Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-17 / 92. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. április 17., péntek •Ír.' Mi jut nektek? - Édes Emma, drága Böbe Szabadság helyett Zuhanunk. Már legalábbis Szabó István, Oscar-díjas filmrendezőnk Édes Emma, drága Böbe című filmje szerint. A magyar valóság futóhomokján kétségbeesetten küszködünk, kapaszkodunk - a még nálunk is gyengébb, gyökértelenebb - szalmaszálakba, széttárt karokkal próbáljuk tartani magunkat. Persze hasztalan: megállíthatatlanul csúszunk egyre lejebb, egészen a pedagógusszálló hideg betonjáig, egészen a haláligA Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen után Szabó István most egyetemes téma helyett, egy nagyon is mai, nagyon is lokális problémához nyúlt: a rendszerváltoztató Magyarországot, abból is két faluról felkerült pedagógust - orosztanárt! a társadalom napszámosait, cselédeit, kosztolányis Édes Emmáit kapta lencsevégre. A „megszállók” nyelvének oktatói feleslegessé, sőt nemkívánatossá váltak, semmivé foszlik a „tudás hatalom”, „amit megtanulsz azt már nem vehetik el tőled” jelszava - mert amint a példa is mutatja igenis elvehe- tik, de mindenképp haszontalanná tehetik semmivé válik a „budapesti tanárnő” státuszszimbóluma, csak két szerencsétlen padagógusszállásra szorított, s így továbbra is kiskorú- sított, szegény, szeretetre, társa éhes nő marad, akik elveszetten bolyonganak a politikai változások, a kollegiális gyűlölködések, a nagyváros dzsungelében. Hogy ez az időbeni és térbeni szűkítés előnyére vált-e a rendezőnek, eddigi munkássága megítélésének, vitatható. A legnagyobb „égi távcső” Dr.Immo Appenzeller heidelbergi professzor számára valóra válik valamennyi csillagász álma: elutazhat az univerzum végső határáig - persze nem űrhajóval. Azzal nem is érhetne célhoz, mert az utazás 14 milliárd fényévig tartana, ami 133 trillió kilométer. A professzor egyáltalán nem hagyja el a Földet, marad a heidelbergi országos csillagvizsgáló intézetben és kényelmesen ülve, műhold segítségével használhatja a világ legnagyobb teleszkópját, amelyet Chilében a 2700 méter magas Para- nel hegyen építenek fel. A 16 méteres teleszkóp minden eddigit messze felülmúl. Nem egyetlen „égi távcső”-ről van szó, hanem négy, egyenként nyolc méteres átmérőjű tükörről. Együtt képesek az Univerzum széléről érkező gyenge fénysugarakat is felfogni. 1996-ban kerül helyére a berendezés első tükörteleszkópja. A teljes projekt ,2000-re készül el. Mintha elvesztette volna elvonatkoztató képességét, az egyeditől nemigen jut el az általánosig - legfeljebb az itt és most érvényes igazságokig - hiányoznak az egyetemesség kategóriája felé mutató szimbólumok. A két orosztanámő alól kicsúszik a talaj, legyőzi őket a vértelen forradalom láthatatlan, észrevétlen kegyetlensége, elnyeli őket Budapest. Emma Stepanicsban, a családos iskola- igazgatóban keresi a szerelmet, a menekülést, az életet, míg Böbe egyre jobban belesodródik saját testének árulásán, a „puha”, majd a „kemény” prostitúción, a valutázáson keresztül a pesti alvilági életbe, aminek állomása a börtön, végállomása az öngyilkosság. Messzire persze Emma sem jut, csak addig a felismerésig, amit mindannyian tudunk: a halálos ugrás után, a földön fekvő, haldokló Böbéhez hajolva mondja ki: „Nem ez a megoldás.” A mondat érvényes a film egészére is. A társadalmi folyamatok képi megfogalmazása nem sikerült Szabó István-i színvonalon. A jelenetek helyenként elnagyoltak (magyarázatot talán csak az alcímben szereplő „vázlatok, aktok” megjelölés adhat), a párbeszédek néhol hamisak, élettelenek, erőltetett a villamoson utazó bőrdzsekis fiatalok ordenáré szövege, a pedagógusoknak a tanári szobában lezajló veszekedésének csinált aktualizálása már-már „szomszédokszerű”. Az tagadhatatlan azonban, hogy néha megvillan a „mester” keze. Az igazgatót alakító An- dorai Péter figurája, szobájából való kirohanása és kifakadása a film egyik legnagyszerűbb pillanata. De nemcsak ez. Kapcsolata Emmával, férfigyengeségei a magánéletben és a munkában sablonosságukban, vagy inkább sablonosságuktól olyan hitelesek. Az utolsó húsz perc pedig (mintha belejött volna a rendező, mintha rátalált volna az igazi hangra) kifejezetten drámai, a befejezés katartikus. Megoldás nincs, csak a végső célhoz, a halálhoz vezető utat választhatjuk meg megmagunk - az adott korlátok között. Meghalni, vagy életben maradni? Az öngyilkosság nem megoldás, az életre nincs megoldás. A zuhanás költői szimbóluma mellett, hatásosabb és nembe- libb a filmszerepre jelentkező meztelen nők sora. Óvónők, tanárnők, ápolónők, egyetemisták állnak a kamera előtt mezítelen, emberi méltóságról már szó sincs, csak a nyers hús valósága irritálja a szemlélőt. Aki persze egy másik városban, egy másik napon ugyanilyen kiszolgáltatottan áll egy másik szem, egy másik bizottság előtt. Próbálják, próbáljuk eladni magunkat ebben az új, ebben a kalmárvilágban. Kikerülhetetlen asszociációt ébreszt a zárójelenet egy másik filmtörténeti alkotásra. Ruttkai Éva a Budapesti tavasz végén a város romjai között lelkesen kiabálja: „Szabadság, megjelent a Szabadság!”. Az aluljáróban kántáló Emma viszont már csak fásult, monoton, s szabadság helyett neki már csak a Mai nap, a mai nap jut. Ozsvárt Tamás Az En Vogue-lányok- Honnan jön ez a sok nép? - kérdezte boldog nevetéssel Donnie Simpson, mikor végignézett a rajongók kusza tömegén. Volt, aki videokamerával jött (nem is csak néhányan!), egy fiatalember létra tetején ült, hogy jobban lásson, senki se zavarja. Az En Vogue lányegyüttest várták így Washingtonban a minap a BET stúdió bejárata előtt. Simpson, akit szinte könnyfakadásig elöntött az öröm, a négy hölgy impreszári- ója. Nem tudta eltitkolni - talán nem is akarta - felindultságát, és egyre csak a várakozók nagy számát vizsgálgatva, szemlél- getve büszkén mondta, hogy hogy En Vogue/a Divatosak/, szerinte, a kilencvenes évek Supremes-e. Valóban, fel lehet fedezni némi hasonlóságot a két énekcsoport között. Fényképek öszehasonlításakor mindenképpen, különösen most, hogy a húsz-egynéhány évvel ezelőtti viselet (és haj) újra sikk. Ámde két esztendő után az En Vogue még mindig kvartett, és nem fogyott trióvá, mint Diana Ross kis csapata a 62 kezdés után 1964-re, amikor pedig igazán megismerte őket a világ. Cindy Herron tagadta, hogy szólókarriert akar kezdeni. Nem tiltakozott hevesen, nehogy esetleg gyanús legyen az igyekezet. Maxine Jones, Terry Ellis, Cindy Herron és Dawn Robinson 1990 júniusában a harmadik helyen volt „Hold on” (Várj csak!) című kislemezével az amerikai Billboard slágerlistáján. A dalt az első LP-ről vették ki, melynek címe „Énekre születtem”, és amelyből több mint egymillió példányt adtak el. Most itt a második nagylemez, a „Funky Divas), és erről az SP - „Soha nem fogod megkapni a szerelmem” - már fölfelé igyekszik a listákon. Figyeljék csak szorgalmasan a tévét és rádióműsorokat, és meghallják, kövessék a nemzeközi listák pozícióit, és meglátják: „My lovin’ (You’re never gonna get it)”. Mikor a lányok megjelentek az ajtóban, megindult a tömeg. Megannyi botcsinálta televíziós és rádióriporter egyszerre: kérdéseket kiabálva nyújtogatták mikrofonjaikat a négy funky díva felé. Azok nem sokat törődve velük, törtettek, igyekeztek a kocsijukhoz, át az embergyűrűn. Denzil Foster és Thomas McElroy, a két producer fedezte fel őket 1988-ban. Úgy dolgoztak velük, hogy sértetlenül átvészeljék a háborúskodást, ami ’90-ben a lány a lányegyüttesek között dúlt. Az En Vogue-nak sikerült fennmaradnia. Csinosak, szépek, jól énekelnek, hol az egyik viszi a szólót, hol a másik : rugalmasak. A szállodában, másnap reggel, Herron volt a legfrissebb. Korán kellett kelni, mert mielőtt az MTV-be vitték volna őket, tévések itt is akartak felvételeket készíteni. Herron kocogni ment előbb. Nem csak korára nézve lóg ki a sorból (27 éves), de azt mondta, övé a legkevésbé négeres hang, így ő adja a pop-színt a számokba. Szerepelt már filmben, úgy érzi az jobban megy neki, mint az éneklés. Neki van fiúja egyedül. Soha nem is látták egymást, csak telefonálnak. Dawn azt mondta, ő az ilyenbe belehalna, és bele- mosolygott a kamerába. Ő a legfeketébb, a legnégerebb, ha énekelni kell, és igen jól rappel is. Terrio Ellis éppen azt kezdte mondani, miért becézik apácának (Nun), mikor az egyik asz- szisztens minden újságírót kiparancsolt a helyiségből, mondván, hogy majd később lehet beszélgetni; persze csak ha akarnak.-Dehogy beszélgetünk! - mordult fel hirtelen Maxine Jones . Eszünk valamit, ha bírunk, aztán irány az MTV. Ma megint éhes gyomorral kerülök ágyba! Vass Imre Marvin, a robot Kicsi és zömök, kb. 200 kilós és lassan döcög végig a bo- chumi egyetem kutató-laboratóriumán. Nyilván „hímnemű”, mivel minden csinos nőnek utánanéz, aki áthalad a szobán. Kis kerekeken mozog: „autonóm jármű”, ahogyan konstruktőrei mondják. Súlyát elsősorban ólomakkumulátoroknak köszönheti, amelyek a hasában vannak és függetlenítik az elektromos hálózattól. Neve a „Mobil Aktív Robot- rendszer Vizuális Információfeldolgozás a Neuron architektúrában” német nyelvű elnevezés kezdőbetűiből állt. össze. Szellemi atyja Werner von Seelen professzor. A kutatómunka célja olyan robotrendszer kifejlesztése, mely optikai érzékelőivel természetes környezetben önállóan feltalálja magát. K risztus halála napját csendes meghatottsággal, a gyász színeiben öltözötten ünnepelte a régi magyarság. Tüzet sem gyújtottak - majd csak a húsvéti szentelt tűz parazsát használták -, az órákat megállították. A tükrökre fekete kendő került. Felekezet- től függetlenül szigorú böjti nap ez. A régi miskeiek közül sokan három szem búzán, és három csepp vízen éltek, de másutt is csupán káposzta, laska, bab járta ilyenkor, nem csoda hát, hogy az északi csángók „aszúpénteket” emlegetnek a csíki székelyek meg „hosszúnapot” mondanak nagypénteken. Palócföldön éppen úgy terítenek, mint karácsonykor: az abroszra az ételek mellé fokhagyma, búza, kukorica kerül, no meg zab a jószágnak, és vetőmag. Országszerte ismert a nagypénteki kenyér. Szegeden ez úgy készült, hogy tűz híján egy jó libatojásnyi tésztát megszárítottak, s az év során valaki vízbe fulladt, elővették, megfúrták, szentelt gyertyát állítottak bele, és vízre bocsájtva azt lesték, hol fordul vízbe a gyertya, mert ott kell a holttest után kutatni. Hitték, hogy ez a kenyér háNagypéntek Szigorú böjti nap borúban megóv a sebesüléstől, haláltól. J ézus halálát jelenítették meg a középkori eredetű passiójátékok. Fejlődésüknek a barokk kor kétféle irányt szabott. A főleg ferencesek terjesztette színpadi előadások néha olyan jól sikerültek, hogy például Csíksom- lyón előfordult, hogy a felbőszült nép jól megverte a Pilátust és a hóhérokat játszó legényeket. Második formájában ez az „előadás” töviskoronás, önostorozó, véres körmenetté lett. Jezsuiták terjesztették, és hogy milyen sikerrel, azt jól mutatja, hogy a XVIII. században sokfelé hiába tiltották. Napjainkra a passió a templomok falai közé szorult vissza, és az evangéliumi szöveg gregorián dallammal való előadásából áll. Hazánkban se szeri se száma a régi nagypéntekek emlékét őrző építményeknek. A falvakhoz közel eső dombokra, temetők mellé emelt kálváriák szobrokkal, domborművekkel elevenítik fel a szenvedéstörténet stációit. Sokszor még ma is látható a középkori eredetű „arma Christi” ábrázolás, ami az ekkor használt kínzóeszközöket mutatja be: töviskoszorút, korbácsot, szegeket. Jellemző például, hogy a győri kálváriát 1714-ben a volt vesztőhelyen emelték. A kálváriákhoz kötődő hiedelmek feljegyzésével máig adós a tudomány, de azt tudjuk hogy például a moldvai Pusz- tinán a beteges, sovány, úgynevezett „agos” gyermeket anyja a keresztút stációhoz érintve próbálta gyógyítani. S ajátos közép-európai liturgikus fejlemény a szent sír nagypénteki őrzése. A díszőrség állítása valaha céhes kiváltság volt. Ferenc József idején pedig a helyi gamizon állított „Jézus-katonákat”. A sírnál virasztók ajkán sokszor csendült fel az ének: „Krisztus szent halálán kesergő bús lelkek, Kévánom örökké véle örvendjetek.” ré-mi Képes technikatörténet A levegőnél nehezebb repölőgép Az első, aki a levegőnél nehezebb repülőgép konstruálására gondolt Sir George Cayley (1773-1857) angol feltaláló volt. Az ő eszméje alapján szrkesztette meg 150 évvel ezelőtt 1842-ben Villiam Samuel Henson a „légi gőzjármű”-vét, amivel az óceánon túli posta- szolgálat lebonyolítására gondolt. Angliában kudarc érte, s ezért kivándorolt Amerikába. Ott őrzik a 10 láb hosszú, 9 font súlyú, gőzgéppel ellátott repülőgépének modelljét, amely a fotón is látható. Ez a modell a feltaláló fiának állítása szerint 40 yard hosszon repült, de ezt a technikatörténészek megcáfolták. Henson mérnök terveit a gyakorlatban nem valósították meg, de azok logikája és tisztasága iránymutató volt a későbbi tervezésben, amit a 20- század első felének repülőgépei is bizonyítottak. Ezeket a terveket jelenleg a hallei Hochs- chul-Film- und Bildstelle der Universität archívumában őrzik. K.A. 1 Felhívás Értesítjük a Kedves Szülőket, hogy a tanköteles gyermekek beíratásának ideje: 1992. április 23. 8.00-18.00 1992. április 24. 8.00-17.00. A szülő köteles gyermekét beíratni a lakóhelye szerinti illetékes vagy a választott iskola első évfolyamára. Salgótarján Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatal Oktatási - Kulturális - Sport Osztály \
