Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02-03 / 103. szám

1992. május 2., szombat SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Szelektív béke, szelektív áldás? Hivatalosan nem, csak a valóságban létezik Magyarország egyetlen Körösi Csorna emlékhelye Szécsényben „Béke a belépőkre, áldás a kimenőkre”. Ez a székely kapu­felirat olvasható a szécsényi Körösi Csorna emlékhely bejá­rata fölött. Magyarországon mind a mai napig ez az egyetlen Körösi Csorna Sándor jelentő­ségéhez méltó kiállítás, illetve múzeum, amely 1988. október 22-én nyílt meg. Miért Szécsényben? Erről Presits Antal számolt be a többi között a Körösi Csorna Társaság „Keletkutatás” című folyóiratának 1990. évi tavaszi számában. Mint írja: „Körösi Csorna Sándor születé­sének 200. évfordulóján ha­zánkban nemcsak a tudományos világ ünnepelt, hanem egy vi­szonylag szélesebb réteg, s hogy így lehetett, azt az ünnepségek megrendezésére alakult Körösi Csorna Emlékápoló Bizottság­nak köszönhetjük. A több évti­zedes ostoba bojkott után a megemlékezések sorozata poli­tikai tett is volt. Érdemes rögzí­teni, e bojkott továbbélése nagyban gátolta kiállításunk létrehozását. Az emlékápoló bizottság fo­galmazta meg azt a programot, hogy Körösi Csorna emlékét fo­lyamatosan ápoljuk, s ennek alapvető feltétele, hogy legyen egy objektum, ahová össze- gyüjthetjük a fellelhető relikviá­kat, dokumentumokat. Körösi­vel kapcsolatos tudományos és szépirodalmi, képzőművészeti emlékeket, filmeket, sőt a sajtó ilyen tárgyú cikkeit is.” Konkrét feladatként merült fel a bicentenáriumi Körösi ki­állításból a Körösi Csorna Em­lékápoló Bizottság tulajdonába került képzőművészeti tárgyak és könyvek elhelyezése. Ez ügyben rengeteget fáradozott Klement Tamás és az ügy spiri­tusz rektora, Térjék József. Az ország minden szóba jöhető in­tézményét megkeresték. Ered­ménytelenül. Végül baráti kap­csolatok révén jutottak Szé- csénybe. Itt a feltételek megte­remtése nem látszott nehéznek. A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó Kubi- nyi Ferenc Múzeum szárny-épülete (a volt For- gách-kastély kasznárháza) meg­felelőnek látszott egy Körösi Csorna kiállítás számára ... A kiállítás forgatókönyve Bethlenfalvy Géza szakmai se­gítségével készült. Intézményi támogatást a Tudományos Aka­démia Keleti Könyvtára (Som­lai György) és a Néprajzi Mú­zeum (F. György Erzsébet, Lág- ler Péter, Horváth Teréz, István Erzsébet) nyújtott. Később az Iparművészeti Múzeumtól (Nagy Ildikó) is kaptak anyagot, Sáfrány József tibeti öltözetet ajándékozott. Presits Antalnak, a kiállítás rendezőjének munká­ját Sárosi Ervin is segítette. Az akkor kulturális minisztériumi, tanácsi, emlékbizottsági és egyéb támogatásokkal a kiállí­tás rendezésének alapját a sze­rény múzeumi költségvetés je­lentette, a rendezést a múzeum saját szakembereivel oldotta meg. Minderre már csak azért is érdemes emlékeztetni, mert a Körösi Csorna Sándor születé­sének 200. évfordulója megün­neplésére 1984-ben létrejött Emlékápoló Bizottság által kezdeményezett, s 1988-ban megnyílt szécsényi Körösi Csorna Emlékhelyről a mostani Körösi Csorna ünnepségeket rendező mai magyar hivatalos­ság egyszerűen megfeledkezett. Hiába van tehát méltó emlékhe­lye a nagy székely-magyarnak Szécsényben. a rutin szerinti megemlékezések ezekben a he­tekben csak szobrainál, emlék­tábláinál, másutt zajlottak, Szé- csény teljesen kiesett az emlé­kezetből. A látogatók előtt természete­sen nem lehet elhallgatni ha­zánk egyetlen Körösi Csorna emlékhelyét. Őket nem érdekli túlságosan, hogy a kezdemé­nyezés annak idején az akkori fő politikai korifeusoktól szár­mazott. ellátogattak, illetve fo­lyamatosan ellátogatnak Szé- csénybe, hogy megismerkedje­nek Körösi Csorna életével, szü­lőföldjével, családjával, nagye- nyedi iskolai korszakával, meg­tekintsék gyermekkori környe­zetének rekonstrukcióját. El­időznek a nagyenyedi főiskolai, a göttingeni egyetemi időszak emlékei, ázsiai útjának, tibeti és indiai munkásságának, egész életművének dokumentumai előtt, tisztelettel idézik föl alak­ját zanglai cellájának rekonst­rukciójánál, tanulmányozzák a Körösi-irodalom képes bibliog­ráfiáját, a Körösi-szentélyt, és így tovább. Az emlékhely sok látnivalót kínál, a kiállítások szakmailag megalapozottak, élményt keltőek. Talán csak egy a baj. Nem il­lik bele a kurzusszemléletbe, hiszen már a rendszerváltás előtt létrejött és hírnévre emel­kedett, s e tény akadályozhatja mai kisajátítását, így szegény Körösi Csornát is utolérte a sors. bármekkora magyar volt, nógrádi emlékhelye - mert rossz időben született - „flek- kes" lett.. Különben miért nem került be egyetlen magyaror­szági múzeuma a hivatalos em­lékezéssorozatba, még létezé­sének említése szintján sem? Az is lehet, persze, hogy most is csak a szokásos általános amné­ziáról van szó, nem pedig mos­tani emlékezéseinken többször megfigyelhető sajátos kétlelkű- ségről. Talán Nógrád megye is elfe­ledkezett arról - leszámítva né­hány iskolát -, hogy lehetne szerepe a mostani Körösi Csorna emlékünnepség-soro- zatban. Bárhogyan történt is, fölme­rülhet a szelíd kérdés, hogyan is vagyunk „mi hazafiak” saját szelektív tudatunkkal? „Béke a belépőkre, áldás a kimenőkre” - olvasható az emlékhely bejárata fölött a székely kapufelirat. Sze­lektív béke, szelektív áldás? —mér Anno, 1939 ___ • Ságújfalu. Sokak kívánságá­nak tettek eleget nemrégiben a helybeliek, amikor tereprende­zés kapcsán, a templom főút felöli homlokzatán lévő táblát is megtisztították a hosszú évek során rárakódott vakolattól, szennyeződésektől. így végre „napvilágra kerülf’a templom építésének éve (1939), valamint az akkori egyházi, községi ve­zetők névsora. Út, víz és járda • Ludányhalászi. Csaknem egymillió forintos ráfordítással útfelújítást és - az új házhe­lyeknél - vízhálózatbővítést tervez a községi önkormányzat. Járdaépítésre mintegy félmillió forintot szántak, s ezt a munkát a helyi gamesz dolgozói fogják elvégezni. Idegenvezetői... • Szécsény. A városi művelő­dési és ifjúsági centrum idegen- vezetői szaktanfolyam indítását tervezi. Az eredményesen vizs­gázók az ország egész területére érvényes engedélyt kapnak. Zsákmánylesen . . . Felkérés uborkára Litke. Világ­banki hitel, vál­lalkozó kisterme­lők és nem utol­sósorban az időjá­rás alkotta három­szög keretei kö­zött várhatóan idén is lesz ubor­katermesztés a litkei téesz hatá­rában. A lehetőségek és feltételek is­mertetése előtt nem haszontalan elidőzni egy kicsit a tavalyi eredmé­nyeknél. Ötszáz, egyenként száz méter hosszú so­rokban folyt a termesztés a fo­lyóméterenkénti 7-8 kilogrammos várt hozamért. Ennek a fele ért be, s ez valószínű­leg a rossz időjá­rás számláját ter­heli. De ez már a múlt, a 33 száza­lékos kistermelői árbevétellel egy­ütt. Idén ugyanis a fentebb említett feltételek mellett ennek mértékét 40 százalékra sró­folta a téesz, amely kötelezett­séget vállal a ter­meléssel kapcso­latos feladatokra, a szakszerű műve­lésre, növényvé­delem ellátására. Továbbá adja a vetőmagot, a kor­donépítéshez szükséges anya­got a válogatógé­pet, s gondosko­dik az öntözésről is. A vetés, sor­művelés és érté­kesítés a másik félre tartozik. A segélyezett mun­kanélküli is szer­ződhet erre a munkára, ugyanis járadékát nem ve­szíti el, mert a te­vékenység kis­termelésnek mi­nősül. m.j. Vajon lesz-e jövője? Vegyes vállalat és bizonytalanság a szécsényi tejüzemben Buga Ferenc az Ipoly parton A szécsényi Buga Ferenc gyermekkorától szenvedélyes horgász. Az Ipoly parton talál­koztunk vele, ahová az elmúlt napok kellemes, nyárias időjá­Most szól a jazz Szécsény. Milyen kellemes fogadtatás! Kellemes napsütés és valahonnan fülbemászó, pat­togó ritmusú muzsika hangjai szűrődnek ki - csodálkozott a város centrumába érkező ide­gen. Ha vette a fáradtságot, és a dallamok nyomába eredt, a mű­velődési és ifjúsági centrumban kellett kikötnie, ahol a ház nem­régiben alakult jazz-zenekara próbált szorgalmasan. Bakos Ferenc gitáron, Takács Zsolt és Csuka László billentyűs hangszeren játszik, Bolgár Zsolt pedig a dobosa az újdonsült együttesnek. Az első fellépé­sükre május elsején, a Kos- suth-ligeti majálison került sor. Mint kiderült, egy picit azért izgultak előtte, mert a város kö­zönsége nem éppen jazz-ked- velő. De az idők változhatnak, s ők egyébként sem adják fel... A többi pedig úgyis kialakul. (m.j.) rása rajta kívül még sokakat ki­csalogatott. Mint elmondta, tizennégy éves korától űzi, mert szereti ezt az idegnyugtató sportot, és sok­kal jobban kedveli az Ipolyi, mint a mesterségesen felduz­zasztott, halállománnyal bete­lepített tavakat. Az egyik botját keszeg és sneci fogására csalizta fel. Ezekre az apró halakra a csu- kázáshoz van szüksége. A másik szerelékkel viszont nemes hal, a ponty fogásával kísérletezett. Utóbbival idén már négy alka­lommal is szerencséje volt. Találkozásunk időpontjában még üres volt a haltartó hálója, és rövid beszélgetésünk ideje alatt sem volt kapás. Remélhetően nem tért haza üres kézzel találkozásunkat kö­vetően sem. A Középmagyarországi Tej­ipari Vállalat ez év elején - veszteségre hivatkozva - leállí­totta a termelést a szécsényi tej­üzemben. Emiatt sajnos utcára került hetven ember. Később egy kft.-nek bérbe adták az üzemnek azt a részét, ahol pál- pusztai sajtot készítenek-. A kérdésre, hogy mi lesz a nagy múltú, országosan is elis­mert üzem sorsa, Tóth Zsiga Miklós, a vállalat igazgatója egyértelműen kijelentette: vesz­teséges részleget nem tudnak tovább működtetni. A sokakat foglalkoztató részletekről szól a vele készült, alábbi beszélgetés.- Miért lett az üzem vesztesé- ges?- Ez elsősorban az ottani ve­zetésnek köszönhető.. Jólle­het, objektív tényezők is közre­játszottak a negatív mérleg kia­lakításában.- Korábbi hírek szerint kül­földről már érdeklődtek iránta. Eldőlt már a további sorsa?- Igen, valóban volt szó ar­ról, hogy egy ír érdekeltségű vállalkozó veszi meg, de az il­lető végül a pásztói tejüzemet választotta. Ezek után úgy dön­töttünk, hogy itt olasz-magyar vegyesvállakozást fogunk a kö­zeljövőben létrehozni. Az ola­szok harminc, mi pedig 20 mil­liós tőkét viszünk ebbe. A szécsényi önkormányzat (amely a terület tulajdonosa) részesedése kétmillió forint.- A külföldi partner az emlí­tett összegen kívül még több mint ötven millió forint értékű gépeket is szállít Szécsénybe.- Mikor, és várhatóan hány fővel indul a termelés?-Úgy tervezzük, hogy au­gusztusban, tizenöt fővel kezd­jük a munkát. Különböző ízesí­tésű gyümölcsös joghurtokat ál­lítunk elő. Egy nyolcórás mű­szakban nyolvanezer poharat töltünk meg.- Tudomásom szerint a vál­lalkozás csak az új üzemrészt érinti. De vajon mi lesz a régi­vel?- Miután harmincmilliós ér­tékről van szó, valamilyen for­mában értékesíteni szeretnénk. Ez nyilván idő kérdése. Tehát, amíg erre nem kerül sor, marad a jelenlegi tevékenység, a sajt­készítés kft. keretében. Sz.F. Szeméttelep a faluban Szegény kis megyénknek sajnos nincs sok dicsekedni valója az utóbbi időben. A gondok és problémák tengerében a természeti környezet szépsége jelenthetne változatosságot, idegenforgalmi fel­lendülést, pihenést és megnyugvást, testnek és léleknek egyaránt. Ilyen célokat kellene betöltenie például Hollókőnek, a világörök­ség részének is. Sajnos azonban az ember általában a legváratla­nabb helyeken találkozik a környezetet szennyező, esztétikailag romboló hatású jelenségekkel. Az alábbi felvétel éppen a hollókői Ófalu bejáratánál készült: ez a nem különösebben felemelő látvány fogadja a hazai és a külföldi látogatókat. Mint tudjuk, az első benyomás nagyon fontos minden tekintetben. Mit gondolhat tehát az a kiránduló, aki a messzeföldön híres, ősi palócfalu mellett egy nagyon is modern szemétlerakót ta­lál? Jó véleménye biztos, hogy nem lesz. Nem valószínű, hogy a helybeliek a Dubrovnikkal vállalt szolidaritás kedvéért hordanak mindenféle szemetet és építési törmeléket a nevezett helyre. A szin­tén a világörökség részét képező dalmáciai várost ugyanis nem a la­kosság juttatta romos állapotba .. . A felelősség azonban megállapítható. Az önkormányzat vezető beosztású dolgozói nyilván járnak a saját hivataluk felé ... f.z. Az Ofalu bejáratánál ez a látvány fogadja az érkezőt. foto:Rigó Részlet a szécsényi Körösi Csorna emlékhely kiállításából

Next

/
Oldalképek
Tartalom