Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. május 21csütörtök Amikor néhány héttel ezelőtt a költészet napi József Attila versmondó versenyen Salgótar­jánban járt és leírhatatlan ked­vességgel magához ölelte az egyik nagyon tehetséges, de az adott pillanatban „leblokkolt” kislányt, amikor e gesztusával és elementáris erejű, érzelem­gazdag zárszavával könnyeket csalt az egyik helyi zsűritag szemébe, bizony senki nem gondolt arra, hogy a jelenlévők döntő többségének ez utolsó személyes találkozásuk Nagy Attilával, a színművésszel, a po­litikussal. Igen szerencsésnek mondhatja magát az a mintegy félszáz ember, aki fültanúja le­hetett a művészet, jelesül a köl­tészet szerepéről vallott önval­lomásszerű megnyilatkozásá­nak. Most már emlékként is - nemcsak tanulságként - kell, hogy őrizze e délutánon elhang­zott szárnyaló gondolatokat, a mívesen, csodaszép magyar­sággal megformált szavakat. Sokszor elmondták, leírták már, hogy a halál mindig várat­lanul érkezik. Nincs ez más­képp Nagy Attila estében sem. Hiába volt köztudott róla, hogy az alattomos kór már korábban is célba vette, robosztus alkata, dinamikus lénye láttán, erkölcsi tartása, tervekkel teli jövőképe, végtelenül optimista világlátása ismeretében vajon kinek jutott volna eszébe, hogy ő is alulma­radhat egyszer. Mindenestre kevés ember élte meg olyan tisztán, támadha- tatlanul Magyarországon a rendszerváltás folyamatát, mint ahogyan éppen ő. Ha valakinek volt hitele ahhoz, hogy egy bal­oldali párthoz csatlakozzék, ak­kor neki maradéktalanul. Hisz ő tényleg tevékeny szereplője volt az 1956-os ősznek, s kárvallottja ennek az aktivitásnak, bőrt ön vi­seltje a megtorlásnak. Rá aztán tényleg mindenkinek oda kellett figyelni, ha megszólalt kárpót­lás ügyben, ha véleményt for­mált az ötvenes években történ­tek tárgyában. Kiszabadulása után még egy darabig száműz­ték a színészi pályáról is, még­sem átallotta, - amikor úgy látta: elérkezett az ideje - egy úgynevezett utódpárthoz csat­lakozni, abban vezető funkció­kat betölteni, országgyűlési képviselőséget vállalni. Úgy érezte, hogy a sokezer kisember szolgálatában, a kiáltó társa­dalmi egyenlőtlenségek csök­kentése érdekében ezen az olda­lon, ebben a politikai szervezet­ben tehet legtöbbet. Mindezek annak kapcsán ju­tottak eszembe, hogy a Vasár­napi Újság című rádióműsor Nagy Attila halála kapcsán is­mételten felidézte egy 1989-ben (!) vele készült beszélgetés né­hány részletét... * * * Körmendi János színművész aligha tudta, hogy aznap, ami­kor Fodor Jánossal „csevegett” a televízióban: Magyarországon az állat- és növényszeretet napja volt. Sőt abban sem vagyok biz­tos, hogy a műsorvezető tudatá­ban volt ennek, mégis Kör­mendi érzékeny pontjára tapin­tott - mintegy a műsor poénja­ként amikor egy - a művész számára oly fontos - állat, egy társ elvesztését hozta szóba. E társalgásból persze sok minden más is kiderült. Például az, hogy Körmendi több mint öt évet töltött tüdőszanatóriumok­ban s életére - legalábbis sze­rinte - a veszteségek és kievic- kélés kétségbeesett kísérletei voltak jellemzőek. Eredeti szakmája szerint optikus (ma is megreperálja a szemüvegét), gyermekkora óta foglalkozik írással (Levelek az urológiáról című könyve revelációsszerű hatású volt). Egyetért Swifttel, hogy csak a betegeknek és a bo­londoknak adatik meg, hogy ki­emelkedjenek a szürkeségből. Vállalja, hogy neki is vannak fogyatékosságai. Nincs veszé­lyérzete, sohasem rendezkedik be védekezésre. Azt sem szé­gyellj, hogy ő is besétált az ele­inte humánusnak mutatkozó kommunisztikus utópia csapdá­jába s a vallásos nevelésű gye­rekből NÉKOSZ-os diák lett. Leginkább azonban magáról az emberről is azok a gondolatai árulkodtak, amelyeket a pályá­jával kapcsolatban elmondott. Köztudott róla, hogy epizódis­taként lett híres, de az csak ezút­tal vált ismertté, hogy a sok nagyszerű szerep után is válto­zatlanul úgynevezett húsz per­ces színésznek tartja magát. Vé­leménye szerint ennyi figyelmet érdemel egyvégtében a közön­ségtől. Vannak, akiket „három órásra”, de olyanok is, akiket csak „néhány másodpercesre” taksált. Figyelemre méltó, ritka önismeretre vall, annak beisme­rése, hogy ő alkatilag nem al­kalmas nagy drámai szerepekre, de azt is pontosan tudja magá­ról, hogy egy-egy gesztusa, mimikája szinte utánozhatatlan. A látottak, hallottak után másként kell majd nézni, érté­kelni Körmendi alakításait.-csongrády ­Kiállítás a Nemzetiben Erzsébet királyné emlékét idéző kiállítás nyílt május lS-án a Nemzeti Múzeumban. Felvételünk a tárlatrendezéskor készült. Második forduló Május 24-ére, vasárnapra tűzte ki a békéscsabai időközi or­szággyűlési képviselőválasztás második fordulóját az Országos Választási Bizottság. A május 10—i első forduló eredménytelen volt, mert a szükséges, 50 százalékos rész­vétel helyett csak a választópol­gárok 27 százaléka adta le vok- sát. A második fordulóban a vá­lasztójogi törvény értelmében már elegendő a 25 százalékos (plusz egy fő) részvéti arány. Csütörtököt mondunk Mottó: „Ahhoz, hogy valami megtisztuljon, valami másnak be kell piszkolódnia. Viszont mindent össze lehet piszkítani anélkül, hogy bármi is megtisztulna”. (Murphy törvénykönyvéből) Levert Unilever. Az elmúlt hét legnagyobb szabású esmé- nye (ha nem számítjuk a Ma­gyar Köztársaság elnökének újabb összetűzését, a Bős- Nagymaros-vita végérvényes elfajulását, stb.) az OMO mo­sópor reklámjának betiltása volt. A tisztaság átható ereje­ként reklámozott termékre át­ható erővel csapott le a Gaz­dasági Versenyhivatal. Megál­lapították, hogy a reklám azt sugallja: csak az Unilever OMO-ja veszi ki laboratóri­umi körülmények között a vö­rösborfoltot, a többi mosószer nem. (Arról nem kaptunk je­lentést, hogy a közeljövőben indítanak-e a gyártók reklám- kampányt a háztartási sósav és a szabóolló forgalmának fel­lendítése érdekében, ugyanis mindkettővel kitűnően eltün­tethető a vörösbor éktelenkedő foltja - mert a jó bor hazánk­ban cégér nélkül is fogy.) Piszkos-e a 12? Ez a hét sem telt el kisgazda-botrány nélkül. Hazájától távol, erdé­lyi tanácskozása idején Budán is Torgyán lett volna a téma: bíróság tárgyalta volna, vajon becsületsértés, és rágalma­zás-e az, amit Torgyán állított: a miniszterelnöktől az ártat­lanságukat bizonyító borítékot átvevő tucatnyi kisgazda való­jában titkosügynök volt. Erre a tizenkettőből feljelentette öt. Félő, hogy az FKgP-ben az OMO, a Cif, a Sunlict és az egész Tomi-család együttvéve sem tudna tiszta viszonyokat teremteni. Kutya helyzet. Szokták mondani: kutyaugatás nem hallik az égig. Sőt, megkoc­káztatom, gyakran a hivatalig sem. Sajnos, a szomszédok fü­léig már gyakrabban. Ami Salgótarjánban kutya-ügyben kialakult, az már tényleg több a soknál. A tevepúp mintájára: gazda van egy kutyás, két ku­tyás, sőt több. Eme gazdák az­tán viszik ebeiket reggel-este, hogy televizeljék, teleürítsék a szabad területeket: a parkokat, játszótereket, egyéb zöld terü­leteket. Semmit sem lehet tenni, mert alapvető kutyajog a szükségvégzés, valamint az ugatás. A pihenéshez, vala­mint a játszóterek használatá­hoz való jog viszont az ember joga. És ha jól tudom, Ma­gyarországon a jogokat még az emberek alkotják. (Bár, ha így haladunk, hamarosan már a kutyák igényeihez iga­zodva.) A Kercseg úti Morzsa most kutyatörténelmet ír: ügyében az akták már expo­nenciálisan sokasodnak, a köztársasági megbízott területi hivatala is foglalkozott az esettel. Ha a dolgok így halad­nak, Morzsa nem ugat hiába: ügyével eltart néhány embert - s így talán megoldja a mun­kanélküliséget Salgótarján­ban. Vaúú! Balázs József Élő népművészet Országos jubileumi kiállítás Budapesten Pályázat valamennyi népművészeti ágazatban Élő népművészet címmel május 22-én nyílik meg Budapes­ten, a Néprajzi Múze­umban a tizedik orszá­gos népművészeti kiál­lítás, amely augusztus 31-ig várja a látogató­kat. A megnyitó napját népzenei koncerteket tartanak és Játszóház is lesz. A jubileumi kiállí­tásra a Művelődési és Közoktatási Miniszté­rium, a Magyar Műve­lődési Intézet és a Népművészeti Egyesü­let pályázatot hirdet a tárgyalkotó népművé­szet — népi kismester­ség — ágaiban, höm- zett paraszti és törté­neti textiliák, gyapjú- és vászonszövés, ne­mez, kékfestő, népi szabásvonalakon díszí­téseken alapuló öltöz­ködési és színpadi kosztüm, fafaragás (használati tárgyak, bútorok, szobrok), ját­szótéri tervplasztikák (makattek), csont- és szarufaragás, fazekas­ság, bőrművesség, szalma-csuhéj-gyé- kény és vesszőfonás, gyöngyfűzés, tojásfes­tés, mézeskalács és népi gyermekjátékok készítése, egyedi tár­gyak, tárgyeggyüttesek és enteriőrök alkotá­sára. A pályázat célja a tárgyalkotó népművé­szet, a népi kismester­ségek, kézművesség hagyományainak ápo­lása, a korszerű alkal­mazás és továbbfej­lesztés segítése, nép­szerűsítése. Részt vehetnek a pá­lyázaton egyéni alko­tók, felnőtt és ifjúsági iskolai csoportok, stú­diók, klubok, szakkö­rök. Nem lehet pá­lyázni olyan tárgyak­kal, amelyek más or­szágos pályázatokon díjazottak, vagy a ke­reskedelmi forgalom­ból ismertek. A pályá­zat lebonyolításának rendje a megyei-városi közművelődési intéz­mények vagy népmű­vészeti egyesületek út­ján történik: zsűri alap­ján kiválasztott tárgya­kat a meghatározott ütemterv szerint a Néprajzi Múzeumba továbbítják. A me­gyei-területi kiállítások megrendezésére csak az ősz folyamán nyílik lehetőség. A pályamunkákat csak a már küldött há­rom példányos leltárív kíséretében fogadják el a rendezők. A leltárív tartalmazza a tervező és kivitelező nqvét, a tárgy etnikai hovatar­tozását, megnevezését, a beküldő pontos lak­címét, irányítószámát és az alkotás értékét. Valamennyi nép- művészeti ágazatban a legkiemelkedőbb pá­lyamunka alkotóját a megyei jogú városi polgármesteri hivatal, Nyíregyháza által ala­pított „Gráná­talma-díj”-jal jutal­mazzák. Az országos bíráló bizottság dön­tése alapján arany, ezüst, bronz plakettek és diplomák kerülnek kiosztásra. —r Hogyan hasznosítsuk a szovjet ingatlanokat? Kormányrendelet jelent meg arról, hogy a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezet (KVSZ) kezeli az eddig nem hasznosított, a szovjet csa­patkivonás során megürese­dett ingatlanokat. A KVSZ pályázat útján hasznosítja a megmaradt ingatlanokat, ám meghirdetés előtt ki kell kérni a területileg illetékes önkormányzat véleményét. A repülőtér hasznosítása előtt az érdekelt minisztéri­umok egyetértése is szüksé­ges. Az ingatlanokat eladás, térítésmentes átadás, bérbe­adás, megterhelés és gazda­sági társaságba való bevitel­lel lehet hasznosítani. Pályá­zatok kiírására vagy a KVSZ, vagy pedig az általa megbízott természetes, ille­tőleg jogi személy jogosult. A hasznosításból szár­mazó bevétel költségvetés és önkormányzatok közötti megosztásánál a bruttó érték 20 százalékát tartalékolni kell. Azonos ajánlat esetén az önkormányzatokat elővá­sárlási jog illeti meg. Ma már a magyar turistákra sem jel­lemző, hogy üres zsebbel vágnak a világ­nak. Mennyi pénzt szabad magukkal vinni? Szabad-e forintot külföldre vinni? Belföldi utasforgalomban devizahatósági engedély nélkül személyenként 2000 forin­tot - 500 forintnál nem nagyobb címletek­ben - vihetnek magukkal külföldre, kivéve a nemesfémből készült pénzérmét. 500 fo­rintnál nagyobb címletű belföldi pénzt azonban az együtt utazók sem vihetnek ma­gukkal. Határszéli forgalomban alkalman­ként és személyenként 50 forint vihető ki, de a kivitt belföldi fizetőeszköz havi ösz- szege nem haladhatja meg a 200 forintot. A legújabb vámrendelkezésekről Mennyi pénzt vihetünk külföldre? Amennyiben a kiutazó magyar állampol­gárnak a kivihető 2000 forintnál esetleg na­gyobb összegre lenne szüksége a hazauta­záskor, úgy lehetősége van arra, hogy ki­utazása előtt - az OTP fióknál 100, 200 és 500 forintos címletekben - forintcsekket váltson. A forintcsekk devizahatósági en­gedély nélkül kivihető külföldre és a vissza­téréskor bármelyik hazai beváltóhelyen fo­rintra váltható. A belföldiek engedély nélkül vihetnek magukkal külföldre a személyenként enge­dély nélkül birtokban tartható 5000 forint­nak megfelelő olyan külföldi pénzt, melyet a Magyar Nemzeti Bank jegyez. A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett külföldi fizetőeszközök korlátozás nélkül külföldre kivihetők. Engedély nélkül vihető külföldre a külföldi többletértékadó (Mehrwertsteuer) visszaigénylésére jogosító bizonylat. A Fidesz képviselője az oktatási törvénytervezetről Kétélű tolerancia „Világnézeti semlegesség nincsen” jelentette ki András- falvy Bertalan, a parlamentben, cáfova ezzel a közoktatási tör­vény múlt év novemberi terve­zetét, amely még megkövetelte a központi állami nevelési-okta­tási intézményben, hogy az ok­tatás a világnézeti semlegesség elvén szerveződjön. A tervezet legújabb módosítása szerint azonban általában és minden is­kolától egyfajta megbékélő szellemet vár el. Többek között ez a kérdés is előkerült azon a vitán, amelyet nemrég szervezett a balassagya- ramati Fidesz, az új oktatási törvényről. A rendezvényen részt vett Sasvári Szilárd, a Fi­desz oktatási és tudományos al­bizottságának elnöke. Tőle kér­deztük: mi a véleménye az idé­zett módosításról?- Az újabb tervezet általá­nosságban beszél az oktatási in­tézményekről, ezáltal egyenlő normaként írja elő a lekiisme- reti szabadság elvének tisztelet­ben tartását az állami és az egy­házak által fentatott iskolákban. Eltűnik a világnézeti semleges­ség fogalma, amely pedig az ál­lami iskolák egyik legfontosabb megkülönböztető jegye az egy­házak és a magánszemélyek ál­tal fenntartott iskolákhoz ké­pest. De azzal, hogy minden is­kolától egyaránt egyféle „meg­békélő” szellemet vár el, lehe­tetlenné tenné az egyházi iskola legsajátabb célját, hogy hitigaz­ságait tanulói között terjeszt­hesse.- Egyesek szerint a világné­zeti semlegesség azért sem le­hetséges, mert minden pedagó­gusnak van világnézete, ami el­kerülhetetlenül megjelenik az iskolában is.- Ez igaz. Itt azonban nem az egyes ember, hanem az intéz­mény szintjén kellene, hogy je­lentkezzen a világnézeti semle­gesség, ami olyan jogi norma, melynek betartása igazgatási úton történik. Vagyis: ebben az esetben az iskola, mint intéz­mény nem képviselhet és nem követelhet semmiféle nézetet pedagógusai alkalmazásában csak úgy, mint a diákok felvéte­lében, vagy saját működési sza­bályzatában. Veszélyesnek tar­tanám, ha az önkormányzat po­litikai erőviszonyain múlna egy iskola világnézete. Mert ez vi­lágnézetük szerint osztaná meg a helyi társadalmat az oktatás területén is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom