Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30-31 / 127. szám

1992. május 30-31., szombat-vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Beszélek szlovákul, de magyarnak érzem magam Nemzetiségi iskola épül Lucfalván Csak az biztos, hogy elkészül Még a volt közös tanács ide­jén, 8-10 éve indult a kezdemé­nyezés, de csak tavaly kezdték meg a szlovák nemzetiségi is­kola építését Lucfalván. Az ala­pozási munkálatok idején még van némi bizonytalanság. Az biztos, hogy elkészül, az a kér­dés, hogy mikor? A pályázatot minden évben be kell nyújtania az önkormányzatnak. 60 száza­lék a bemutatott saját erő, 40 százalékot nyerhetnek, vagyis az, hogy évente mennyit kap­nak, mindig attól függ, hogy mennyijük van. Az erő pedig szó szerint csak saját, mert tá­mogatóik nincsenek, miközben kétszeresére emelkedtek az épí­tőanyagok árai. A polgármesteri hivatalban ezzel kapcsolatban úgy fogalmaztak: ha az ígére­teknek csak a fele realizálódott volna, már csöngetnének az új iskolában. (dudellai - gyurkó) Tart az alapozás, de mikor csöngetnek? Megoldható a víz bevezetése Bátonyterenyén „olyan dön­tés született, hogy a költség 20 százalékát az utca lakói fizes­sék, persze teljesen önkéntes alapon, társulásos formában. Ez azt jelenti, hogy ha fizetik a 20 százalékot kapnak vizet, ha nem, nincs az utcának vízveze­téke.( ... jUgyanis a testület úgy döntött, hogy négyéves munkájuk eredményét jobban tükrözi egy új tornaterem (tor­nacsarnok) felépítése, mint az egészséges ivóvízellátás.” Diczkó János Nagybátony- ból, a Szabadság útról küldött levelet szerkesztőségünkbe. Az írás annak apropóján született, hogy január elsejétől megszűnt a közműfejlesztési hozzájáru­lás. (A levél teljes szövege hét­fői számunkban jelent meg.) Szabó Ferencet, az érintett bá- tonyi körzet képviselőjét kértük meg, válaszoljon a levélíró fel­vetéseire.-Az egészséges ivóvíz biz­tosítása az önkormányzat szá­mára kötelezően előírt feladat - mondta Szabó Ferenc -, ám a törvény nem írja elő ennek a módját. Klasszikus példa, hogy legyen háromszáz méteren belül elérhető nyomóskút, de vannak települések, amelyeken lajtos­kocsi biztosítja az egészséges vizet. Az önkormányzati gondol­kodásmód lényege, hogy Szú­patakon, ahol abszolút egész­ségtelen, fertőzött a víz, elindí­tottuk a kiépítést. A kedvező kivitelezés következtében ma­radt annyi pénz, hogy csekély lakossági hozzájárulással a Szabadság úton is megoldható a víz bevezetése. Hogy ne érjen senkit meglepetés, elmentem az ott lakókhoz, a 22 lakott épület­ből 16-an írták alá a 20 százalé­kos hozzájárulást, amit egy éven belül részletfizetéssel is törleszthetnek. Ezért nem érzem általános problémának Diczkó János fel­vetését, aki egyébként a testü­leti ülésen is felszólalt. A kúté- pítés pedig többe kerül, mint a víz bevezetése, és korántsem olyan biztos. A vízvezetékek kiépítését nem szerencsés ösz- szehasonlítani a sportcsarnok­kal, hiszen ahány ember, talán annyi fontossági sorrend szület­hetne. Még tanácselnök koromban vetődött fel először útépítés ezen a szakaszon. Annak azon­ban nem lenne sok értelme, ha a víz bevezetése után újra fel kel­lene túrni az utat. A Szabadság út lakóinak hozzájárulása után tehát megkezdődhet a vízveze­ték-, majd az útépítés is. Mintabolt a magtárban Felújított rendelő • Lucfalva-Nagykeresztúr. A salgótarjáni Patent Kft. végzi je­lenleg is a településrész orvosi rendelőjének felújítását. Beve­zetik a vizet, csatornáznak, új kerítést helyeznek el, járdát épí­tenek. Az épület belső felújítá­sára is sor kerül, csempézésre, padlóburkolásra, festésre. Az önkormányzat tavaly 150 ezer forintot nyert pályázaton erre a célra, de a várható költség min­tegy félmillió forintra tehető. A felújítási munkák befejezési ha­tárideje június 30-a. Fenyőültetés • Nagybárkány. A polgármes­teri hivatal kezdeményezésére 200 fenyőcsemetét ültettek el a község lakói a hivatal, az okta­tási-nevelési intézmények és a temető területén. Folyamatban van Nagybárkány ban a temető bejárati lépcsőjének építése és a ravatalozó felújítása. Ezek vár­hatóan 60-80 ezer forintba ke­rülnek majd, a település lakói társadalmi munkában végzik a szépítést. Emléktábla avatás • Bátonyterenyp. A nagybáto- nyi temploni Terijében avatják fel május 31-én. Vasárnap dél­előtt fél, 10-kor a második vi­lágháború nagybátonyi áldoza­tainak tiszteletére állított emlék­táblát, Fél 10-kor istentisztelet kezdődik, majd a templomkert­ben lesz az ünnepség: Nyoicmillió forintba került a szentkúti vécé „Ha már egyszer építkezik” Vécével „már” mindannyiunknak volt dol­gunk. Kerültünk már olyan helyzetbe is, hogy érkezés után a használati utasítás elolvasása kellett, hogy legyen az első művelet, mert ha nem vigyáztunk, folyamatosan forgott alat­tunk az ülőke. Akkor is meglepődtünk kissé. De annyira nem, mint akkor, amikor megtud­tuk, elkészült a szentkúti vécé. Nyolcmillióért. Amíg kiértünk Szentkútra, megpróbáltuk el­képzelni ezt a csodavécét. Csak a legszolidabb öt­leteket tesszük közzé a halk zeneszóra és a kétol­dali pálmafás legyezésre utalva. Csaknem megha­tódva léptük át az illemhely küszöbét, ahol megál­lapítottuk, az építmény egyszerűen szép. A tágas tetőtér alatt még a mozgáskorlátozottak is gond nélkül közlekedhetnek. A búcsújárók dolguk és a kézmosás végeztével elektromos kézszántót használhatnak. Egy helyiséget (a férfi és a női szakasz között) az ott dolgozók részére építettek ki. A világítás neon. Ennyi. Kívülről újra meg­nézve még feljegyeztük a Bramac tetőcserepet, és egyetértettünk a Bramac reklámjával: - „Ha már egyszer építkezik ...” E látvánnyal gazdagabban sem tudtunk azon­ban megszabadulni a kérdéstől, mi került ezen a vécén nyolcmillió forintba? Ezért kerestük meg Tamássy István megyei főépítészt és Holles Mik­lóst, a Szentkútért Alapítvány Kuratóriumának elnökét.-Nem is annyira a vécé érdekes, mint maga Szentkút- mondta Tamássy istván-. A legré­gebbi Mária-kultusz helyek egyike az '50-es évek­től teljes blokk alá került, még a térképen sem szerepelt. A hatalom a „békepapoknak” adta ezt a helyet. '88-ban már lehetett foglalkozni Szentkút- tal, ami kétszeresen is érdekes volt. Egyrészt, mint műemlék, másrészt, a legszolidabb becslé­sek szerint is 2-300 ezer ember keresi fel évente. A búcsújárók hívták fel a figyelmünket, hogy te­gyünk valamit, mert hallatlan csődök vannak ott. Először a parkoló készült el, annak az összege megközelítette a 10 milliót. Következő lépésként az egyház rendbehozatta a külső részt. '90-től fo­kozatosan szűntek meg a bódételepek. Ezekre még jelzőt sem találok, mert ha azt mondóm, hogy primitívek voltak, azzal dicsérem ezket. A régi vécé kritikán aluli volt, hivatalos nevén cso­portos pottyantós. — Most már maradjunk az új vécénél. Ennyi pénzért az ember valami nagyon szuper vécét képzel el. Ez az?-Nem. Miért, látott benne valami szupert? Igazi szupervécével egy svájci autópálya mellett találkoztam. A lépcsőkön vörös plüssszőnyeg, mahagóni falak, a falakon tükör. Bemenni még Szolid magyar színvonal. bementem, de kijönni már alig tudtam. Külön komplikációt jelentett a talppal irányított vízcsap, és zene szólt, ami fokozta a diszkrét báját. Ez nem olyan. Szolid magyar színvonal.- Ha most arra gondolunk, hogy egy négyszo­bás családi házat két és fél millióért árulnak, ak­kor még mindig soknak tűnik kissé a 8 millió.- Rettenetesen megnőttek az építőipari termé­kek árai. De ez az összeg mindent fedez. 150 négyzetméteres az alapterület, manapság egy négyzetméter 50 ezer forintba kerül. Az építés költségeihez kell számolni a komplett tereprende­zést, a csatornázást, a víz, villany bevezetését. Holles Miklós annyiban pontosít, hogy a 8 mil­lió 125 ezer forintos kiadás már az áfát is tartal­mazza, a nettó bekerülés 6,5 millió forint.- Első hallásra tényleg elképed az ember, hogy ennyire emelkedtek az árak - mondta. Megtudtuk még, hogy a '90-ben készült tervezői költségvetés nettó 6-7 millióra jött ki. Továbbá, hogy a kurató­rium számláján a beruházás után csak néhány százezer forint maradt, ami azt jelenti, hogy az idén már nem tudnak nagyobbat lépni. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy a búcsújá­róknak mennyit kell fizetniük a vécé használatá­ért, valószínűleg 10 forintot. Egyelőre a bátonyte- renyei VGV az üzemeltető, de az igazi elképzelés szerint bérbe adják az illemhelyet, annak nettó hat és félmilliós diszkrét bájával együtt. — Dudellai — Fotó: Gyurkó P. Kereskedelmi ellátás A nctnti képviselő-testület legutóbbi ülésén Barta László jegyző beszámolóját hallgatta meg a község ke­reskedelmi ellátásáról. Az ütésre a településen működő tizenhét egység vezetője is meghívót kapott. Az utóbbi egy-két eszten­dőben örvendetesen meg­szaporodott a helyi magán- vállalkozások, magánerős befektetések száma. A szol­gáltatások sokrétűek, a vi­rágüzlettől és a fagyizótól az autósboltig és az import áruk boltjáig. Az egyetlen, ami hiányzik, a gázcserete­lep. Ezt a lakók egy tavaly év eleji falugyűlésen vetet­ték fel. Az önkormányzat százezer forintos támoga­tást tartalékolt, de jelent­kező még nincs. Bátonyterenye és környéke Mintaboltot nyitott a Zagyvavölgye Kft. a kisterenyei régi mag­tár épületében. Zömmel saját termékeket árusítanak, méterárut, egyéb textíliát, ágyneműt, de cipőt, táskát, konfekcionált termé­keket is találnak itt a vevők a nagykereskedelmi és a termelői ár közötti árszínvonalon. fotó: gyurkó Hallgatagok országa? „Mi nem nyilatkozunk!” Luciáivá az első írásos emlé­kek szerint Lucin volt az 1800-as évek vége felé. Evan­gélikus templomát 1794-ben építették torony nélkül. Iskolája 1786-tól van Lucfalvának. Kezdettől fogva szláv nép lakta a községet. Itt lakik a Szabadság úton a 73 éves Herkel János. A község szlovák nemzetiségű, de amikor Herkel Jánost erről kérdeztük, így válaszolt:- Nagyapám is, apám is itt élt. Beszélek szlovákul, de ma­gyarnak érzem magam. Ha nem így lenne, nem jöttem volna vissza a háborúból Lucfalvára, de a frontról is idekívánkoztam. Három évig szolgáltam Lo­soncon, októberben leszerel­tem, 1944. áprilisában kellett kimenni a frontra, Ukrajnába. Négyszer kerítettek be bennün­ket az oroszok. Soha ne legyen háború! Lö- kösházán vagoníroztunk ki. Aradra kellett volna menni, de az oroszok már átjöttek. így az­tán mindig „zurück, zurück”, mentünk visszafelé. Gerendá­son maradtam akkor egy dara­big, onnan gyalog indultunk haza. Mindig csak nappal jöt­tünk, akkor már civil ruhában voltunk. Egy hét alatt értünk Lucfalvára. Túrán ijedtünk meg, ott volt egy főhadnagy, egy őrmester meg két tizedes. No, mondom, most már jó helyre jöttünk, in­nen tovább nem megyünk! De hozzánk se szóltak. Tudták, hogy menekülünk. Gerendáson a tanyákon buj­káltunk, de az oroszok már nyomultak arra. Egy gazdának mondtuk, figyelje, hogy milyen katonák jönnek. Beszaladt, mondta, hogy oroszok. Benn voltunk öten a házban, ők meg jöttek a konyhába. Az egyik leszállt a lóról, kér­dezte a háziasszonyt, vannak-e a házban magyar vagy német katonák? Az asszony azt mondta, hogy nincsenek. Az volt a szerencsénk, hogy vagy százötven méterre megláttak egy csoport katonát, és odamen­tek hozzájuk. így maradtunk meg. Itthon még három hétig bujkáltam az istálló padlásán, amíg az oroszok itt voltak.- Hogyan telnek most a nap­jai? Találkozik az ismerősök­kel?- Nagyon ritkán. Dolgozik mindenki. A legtöbbször ma­gamban vagyok, amióta meg­halt a feleségem. De hiszek a Jóistenben, meg a megváltónk­ban, Jézus Krisztusban, azért tudok így lenni egyedül is. Úgy tartom, hogy nem vagyok egye­dül. Dolgozni nem tudok, vi­gyáznom kell a szememre, ami­óta megműtötték. Akkoriban nem láttam, bottal kerestem az utat, de akkor is arra gondoltam, hogy nem vagyok egyedül. (dudellai) A címben hangoztatott mon­dat egyre gyakoribb az utóbbi időben. Nem nyilatkozik a téesz elnök, a kft. igazgató, a polgár- mester, a mezei munkás, a bör­töntöltelék ... Valaki valamitől mindig fél, nem mer, vagy nem akar megszólalni. Az indokok persze százfélék lehetnek: „Nem kidolgozott a terv”, Nincs még kész a törvény”, „Nincs itt a főnök”, „Én nem akarom a nevemet az újságban látni!” Vagy pedig nemes egy­szerűséggel :„Csak! ” Tehát egyre ritkább a közlé­keny ember. Idős falusi néni­kék, bácsikák még szívesen szóba elegyednek az idegennel, mert gyerekkori beidegződésük, hogy ránézésre senkiről sem fel­tételeznek rosszat. Akik viszont egyszer megégették magukat, azok bizony óvatosak. A sám- sonházi üzletasszony még nem járt pórul, de hallgat: „nem szól szám, nem fáj fejem”. Van azonban egy rémálmom: egy reggelen az olvasó a követ­kező szöveggel találkozik ked­venc napilapjában: „Kedves ol­vasó! Mivel senki nem akart nyilatkozni, mai számunkat mindenre használhatja, amire egyébként is szokta, kivéve ol­vasásra!”. Ugye rossz lenne? óz „Úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom