Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. április 23., csütörtök „Otthon vagyunk”- nyilatkozta Hans Schweiger A Tarjáni tavasz programsorozatának első rendezvényeként, április 21-én nyitották meg Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban a heidenheimi fényképészegylet, továbbá Hans Schweiger és Klaus Adam festő-grafikusok közös kiállítását, amelyet május 15-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. A megnyitó előtt beszélgettem a fényképészegylet magyar származású tagjával, egyben pénztárosával, a tárlaton több kitűnő fotójával szereplő Csefalvay Lajossal, valamint Hans Schweigerrel (a távollévő Klaus Adamot a felesége képviselte az ünnepi eseményen).- Csefalvay úr, ismertessen meg bennünket a heidenheimi fényképészegyletettel!- Fényképészegyletünk 1931-ben alakult, három és fél évtizeddel ezelőtt kapcsolódott be a nemzetközi fotóéletbe. Tagjai a világ minden részén több alkalommal sikerrel szerepeltek nemzetközi kiállításokon. Emlékezetes számunkra az 1990-ben, Izraelben megrendezett „Németország a fényképészetben” címmel megrendezett tárlat, melyen egyletünk fotósai negyven képpel képviseltették magukat. Rendszeresen részt veszünk a kétévenként sorra kerülő Interdia-Világkupában. Munkánk elismerésének tartjuk, hogy a FIAP 1974-ben Heiden- heimben rendezte meg világ- kongresszusát.- Schweiger úr, legyen szíves mutatkozzon be olvasóinknak!- 1930-ban születtem, a stuttgarti Művészeti Akadémián litográfiát tanultam. Három és fél évtizede szabadúszó festőként és grafikusként dolgozom, tagja vagyok a német alkotó- művészek szövetségének. Napjainkig 18 egyéni és 30 csoportos kiállításon vettem részt. Az itteni tárlaton 22 festményem látható, legnagyobb számban tájképek.- Tudtommal első alkalommal jár Salgótarjánban. Melyek az első benyomásai?- Az hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem: otthon érezzük magunkat. Szép város Salgótarján, csodálatos a környezete, nagyon szívélyesek, barátságosak az itteni emberek.- Szerzett-e olyan élményeket, amelyek esetleg festmények ihletői is lehetnek?-Erre még nem tudok válaszolni, mert az élményeknek le kell ülepedniük. El tudom képzelni, hogy majd vászonra viszem itt megélt emlékeimet. Ami biztos: nem utoljára járok Salgótarjánban. (kolaj) Minden népet, nemzetet érdekli, sőt izgatja, hogy más nációk hogyan vélekednek róla. Ez a véleményalkotás lehet esetenként véresen komoly és megnyilvánulhat hadüzenetben, hadjáratban, lehet politikai, diplomáciai érdekeltségű a vele járó pozitív, vagy negatív következményekkel együtt. Nem kevésbé érdekes azonban, amit úgymond „alsóbb szinteken” az átlagemberek (ha a valóságban van egyáltalán ilyen kategória) megfogalmaznak a másik népről. Nyilván ebben szerepet játszik egy csomó előítélet, vagy egyszerűen csak néhány sztereotípia. Ilyen a skótok fukarsága, a svájciak precizitása vagy az osztrákok kedélyessége. Ezekben az általánosításokban természetesen sok igazság van, s a kivételek is csak erősítik a szabályt. Ennek ellenére nem lepődtem meg azon, amit Bubik István a Nemzeti Színház most éppen önkéntes száműzetésben Londonban segédmunkáskodó színművésze mondott a rádió egyik reggeli műsorában. Nyu- gat-Európában szerzett élményei kapcsán úgy fogalmazott, hogy az emberek minden országban egyformák: azonos módon gondolkodnak, éreznek, csak a hagyományaik, szokásaik mások. Mindezt annak kapcsán kívántam előrebocsátani, hogy - ugyancsak a rádióban - meghallgattam egy kubai fiatalember vélekedését a magyarokról. Kerek tíz évvel ezelőtt érkezett hazánkba középiskolai tanulóként. Azóta már közgazdász diplomát szerzett, s magyar felesége révén itt telepedett le. Jelenleg a spanyol rádió budapesti tudósítója. Nos ő fogalmazott úgy, hogy egy évtizede csupa vidám, jókedvű embert látott ebben az országban, csak úgy, mint saját hazájában, ahol akkor is táncolnak, énekelnek, ha alig van mit enni. Ezért érezte magát nálunk jól, mondhatni otthonosan. Mostanában pedig azt tapasztalja, hogy - a kívánt változások ellenére - keserű, rossz kedvű nép lett a magyar. Elgondolkodtató vélemény, még annak tudatában is, hogy - lásd fentebb - nem mindenkire egyformán érvényes. * * * Gondolatának őszinteségét, érzelmi töltetét nem vonom kétségbe, mégis szerintem naivnak mutatkozott Kámán István az egyetlen magyarországi madárkórház „mindenese”, amikor a kamerák előtt azt mondta: nem érti, hogy miként tud egy ember elpusztítani egy ártatlan kutyát? Hát azt vajon, hogyan magyarázza a melegszívű Kámán István, hogy az emberek öldösik egymást némi pénz, vagy akár a hatalom reményében? Persze ettől még a madárkórházról készült filmek a maguk nemében nagyon jók voltak. Igen filmek, mert a TV2 jóvoltából az elmúlt héten két műsorban - Friderikusz Sándor Az én mozim-jában és egy önálló, Madárkórház Kőszegen című film keretében - is látható volt e különleges intézmény. Enyhén szólva fura műsorszerkesztésre vall ez a dolog, ráádásul egy csatornán belül. Az ország közvéleménye ezt megelőzően mit sem tudott e sajátos missziót teljesítő, meghatározhatatlan foglalkozású emberről, négy nap alatt viszont kétszer is láthatta a képernyőn. Szerencsére, volt mit nézni mindkét alkalommal. Nem szeretném holtában sem megsérteni Albert Schweitzer munkásságát, de az jutott az eszembe, hogy valami hasonlóra vállalkozott Kámán István is, mint a nagy hírű tudós az afrikai négerek körében. Az orvosprofesszor a bennszülötteket segített megmenteni az életnek, a kőszegi állatbarát viszont sérült madarak sokaságának életét hosszabbítja meg, s mellesleg őzeket, mókusokat, kutyákat gyógyít. Minden képzeletet felülmúl az a szeretet, az az autodidakta módon megszerzett szakismeret, az az önzetlen életvitel, ahogyan Kámán István e felbecsülhetetlen értékű szenvedélyének hódol. Manapság, az egyre jobban elanyagiasodó világban szinte hihetetlen számba megy, hogy van valaki, aki saját és felesége nyugdíjából műszereket, gyógyszereket vásárol, műtéti segédeszközöket gyárt, területet bérel a madárkórháznak és a több tucat kis állat napi élelmezését biztosítja. Jó volt látni, jó tudni, hogy ilyen emberek is élnek közöttünk. A két film közül az utóbbi - Füzesi Éváé - volt a hatásosabb, mert sokoldalúbban mutatta be az állat és az ember bensőségessé tehető kapcsolatát, a természet egységét - már-már vetekedve a nagysikerű Gyöngyvirágtól lombhullásig vagy a világhírű Sivatagi shaw nyújtotta élménnyel.- csongrády Csütörtököt mondunk Mottó: „Nehéz a sasokkal szárnyalni, ha pulykákkal vagy körülvéve.” (Langsam ornitológiái axiómája Murphy törvénykönyvéből) Nem lehet mindig sikeresen eldönteni, hogy ki játssza a pulyka, és ki a sas szerepét. Viszont az alábbiakból kiderül, hogy Nógrád megye voltaképpen az ornitológusok Kánaánja. Drégelypalánk Milyen lesz a falu szaga? Ezen a problémán vitáznak ma a községben. A helyi konfliktusnak talán nem is a sportpályákon szokásos hármas sípszó, hanem az ítéletnapi trombitaszó vet majd véget. Bár lehetőleg még ebben az évezredben el kellene dönteni, hogy akkor most a Szondi György Termelőszövetkezet elnökének, vagy a Drégelyvár Gyümölcsfeldolgozó Kft. ügyvezetőjének van-e igaza. Mert ugyan nem atomerőmű épül a községben, de már most gondolnak a technika majdani hibájára, ami - ha bekövetkezik - bűzfelhőt ereget a falura. Ezzel szemben - ha Murphy alaptörvénye mond csődöt, és mégsem romlik el a vágóhídi technológia - el lesznek látva friss hússal. Nemti E helységben az ellátottság a gond. A lakosság egy része szerint ugyanis a községházán dolgozók - élükön a polgármesterrel - túlságosan is el vannak látva. Mármint pénzzel. Ez a községi környezet- és faluvédő egyesület tagjának a véleménye. Az igazság eltitkolásával, a nyilvánosság elnémításával, a lakossági vélemények befogadásának teljes hiányával vádolja a község önkormányzatát. Ha majd az önkormányzat is megszólal, az lesz ám a küzdelem! Talán még hajnali párbaj is lesz az erdőszélen. Egy ember a „vezérekből”, egy a „népből” küzd meg, lesznek párbajsegédek, bírák, egyebek. Kérdés, meg tudnak-e egyezni a fegyver- NEMben. Szerintem NEM. Erdőkürt Ehelyütt most KÜRTölték világgá: a polgármester egy jöttment! S különben is: nincs vasútállomásuk, iparuk, gyógyszertáruk, s még lehetne sorolni. Vajon elsorvad-e a falu emiatt? Csak tájékoztatásképpen: a polgármesternek végképp nem róhatok terhére e hiányok. Példának okáért Sós- hartyánban, Endrefalván, Szécsényfelfaluban sincs se vasút, se villamos, se metró. De Salgótarjánt se irigyelje a derék erdőkürti lakosság - mert a megyeszékhely épp amiatt taszította önmagát a kétségbeesés örvényébe, mert van ipara. S ha igaz volt az, hogy ,ápar nélkül a nemzet félkarú óriás”, a mai nemzet viszont iparával együtt félkarú. Az „óriás” megfogalmazással viszont már vitatkoznék ... Balázs József Megyénk legöregebb autója Fábián László balassagyarmati lakos a megye egyik legrégebbi autójával rendelkezik. Az 1950-ben gyártott Skoda Colonia személygépkocsi még most is üzemképes. Az Ipoly-parti város lakója - aki a harmadik tulajdonos - naponta használja a negyvenkét éves „matuzsálemmet”. -Fotó: RigóA tüntető felelőssége Valószínűleg a történelemből ismert vérfürdők miatt tartok a tüntetésektől. Április 25-én tüntetés lesz Budapesten. A rendőrség nem készül tömegoszlatásra - nyilatkozta egy illetékes. Most demokrácia van. Szólásszabadság is. Mindenki mondhat, amit akar. Felelősséggel és anélkül. Most a „harag napja lesz”. Most „a megbékélés napja .lesz”- Most „a lehetőségek napja lesz". Csak provokátorok napja ne legyen! A tüntetés fenyegetése több mint egy éve fejünk felett lebeg. Felelős honatya „patak- vérről” beszélt. Ez aggaszt. Szeretném elfelejteni. Szeretném azt hinni, hogy véletlen elszólás. Szeretném, ha tüntetnek, méltósággal tennék. Úgy, mint az egészségügyi dolgozók márciusban. És legalább olyan szervezetten, nem engedve a kívülálló provokálóknak. Van rá esély, hogy így legyen. De arra is, hogy a taxisblokád anarchiáját lássuk viszont. Esetleg egy ellentüntetéssel együtt, ugyanott, ugyanakkor. Ez lenne a felelőtlenség magasiskolája. Mert elég egy elcsattanó pofon, és elszabadulnak az indulatok. Mi van, ha a skinheadek megjelennek ezt a tüntetést is „támogatni”, mint a március 15-it a tv-székház előtt? Vajon lesz-e valaki a szervezők közül, aki elhatárolja magát - és a tüntetőket - a neonáci elveket vallóktól? Úgy, ahogyan sokan elvárták a tüntetés szervezőitől 15-e után, de azóta is hiába. A szervezők jelenleg nem egységesek. Egy párton belül több csoport is van. Egy százezres tüntetés - ennyi résztvevőt várnak!- egységes szervezést kíván. A résztvevők döntő többsége egyszerű, becsületes ember lesz, telve 40 év sérelmével. És a sértett ember könnyen provokálható. Urak! Mi lesz? Remélem, békés tüntetés. Provokátorok és „patakvér” nélkül. Az embereket utcára vinni hatalmas felelősség. Csak nehogy másnap a felelőst kelljen keresni! (-sik-) ~i'Z. Szeptembertől új iskolamodell a Csizmadia úti iskolában / Értékközvetítés és képességfejlesztés Az elmúlt évtizedek „egyen- tanítása” után egyre több iskolában tapasztalhatjuk, hogy a pedagóguskollektíva új módszerekkel próbálja nevelni az ifjúságot, új oktatási formákat keresnek a tananyag elsajátíttatására. Bár az intézmények anyagi lehetőségei szűkösek a sokat szidott, sokat sajnált ám eléggé soha el nem ismert tanárok lelkesedésükkel, tenniaka- rásukkal igyekeznek pótolni a materiális hiányosságokat. Valami hasonló történik most a salgótarjáni Csizmadia úti Általános Iskolában is, ahol ez év szeptemberétől az első osztályosok úgynevezett „értékközvetítő és képességfejlesztő” is- kolamodellben kezdhetik meg ismerkedésüket a tudományokkal. A program lényegéről, a tanítás e formájának lehetőségeiről, az iskola nemrégiben kinevezett igazgatónőjével, Somo- gyiné Quallich Lenkével beszélgettünk.- Mit is takar a fent említett elnevezés?- Az értékközvetítő és képességfejlesztő programunk legfontosabb alapelve, hogy mindenki tehetséges valamilyen területen, így minden gyermeknek változatos tevékenységet, tanulási, fejlődési lehtőséget kell biztosítani. Ennek megfelelően a gyerekek életkorának, érdeklődésének megfelelően változatos cselekvési lehetőségekkel biztosítjuk a képességek fejlesztését. A sokféle változatos tevékenységgel nem túlterhelni akarjuk a gyerekeket, hanem alkalmat teremteni a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatására. Száműztük az ismeretek reprodukálását igénylő leckeszerű felmondást, a tanulókat bátorítjuk az önálló produktum létrehozására és az önkifejezés, az önálló alkotás változatos formáinak kipróbálására.-Ez megvalósítható a hagyományos tantárgyi, tanórai struktúra keretein belül?- Ennek az iskolamodellenek - amely hangsúlyozom nem kísérlet, hanem egy kidolgozott alternatív program - alapelve a differenciálás. Ezért a diákok csoportokban tanulnak, aszerint, hogy melyik tevékenységet milyen gyorsan képesek elsajátítani, illetve milyen nehézségű feladatokat tudnak megolani. A Csizmadia iskola egy viszonylag kis intézmény, változatos tanulói összetétellel. Olyan módszert kellett tehát találnunk, amely lehetőséget ad arra, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek és a nagyon jó képességűek egyaránt eredményeses fejlőd- hessenk. Erre alkalmas a csoportokra való bontás, ami persze nem állandó, illetve a különböző tevékenységek elsajátításának szintjétől függ.- Hogyan változik a gyerekek tanrendje?-A tantárgyi rendszert úgy építettük fel, hogy ezen keresztül megvalósíthassuk kitűzött céljainkat. Az anyanyelvi program keretében például a gyerekek nemcsak írást, olvasást, fogalmazást tanulnak, hanem önismeretet, önművelést, gyorsolvasást is. Ezen kívül hangsúlyt fektetünk s kommunikációs képességek fejlesztésére és a szép beszéd elsajátítására. Természetesen szerepelnek az órarendben a hagyományos tantárgyak, mint a matematika, a testnevelés, de vannak speciá- lian fejlesztő fogalkozások is: bábozás, barkácsolás, néptánc. Felsőbb osztályokban ez a kör tovább bővül, a tanulók egyebek mellett foglalkozhatnak néprajzzal, színjátszással. Újszerű az is, hogy a tanórák 20 percig tartanak, alkalmazkodva az életkori sajátosságokhoz a tantárgy jellegéhez. Két csoportban két padagógus foglalkozik egyszerre a gyerekekkel. Tehát például míg az egyik csoport bábozik, a másik táncol, majd cserélnek.- Lesz-e lehetőség nyelvtanulásra?-Intézményünkben a gyerekek az angol, német és orosz nyelvet választhatják. Hogy mikor kezdik el tanulni, ez ugyancsak egyénenként változását. Van aki második, van aki harmadik ostályban kezdheti az idegen nyelv tanulását. Az oktatás a hatékonyság növelése érdekében kis létszámú csoportokban történik.- Vajon ezeknek a szép elképzeléseknek a megvalósításához megvannak a személyi feltételek is?- Kollégáim teljes mellszélességgel álltak emellé a program mellé, s nem kis erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy elsajátítsák a megfelelő pedagógiai módszereket. Hatvanban működik az Új Magyar Iskoláért Egyesület regionális központja, ahol foglalkoznak ezzel a programmal, s ahol többször jártunk tapasztalatcserén. Ezen kívül segítséget kapunk a karancslapujtői, a pásztói és a jobbágyi iskoláktól is, ahol már működik ez a modell. A mi szerény eszközeinkkel szeretnénk elérni, hogy a gyerekeknek ugyanolyan színvonalú oktatást biztosítsunk, mint az úgynevezett nagy iskolák, és ezzel a sajátos tanítási formával megfeleljünk a szülők egyre fokozódó elvárásainak. Ozsvárt Tamás
