Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-22 / 120. szám

I < * <5 ■» '* I 1992. május 22., péntek BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Házak omladozófélben „Házainak jó része omladozófélben, bár amúgy meg kőanyagú, téglával kevert, másik részét valahogy fenntartja az igyekezet” - írja T. Pataki László Szúpatakról az „Útonjáró”-ban. Lesz Bátonyterenyei Hírvivő Az első talán már júniusban „Itt valami huncutság folyik” Akkor kezdődik az üzlet, ha a halott a hullaházban van A hullaház használatáért 300 forintot szedett be a megyei te­metkezési vállalat március else­jéig a temetkezési vállalkozók­tól. Azóta ez 500 forint lett, emellett 1250-et kell fizetni a polgármesteri hivatalnak is, minden egyes alkalommal. Vincze Sándor sírkövest, és fiát, a temetkezési vállalkozót ez ügyben kerestük meg. Ok úgy döntöttek, nem fizetnek a te­metkezési vállalatnak.- Hova könyveljem el az 500 forintot? - kérdezi Vincze Sán­dor. - Ez mind a mi a zsebünk­ből megy ki, mert nem tudom elszámolni. Itt valami huncutság megy. Dorogházától Etesig sokfelé temetek, de sehol máshol nem kell ezt az összeget fizetni, csak Kisterenyén, Nagybátonyban és Maconkán. Május elsején jár­tunk úgy, hogy benn volt a ha­lottunk a halottasházban, kijött a vállalat kocsija, és le akarták szedni a drapériát. Aztán nem lett ebből semmi.- Kicsit vonatkoztassunk most el a konkrét ügytől. Még nem gombamódra, de szapo­rodnak a temetkezési vállalko­zások. Csakugyan nagy. üzlet a halott?- Nem a kellékárulásban van a bolt. Az üzlet ott kezdődik, amikor a halott a hullaházban van. 4000 forintért ássák ki a sírt, 1600 forint a ravatalozás, 1200-ért viszik ki a koporsót a halottasháztól a sírig. A sírt mi 2800 forintért ássuk, és adót fi­zetünk. Egy temetés a mi ára­inkkal legfeljebb 24-26 ezer fo­rint, az összeg a szemfödéltől és a koporsótól függ. Ha vas- vagy Itt még a föld felett érckoporsót rendelnek, annak 32 ezer forint az ára. A megyei temetkezési válla­latnál arra a felvetésre kértünk magyarázatot, hogy a díjat csak a bátonyi körzetben kell fizetni. Megtudtuk, hogy ez Salgótar­jánban is él, de ott még az a gyakorlat, hogy a vállalkozók, káefték a vállalaton keresztül ravataloznak. Az a különbség, hogy ha a vállalkozó ravataloz, ő fizeti a díjat a vállalatnak, míg ha ezt a vállalat végzi, az ügyfél közvetlenül a vállalatnak fizet. A temetkezési vállalat nagy- bátonyi kirendeltségén Sada Gézáné mutatja a legutóbbi írá­sos utasítást, ami szerint a rava­talfelszerelések kölcsönzési díja 500 forint. Felszerelések alatt értendő a drapéria, az asztal, a szék, a kandelláberek.- Nyilván nem véletlenül nem szereznek be a vállalkozók ilyen felszerelést - véli a kiren­deltség vezetője. A mostani árak szerint ez 50 ezer forintba kerülne.-Nem panaszkodnak a vál­lalkozók a magas költség miatt?- Nézze, csak két terítő tisztí­tásáért 1300 forintot fizetünk, és évente kétszer-háromszor el kell vinni a patyolatba. Ha a vál­lalkozó drágállja a díjat csak azt tudom mondani, vegyen magá­nak felszerelést, amennyiben úgy gondolja, hogy olcsóbban ki tudja hozni. A vállalkozók gyakran panaszkodnak a kiadá­sok miatt, de sosem ők azok, akik „lenyelik” a költségeket. Úgyis az ügyfélre hárítják a többletet. — Dudellai — Oktatásfejlesztés A bátonyterenyei önkor­mányzat az oktatásfejlesztésre elkülönített összegből támo­gatni kívánja az ezt szolgáló tö­rekvéseket. Ezért pályázatot hirdet. Pályázni lehet a következő célok megvalósításával: Sajátos arculat, profil kialakítása, a kor­szerű műveltség terjesztése, az esélyegyenlőség feltételeinek javítása, nagyobb részt vállalni a település munkaerőgondjai^ nak enyhítésében a képzés, áfA képzés javításával. Új kezdeményezésekkel mi­nél eredményesebben valósít­sák meg a pályázók a képviselő^ j testület négyéves programjában megfogalmazott célkitűzéseket. Törekedjenek arfa. hogy a tele­pülés oktatási-nevelési intézi, ményekben tanulók közel azoff nos feltételek között tanulhass san,ak. A' pályázatokat május 31-ig lehet benyújtani. Bátonyterenye. Legutóbbi ülésén úgy döntött a képvi­selő-testület, hogy megalapítja a Bá­tonyterenyei Hír­vivő című időszaki lapot. A kiadvány bejelentési kötele­zettség alá esik. A Művelődési és Közoktatási Minisz­térium bejegyzése után adhatják ki az első számot, ami így talán már júni­usban kapható lesz. A lap célja az ön- kormányzat határo­zatainak közzété­tele, a rendeletek kihirdetése, a lakos­ság széles körének tájékoztatása a vá­ros életében fontos­sággal bíró esemé­nyekről és rendez­vényekről. Szeret­nék ezzel leegysze­rűsíteni a lakossági ügyintézést is, ezért felhívások, közle­mények is helyet kapnak az újságban. Szerepel majd a Hírvivőben hírcso­kor, arcképcsarnok, tájékoztató a testü­leti ülésekről. Az önkormányzat leg­fontosabb feladatá­nak a bátonytere-> nyeiek objektív, pártpolitikától men­tes tájékoztatását tartja. Havonta egy alkalommal kíván­ják megjelentetni a Hírvivőt hatezer példányban, és; in­gyenesen juttatják majd el a város va­lamennyi lakásába. A lap kiadásának anyagi feltételeit ebben az évben biz­tosítják az e célra betervezett 600 ezer forint mellett a hir­detési bevételek is. A Bátonyterenyei Hírvivő kiadója az önkormányzat, a ki­advány szerkesztő­ségének vezetésével Kiss Lászlót bízta meg a képvi­selő-testület. (dió) Tornaterem épül Bátonyterenye Város Önkormányzati Képvi- selő-testülete legutóbbi ülésén a címzett- és cél- támogatásokról szóló tör­vény alapján felülvizs­gálta korábbi állásfogla­lását. A törvényadta lehe­tőségek, valamint költ­ségvetésük helyzete alap­ján döntöttek, hogy az ipari szakmunkásképző és szakközépiskola torna­termének megépítése va­lósul meg. így a korábbi költségvetés nem módo­sul. A Losonci Nógrádi Galéria és a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ közös rendezésében látható kiállítás a művelődési központ Iványi Ödön kisgalériájában, mai cseh és szlovák képzőművészek al­kotásaiból. A vízfestményeket a galéria az 1983 óta rendszere­sen megrendezett akvarell tri- ennálék anyagából gyűjtötte, ezek díjnyertes munkáiból állí­tották össze a tárlat anyagát. A kortárs akvarellfestészet háromévenkénti országos szem­léjét a környék művészetében a szép technika gazdag hagyomá­nyai előzték meg. Gyurkovits ferenc, Szabó Gyula és Bácskái Béla is foglalkozott akvarellel, és e környékről származott Ne­ográdi Antal is, aki a budapesti akadémia akvarelltanszékét ve­zette. A háromévenkénti szem­lékkel kapcsolódik be a Nógrádi Galéria Cseh-Szlovákia kortárs művészeti életébe. Az akvarell az ember legő­sibb képzőművészeti megnyil­vánulásának tekinthető. Az egyiptomi holtak könyvétől a kínai tekercseken keresztül a korai kereszténység katakombá­inak falfestményéig gazdag ha­gyományokra tekint vissza. A középkori könyveknek lénye­ges elemét képezték a temperá­val festett miniatűrök és iniciá­lék mellett az akvarellek. A re­neszánsz korban főleg rajzok és könyvillusztrációk lavírozására, illetve freskó és kárpit vázlatok készítésére alkalmazták. Mindezek ellenére a XVIII. századig az akvarell inkább ki­segítő, előkészítő technikának számított, amellyel főleg vázla­tokat készítettek. Az akvarell gyors munkát, biztos rajzkész­séget, pontos anyagismeretet igényel. A kiállított akvarellek a témák széles skáláját mutatják be: tájképeket, illusztrációkat, absztrakt alkotásokat. Filozofi­kus témát is feldolgoztak a mű­vészek, és geometrikus színef­fektusokkal is éltek. Különböző technikai eljárásokat is látunk a száraz alapra festett munkától a finom átmenetet mutató vizes alapon készült munkáig, he­lyenként minimális rajzalapo­zással. A Lady Kft. ügyvezető igazgatója szerint: Szebb a harisnyás női láb Eddig bérmunkát végzett, de az évi programban már saját ké­száru gyártás is szerepel a nagybátonyi Lady Harisnya­gyár Kft. terveiben. Hét magánszemély mellett a budapesti harisnyagyár, a helyi tanács, és a nagybárkányi Kis Zagyvavölgye Mgtsz, alapította ’89. novemberében a káeftét. A múlt év végétől újabb tőketár­suk van, a svájci-német RR UNIQUE cég, ami egyben a legnagyobb megrendelő is. Ké­kesi Sándorral, a kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk Nagybátonyban.- Mondhatjuk azt, hogy a ha­risnyagyártás olyan műfaj, aminek örök piaca van?- Sajnos nem, éppen a beho­zatal liberalizálása miatt. A bu­dapesti gyárat korábban annyira felfejlesztették, hogy ezzel át­alakulásra kényszerítették a vi­déki cégeket, különböző profi­lokkal. A miénk a vékony szálú finom harisnyanadrág-gyártás. Munkahelyteremtő pályázat­tal jött létre a káefté 17 millió 468 ezer forintos támogatást kapott az Állami Fejlesztési In­tézettől, ezért 80 fő foglalkozta­tását vállalták. Jelenleg 100 kö­rüli a létszám. Az alkalmazottak teljesítménybérben dolgoznak, a jó varrónők 14-16 ezer forin­tot is kereshetnek egy hónap­ban.- Az RR UNIQUE nyugalmas jövőt biztosít a káeftének?- Nem lehet ma mérget venni a biztos jövőre, de mindenkép­pen biztató, hogy 10 milliós tő­kével szállt be az üzletbe. Amellett, hogy öt évre lekötötte a cég teljes kapacitását kötésre és megmunkálására, további tervei is vannak. A gondunk az, hogy nincs forgótőkénk az alapanyagok­hoz, amivel saját piacot tudnánk teremteni, a bérmunka pedig nem ad lehetőséget a fejlesz­tésre.- Hogyan látja szakember­ként és férfiként: hogyan szebb egy női láb, harisnyában vagy anélkül?-Jobban tetszik a harisnya- nadrágos láb. Jobb az összha­tása, mert előnyösen takar. Ne­kem a sima, élénk konyakszínű harisnyanadrág tetszik a legjob-í ban.- Kit szidjunk akkor, amikor 150 forintért veszünk meg egy harisnyadrágot?-Harisnyás berkekben az a‘ történet járja, hogy Amerikában a század elején feltalálták a sza- kíthatatlan szálat. Ezt aztán gyorsan el is süllyesztették 100 évre, mert rájöttek, hogy nem üzlet, ha drótból kötik a haris­nyát. A termelőknél kevés haszon marad. A gyártó 45 forintért már alig tudja eladni a haris- nyadrágokat, aztán a boltokban ezek 80-90 forintos áron kö­szönnek vissza. A kereskedők­nél nagy az árrés. (dudellai) Útban van az elosztószekrény Homokterenyéről kereste meg levélben szerkesztőségün­ket Hajdú István. A 72 éves bá­csi panasza, mint írja, már va­lamennyi érintett hivatalos hely előtt ismert. A ’80-a.s évek ele­jén kezdődött a gond, és tíz év alatt sem a tanács, majd később az önkormányzat sem tudott eredményt elérni az ÉMÁSZ-nál. Röviden annyi a történet, hogy Hajdú István főútra nyíló kapubejárata előtti villanyosz­lopra transzformátor elosztó- szekrényt szerelt fel az áram- szolgáltató. A szekrény azóta elzárja az utat a fát, vagy szenet szállító autók elől. Levélírónk elmondása szerint eddig mind­össze annyira jutottak, hogy az EMÁSZ azt válaszolta a tanácsi intézkedésre, sokba kerül az át­építés, a polgármesteri hivatal­ból pedig azt a választ kapta, ők nem adhatnak utasítást az áram­szolgáltató vállalatnak. Gyuris Árpádot, az EMASZ bátonyterenyei kirendeltségé­nek vezetőjét is megkérdeztük.- Igaz, hogy a szekrény a be­járat felé esik, de a másik ol­dalra nem tehettük, mert ott ke­rítés van, a járda felé pedig azért nem szerelhettük fel, mert ne­kimennének a gyalogosok. Ma­radt még egy lehetőség: ha az önkormányzat kisajátítja a kert sarkát, bizonyos költségfedezet terhére át tudjuk tenni a szek­rényt. De ennek alig van esélye, hiszen tíz éve nem tudunk meg­oldásra jutni. (dudellai) Akvarell Triennálé 1991­Cseh és szlovák művészek alkotásai Panaszosunk és az elosztószekrény. — gyurkó — Vlájus 14-én nyitották meg a triennálét. fotó: gyurkó

Next

/
Oldalképek
Tartalom