Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám
HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. április 28., kedd Nemzeti park az Ipoly mentén „ ... a Duna Esztergom-Bu- dapest szakaszán és az Ipoly völgyében a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság hozza létre a közös Duna-Ipoly Nemzeti Parkot... e folyók, mellékágrendszerük, valamint az érintett területek természeti értékeinek, a felszín alatti vízkészleteknek, továbbá az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló erőforrásainak védelmére...” [Részlet az országgyűlés 1991. április 22-ei ülésnapján elfogadott 28/1991. (IV. 30.) OGY sz. határozatából.] * * * Jókedvében teremtette Kemence községet a Megváltó - alig néhány kőhajításnyira Nóg- rád megye ÉNY-i határától - s hogy teljes munkát végezzen, ott rendelte el megrendezni legutóbb a Duna-Ipoly Nemzeti Park előkészítésével kapcsolatos nemzetközi tanácskozást. El is jöttek többtucatnyian a csodás házikóba, benn az erdő közepén: magyar és szlovák miniszteriálisok, természetvédők, erdészek; s firkászokból is a két náció részéről. Ritkán esik meg, hogy közös erővel alakítson ki két szomszédos állam egy nemzeti parkot - ott a helye, aki csak tenni tud valamit is. 60.000 ha-nyi földterületet tesz ki az új nemzeti park. Beleolvad majd a térség most meglévő összes kis- és nagykiterjedésű védelem alatt álló területe, nevezzék azt pilisi, vagy börzsönyi tájvédelmi körzetnek, vagy éppen a náluk egy kategóriával kisebb természetvédelmi területnek. Vác, Szentendre környékén van ezutóbbiakból a szomszédos Pest; és Hont, Patak, Dejtár no meg Ipolyszög községhatárokban a mi megyénkben, Nógrádban.-A Börzsöny igazi értéke a zártsága - mondja Teszári Károly erdőmémök, s igazi természetvédő módjára nem veszi figyelembe a megyehatárt Pest és Nógrád között. - Nagyon meredek hegyoldalak, igen éles hegycsúcsok, és mély, V alakú völgyek miatt maradt a Börzsöny beépítetlen, úthálózattal feltátatlan. S ez a szerencsénk, így lehet ma a térség utólsó mentsvára a legkülönbözőbb természeti értékeknek. A botanikainak például, aminek épp a hegy ilyetén kiemelkedő jellege adja meg a sokarcúságát: 70 és 80 között van az általunk jegyzett védett fajok száma. Földfelszíni alakzatokról hallok még a körzet vezetőjétől - professzionális ember, igaz tudora a szakmájának - kultúrtörténeti értékekről, bő- és tisztavizű forrásokról, ami utóbbiak száma is túlhaladja a 350-et: micsoda kincs ez manapság! A természeti értékek rangsorának legtetejére azonban mégiscsak a madarakat helyezi Te- szár Károly: - Száztizenhét fajt regisztráltunk belőlük, kilencvenet olyat, ami itt is költ, mutálunk. Jó néhány közülük a kipusztulás szélén van már: a parlagi sas, a kerecsensólyom; fekete gólya, vízirigó, békászó sas ... Tényleg a legnagyobb ágyúi a magyarországi madárvilágnak! Csodálkozom is kicsit, hogy ennyire nyíltan beszél róluk, de megnyugtat: a fészkek holléte hétpecsétes titok, s ha valaki mégis kisértésbe esne, hivatásos és társadalmi természetvédők vigyázó figyelmét kéne mindenekelőtt kikerülnie. Elhallgatnám ezt az embert estig is tán, s nem találnék mondandójában egyetlen szó- nyi ismétlést vagy unalmast sem. Csak az tud a természetről így beszélni, aki azt igazán sajátjának érzi, akinek vérében van érette az aggódás.-A természetvédelem két vonatkozásban érez ma önmagával szemben adósságot - folytatja az erdőmémök - a sziklagyepek, és a vizes élőhelyek területén. Az új nemzeti parkkal az utóbbinak oltárán áldozhatunk most. Számolunk ugyanis az Ipoly felső szakaszának máig is érintetlen, természetközeli szakaszaival - fel egész Balassagyarmatig: most van itt az ideje, hogy védelem alá vonjuk a folyót is, meg az öntéasterüle- tet is a benne élő halakkal, hü- lőkkel, amik részben önmaguk is védettek, részben pedig táplálékbázisul szolgálnak a szomszédos hegyvidék madárvilágának.- Micsoda szerencse, hogy nem jutott pénz mindenüvé, lecsapolni a mocsárvilágot - vakarom meg fülem tövét - ezek a lápok képezik ma élőhelyét a többség által csak képeskönyvből ismert állatvilágnak. * * *- Közös nemzeti parkról van szó a meghívóban, amit kapjam - fordulok most dr. Lakics Évához, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium osztályvezetőjéhez - de szlovák vendégeink mintha nemigen tudnának erről. - Tudnak róla, csak éppen indokolatlannak érzik saját területükön a nemzeti park kialakítását. Más védettségi kategóriában gondolkodnak, mint mi. Csatlakoznak ugyan a magyarországi nemzeti parkhoz, de kategóriájában és méreteiben csak kisebb területekkel, illetve az azokból kiágazó biofolyosókkal.- És ez a tény nem hátráltatja a mi elképzelésünket?- Nem.- Örömmel hallom. De - bizonytalanodom el kissé - még minden nemzeti parkunkban volt valami kis probléma: a Hortobágyon a libák, a Kiskunságban a szovjet lőtér, a Bükk- ben meg az erdőgazdálkodás olykor már túlzott mértéke. Mire számítanak ezen a táján az országnak?-Ha lehet félni egyáltalán valamitől, akkor az az idegen- forgalom lesz. A létesítendő nemzeti parkhoz túlontúl is közel van a főváros. Fontos tehát, hogy úgy tervezzük a térség lá- togathatóságát - s vonatkozik ez különösen az idegenforgalmi célokat szolgáló beruházásokra - hogy azzal ne veszélyeztessük a természet védett értékeit.- Mindent egybevetve: mikorra várható az új Duna-Ipoly Nemzeti Park alapítóhatározatának megjelenése?- Igyekszünk eleget tenni az országgyűlés határozatának, s befejezni, amibe most belekezd- tünk - legkésőbben 1995 végére.- Ügy legyen. Hubai Grúber Miklós A közoktatási törvényről - diákszemmel A tanulók jogai csak papíron élnek (FEB) A diákság képviselői is megkapták a lehetőséget, hogy aktív részesei legyenek a közoktatási törvényről folyó vitáknak. Szervezetük megbízottai bekapcsolódtak a szakmai előkészítő munkákba, s igen határozott véleményt képviselve dolgoztak ki javaslatokat a diák-érdekek érvényesítésére. Az ezekben a hetekben napirenden szereplő téma - amely a közoktatás szereplőinek jogait és kötelességeit öleli fel - erre külön is alkalmat kínál. Pál Tamás szociológust, a diákszervezetek küldöttét a tanulói oldal álláspontjáról, véleményéről kérdeztük.- Abból kell kiindulnunk, hogy a tanügyek három főszereplőjének, a pedagógusnak, a szülőnek és a diáknak sem jogai, sem kötelességei nincsenek pontosan meghatározva. Ezt a hiányt pótolni kell - figyelembe véve azt, hogy a hirtelen és gyökeres változtatások roppant nagy ellenállást váltanak ki. Ezért a jelenlegi helyzetben a fokozatosság, az átstruktúráló- dás a járható út.- Ennek jegyében a diák- szervezeteknek az az elgondolásuk, hogy az 1985-ös oktatási törvény nyomvonalán kell elindulnunk. Ez a maga nemében reform-szellemű jogszabály kimondja, hogy a gyerek az iskolában véleményt nyilváníthat, kérdést tehet fel, amire érdemi választ kell kapnia! Azt is leszögezi, hogy a pedagógus és a szülő köteles eljárni a gyerekek érdekében. Csakhogy - sajnos - a törvényből hiányzik a szank- cionális rész, így az idézett pozitív megállapítások egyelőre pusztán ajánlásoknak tekinthetők. S ahogy a gyakorlat bizonyítja: valóban csak papíron létező jogok maradtak. Javaslataink tehát az ilyen típusú joghézagok megszüntetését, a fiktív jogok valódivá tételét célozzák. Az elképzelhető, hogy adódnak szituációk, amikor éppen a szülőkkel és a nevelőkkel szemben kell védelmezni a tanulók jogait. Az már kevésbé, hogy az ilyen fellépés tartós, megnyugtató eredménnyel jár .. .- Igen, mert a gyermekek jogérvényesítő képessége korlátozott. Választott képviselőkön keresztül azonban érvényesíthetik törvényes jogaikat. Erre az úgynevezett jószolgálati szerepre bárki fölkérhető - tehát efféle megoldás természetesen csak a legkirívóbb esetekre alkalmazható. Annak az általános követelménynek szeretnénk érvényt szerezni, hogy a jogsértés akkor is hivatalból üldözendő, ha színhelye történetesen a tanterem, a tanintézet, s az elkövető történetesen szülő vagy pedagógus. A nemzetközi gyakorlatban az oktatás területén is nagyon határozottan érvényesül ez a törekvés. Jellemző példa, hogy Hollandiában és más országokban elképzelhetetlen olyan vizsga, ahol csak ketten vannak jelen: a tanár és a diák. Ha ugyanis például a diáklány kijelenti, hogy a tanár szexuálisan zaklatta, a pedagógust azonnal felfüggesztik az állásából. Mert a jog automatikusan a gyengébb, a kiszolgáltatottabb, vagyis a diák oldalán áll, még akkor is, ha nem bizonyítható egyértelműen az igaza. A diákszervezetek oldaláról felvetett észrevételeink és javaslataink sorsát bizonytalannak látjuk - egyelőre az oktatásügy illetékesei csak „begyűjtik” a véleményeket. A félhivatalos információs azonban arra utalnak, hogy pozitív irányban változnak a központi elgondolások. Gyakoribbá váltak a közös szakmai konzultációk is, ami szintén arra utal, hogy javulnak a közoktatási törvény konszenzuson alapuló kialakításának esélyei. (domi) Vigyázat, telefonhuligán A hölgy a rántást keverte, amikor megcsörrent a telefon. Vékony, kissé nőies, de határozott hang jelentkezett:- Kérem, ez és ez a számuk?- Igen — válaszolta. Szóhoz sem jutott, mert az ismeretlen telefonáló folytatta:- Vonalellenőrzés! Kérem mondja utánam, a,b,c. .. A hölgy önkéntelenül is a férfi után ismételte a betűket. Csak a bét mondhatta ki, mert amaz befejezte a beszélgetést:- Rendben, holnap majd folytatjuk . . . Néhány nappal később ebédelt a család, amikor megszólalt a telefon. Ismét a hölgy emelte fel a kagylót.-A távfűtési központból jelentkezem, önök jeleztek csőtörést? - kérdezte ugyanaz a hang. A hölgy megismerte, de uralkodva magán közölte, hogy nem, s kifogásolta, hogy az illető nem mutatkozott be.- Kárász József vagyok - mondta az illető. A férj ekkor vette át a telefonkagylót.- Mit óhajt kérem? - szólt bele. Pillanatnyi szünet után: - Kapd be a .. . (r.s.) Alapítvány „A gyermekek és fiatalok biztonságáért” alapítványt hozott létre a vegyipari dolgozók szakszervezeti szövetsége, az olaj- és gázipari Rt., a Dunai Finomító Szakszervezeti Tanácsa és külföldi művészek közreműködésével. Cél: az otthoni, az iskolai és a szabadidős balesetek megelőzése, a biztonságtudatos magatartás kialakítása. Elhunytak - valahol j Oroszországban Az Új Magyarorszság nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott nógrádiak listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, afogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron belül születtek. Bufda István 1913. Szurdokpüspöki, őrm. 1945. 05.28. hdf. B. Tóth Béla 1913. Szob (Nógrád m.), 1945. 01.08. hdf. Bognár József 1924. Mátra- keresztes, honvéd, 1946.05.14. hdf. Bognár Ernő 1923. Mátra- verebély, honvéd, 1945. 08. 27. hdf. Boda Jenő 1917. Érsekvad- kert, szakaszv. 1943. 03. 29. hdf. Bódi István 1910. Pilíny, honvéd, 1945. 02. 26. hdf. Bozó József 1923. (?) Nógrád m. honvéd, 1946. 06.25. hdf. Bősen József 19o8. Salgótarján (?) (Sóshartyán), honvéd, 1945. 04. 12. hdf. Játékosan munkára Évről évre gyermekek sokasága vesz búcsút az óvodától, egyúttal izgalommal készülődik az iskolába. Kormos István immár „klasszikus hőse”, Vackor is átélte ezt az érzést. A költő „Vackor elbúcsúzik az óvodától és iskolába megy” című versében így ír erről: „ Utoljára az az apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó brummog búcsúzóul hármat, csak úgy zeng az óvoda:- Brumma, brumma, brumma, hó! Itt maradni volna jó!” De másnap Vackor is iskolás lesz. A Tankönyvkiadó „Ősszel iskolás leszek!” című könyve a hasonló korú gyermekek számára készült, megjelent a második kiadása. A színes képekkel, ábrákkal gazdagon illusztrált könyvecske segíti a kicsiket az iskolai évekre való felkészülésben, játékos formában. Chá- számé Simon Alice válogatta a színvonalas irodalmi anyagot, végezte a szerkesztést, a fedelet s jr w m ' Mn j ^Jpjj mp':\ ' ■ JmmMggr és a rajzokat Mészáros Márta készítette. Impozáns a kis könyv írói gárdája is. A költők között Zelk Zoltán, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Bella István, Tamkó Sirató Károly és mások szerepelnek versekkel. Igen gazdag és változatos a népköltési anyag, e tárgykörbe számos mondóka, kiszámoló stb. található. Bálint Ágnes, Fehér Klára, Zelk Zoltán, Janikovszky Éva szép stílusú prózája teszi teljessé a könyvet, amely arra ad választ: milyen lesz az iskola, mit kell majd ott csinálni, lehet-e ott is játszani? Megannyi fontos kérdés az első osztályba készülők számára. —mér Átváltozások kora Amikor valaki azt emlegeti, hogy ennyi vagy annyi évvel ezelőtt nem gondolta volna, hogy mi minden változik meg, reflexszerűen legyint rá környezete. Nem véletlenül, hi- , eí'íi olyannyira közhelyszámba megy az ilyen beszéd, hogy talán még a legyintés is túlzásnak tetszik. (Persze, ennek ellenkezőjét is legyintés kíséri - amikor valaki azt hajtogatja, hogy ő már akkor is megmondta; mert ő, és csakis ő már akkor is tudta. ..! - Csakhogy ez éppen ingerült, sőt újabban határozottan dühös legyintés.) Annyi viszont ma már egyértelműen látszik, hogy rengeteg minden változott körülöttünk. Sőt, mondhatjuk úgy is, hogy napjainkban az átváltozások korát éljük. Régi kedvencem, a sajátos hangulatú Népköztársaság útja ismét Andrássy út, és visszakapta egykori nevét az Oktogon. Az István név mellett megjelent a szent jelző is utcák, terek, parkok tucatjainál. Eltávolítanak névadó szobrokat, s olyikának matériája újraöntve, az legott átváltozik „korszerű” alakká. Címerek, zászlók, cégtáblák, feliratok is rendre átváltoznak. És természetesen számtalan fogalom, jelző és szó is kimegy a divatból. Helyettük újak kérik a jogot a mindennapi használatra. „Őskori”, 1984-es kiadású Idegen szavak szótára hever a polcomon. Benne a projekt szó még hiányzik, s lám, régi tanárismerősöm pályát módosítva proiect manager (sic!) megjelölést használ „tú- lelegáns” kártyáján. Persze, nemcsak a tárgyak és szavak változnak át viharos gyorsasággal. Változnak maguk az emberek is. Az egykori tanácsi „főném” nemrégiben még körbepislogott unokahúga esküvőjén, mikor a templomban keresztet vetett. Aggódó tekintettel nem azt figyelte, hogy hányán látják, hanem azt, hogy - lévén kezdő e jelképeket illetően - észrevettem valaki a fordított sorrendet. Ma már „álmában is tudja”. Ismerős katonatiszti körökben szóbeszéd, hogy egyikük, aki tavaly - egy évtizednyi politikai tiszti múltja miatt - még a leszereltetés gondolatával kényszer-barátkozott, mégis a „seregben" maradva most fennhangon dicsekszik nagyapja vitézi címével. Melynek egyenesági jogos örököse ő lehetne, ha lehetne! Tudomásul vesszük, megszokjuk az újat. Vagy éppen nevetünk, kacagunk, netán a dühtől fulladozunk néhány átváltozás humorán, esetleges szemtelenségén, cinizmusán. És egyszer csak megfagyni érzem magam körül a levegőt. Környékbeli kisközség korombéli lakosaival beszélgetek. Mi másra forogna a szó, mint a tavaszi munkálatokra? Vadonatúj, tekintélyes méretű erőgép zakatol el mellettünk. Ülésén ismerősnek tűnő, meglett korú férfi feszít. Láttunkra kihúzza magát, és mindenhová figyel, hogy felénk bólintania ne kelljen. „Beugrik” régi zárszámadások képsoráról a fényesre kopott fenekű nadrágból megközelíthetetlenül nagyképűvé kikupálódott tsz párttitkár pocakos-köpcös alakja. Beszélgetőtársaim gusztálják az elhaladó gépet, majd egyikük csendben megjegyzi, hogy a volt titkárnak már öt cselédje - vagy ahogy ő nevezi rabszolgája - van a faluból. A hatodikat most fogadta fel. Egykori téesz- tag-társát, akit pár éve saját maga rúgott ki az alapszervezetből, mert nem látogatta a gyűléseket. Hűség, szeretet, tisztesség, becsület. Őrök emberi értékek. Valóban?! Mindenkinek?! G. Szűcs László
