Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

Helikoptert lőttek le Karabah fölött Lelőttek egy helikoptert a fő­leg örmények lakta, de Azerbaj­dzsánhoz tartozó karabahi terü­let felett — jelentette hétfőn az orosz rádió. A helikopter négy fő­nyi személyzete életét vesztette. Az orosz rádió az azerbajdzsáni védelmi minisztériumra hivat­kozva azt közölte, hogy a heli­koptert Stinger típusú rakétával lőtték le Karabah déli részénél. Arra vonatkozóan viszont nincs információ, hogy mikor történt az eset. Tüntetőkre tüzeltek Iránban Iránban a rendfenntartó erők a parlamenti választások napján belelőttek a tüntető tömegbe. A múlt hét péntekjén történt inci­densről a teheráni parlamentben számolt be kedden egy tiltakozó képviselő, akinek szavait az AFP francia hírügynökség idézte. A törvényhozó szerint a felvonulók a szavazatszámlálási módszerek ellen tiltakoztak a közép-iráni Bouroujenban, amikor a belügyi egységek tüzet nyitottak a tö­megre. A sortűznek halálos ál­dozatai és sebesültjei is voltak. A felvonulók később összecsaptak a belügyi alakulatokkal. Jelcin megint „hiányzik” A parlament és a kormány kö­zötti kompromisszum keresésé­vel elfoglalt Borisz Jelcin várat­lanul elhalasztotta keddi hivata­los tárgyalásait. Az orosz elnök­nek egyebek között Nicholas Brady amerikai pénzügyminisz­tert is fogadnia kellett volna, aki előre be nem jelentett látogatásra érkezett Moszkvába. Borisz Jel­cin egyik közeli tanácsadója a kongresszus folyosóján azt is el­mondta, hogy az elnök nem lesz jelen az űrhajósok keddre terve­zett kitüntetési ünnepségén sem. Egy másik kormányképviselő vi­szont jelezte, hogy az elnök hi­ányzása mögött ismét egészség- ügyi okok rejlenek. Havel újra jelölteti magát Václav Havel csehszlovák el­nök kedd délelőtt a szövetségi gyűlés ülésén mondott beszédé­ben bejelentette: újra jelölteti magát az államfői posztra. Cseh­szlovákiában június 5-én és 6-án tartják a parlamenti választáso­kat. Az új törvényhozás feladata lesz megválasztani az elnököt. Az utóbbi időben kétséges volt, hogy a csehszlovák föderációt feszítő belső ellentmondások miatt nem akar-e Václav Havel visszavonulni a politikától. Ked­di bejelentése eldöntötte a kér­dést: vállalja az újabb megméret­tetést. Kérdőjelek Mit vállal a NATO? A tisztánlátás szempontjából még hasznos is lehet, hogy a ve­zérkari főnökök tanácskozásán (ahol az új szokásoknak megfe­lelően egykori „varsóiak” is jelen voltak) a NATO változatlanul nem kívánta pontosan tisztázni: meddig menne el Európa keleti felében a konfliktusok és ellenté­tek megelőzésében, rendezésé­ben? Holott a válasz erre a kér­désre — a pillanatnyi helyzet is­meretében — egyáltalán nem csak elméleti jelentőségű. Mire vállal kötelezettséget egyáltalán az Atlanti Szövetség? Általában együttműködést szol­gáló tanácskozásokra, és első­sorban a kétoldalú kapcsolatok kevés kockázattal járó erősítésé­re. Brüsszelben most konkrétan arra vállalkoztak, hogy közre­működnek, ha kell, válságok megelőzésében (ami fontos és egyértelmű), s részt vesznek a tényleges krízisek — főként poli­tikai — kezelési módjának feltá­rásában (ami ésszerű, de nem te­szi egyértelművé e részvétel gya­korlati határait). S mit nem vállal semmiképpen a NATO ?Ezúttal az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban szö­gezte le, hogy „távol áll tőle a be­avatkozás szándéka”. Ez logi­kus, de egyben annyira tömör, hogy joggal olvashatják ki má­sok, a szövetség gyaníthatóan se­hol sem vállalna fel katonai elkö­telezettséget ebben a térségben. Mi következik ebből a mi szá­munkra? Például az, amit eddig is tudtunk, hogy NATO-tagsá- gunk egyelőre nem időszerű. Aligha vitatható Deák János al­tábornagy tapasztalata, hogy Horn Gyula kezdeményezése Magyarország NATO-tagságá- ról Brüsszelben nem váltott ki különösebb visszhangot. De ezért már nem is volna érdemes beszélni róla? Nem lehet igazuk azoknak, akik úgy vélik, most a téma puszta napirenden tartása is növelheti hazánk biztonságát, amire pedig nagy szükség van? A többit pedig érleli az idő, ki tud­ja, hogy az kinek dolgozik? (FEB) Gyilkosság! körkép Kétezer-ötszázán várják kivégzésüket az Egyesült Államokban Negyedszázad után újra alkalmazzák az Egyesült Államokban a halálbüntetést, ami nagy vitát vált ki a társadalomban. Februárban egy szellemileg nem beszámítható férfit végeztek ki gyilkosság vádjá­val, most pedig egy kétszeres gyilkos, Robert A. Harris várja: vajon gázkamrába kerül-e április 25-én? A halálbüntetést a Gallup tavalyi felmérése szerint az amerikai­ak 76 százaléka helyesli. Úgy vélik, hogy az egyre inkább terjedő bű­nözési hullámnak csak ilyen drasztikus úton lehet gátat vetni. A pol­gárok zöme szerint a gyilkos nem érdemel irgalmat. Az állam pedig, amely évtizedek óta kiszabhatja a legsúlyosabb ítéletet, a halált, bebi­zonyítja: valódi hatalommal rendelkezik. Az Egyesült Államokban jelenleg 2500-an várják kivégzésüket. A sokak szerint túlbonyolított amerikai igazságszolgáltatás egyéb­ként iszonyú összegeket emészt fel: a kilenclépcsős eljárás akár 10 évet is igénybe vehet, és perenként 7 millió dollárral is leapaszthatja a tárca évi költségvetését. A nagy nehezen meghozott ítéletet bizonyítékok vagy nem megfelelő védelem miatt végül törlik. „Cs. polgártárs”, a rosztovi gyilkos A cingár, nagy szemüveget viselő, lenyalt hajú, görnyedt tartású férfit akár könyvelőnek nézhetnénk. A 65 éves „Cs. polgártárs” — így nevezik az orosz újságcikkekben — a korábbi Szovjetunió elfogott gyilkosai közül a legkegyetlenebb. 53 áldozatát — többségükben gyermeket vagy fiatal nőt — szülővárosában, a Don melletti Rosztov- ban ölte meg. „Cs. polgártárs” valóságos orgiát rendezett, amikor a tömött buszmegállóból elcsalt áldozatait megerőszakolta, majd megvakítot­ta és széttépte. A gazembert nem volt könnyű elfogni, noha esetenként 400-an is nyomoztak ügyében. 25 ezernél több gyanúsítottat hallgattak ki. A kannibált mindezek ellenére csak első tette után 14 évvel sikerült el­fogni. A rendőri munkába pszichológust is bevontak, aki mindenki nagy elképedésére azt állapította meg, hogy a sokszoros gyilkos ere­detileg tanár lehet, és valószínűleg kisebbségi komplexusok gyötrik. Amikor „Cs. polgártárs” kezén kattant a bilincs, kiderült: való­ban tanár volt. Nevét két gyerek viseli... „Kézre kerítése nyolc évet rabolt el az életemből” — mondotta a nyomozást sikerrel befejező rosztovi rendőrtiszt, Viktor Buvakov. (FEB) A CIA egyelőre tévedett Az orosz medve kibírta a telet Tiltott bombák Igen súlyos helyzet alakult ki kedd reggelre a boszniai Livnó- ban. A várost egész éjszaka tá­madták a szerb szabadcsapatok, amelyeket a jugoszláv hadsereg hivatásos tisztjei irányítanak. A hosszan tartó ágyúzás után pán­célkocsikkal és gyalogsággal kí­sérelték meg áttörni a muzul- mán-horvát védőállásokat, ami még nem sikerült nekik. A szö­vetségi légierő gépei is beavat­koztak a harcokba, és a többi kö­zött két nemzetközileg tiltott ka­zettás bombát dobtak le a város­ra. Livno és a külvilág között megszakadt minden összekötte­tés. A visegrádi erőmű gátját az éj­szaka elzárták, így a víz ismét visz- szatért a folyómederbe. Cyrus Vance az eredeti tervek­től eltérően csak kedden indult Szarajevóba, hétfőn még Haris Silajdzic boszniai külügyminisz­terrel tanácskozott New York­ban. Az ENSZ székhelyén meg­erősítették, hogy a békeerők te­lepítése a tervek szerint május közepén befejeződik. A külügyi szóvivő tájékoztatója Herman János elmondta, hogy a jugoszláv kormány vasár­nap megküldte a választ Ausztria és Magyarország közös emlékez­tetőjére, amelyben Bécs és Bu­dapest sürgette, hogy Jugoszlá­via haladéktalanul szüntessen be minden fegyveres tevékenységet Bosznia-Hercegovinában, és tisztázza az ott állomásozó csa­patok ténykedését. Válaszában Belgrád arra hivatkozott, hogy a hadsereg csak a helyi szerb ki­sebbség védelmében bocsátko­zott harcokba, úgymond min­denkor nagy önmérsékletet ta­núsítva. Tagadták, hogy a hadse­reg lőtte volna Szarajevó városát. Egyben Belgrád megismételte a vádakat, miszerint a jugoszláv hadsereg ellen magyar területről indítottak támadást. A további lépésekről Magyar- ország konzultál Ausztriával, a horvát féllel, illetve az úgyneve­zett EK-trojkával, Portugáliával, Hollandiával és Nagy-Britanni­ával. Herman János emlékeztetett arra, hogy a Biztonsági Tanács rövidesen ismét napirendjére tű­zi Líbia ügyéi. Amennyiben Tri­poli nem változtat eddigi maga­tartásán, megkezdődik a légiter­rorizmussal vádolt ország ellen hozott szankciók végrehajtása, így várható, hogy a BT különbi­zottságot hoz létre a szankciók ellenőrzésére. A testületben kö­zös szándék alakult ki abban, hogy Magyarországot kérik fel annak vezetésére. Egyébként eddig egyetlen ál­lam sem kötelezte hazatérésre polgárait, sőt egyes hírek szerint újabb munkavállalók érkeztek Líbiába. A hivatalos kiküldetés­ben lévő magyarok közül eddig senki sem kívánt hazatérni, az egyéni munkavállalók közül 41- en hagyták el Líbiát. Ha Líbia nem teljesíti a BT ha­tározatait, a magyar kormány is életbe lépteti a szankciókból rá háruló feladatokat. A szükséges intézkedések kidolgozására tár­caközi bizottságot hoznak létre. A szóvivő cáfolta azt a híresz­telést, hogy a jugoszláviai béke- fenntartó erők kötelékében szol­gáló orosz alakulatok Magyaror­szágon vonulnának át. Hivatalos felkérés erre vonatkozóan nem érkezett Budapestre. Újságírók kérdezték a szóvivő véleményét a bősi erőművita leg­újabb fejleményéről, miszerint a volt osztrák alkancellár, And- rosch cége finanszírozná a szlo­vák tervek megvalósítását. Her­man János mindössze annyit kö­zölt: Budapest informálódik a hírekről, hivatalos tájékoztatás csak azután várható. Lávavárás borral a kézben Az Etna tűzhányóból kiömlő lávafolyam kedden reggel átcsa­pott az utolsó földgáton is a mintegy 700 méter magasságban fekvő Zafferana község határában, és elérte az első házakat. Egy lábakon álló nyaralóépület esett elsőként az izzó magma martalékául Giuseppe Fichera gazdálkodó szőlőjében. A házat már két napja kiürítették. A gazda elkeseredésében pohár borral kezében várta a lassan előrekúszó lávát. Háza falára ezt írta: „köszönet a kor­mánynak”. Zafferana lakói a hatóságokat hibáztatják a történtekért, mert a polgári védelem két hónappal ezelőtt adott első jelzéseire kés­ve reagált. Most már nem sokat lehet tenni a lávafolyam feltartóztatá­sára. Az előző napi robbantások nem jártak észrevehető eredmény­nyel. A falu következő háza mintegy száz méterre fekszik az elsőtől. Évi 12 millió ember halálát okozza Az Egészségügyi Világszervezet jelentése a szívbajról nak vezetője, dr. Gyárfás Iván szerint „ezen halálesetek felét Ezen a héten tartották az Egészségügyi Világszervezet (World He­alth Organisation — WHO) megalapításának 40. évfordulóját és a már szokásossá vált „egészségügyi napot”. Ebből az alkalomból a WHO új adatokat hozott nyilvánosságra a szív- és érbetegségekről. Az 1989-ben lezárt statisztikák idevonatkozó elhalálozási arány­számában Magyarország a nem éppen megtisztelő hatodik helyen állt, kevéssel Ukrajna, Lengyelország, Fehér-Oroszország, és az ak­kori Kelet-Németország előtt. Statisztikáink nagyon „lerom- betegség társadalmi jelenség is. lottak” az utóbbi két évtizedben. Az gyengén fejlett országok vá­A szívbetegségek évente 12 mil­lió ember halálát okozzák, töb­bét, mint bármely más betegség. Az Egyesült Államokban, ahol a három évtizedes felvilágosító munkaprogramok után a szívbe­tegek száma 40 százalékkal csökkent, a betegség még mindig 127 milliárd dollárba kerül éven­te az államháztartásnak. A szív­rosi középosztályánál — ahol az átlagos életkor gyorsan nőtt az elmúlt években, és ahol a bősé­ges táplálkozás a „jólét” jele — nő leggyorsabban a szívbetegsé­gek halálos áldozatainak száma. Eszak-Amerikában, Nyugat- Európában, Japánban, Üj-Zé- landon csökken. A WHO szív­betegség-megelőzési programjá­meg lehetne előzni, és évente 6 millió életet megmenteni”. A „megelőzés” itt a kulcsszó. Egészségtelen életmód, túlsúly, rossz étkezési szokások — mint disznózsír és vaj, krémes-cukros tészták, dohányzás, mozgáshi­ány — állnak a felvilágosító programok középpontjában. Ki a kövér? Egy 170 cm magas férfi súlya nem haladhatja meg a 72 kg-ot. Ha több, akkor kövér, ha több, mint 87 kilogramm, akkor elhájasodottnak számít, és már veszélyeztetett. Küster Zsófia Helmut Kohltól Willy Brand­ton át Mihail Gorbacsovig sokan rettegtek ettől a téltől. Joggal tar­tottak attól, hogy a rettegett „tá­bornok” fagyos csontkezével gyógyíthatatlan sebeket ejt az orosz medvén — és a világon. Robert M. Gates, a CIA új igaz­gatója első prognózisában arra figyelmeztette a Fehér Házat: Jelcin januári árfelszabadítása nyomán (amellyel „Borisz cár” Gorbacsov szerint „a szekeret fogta a lovak elé”) oroszhon- szerte robbanhatnak a társadal­mi feszültségek, különös tekin­tettel egy mostoha tél által sú­lyosbított nehézségekre. Most, hogy a nagy medve ha­zájának egyes térségein már megjelentek az első, tavaszt hir­dető rügyek, számos megfigyelő örömmel állapítja meg, hogy a megjövendölt téli robbanás el­maradt. Aligha csak azért, mert ebben az évben viszonylag enyhe volt a tél. De akkor miért? ...A moszkvai utcákon gomba módra szaporodtak a legváratla­nabb helyekre eszkábált polcok. Egy üveg whisky 1500 rubel (az átlagos havi kereset háromszoro­sa), egy kiló hús 300 rubel (a bol­ti ár húszszorosa). A januári ár­emeléssel a legfontosabb lét­szükségleti cikkek bolti ára is há- romszor-négyszer annyiba ke­rült, mint decemberben, és volt tízszeres ugrás is. De volt valami, ami eddig nem volt: áru. Rengeteg ember nem tudta megfizetni, de láthatta, és ez a Szovjetunióban hetven éve szokatlan látvány homlokegye­nest az ellenkező hatást váltotta ki, mint ami egy tőkés ország sze­gényeinél logikus lett volna; nemhogy felizzította, inkább le- hűtötte a szenvedélyeket. Abban a birodalomban, amelyet a vi­szonylag teli zsebek, üres polcok és hosszú sorok jellemeztek, az üres zsebek ellenére is pozitív traumának bizonyult a polcok viszonylagos megtelése és a so­rok eltűnése. A piacgazdaságot csak hírből — vagy abból sem — ismerő nemzedékek érezték hirtelen úgy, hogy ha egyszer pénzük lesz, már lesz mit vásárolni rajta, még­hozzá tülekedés nélkül. A megfi­gyelők szerint elsősorban ezért maradt el a CIA által megjósolt zavargássorozat. Sőt: az árfel­szabadítást követő legrosszabb hetekben szerte Oroszországban sokkal kevesebb sztrájk volt, mint 1991 azonos időszakában. „A piac — mondja Alekszej Uluhajev, a Gajdar miniszterel­nök-helyettes köré csoportosult fiatal reformerek egyik ismert személyisége — elküldte első üzenetét, és az emberek megér­tették, hogy a türelem most való­ban teremhet valamit.” „Nyuga­ton — féli Jurij Levada, a moszk­vai közvélemény-kutató intézet igazgatója — ezt a türelmet épp­úgy alábecsülték, mint orszá­gunk ember- és anyagtartalékait. Persze még csak a nagy játszma elején tartunk.” A téli detonáció elmaradt, de az üres polcok helyébe lépő üres zsebek is veszélyesek. Tavasszal, nyáron és ősszel is. (FEB) Konkurenciaharc az ellenfél fegyverével Ismét fellendülőben a svájci óraipar a világon A svájci óraipar a'80-as évek elején leginkább egy szétvert hadsereghez hasonlított. Néhány év le­forgása alatt a munkahelyek száma 90 ezerről 30 ezerre zsugorodott. A két egymással összefonódott órakonszernnek, az ASUAG-nak és az SSIH-nak 840 millió svájci frank veszteséget kellett elköny­velnie. Úgy tűnt, hogy ez a túlnyomórészt közép- osztálybeli igényekre épülő és széttagolt iparág alulmarad a távol-keleti offenzívával szemben. A svájci bankok milliós hitelei sem biztosíthatták az óraipar jövőjét. Átütő sikerű termékre volt szükség, helyre kellett állítani a svájci óra hírnevét és régi te­kintélyét, hogy begyógyuljanak a sebek. Az FSA Grenchennél — amely az ASUAG le­ányvállalata — az olcsó műanyag kvarcórában vél­ték megtalálni az ellenszert a japán konkurenciával szemben. A piacra kerülését követő első két hétben már 10 ezer vásárlója akadt az új terméknek. A Swatch hamarosan sláger lett a külföldi piacokon is. 1984 januárjára már 1 millió Made in Switzerland feliratú olcsó óra kelt el. Mindazonáltal a Swatch- órák érték szerinti részesedése Svájc exportjában kevesebb mint két százalékot tett ki. „Ezekkel nem lehet iparágat megmenteni” — hangzottak annak idején Daniel Kellerhalsnak, a svájci óraiparosok szövetsége elnökének borúlátó szavai. Vannak azonban, akik bíztak a Swatchban. Nekik lett iga­zuk: 1985 szeptemberében már túl voltak az első 10 millió Swatch gyártásán, 1986-ban egyedül az Egyesült Államokban 6 millió példányt adtak el be­lőle, 1988 októberében pedig legördült a gyártó- szalagról az ötvenmilliomodik Swatch-óra is. Ma már minden második svájci óra műanyagból van, és a svájci óraipar — saját adatai szerint — a ja­pán piac 43 százalékát tartja kézben. Mindmáig vál­tozatlan, 50 svájci frankos eladási ára mellett 1991- ben — becslések szerint — 600 millió svájci frankkal járult hozzá gyártója forgalmához. A 20 gramm sú­lyú, 51 alkatrészből álló óráknak gyűjtői is vannak. Egyes kollekciók ötszámjegyű frankösszegekért cserélnek gazdát. Búvárórák, személyhívó készülé­kek, ébresztőórák, de szemüvegek, sőt telefonok is viselik már a Swatch nevet, és még az idén nyáron megjelenik a Swatch-mobil is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom