, mint az egyébként is kötelező ellenőrzés. Kik vagyunk, mit akarunk. Ezt tisztázva a postá­soktól megszokott figyelmes­séggel kaptuk meg a minket ér- deklő információt. Amint megtudtuk Rútságra. a nyugat-nógrádi kisvárosba na­ponta több mint 170 előfizeté­ses és árus példány érkezik a Nógrád Megyei Hírlapból. Ha ezt a számot a korábbi évekhez viszonyítjuk, akkor kevés, ha viszont a jelenlegi körülmé­nyekkel vetjük egybe, akkor ta­lán elfogadható. Mivel a hivatal hírlaposával már nem tudtunk beszélgetni Saranko Évával, az egyik kéz­besítővel váltunk szót. — Néhány esztendeje végez­tem el a postaforgalmi szakkö­zépiskolát — mondja Éva —, azóta itt dolgozom. Tulajdon­képpen minden beosztott mun­kahelyen dolgoztam már. Ott teljesítek szolgálatot, ahol ép­pen szükség van rám. A szőke hölgy most éppen kézbesítő, s így az újságok ki­hordója is. — Szívesen csinálja? jenek az idei rendezvények. Azt akarjuk, hogy a Bánki nyár rendezvényeinek to­vábbra is megmaradjon mind a hagyományápoló, mind pedig a szórakoztató jellege. Bízom benne, hogy min­den érdekelt szervezet támo­gatásával olyan programot állítunk össze, ami egyaránt ide vonzza a fiatalokat és idősebbeket. Szeretném, ha az ország egyik legszebb vi- ziszinpada minden hétvégén zsúfolt nézőteret vonzana. Éva ritkán olvas lapot, de szí­vesen kézbesíti. Foto Gyurkó-Őszintén szólva nem von­zódom a napilapokhoz, ritkán olvasok újságot. Inkább a jó re­gényeket kedvelem. Azt viszont tapasztalom, hogy sokan szere­tik a megyei lapot. Akkor miért nincs több előfizetője? Addig, amíg régen közpénzen rendel­tek lapokat és sokan igy olvas­tak, most erre nincs pénz, az egyén meg nagyon meggon­dolja. hová teszi a kis pénzét.- pádár ­Kiss Ernőné polgármester asszonnyal akkor ismerkedtem meg, amikor az Agrárszövetség által szervezett konferenciáról beszélgettünk. Elmondta, hogy nem szerzett olyan tapasztala­tot, nem kapott olyan ötletet, amit közvetlenül hasznosít­hatna.- A mi falunk többszörösen hátrányos helyzetű település - magyarázza. - Itt sosem volt szövetkezet, hogy lenne egy va­lamire hasznosítható gazdasági épületünk. Az egyetlen üzem az UNITAS kisszövetkezet, ámde ez is haldoklik. Az épületei vi­szont nem a mi tulajdonunkban vannak. Néhány épületünk van, de ezeket nem lehet eladni, mert az alapellátást szolgálják. Ezekre csak rákölteni lehet. Csak lenne pénzünk is!-Roppant kedvezőtlen hely­zetképet festett néhány monda­tával a településről. Valóban ilyen mostohák a viszonyok?- Nem akarom ragozni a dol­gokat, mert csak ezt tehetném - tette hozzá - hiszen száz fölé- Az egész gyáregységet egy magyar kft. német partnere kí­vánja megvásárolni. Jó érzéssel mondhatom, hogy a reménybeli új tulajdonos az itteni dolgozók mindegyikének munkájára igényt tart - újságolja Gyökér István , a Gránit Csiszolóko­rong Kőedénygyár romhányi Widenta gyárának igazgatója.- Megmarad a gyár jelenlegi termékskálája, a kereskedelmi tevékenységet viszont átszerve­zik: számítógépre kerül majd a termeléstől az értékesítésig minden munkafolyamat. A táv­lati elképzelések szerint a jelen­legitől eltérő tevékenység meg­valósítására is sor kerül. Fékbe­tétek, autóalkatrészek gyártásá­ról van szó. A gyár bejáratánál pedig kialakítanának egy négy­állomásos benzinkutat a hozzá kapcsolódó szervizzel. emelkedett nálunk a munkanél­küliek száma. Ez meghaladja a húsz százalékot. Mivel téesz nem volt, a lakosok zöme Vácra járt dolgozni. Most viszont semmiféle lehetőség a munkára.- Egyáltalán mihez lehet kezdeni Alsópetényben?- Jó kérdés - mondja keser­nyésen a polgármester asszony. A következő pillanatban azon­ban vált s nagyon határozottá válik. - Mivel én tősgyökeres alsópetényi vagyok, nem hagy­hatom, hogy a tétlenségbe süp­pedjünk. Folyton azon töröm a fejem, miként lehetne kitörni ebből a helyzetből. Erre ösztön­zőm a környezetemet, a falu la­kosait is. Tavaly pályázat útján nyertek el az alsópetényiek egymillió forintot, amit iskolafelújításra, nevelési segélyre fordítottak. Különféle közművelődési pá­lyázatokat adtak be, amelyekkel némi pénzhez jutottak. Ámde a polgármester asszony szerint minden fillért meg kell be­- Ón utalt arra, hogy az új tu­lajdonos megkívánja tartani a dolgozókat. Van erről írásos egyezség?-Csak szóban hangzott el. Ha ez is papírra kerül, akkor a fejlesztések révén nem csak a jelenlegi dolgozóknak lesz munkalehetőségük, hanem újabBaJF 'ToglaTR3zjarása is le­hetséges.-Ha jól emlékszem, koráb­ban egy svájci céggel próbáltak közös vállalatot létrehozni.- Igen, de ez kútba esett, mi­vel sem a vállalati központnak, sem nekünk nincs elegendő tő­kénk, a bank pedig nem haj­landó hitelt adni, a korábbi hite­leink miatt.- A teljes külföldi tulajdonba kerülés jelent-e valamiféle ki­szolgál tat ott ságot ? Felvetődött, hogy tulajdonos­- Tehát hogyan lehetne ki­törni ebből a sanyarú helyzet­ből?- Nehéz a válasz, ha van is elképzelésünk erre, ámde egy fillérünk sincs - mondja. - Nemrégiben népfőiskolái kép­zésre pályáztam pénzért, nem tudom kapunk-e rá. Szabást ta­níttatnák, mert varrni megtanul­tak az asszonyok Vácott a fi­nomkötöttnél. Ha sikerülne, ak­kor a leendő szolgáltatóházban tervezett szakboltot elláthat­nánk áruval. Öltözködni ugyanis kell, s itt nincs mit vá­sárolni sem. Foglalkoztat a fa­lusi turizmus is, de nagy aka­dály, hogy nálunk nagyon zár­kózottak az emberek, ugyanak­kor a feltételeket is javítani kel­lene. Pedig a mi vidékünk ideá­lis a kikapcsolódásra. Nagy előny lenne számunkra, ha az UNITAS szövetkezet épületei újra a mi tulajdonunkban lenné­nek. Akár üdültetési célra, akár valamilyen ipar idetelepítésére. társként dolgozói részvénnyel vegyünk részt az új gazdálko­dási formában. A szervező- munka nem indult be.- A községben beszédtéma az új igazgató személye. Igaz-e mi­szerint beüzentek Önnek, hogy készüljön a távozásra.- Az új tulajdonosjelölt kép­viselője felkért arra, hogy ma­radjak. Még nem döntöttem. Megállapodás kérdése, hogy itt folytatom-e. Majdnem húsz éve dolgozom itt, mint a gyár első­számú vezetője. Önjelöltek szóba sem jöhetnek. Én is hal­lottam arról, amit kérdésében felvet, erről nem veszek tudo­mást. A tulajdonos azt vesz fel akit akar. Áz Állami Vagyo­nügynökségtől pedig azt várjuk, hogy a privatizációs folyamat végére tegye rá a pontot. V.K. Rétság és környéke Közösen könnyebb • Nagyoroszi-Borsosberény. A két község önkormányzata társulást hozott létre a szilárd kommunális hulladék telepen történő tárolására. A kivitele­zésre kiírt versenytárgyalást a balassagyarmati Tereprendező Gmk nyerte el. A több mint 8 millió forint értékű munkát az idén kezdik el, de a telepet csak jövőre adják át. Mérlegkészítés • Nőtincs. A nőtincsi, felsőpe­tényi, ősagárdi és szendehelyi önkormányzat társulásos for­mában működteti az érdekelt községek intézményeit. így az egészségügyi és az oktatási in­tézményeket, valamint a kar­bantartó részleget és a hulladék- tároló telepet. Az önkormányza­tok a napokban összegezték a működtetés eredményét és ta­pasztalatait. Készül az emlékfal • Rétság. A rétsági laktanyá­ban megtörténtek az előkészüle­tek a Mindszenty-emlékfal épí­tésére. Az emlékhelyet októ­berben avatják fel. Holnapi számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó a jóhíréhez méltóan sikerül­Régen közpénzen olvastak sokan csülni! Pádár András Az ÁVÜ-tol várják az í-re a pontot Önjelöltek szóba sem jöhetnek „Magammal foglalkozni nincs időm" „Kórház” a laktanyában Kevesen tudják, hogy a hon­védségnél sokkal nagyobb fi­gyelmet fordítanak a fiatalok egészségére, mint a civil élet­ben ők magukra. Erről akartunk meggyőződni, amikor ellátogat­tunk a rétsági lövészdandár egészségügyi szolgálatához. A laktanyában a gyengélkedőn - ahogyan itt nevezik - dr.Katona Ernő főhadnagy, az egészség- ügyi szolgálat vezetője adott tá­jékoztatást. A szimpatikus és nagyon ha­tározott orvostól megtudtuk, hogy folyamatosan kétféle fel­adatra állnak készen - háborús, illetve katasztrófa feladatra, és békefeladatra -, ámde csak az utóbbit gyakorolják. Érről ezt mondja:- A honvédségnél szolgáló fiatalok sajátos helyzetben van­nak. Ók úgy érzik, hogy kiszol­gáltatottak, pedig erről szó sincs, hiszen bármilyen prob­lémájuk van, megoldható. Meg­ítélésem szerint ezekkel a fia­talemberekkel sem a katonai szolgálat előtt, sem utána nem tőrödének annyit, mint itt a honvédségen belül. Számos fia­tal itt tudja meg, hogy valami­lyen egészségügyi problémája van, rosszak a fogai, sokan egyáltalán nem ismerik az elemi A vizsgálatra érkezők a gyengélkedő bejáratánál bejelentkeznek Az egyik leggyakoribb vizsgálat a vérnyomásmérés higiéniai teendőket, vagy telje­sen elhanyagolják ezeket. A. gyengélkedőt bejárva ta­pasztalhatjuk, hogy a nemrégi­ben befejeződött felújítás nyo­mán sokat korszerűsödtek, noha Katona Ernő szerint van még javítanivaló. A betegszobák, az elkülönítő a fertőző betegek számára, a tálaló konyha, az ét­kező, a mellékhelyiségek tisz­ták. A vizsgáló, az orvosi szoba jól felszerelt. Bepillantunk abba a helyiségbe is, ahol a legna­gyobb rendben, ládákba csoma­golva állnak a gyógyszerek, a gyógyítás különféle eszközei, amik szükségesek arra az esetre, ha a szolgálat elvonu­lásra kap parancsot. Megtudjuk, hogy ilyen esetben három-négy órán belül minden felszereléssel együtt elhagyhatják a laktanyát.- A gyengélkedőn állandó huszonnégy órás szolgálatot tar­tunk, ide bármikor lehet jönni panasszal - magyarázza Katona doktor. - Innen komoly beteg embert még el nem utasítottunk. Van járóbeteg-rendelésünk és egy fektetőrészleg huszonnégy ággyal. Ebből öt ágyon tudjuk elhelyezni az elkülönítőben a fertőző betegeinket.- Hogyan oldják meg a gyógyszer ellátást? - kérdezem.-A harcosok nálunk nem­csak vizsgálatban részesülnek, mi oldjuk meg a gyógyszerellá­tásukat is. Mindent megkapnak, ami a terápiához szükséges.- Mi történik akkor, ha vala­mely esetben az Önök felké­szültsége kevés?- Ha valamiben elakadunk, vagy kételyünk támad, akkor a harcost szakrendelésre utaljuk. A balassagyarmati szakrende­lésre, vagy Budapestre a köz­ponti honvéd kórházba. Nálunk az általános orvosi rendelőnk­ben két hivatásos és egy sorál­lományú orvos teljesít szolgála­tot. Van fogorvosi rendelőnk, fizikoterápiás részlegünk, s el­végezhetünk kisebb laboratóri­umi vizsgálatokat. A sorállományú katonák mel­lett itt látják el a hivatásosakat s hozzátartozóikat, illetve a lak­tanya civil alkalmazottait. Az egészségügyi szolgálat körülte­kintően szervezi és segíti a Vö­röskereszt véradásait. Katona Ernő felhívja még a figyelmün­ket egy nagyon fontos, csaknem mindennapi feladatukra.- Katonáinknak nincs olyan megmozdulása, akár laktanyán belül, akár a gyakorlótereken, amihez nem kell az egészség- ügyi biztosítás. Mivel báziski­képzést is folytatunk, ez meg­növelte a feladatainkat. Ilyen esetekben szükség van minden orvosra, egészségügyi katonára. Az egészségügyi szolgálat vezetője alig több mint három éve került a rétsági laktanyába. A személyére vonatkozó kér­désre csak röviden válaszol:- Rétságon beilleszkedtem. Arra nincs időm, hogy azzal foglalkozzam hogy érzem ma­gam. Dolgozni kell. Pádár András A beteg harcosok a kórteremben. Fotók: Gyurkó Péter »

Next

/
Oldalképek
Tartalom