Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-20 / 118. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. május 20., szerda A szolidaritás festője Somosköy Ödön tárlata a Gagarinban Somoskőy Ödön a viszonylag ritkán kiállító nógrádi művészek közé tartozik. Mégis, a salgótarjáni Gagarin általános iskola galériájában nemrég megnyitott kiállítása, amely ezekben a hetekben mindenki előtt nyitva áll, immár a 24. önálló tárlata. Méreteit, vagyis a kiállított művek (plextoll, olajkép) számát tekintve ez a művész egyik legnagyobb szabású tárlata, amit az utóbbi időben rendezett. Az ünnepi megnyitón két iskola ünnepelte lelkesen az alkotót, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és a Gagarin általános iskola diákjai és nevelői. Méltán, hiszen ez a kiállítás a művész eddigi munkássága ösz- szegezésének igényével készült, már csak ezért is számot tarthat a kitüntető figyelemre. Mit összegez? Mielőtt megpróbálnánk válaszolni a kérdésre, érdemes néhány adatot idézni, emlékeztetőül. Somoskőy Ödön 1938-ban született Baglyasalján. Tanári diplomát szerzett Szegeden 1961-ben. A művészeti alap tagja 1964-től. Mesterei közé tartozott Bóna Kovács Károly, aki Baglyasalján rajztanára volt, a későbbiekben Blaski János, Sarkantyú Simon és Balogh Jenő, ők már a főiskolai tanulmányok idején. A többi között, volt üvegfestő szakmunkás, tanított általános iskolában, 1987-től pedig Salgótarjánban a Madách-gimnázium tanára. Első önálló tárlatát 1969-ben rendezte a salgótarjáni Képcsarnokban, bemutatkozott több nógrádi városban és községben, továbbá Karcagon, Tokajban, Kiskunfélegyházán és másutt. Sokat tesz az ifjúság esztétikai neveléséért. Mostani, 24. önálló tárlata munkásságának áttekintését adja. A művész festői világképe mindenekelőtt földközelinek mondható, ami nem természe- telvűséget jelent, hanem a tájak és emberek karakterének, belső törvényszerűségeinek megragadására való törekvést. Színvilága puritán, felületkezelése visszafogott, kompozíciós megoldásai nagy belső fegyelemről tanúskodnak. Talán nem tévednek nagyot, akik azt állítják, ez a festészet nem kívánja átalakítani valamely logika vetületévé a létező világot, hanem inkább megérteni igyekszik, annak minden természeti és társadalmi bonyolultságával egyetemben. Ez rokonszenves magatartásnak tetszik. Annál is inkább, mert hiszen bármennyire is igaz, hogy az utóbbi évtizedekben a technika új, összetett vizuális emberi környezetet is teremtett, az információáradat elöntötte a világot, az ember sorsát változatlanul a kiszolgáltatottság jellemzi, a létezés lényegi összefüggései nem változtak. Ebben a helyzetben a gondolat mint tartalom, s ennek képi megjelenítése mint forma hozzásegíthet a világ megértéséhez, a viszonylagos belső harmónia erősítéséhez. Hiszen az uniformizálódó világban elveszítheti az ember önmagát, ha képtelenné válik a létezés egyszeri csodájának érzékelésére. Somoskőy Ödön festészete mindenekelőtt e csoda észrevételéhez segíthet hozzá, ami jelentheti magát a tájat és az embert egyaránt. Ebben az esetben a tájak elsősorban nógrádiak, puritánok, helyenként kopottak, puszták, elhagyott tárnák áznak a hóolvadásban, lapulnak az őszi szélben, fakulnak a nyári napsütésben. Ez a szülőföld kézzelfogható valósága, az állandóság realitását kínálja. „Ok” az elmélyedésre, időnként a megrendülésre. Kik azok, akik ezt a tájat alakítják, s akiket ez a táj is formál? Ők a művész földijei, építőmesterek, tanítók, furulyázó juhászok, batyuzók, csordát te- relők, szüretelők, vagy éppen kopott tárgyaikkal magukra maradottak, részvétre jogosultak. Övék a művész minden rokon- szenve, szeretné, ha a néző is így figyelne rájuk. Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy Somoskőy Ödön a szolidaritás festője. Ezért lehetséges az, hogy művészetében a legegyszerűbb mozzanat is jelentőssé válik, az apróságban is a lényeget látja. A kortárs művészet mai zaklatott formavilágához szokott szem számára megnyugtató ez a fajta festői megjelenítés. Somoskőy Ödön jelenleg Madách Imre: Az ember tragédiája című művének képzőművészeti gondolatban való megjelenítésén dolgozik. A Tragédia színeit nem színházi jelenetekként fogja föl, hanem inkább az emberiség történetének folyamatára összpontosít készülő képein. Az ördög például mindenkor az uralkodó eszme ellenpólusaként jelenik meg. Azt fejezi ki, hogy másként is lehet gondolkodni.- mér Búcsúkoncert - a nagy átverés Emlékszem, a Kicsi, a Nagy az Artúr és az Indián minden hangot ismertek! Emlékszem a hatalmas koncertekre is, mikor jó volt a buli, mert együtt voltunk, mert élvezhettük a zenét és a találó nagy szövegeket, amikor tudod annyi minden történt, és persze nekünk hiába írta fel a doktor azt a néhány csepp fa- gifort, de nekünk más kellett, a zene, a zene, a zene. Igen ez kellett volna a Loksi búcsúkoncertjén is. De a Nyugati pályaudvarra beterelt több ezer ember nem hiszem, hogy meg volt elégedve, azzal, amit kapott. A csarnok bejáratánál, a színpadtól legtávolabb néhány sor ülést alakítottak ki egyemelvényen, de talán mégis azok járhattak a legjobban, akiknek sikerült itt elcsípni egy széket. Mert a többieknek a pályaudvar szintjén kellett tömörülniük, aminek eredményeként semmit nem lehetett látni a színpadból, legfeljebb csak valakinek a nyakában ülve. Ez a buli meg sem közelítette a május elsejék szép emlékű Tabán-koncertjeit. Most így bezsúfolva pár ezer négyzetméterre, az erősítés és a zenészek felkészültségének hiánya miatt csak zajt, bömbölő és nem is mindig tiszta éneket hallhattunk. A hajdani LGT rajongók, akik ma a huszas, harmincas éveikben járnak, akik eljöttek, és nagyrészt megtöltötték az épületet, csalódottan hagyták el az utolsó buli színhelyét. Úgy érezhette magát az ember, hogy a valamikori rock and roll banda, amelyik nekünk játszott a hegyoldalban, eltűnt! Most pedig egy profit által vezérelt zenészcsapat próbált imitálni valamit. De a sok pénzért semmit nem adtak. Se a régi dalokat, se zenei hangzást, se látványt. Nem ilyen volt a Loksi. mi nem ilyenre emlékezünk! A koncerten végig hiába vártuk, talán beindul a „Zenevonat”, ugyanúgy, mint régen. Kiábrándító volt ez a búcsú, talán az járt jól, aki nem jött el. Számára megmaradt a régi LGT. (fá) Rendelet szabályozza a temetkezés módjait Az elmúlt hét végén Pátyon eltemették Kónyi Lászlót, azt az öngyilkos taxist, aki márciusban az Országház előtt felgyújtotta magát. Pontosabban: a Kónyi László hamvait tartalmazó urnát Pátyon, családi házának kerítésoszlopában helyezték el. Tragikus halál, szokatlan temetés. Egyáltalán: Mi szabályozza temetkezési szokásainkat, mit tehetünk szeretteink földi maradványaival? — Temetkezési szokásaink alapelvét az EVM- EÜ 1070-es rendelete szabályozza tudtuk meg Barna Tibortól, a Fővárosi Temetkezési Vállalal temetkezési főosztályának vezetőjétől.- Ezt az alaprendeletét 1974-ben módosították, és e módosítások egyike szabályozza azt is, miként vihető haza az elhúnyt hamvait tartalmazó urna. Holttest koporsóban csak köztemetőben hántolható el, ám ha valakinek saját háza van, ott a kerben, a kerítésben, a ház falában, bárhol elhelyezheti az urnát. De amennyibentársasházban lakik, az ilyen „házi temetkezéshez” ki kell kérnie a lakótásak hozzájárulását is. Ha akárcsak egyetlen egy szomszédnak kifogása van, az urnát nem adhatjuk ki. Budapesten a hazavitelre kerülő hamvakat kizárólag a Kerepesi temetőben, vidéken a megye- székhelyen adják ki. Itt nyilvántartást vezetnek arról, hogy ki hová viszi a hamvakat, és mit szándékozik csinálni a földi maradványokkal. Háziorvosok Pásztón Május 15-i lapszámunk §. oldalán „Háziorvosok lesznek" c. anyagunkba egy hiba csúszott, ezért megismételjük a választható orvosok listáját, immár helyesen: Felnöttkör/.et: Pásztó í. Dr. Fölkér Tibor szakvizsgája: korbonctan és kórszövettan Pásztó II. Dr. Haris Tamás szv.-.általános orvostan Pásztó in. Dr. Szálkái Éva szv.: általános orvostan Hasznos- Mátrakeresztes Dr. Győri József szv.: reumatológia és fizikoterápia Gyermek körzet: Pásztó I. Dr. Molnár Ilona szv.: csecsemő- és gyermekgyógyász Pásztó IL.Hasznos, Mátrakeresztes Dr.Gömöri Katalin szv.: csecsemő és gyermekgyógyász Pásztó III. és Mátraszőllős Dr.Szabó Erzsébet szv.:csecsemő- és gyermekgyógyász Kossuth mellszobra Itabé-n A volt Jugoszlávia területén egyetlen Kos- suth-szobor áll közterületen. Itabe 1500 lakosú tiszta magyar falu Bánátban. néhány kilométerre a román határtól. A település polgárai 1904-ben állították a szobrot, mely Morvái János alkotása. 1919-ben a bevonuló szerbek átlőtték a műalkotást, majd le is lökték talapzatáról, s csak 1941-ben került ismét helyére, ám Kossuth nevét nem vésték újra fel a talapzatra. (MTI-fotó) DIÁK pAN Egy népszerű „fodrász” műhelyében Beszélgetés Olival Egy igen kedvelt színésszel, Bajor Imrével váltottunk néhány szót színpadra lépése előtt. A SZOMSZÉDOK népszerű fodrásza ugyanis nemrégiben Salgótarjánban szerepelt társaival, s nagy örömmel válaszolt kérdéseinkre.- Mióta tart színészi pályafutása?- Tizenhat éve.- Melyik színház tagja?-Nem vagyok tag, de játszom a Játékszínben és a Mikroszkóp színpadon is. Az utóbbinál van egy külön előadásom Csóközön címmel.-Az ország töhh városában is fellép?- Nem turnézom, de ha valahonnan meghívást kapok, oda szívesen megyek.-Ez a külön előadás mit tartalmaz?- Csóközön című kazettám dalait adom elő, de ezenkívül prózával és konferálással is ámítom a közönséget.- Melyiket kedveli jobban: a fodrászt alakító Öli urat, vagy az igazi Bajor Imrét?- Mind a kettőt nagyon szeretem.- Ez évi terveiről ha hallhatnánk valamit.- Szeptemberben jelenik meg egy nagylemezem, ami immáron a második. És hogy szerepe - lek-e majd valamiben? A színházigazgatók majd eldöntik. •- Mit üzen a DIÁKPANO- RAMA olvasóinak? —Csak egy szót:CSÓKÖ- ZÖN! Sándor András, Kovács Csongor Salgótarján, Petőfi Iskola Kirándulás a Kékesen Nemrégiben a Kékestetőn voltunk osztálykiránduláson. Este érkeztünk meg, s a finom vacsora után elfoglaltuk szállásunkat. Másnap - bár nem volt túl meleg - szép napsütéses időben indultunk útnak. Először Parád- fürdőt vettük szemügyre, majd Gyöngyösön, a múzeumban tettünk látogatást. Gyöngyöspatán pedig megnéztünk egy XII. századi templomot. Ezután következett Magyarország legmagasabb pontjának, Kékesnek a megközelítése: innen a kilátás gyönyörű volt. Legnagyobb örömünkre itt még a meteorológiai állomást is láthattuk. Fáradtan, kimerültén, de csodálatos élményekkel tértünk haza. Kurucz Éva Budapest. Arany J. Gimn. Fiatal „költők” verseiből Nem tudni: a jó idő-e, vagy talán azt iskolaév végének közeledte késztette fiataljainkat versírásra, de tény: több rímbe szedett írás érkezett rovatunkhoz. A próbálkozásukat azzal díjazzuk, hogy verseiket részben, vagy egészében ízelítőül az olvasóknak is átnyújtjuk. Az alábbiakban három verset olvashattok, melyeket Galgagu- táról, Zagyvarónáról és Ma- gyamándorból kaptunk. Tavasz Rügyeznek a fák, a bokrok, nyílnak már a hóvirágok. Minden zöld újra és újra. Télnek ezzel búcsút mondva. .. Bárnai Éva Zagyvarónai ált. isk Tavaszi gondolatok Korán reggel felkeltem, mindjárt útnak eredtem. Fütyültek a madarak, döngécseltek darazsak. Öröme volt mindenkinek, fűnek, fának, napnak, víznek. A malom is legyezgetett, REJTVÉNY! Közeledik az olimpia. Rejtvényünk helyes megoldása esetén három olyan sportoló vezetéknevét kapod, akik aranyéremmel gazdagították a magyar sporttörténetet. Az alábbi szavak, betűcsoportok megfelelő függőleges elhelyezésével három vízszintes sorban lelünk rá a kérdéses nevekre: A KŐSÓ. IVICA, PUFÓK. RELÉZ, TUDOM. A sportolók neveinek beküldési határideje: május 29. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése:„Kőrösi Csorna Sándor. Tibeti-angol szótár.” hűsítette a szép természetet. Leültem egy fa tövébe, gondoltam a sok-sok szépre. Szedtem az öröm virágát, jövendőmnek tiszta forrását. Tóth Eszter 3,o. Galgaguta Vadászat Jönnek a vadászok, puskájuk dörög, őzbakok suhannak el a fák mögött. A róka is bebújik az odújába, nehogy rátaláljon véreb a nyomára. A kutyák csaholnak, a vadászok kiabálnak:- Ide gyér, ne oda ...!- Lődd a vadat, koma! Aztán ha a vadászok elmentek, a riadt állatok is feltűnnek. Oláh Angéla Magyamándor Könyvjutalmat nyertek.Ké- pes Klaudia Szécsény, Dugonics u. 5.a., Forrai Katalin Balassagyarmat, Szontágh Pál u. 7., ifj. Pistyúr Gábor Ersekvad- kert, Rákóczi u. 67. A könyveket postán juttatjuk el nyerteseinknek!
