Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-13 / 112. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. május 13., szerda Fúvósok a holland női zenekarból A Molnár Dixieland pengetőse Az élet érdekes produktuma: háború és jazz Salgótarjáni dixieland a CNN-ben Növekvő szóródás bérekben, jövedelmekben A tapasztalatok szerint mind a fizikai, mind a szellemi dolgozók körében erőteljesen differenciálódnak a bérek és a jövedelmek. Abban azonban, hogy ki keres többet és ki kevesebbet, immár nem a teljesítmények játszanak perdöntő szerepet, hanem más - részint hagyományos, részint újkeletű - tényezők. Változatlanul fontos körülmény, hogy női vagy férfi munkavállalóról van-e szó, s változatlan az is, hogy azonos munkakörökben, azonos feltételek és teljesítmények mellett a nők keresete alacsonyabb. Napjainkban azonban ebből az következik, hogy a leépítések - még egy szakmacsoporton belül is - inkább a jobban dotált férfiakat érintik, jóllehet, többségük családfenntartó, akinek munkanélkülivé válását jobban megérzi a család. A nőket hagyományosan hátrányosan érintő tényező a szellemi-ügyviteli kategóriában a beosztás vagy besorolás. A gyakorlatban ugyanis nem mindig a tényleges beosztás számít, hanem az, hogy kit milyen szintre sorolnak be. Vannak pl. osztályvezetők, akik 20-30 beosztottat irányítanak, s vannak, akik 1-2 tagú „kollektívát” vezetnek, esetleg önálló osztályként, azaz főosztályvezetői dotációval. A keresetek differenciálódását - új elemként - befolyásolja az, hogy valaki nagyvállalatnál vagy kis szervezetnél dolgozik-e. Ez kivált a szolgáltató szférában jelent nagy különbséget: a „kicsik” kötelékében dolgozó fizikai munkások átlag 14— 21 százalékkal több fizetést kapnak, mint az 50 főnél többet foglalkoztató szervezeteknél levő társaik. Érdekes jelenség, hogy a kisvállalatoknál a szellemi munkakörök fokozatosan „férfiasodnak”. Ugyancsak a „kistermetű” vállalkozások felé billenti a mérleget a vezetői jövedelmek ösz- szevetése. Mindez érthetővé teszi a kisvállalatok elszívó hatását, ami elsősorban az államigazgatás területén okoz gondot, mert a jól képzett, nyelvet tudó, 5-10 éves államigazgatási gyakorlattal rendelkező szakemberek lényegesen jobb anyagi feltételeket találnak a kisvállalkozásoknál, mint hivatali munkahelyükön. A város elkötelezte magát Egy ötvenezer lakosú magyar kisvárosnak viszonylag kevés alkalma van arra, hogy bekerüljön az országos, pláne a nemzetközi tömegtájékoztatás információáradatába. Még akkor van a legnagyobb esélye erre, ha nevéhez valamilyen természeti, ipari, vagy éppen társadalmi katasztrófa, mondjuk háborús esemény köthető, mint mostanában sajnos a volt Jugoszlávia több tucatnyi, nemzetközileg ismerté vált teleüléséhez: városához, falujához. Salgótarjánt, szerencsére, mindeddig elkerülte az efféle hírnév, amire természetesen nem is vágyik senki sem. Az elmúlt napokban mégis többször elhangzott a nógrádi megyeszékhely neve a magyar televízióban, sőt, különösen az Öböl-háború közvetítésével Magyarországon is híressé vált CNN hírtelevízióban is emlegették, mégpedig a Salgótarjánban május l-jétől 3-áig megrendezett zenei program: a nyolcadik nemzetközi dixieland fesztivál jóvoltából. A CNN ugyanis szintén fölfigyelt erre a zenei eseményre, előzetest adott róla, ráadásul úgy, hogy a jugoszláviai háborús események után Salgótarján a béke szigeteként tűnt föl a képernyőn, ahol a nehéz idők ellenére május elején több napon át immáron sok év óta mindig szól a jazz. A salgótarjáni dixieland fesztiválokon eleddig csaknem ötven zenekar, hazai és külföldi együttes mutatkozott be, Európa különböző országaiból. Idén - mint a Nógrád Megyei Hírlap is beszámolt róla - Hollandiából, Lettországból, Németországból és Finnországból köszönthetett jeles együtteseket a város, ahol velük együtt muzsikált a hazai Molnár Dixieland Band Szegedről, a Benkó Dixieland Band és a Dr. Jazz Gospel Band Budapestről, a műsorvezető-házigazda, — s énekes szólistának is kiváló - Berki Tamás kitűnő, hangulatos „vezényletével”. Salgótaiján tehát immár ország-világ előtt a dixieland városai közé soroltatott. Az idei fesztivál ebből a szempontból is áttörést hozott. Mérföldkőnek bizonyult abban a tekintetben is, hogy jóval az esemény előtt elkelt minden jegy a koncertekre. Ilyen a korábbiakban még nem fordult elő. A város tehát végképp sajátjának vallja a rendezvényt, hiszen — bár mintegy százötven külföldi vendége volt a fesztiválnak - a közönség nyolcvanöt százaléka salgótarjáni, illetve a város környékéről verbúválódott. Gesztus értéke van annak is, hogy a fesztivál mellett már a salgótarjáni városi önkormányzat is elkötelezte magát. Úgy tetszik, a fesztivál kiharcolta magának a színvonalas kulturális eseményt megillető rangot, nemcsak a nemzetközi, az országos és - részben - a regionális tömegtájékoztatásban, a közönség körében, hanem a helyi hivatalosság berkeiben is. Figyelmet érdemel, hogy az idei fesztiválon a hagyományostól eltérő produkciók is megjelentek. Több zenekar show-elemekkel rukkolt elő, s igen lelkes fogadtatásra talált. Molnárék és Benkóék már itthon vannak Salgótarjánban. A Molnár együttes örömzenéken nyújtott remeklése is úgyszólván megszokott. Benkó az amerikai, sacramentói fesztiválra összeállított műsorából adott ízelítőt. A Dr. Jazz Gospel Band a tradicionális jazz egyik ágát, a vallásos gospel stílust hozta Salgótarjánba. A holland Alice in Dixieland női zenekar egyedülálló a maga nemében, kitűnő és színes programot adtak itt is. A rigai Retro már másodszor járt a városban, remek muzsikusai közül különösen meleg ünneplést kapott a 80 éves tubás, Boris Kogan. A hamburgi Münster’s Old Merry Tale Jazzband egyéni hangzású, sajátos dixieland-et játszott. A finnországi Vantaa gimnáziumának Big Band-jc friss, jó hangszerelésű programot mutatott be. Bódi Tóth Elemér A világ világnapjára Tessék mondani, nekem is lehet világnapom? - kérdi az átlagpolgár egy hétköznapon. Miért ne állhatnék be én is a tánc, a műemlék, az egészségügy, a vöröskereszt, a környezetvédelem, a takarékosság után a sorba? Hisz lassan már mindennek lesz egy saját, jól szituált 24 órája... Ha ez mégsem menne, ígérem, kiegyezem egy szimpla kis napocskával (világ nélkül) is. Önzéssel mérve ez nem több már, mint egyetlen pásztányi reflektorfény. Nemde? Cserébe esetleg ajánlhatom: tartsuk meg a világ világnapját. Szerintem nem nehéz. Kell hozzá egy szuperszéles látótér, mely befogja az egész horizontot. Es kész. Mert szerény tudomásom szerint, a figyelemfelkeltésre megy ki a játék. Nos, kiegyezünk? Ha igen, vállalom, hogy továbbra is leszek a rész, te pedig univerzum, (akkor, és csakis akkor) maradhatsz az egész! (-em-jé) Expón a magyar, Sevillában a világ A Vatikán pavilonja a világkiállításon A világváros - nevezzük így 112 ország kiállítását - egy szigeten épült fel a Quadalquivir ölelésében, 215 hektárt foglal el, s a kerítésen kívül 40 ezer autónak építettek parkolóhelyet. Innen a parkolókból sűrű autó- buszjáratok viszik az utasokat a főbejárathoz. Oda, ahova befut a gyorsvonat is: szerelvénye nem egészen három óra alatt teszi meg az utat az innen hatszáz kilométerre fekvő Madridtól. A kapun belül maga a csoda. A felfedezések korának csodái. Ezen a 215 hektáros területen két évvel ezelőtt egyetlen leromlott állagú kolostor állt, s szemét, törmelék és gaz fedte a szigetet. A megnyitóra 112 hivatalos kiállító álma teljesült, s az épületek között derékvastagságú pálmasorok vezetik a látogatót. Aki vásárol magának egy expo-útlevelet - ötszáz pesetáért árusítják az ajándékpavilonokban - 112 ország bélyegző- lenyomatát gyűjtheti össze benne: itt, ezen a szigeten bejárja a világot. Mindegyik pavilon már külső megjelenésében is más. Közös vonásuk, hogy a legtöbb korunk építőanyagából: fémből, betonból és üvegből készült. Spanyolországban ritka kincs a fa: az Ibériai félszigeten leginkább csak cserje nő. így aztán a fa önmagában is szenzáció. A magyar kiállítási pavilon, amelyet az expo szívében helyeztek el, nemcsak anyagáért - a fáért hanem építészeti felfogásáért és a megvalósításért is szenzáció. Hivatalos rangsort még nem állítottak fel, de aki megfordult ezen a pálmafákkal ékesített területen, ahol zöldből készült fűggőemyők enyhítik az andalúz nyár tüzét, állítja: a legszebb - vagy ha óvatosabban fogalmaz: az egyik legszebb - a magyar pavilon. Makovecz Imre álmát otthon 56 pályamű közül választották ki. Valósággá a Surján Rt. munkásai változtatták nem egészen egy esztendő alatt. Amíg épült sokan megnézték. Most, hogy elkészült, sorban állnak előtte. A magyar kiállítás jobbján fehér acélvázon fekete üvegbetétekkel a Vatikán pavilonja áll. A baloldalon üvegházra emlékeztető épület fogja fel a délelőtti nap sugrait, s veri vissza a magyar pavilonra, különleges ragyogást kölcsönözve neki. Figyeltem a fotósokat - itt mindenki azzá válik, függetlenül attól, hogy van-e gyakorlata, vagy nincs: körbe fényképezték a házat. Nincs olyan napszak - délelőtt tíztől este tízig -, hogy valaki ne kattog- tatná fényképezőgépét, a magyar házra szegezve. A külső megjelenés, az épület - világsiker. A felfordított csónakra emlékeztető pavilon fölött hét torony mindegyikében harang. A legmagasabbon arany-sárga kereszt. A tető borítása pala. Ez az egyetlen építőanyag, amit nem Magyarországról hoztak ide. A pala színe szürke, de a napszak és a fényviszonyok változásával a szín árnyalata is változik. Belül csak fa és üveg van. A hét torony alatt - bent az épületben - kettős fal. A faltól nyugatra üvegfödémbe ágyazva fa áll. (Az építők a gemenci erdőben találtak rá, s bontották ki a földből gyökrestül, majd ide szállították, hogy Sevillában szimbolizálja azt a közös tudást, amely bennünk, magyarokban a legutóbbi időkig kialakult.) Makovecz Imre filozófiája szerint az alvilágba szorított tudás az élő magyar építészetben és a mai napig aktív népművészetben él. Az üvegfödém létünk bizonytalanságát és különös erőnket egyaránt ki akarja fejezni: azt az erőt, amelyet az élet fája - vagy más néven a világfa - magasságának és mélységének (koronájának és gyökerének) együtt látása jelent. Ebből a térből - a tornyok alatt - ajtók vezetnek a pavilon keleti felébe, ahol egy harmincméteres vászonra filmet vetítenek a magyar múltból. Amikor a filmnek vége van, akkor nyílik meg az ajtó, amelyen ismét az utcára lép a látogató. Kercza Imre (Folytatjuk) Elég a csatazajból Elég a harcból! 1985 táján ilyen címmel írt regényt a népszerű írónő, Francoise Sagan. Nem hiszem, hogy magyarra lefordították volna a romantikus háborús történetet, pedig milyen nagyszerű békereklám lenne önmagában is, ha egy divatos írónő regénye ott virít, ott sugárzik minden kirakatban, minden utcasarkon a könyvárusok asztalán. Elég a harcból! Elég a csatazajból azon a Magyar- országon is, amelyet pedig a béke szigeteként emlegetnek a volt szocialista birodalom forrongó földrészein. Hozzánk csak a döbbenetes hírek hozzák el a húsbavágó ólomgolyó iszonyatát, a lerombolt ház, a feldúlt otthon anakronisztikus képét Eszékről, Moldvából, Kara- bahból, a titokzatos Tádzsikisztánból vagy éppen a vérbosszú hagyományát felélesztő albániai kisvárosokból, ahol az elmúlt negyven év „sérelmeit” rendre pus- karopogásos éjszakákon akarják orvosolni. . . Mindez olyan távoli, egyáltalán, hogyan történhet meg a sok szörnyűség, amikor amúgy mindenki békére, jó életre vágyik ott is, amott is, mindenütt. Vajon mi, itt a Kárpátok alatt eléggé megbecsüljük-e a békességet, s időben elvonjuk, elzárjuk-e a viszály, az ellenségeskedés fenyegetéseit? Ha széké r- sáncok épülnek, ha kizárnak, megkülönböztetnek, ha az új kiváltságok sáncain készülünk a megmérettetésre? Bizonyos, hogy a békesség Magyarországán is védelemre szorul az emberség, a remény! A viták, nézetkülönbségek természetesek, de a körülöttük felcsapó indulat, gyűlölködés, gőg kizárja a legfontosabb esélyt, a bölcs, eredményes párbeszédet, az összehangolt okos cselekvést. Hadd felejthetnénk el végre az önteltség ismert pózait, hagy látnánk végre a tanulás rokonszenves gesztusait! Milyen jó volna, ha nemcsak a legfiatalabb sztárpolitikusok lenének mosolygó demokraták! Az aggastyánok is belátnák: elsősorban a jövőről kel! beszélni! Arányos teherviselésről, arányos esélyről, hogy személyes sikereken megvalósuljon az ország talpra állítása. Az igazi, cselekvő békességből kinő egy olyan jórafog- ható közakarat, amely már igazi kemény munkát, igazi újjáépítést ígér bankkamatok, adók, munkanélküli segélyek, csődök fenyegetése helyett. Elég a harcból! Hirdessünk programot a kinyújtott béke jobb derűjével! A becsületesen megosztott közterhek mellé jól kivehető feladatokat! Nem kéne belenyugodni, hogy az éppen- csak elkezdődött új történelem is csak átgázol rajtunk és ellenünkre születik meg a személytelen, bizonytalan, rideg Magyarország. .. Erdős István Alexnek szeretettel! Különös, kedves küldemény érkezett szerkesztőségünkbe a minap, „The most popular newspaper of Salgótarján” (Salgótarján legnépszerűbb újságjának) címezve. Mint kiderült, egy angol fiú keresett meg bennünket. Levelében ezt írta: „Mozgássérült vagyok, és magányos. Azt mondták nekem, hogy az Önök környékén nagyon szívélyes emberek élnek. Kérem írjanak nekem, bármilyen nyelven a következő címre: Alexander, 86 Ridgefield Road, Oxford, OX4-3DA, Anglia.” ' Aki támogatná a fiút azzal, hogy levelező társául szegődik, ne késlekedjen! Mert ez a kapcsolat érdekes élményeket, kalandokat indíthat el számára is. Ragadjon tollat és papírt, írja meg levelét Alexandernek! Szeretettel. : PpPS) ■■;f3 ; OSI Tht SírVsiSr-APtK. PF 3 A-l G, j R1AK] H.Ul'iS.ARY £eajr. íVíthem, íVfcueess CLt*% Egy levél az angliai Oxfordból
