Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-17 / 92. szám
1992. április 17., péntek SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Modern defterdárok Defterdárok: török adószedők. Kegyetlenségükről váltak hírhedtté 150 esztendő alatt. Az adókból viszont olyan dolgokat is építettek, melyek ma felbecsülhetetlen értékű műemlékek. Az Erzsébet téren még csak 3 napja adózunk. S vajon mit csodálnak meg ükunokáink a mai tarjáni önkormányzat emlékeként? Lapujtoi Hírek Veszélyben a föld alatti múlt HUNGAROCON '92 Fantasztikus találkozó a Karancs alján A Salgótarjáni Bányászati Múzeum igazgatója március 1-jétől a fenntartó, a Nógrádi Szénbányák Vállalt megbízásából dr. Szvircsek Ferenc. Megbízatását olyan időszakban kapta, amikor a legfőbb feladat az, hogy a 131 éves salgótarjáni szánbányászat elhalásával ne temessék el a bányával a bányamúzeumot is, vele a medence múltjának egyik legmeghatározóbb részét. Salgótarjánban a bányászati múzeum földalatti része 1965-ben nyílt meg. A német- országi bochumi után ez Európa másik földalatti szénbányászati múzeuma, 1980-ban műemlékké is nyílvánították. Salgó várán kívül ez a város egyetlen jeles műemléke. Különlegességéhez tartozik, hogy ezen a területen 1937-től 1951-ig a József lejtősakna működött, amelyből ez idő alatt 776 ezer tonna szenet termeltek ki, majdnem nyolcvanezer vagonnyit. Az akna helyén a múzeum létrehozását annak idején a bánya iránti megbecsülés is motiválta. Ily módon is emléket állítottak annak a gondolatnak, hogy Salgótarjánt az ismeretlenségből a szén emelte ki és indította el a várossá válás útján. A múzeum 1985-ben bővült tovább, ekkor vásárolták meg a bányászkolónia egyik tiszti lakását a terület szomszédságában, ahol történeti kiállítást rendeztek be, s hozzá kapcsolódva külszíni skanzent létesítettek, itt a bányabeli, illetve a külszíni szállítások ma már muzeális értékű közlekedési eszközeit állították ki. Ezzel kialakult a múzeum hármas egysége, amelynek legértékesebb része a Veremoldal nevű domb keleti oldalában két szinten, mintegy 280 méter hosszúságban kialakított földalatti bemutató rész, ahol a Nógrádban alkalmazott tipikus fejtésmódokat, a bányászkodás eszközeit, a különböző biztosítási, vágatkialakítási módokat szemlélheti a látogató. Megtekinthetőek a kézi fejtés, a kézi- és gépi rakodás eszközei is. A szállításnál a vendégek számára leglátványosabb a korabeli bányászok hűséges segítője, a bányaló. Érdekességként megemlítendő, hogy Nógrádban 1954-ben hozták vissza a felszínre az utólsó bányalovat Szorospatakon. Egyébként, itt volt a bányamentők időszakos gyakorlóhelye is, aminek megtekintése ma is érzékelteti a mentők felkészülésének nagy fizikai megterhelést igénylő folyamatát.- Mindezen értékek megőrzésén és folyamatos bemutatásán kívül milyen további feladatok megoldását tartja szükségesnek az új igazgató? A siker nyomán felbuzdulva, immár második alkalommal jelent meg Karancslapujtői Hírek címmel a helyi polgármesteri hivatal ingyenes kiadványa, amely minden helybéli családhoz eljut. A tervek szerint negyedévente megjelenő, rövid tájékoztató jellegű írásokat tartalmazó újság második számából többek között a falu önkormányzatának ez évi gazdálkodásáról, a helyi érdekegyeztető fórum megalakulásáról, lapujtői alapítványokról - egy új alapításáról; illetve egy meglévő működéséről -, az április 23-i közmeghallgatásról értesülhetnek a település lakói. Az információk mellett az ifjúsági szervezet és a helyi önvédelmi csoport létrehozásáról szóló felhívás is helyet kapott a lapban.- A bányászattal kapcsolatos szellemi hagyományok, életmódbeli dokumentumok, tárgyak (munkaeszköz, felszerelés stb.) gyűjtését, megőrzését, feldolgozását, kiállítását a közönség számára - mondja dr. Szvircsek Ferenc. - Fontos lenne még e dokumentumok tanulmányok, kiadványok formájában való megjelentetése is. A statisztikák jelzik, hogy nagy érdeklődés nyilvánul meg a múzeum iránt. Évenként 15-20 ezer a kül- és belföldi látogatók száma. A jegybevétel éves átlagban 400 ezer forint. De itt jön a nagy gond is. A múzeumok iránti társadalmi érdeklődés stagnálásával, úgy tetszik, jelentős új látogatórétegeket már nem sikerül megnyerni. A stabilnak tekinthető iskolás és turistacsoportok száma is várhatóan csökkeni fog.-A világkiállítás remélt idegenforgalmába várhatóan Nóg- rád megye, illetve Salgótarján is megpróbál majd bekapcsolódni. Erről ugyan ma még nem nagyon lehet konkrétumot mondani. Vajon, a múzeum hogyan, milyen anyagi eszközökkel tudna bekapcsolódni a programokba, hiszen ilyen jellegű ipari műemlékként egyetlen az országban, s Európában is ritkaság.- A múzeum bizonytalan helyzetben van. Ismeretes, hogy HUNGAROCON ’92 címmel rendezi meg a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság a tudományos-fantasztikus műfajt kedvelők országos találkozóját július 31-től augusztus 3-ig a nógrádi megyeszékhelyen, a Lorántffy Zsuzsanna Éeánykollégiumban. A szervezők e napokra a Karancs alján fogadják mindazokat, akik járatosak a többi között a parajelen- ségek, az UFO-k, a harmadik típusú találkozások világában, irodalmi, képzőművészeti, zenei művekben foglalkoznak e jelenségekkel. Novellapályázatot írtak ki, képzőművészeti kiállítást nyitnak. A találkozóra külföldi vendégeket is várnak. a Nógrádi Szénbányák Vállalat felszámolás alatt áll. Felszámolási végzés azonban még nincs, ennek időpontját a felszámolást végző szervezet, a Pénzintézeti Központ dönti el. Annak ellenére, hogy a veszteséget növelő tényezők megszűntetése a bányavezetés legfontosabb feladata, ragaszkodnak a bányászat múltját bemutató múzeum fenntartásához, lehetőségeikhez mérten, támogatják is azt. Ez úgynevezett szinten tartó működést tesz lehetővé.- Ebben a helyzetben mit tesznek a hiányzó anyagi, pénzügyi források előteremtése érdekében?-A bányamúzeum 1991-ben sikerrel pályázott, így a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a kulturális mecenatúrára fordítható keretéből 400 ezer forintos, egyszeri támogatást nyert el. Ez teszi lehetővé, hogy tavasszal újra várhatjuk a látogatók „rohamát”. Továbbra is gond, hogy a hiányzó idegennyelvű prospektusok, tájékoztatók kiadására, ajándéktárgyakra nincs pénz, ebben az idegenforgalmi irodák együttműködésére számítunk.- A legfontosabb kérdés azonban az, hogy mi lesz a bányamúzeummal ?- Álláspontom az, hogy a fenntartó Nógrádi Szénbányák Vállalat fölszámolása után a Tervek szerint, a fantasztikus rendezvénysorozat előadójaként találkozhatnak az érdeklődők Nemere István íróval, Pusz- tay Sándorral, az UFO Magazin főszerkesztőjével, Preyer Hugo íróval, Sándor Tamás természetgyógyásszal és másokkal. A rendezvény támogatói közt szerepel a Nógrádi Mecénás Alapítvány, a Lakitelek Alapítvány, valamint a salgótarjáni városi önkormányzat. A szervezők eddig több mint 300 meghívót küldtek szét az ország minden tájára. A találkozó rendezvényeit természetesen nemcsak a meghívóval rendelkezők látogathatják, szívesen látnak minden érdeklődőt Salgótarjánban. bányamúzeumot Nógrád megyének kell megmentenie. Erre a múzeum korábbi vezetője, Kicsiny Miklós is tett kezdeményezést, amikor már 1990. március 29-én a társadalmi vezetőséggel egyetértésben alapítványt hozott létre „A bányamúzeum a városé, a bányásztársadalomé” címmel. Az alapítványban lévő összeg azonban oly csekély, hogy hozama komolyabb propagandára, tudományos munkák megjelentetésére, fenntartásra nem elegendő. Abban reménykedhetünk, hogy a bányászat és a hagyományok iránti tisztelet, a múzeum Salgótarján idegenforgalmában játszott szerepe miatt e nehéz időkben is talál támogatókra az alapítvány. — Tehát van itt egy érték, amely olyan gonddal küzd, hogy fenntartóját bármikor felszámolhatják, az alapítvány pedig nem tudja eltartani. Akkor mi lesz?- Megfelelő megoldás lehetne, ha például a Pénzintézeti Központ eszemi összegért átadná a bányamúzeumot az alapítványnak. Itt léphetne be a megyei önkormányzat, hogy viszonylag kis összeggel vállalhatná a fenntartást, esetleg úgy is, hogy a bányamúzeum integrálódhatna a megyei múzeumi szervezetbe. —mér Salgótarján és környéke Konyhai felújítás • Kazár. A községben úgy döntöttek, hogy kihasználva a tavaszi szünetet, felújítják az iskolai konyhát, amelyet már régen szerettek volna megcsináltatni, ugyanis már rendkívül csúszásveszélyes volt a padlózat. Ezt most teljesen kicserélik, amit aztán egy alapos konyhai nagytakarítás követ. A konyha felszereltsége jó, ami azért is fontos, mert mintegy 200 személyre főznek naponta. Az iskolások mellett innen kapja az ebédet az öregek napközije is. Különleges majális • Homokterenye. Közeledvén a május, a falubeliek máris hozzákezdtek a majálisi készülődéshez. A tavalyihoz hasonlóan, a nádújfalui művelődési ház parkjában rendezik - rossz idő esetén természetesen az épületben. Már készül a program, amiben sportvetélkedők, érdekes játékok és egyéb „ínyencségek” szerepelnek. Este gazdabál zárja a napot. Ezt a májusi majálist szeretnék hagyománnyá alakítani. Orvost keresnek • Mátraszele. Mindenképp szeretnék megoldani a falu egészségügyi gondjait, ezért orvost keresnek a szeleiek. A régi rendelő már kishíján összedől, azt gyógyítási célra már nem lehet használni. De a háztól egy kicsit távolabb van egy olyan épület, amelyben egyelőre a védőnő fogadja a gyerekeket és az édesanyákat. Mellette viszont ott egy jelenleg üres szolgálati lakás. A kettőt összevonják, átalakítják, amolyan mini-egész- ségügyi központtá alakítva. Változásban van az egészség- ügyi rendszer, de ilyen kis községben senki nem fog magán- rendelőt nyitni. Ezért keresi minden erővel az önkormányzat a falu jövendő orvosát. Alapítvány Széchenyi István emlékére Készül a „legnagyobb magyar” salgótarjáni emlékműve Az adomány levonható az adóalapból Tavaly ünnepelte az ország Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” születésének 200. évfordulóját. Ez alkalomból a Tájak-Korok-Múzeumok salgótarjáni klubja, a Nógrádi Történeti Múzeum, illetve a múzeumbarátok köre javasolta, Salgótarjánban is időszerű volna egy állandó, megemlékezésre alkalmas hely kialakítása, ahol a város lakossága tiszteleghetne Széchenyi István emléke, életműve, hatalmas szellemi, politikai öröksége előtt. Noha Széchenyinek a várossal való közvetlen kapcsolata nem mutatható ki, öröksége az országban mindenütt érvényes. Tamássy István, a salgótarjáni önkormányzat városfejlesztési bizottságának elnöke magáévá tette e gondolatot. Mi több, listás képviselőként fölajánlotta képviselői alapját (ötvenezer forintot) egy, az emlékmű megvalósítását szolgáló alapítvány számára. Ehhez a későbbiekben többet csatlakoztak. Salgótarján város önkormányzatának kép- viselő-testülete 1991. augusztus 17-én létrehozta a „Széchenyi István emlékére Alapítvány”-t. Tamássy István elnökletével négy tagú kuratórium alakult, amelynek tagja Kajzinger János, dr. Ruzsik Mihály és Vong- rey Béla. Mi történt azóta? A kuratórium fölkérte Bobály Attila szobrászművészt, hogy 2-300 ezer forintért készítse el Széchenyi mellszobrát, amelyet majd a múzeum szomszédságában helyeznek el. A művész viszont új javaslatot nyújtott be a kuratóriumnak. E szerint két méter magas posztamensen álló triptichonban lenne elhelyezve egy egész alakos szobor. Ez természetesen jóval többe kerül. Mindazonáltal a kuratórium elfogadta a művész javaslatát, abban a reményben, hogy a mellszobor és a javasolt emlékmű ára közötti különbséget, mintegy 5-600 ezer forintot sikerül az alapítványnak előteremteni. A szobor alapkőletétele ünnepi keretek között meg is történt 1991. szeptember 20-án. De az is nyilvánvalóvá vált, hogy a meglehetősen rövid határidőre nem készülhetett el az emlékmű.- Megtörtént viszont a salgótarjáni városi önkormányzat és a „Széchenyi István emlékére Alapítvány” közös felkérésére a Múzeum tér 14. számú épület (városháza északi homlokzata) előtt felállítandó Széchenyi emlékmű zsűrizése. A képző- és iparművészeti lektorátus szakmai zsűrije jónak találta a Bobály Attila által tervezett és kivitelezendő emlékművet, amely a művész elképzelése szerint 240 centiméter összmagasságú, a merevített vörösréz ívek közé foglalt figura kőposztamensen áll. A szárnyas oltárra utaló keretbe helyezett portré jól illeszkedik a tér arányaihoz. A szoborkompozíció megvalósításának pillanatnyilag anyagi akadályai vannak. Az országban jelenleg mintegy négyezer alapítvány létezik, ezekben azonban viszonylag kis tőke összpontosúl. Egyelőre a „Széchenyi István emlékére Aa- lapítvány” is szegény. A kuratórium természetesen köszönetét fejezi ki az eddigi befizetésekért a Salgótarjáni Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalatnak, a Magyar Nemzeti Banknak, a Hazai Tájakon Alapítványnak, a Nóg- rádker Rt-nek, a GARBOVAN Kft-nek, az egyéni befizetőknek. E befizetésekből 200 ezer forinttal rendelkeztek, amit már kifizettek a művésznek, de további felajánlásokra lenne szükség. Kikre számítanak? Elsősorban a salgótarjáni gazdálkodó szervezetek segíthetnének. Az alapítvány az APEH által elismert, így a befizetett összeg csökkenti az adóalapot. Egyébként, az alapítvány gyarapodásának függvényében kerülhet sor az emlékmű avatására is. Tervek szerint, 1993. január 27-én, a várossá avatás 71. évfordulóján szeretnék átadni a szoborkompozíciót a város polgárainak. —mér Megyei jogú szemét Hamarosan talán megyei jogú város lesz Salgótarján is. S vele együtt megyei jogúvá nemesedik eme szemétkupac is. Melyet ápol, s (egyik irányból, félig) eltakar a megyeszékhely távolsági autóbusz-pályaudvaránál lévő hirdetőoszlop.
