Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04-05 / 81. szám

1992. április 4-5., szombat-vasárnap SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11 i Hogy van, mit csinál ma? Babják János Negyvennyolc éves, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vál­lalat fórendésze. Babják János azonban nem csupán munkahe­lyén áll helyt, hanem a megye kézilabdasportjában is jelentős feladatai vannak: a megyei kézilabda szövetség elnöke, e mel­lett pedig a Salgótarjáni Kézilabda Club férficsapatának szak­osztályvezetője. Egyébként pedig aktív sportoló volt „hajda­nán": két sportágban egészen az NB U-ig vitte. A megyeszékhe­lyen szinte nincs manapság olyan kézilabdameccs, melyen ne lenne ott, s szurkolna kedvenceinek, vagy éppen a rendezésben, szervezésben segítene.- Mindig a kézilabda volt a sportban az első?- Gyerekkoromban több más sportágat is űztem. Igazán nem dicsekvésként mondom, de például egészen tehetséges atlétának tartottak. Am tizenévesen két nagy szerelmem maradt: a kosár­labda és a kézilabda. E sportágakat űztem egymással párhuza­mosan, igaz akkoriban ezzel nem voltam egyedül: többen ját­szottunk a tarjáni NB Il-es kézi- és kosárcsapatban is. Nagyon szép idők voltak!- Végül csak a kézilabdánál maradt.- Közhelyként hathat, de valóban azért maradtam a kézilab­dánál, mert ez igazán férfias sport, a játék összes szépségével-együtt.- Ám sajnálatos módon a sportág megyei helyzete alapo­san megroggyant. Ez egy igazán látványos mélyrepülés Mi az oka, és meddig tarthat ez az állapot?- Valóban szomorú a helyzet. Három éve még tíz férfi-, s öt nőicsapat létezett szűkebb pátriánkban. Olyan szép múltú, az utánpótlásnevelésben éveken át jeleskedő szakosztályok szntek , meg, mint az érsekvadkerti, a rétsági, a pásztói. Ma négy-egy ez az arány. A pénz hiánya, a támogatók „visszavonulása” alapve­tőén meghatározza a kézilabda helyzetét, s ha ilyen mértékű lesz el zuhanás, nem is tudom, hová jutunk?- Tehát egy lehetőség marad: minél gyorsabban kell egy, vagy több szponzort találni.- A megye kézilabdás barátai, sportvezetői nevében valóban csak azt mondhatom: s.o.s. jelzéssel fordulunk azokhoz a vállal­kozókhoz. akik fantáziát látnak a kézilabdában, hogy valami­lyen módon támogassák meg a sportágat, hogy legalább má­sodosztályú csapataink fémjelezhessék: él a kézilabda Nógrád megyében. Vaskor István Labdarógó-forduló a hét végén A negyedik siker sorrendben? A Salgglas Salgótarján lab­darúgói vasárnap a Sugár úti pályán 16.30 órai kezdettel, az NB II. Keleti csoportjának 20. fordulójában a Hajdúnánás el­len lépnek pályára. Az üveggyáriak remekül kezdték a tavaszi idényt: az ed­digi négy forduló során az idénynyidó idegenbeli döntet­lenjét követően (Szarvas) egy­más után háromszor győztesen hagyták el a pályát (Kazincbar­cika, Kecskemét, Miske). A kedvező sorozattal Dávid Róbert tanítványai, elhagyván a kiesési övezetet, 17 ponttal a ti­zedik helyre zárkóztak fel. A Hajdúságból érkező ellen­fél két ponttal kevesebbet gyűj­tött mint az üvegesek, s jelenleg a 12. helyen tanyáznak. Az őszi, hajdúnánási összecsapás 1-1-re végződött. A Salgglas hét közben, elő­készületi mérkőzésen 4-2-re le­győzte a Bgy. HVSE együttesét. Az utóbbi hetek sikersorozata ellenére egyáltalán nem rózsás a hangulat a Sugár úti öltöző kör­nyékén, mert több játékos is sé­rüléssel bajlódik: Balga már há­rom hete fájós lábbal játszik, Kajli a Kecskemét ellen vált hosszabb időre harcképtelenné, legutóbb Miskén Gyetvai és Gubán, a szerdai edzőmérkőzé­sen Juhász került a maródiak lis­tájára. Rendkívül szűkös lett a játékoskeret, főhet a feje a szakvezetésnek. Dávid Róbert elmondta, hogy a gondok közepette is feltétle­nül bízik a játékosok küzdőszel­lemében, ami reményeik szerint meghozza az újabb sikert is. Amennyiben a sérültek felépül­nek, a Miskén győztes csapat (Hiesz - Babcsán, Juhász, Hó- mann - Balga, Králik, Gyetvai, Stark - Pápai, Hodúr, Balog.) kezd, ellenkező esetben mások játéka is előtérbe kerülhet. * * * Az NB III. Mátra-csoportjá- nak 20. játéknapján az SVT SC és az SBTC itthon, a Bgy. HVSE és az SKSE idegenben próbál szerencsét. SVT SC-Heréd (szombat, 15.30) : A kiesés elől menekülő csapatok küzdelmében a hazai pálya előnye dönthet. Tipp: 1. SBTC-Tarnalelesz (szombat, 15.30) : A remek formába lentült Stécének nem okozhat gondot a sereghajtó legyőzése. Tipp: 1. Gödöllő—SKSE (vasárnap, 15.30) : Ha az SKSE jól össze tudja szedni magát, nincs vere­ségre ítéltetve. Tipp: x, 1. Tippek a megyei I. osztály 14. fordulójára. Karancsla- pujtő-Tar: 1; Kisterenye-Palo- tás: x; Mátranovák-Somos: 1; Pásztó-Kazár: 1; Nagybátony- ÖMTE: , 1; Volán-Öblös: 2; Rétság-Ersekvadkert: 1; Szé- csény-Rimóc: x; Őrhalom- Romhány: 1; Nézsa-Bercel: 1; Berkenye-Nagylóc: 1; Jobbá- gyi-Mohora: 2. (A mérkőzések kezdete: vasárnap, 15.30 óra.). (Balás R.) Kosárlabda NB I., férfiak, rájátszás a 21-24. helyért Két győzelemig Kecskemét ellen Egy hét szünet után folytató­dik a rájátszási sorozat az NB I-es férfi kosárlabda-bajnok­ságban. A Salgótarjáni Kohász SE legénysége, miután a play off első fordulójában háromszor is legyőzte a TFSE-t, újfent a 21-24. helyért léphet arénába. Az ellenfél nem más, mint az Univer Kecskeméti SE. A két együttes csatájában ősszel, az Alföldön a Kecskemét, tavasz- szal, Tarjánban az SKSE bizo­nyult jobbnak. A jelenlegi vetélkedés két nyert mérkőzésig tart, a győztes aztán a D. Kőolaj és a Pécsi PTSE küzdelmének nyertesével mérkőzhetik majd a 21. helyért. Az SKSE-Univer Kecske­méti SE első összecsapását most szombaton, 17 órai kez­dettel a salgótarjáni városi sportcsarnokban rendezik. A kohászok háza táján nagy a fo­gadkozás. Cél: a 21. helye­zés. (balás) Fegyelmi büntetések • A labdarúgó megyei I. osz­tályban kiállított játékosok fe­gyelmi büntetései. Felnőttek: Gyurovics Zsolt (Mohora), Lu- kinich Ákos (Salgó Öblös), Tóth István (Somos) és Kovács Jó­zsef (Kisterenye) 2 mérkőzéstől eltiltva, a végrehajtás május 15-ig felfüggesztve; Dallos Csaba (Bércéi) ’1 mérk. élt., máj. 15-ig felf.; Kiss László (Szécsény) és Molnár Pál (So­mos) 1 mérk. élt., ápr. 30-ig felf.; Kovács Zsolt (Nézsa) megdorgálva. Ifjúságiak: Ágos­ton András (Nagybátony) 2 mérk. élt.; Majnik Tamás (ÖMTE) 1 mérk., ápr. 30-ig felf.; Lipták Gábor (Somos) 1 mérk. élt. (letöltve!). Serdülőbajnokság ® Megyei serdülő labda­rúgó-bajnokság. Keleti cs., 10. f.: SBTC I.-SKSE 0-6, SBTC II.-Öblös 1-3, K.-lapujtő-Kazár 1-3, SVT-Kisterenye 2-3, Pásztó-Nagybátony 1-0. Az ál­lás: 1. SKSE 19 p., 2. Nagybá­tony 16 p., 3. Pásztó 15 p. Nyu­gati cs., 11. f.: Bgy.Dózsa-Ri- móc 2-1, E.-vadkert-Romhány 3-3, Őrhalom-Bgy.HVSE 0-6. Az állás: 1. Bgy.HVSE 22 p„ 2. É.-vadkert 15 p., 3. Rimóc 12 p. Nagybátony veresége • Kézilabda NB II., férfiak: Borsodi Ep.-Nagybátony 31- 24 (14—10). Nagybátony: Gal- bács - Nagy J. 4, Bene 8/3, Szabó 3, Szebeni 2, Domonkos I, Havril. Csere: Somogyi 4, Tács 2, Nagy Z., Vanya, Dénes. Edző: Szebeni Árpád. Ma: Nagybátony-H.-böszörmény, II. 30 óra. Nagy idők tanúja: a fekete-fehér mez megszállottja Több mint hetven esztendő a labdarúgás szolgálatában Fotó: Gyurián Tibor Néhány nap múlva lesz ki­lencven éves, majdnem egy­idős hát e végét járó század­dal. Már csak egyedül él azok közül, akik 1920-ban megala­pították az SBTC-t. Hatvan éven át szolgálta a fekete-fe­hér színeket, s több mint hét évtizedet töltött a labadarúgó pályák közelségében. Ma is rendszeres látogatója az SBTC mérkőzéseinek. Dióhéjban ennyi László Imre pályafutásának mérlege, de mint a dátumok, az impo­náló számok mutatják nem mindennapi emberrel, nem szokványos élettörténettel van dolgunk. Közel sem érdekte­len tehát, hogy a születésnap alkamából közelebbről is megismerkedjünk a kilenc év­tized főbb állomásaival.- 1902. április 8-án születtem Simontomyán - mondja az ün­nepelt - s gyorsan hozzáfűzi: A.nyai ágon tarjáni, apain szé- csényi származású vagyok, s csak átmenetileg került a csalá­dunk a dunántúli településre. 1913-ban, tehát kilenc évesen már én is salgótarjáni lettem. Gimnáziumba Szegeden jártam s 1919-ben a Tanácsköztársaság eseményei miatt vizsga nélkül kaptunk bizonyítványt. Persze hamar kiderült, hogy ez nem érvényes és rá egy évre mégis­csak le kellett tenni az érettsé­git. Gyógyszerészeti egyetemre szerettem volna menni, de mi­vel ez nem sikerült, maradt a család tarjáni drogériája, ahol nekem is jutott munka.- Hogyan került kapcsolatba a labdarúgással?-Az még Szegeden történt, ahol tagja voltam a gimnáziumi válogatottnak. Szerettem volna itthon is folytatni, de egy komo­lyabb csapatban már nem lehe­tett szemüveggel illetve evik- kerrel is játszani, így a játékos­karrierem gyorsan hamvába holt.- Elkezdődött viszont egy hosszú, eredményes sportveze­tői pályafutás . ..- Valóban, hiszen az évtize­dek során szinte minden vol­tam, talán csak szertáros és gyúró nem. Mindössze tizen­nyolc évesen lettem tagja annak a tizenkét fős gárdának, ame­lyik Takács Ferenc vezetésével létrehozta Salgótarján új - az akkor már régen létező SSE mellett - labdarúgó csapatát. Az első meccsek egyikét én vezet­tem, mert azt szemüvegben is lehetett. 1921-ben beneveztünk a kömyékbéli bajnokságba. Jel­lemző volt a helyzetünkre, hogy mínusz pontokkal végeztünk, mert a annyi büntetőpontot le­vontak a csapatunktól a szabá­lyok hiányos tudása miatt.- Milyen néven alakultak meg?- Igazából nem volt nevünk, a köznyelv városi csapatnak, meg „Takács bandának” hívott bennünket. Omaszta Lajos, aki a zagyvái rakodó csapatának volt a - mai szóval élve - me­nedzsere, javasolta, hogy egye­süljünk velük. Ez meg is történt.- S hogyan váltak SBTC-vé?- Nagy Elemér bányai fő­mérnök meglátott bennünket játszani és felajánlotta, hogy a bánya hajlandó bennünket tá­mogatni.-Akkor innen származik a klub fekete-fehér színe is?- Sokan így gondolják, de el kell oszlatnom ezt az illúziót. A „színválasztásnak” sokkal pró­zaibb oka van. Egy Gutfreid An­tal nevű mészáros mester vette nekünk az első mezeket s mivel nem kapott mást, csak fe­kete-fehéret, ez lett a színünk.-A húszas-harmincas évek­ben milyen funkciója volt a csa­patnál?-Az ifi csapat intézőjeként kezdtem, a második csapatnál folytattam és hamarosan a leg­jobbak intézője lettem. Én vol­tam az első, aki ifi csapathoz profi edzőt szerződtettem. Egyébként is gyönyörű évek voltak ezek, hiszen a felnőtt csapatunk egyre feljebb és fel­jebb jutott a különböző bajnok­ságokban. Az Északi Terület I. osztályának bajnoka lettünk, László Imre kilencven éves majd megnyertük a magyar amatőr bajnokságot, a Corint- hián serleget. 1935-ben bekerül­tünk az NB I-be, ahonnan ugyan az első év után kiestünk, de 1940-től szinte egy negyed­századon át „törzstagok” let­tünk a nemzeti bajnokság leg­felsőbb osztályában. A korszak számtalan játékosegyénisége közül ezúttal Zsengellér Gyulát említem, aki tőlünk elkerülvén sokra vitte, és a kapus Géczy Pált, aki viszont hű maradt Sal­gótarjánhoz.-A játékvezetői múltjáról is legendák keringenek . ..- Nem is teljesen alaptalanul, mert bizony majdnem börtönbe kerültem miatta. Akkoriban minden utcában, minden bánya­telepen futballoztak a fiatalok, de úgymond illegálisan, bíró nélkül. Mi harmincán alakítot­tunk egy csoportot, egymást - ugyancsak „feketén”- levizs­gáztattuk s gyalog, kerékpárral jártunk a környező telepeibe bí­ráskodni. Az egyik „kollégánk”, akit nem tartottunk alkalmas­nak, feljelentett minket a balas­sagyarmati törvényszéken. Hu­szonkilenc vádlott volt és egy tanú! El is ítéltek bennünket til­tott egyesülés miatt. Én is kap­tam két nap államfogházat, mint a párbajhősök. Végül öt pengő­vel sikerült megváltanom.- Hogyan alakult sportpálya­futása a 11. világháborút köve­tően, miután Ön is megjárta a munkaszolgálatosok poklát?-Tartozom annyival csalá­dom emlékének, hogy megem­lítsem: minden közeli hozzátar­tozóm elpusztult. Nekem vi­szonylag gyorsan sikerült sza­badulnom, már '45 májusában. Az akkori MLSZ-től kaptam megbízást, hogy szervezzem meg a csapatokat a régi úgyne­vezett mátravidéki alosztály­ban, s mint bírótestületi elnök, a játékvezetőket. Mátyus László barátommal jártuk a községeket Apctól Selypen át és amikor más krumpli és egyéb élelmi­szer után járkált, mi a labdarú­gás újjáélesztésénél szorgos­kodtunk.- És az SBTC-hez akkoriban milyen viszony fűzte?- Miután illatszer üzletemet államosították, 1952-től 56-ig főkönyvelője voltam a klubnak. 1959-ben Pestre költöztem, mert feleségem - fővárosi lévén — visszavágyott. 1962-ben let­tem az SBTC úgynevezett liga­képviselője s ezt a funkciómat - majd húsz esztendőn át -, 1980-ig meg is tartottam. A bá­nya állományából mentem nyugdíjba 1975-ben, tehát het- venhárom évesen. Akkor is csak azért, mert figyelmeztettek rá, hogy a fizetésem kevesebb, mint az akkori legalacsonyabb nyugdíj. Néhány évi szünet után 1988-ban ott bábáskodtam a Salgótarjáni Barátság Klub lét­rehozásánál is. S azóta is, ha te­hetem ott vagyok a meccseken. Bár Pesten élek, ha itthon ját­szik a csapat a Karancs Hotel­ben szállók meg, hogy megnéz­hessem a fiúkat. Még az is elő­fordul, hogy vidéki meccsekre is eljutok.- Hogyan összegezné eddigi életútját, mit tart legnagyobb sikerének?-Amikor ligaképviselő vol­tam még arra is futotta az erőm­ből, hogy edzőket, játékosokat ajánljak az SBTC-nek. Az én közvetítésemmel olyan neves szakemberek kerültek a klub­hoz, mint Grosics Gyula, Ko­vács Imre, Marosvári Béla vagy Szűcs György. Nem kevésbé rangos az a lista sem, amely az általam ajánlott játékosokat tar­talmazza, hisz olyanok szere­pelnek benne, mint Jeck Fe­renc, Kocsis Lajos. Kmetty Jó­zsef, Kökény József, Magyar La­jos, Németh Miklós.-Milyennek minősíti a mai magyar labdarúgást, nincs nosztalgiája a régi idők focija iránt?- Hát az biztos, hogy a kü­lönböző korszakokban volt mó­don nagy játékosegyéniségeket és magas színvonalú labdarú­gást látni a magyar pályákon. Örömömre szolgált, hogy a leg­jobbak között mindig akadtak SBTC játékosok is Szojka Fe­renciül Básti Istvánig. Napja­inkra a labdarúgást a pénz tette tönkre. Addig nem is lesz jobb játék, amíg minden a pénz körül forog, s amíg az MLSZ-ben és a játékvezetői testületben nem lesz hozzáértő vezetés ...- És hogyan ítéli meg az SBTC helyzetét? A csapat saj­nos fényévnyire került az NB 1.-től.- 1920-ban a nulláról indul­tunk, majd '88-ban is a „padlón” voltunk, mégis sikerült feláll- nunk. Most úgy érzem jó úton vagyunk ahhoz, hogy méltóak lehessünk e patinás klub ha­gyományaihoz. A tehetséges fi­atalokból álló gárda jó kezek­ben van szakmailag és látok biz­tató jeleket az anyagi források megteremtésére is.- Végül születésnapi lehető­ségként módja nyílik Önnek , kérdés nélkül is bármit kie­melni, bármiről szólni a nyilvá­nosság előtt- Élek a lehetőséggel és há­rom nevet említek. Túrán István „súgóm” volt a játékosszerzés­ben, Persik János és Végvári József pedig a szakosztályi te­vékenységben segítettek sokat. Megérdemlik a megemlékezést. Dr.Csongrády Béla * * * Az idős sportvezetőt ma, a 15.30 órakor, a tóstrandi pá­lyán kezdődő SBTC-Tarnale- lesz mérkőzés előtt köszöntik születésnapján. 18 órakor az egyesület klubházában szű­kebb, baráti körben köszönik meg sok évtizedes munkáját. JC' )-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom