Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-28 / 125. szám

A legdrágább városok Továbbra is Tokió és Osaka a világ két legdrágább városa, de „előretört” Oslo, Stockholm és a líbiai Tripoli is. A sorrendet 151 áru és szolgáltatás ára alapján ál­lították össze, s New Yorkot vet­ték a számítás alapjául, 100 ponttal. Tokió 171, Osaka 162 pontot kapott az élet drágasága alapján. Tripoli 116-ot. Első íz­ben szerepelt Moszkva a féléven­ként rendszeresen végzett vizs­gálatban, 122 ponttal. A legol­csóbb nagyváros továbbra is a zimbabwei főváros, Harare. Ráfizetéses vállalatok Kínában A kínai állami vállalatok több mint harmada volt veszteséges az év első négy hónapjában, mégis valamivel kevesebb, mint az elő­ző év azonos időszakában. Leg­inkább a szénbányászat, az olaj­ipar és a gépgyártás volt ráfizeté­ses. Belépett Észtország is a sorba Észtország immár végérvé­nyesen és hivatalosan is tagja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), miután kedden, a nem­zetközi pénzintézmény székhe­lyén aláírta a csatlakozási szerző­dést. Kvótáját 31 millió SDR- ben (körülbelül 43 millió dollár­ban) állapították meg. Tallinn- nal már 162-re emelkedett az IMF-ben tömörült tagországok száma. Az EBRD-nek nem tetszik a bősi építkezés Rossz utat választott Kelet-Európa? Hitelt sem adnak hozzá A londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank­nak (EBRD) nem tetszik a bősi építkezés s téves minden olyan feltételezés, hogy a bank részt venne a finanszírozásban. Az állásfoglalás előzménye az, hogy az EBRD leveleket kapott környezetvédő szervezetektől, köztük a győri székhelyű magyar Reflex Környezetvédő Társa­ságtól és a Friends of The Earth (A Föld barátai) elnevezésű te­kintélyes nemzetközi szervezet­től. A levélírók úgy hallották, hogy Hannes Androsch osztrák bankár az EBRD-vel is tárgyal a bősi építkezés társfinanszírozá­sáról, s a környezetvédők ezt fel­háborítónak találták. Az MTI értesülése szerint a környezetvédő szervezetek vá­laszleveleket kaptak a nemzet­közi pénzintézettől, s ezek közös tartalma ez: „Az EBRD soha­sem mérlegelte a gabcikovói terv finanszírozását, semmi módon nem foglalkozik az építkezéssel, és ilyen kérést nem is kapott sem a szlovák kormánytól, sem más­tól. Az EBRD nagyon szigorúan elemzi a környezetileg érzékeny terveket. Semmi esetre sem kí­ván részt venni olyan vitás, két­séges gazdasági értékű és nagy környezeti kockázattal, negatív környezeti hatásokkal járó terv­ben, amilyen a gabcikovói, amely ráadásul vita tárgya az EBRD két tagállama között”. Kapitalizmus nem lesz spontán A központi tervutasítást elvető volt KGST-országok által választott gazdasági kitörés formája könnyen politikai és gazdasági zsákutcá­ba vezetheti őket. Ezt a következtetest egy ismert osztrák, német és amerikai szakértőkből álló csoport vonta le. Következtetéseiket a Wiener Zeitung osztrák napilap közölte. Emlékeztetnek: a volt szocia- badítasával azonnal létrejöhet a lista országok számára a piacgaz­daságra való áttérés mind ez idá- ig egyetlen kézzelfogható ered­ménye az érezhető termeléscsök­kenés, az ipari beruházások mér­séklődése, továbbá a lakossági életszínvonal látványos hanyat­lása. Emellett különböző nacio­nalista jellegű mozgalmak kez­denek erőrekapni, és nem elkép­zelhetetlen még az új diktatúrák kialakulása sem. A szakemberek úgy vélik, csu­pán legenda, hogy a privatizáció végrehajtásával es az árak felsza­piacgazdaság. Igen kritikusan szemlélik az IMF által Kelet-Eu- rópának javasolt fejlődési mo­dellt, amit „új ortodox ideológiá­nak” értékeltek. Rámutattak: so­ha a kapitalizmus történelmében nem jött létre spontán módon piac. A szakértők szerint nem kö­vetkezhetett volna be gazdasági csoda a második világháborút követő Nyugat-Európában és Japánban, ha az érintett orszá­gok az IMF tanácsait követték volna, miként azt teszik most a kelet-európai országok. Az eu­rópai gazdasági csoda mögött ugyanis ott állt a valuták igen szi­f 'orúan ellenőrzött átváltási árfo- yama, az árellenőrzés és a nyere­séges vállalatok államosítása; ez utóbbi esetre példaként a német Volkswagen vállalatot hozták fel, amelyet több évtizedig nem adtak magánkézbe. A szakértők annak a meggyő­ződésüknek adtak hangot, hogy a piacgazdaság megszilárdításá­nak egyik legfontosabb előfelté­tele a jelentős magántőke felhal­mozódása, amely teljesen hiány­zik a volt kommunista államok­ban. Ugyanakkor a tőzsdék meg­nyitása a piacgazdaság felé veze­tő úton az utolsó lépések egyiké­nek, és nem a legelsők kózötti- nek kellett volna lenniük. Az idei Onassis-díjak Konsztantin Karamanlisz görög államfő kedden átadta az Onassis Alapítány 1992. évi dijait Jacques Delorsnak, az Európai Közösségek Bizottsága el­nökének; Ted Turnernek, az amerikai CNN-háló- zat elnökének; Gro Harlem Brundtland asszony norvég miniszterelnöknek és Mari-Carmen Serra- Pucheasszonynak, a mexikói embertani és történe­ti múzeum elnökének. Delors az „Athinai”, Turner az „Aristote”, Brundtland asszony a „Delphi”, Ser- rea-Puche asszony pedig az „Olympia” díjban ré­szesült. Az egyenként 100.000 dollár pénzjutalom­mal járó díjak ünnepélyes átadásánál jelen volt Mi- cotakisz görög miniszterelnök is. A görög hajómágnás 1975-ben bekövetkezett halála után, végakaratának megfelelően létesített alapítványt Onassis emlékül szánta Alekszandr ne­vű fiának, aki 23 éves korában repülőszerencsétlen­ség áldozata lett. Az alapítvány székhelye Liech­tenstein, kurátora Joannisz Georgakisz professzor, a néhai multimilliomos egyik legközelebbi munka­társa. A dijak odaítélésének indoklásában elhangzott, hogy Delors a polgárok egyesült Európája megte­remtéséért kifejtett erőfeszítéseinek elismerése­ként; Turner a világban bekövetkező eseményekről szóló részletes és gyors tudósításokért; Bumdtland asszony a természeti környezet megőrzése érdeké­ben végzett munkásságáért; a mexikói múzeum pe­dig a közép-amerikai művészet, történelem és kul­túra megőrzéséhez való kimagasló hozzájárulásáért részesült a magas kitüntetésben. (MTI) Spanyolé a Gutenberg-díj Ricardo J. Vicent valenciai kiadó és nyomdász kapta Ma­inz város és a Nem­zetközi Gutenberg Társaság idei Guten- berg-diját. A város polgármestere egyút­tal bejelentette, hogy Vicent június 20-án veszi át Mainzban a 20.000 márka pénz­jutalommal járó dí­jat. A kitüntető dijat háromévenként íté­lik oda a könyv- nyomtatásban külö­nösen sikeres tevé­kenységért. (MTI) Kérdőjelek Három elnök egy esete Menekülnének, de nincs hová A tenger sem nyújt kiutat a válságból A Kuba partjainál néhány napja elsüllyedt, haiti menekül­teket szállító hajó tragédiája is­mét ráirányította a figyelmet Ha­iti helyzetére, amely most kilá- tástalanabbnak tűnik, mint vala­ha. A 18 halottat követelő bal­eset a második ilyen tömegsze­rencsétlenség a tavaly őszi kato­nai hatalomátvételt követő exo­dus kezdete óta: 1991 novembe­rében 120-an lelték halálukat hullámsírban. A menekülés a Karib-tengeri szigetországból annak ellenére folytatódik, hogy az otthonukat elhagyók legtöbb­je hosszabb-rövidebb idő múlva ismét a hazai partokon köt ki. Az Egyesült Államok parti őrségé­nek adatai szerint tavaly szep­tember 30-a, a puccs óta 32.232 személy érkezett amerikai felség­vizekre, közülük 8700-nak van esélye arra, hogy politikai mene­dékjogot kapjon, 12.855-öt már visszaszállítottak a szigetre, s je­lenleg 11.400-an tartózkodnak a guantanamói amerikai haditen­gerészeti támaszponton. Mégis, naponta százak és szá­zak szállnak hajóra Haiti partja­in, hogy megpróbáljanak kijutni a reménytelenségből. E hónap­ban minden eddiginél maga­sabbra szökött a menekülthul­lám: május elseje óta 8100-an tá­voztak, ezen belül csupán a leg­utóbbi hét végén 2460 érkezőről kellett gondoskodniuk az ameri­kai hatóságoknak. A szigetországból kijutó hírek szerint a katonai kormányzat el­leni gazdasági embargó tovább súlyosbította a térség amúgy is egyik legszegényebb lakosságá­nak helyzetét. Á több éve tartó szárazság miatt a parasztgazda­ságok már az önellátásra is kép­telenek, a vetőmagokat élik fel. A hadsereg vezetése, a pucs- csista kormány és a parlament múlt héten kötött paktuma pedig a politikai feszültséget növelte, tiltakozó megmozdulások soro­zatát váltva ki. A paktum formá­lisan is hatályon kívül helyezi az idén februárban Washingtonban kötött megállapodást, amely le­hetővé tenné a demokratikus kormányzás helyreállítását, és az elűzött Jean-Bertrand Aristide elnök visszatérését. Az általános sztrájkra szólító tüntetésekre — a haiti „hagyo­mányoknak” megfelelően — ez­úttal is brutálisan válaszolt a rendőrség: legkevesebb 11 em­bert öltek meg a kommandók. Ilyen körülmények között várható, hogy az eddigieknél is többen vághatnak neki a tenger­nek. Annál is inkább, mert az Amerikai Államok Szervezeté­nek a hét végén zárult külügymi­niszteri értekezlete az embargó további szigorításáról határo­zott, kitiltva minden, Haitivel kereskedő hajót a tagállamok ki­kötőiből. Az Egyesült Államok hatósá­gai ugyanakkor attól tartanak, hogy a menekültáradat fokozó­dása esetén képtelenek lesznek fogadni az újabb érkezőket, a gu­antanamói támaszpont már most is csaknem teljesen telített. Fejtörést okoznak a haitiak a kubai kormánynak is. A koráb­ban Kubába érkezett mintegy 1400 menekült legnagyobb ré­szét áprilisban légihídon haza­szállították, de azóta újabb 500- at fogadtak be az ország keleti felén felállított menekülttábo­rokba. A mostani hajóbaleset nyomán a havannai kormány megtiltotta, hogy a menekültek vízen folytassak útjukat. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­ságával közreműködve vala­mennyi érintettet repülőgép viszi vissza Port au-Prince-be. A ku­bai külügyminisztérium bejelen­tette azt is, hogy az érkező hajók tulajdonosainak meg kell fizetni­ük a nemzetközi kikötői dijakat, máskülönben elkobozzák jár­műveiket. Együttérző nyilatkozatokra, E olitikai állásfoglalásokra tehát izton számíthat a fekete bőrű rabszolgák leszármazottai alkot­ta kis köztársaság lakossága: a nyugodt életre, a nyomorból va­ló kilábalásra azonban egyelőre sem otthon, sem a tengeren át­kelve nincs sok remény. Császár Tibor Rejtélyes tűzesetek az olimpiai falu egyik szállodájában Alkalmazottak bosszúja? Az utóbbi tíz napban több rejtélyes tűzeset történt a barcelonai olimpiai falu egyik most épülő, ikerto­rony jellegű szállodájában, az Arts-ban. Nem tudják még a tüzek okát, de a szál­loda építésének kivitelezői, az amerikai The Travelstead Group szakemberei szerint valószínűleg elégedetlen al­kalmazottak bosszújáról le­het szó. Hasonló a rendőrök véleménye is, akik hozzátet­ték, hogy külső emberek nemigen juthattak be észre­vétlenül a már most is szigo­rúan őrzött szállodába. A 110 méteres épület kü­lönböző emeletén gyújtott tüzecskék egyébként a vizs­gálat szerint nem annyira lángokban bővelkedtek, in­kább a füstjük volt sűrű és átható. Előzetes megállapodás alapján az Arts 455 szobájá­nak 80 százalékát az olim­piai résztvevőknek tartják fönn, bár egyelőre még az sem biztos, hogy a nyitásra egyáltalán elkészül a szállo­da. Hazánkba látogat a brit miniszterelnök Újabb lépés Európa közösségéhez Ma Magyarország vendége lesz John Major, Nagy-Britannia miniszterelnöke. A magyar re­mények szerint a kormányfői vizit újabb lendületet ad a kétoldalú kapcsolatok építésének, egyben megerősíti Budapest európai elkötelezettségét is. Ezzel kapcsolatban magyar dip­lomáciai körök különös jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy újjáválasztása után Ma­jor első útja Közép-Kelet-Európába, a Visegrádi Hármak fővárosaiba vezet. Budapesten igen perspektivi­kusnak ítélik a magyar-brit kap­csolatok alakulását. A magyar értékelés szerint a két ország kontaktusai széles körűek, dina­mikusak. A magyarországi rend­szerváltás új fejezetet nyitott Bu­dapest és London viszonyában. A nemzetközi politikai átrende­ződések nyomán érezhetően megnőtt Nagy-Britannia érdek­lődése a régió iránt, s London különös figyelemmel kíséri a Vi­segrádi Hármak kooperációját. A politikai szféra különböző szintjeit átfogó rendszeres pár­beszéd mellett élénkülnek a gaz­dasági kontaktusok is; erősödik a brit jelenlét Magyarországon. Ezzel együtt viszonylag alacsony a magyar-brit kereskedelem ér­téke. Az árucsere 1990-ben csak­nem 407 millió dollárt tett ki, je­lentős magyar kiviteli többlettel. A több. mint.223 millió dolláros magyar exportra alig 184 millió dolláros import jutott Nagy-Bri- tanniából. Tavaly megfordult az arány: a 495 millió dollárra nö­vekedett forgalomban mintegy 72 milliós magyar passzívum képződött. A kétoldalú kereskedelmi for­galom viszonylag csekély szintjét jelzi, hogy Nagy-Britannia sze­rény két százalékkal részesedik a teljes magyar kivitelből, míg a magyar behozatalban 2,39 szá­zalék a szigetország részaránya. Budapest ösztönözni szeretné a forgalom növekedését, és Buda­pesten azt remélik, hogy Major kormányfő látogatása jótéko­nyan hat ez irányban. A gazda­ságélénkítésben reménykedő Közép-Európa számára biztató jel, hogy a londoni pénzügyi ve­zetés korábbi óvatos magatartá­sa enyhülni látszik. Erre utal, hogy a Bank of England a hetek­ben feloldotta a szigetországi ke­reskedelmi bankok keleti ügyle­teire előírt 8 százalékos tartalék- képzési kötelezettséget. A jegy­bank döntése várhatóan élénkít­heti a pénzügyi kapcsolatokat. Major magyarországi vizitjé­nek fontos vetülete, hogy július 1-jétől Nagy-Britannia tölti be az Európai Közösség soros elnöki tisztét. E szempontból is jelentős politikai gesztusként értékelik Major közép-európai körútját. Á brit kormányfő és magyar vendéglátója, Antall Józsefmeg­beszélésein ennek megfelelően magyar részről kiemelt szerepet szánnak az Európai Közösség­hez fűződő kontaktusok áttekin­tésének. A tervek szerint emel­lett terítékre kerül az új európai biztonsági rendszer kérdése is, csakúgy, mint a délszláv válság, illetve a volt Szovjetuniónak nyújtandó segélyek és az abban való magyar részvétel ügye. Magyarországi látogatása al­kalmával John Majort fogadja Göncz Árpád köztársasági el­nök. A brit kormányfő találkozik Tölgyessy Péterrel, a Szabad De­mokraták Szövetségének elnö­kével is. (MTI) Sokat foglalkoznak most elnökökkel olyan helyeken, ahol más­kor alig emlegetik az államfőket. Németországban arról vitáznak, mit szabad az elnöknek. Ausztriában soha nem látott részvétellel válasz­tott a nép elnököt. Olaszországban pedig hetekig vajúdtak a törvény­hozók, kit helyezzenek a legmagasabb közjogi méltóságba. Miért lett „ügy” Weizsa.cker? Mert saját ötletével jelentkezett: csökkentsék a nyugati tartományokban lévő tőke felhasználásával a Németország két része közötti feszültségeket. Sokan támogatják őt, mások a zsebüket féltik, a kormánypártokban pedig megkérdőjelez­ték az államfő jogát a kezdeményezésre, mondván, hogy „az sérti a szövetségi elnöki tisztség kötelező semlegességét.” Mi történt Ausztriában? Waldheim után — akit nem igazán tisz­tázott náci múltja miatt az ország kárára bojkottált a fél világ — most olyan, külföldön is tisztelt államfőt akartak választani, aki otthon biz­tosítja az alkotmányos egyensúlyt a különböző politikai irányzatok között. Remélik, hogy Thomas Klestil személyében ezt megtalálták. S Olaszország? Mint az életmentő orvosságot, úgy keresték azt az elnököt, akire minél többen hallgatnak a hatalmi érdekellentétek útvesztőjében, s aki legalább a siker reményének esélyével tud közve­títeni a sűrű válságok idején. Akkor tudtak végül megegyezni Oscar Scalfaro megválasztásában, amikor a legújabb maffiamerénylet el­odázhatatlanná tette a döntést. Három elnök — egy eset. Mi a közös bennük? Véletlen — nem véletlen, de egy időben három nyugati-európai országban is világo­sabbá vált, hogy az elnök nemcsak díszlet a politika színpadán. Az ál­lamfő fontos közéleti méltóság, és nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne a cselekményekre ható jelentős erő az élet által teremtett drá­mai helyzetekben. (FEB) Elnökválasztás után Ausztriában A Néppárt diadala Thomas Klestil váratlanul nagyarányú győzelme az auszt­riai elnökválasztáson megpezs- dítette az osztrák belpolitikai életet. A vesztes Streicher pártja, az SPÖ a vereség okait tanulmá­nyozza, a győztes Néppárt pedig igyekszik azokat a feltételezése­ket cáfolni, hogy a sikerből azon­nal politikai tőkét akar kovácsol­ni, és netán felborítaná a nagyko­alíciót. Ez utóbbi a választások másik győztesének, a szabadságpárti Jörg Haidernek nem is titkolt vá­gya — Haider hétfőn úgy nyilat­kozott, hogy az elnökválasztás bebizonyította: a szociáldemok­raták nélkül is lehet kormányoz­ni Ausztriában. Elképzelése sze­rint itt az ideje a parlamenti vá­lasztások előrehozatalának (a mostani kabinet az 1990. októ­beri választások eredménye alapján állt fel). Reményei sze­rint a megerősödött Néppárt és az ő egyre népszerűbb Szabad­ságpártja az új helyzetben koalí­cióra léphetne. Haider hétfő esti nyilatkozatában leszögezte ugyan, hogy „nem vár hálát Klestiltől” (amiért Heide Schmidt szavazói lényegében az ő burkolt tanácsára voksoltak rá), ám a gondolat puszta felve­tése is jelzi: Klestil beiktatása után azonnal nehéz belpolitikai helyzetbe kerülhet, hiszen az ő kezében van a parlament felosz­latásának lehetősége. Hosszas tanácskozáson érté­kelte kudarcát az SPÖ. Vra­nitzky pártelnök félreérthető nyilatkozattal összegezte a ta­nácskozást: mint mondotta, nem tisztogatásra, hanem megtisztu­lásra van szükség. Bár cáfolta, hogy fejek fognak hullani, nem zárta ki a rossz választási kam­pány következtében a személyi változásokat a párt soraiban. Egyértelműen leszögezte ugyan­akkor: a párt reformja elenged­hetetlen, s most haladéktalanul neki is látnak végrehajtásához. Közben érkeznek a külföldi meghívások az új szövetségi el­nök részére. Egyik első útja — ezt Mautner-Markhof az expo osztrák biztosa jelentette be — Sevillába vezet, ahol szeptember 4-én jelen lesz Ausztria nemzeti napján. Az első államfő, aki láto­gatásra hívta Kiestilt, Richara von Weizsa.cker német elnök volt, de már csatlakozott a sor­hoz Václav Havel is. A vesztes Rudolf Streicher any- nyiban szerepel a híradásokban, hogy megindult a találgatás jö­vőjéről. A sajtó nagyon valószí­nűnek találja, hogy igaz a hír, mi­szerint Streicher a Steyr Daimler Puch AG vezérigazgatója lesz — itt volt elnökségi tag, mielőtt 1987-ben Vranitzky miniszterré kinevezte. Szászi Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom