Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám

1992. március 11., szerda SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A falunak kell az iskola! Pilinyben az önkormányzat az idei év költségvetéséből kétmillió forintot tett félre is­kola építésére. Hogy a többi pénz mikor és hogyan jön ösz- sze, azt most senki sem tudja megmondani. Egyet viszont tudnak: a kis falunak iskola kell! A korábbit a körzetesítés után óvodának alakították át. De most, hogy a gyermekek is­mét a faluban tanulnak nagyon hiányzik az iskolaépület... Jelenleg az első-, második osztályosok, egy tanulócsoport­ban a kulturházban ismerked­nek a tudomány alapjaival. Szeptembertől újabb tanulócso­portjuk lesz. Horváth Istvánná jegyző sze­rint a két tantermes iskola épí­tése szerepel a terveikben. Sike­res pályázatban, társadalmi ösz- szefögásban reménykednek. Remekeltek a rendőrök A szécsényi posta kirablását a rendőrjárőrök ébersége hiúsí­totta meg. A tettesek egy részét a helyszínen elfogták, s aki el­menekült, annak is csak egy órára sikerült egérutat nyerni. E biztató hírt a lakosság jó­leső érzéssel nyugtázta. A posta azonban ennél többet tett: Szé- csényben a polgármesteri hiva­talban Katona István, a Buda­pest Vidéki Postaigazgatóság igazgatója bensőséges ünnep­ségen köszönte meg a rendőr­ségnek az éberségét. Filip Pál zászlósnak és Hugyecz Zsolt őrmesternek pénzjutalmat adott át. Dr. Rafael Károly megyei rendőrfőkapitány Bódi Ferenc zászlóst, Dudás Jánost zászlóst és Makra Imre főhadnagyot eredményes munkájukért pénz­jutalomban részesítette. Az ominózus rabláshoz hoz­zátartozik, hogy két civil állam­polgár Percze Tamás és Doman Imre is segített a rendőröknek a tettesek kézre kerítésében. A rendőrség és a postaigazgatóság nevezettek közreműködését is anyagi elismeréssel köszönte meg. Tavaszi tereprendezés Megkezdődött Varsányban a közhasznú munkavégzés. Az ön- kormányzat egész évre igényelt közmunkásokat, de csak június 30-áig kapott állami támogatást erre a célra. Jelenleg öt fő vehet részt az árok- és áteresztisztítási, vízelvezetési, valamint a közin­tézmények tereprendezési munkálataiban. Fotó:Rigó Tibor Tét: a gyermekek jövője Már nem gyermekek, de még nem felnőttek. Fiatalok, vidá­mak, jókedvűek, de lelkűk mé­lyén már meghúzódik a felelős­ség önmaguk iránt. Ezekben a napokban egyre gyakrabban fel­teszik a kérdést: Melyiket a sok közül? Merre tovább? Ők azok, akik az idén befeje­zik az általános iskolát, s 14 éves fejjel dönteniük, egyeztet­niük kell az egyéni vágyaikat felismert és szunnyadó adottsá­gaikkal, a szülők elvárásait, a társadalom nyújtotta lehetősé­gekkel. Nem könnyű feladat. Am dönteni kell. Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában 108, nyolcadikos diák töltötte ki a továbbtanulási lapot. A 8. b. osztályban beszélgettük a csep­pet sem könnyű, sorsokat meg­határozó tervekről. Ki segített a pályaválasztás­ban? A kérdésre nagyon sok kéz emelkedett a magasba. Szülők, tanárok, barátok, nagyobb test­vér adott egy-egy jó tanácsot - derült ki a válaszokból. Bacsa Roland így fogalma­zott: - Én döntöttem el, hogy szakács leszek. — Nekem a szüleim segítet­tek. Két iskolát jelöltünk meg: a kereskedelmit és a mezőgazda- ságit - mondta Lőrincz Tamás. Vannak az osztályban akik zsebükben tudva a felvételi A Nógrád Megyei Közműve­lődési Központ, és a Hollókői Udvarház kulturális magánvál­lalat szervezésében népfőiskola kezdte meg működését a kö­zelmúltban a településen. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem, és a Biokultúra Egye­sület szakértői tartanak rendsze­resen előadásokat a helybeliek­nek, a biogazdálkodás lehetősé­geiről és jövőjéről. Nemrégiben ismertették az olasz, holland és német biotermék megrendelé­sek feltételeit. Nemcsak a hollókőieket vár­ják a rendezvényekre, hanem a kistérségi régió nyolc települé­sének valamennyi érdeklődőjét. A biztos megélhetést, rendsze­res jövedelmet nyújtó elfoglalt­ság bizonyára sokakat fog majd vonzani. A népfőiskolán elsajátított eredményt, már fellélegezhet­nek.- Engem a kereskedelmi szakközépiskolába vettek fel­újságolta Zsigmond Petra - Én az élelmiszeripari szakközépis­kola analitikai tagozatára felvé­teliztem, sikerrel - közölte An­tal Orsolya. Van, akit felvettek és még sem örül:- Gödöllőre, a piarista szakmunkásképzőbe jelentkez­tem. Felvételt nyertem, de kol­légiumi elhelyezést nem tudtak biztosítani, így kútba esett az egész - kesergett Czimer Péter. Nem könnyű kamaszkorban határozni. Gimnáziumba készü­lök, orvos szeretnék lenni. Majd meglátjuk 4 év múlva - böl- cselkedett Sztancsik Zsolt.- Én is főiskolán vagy egye­temen szeretnék továbbtanulni. Ezért jelentkeztem gimnázi­umba- mondta Juhász Edina. Zsédely Rékának is hasonló az elképzelése.-Szükség lesz itt jó szak­munkásokra, olyan kőműve­sekre, amilyen én leszek - for­dított a beszélgetés menetén Oláh András.. Tozsér Tamás he­lyeselte osztálytársa vélemé­nyét.- Hogy érzitek, nehéz volt 1992—ben pályát, középiskolát választani?- A túljelentkezés miatt min­den évben nehezebb - jegyezte ismereteknek még nagy jelentő­sége lehet: a kárpótlás során visszaigényelhető, vagy már meglévő földeket csak akkor érdemes megművelni, ha az azon megtermelt mezőgazda- sági árunak piaca is van. Az előadások szervezői ennek fel­kutatásában is segítenek. A termelés beindításához rö­videsen megteszik az első lé­pést: a jelentkezők termőföldje­iből vett mintákat laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá. Ezentúl minden szombaton várják a biogazdálkodásban le­hetőséget látó érdeklődőket a hollókői Kamra Galériában. A közeli jövő célja, hogy a Bio­kultúra Egyesületnek egy kihe­lyezett tagozata jöjjön létre a fa­luban. A folyamatos konzultá­ciót a későbbiek során is bizto­sítják. Faragó Z. meg Kuris Erika. Osztálytársai egyetértőén bólogattak. - Én első helyen a gyors és gépíróit jelöltem meg. Ez sajnos nem ment. A második helyen a cuk­rász szakmát. Remélem, hogy az utóbbi sikerül - szólt Toldi Angelika. Fiatalok, akiknek most vá­lasztaniuk kell, elképzelésük, vágyuk szerint. A jövőjük a tét.-Én akkor leszek elégedett önmagámmal és sorsommal, ha lesz olyan foglalkozásom, amit szeretek és meg tudok belőle élni - fogalmazott felnőttes komolysággal Józsa Eszter.- Jó állás és boldog házasság. Ez az én vágyam - magyarázott Lórik Renáta.- Én akkor lennék elégedett, ha lenne egy saját pékségem, és a vevők szívesen jönnének hoz­zám - vélekedett Szűcs Krisz­tián. Dropcsa Barbara álma a harmonikus családi élet és jó szakma. Csábi Adrienn vélemé­nye szerint nincs annál borzal­masabb mint egyik napról a má­sikra élni. A pályaválasztás előtt és a felnőtté válás küszöbén álló gyermekek így vallottak önma­gukról, melengetett vágyaikról. Jó lenne, ha valamennyiüknek maradéktalanul teljesülhetné­nek az óhajaik!- szenográdi ­Hiányzik az otthon Szécsény. Bizony nagyon sok példa mutatja: az egyedül élő, vagy más ok miatt rászo­ruló időseknek szükségük lenne egy olyan házra, melyben önálló lakrészük lenne orvosi és egyéb állandó felügyelettel. Az önkormányzat egészségügyi és szociális bizottsága otthon-ház­nak nevezi a fentieknek megfe­lelő, még csupán képzeletbeli épületet. Az viszont bizonyos: nem nagy létszámú létesítmény­ről lenne szó. Hasonló elképzelés született gyermekek elhelyezésére is. Mindkét elgondolás valóra vál­tása csak a távolabbi jövőben lehetséges. A megvalósításuk azonban sürgető, mert egyre többeknek és többeknek hiány­zik az otthon ... Biotermékek Hollókőről Egy keramikus tárlata Antal András „kistálai” Szécsényben Tűzoltó matuzsálem Ludányhalászi. A falu központjában látható ez a régi-régi tűzoltó kocsi. A helyi vezetés gondoskodásának köszönhetően kicsino­sítva, igazi látványosság számba menő díszítőeleme lett a tűzoltó­szertár előtti füves térnek. kép:Rigó T. Alapítványi pénzből épül az iskolai vizesblokk Valóságos fészekmelegben, egyébiránt egy föld szinti-fo­lyosói minigalériában nyílt meg az alsótoldi kerámikus művész Antal András „kistálainak” ne­vezhető alkotásaiból az a kiállí­tás, amelyet a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum rendezett. A családias fészekmeleget maga a közönség árasztotta: a múze­umbarát kör tagjai töltötték meg a folyosót. A művészt és közönségét Hauser Sándor a vendéglátó in­tézmény igazgatója köszöntötte. (A tárlatot e sorok írója nyitotta meg). Antal András toldi műhely­háza, ottani állandó házi tárlata, a falakat beborító tálak, ame­lyek mindig cserélődnek is - újabban egyre több érdeklődőt vonzanak. Bár, igazán felfe­dezni őt máig adósak marad­tunk. Adós a társadalom, az élet, amelynek része maga a művész, ezért is adósa önmagá­nak, tehetségének örökkön örökké. Nem ment mégsem, ez sem bennünket abban, hogy valóban tovább menjünk az ünnepélye­sen leírt szavaknál. Hogy ugyanis Antal András kerámi- kai tárgyai, a tálak - nagyok vagy kicsik - felületén megje­lenő rajzolatok és színek „kife­jezik az itt élő, a cserháti ember érzés és gondolatvilágát”. Mit jelent ez? Némely tála valóban olyan, mint egy sajátosan átszűrt tájáb­rázolás. A Told környéki he- gyek-völgyek domborulatai, geológiai fordulatai persze mindenképpen nyomot hagynak az alkotó emberben. Valóban kikerülhetetlen, elkerülhetetlen a cserháti táj, ami mindenünnen körülfogja, belső látását vezérli, amihez önmgát adja. Ezért is lehet ismerősen megszólalni tudó valamennyi kistála, na­gyobb alkotása mindazoknak, akik ott élnek a Kalinka, a Pe­te eke, a Farkaskút, a Felsőszur­dok, a Macskahegy környékén. És persze „titok” sincsen. Az egyéniségen fordul meg min­den. A népművészet erős nyomot hagyott Antal Andrásban és bár ő mégis elsősorban zenetudós szentember volt - Rajeczky Béni bácsi, ahogy mi, talán mél- tányolhatóan, errefelé nevezzük Kodály és Bartók társát az egy­házi és népzenében, kutatásá­ban, megőrzésében, továbbadá­sában. A szécsényi tárlaton is jóhéhány ilyen „tájábrázolás” kerül elénk, amelyek semmi­képpen nem tudatos törekvések az alkotó részéről. Nem, nem „hasonlítani” akar a cserháti tájra - benne magában van ez a sehol máshol nem látható külső világ. Természet és szemlélet össze­fonódása - ez jelentheti azt, amit gyakorta leírunk Antal Andrásról. Hogy ugyanis tár­gyaiban „kifejezi az ittélő em­ber gondolat-és érzelemvilá­gát”. Nagy nyereség ez, mert az alkotóban örök nyomot hagyó természettel csak nyerhetünk mindnyájan. A természet - le­gyen az akármilyen kis részlete az egésznek - nem ronthat sémit ízlésünkön. A természet nem ismeri a kontár mű fogalmát. Az a művész, aki mindezt sze- rencsésen-tehetséggel átszűri nekünk, és akinek még a for­málni valója is a földről—föl­dből vétetik az agyaggal - az ve­lünk járva soha nem tévedhet el. Egy örökké ágáló, rosszhan­gulatú világban most újra tálak világítanak, derűt sugározva egy szécsényi folyosón. (A ke- rámikai tárlat május ötödikéig nézhető meg a múzeumban). (T.Pataki) Nagylóc. Egy iskola háza tá­ján mindig akad tennivaló. így van ez ebben a községben is, ahol a képviselő-testület alapít­vány létrehozását kezdemé­nyezte nemrégiben számítva az összefogásra. A cél: ahelyi isko­lában vizesblokk megépítése. De nem csupán az ötletet, hanem a 200 ezer forintos alap­tőkét is adta a tervhez a testület. A cégbírósági bejegyzés folya­matban van, s mostmár a hely­beliek adományait várják. Gyarapszik a könyvtár • Nógrádsipek. A község kul- túrháza, ami egyben a klub­könyvtár szerepét is betölti, hosszú idő után először kap anyagi támogatást. Idén ugyanis az önkormányzat jóvoltából le­hetőség nyílik a könyvállomány harmincezer forintos bővíté­sére. Terítéken a biokertészet • Szécsény. A városi művelő­dési és ifjúsági centrumban március 11 -én 18 órai kezdettel Győrffy Sándor kertészmérnök, a Biokultúra Egyesület elle­nőrző bizottságának vezetője tart előadást. A téma: a sokakat érdeklő biokertészet. Hogyan tovább intézmények? • Nagylóc. A helyi képviselő- testület döntése értelmében át­szervezések történtek a közmű­velődési intézményeknél. A könyvtár és a művelődési ház ennek értelmében szétvált, az előbbit tiszteletdíjas könyvtáros vezeti. Minimális fejlesztés • Rimóc. A helyi önkormány­zat hosszas vita után végre elfo­gadta az idei költségvetést. A rendelkezésre álló, bőségesnek egyáltalán nem mondható pénz­eszközökből a közintézmények működtetésére még futja, de tar­talék képzésére és fejlesztésre bizony nem sok maradt. A köz­ponti céltámogatás segítségével megvalósuló ivóvízhálózat bő­vítéshez, és a telefonellátás megoldásának távlati terveihez kisebb összeget tudnak biztosí­tani. Félmillió forint adóból • Ludányhalászi. A település vezetői, a képviselő-testület, a kommunális adó kivetése mel­lett döntött. Az intézkedést megelőzően szóba került a ma­gánszemélyek építményadója is, de az ezzel kapcsolatos meg­beszéléseken a vélemények egybehangzóak voltak abban, hogy ez igen keveset hozott volna a konyhára. A lakosok anyagi terhei pedig ugyanakkor feleslegesen megnövekedtek volna. A kommunális adóból éves szinten 500 ezer forintos bevételre számítanak. Nagyobb kedvezménnyel • Ságújfalu. Megváltoztak a községben a napközis térítési díjak. Az óvodásoké napi 36 fo­rintról 43-ra emelkedett. Az ön- kormányzat már eddig is jelen­tős kedvezményeket adott min­den érdekelt családnak. Most ismét növelte ezeket gyerme­kenként öt forinttal, így egy óvodás térítési díja mindössze két forinttal, egy iskolásé négy forinttal emelkedett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom