Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

Kevesebb „dráma”, kisebb felhajtás Amerikai—orosz csúcstalálkozó Gajdar a kormányfő Jegor Gajdart bízta meg a kor­mányfői teendők ellátásával Bo­risz Jelcin. A Gajdar megbízatá­sáról szóló hivatalos közlemény szövege azt valószínűsíti, hogy az oroszországi gazdasági reformok irányítója nem mint kinevezett miniszterelnök, hanem ideigle­nesjelleggel mint megbízott ügy­vezető kormányfő folytatja eddi­gi munkáját. A megbízott kor­mányfő személye jelzi, hogy Jel­cin a radikális piacgazdasági re­formok útját kívánja járni, és Gajdar előléptetésével a Nyugat számára is bizonyítani kívánja ennek folyamatosságát. Elismerik-e Macedóniát? Macedónia elismerésének kérdése újból terítékre kerül az Európai Közösség külügymi­nisztereinek tegnap Luxemburg­ban megkezdődött ülésén. A mi­niszteri tanács soros elnöke, a portugál Deus Pinheiro a hét vé­gén kapcsolatba lépett a görög és a macedón féllel egy kompro­misszum érdekében. Athén arra hivatkozva, hogy Macedónia ne­ve azonos a vele szomszédos gö­rög tartományéval — ami területi követelésekre vezethet —, mind­eddig elutasította a Skopjéi ható­ságok elismerését. A közösség többi országa számára, amelyek viszont hívei lennének az elisme­résnek, az a kérdés, megtegyék-e ezt az EK külpolitikai akcióegy­ségének rovására. Olasz állampolgárságot vásárolnak A Horvátországhoz tartozó Isztria lakosai tömegesen vásá­rolnak olasz állampolgárságot, elkerülendő, hogy a horvát had­seregbe sorozzák be őket — je­lentette a Tanjug belgrádi lapje­lentések nyomán. Hírek szerint eddig 20 ezer isztriai lakos vásá­rolt fejenként 300 ezer líráért olasz állampolgárságot, amely feljogosítja őket itáliai tartózko­dásra és munkavállalásra. Hiva­talos kimutatás szerint ugyanak­kor csak 3 ezer olasz nemzetisé­gű személy él a félszigeten. Szavazni — a válásról A szlovákiai parlamentbe be­jutott, illetve azon kívül rekedt ellenzéki pártok és mozgalmak képviselői — vasárnapi pozsonyi tanácskozásukon — nyilatkozat­ban szorgalmazták, hogy még október 28. előtt tartsanak Szlo­vákiában népszavazást arról, benne maradjon-e Szlovákia a csehszlovák szövetségi állam­ban. Ausztria-lottó A 24. játékhét nyerőszámai: 1, 7, 13, 16, 22, 41, a pótszám 27. A Joker-szám: 678.358 A Lottó Unió tájékoztatása szerint a nyeremények a követ­kezők: az egy darab 6 találatos szelvényre egyenként 11.169.188 schillinget fizetnek. Az 5 plusz 1-es 286.389, az 5 találatos 16.720, a 4 találatos 434, a 3 ta­lálatos 32 schillinget ér. A 39 da­rab telitalálatos Joker-szelvényre egyenként 4.111.449 schillinget fizetnek. Moszkva felszisszen, vala­hányszor rakéták százaira mon­danak ki halálos ítéletet az újabb és újabb leszerelési tárgyaláso­kon. Ott, ahol a leszerelést min­dig is a szocializmus ideáljának nevezték, ma átkot szórnak nemcsak Bakatyinra, aki titkos tervrajzokkal ajándékozta meg az amerikaiakat, hanem Gorba- csovra és Sevardnadzéra is, akik állítólag mindenféle egyeztetés nélkül állapodtak meg Bakerrel és Bush-sal rakéták leszerelésé­ről, sutba dobva a paritás elemi követelményét. Nemrégiben megszólalt a szovjet SS-23-asok főtervezője, akadémiai levelező tag, akinek ebből a rakétájából egyetlen pél­dány maradt, az is a szovjet had­sereg múzeumában. Jó egy éve, 1991 májusában fejeződött be az Azeriek elől az erdőbe Menekülő örmények Az azeri hadsereg hétfőn foly­tatta előretörését Karabahban. A karabahi hírügynökség szerint az azeri nemzeti haderő tegnap reggel elkeseredett harcok után Észak-Karabahban elfoglalt két örmény települést, Gulisztánt és Verisent. A közeli, fontos ör­mény város, Saumján elestét hét­főn megerősítette Moszkvában az örmény képviselet is. A jelen­tés szerint a harcok elől mintegy tízezer örmény nemzetiségű la­kos menekült a környező erdők­Észak-Korea előállít plutóni­umot, az így nyert mennyiség azonban nem elégséges atom­fegyver gyártására — írta hétfői számában a New York Times cí­mű amerikai napilap, az Észak- Koreában járt nemzetközi sza­kértői csoport tagjaira hivatkoz­va. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szakértői hétfőn Bécsben számolnak be hi­A brit hírszerzés már évekkel Robert Maxwell halála előtt ada­tokat gyűjtött a nemrégiben rej­télyes halált halt brit sajtócézár­ról — közölte tegnap a Financial Times című vezető londoni gaz­dasági napilap. Az újság értesü­lése szerint 1989 óta figyelték Maxwell üzleti ügyeit, s az ada­tokból már akkor sejthető volt, hogy a néhai brit nagyvállalkozó tisztességtelen praktikákat űz. A Financial Times úgy tudja, hogy a hírszerzési osztály a miniszte­relnöknek és a központi bank­nak is eljuttatta értesüléseit. Az ellenzéki Munkáspárt gazdasági 500-5500 kilométer hatótávol­ságú amerikai és szovjet rakéták kölcsönös felszámolása, de a Gorbacsov-Sevardnadze páros előzőleg, az ügylet sikere érdeké­ben lemondott az „Oka” rakéta- komplexumokról is. Ezek a NA- TO-nál SS-23-asokként ismere­tes rakéták 400 kilométeres ha­tótávolságukkal nem tartoztak a felszámolási szerződés hatálya alá, mégis megsemmisítették mind a 360 példányukat, indító­állással, feltöltőberendezéssel, a gyártósorokkal egyetemben. Mindez négymilliárd rubelbe ke­rült, túl azon, hogy a NATO 100 milliárd dollárt takarított meg, hiszen nem kellett megépítenie e nagy pusztítóerejű hadműveleti­harcászati eszközök ellen euró­pai rakétavédelmi rendszerét. Az orosz főtervező, aki el­be. Súlyos harcok folynak Mar­tiakért és Aszkerán megszerzé­séért is. Karabahi közlés szerint az azerbajdzsán erők csapatösz- szevonásokkal készülnek újabb támadásokra. Baku azzal vádol­ta Örményországot, hogy raké­tákkal lőtt határ menti települé­seket. Örményország képviselő­je Moszkvában cáfolta az orosz televízió vasárnap esti értesülé­sét, amely szerint az örmény vé­delmi erők elfoglalták volna Ag- dam azeri várost. vatalosan az észak-koreai atom­létesítményekben végzett vizs­gálataik eredményeiről. A lap emlékeztet arra, hogy az IAEA vizsgálatának kiszivárogtatott eredményei ellentmondanak az amerikai és dél-koreai hírszerzé­si adatoknak, amelyek szerint Phenjan akár néhány hónapon belül is képes lehet atomfegyve­rek előállítására. szóvivője máris kimerítő magya­rázatot követelt a kormányfőtől. Gordon Brown kijelentette: leg­felső szintű vizsgálatot igényel az a tény, hogy a kormány már há­rom éve tudatában volt a Max- well-birodalom belső szabályta­lanságainak, s mégsem tette meg a szükséges lépéseket a kolosszá­lis méretű csalássorozat leleple­zésére. John Major miniszterel­nök hivatala nem erősítette meg, de nem is cáfolta a Financial Ti- mesban megjelenteket; egy szó­vivő csak annyit közölt, hogy „biztonsági kérdéseket nem kommentálunk”. mondta, hogyan próbálták meg 500 kilométerre növelni a rakéta hatótávolságát, hogy az a lesze­relési kritériumoknak megfelel­jen, elpanaszolta, hogy a párizsi szerződés végrehajtása, vagyis a hagyományos fegyverzet csök­kentése 80 milliárd rubeljébe ke­rül Oroszországnak. Az atom­fegyverek megsemmisítése 10- 12 milliárd dollárnak megfelelő összeget emészt fel, ha pedig a vegyi fegyverektől is hamarosan meg kell válni, ez is többmilliár­dos kiadást jelent majd. A nyilatkozó felhozza, hogy a Nyugat eközben őrzi a NATO meglévő struktúráit, s csak eb­ben az évben 11,9 milliárd dollárt fordít atom-robbanótöltetekre, amelyeknek célbaj uttatói válto­zatlanul Oroszországra szege- ződnek. Javasolja, hogy Moszk­va ne vállaljon szigorú határidő­George Bush amerikai elnök Borisz Jelcin orosz államfő mai washingtoni látogatása elé egye­bek mellett úgy tekint, mint ami belpolitikai téren segíthet neki a kiábrándult választók érdeklő­désének felkeltésében. A két államfő várhatóan meg­állapodásra jut a nukleáris arze­nálok jelentős csökkentésében, s megvitatja majd az Oroszország­nak nyújtandó segély ügyét, amely egyelőre a kongresszus előtt — ténylegesen — áll. Fehér házi tisztségviselők elis­merik, hogy a keddre és szerdára tervezett csúcstalálkozó nem fog sokban hozzájárulni ahhoz, hogy Bush elnökségi idejének legala­csonyabb népszerűségi indexe jelentős mértékben emelkedjék. Ugyanakkor ez az esemény Bush elnököt ismét a világ érdeklődé­sének középpontjába helyezi, ahol Bush leginkább „otthon” érzi magát, s aláhúzza tapasztalt- ságát a külpolitika terén, ami megkülönbözteti őt választási el­lenfeleitől, a demokrata Bili Clintontól és a valószínű függet­len jelölttől, Ross Perot-tól. Az egykoron verhetetlennek tűnt amerikai elnök tevékenysé­gének megítélésén nagymérték­kel a rakéták felszámolására, és először az elavult típusokat von­ja bele az alkuba, ne engedjen semmiféle politikai nyomásnak, mert a „minőségi fegyverkezési verseny” a „leszerelési hajsza” mellett is folytatódik. A Pravda, amely már múlt ok­tóberben szemére vetette Mihail Gorbacsovnak, hogy nem kért a Nyugattól ellentételezést a szov­jet atomleszerelési engedménye­kért, a napokban egyik nosztal­gikus írásában összefüggést érzé­keltetett a . tavalyi moszkvai puccskísérlet és a „brutális lesze- rés” között. Keserűen állapította meg: „A világtörténelem nem is­mer még egy esetet, amikor egy hadsereg ilyen borzalmas veresé­geket szenvedett volna el, nem külső ellenségtől, hanem saját politikusaitól”. (MTI) ben rontott az, hogy nem volt ké­pes megoldani feszítő belső problémákat. Próbálkozásai si­kertelenségéért lényegében a de­mokrata többségű kongresszust okolja, s külpolitikai sikereit hangsúlyozza — például a győz­tes Öböl-háborút —, mondván: ilyesmit képes felmutatni, ha nem kell a kongresszussal foglal­koznia. Választási beszédeiben Bush elnök gyakran emlékeztet arra, hogy ő és elődje, Ronald Reagan tevékenysége révén, a volt Szov­jetunióval megkötött leszerelési egyezményeken keresztül a világ biztonságosabbá vált. A jövő he­ti Bush-Jelcin csúcstalálkozón várakozások szerint megállapo­dásra jutnak egy olyan leszerelési javaslat terén, amely túlmutat a hadászati támadófegyverek csökkentését előíró, az Egyesült Államok és az egykori Szovjetu­nió által még tavaly aláírt START-szerződésen. Baker amerikai és Kozirev orosz kül­ügyminiszter a héten próbálta még közelíteni a két kormányja­vaslatai között lévő különbséget, ám a washingtoni sikertelen megbeszélések után Londonban odáig jutottak, hogy a végső szót Van, aki nem győz félni tőle, van, aki áldásait emlegeti. Egy bizonyos: osztrák ipari, gazdasá­gi körökben szűnni nem akaró vita folyik arról, vajon a keleti határ megnyitása rossz, avagy jó-e Ausztria gazdasága számá­ra. Az aggályok gyakrabban hangzanak el, s nem túl változa­tosak. Főként arra vonatkoznak, hogyan szipkázzák el az olcsóbb munkaerőt kínáló szomszédos keleti országok az ipart Ausztriá­tól, avagy polgáraik az állást a honi munkaerőtől. A legfrissebb tanulmány — megszámlálhatat­lanul sok jelenik meg ilyen — azt taglalja, hogy Délkelet-Ausztria tönkremegy, mert még az itteni­ek számára sem hozta meg a szomszédság oly örvendetesnek hitt politikai-gazdasági változása a remélt előnyt. A határ menti osztrák üzemek egyszerűen átte­szik székhelyüket Magyaror­szágra, Csehországba, Szlováki­ába, sőt a kicsit távolabbi Len­gyelországba — olvasható a ta­nulmányban. A következtetés: intézményes támogatást kell ki­építeni ezeknek a vidékeknek, amelyeknek ráadásul közelíteni­ük kell az Európai Közösség nor­máihoz. Akik a kelet-európai konku­renciától tartanak, azok mindig említik a legveszélyeztetettebb iparágakat. Elsősorban az oszt­rák textilipart. Emlegetik a konkrét példákat: a Waldviertel- ben jelenleg működő két textil­üzem 430 varrónőjéből 1996-ig legfeljebb a fele dolgozik majd régi helyén. Burgenland déli ré­széből egy német textilcég két le­ányvállalata települt át az idén tavasszal Lengyelországba — 225 varrónő került az utcára. Egy másik cég megszűnt, s a munkát ezentúl bérmunkában magyar varrónők végzik. A bőr­a két államfőnek kell kimonda­nia a kedden kezdődő csúcstalál­kozón. Bush elnök helyzetét nem könnyíti meg az sem, hogy — bár szerette volna — Jelcin látogatá­sának idejére nem születik meg a döntés az Oroszország megsegí­tésére kilátásba helyezett segély­ről. Bush ugyan ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok részt vállal az Oroszországnak nyúj­tandó 24 milliárd dolláros nem­zetközi segélycsomagból, illetve jelentős segélyt juttat a volt szov­jet tagköztársaságoknak. Ám re­ményei ellenére nem valószínű, hogy a kongresszus két háza még Jelcin érkezése előtt szavazna ezekről a kérdésekről. A külföldi segélyek ügye a vá­lasztási évben nem igazán nép­szerű az Egyesült Államokban, és Bush elnök el akarja kerülni annak látszatát, hogy ő az oro­szoknak akar pénzt adni, amikor amerikaiaknak is szüksége van rá. Habár csúcstalálkozónak ne­vezték el a Bush-Jelcin megbe­széléseket, valószínűleg sokkal kevesebb lesz benne a „dráma”, és kisebb lesz a felhajtás, mint az Egyesült Államok és a volt Szov­jetunió vezetőinek csúcstalálko­zói idején. Akkor azok a szemé­lyes megbeszélések a hideghábo­rú feszültségének csökkentését szolgálták. A ma kezdődő Bush-Jelcin ta­lálkozónak sokkal inkább mun­ka jellege lesz. Olyan — mondta egy vezető amerikai kormányza­ti tisztségviselő —, mint amikor Helmut Kohl német kancellár és Francois Mitterrand francia el­nök, vagy John Major brit kor­mányfő sokadik találkozóinak egyikét tartják Bush elnökkel. feldolgozó-ipar is csatlakozhat a példákhoz: a grazi NIC-gyár ci­pőfelsőrészeit ezentúl ugyancsak Magyarországon állítják elő — s ez nem számít ritkaságnak: az el­múlt évben öt osztrák cipőgyár ezer munkahelyet számolt fel, s tette át a termelést Kelet-Európába. S mivel érvelnek azok, akik éppen ellenkezőleg, gazdasági csodát jósolnak? Adatokkal bi­zonyítják, hogy összességében eddig nem következett be a munkahelyek számszerű csök­kenése. Sőt: 1990-ben és'91-ben nőtt az ausztriai foglalkoztatott­ság — 2,3 százalékkal, Burgen- landban pedig 2,6, illetve 2,9 százalékkal. Nem kisebb tekin­tély, mint az osztrák gyáriparo­sok országos szövetségének fő­titkára, Franz Ceska mondja, hogy ha a keleti nyitás nyomán szükségessé is válik bizonyos struktúraváltoztatás, de ez ép­pen hogy nem rossz. S hozzáte­szi: fantasztikus piaci lehetősé­gek nyíltak Ausztria számára. No igen, élni kell velük.. A Wirtschaftswoche című gazdasági folyóirat táblázatokat is felvonultat valamennyi érv alátámasztására. Az egyikből ki­tűnik, hogy míg Ausztriában a bérszínvonal átlaga 2276 dollár (Németországban 2461 dollár), addig a legmagasabbnak számító magyarországi bér 191 dollár — Oroszországban 20, Csehszlová­kiában 108,9. Hét csoda, ha a cé­gek szívesebben fizetnek ennyit a munkásoknak. De ott van mind­járt egy másik színes tabella, s ebből kiderül: a kelet-európai osztrák cégek bevétele például Magyarországon a két évvel ez­előtti 8,6 milliárd schillingről ta­valy 14,5 milliárdra nőtt. Nem mintha a két adat nem függne szorosan össze, de ez a gyarapo­dás mégis a Kelet melletti érve­ket erősíti. Jelcin elvesztette a türelmét Borisz Jelcin éppen interjút adott a CBS amerikai televíziónak, amikor váratlanul türelmét vesztve felpattant székéből, és távozott. Az amerikai televízió vasárnap közvetítette az orosz elnökkel an­nak Moszkva környéki dácsájában felvett és félbeszakadt interjút. — Nem akarok többet politikáról beszélni — ezekkel a szavak­kal rekesztette be az orosz elnök idő előtt a beszélgetést, amikor az újságírónő egy szentpétervári gyermekkórház állapotait firtatta. Ebben a kórházban gyermekek haltak meg antibiotikumok hiánya következtében. — Miért nem adnak nekik önök antibiotikumokat? Az önök or­szága gazdag... Anyámnak szívrohama volt, és az ő kezeléséhez is hiányzott a megfelelő gyógyszer. Pedig ő az elnök anyja — válaszolt Jelcin. Kié a Föld? Minden idők legnagyobb környezetvédelmi kon­ferenciája fejeződött be a hét végén Rio de Janeiró- ban: fejlesztési programok és segélyezési koncepci­ók tucatját vitatták meg, tervezetek és nyilatkozatok sorát fogadták el, a záróceremónián pedig állam- és kormányfők serege gyűlt össze. Földünk állapotá­ért, a környezetszennyezés fokozódásáért aggódó csoportok és pártok szája íze mégis meglehetősen keserű maradt — s tegyük hozzá, teljes joggal. Mi a borúlátás oka ? Miért nem hozott a jelek sze­rint igazi áttörést az ENSZ égisze alatt lebonyolított riói szuperrendezvény sem? Egyrészt azért, mert a különböző dokumentumokban előírt vállalások és ajánlások továbbra sem kötelező jellegűek, vagyis bármely ország saját gazdasági szempontjaira hi­vatkozva továbbra is áthághatja azokat. Arról nem is beszélve, hogy a legfejlettebb Egyesült Államok végig lényegében elhatárolta magát az átfogó, glo­bális szerződésektől, s ezen még az sem változtatott, hogy Bush e magatartásával szinte „fekete bárány­nak ” érezhette magát a másfél száz résztvevő között. Kié is napjainkban a Föld? Kinek a kötelessége, hogy az egész emberiség javára, az utánunk követ­kező nemzedékek érdekében őrködjön épségén, a természet megőrzésén? Ezekre az alapkérdésekre Rióban sem sikerült meglelni a választ. A fejlett or­szágok nemigen hajlandók a segélyprogramok túl­zottfelduzzasztására, s saját életszínvonaluk vissza­fogására a környezet kímélése érdekében. A fejlő­dők viszont joggal hangoztatják, hogy a gazdag Északnak a közös cél érdekében bőkezűbb módon kellene áldoznia, hiszen a megóvandó értékek, eső­erdők és más természeti kincsek java része az ő terü­letükön található. Érvekben és tervekben tehát nincs hiány — csak szülőbolygónk tovább károso­dik. Magyarország is vonatkozó partner? Nem, mert — mint Göncz Á rpád is jelezte — hazánkban a kör­nyezetvédelem szükségességét illetően teljes a nem­zeti egység. Csatlakoztunk is két globális szerződés­hez. A gond nem is itt van, hanem ott, vajon lesz-e elég szellemi és anyagi kapacitásunk arra, hogy nemcsak jó partnerek, hanem a gyakorlatban ered­ményes környezetvédők is lehessünk. Vagy ahogy Rióban egy résztvevő mély cinizmussal mondta: „Érdemes lesz-e még lélegezni a XXL században?” (FEB) Borzalmas vereség — saját politikusaitól Leszerelés vagy hazaárulás? Ausztria: A keleti határnyitás következményei Van-e atomfegyvere Észak-Koreának ? A brit hírszerzés régóta tudta A szabálytalan Maxwell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom