Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-09-10 / 109. szám

1992. május 9-10., szombat-vasárnap BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Akit egy hang rabul ejtett Kanyó Emese, a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneis­kola ifjú gor­donkása a kor­csoportjában az idén kiadott egyik legma­gasabb elisme­rést nyerte el a Miskolcon megrendezett észak-magyar­országi gor­donkás talál­kozón, ahol nívódíjat ka­pott. „Szorga­lommal min­dent el lehet érni” - ezt vallják azok, akik már sokra vitték. Emese ta­nára, Réti Emőke - aki egyben éde­sanyja is a muzsikuspalántának - elmesélte, „növendéke” egy akkordot képes akár hússzor is eljátszani, tehát kitartásával nincs gond.- Néha nehéz elkezdeni a gyakorlást, de amikor játszom, nagyon jó zenélni - mondta Emese. - Talán azért, mert na­gyon tetszik ennek a hangszer­A tehetséges kis csellista, tanárával fotó: Rigó nek a szépséges hangja. A kis csellista leányzó, aki egyébként a Kiss Árpád Általá­nos Iskola harmadikosa, a mu­zsikáláson kívül szabad idejé­ben leginkább a sportolással foglalkozik. Ez a másik nagy szerelme. Reméljük, mindkét úton messzire jut majd! (fa) Mint anno 1919 A balassagyarmati Szondi György Ipari Szakmunkás- képző Intézetben hagyományo­san megrendezett „Ki mit tud” ismét megmozgatta az intéz­mény diákjait. A rendezvényen több mint száz fiatal vett részt egyéni, illetve csoportos pro­dukcióikkal. Az iskola vezető­ségének döntése szerint, min­den szerepelő jutalomból egy hétig ingyenesen nyaralhat a Balatonnál. A győztesek ezen túlmenően 100-tól 1200 forintig terjedő vásárlási utalványt is kaptak, közülük többen sze- replni fognak a gyarmati városi televízióban. A fellépő zeneka­rokat ezen kívül meghívták a május 22-én 14 órakor kezdődő középiskolai Diák Rockzeneka­rok Nógrád Megyei Találkozó­jára, amelyet a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban rendeznek, s amelyre szeretettel várják az érdeklődőket. Hangverseny Gyarmaton Május 10-én délelőtt 10 óra­kor a balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Zeneiskola zenei pályán tanuló volt növendéke­kei hangversenyt adnak. A re­mélhetően sokak által hallgatott koncerten közreműködnek: Demeter Mária gordonkán, Móri Marianna és Demeter Zol­tán fuvolán, valamint Lévárcli Beáta (a következő tanévtől az intézményben tanít) zongorán. Holtak kórházi Sokan voltak. Később egyre kevesebben. Aki fontos volt va­lakinek - hozzátartozónak, egyháznak, pártnak - méltóbb helyre került. De szép számmal maradtak is. Holtak, kórházi földben, elfelejtve. 1944-et írtak. A harcok meg­közelítették a trianoni magyar határokat. A németek az akkori hátországban katonai kórháza­kat telepítettek. így került a ba­lassagyarmati Mária Valéria Közkórház női elmeosztályára is egy katonai kórház. Az első holtak kórházi temetése erre az időre esik. Szükségből - ideig­lenesen - az osztály mögé te­mették az elhunytakat. Viszont az akkor temetettek ma is ott vannak. Elfeledve. Október vé­gén, november elején a harcok közeledése miatt a németek el­költöztek. December 9-én hajnalban az oroszok elfoglalták Balassa­gyarmatot. A harcokban 250 szovjet, 100 német és ki tudja hány magyar vesztette életét. A németeket ismeretlen helyre temették. A szovjetek a kórház főbejáratának két oldalán kap­tak díszsírhelyet. ’45 elejéig ide temették a harcok polgári áldo­zatait is. Karácsony első napján a kór­házi étkezde sarkánál két apáca beszélgetett. Egy eltévedt akna ölte meg őket. Sírjuk a kápolna nyugati ablakai alatt - a jelen­legi felvételi osztály helyén - volt. 1945. januárjában a németek már messze jártak. A szétszórt lőszerektől, aknáktól még min­dig sokan sérültek, vagy haltak meg. Kamarás József - a kórház történetének jó ismerője - so­káig kutatott az áldozatok neve után. Az ő munkásságának kö­szönhető, hogy hiányos adatok ellenére is igen sok elhunyt neve ismerté vált. De nem mindegyiké. Tavasszal az ideiglenesen el­temetettek közül sokat exhu­máltak. Először a szlovákiai magyarlakta területről szárma­zókat vitték hazai földbe nyu­godni. Utána a két apácát temet­ték újra. Kaman Margit Irén nővér a gyarmati temetőben nyugszik, a többi apáca mellett. Sírja - a többihez hasonlóan - elhanyagolt. A másik apácát - akinek a nevét már feledés bo­rítja - valahová elvitték a test­vérei. Az oroszok, vagy grúzok - mint Kudrin kapitány - sokáig nyugodtak a kórház előtti park­ban. Sőt, számuk is nőtt. Az öt­venes években a város környé­kén talált oroszokat - közöttük két ápolónőt - is ide temették. 1956-ban a két emlékművet le- döntötték, a sírköveket össze­törték. '57-ben az emlékműve­ket szegényesebben, de újra fel­állították. Pár év múlva az ille­tékesek rájöttek, hogy egy em­lékoszlop is elég. így az egyiket Érsekvadkert központjában állí­tották fel, a másik még maradt egy darabig. 1967-ben már a nagy októberi szocialista forra­dalomnak emeltek svéd már­ványból emlékművet. A kórház bővítésekor a vöröshadsereg ka­tonái is ide kerültek. A rend­szerváltás után innen is mene­külni kényszerültek. Ki, a kato­natemetőbe. A kórház földje lassan kiü­rült. A földbe ásott két óvóhely bejáratát idővel feltöltötték. Ä háborúra nem emlékeztet már semmi. Mindössze az egyetlen Az oktatás gondjairól A Fidesz, gyarmati szer­vezete legutóbbi rendezvé­nyére meghívták Sasvári Szilárdot, a párt oktatási és tudományos albizottságá­nak elnökét, aki a törvény- tervezet jelenlegi állásáról adott azámot. Elmondta, nem kizárt, hogy a koncep­cióról csak a késő ősz fo­lyamán dönt a parlament, ami azt jelentené, hogy egy iskolaévvel csúszna a tör­vény alkalmazhatósága. A rendezvény résztvevői kérdéseikkel az oktatás számos gondját érintették, így a finanszírozási rend­szer hibáit is, megemlítve Gyarmat példáját, ahol az alapfokú oktatási-nevelési intézményekre kiszabott fejkvóta messze elmarad a valóságos költségektől. Minden pesti csacsin jár Legalább is így mondogatják Bercelen, ahol ez tény és való. Merthogy a faluhoz tartozó Ordas­pusztán élő Varga Pál és Mihály Rudolf, mindket­ten budapesti lakosok, rendszeresen a Bandi névre hallgató 12 éves szamárral fuvaroztatják magukat. Természetesen csak felváltva, hiszen szegény jószágnak éppen elegendő egy embert cipelnie a hátán. Jómagunk az egyik verőfényes hétköznap dél­előtt találkoztunk írásunk főszereplőivel. Á pol­gármesteri hivatal épülete előtt ácsorgott a csacsi­val Mihály Rudolf, miközben társának odabent akadt valamilyen intéznivalója. Beszédbe ele­gyedtünk a középkorú férfival.- Elegem lett a sok emberből, a nagy nyüzs­gésből, nyolcvannégyben úgyszólván elmenekül­tem a fővárosból - mesélte. - Patvarcról, 15 ezer forintért vettem Bandikát - intett fejével a nagy­fülű négylábú felé kocsival, szerszámokkal. Szarvasmarhával, disznóval, nyúllal, baromfival foglalkoztam. Aztán ügyeim intézése végett rövi- debb időre visszaköltöztem Pestre, s mindent el­adtam Pali bácsinak. Most nála dolgozom. Tanult mesterségem, a bútorrestaurálás is hoz kevéske forintot a konyhára. Kenyér- és szállásadó gazdájáról elmondta, an­nak idején a Szovjetunióban szerzett mezőgaz­dász diplomát, s nyugdíjazása után cserélte fel a fővárosi életet a vidéki milliővel.- Isteni a levegő, nincs zaj, nincs zsúfoltság - magyarázta mosolyogva cselekedtének előnyeit a hatvanas éveinek derekán járó Varga Pál. - Á fel­eségemmel jöttünk ide, s ragyogóan érezzük ma­gunkat. Méhészkedem, szeretek olvasni. Havonta 1250 forintot fizetek újságokért. Kétnaponként bevásárolunk a berceli boltban, szükség esetén kicseréljük a gázpalacot. No, kíváncsiak még va­lamire? Miután több kérdésünk nem volt, Pali bácsi ke­Varga Pál olyan biztosan üli meg a csacsit, mintha világéietében ezt tette volna Fotó: Rigó zet adott, majd némi baráti segítséggel felült a csacsi nyergébe.- Gyí, te Bandi! - szólt, s szamár és ember ha­marosan eltűntek az utca kanyarulatában. A másik pesti is barátságosan elköszönt, aztán komótos léptekkel elindult az övéi után. (kolaj) A jó program vonzása Zsúfolásig megtelt a minap Budapesten, a Bu­dai Várban lévő Kultu- rinnov székház Corvin terme, ahol Balassagyar­mat kapott bemutatkozási lehetőséget. Az Ipoly menti település versen, zenén, irodalmi alkotáso­kon, különböző kiadvá­nyokon keresztül adott ízelítőt kulturális életé­ből. Többek között el­hangzott Adám Tamás gyarmati költő egyik verse, a jelenlévők meg­ismerkedhettek a Madách Imre Városi Könyvtár és a Honismereti Kör tevé­kenységével, majd a Ba­lassagyarmati Kamarae­gyüttes lépett fel. A város mindennapjairól, jelené­ről és lehetőségeiről dr. Németh György polgár- mester szólt. Á rendez­vényt záró Balassagyar­mati Dalegylet az előadá­sát követően a jelenlévők közösen énekelve tette még maradandóbbá a si­keres bemutatkozást. földben tömegsír, amelyet ottfelejtettek. Ez a sír - a női elmeosztály mögött - a német katonai kór­ház halottjait rejtegeti. Jókora fakeresztjén csak egy évszám: 1944. Alatta - ha igaz - tizen­nyolc katona nyugszik. Gye­rekkoromban azt mondták, hogy románok. De a német kór­házban nem csak németeket ke­zeltek! A sír észak-déli tájolású. Tőle vagy húsz méterre volt még két sír. Az egyik egy isme­retlen német katonáé, a másik Fellegi Béla honvéd őrvezetőé, aki 1944. december 22-én hunyt el. Fejfáját valaki áttette a tö­megsírra. A hatvanas években a sírok területén fa építményeket emle- tek. A tömegsír ezek mögé ke­rült. A két egyedi sír pedig ezek alá. Ma már nehéz lenne helyü­ket pontosan meghatározni. A sírokról a kórház mai dolgozói közül nagyon kevesen tudhat­nak, hiszen arra nem vezet út. távolabbról nem látható. Gará­zsok takarják. Az ötvenes években a halot­tak napján Fellegi Béla sírjánál mindig megjelent egy idős, pa­rasztruhás házaspár, valahon­nan Kaposvár környékéről. Ké­sőbb elmaradtak. Az emlékek megfakultak, az emlékezők megritkultak. Valaki a fejfát még átfestette. Tavaly még va­laki a sírt bekapálta. De az idén, vagy jövőre ... ? Egy régi kínai közmondás szerint az ember addig él, amíg emlékeznek rá. A fejfa még em­lékezett. Talán a katonatemető­ben méltóbb helyen nyugodná­nak a holtak. Ott, ahol a két vi­lágégés áldozatai olyan békésen elférnek egymás mellett. (J.S.) Milliók műszerekre ® Balassagyarmat. A Dr. Ke- nessey Albert Kórház és Rende­lőintézet az idén 18 millió forin­tot fordíthat műszerparkjának fejlesztésére. A pénz kétharma­dát az önkormányzat adja. Erika a nyertes • Patak. Miként arról hírt ad­tunk, pályázatot írtak ki a tele­pülés klubkönyvtárának vezetői tisztére. A herényi lakosú Dé­nes Erika személyében most már a nyertes is ismert, aki má­jus elsejétől látja el feladatát. Emlékünnepség előtt • Dégelypalánk. Négyszáz- negyven évvel ezelőtt négy na­pon át hősiesen védte Drégely várát vitézeivel Szondi György kapitány a sokszoros túlerőben lévő törökökkel szemben. Az évforduló alkalmából program- sorozatot szerveznek, melynek előkészítése megkezdődött. Ami biztos: július 4-én a csata színhelyén megemlékeznek a dicső tettről, 5-én az ipolyvecei Szondi Horgászegyesület or­szágos horgászversenyt rendez az Ipoly vécéi szakaszán. Oszlop van, szobor nincs Mitagadás, az Országos Mű­emléki Felügyelőség szakresta­urálási osztályának illetékese nem kapkodja el a dolgát. Ne­hezen szánja rá magát, hogy végre elszállítsa Dejtárról Szent Flóriánnak a szobrát, majd el­végezze rajta a helyreállítási munkálatokat. Egyre húzódik a község lakóiban nagy visszatet­szést szülő ügy, az illetékes másfél évvel ezelőtt nyilvání­totta ki, miszerint a talpazatot és az oszlopot az arra ingyen vál­lalkozó Bulla József műköves is rendbehozhatja, a szobor resta­urálására azonban kizárólag ő, a szakember az illetékes. A vál­lalt határidő már régen lejárt, ám a tűzoltók védőszentjének kőbe vésett mása ma is ott nyugszik az említett helybeli kisiparos műhelyében. Ha hinni lehet az újabb ígéretnek, legké­sőbb június végére megtörténik a restaurálása. Potom ötvenezer forintért! (K.L.) Tűzörvénnyel küzdők Bővítik a gyarmati laktanyát Tavaly, havonta tizennégy­szer, az idei első negyedévben pedig háromszor ilyen gyakran kellett kivonulniuk. Februárban volt olyan nap, amikor tízszer is riasztották őket! Márciusban Szanda térségében nem keve­sebb, mint 180 (!) hektár erdő állt lángokban. Ez a tűz még a legkritikusabb körülmények között is bátor, megfontolt tűz­oltókat is majdnem meghátrá­lásra késztette, néhol hatalmas tűzörvény szállt szembe az em­berrel. Veszélyes és kevésbé komoly esetekben az eddigi négy hónapban már 196-szor kellett közbeavatkozniuk a gyarmati tűzoltóknak.- Mi okozta az esetek szántá­nak drasztikus növekedését?-Ez elsősorban a felelőtlen tarló- és avarégetésekkel ma­gyarázható - válaszolta Kunha­lasi István tűzoltó alezredes, a gyarmati tűzoltóság parancs­noka. A munkájukról szólva elmondta, nem kevesebb, mint 58 település tartozik hozzájuk.- A vonulási körzetünkben nappal egy, éjjel másfél percen belül, minden körülmények kö­zött el kell indulnia az egysé­günknek. Az állományunk szakmai felkészültsége jó, de a rendelkezésünkre álló technika már felújításra szorulna.- A helyzetet bonyolítja, hogy a parancsnokság épülete is kicsi, esetenként a szabadban kell tárolnunk a gépjárműveket és egyéb felszereléseket. Ezért kértük az önkormányzatot, já­ruljon hozzá a laktanya bővíté­séhez. A testület a legutóbbi, rend­kívüli ülésén támogatta a tűzol­tóság kérését. (fá)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom