Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. március 10., kedd Egy pórul járt vásárló keservei A hiányos százforintos A minap vásároltam az egyik üzletben. Fizettem, a visszajáró pénzt pedig betettem a pénztár­cámba. Később vettem észre, hogy a visszakapott százasok közül az egyiknek hiányzik egy sarka! Kicsit mérgelődtem, s elgondolkodtam, hogyan kel­lene túladni rajta? Jutott eszembe ekkor, hogy tulajdonképpen ostoba rendele- teink az okai, hogy az emberek csalni kezdenek! Mert például köztudott, hogy az ilyen „hiá­nyos” pénzt nem fogadja el senki, ha észreveszi! De hát én is kaptam, s rajtam kívül már bizonyára sokan jártak így! Tudom: be lehet vinni a bankba s ott beváltják! De hát a bank jelen esetben Salgótarján­ban van, én pedig Bátonytere- nyén lakom! Sebaj! Megvárom amíg legközelebb Tarjánba kell mennem, s majd akkor bevál­tom! így oda is a százasom, hiszen az útiköltség 96 forint. Lakatos Lászlóné Gyógyír irodalomkedvelőknek Manapság, amikor gomba­módra születnek és múlnak ki újságok, érdektelennek tetszik egy új lapot méltatni, köszön­teni. A március 8-ai keltezéssel indult Extra Vasárnap azonban kuriózumnak számít ebben a kavalkádban, hiszen egy újabb „közéleti és irodalmi lap”-al gazdagodott a mai magyar sajtó palettája. A fejléc két orientáló jelzője közül az utóbbi a jelen­tősebb, hiszen - a kultúra bará­tainak leplezetíen örömére - azt jelzi, hogy —a sok rossz tapasz­talat mellett és ellenére - még­iscsak akad némi pénz, kurázsi és vállalkozókedv a literatúra szolgálatára. Egyelőre csak remélni lehet, hogy az olvasók is méltányolják ezt a nemes igyekezetét és ke­gyeikbe fogadják a májusig kéthetente - aztán pedig várha­tóan hetenként - megjelenő iro­dalmi újságot. Erre biztosíték­nak látszik a lap rangos, neves főmunkatársi gárdája, hiszen Jovánovics Miklós - mint igazán rutinos, hozzáértő főszerkesztő - köré többek között Bertha Bulcsu, Görgey Gábor, Hege­dűs Géza, Hernádi Gyula, Ne- meskürty István, Szakonyi Ká­roly, Vámos Miklós sorakozott fel. Nem akármilyen névsor, ráa­dásul valamennyien le is tették névjegyüket már az első szám­ban. De érdeklődésre tarhat számot Ungvári Tamás A sza­bad verseny kopói című cikke a kultúra helyzetéről a nem igazi piacgazdaság idején, de nem kevésbé az Aczél Györgyről összeállított „Mozaikkép”, vagy a szerb parlament elé kerülő közoktatási törvénytervezet „bácskai szemmel”. Van a lap­nak színház, mozi, könyv rovata -mindez majdhogynem termé­szetes - de - s ez már valamivel szokatlanabb dolog egy ilyen karakterű lap esetében - vi­szonylag nagy terjedelemben foglalkozik a gazdasággal, az utazással és az úgynevezett tár­sasági élet kérdéseivel is. Sajá­tos igényeket elégíthetnek ki a Társkereső és a Rébusz című rovatok. A kivitelében szolidan kor­szerű -ha úgy tetszik klasszi­kus újságformátumú - Extra Vasárnap - minden jel arra mu­tat - nyeresége a szellemi közé­letnek, függetlenül attól, hogy az impresszumban ki szerepel kiadóként. - csébé ­Kellemes kirándulóhely a szomszédos Heves me­gyében található noszvaji Delamotte kastély. A fel­vételeinken látható ba­rokk műemlék közel egy­idős a sziráki kastélyszál­lóval. -Gyurkó­Ismerősöm tanítónő. Ala­csony, kövérkés, és halvány­vörösre festi őszülő haját. Régebben ő alakította meg az iskolában a Magyar-Szov­jet Baráti Társaságot. Akko­riban aggatta tele a folyosót a kommunizmus hős építőinek mosolygó képeivel. Az osztá­lyában meg Lenin-sarkot csi­nált. Legalább harminc pél­dányban mutatta be a közis­merten szerény Vlagyimir II- jicset: poharakra mázolva, al­bumokból kinyírva, rozsdá­sodó jelvényeken, kopott ké­peslapokon, elszürkült gipsz­szobrocskák alakjában, és ki tudja még hogyan. Ha köze­ledett november hetedike vagy április negyediké, krepp-papírral díszítette az osztályát, növendékeivel meg Alekszej Panty eleje v meg Sztyepán Scsipacsov verseit harsogtatta. Május elsején a felvonulásra készülődve ő Szélkakas osztogatta kollégáinak a vö­rös zászlókat az építőipari vállalat székháza mellett. Ha valaki nem akarta kezébe venni a proletár internaciona­lizmus lobogóját, azt kímélet­lenül följelentette. Teljesen érthetetlen volt számára, hogy a vallás még egyáltalán léte­zik. Borzadállyal vetette le egyik tanítványa nyakából a keresztet, máskor meg kollé­gáján gúnyolódott, aki pappal temettette el házastársát. A templomot mániákusan ke­rülte. Inkább a hosszabb utat választotta hazafelé, nehogy a templom melett haladjon el. A rendszerváltás idején pár hónapig zavarodottnak tűnt, de csakhamar föltalálta ma­gát. Elsőnek tűzte mellére a koronás címert, és tagja lett a Demokrata Fórumnak. Plaká­tokat ragasztott, ünnepsége­ket szervezett, előadásokat vállalt. Hadd mondjam meg, hogy újabban már aranykereszt fi­tyeg a nyakában, és bigottan vallásos. Vasárnaponként ott láthatjuk áhitatos arccal az ál­dozok között, körmenteken pedig ő viszi a templomi lo­bogót. Pedagógus lévén csak hittant tanít. Serényen gyűjti a szentképeket, a Mária-szob- rocskákat. Úton-útfélen szidja a régi rendszert, amely nem adott hitet a gyermekeknek, lezüllesztette az országot. Lelkesedése határtalan. Már most krisztustövist keres nagypéntekre, hogy még ide­jében koszorút fonhasson a Megváltó fejére.- Attól függ, hogy kinek a fejére kerül - ütöm el tréfával a dolgot. Ugye világos? Nagy Zoltán Hogyan adózzunk? Személyi jövedelemadó ügy­ben Vámosi Nagy Szabolcsot, az APEH főosztályvezetőjét kérdeztük.- Építmény hasznosítás, in­gatlan bérbeadás. Sokan a jö­vedelemszerzésnek - jövedelem kiegészítésnek - ezt a módját választották. Rájuk milyen sza­bályok érvényesek?- Korábban hetven vagy nyolcvan százalékos diktált jö­vedelemtartalmat is választha­tott az építmény hasznosítója a tételes“ költségelszámolás he­lyett, de az épület után nem al­kalmazhatta az amortizációs le­hetőséget. 1992. január 1-jétől lehetővé válik a hasznosított építmény értékcsökkenésének költségen­ként! elszámolása. A törvény te­rületi és időarányos amortizá­ciós leírást engedélyez. Terület­arányosság alatt azt kell érteni, hogy az egész ingatlanból mek­kora területet hasznosít a tulaj­donos (haszonélvező), az idő­arányosság alatt pedig az éven belül, a hasznosítás időtarta­mára eső százalékot kell tekin­teni. Az amortizáció alapja az adott ingatlan szerzéskori ér­téke. Természetesen az épít­ményhasznosítás jövedelménél is alkalmazható a tételes költsé­gelszámolás helyett a bevétel 10 százalékának megfelelő költ­séghányad. (A költségtérítés itt is a bevétel része.)- Ki számít az új adótörvény értelmében egyéni vállalkozó­nak?- A szja szempontból nem­csak az egyéni vállalkozói iga­zolvánnyal rendelkező magán- személyt tekintjük egyéni vál­lalkozónak, hanem azt is, aki az erre vonatkozó külön jogsza­bály szerint egészségügyi és szociális vállalkozást folytat, aki a korábbi jogszabályok sze­rint kisiparosnak vagy magán- kereskedőnek minősül, vagy a jogi személy részlegét szerző­déses rendszerben üzemelteti, az egyéni ügyvédi tevékenysé­get folytató magánszemély, a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély, akinek az a tevékenységéből árbevétele az évi kétmillió forintot nem ha­ladja meg, a közjegyző. Egyéni vállalkozás esetén is a jövedelmet úgy állapítjuk meg, hogy a bevételből le kell vonni az annak megszerzése érdeké­ben felmerült, igazolt költsége­ket. A bevételt meghaladó kia­dást, a veszteséget az egyéni vállalkozó előre elhatárolhatja az elkövetkezendő öt adóévre. Az egyéni vállalkozásból származó bevétel havi ezer fo­rinttal csökkenthető akkor, ha az egyéni vállalkozó szakmun­kástanulóképzést folytat, vagy legalább 50 százalékban csök­kent munkaképességű alkalma­zottat foglalkoztat. A bevételekre, az elszámol­ható költségekre, valamint az ezekkel összefüggő nyilvántar­tási és bizonylatozási rendszerre vonatkozó előírásokat a szemé­lyi jövedelemadó törvény mel­lékletei tartalmazzák. Vágtálvi Ottó kiállítása A magyar tenger arca Balassagyarmat. A Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatá­sával rendezik meg Vágfalvi Ottó festőművész kiállítását a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Milyen város Salgótarján? I. Hitelesebb városkép kialakítására lenne szükség Felvidéki településtípusok jellemzői - A feudális falu - Kenyereden, de nem szegény Napjainkban új, történetileg is hitelesebb városkép kialakítá­sára lenne szükség. Nemcsak azért, mert halvány jelek utal­nak arra, erősödik az itt lakók­ban az összetartozás igénye, és Salgótarján várossá nyilvánítá­sának 70 éves évfordulóját ün­nepli, hanem elsősorban azért, mert semmi biztosíték sincs arra, hogy a korábbkúgyoldalú- ságokat nem váltják föl újabb- bak. Mi a biztosíték arra, hogy most hitelesebb városkép alakul ki? Mindenekelőtt az elfogult­ságok nélküli, történelmi szem­lélet erősítése, amint arra több hely- és várostörténettel foglal­kozó kutató, történész is gyak­ran fölhívja a figyelmet. Dr. Horváth István például szintén azt hangoztatja, hogy ez a szem­lélet szélesebb körben is elter­jedjen, mindenekelőtt el kell he­lyezni Salgótarjánt a magyar te­lepülésfejlődési folyamatban. Ezúttal természetesen nem vál­lalkozhatunk arra, hogy ezt egyetlen cikk keretében megte- gyíik, csupán néhány szem­pontra hívjuk föl az olvasó fi­gyelmét, illetve pár, a közvéle­ményben meggyökeresedett közhely történelmietlenségére utalhatunk. E vidéken a polgári város kia­lakulása a múlt század közepén kezdődött. Milyen típusokat mutat föl ez idő tájt a magyar városfejlődés? Az egyik az Er­dei Ferenc tanulmányából is­mert alföldi város, ami speciális gazdasági, kulturális szervezet. Ennek alapja a mezőgazdaság, az állattartás. A másik az úgy­nevezett pannon város, ahol a kereskedelem, a kulturális kap­csolatok a meghatározóak, a nyugati fejlődéshez való termé­szetes kapcsolódás. A harmadik a felvidéki, a negyedik az erdé­lyi várostípus. A felvidéki típus jellegzetessége, hogy nyers­anyaglelőhelyre, illetve annak földolgozására épül föl. Ez a középkorban elsősorban a ne­mesfém volt, a múlt században a szén, mint fűtőanyag és ener­giahordozó. Mendöl Tibor, a negyvenes években már publi­kált városfejlődési tanulmányá­ból ismerjük, hogy ő Salgótar­jánt a felvidéki várostípus kö­rébe sorolta, annak is legdélibb láncolatához. Mindez hogyan jelenik meg Salgótarján történetében? Sú­lyos konfliktusok közepette. Ezek közé tartozik az 1920-as trianoni békekötés, tudniillik ezzel Salgótarján addigi város- fejlődési szakasza lezárult, mert korábbi városkörzetét elveszí­tette mind a nyersanyag, mind a munkaerő tekintetében. Kiesett a felvidéki városfejlődési kö­zegből. Ezt megelőzően tovább vizs­gálandó az is, hogy a múlt szá­zad közepén megindult ma­gyarországi modernizációs fej­lődés során a feudális keretek között az élet működéséhez elégséges erővel rendelkező község meg tud-e felelni a kapi­talizmus kihívásának? Milyen termelési tevékeny­séggel rendelkezett tehát a feu­dális falu? A múlt század eleji hagyományos struktúrától né­mileg eltérővel, de működőké­pessel. E sorban figyelmet ér­demel a dohány termesztése. Továbbá, ahogy Mocsáry Antal is leírta, a makkos erdőkben „igen sok sertést tenyésztettek”, feltűnő volt „az erdők dús va­dállománya”, s ez föltételezi a vadászatot, a vadhús-földolgo­zást, bőrmegmunkálást stb., hí­res volt a gyógynövényhaszno­sítás. Egyáltalán, Mocsáry sza­vaival élve, „szép kiterjedésű határja van, mely hegyes, de hasznos”. Tehát már akkor megjelenik a haszonelv, ami nem a feuális gazdálkodás alap- tulajdonsága. A feudális faluról szólva, ér­demes emlékeztetni egy téves beidegződésre is. Ez a „kenye­ret len Tarján” elnevezés. Itt nincs másról szó, mint egy ere­deti leírás téves értelmezéséről, 1945 után pedig ennek átpoliti- zálásáról. A jelzőért Radványi Ferenc XVIII. század elejei Tar- jánra vonatkozó leírásához kell visszamenni. Ez a török utáni idők viszonyait tükrözi. Radvá­nyi írta le, a falu „reá volt utalva, hogy lisztszükségletét más vidékről, leginkább az Ipoly völgyéből szerezze be, ezért a helységet kenyeretlen Tarjámnak nevezték”. E szö­vegben lényeges az „is” szó, va­lamint a liszt hiányára utaló rész. Azaz, már az eredeti forrás szerint sem igaz, hogy csak ke- nyeretlennek nevezték - hiszen, mint szó volt róla, a falu egye­bekben gazdag volt, e javaiért tudott lisztet is venni -, tehát az emlegetett kenyeretlenség nem a szegénység szinonimája, ha­nem csupán a hegyvidéki köz­ség termelési szerkezetére utal. Viszont a jelzőt később átvette Bél Mátyás, sőt, még Mocsáry Antal is említi 1826-ban, bár már csak így: „hajdan kenyeret­len Tarjánknak nevezték. A jelző az ötvenek évektől újabb nagy karriert futott be, bár az a fajta szegénység, amire ekkori­ban politikai utalás történik, már a kapitalista útra lépett te­lepülésre vonatkozhat. Okkal? Ok mélkül? Ez már Salgótarján fejlődésének újabb korszaka, a kapitalista idők viszonyai vizs­gálatának tárgyát jelenti. (Folytatjuk) —mér Diákpályázat Salgótarján várossá nyilvání­tásának hetvenedik évfordulója alkalmából pályázatot hirdettek a J.A. Gagarin Általános Isko­lában fotó, képzőművészeti és történeti kategóriában. A múlt év decemberében kiírt pályá­zatra gazdag anyagot küldtek be, gyerekek százai vették a fá­radságot a település múltjában való búvárkodáshoz. Legbőségesebb anyag a kép­zőművészeti kategóriában érke­zett be, mintegy félezer pálya­munka. Ezekből százat állítot­tak ki az iskolagalériában, „Hetvenéves városunk” cím­mel. A különböző műfajú anyag az életkor sajátosságait figye­lembe véve igen színvonalas volt. Többek között Szilágyi Dóra, Szlovacsik Szabolcs, Sza- lontay Virág, László Zsanett, Fodor Judit, Túróczy Réka, Csiky Orsolya, Pásztor Diána, Csincsik Andrea, Oszvald Virág munkái keltették föl a figyel­met, de még lehetne sorolni azon tanulók nevét, akik tehet­séges munkákkal szerepeltek. Egyidejűleg látható volt az iskolagalériában a fotókiállítás is. Itt ugyancsak a teljesség igé­nye nélkül említendő például Horváth János, vagy Bagyinszki Adám neve. A történeti kategóriában hu­szonegy pályamunkát értékel­hetett az iskolai zsűri. Hogy szintén csak jelzésként néhány példát említsünk, Csiky Orsolya várostörténeti pályamunkát ké­szített, Kolláth Mariann az egészségügy fejlődést tekintette át dolgozatában, Fodor Emőke üzemtörténettel rukkolt ki. Kü­lön megemlítendő Szabó Zoltán és Purucki Sándor közös mun­kája. —mér 'alériájában. Március 12-én Í6.30-kor megnyitót mond Réti holtán festőművész. Közremű­ködik Kanyó András fuvolán, léti Emőke gordonkán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom