Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-29 / 126. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. május 29., péntek Szombat esti moziláz A kistelepüléseken úgy jó három éve volt jellemző az alábbi párbeszéd a fiatalok között, a nagyobb falvakban tavaly lett tipikus, míg 1992 második felében a kisvárosokban is mindennapos lesz.- Mi megy a moziban?- Semmi!- Hogyhogy?- Megszűnt a mozi!- Már az is megszűnt?- Meg . . .- Akkor gyerünk a kocsmába! A párbeszéd láttán nyilván harsány demagógiával vádolnak meg azok, akik a kulturális élet nyilvánvaló csődjeit szenzációs eredményként tartják számon, mert a környező volt szocialista országokkal összevetve bizonyítják: a kormányzat egyszerűen zseniális. Pedig nyilvánvaló: faluban, városban csőd, csőd hátán! Akik kulturális stratégiáról szónokolnak, a gyakorlatban a minimális „tűzoltómunka” megszervezésére sem képesek. A művelődési házakban, a könyvtárakban, iskolákban, mozikban egyformán nem! De a mozi esetében könnyű helyzetben vannak a magyarázkodást illetően. A mozi mindenütt a világon üzlet, - mondják. Tessék üzletet csinálni, s aki nem tud, adja fel! A mozi üzemeltető adja el a mozijegyet egy doboz sör áráért, a moziköltségekéi meg egy jegyre vetítve fizessen ki két doboz sör árát. s a veszteséget varázsolja át nyereséggé, s abból már akár korszerűsíteni is lehet az elavult technikát. .. Szóval, a szombat esti moziláz Magyarorszgon igen rövid időn belül arra koncentrál: melyik nagyváros mozija van közelebb, hová, milyen filmért érdemes elutazni. Vagy marad a kocsma! A kinyújtott „hosszú kéz”, az amerikai tőke pedig (amelyet minimum tehetetlenségével hoz előnybe a kormányzat!) a filmtermés nagy részének birtoklása után uralni fogja a mozikat is. Az ördögi kör bezárul. A szombat esti moziláz ingadozását évtizedekre kizárólag a tengerentúlról irányítják. Erdős István Szombaton végre megtudjuk: KI VISZI el a balhét? Kínpad és színpad a főtéren Már csak egyet kell aludnunk, és végre megtudhatjuk, hogy KI VISZI el a balhét (mellesleg azt is, hogy ki viszi el a színes tévét)? Hosszan sorolhatnánk a szponzorokat, akik azért mozdultak meg, hogy ugyanezt tehessék a megyeszékhely lakói is, a szombati, egész napos főtéri bulin. A gyerekek Hétpróbán ügyeskedhetnek délelőtt 10-től, egy órával később a Manójátékon tapsolhatnak. Délben „szállnak be” a középiskolások a „Főtéri tótágas"-ba, majd két órától alternatív programok közül válogathatnak. Többek között a Simli Show és Ihos József lesz a színpadon, amíg három órás kavalkád bonyolódik az úton. Az autós-motoros találka és a go kart bemutató még nem igényel rendkívüli képességeket a nézőktől. Ezután viszont kezdődik a „Kerékpárral, de lassan!” című program, amin a versenyzők a fentiek szerint közlekednek a kijelölt pályán. Ide a türelmesebb nézőket várják, mert jó esetben egy-két óráig is tarthat a mérkőzés. Lesz jó nagy tűz is, de erről majd a helyszínen szereznek tapasztalatokat. Öt órától az újságírók kerülnek kínpadra, hadd érezzék magukat az alanyaik bőrében! Este hattól egy órára a szép lányoké lesz a színpad, divattal és tánccal, majd visz- szatérve a színházterembe, kezdődik a fő show, a címbeli KI VISZI el a balhét, a városmozgató játék döntője. Akik eddig nem vettek részt a lapunkban közölt játékban, még nem maradtak le semmiről. Ha jegyet váltanak, „beszállhatnak" , és a legügyesebb, legszerencsésebb versenyző este már sutba vághatja régi tévékészülékét. A nagy felfutó, a Ladány- bene 27 nevű együttes koncertje csak jó lehet! Ez már az esti műsor lesz, és a közmondás szerint, ha ez jó, már az egész sem lehet rossz. Majd meglátjuk, majd meglátják! Génmanipuláció - következményekkel? Az amerikai kutatók arra számítanak, hogy mintegy két év múlva már nagy termőterületen termeszthetnek megváltoztatott tulajdonságú gabonát. Az erről szóló közlemények az amerikai közvéleményt ma már nem igazán rázzák meg, hiszen a búzával már öt éve folynak a kísérletek, melyeket az amerikai élelmiszer- és kábítószerhivatal csak tudományos célból engedélyez. A tervek szerint a kutatóknak nem kell majd bizonyítaniuk átalakított tulajdonságú növényeik veszélytelen voltát. El is ültethetik a génmanipulált terményeket, ha senki nem tud káros következményeket kimutatni. Az egyes amerikai államok azonban továbbra is berzenkednek. Az egyik legharcosabb intézmény a minnesotai környezetvédelmi ellenőrző hivatal. Ennek berkeiben nagy viták dúlnak, nemcsak a különleges búzafaj, hanem a géntechnológiai eszközök alkalmazása révén elfajzó halak miatt is. Ezeket a vízi állatokat egyelőre csak olyan tavakban akarják tenyészteni, ahonnan nem juthatnak ki a nyílt vízbe. De mi lesz, ha az évmilliókkal ezelőtt kialakult géntulajdonságokat hordozó egyedek és az új halak mégis szaporodnak? Mi történik a következő pikkelyes nemzedékkel és főleg: mi lesz az őket fogyasztó emberrel? A Depeche Mode pihent egy évig, aztán vagy négy hónappal ezelőtt összejöttek a tagok ismét, hogy új lemezükön kezdjenek dolgozni. A Cure példája után - persze szabadon -, ők egy madridi villában rendezték be a stúdiót. Alan Wilder, a zenekar billentyűse, a Depeche Mode jellegzetes hangzásának megteremtője s örökös alkimistája, mágusa kifejezetten rosszul érzi magát az új helyen, a nagy kényelemben. Ő azt szereti, ha „hagyományos” stúdióban lehet, mindentől és mindenkitől elzártan, kedves szerkezetei, magnói, konzoljai, drótjai, mutatói, potméterei és fejhallgatói között. Szomorú. Pedig örülnie kéne, hiszen megjelent (Recoil név alatt) második szólólemeze, a „Bloodline” (Pedigré). Az egy éves vakáció alatt vette fel Douglas McCarty közreműködésével és igazán jól fogadta a kritika. Természetesen olyan is volt, aki hűvösen, tárgyilagosan írt róla, mint például Myriam Leon, akinek aztán Wilder interjút adott. Ezt írja recenziójában Leon: „Wildert rabul ejti a Phil Glass féle hipnotikus, önmagát ismételgető zene. Mindent megad a technotánc-New Age istenének, „Képernyőbaba” a számítógépben íróasztalokat, eszterga- padokat. lakberendezési tárgyakat és mosógépeket terveznek ma CAD-képer- nyőkön. De a tárgyakat csak papíron próbálják az emberhez igazítani. Egy új ergonómiai software, az MS- DOS PC ezt a feladatot ele- gánsabban oldja meg. A „maneken" program egy ember modelljét viszi a képernyőre. férfit vagy nőt. magas európait, vagy alacsony ázsiait, s a modell minden irányban mozgatható. A „képernyő baba” hol széken ül, máskor felemeli a karját, vagy törzsét hajlítja, átszalad a termen. Eközben jelzi az ember „igényét" az általa használt tárgyakkal szemben. Réti Zoltán akvarelljei alá Fotó: Gyurián Tibor. Napjainkban egyre kevesebben vannak azok a művészek, akik alkotó munkásságuk egyenértékű, fontos részének vallják a derűs természetet, a nyugodt, s megnyugtató táj megjelenítését. Réti Zoltán a sokat látott, sokat megtapasztalt ember bölcsességével, szeretetével mutatja be szűkebb világának, az Ipoly vidékének, ártéri erdeinek színpompáját. Bennsőséges hangulatú akvarelljei a virágzást, az élet dícséretét hirdetik. Nem az aprólékos valóságmegfigyelésre, a részletek pontos visszaadására, hanem a természet, a táj színvilágának, hangulatának érzékeltetésére törekszik. Ebben segítségére van a mesterien alkalmazott ak- varelltechnika - a nedves felületre felrakott sárgák, zöldek, kékek harmóniája. Réti képein a formák körvonal nélkül, szinte testetlenül lebegnek, remegnek - mégis van tömegük. Egyszerre érzékeltetik a természet, az élővilág állandóságát, s azon belül örök változását. A festékfoltok, pöty- työk elmosódnak, vibrálnak. Együtt nézve azonban szélfútta lombokká, virágos mezővé válnak. A művész néhány ecsetvonással a fű hullámzását, a levelek mozgását tudja érzékeltetni. Réti Zoltán: Ölelkező ágak Nem véletlen, hogy színvilága, formateremtő készsége ennyire kiegyensúlyozott, hiszen Réti Zoltán zenepedagógusként a festészet, a grafika mellett a zene világában is otthon van. Valamennyi alkotása mind egy-egy jól megkomponált szimfónia. Színeinek, formáinak elhelyezése spontánnak, véletlenszerűnek tűnik, mégis szigorú zenei szabályok, össz- hangzatok szerint helyezi el azokat. Művei önmagukért beszélnek. A főszereplő a táj, melynek csendjét emberek, állatok nem zavarják meg. Még a dombok között megbúvó kis házak, faluszéli temetők is eggyéolvadnak a természettel, s szerves részeként nem törik meg annak nyugalmát. A művész nem a könnyű utat választja, nem az olcsó, egysíkú idillt keresi. Domboldalai, vízpartjai, szántóföldjei élnek, lé- legzenek, hullámzanak - a lüktető, dinamikus természetet példázzák. Göcsörtös fái, bokrai egyediek, különösek. Szinte emberként mozognak, hajladoznak, nyújtogatják ágaikat. Mégis elsősorban a fák és a bokrok - összes jellegzetességükkel. Egyéniek, s ugyanakkor jó értelemben véve általánosak. Színezésük első pillantásra gyakran meglepő. Pirosán ragyog a napégette szántóföld, kék az árnyékban a fatörzs - mégis pontosan illenek a festő teremtette harmóniába. Réti Zoltán 1950 óta dolgozik Balassagyarmaton. Pedagógus és alkotóművész. Első egyéni kiállítása 1958-ban nyílt meg. A kritikusok s a közönség számára talán ismertebbek nagyszabású, a madáchi Tragédiát, a Mózest, s Komjáthy verseit illusztráló sorozatai. (Az utóbbit éppen a közelmúltban mutatta be a Nógrád Megyei Hírlap.) Életművének azonban nem elhanyagolható, sőt nagyon is fontos részét alkotják a nógrádi tájat megjelenítő festményei. Megmutatják, hogy a jelentéktelenebbnek tetsző művészi feladatokban is megtalálható ugyanaz a szépség, mint a nagyobb léptékű, súlyos mondanivalókkal terhes kompozíciókban. Különös aktualitást kölcsönöz a salgótarjáni Bolyai Gimnázium Iskolagalériájában kiállított válogatásnak, hogy az ak- varellek java részén a tavasz, a kora nyár színpompája, ragyogása köszön vissza. Peák Ildikó ám mindvégig tiszteletben tartja azt a hangzást és azokat a ritmusokat, amelyek a Depech Mode-ot a colt dance (hideg tánc), ha úgy tetszik követendő mintájává tették. Nem avant-garde, hanem Kraftwerk-utódvéd muzsika, lelassított ODM, dallamdús front 242, egészében véve táncolható zene. de vidámak nem lehetünk, míg táncolunk rá.”- Igen - mondja Alan Wilder lényegében igaza van. Mindenben. Én csak egy kicsit mondanám másképp, de azért jó így is, mert nem túloz. Szóval ez az én világom. Megköny- nyebbülök, kiadom magamból bajaimat. Transzba esem, szinte elveszek, elfelejtem az időt, egy kis soron képes vagyok órákig piszmogni, és ez jól esik. Aztán álmodom, és az álmok egymásba folynak... Ebből borzasztóan hosszú számok keletkeznek, amiket el kell dolgozni. Átvesznek innen-onnan, mindenhonnan. Felcsípek még klasszikusokat is. Aztán visszafordítom az egészet, jól meggyötrőm, mert újnak kell születni. Vagy hát miért dolgozom, és miért van a technológia? Mindent használok az ég világon. Gondolná, hogy a mélyekben, vagy a basszusban szexuális erő van? Legtöbbször a mélyeken kezdem a munkát. A Depeche Mode-ban minden másként megy. Nagyon kell figyelni a dalok szövegére, a számok hossza meg van határozva. Ott vagyok én is, igen, de Martin Gore a fej és a képzelőerő, és a fontos dolgok tőle függenek. Az ő dalai szívből jönnek, és ez fogja meg a hallgatót. Az emberek azonosulnak a számokkal és - vele. Azaz a siker kulcsa. A Depech Mode odáig jutott a fejlődésben, hogy lényeges dolgokon képtelen már változtatni. Éppen ezért úgy látom, itt az út vége, azt hiszem, rövidesen nemcsak egy esztendőre, de örökre leállunk. írja ezt meg az embereknek, hogy felkészüljenek rá. Martin az agy, jól van, de már csak ismétli magát. Egy gyökeres vál- toz(tat)ás - ha lehetne egyáltalán ilyen - sok problémát hozna magával, ez természetes, hisz így szokott lenni, vagy nem ér az egész semmit. Talán megcsappanna a pénz is. Jaj!, azt mondja a zenekar, akkor inkább maradjon minden úgy, ahogy van. A pénz nem nagy úr, látja? Én meg magamban zenélek. Egyedül. Azt csinálom, amit igazán szeretek. Igazat írt a lemezről. köszönöm. Vass Imre Képes technikatörténet Gőzzel hajtott léghajó 140 évvel ezelőtt, 1852 szeptember 24-én Párizsban, óriási szenzációként Henry Giffard (1825-1882) félmerev, gőzzel hajtott léghajójával 1800 méter magasságban átrepült a város felett. (Lásd a mellékelt rajzon). A 28 kilométeres repülés sebességére nézve két adat maradt fenn: óránként 7 kilométeres, percenként 2-3 méteres volt az átlagsebesség. Az orsóalakú léghajó 44 méter hosszú, átmérője 12 méter, légtere pedig - amely gázzal volt megtöltve - 2400 köbméteres volt. Gondolájában egy három lóerős, 45 kilogramm súlyú gőzgépet helyezett el, amely a háromszárnyas, 3,4 méteres légcsavart percenként 110 fordulattal hajtotta meg. Giffard találta fel és alkalmazta először a gőzkazánok egyik legfontosabb berendezését, a gőzsugárszivattyút is. A zseniális feltaláló tovább kísérletezett, 1857-ben egy nagyobb volumenű léghajót épített. ami azonban felrobbant, de Giffard és kísérői kisebb sebesülés árán megmenekültek. Ezután még további két léghajóval kísérletezett, de további céljait már elérni nem tudta, mert elméje elborult. K.A. Technikai újdonság 23 óra zene egy CD-lemezen Új technológia segítségével jelentősen növelni lehet a mágneses optikai CD-lemezek tárolási sűrűségét. Az MO-diskek többnyire a CD-hez hasonló nagyságú lemezek, amelyeket mágneses réteggel vonnak be. Ezeknél az adatok felvétele és leolvasása lézer segítségével történik. A Sony most egy olyan eljárásról ad hírt, amelynek segítségével hatszoros, sőt húszszoros adatsűrűség érhető el. A tárolási sűrűség az MO-disk esetében a lézerpont átmérőjétől függ. Ez az átmérő rendszerint mindössze egymilliomod méter (mikrométer). Nagyságát a lézerfény hullámhossza és a fókuszáló lencse nyílása határozza meg. Kisebb fénypont elérésére rövidebb hullámhosszat (kék lézer) kell alkalmazni. Az úgynevezett „Irister technológiával” japán mérnökök egy másik utat mutatnak. Ennek lényege az. hogy az új MO-dis- keket dupla mágneses réteggel vonják be. Ez lehetővé teszi, hogy az adatok felvitelében a lézer fénypontjának nem az egész területe, hanem csupán központi része játsszék aktív szerepet. Ez a technika az információ-tartalom megkettőzését eredményezi. Jelenleg folynak a kísérletek a fenti technikák és a kék lézerfény együttes alkalmazására, ami számtanilag a tárolási sűrűség húszszoros emelését helyezi kilátásba. Ezzel egy mai CD felületén 23 órányi HI-FI-zene lesz tárolható. Az érintett cégek szerint egy Irister-MO-disk mintegy négy gigabyte tárolási volumennel rendelkezik majd. Az út vége?
