Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. április 14., kedd Munkában a zsűri, a pódiumon a különdíjas Lenes Anita. Fotó: Gyurién Tibor Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyo­mán heti rendszerességgel kö­zöljük az Oroszországban el­halálozott nógrádiak listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kény­szermunkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád me­gyében élnek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a tör­ténelmi megyehatáron belül születtek. Ha valaki nem találja el­vesztett hozzátartozója nevét lapunkban, írja meg szerkesz­tőségünknek a legszüksége­sebb azonosító adatokat; szí­vesen járunk közben a felku­tatásban. Címünk: 3100 Sal­gótarján, Erzsébet tér 6. Balog József, 1907. Mátrano- vák, honvéd, 1943. hdf. Bacsó Illés, 1913. Nógrádve- rőce, 1946.11.23. hdf. Bacsja László, 1922. Pásztó, őrvezető, 1945.07.31. hdf. Barta Ernő, 1922. Salgótar­ján, honvéd, 1945.09.13. hdf. Barta János, 1908. ?., hon­véd, 1947.08.13. km. Bircsók István, 1901. Diós- jenő, honvéd, 1946.01.12. hdf. Bódi Pál, 1907. Kazár (Kozárd?), ftörm, 1945.12.21. hdf. Bódi János, 1910. Nógrád- szakál, honvéd 1945.12.31. hdf. Bodor József, 1914. So­moskő, honvéd, 1948.02.04. hdf. Bodor László, 1909. Somos­kőújfalu, 1946.03.18. hdf. Banga Boldizsár, 1905. Nagylóc, honvéd, 1945.11.06. hdf. A költészet a saját boldogulás eszköze Versmondó verseny József Attila emlékére Életében alig értette meg va­laki, halála után pedig félrema­gyarázták, a mindenkori politi­kai kurzusok érdekei szerint ér­telmezték, de a teljes - világi­rodalmi rangú - életművével eleddig soha nem bántak érde­mei szerint. József Attila ma is védelemre szorul. S védik is azok, akiknek ismét „mélyéről párolog a bögre”, s akik érteni is fogják a róluk, a nekik szóló szellemi örökséget. Egyebek közt e gondolatokat fogalmazta meg Simor András költő, a Salgótarjánban rende­zett József Attila versmondó verseny nyitányaként. A megyében működő közép­fokú intézmények döntő több­sége képviseletében harminckét fiatal fogadta el a szocialista párt invitálását, s emlékezett ily módon József Attilára, a költé­szet napjára. A kiírás célja szinte maradék­talanul érvényesült, hiszen - a hasonló rendezvényektől elté­rően - ezúttal sok, kevésbé is­mert József Attila vers „jelent meg” a pódiumon, s csak né­hány esetben hangzott el kétszer ugyanaz a mű. így a tisztelgő szándék, a tisztes amatőr szín­vonal mellett a felfedezés öröme lett e versmondó talál­kozó legfontosabb jellemzője. Aki a költészetet, az irodal­mat szereti, az saját boldogulá­sának tudományával rendelke­zik - mondta értékelő zárszavá­ban a zsűri elnöke, Nagy Attila színművész, azt is hangúlyoz- ván, hogy a költemények nem arra valók, hogy versenyezze­nek. „Ennek ellenére” kihirdette- tett az eredmény, amely szerint az első helyen Csákvári Judit (Bolyai gimnázium), a másodi­kon Szabó Lajos (salgótarjáni dolgozók középiskolája), a harmadikon Magda Fatime (pásztói gimnázium és szakkö­zépiskola) végzett. A negyedik lett Szigeti Henriette, (kistere- nyei Váci gimnázium). Az ötö­dik, illetve hatodik helyet Iva- nics Krisztina és Szép Katalin szerezte meg. Mindketten a szécsényi mezőgazdasági szak- középiskola tanulói. Nagy si­kert aratott Lenes Anita, (Váci gimnázium), aki versenyen kí­vül indult. Valamennyi résztvevő em­léklapot (Soós Károly grafiká­ját) és könyvjutalmat kapott. A helyezettek díjait a salgótarjáni önkormányzat, az SKÜ szak- szervezeti bizottsága, a megyei sütőipari vállalat, a BIT-NO- DISZ és természetesen a szocia­lista párt ajánlotta fel és képvi­selője adta át. Az ebben a formában első al­kalommal megrendezett József Attila versmondó verseny — minden tekintetben - kedvező tapasztalatai alapján joggal re­mélhető, hogy e nemes kezde­ményezésből hagyomány szüle­tik, amely új színnel gyarapítja a kulturális élet szürkülő palet­táját.- csébé ­Műemléki Világnap Magyarországon im­már nyolc éve hagyomány április 18-án a műemlé­kekről, az építészeti örök­ségről megemlékezni. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség és az ICOMÖS Magyar Nemzeti Bizott­sága április 15-én köz­ponti rendezvényt tart Vácott. E mellett számos vidéki helyen emlékeznek meg a világnapról és a műemlék védelmének fon­tosságáról. Az említett bizottság pályázatot ír ki vala­mennyi sajtóorgánum számára, hogy méltó mó­don emlékezzenek meg a műemléki világnapról. A zsűri április 13-ától 26-áig megjelenő cikkeket bí­rálja el. Nem a szerzőket, hanem a műveket megje­lentető lapokat. A győztes lap számára százezer Ft-ot ajánlanak fel. A pá­lyaművek eredeti példá­nyát, vagy fénymásolatát az Országos Műemlékvé­delmi Hivatal címére kell eljuttatni, legkésőbb ápri­lis 30-áig. Az Expóból Nógrád megye sem maradhat ki A Világkiállítás megéri a kemény munkát Ahogyan egy helyi vállalkozó látja Medicina kaleidoszkóp Ha valaki sokat veszek­szik, állandóan rendre uta­sítja embertársait a legjobb úton van ahhoz, hogy szí­vinfarktust kapjon - állítják a kutatók. E tekintetben is nagymértékben meghatá­rozók a személyiségjegyek. Ha valaki türelmetlen, hata­lomvágyó, annak magas a vérnyomása és a normális­nál gyorsabb a pulzusa. Azok a jótanácsok, ame­lyek szerint a több mozgás, a kevesebb dohányzás és az egészségesebb táplálkozás csökkenti az infarktus esé­lyét, kétségkívül igazak, de a rizikófaktorok másik fele az emberek pszichéjében rejlik. * A változás éveiben járó nők közül egyre többen es­küsznek a hormonterápiára. Az ilyenkor jelentkező pa­naszoknál alkalmazott ösztrogén hormon-kezelés eredményeképpen a bete­gek éppen olyan gyógy­szerfüggővé válnak, mint az alkoholisták, vagy a ká­bítószerezők. Az orvosok becslése sze­rint a változás korába ke­rült nők kétharmada szen­ved álmatlanságtól, inger­lékeny és hőhulláma van. Az ösztrogén hormon-terá­piát a nők mind gyakrab­ban, s mind nagyobb dózi­sokban igénylik. A hor­monkezelések lassítják az öregedést és csökkentik a depressziós hajlamot. Hosszú ideig sokan megmo­solyogták dr.Szép Sándor vál­lalkozó - innovációs szakköz­gazdászt a környezetében, ami­kor a budapesti Világkiállítást akárcsak meg is említette. Érve­ivel pedig még annál is többen szembeszegültek. Most, amikor nem a kételkedőknek lett igazuk és a BIE-döntés született az Expó-ról, hirtelen megsokasod­tak a támogatók, a közremű­ködni szándékozók.- Ez egyáltalán nem baj, sőt! - válaszolja.- Az kétségtelen, hogy a Vi­lágkiállítás engem kezdettől fogva izgatott. Nemcsak fantá­ziát láttam benne, hanem olyan lehetőséget, amely nekünk, ma­gyaroknak is jó lehet. Ezt bűn lett volna elutasítani. De, aki azt hiszi, hogy ez a néhány hónap 1996-ban hazánknak csupa csil­logás lesz, az hatalmasat téved. A Világkiállítás valamennyiünk számára nagyon kemény, szívós munka lesz - de megéri! Fel­téve, ha helyesen alakítjuk ki és valósítjuk meg a stratégiai és taktikai lépéseket, a közgazda- sági és szervezési feladatokat.-Az ellenzők tábora „eltűnt" és szinte mindenki valamilyen módon bekapcsolódni akar.- Ez így is helyes. Ám tudo­másul kell venni, hogy végre - nagyon gyorsan! - tervezni, szervezni, irányítani, egyszóval cselekedni kell! Nagyon egye­tértek Barsiné Pataki Etelka fő­biztos-asszony minapi nyilat­kozatával, amikor a legnagyobb versenytársként az időt nevezte meg.- Mi lehet hát a következő lé­pés?- Abból kell kiindulni, hogy az Expo Magyarország számára elsősorban nem cél, hanem esz­köz! Cél csak annyiban, hogy bemutatkozzunk a világnak. Az összes többi feladat már esz­köze a sikernek. Több milliónyi vendég né­hány napi benyomása alapján ítéli meg hazánkat, s viszi el a „fiatal demokrácia” képét. Nos, ezért ide már szakemberek kel­lenek. Nagyon nagy dolog a lelkesedés, hiszen bizalommal előretekintő emberek nélkül nincs hatékony munka. De a je­lentős elmaradottságunkat csak a hozzáértők vezetésével tudjuk behozni. Ha a jelenlegi útjaink­kal, vasúthálózatunkkal, tele­fonvonalainkkal, vendéglátó és kereskedelmi „jószokásaink­kal”, „kizsebelő” idegenfor­galmi módszereinkkel stb. fo­gadjuk a többmilliós nagyság- rendű, pénzes, és ezért joggal igényes vendégsereget, akkor lesz ugyan világkiállítás, de egyben szégyent is ránk! És ez vonatkozik értelemszerűen szű- kebb pátriánkra, a palóc vidékre is.-De az Expó-t Budapest rendezi.- Ez alapvető tévedés. A Vi­lágkiállítást Budapesten rende­zik, de Magyarország, sőt az egész magyarság ügye. Ebbe pedig Nógrád megye szervesen beletartozik. A hazánkba láto­gató a vidékre is kíváncsi lesz. És a művelt külföldi nem elég­szik meg a „gulasch-tsikosch” álromantikával, hanem látniva­lót vár el a pénzéért. És igényes szolgáltatást. Megyénk nagyon sok szempontból kedvezőbb helyzetben van más régióknál. És itt nem csupán a fővárosi kö­zelségre gondolok. Ámde egy átfogó infrastruktúra-fejlesztés nélkül, valamennyi tenni akaró, cselekvésre vállakozó összefo­gása nélkül nem fogunk egy lé­pést sem előre lépni. Példaként a Balassagyarma­ton most megnyitott „ékszerdo­boz”, a Palóc Múzeum köré szervezhető programokban rejlő lehetőségeket említem. Vagy Pásztó zenei világnagysá­gát, Rajeczky Benjámint, aki sajnos már nincs közöttünk, de szellemisége hihetetlen vonzerő lehet. Egyébként megyei szin­ten több előtanulmány is készült idáig és több előrevivő lépés is történt. Tehát jó úton vagyunk, csak éppen „sebességet kellene váltani”. Még egy meghatározó ered­ménye várható a Világkiállítás­nak. Az idelátogató ugyan el­jön, de azután hazamegy. A használható ut-, a modernizált vasúthálózat, az igényesen kié­pített telefonvonal és minden más megépített létesítmény, inf­rastruktúra megmarad - ne­künk! És ez lesz a mi igazi hasznunk! G. Szűcs László Esztergályos Cecília saját famíliájáról, és a Szomszédokról. (FEB) Hódít a bolondos csa­ládsorozat - hétről-hétre mil­liók követik a képernyő előtt a kft. életének groteszk—bohó- kás eseméyeit. S hódít termé­szetesen a vérbő, jóhumorú és vonzó família-mama, Esztergá­lyos Cecília. Randevúnk színhe­lye, a filmgyár - ahol egy kö­vetkező epizód próbái folynak - nem éppen nyugalmas hely. Mielőtt szót válthatnánk, har­sány csatazaj támad a színfalak mögött. Cilinek azonban szeme sem rebben.- Karesz, hagyd abba! - kiált hátra, aztán magyarázólag hoz­zánk fordul: csak az egyik fiam. ?- Nem, nem a sajátom, a fii- béli. De olyan ő is, mintha az enyém lenne. Majdnem úgy is élünk, csak persze külön la­kunk. Sajnos, nekem nincs gye­rekem, a férjemmel élek.- Mondana róla valamit?- Nem szakmabeli. Zenész volt, most építési vállakózásunk van.- így, többes számban?- Segítek neki... de persze engem nagyrészt a forgatás köt le. Egyébként a Nemzeti Szín­ház tagja vagyok, de egy év fi­zetés nélküli szabadságot vet­tem ki. A sorozat nagyon sok időmet leköt: rendszerint hétfő­től csütörtökig próbálunk és forgatunk, de most például a szombat és a vasárnap is a munkáé. Emellett nem lehet a színházat is csinálni. Ha benne lennék egy már futó darabban, s csak az esti előadás várna rám, az még menne - de új darabot nem tudnék próbálni.- Igaz, hogy a producer, Gát György kikötötte: a sorozat sze­replői nem vállalhatnak más szereplést?- Nem, nincs ilyen feltétel. Ha felkérnének valamilyen ne­kem tetsző színészi feladatra, összeülne az itteni kupaktanács és megbeszélnénk, hogy vállal­jam-e. Ha igen, megkérnénk a sorozat íróit, gombolyítsák úgy a cselekmény fonalát, hogy a Família-anyuka mondjuk hat hétre a Kanári-szigetekre uta­zott ...- Sejtette, hogy sikert, nép­szerűséget hoz a kft.?- Ezen nem meditáltam. Egyszerűen az vonzott, hogy minden héten premier van, gya­korlatilag hetente új darabot ját­szunk. Ami nagy előny, egyben tulajdonképp hátrány is: a ka­merákon keresztül milliókhoz lehet eljutni, ugyanakkor sze­mélyesen nem találkozom a kö­zönséggel.-Csakúgy, mint a „konku­rencia”, a Szomszédok. Velük milyen a viszony?- Nekem tetszik . .. Egyéb­ként sok közünk nincs egymás­hoz és nem is érezzük konku­renciának. Csak annyi a rokon­ság, hogy ez is, az is évekig tartó sorozat.- Szakmailag elégedett?- Azt hiszem, az a véget je­lentené. Ha elégedett lennék önmagámmal, az életemet is be­fejezhetném. De a magánéle­temben elégedett, boldog va­gyok. Még sok mindent szeret­nénk csinálni, elérni... Mmost éppen költözés előtt állunk, nagyjából felépült végre a há­zunk - alig várom, hogy a sajá­tomban lakhassak.- Kiegyensúlyozott ember?-Igen, aminek az a titka, hogy kicsivel is beérem. Annak is tudok örülni, hogy reggel, amikor fölébredek, süt a nap vagy esik az eső, hogy van munkahely, ahol szükség van rám, hogy egészséges vagyok, hogy van nyugodt családi hátte­rem, amit a férjemnek köszön­hetek. És a belső harmóniának a külsőben is tükröződnie kell.- Van más receptje is a ki­tűnő kondíciónak?-Jókat kell enni, aludni, sé­tálni, olvasni és időnként kell lazítani. Én azt tartom, ha jól élünk a párunkkal, szeretjük az embereket és önmagunkat - már is harmonikus lehet az éle­tünk. Piros Christa Miért éppen a nyuszi tojja? Gyermekeink többsége nem igen tűnődik azon a bio­lógiai képtelenségen, hogy ilyenkor tavasszal egy időre a nyuszik veszik át a tyúkok szerepét: ők tojják a húsvéti tojásokat, ráadásul rögtön házhoz is szállítják a több­nyire szépen kipingált szí- nes-hímes ajándékokat is. A különös szerepcsere magyarázata részint a távoli múltban, részint egy nem túlságosan régi fordítói hi­bában, vagy inkább elhallás- ban rejlik. Ősi népi hiede­lem, hogy a tojásban a visz- sza-visszatérő megújulás, az örök élet lakozik. A gö­rög-római mitológiában gyakran használt kép, hogy a tojásból isten születik. Északi rokonaink, a finnek eposzában az egész világ­mindenség tojásból alakult ki; a Kalevalában az Éj leá­nyának térdére egy kacsa rakta le az életet jelképező tojásokat. Mindez mintegy előzménye volt annak, hogy a tavaszi ősi vallási ünnepen, húsvétkor a tojás az újjászü­letés jelképévé váljék. Németország egyes vidé­kein húsvétkor a rokonok, barátok császármadárral és annak tojásaival ajándékoz­ták meg egymást. Márpedig a császrmadár németül: Ha­selhuhn. A nyúl pedig „Hase”. így lett a pontatlan fordításból nyuszi. - szó -

Next

/
Oldalképek
Tartalom