Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-08 / 108. szám

1992. május 8., péntek SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Testépítés Á szécsényi Ifjúsági és Művelődési Centrum tető­terében sportolásra is le­hetőség nyílik: a közel­múltban kialakítottak egy testépítő klubot. A fiata­lok körében nagy népsze­rűségnek örvendő, külön­féle erőfejlesztő gépekkel és súlyzókkal felszerelt termet a hölgyek is szíve­sen igénybe veszik fölösle­ges kilóik ledolgozására. Állagmegóvás takarékosan Ad munkát az enyészet Az endrefalvai óvoda felett eljárt már az idő, állaga sok kí­vánni valót hagyott maga után az utóbbi időben. Az önkor­mányzat ezért tervbe vette az épület rendbetételét, legalább annyira, hogy a további romlás­nak elejét vegyék. A megyei munkaügyi köz­ponttal kötött szerződésük ér­telmében idén október 31-ig öt munkanélküli foglalkoztatására nyílik lehetőség a településen. Nem csak az óvoda állagmegó­vásáról van itt szó, hanem a község köztisztasági, terepren­dezési, környezetvédelmi mun­kálatainak elvégzéséről. A közmunkások között van kőműves és egykori építőipari dolgozó is. A szakértelem tehát adott, az önkormányzatnak vi­szont az építőanyagokról kell gondoskodnia. Kiutat keresnek a reménytelenségből a nógrádmegyeri termelőszövetkezetben A tagság szélnek eresztette a régi vezetőséget Rájár a rúd a termelőszövet­kezetekre országszerte. Csődöt jelentettek sok helyen, és jelen­tős részüket fel is oszlatják a közeljövőben. Mindez hová ve­zet, ma még nem tudhatjuk, de kétségtelen: jóra semmiképpen. Tovább növekedhet a már így is elviselhetetlen méreteket öltő munkanélküliség, a termelési kiesések pedig ellátási zavaro­kat okozhatnak. A szakemberek és mások ag­godalommal figyelik, hogy az egykor világhírű és színvonalú magyar mezőgazdaság sajnos lassan, de biztosan a válság felé tart. Jónéhány példa mutatja, hogy e tekintetben megyénk sem kivétel. Nemrégiben Nóg- rádmegyerben alakult ki furcsa helyzet a helyi termelőszövet­kezet tagsága és vezetősége kö­zött. Vajon mi is történt, és mi­lyen tényezők állnak a dolgok hátterében? Erről kérdeztük meg Krutyina Istvánnét, aki a téesz volt főkönyvelője, illetve jelenlegi elnöke.- Mi történt a közgyűlésen? _-A közgyűlés a téesz előző vezetőségének leváltását kez­deményezte, és ez akkor, ott meg is történt! Személy szerint én meglehetősen kellemetlen helyzetben vagyok. Nem vol­tam rossz kapcsolatban az előző vezetőséggel, sőt, még csak összetűzésem sem volt velük soha! Azt azonban meg kell mondanom, hogy a zárszáma­dáson is voltak előjelei az elé­gedetlenségnek. T ulajdonkép- pen megdöbbentett a közhangu­lat.- Mi okozhatta ezt?-Nem a vezetők személye ellen merült fel kifogás. Sokkal inkább a kényszerítő körülmé­nyek játszottak közre. Az embe­rek elégedetlenségét az váltotta ki, hogy nem történt olyan kez­deményezés, ami reményt nyúj­tott volna a problémák megol­dására. Sajnos lehetetlen hely­zetben vagyunk. Ha tudnánk, hogy mit várhatunk a jövőtől, az sem lenne olyan nagy baj, ha csak rosszra számíthatunk! Ak­kor a gondok kezelésére fel tudnánk készülni. Azt kell mondanom, hogy a biztos rossz is jobb, mint ez a bizonytalan­ság! Erre az évre termelési terv sem készült. Ezt a hiányt most próbáljuk pótolni, a helyi adott­ságokat a legmesszebbmenőkig figyelembe véve. Nehéz helyze­tünkre jellemző, hogy míg ta­valy hat millió forint állami tá­mogatást kaptunk, idén már egy fillért se! Valamennyi mellék­üzemág leállt.- Alanyi jogon sokan igényel­tek földet a településen?- Senki sem ...- A kárpótlás hogyan érinti a szövetkezetei?- Érdekes helyzet állt elő! Összesen 19 ezer aranykorona értékű földet igényeltek vissza, a téesz pedig 15 ezerrel rendel­kezik. Ez a művelődési ágak változásai miatt következett be, hiszen a négy aranykoronás föl­dek jelentős részére telepítettek azóta erdőt, vagy hasznosították legelőként. A régi birtokívek felett bizony eljárt az idő!- Mi marad így a téesz-nek?-A földalap 4800 aranyko­rona, ez jut nekünk. Az igaz­sághoz tartozik, hogy a kárpót­lásra kijelölt területek már idén sincsenek művelve, holott ráé­rünk átadni őket 1993. március 31-ig az új tulajdonosoknak. Ez is nyilván irritálja az embereket.- Vajon mi a jövő útja?- A tagságunk túlnyomó ré­sze idős ember, a 143 főből ta­lán ha ötvenen vagyunk aktí­vak. A „régi vágású” gazdálko­dók azon az állásponton van­nak, hogy mindenképpen ter­melni kell, még akkor is, ha nem látják a jövőt. A közgyűlésen elhangzottak arról győztek meg, hogy együtt kell maradnunk, megkísérelni túlélni ezt az átmeneti idősza­kot. Külön-külön. egyéni gaz­dálkodóként még annyi esélye sem lenne az embernek, mint •gy • • • De mi a véleménye a téesz gondjairól a tagságnak, és a nógrádmegyeri utca emberé­nek? Jelentős részüket ugyanis érinti a változás. Csuka András már nem tagja a szövetkezetnek, pedig tavaly december elsejéig nehézgépke­zelő volt itt. Mi történt akkor?- Felmondtak nekem, telje­sen váratlanul! Nem tetszett itt a főnököknek, ha az ember meg merte mondani a véleményét. A termőföldek jelentős része nincs megművelve, még olya­nok sem. amelyeket nem jelöl­tek ki kárpótlásra. Állnak a gé­pek. de amikor mégis dolgoztak velük, nyugdíjasokat hívtak be munkára! Aki egyébként fek­szik otthon, az most mégis gépre tudott ülni - lemondóan legyint - nem is lehetett ez másképp. Szinte minden megnyilatko­zást a keserű indulat itatja át. K. Ernőmé téesz-nyugdíjas, halk- szavú asszony. Azzá vált a lé­lekölő munkában, betegségé­ben, a kenyéradójával való hu­zavonában, mialatt méltányos bánásmódért folyamodott, iga­zát keresve. Alul maradt, mert bizonyítta- tást nyert, hogy nem szenvedett üzemi balesetet. Valahányszor kézhez kapja rokkantnyugdíját, akaratlanul is emlékeztetik erre. Tózsér András - az érdeke­gyeztető fórum tagja - két má­sik helybelivel beszélget az egyik porta kapuja előtt. A friss eseményeket, a tagság markáns fellépését így kommentálja:-A többség már régen nem nézte jó szemmel azt, amit gaz­dálkodás címszó alatt a téesz- ben csináltak. A jó érzésű em­ber nem bánhat úgy például a jószággal, mint ahogy olykor itt tették.- Akiknek menni kellett, örüljenek, hogy eddig is marad­hattak — szól közbe Csonka Jó­zsef. - Én úgy láttam, - pedig az érintettek körén kívül vagyok - hogy szerényen szólva nem vi­gyáztak a közös vagyonra! A levegőben érződik a más­napos feszültség, a szusszanás- nyi elégedettség. Csak ennyire futja az idejükből azoknak, akik a gyökeres változtatásba vetet­ték minden reményüket. Ám az is bizonyos, hogy a közgyűlésen nem örömujjon­gásban született a „kiütéses győzelem”. Mintha mindenki sejtené, hogy ami most elkezdődött, ko­rántsem diadalmenet, hanem kemény próbatétel lesz. Faragó-Mihalik Visszakapja a rend • Szécsény. A városi önkor­mányzat képviselő-testülete hozzájárult ahhoz, hogy a Hay- nald Lajos utca 6. szám alatt lévő épület - melyet jelenleg mint a magyar állam tulajdonát tartanak nyilván - visszakerül­jön a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett Ferences rend tulaj­donába. Az épületet eddig a Pa­lóc Házipari és Népművészeti Szövetkezet raktárnak hasz­nálta. Sportudvar finisben • Nagylóc. Rövidesen befeje­ződik az iskolai sportudvar kia­lakítása a községben. A köz­munkára alkalmazottak végzik el az utolsó simításokat: salakot terítenek, füvesítenek és oszlo­pokat helyeznek el. Ugyanez a brigád fogja elvégezni a patak tisztítását, és a vízelvezető ár­kokat is rendbe teszik. Gyors munka volt... • Mihálygerge. A frissen szer­vezett helyi polgárőrség leendő tagjai éppen az alakuló ülésre indultak, s már útközben ko­moly dolguk akadt. Felfigyeltek a fémhulladék körül ődöngő személyekre, s közbelépésükkel megakadályozták, hogy meg­dézsmálják a lerakatot. Mind­nyájan elmondhatják: ez gyors munka volt. Hangverseny • Szécsény. Az Erkel Ferenc vegyeskórus május 10-én Bu­dapesten, az Örökimádás temp­lomban ad hangversenyt. Ősi emlékek Megyénk egyik legjelentő­sebb természetvédelmi területe az ipolytarnóci őslelet. A tele­pülés nevezetessége mégsem örvend akkora látogatottságnak, mint amekkorát megérdemelne. A részletekről Gregán Emillel, a Bükki Nemzeti Park helyi ki­rendeltségének vezetőjével be­szélgettünk.- Milyen a forgalmuk?-Évente 25-30 ezren keres­nek fel minket, de ennek leg­alább a duplája lenne kívánatos. Az idei évről még korai bármit is mondani, hiszen az idegen- forgalmi szezon java még előt­tünk áll. Egyre többen érkeznek külföldről is, főleg a német nyelvterületről, és Hollandiá­ból. Rajtuk kívül szakmai prog­ramok résztvevői is felkeresik a természetvédelmi területet.- Mit tesznek a vendégekért?- A közelmúltban nyitottunk egy tíz személyes vendégházat. Található mellette egy jól fel­szerelt konyha is, ahol hozott anyagból lehet főzőcskézni. Az igényeket azonban legalább egy hónappal előre be kell jelenteni! Sajnos nem ismernek minket eléggé, ezért sokat köszönhe­tünk a hollókőieknek, akik gyakran felhívják ránk a saját látogatóik figyelmét.- Mik a jövő tervei?- A természetvédelmi terüle­ten belül még nagyon sok fel­tárni való lenne. Mindez azon­ban elsősorban pénz kérdése, ezért valószínűleg várni kell rá egy darabig, és fontos lenne, hogy minél többen tudjanak ró- liunk! - fejezte be a beszélge­tést Gregán Emil. Életem utolsó filmje: Angyal a híd alatt Békebeli munkaszolgálat Rimóc nem számított külö­nösebben gazdag falunak a háború előtt és után. A Cser­hát dombjai nem éppen ma­gas aranykorona értékű ter­mőföldjeiről híresek. Ennek ellenére a maguk tizenkilenc hold földjével Jusztin Jáno- sék ládáknak minősültek a negyvenes évek második fe­lében. A kishirtok leendő örö­köse, János bácsi még az erőszakos téeszesítés előtt, 1952-ben nehéz helyzetbe ke­rült.-Akkor hívtak be katoná­nak - keresi elő a papírjai közül a szürke fedeles kato­nakönyvet. Nem elég, hogy előtte megnyomorítottak minket a beszolgáltatásokkal, ráadásul munkaszolgálatos lett belőlem!- Ilyen nem csak a háború alatt létezett?-De nem ám! Foglyok voltunk, nem katonák! Nézze csak ezt a beírást! Valóban, a katonakönyv megfelelő rovatának „lö­vész" bejegyzése piros tintá­val vastagon áthúzva, és alá­írva a helyesbítés: „beto­nozó”.- Nem hallottam még erről a katonai beosztásról. Mit kellett csinálniuk?- Építéseken dolgoztunk. Először Pusztavacs közelébe kerültem, katonai raktárakat építeni. Nem mondták meg, hogy hol vagyunk, először azthittük, hogy valahová Oroszországba vittek minket. Hónapok múlva derült ki, hogy itthon maradtunk .. . Borzalmasak, szinte elvi­selhetetlenek voltak a körül­mények, nem volt rendes szállás, szalmán aludtunk, mint az állatok. Nagyon rossz volt az élelmezés is, egyálta­lán nem a nehéz munkához való adagokat kaptunk. Ha egészséges lennék el­utaznék arra a környékre, megkeresni azokat a becsüle­tes paraszt embereket, akik segítettek rajtunk! Talán még élnek közülük néhányan, akiknek köszönetét mondhat­nék . . . Nemegyszer ők adták nekünk a saját kenyerüket, ennivalójukat. Levelet tilos volt írnunk, munkaszolgálatos fogolynak nem járt ez a kedvezmény. Ok viszont látva nyomorúságos körülményeinket, feladták a kerítésen kicsempészett, vagy munka közben átadott, meg­címzett levelinket. Bélyeget is a saját pénzükből vettek rá Később aztán Budapestre vittek. Ott rokkantam meg, 1953-ban.- Hogy történt?- Kaptunk néhány ked­vezményt, így elmehettünk moziba is egyszer. Persze nem egyénileg, hanem szigo­rúan alakzatban, és felügye­let mellett. Máig nem felejtet­tem el: az Angyal a híd alatt című fűmet láttuk abban a zuglói moziban. Előadás után, amikor visz- szafelé meneteltünk a szállá­sunkra, az őrmester elvtárs kieszelt egy jó kis tréfát: ki­vezényelt minket a repülő­térre kúszni. Közben végig­taposta a fekvő embereket. Nekem akkor megsérült a medencecsontom, és porcko­rongsérvet is kaptam. Azóta már többször feküdtem mi­atta kórházban. Nem én voltam az egyet­len, sokan váltak közülünk nyomorékká egy életre. Leszerelés után évtizede­kig hallgatni kellett az engem ért sérelmekről. Nem volt olyan nehéz, hiszen én is a legszívesebben elfelejtettem volna munkaszolgálatos ka­tonáskodásom kellemetlen élményét. . . Harag, bosszúvágy azon­ban nincs bennem: ami volt, elmúlt, inkább előre kell te­kinteni, és a jövővel törődni. Tettem azonban egy foga­dalmat azon az estén, amikor a reptéren az őrmester a há­tamon tiport: soha többé nem megyek moziba. Nos, azóta sem voltam. Faragó Z. A tábla új, a gyász örök Szalmatercs. Megemlékezéssel egybekötött ünnepségen, az egy­ház képv iselőjének jelenlétében Szmorad Ferenc, a község pol­gármestere nemrégiben adta át a felvételünkön látható, az ima­ház falán elhelyezett II. világháborús emléktáblát. Elkészítését, illetve a költségeket az önkormányzat vállalta. kép:Rigó T. A hagyomány jegyében Béke családi futás Benczúrfalváig A szécsényi lakosok ez év ta­vaszán is benevezhetnek a Béke családi futás néven már ismert tömegsport rendezvényre. Mot­tója: egészséges életmódra ne­velés a hagyomány jegyében, más szóval: nem szégyen a fu­tás, sőt, hasznos! Idén azonban egy szomorú eseményhez kapcsolódik a program. A februárban tragikus hirtelenséggel elhunyt Soproni Béla testnevelő tanár emlékének kívánnak adózni. Remélhetően népes mezőny áll össze, hogy vasárnap, 10 óra 30 perckor a Rákóczi emlékmű­től rajtoljon. A cél, hogy futva, kocogva, vagy két keréken el­jussanak Benczúrfalváig. A rendezők a hetedik alka­lommal megszervezett verse­nyen több száz résztvevőre és persze jó időre is számítanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom