Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

1992. március 6., péntek RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 13 Hőszigetelő tapéta Diósjenőről Kevesen tudják, hogy a diósjenői Öregmajorban működik egy olyan üzem, ahol szigetelő tapétát gyártanak. Ebben az üzemben készül naponta egy műszakban többszáz négyzetméter POSTT- HERMO alátét tapéta, amit az épületek belső oldalfalainak és mennyezetének szigetelésére használnak. Foto: Gyurkó P. Hiánnyal számol a rétsági költségvetés Pályázattal szeretnének pénzhez jutni Hosszú vita után fogadta el az önkormányzat a város 1992. évi költségvetését. A körülte­kintően készített költségvetés elkészítésének fő szempontjai voltak: a szigorú takarékosság, az intézmények működőképes­ségének és a kommunális ellá­tottságának biztosítása, vala­mint a hiteltörlesztések határ­időre történő teljesítése. A rétsági városi költségvetés több mint százmilliós bevételé­vel szemben százhuszonegy milliós kiadás áll. Ezt a többlet kiadást az önkormányzat a saját erejéből pótolni nem tudja. Az állami költségvetésben elkülö­nített összegből szeretnének pénzt kapni a hiány pótlására. Ennek érdekében pályázatot ké­szítenek. Bemutatjuk a börzsönyi táj festőjét Arab művész Rétságon Dr. Hassan Mutlaq Hussein Tafish úr messze földről érke­zett a mi vidékünkre, hogy megszeretve ezt a tájat, az itt élő embereket, nálunk élje élete egy részét. Tafish úr 1944-ben Isdoudban született Szaud-Arábiában. A tanulmányait 1968-ban fejezte be a kairói képzőművészeti fő­iskola festészeti szakán. Ezt követően 1970-ig festészetet taní­tott a riyadhi tanárképzőben. 1975-ben ösztöndíjjal művészet- történeti doktori diplomát szerzett az Eötvös Lóránd Tudomá­nyegyetemen. Újra visszakerült oktatni, mivel 1983-ig az Ab- hába kihelyezett riyadhi King Saud Egyetemen tanszékvezető tanárként dolgozott. Munkáival 1964-től 1968-ig részt vett az alexandriai bienná- lékon. 1970-ben a Francia Kulturális Kapcsolatok Székházá­ban rendezett önálló kiállítást, amelynek a szíriai népviseletek volt a témája. Hazánkban először 1974-ben volt önálló tárlata. Akkor Budapesten a magyar tájak és népi szokások témaköré­ben készített alkotásait állította ki. Megalapítója, gyűjtője és igazgatója volt az ammani Nép­rajzi Múzeumnak. 1983-tól 1987-ig a szaudi királyi család megrendelésére az alapító Abd-Al-Aziz Bin Al-Saud király életét és történelmi hagyatékát egybefogó képeket festett, amelyekből a kiállítást Fahad Bin Abel Al-Aziz Bin Al-Saud király nyitott meg. Igazság szerint lehetne tovább folytatni e gazdag életpálya állomásait és eredményeit. Térjünk vissza azonban szűkebb környezetünkbe, konkrétan Diósjenőre. Dr.Hassan Mutlaq Hussein Tafish úr magyar származású feleségével nagyon szí­vesen tartózkodik a diósjenői tó partján épült kis házában. Megszerette ezt a csodálatos környéket. A tavat, az általa oly­annyira csodált Börzsöny tájait, amiket nagy szeretettel örökít meg festményein. Örömmel mutatjuk be a neves festőt, művé­szettörténeti szakembert, akinek március 10-én, 16 órakor nyí­lik kiállítása Rétságon, a művelődési házban. Szép Erika A rétsági Asztalos János Művelődési Ház egyik szegletében gyógynövény alapanyagú kozmetikumok kaphatók. A múlt év végén nyitott apró szaküzlet hozzájárul a környék jobb ellátásá­hoz. Gyurkó felv. V áros védő, városszépítő egyesület Rétságon Kegyhely épül a laktanyában Megtudtuk, hogy a rétsági lak­tanyában Mindszenty emlék­helyet építenek ki. Tavaly, az 1956-os forradalom évforduló­ján állították fel azt a kopjafát, amely Pálinkás (Pallavicini) Antalnak szolgál emlékül. Ezt követően merült fel a gondo­lat, hogy a forradalmi esemé­nyek másik nagy alakjának Mindszenty József hercegprí­másnak is emléket szentelje­nek. Bíró Zoltán dandárparancs­nok - a gondolat elindítója - a dandár teljes egyetértésével kezdte el az előkészületeket. Ezek a legjobb úton haladnak. Rövidesen eldől, hogy a kop­jafa melletti kegyhelyen mi épüljön. A rétságiak elhatározták, hogy kis városuk megóvása, szépítése érdekében összefog­nak, s városvédő, városszépítő egyesületet szerveznek. Az egyesület szervezést Sógor László, az Ipolymenti VTT igazgatója vette kézbe, s indí­totta el a munkát. Megtudtuk, hogy Sógor László a munkatársaival már elkészítette a leendő egyesület alapszabályát, aminek szelle­mében szervezik az egyesület tagságát. A leendő egyesületben első­sorban azokra az emberekre számítanak, akik szakmájuk, munkájuk révén tudnak segí­teni, illetve számítanak a vállal­kozókra, akik a szép környezet kialakításába hajlandóak lesz­nek pénzt is befektetni. S ter­mészetesen várják az üzemek, intézmények belépését is. Kétségtelen, hogy mint min­denhez, ennek a gondolatnak a valóra váltásához, a városvédő, szépítő egyesület létrehozásá­hoz és működtetéséhez is pénzre van szükség. Kezdetben bizony nem számíthatnak a szervezők pénzre, tehát olyan akciókat kívánnak szervezni, amelyekhez nem kell pénz. Egy tavaszi nagytakarításhoz pél­dául nincs szükség másra, mint gereblyékre, kosarakra, s na­gyon lelkes, munkára kész em­berekre. Az elképzelések sze­rint az egyesületben minimális tagdíjat is szednek, de számíta­nak a városban élő emberek tá­mogatására is. Tavaly helytálltak a Widentánál Karcsúsítva láttak az új feladatokhoz Amikor nemrégiben felkeres­tem Gyökér Istvánt, a Widenta romhányi gyáregységének igazgatóját, nem a legjobb ked­vében találtam. A beszélgeté­sünk során azonban hamarosan kiderült, hogy Gyökér István alapjában véve egy jókedélyű ember, aki azonban az örömö­ket éppúgy a dolgozóival éli meg, akárcsak a gondokat.- Tulajdonképpen különö­sebb panaszra nem lehet okunk - magyarázta a lelkiállapotát -, mert a múlt évi feladatainkat tisztességgel teljesítettük. Hadd mondjam csak azt, hogy több mint tíz millió forint nyereségre tettünk szert. S ez nem is volt oly könnyű, mint amilyen egy­szerűen most kimondjuk. Valóban. Ennek a nyereség­nek az eléréséhez a romhányiak 86 millió forintnál több terme­lést és 92 millió forint értékű kereskedelmet, illetve értékesí­tést bonyolítottak le.-Gondolja csak el, - foly­tatta az igazgató -, hogy ennek az eredménynek az eléréséhez milyen erőfeszítésre volt szük­ség, amikor a vevői igények negyven százalékkal csökken­tek az előző évhez képest. A romhányiak a nagyon ke­resett termékeikből egyaránt sokat szállítottak belföldi érté­kesítésre és a keleti piacokra, de jutott tíz millió forint értékű áru nyugati exportra is. Tavaly azonban fejre állt a keleti piac, teljesen bedugultak az addig megszokott értékesítési csator­nák. Sem a románok - akiknek a legtöbbet szállították -, sem a lengyelek, bolgárok, sem az ak­kori NDK-sok nem tudtak fi­zetni. Csupán ez az összeomlás 30-40 millió forint kiesést oko­zott a gyáregységnek. Hasonló nehéz helyzet ala­kult ki a hazai partnerekkel is. Legnagyobb vevőik, mint a Rába, a Csepel Autó, az OKÚ, a diósgyőriek, vagy a salgótarjáni üzemek fizetésképtelenné vál­tak.- Mit tehettünk? - emlékezik a gyáregységvezető. - A gyár­tást fenn kellett tartani, a tőkés piacot ki kellett elégítenünk, ezt próbáltuk erősíteni az össze­omló hazaival szemben. A gaz­daságosság fenntartása érdeké­ben azonban korlátozásokat kel­lett bevezetni a termelésben, és csökkenteni kellett a létszámot. Ugyanakkor arra is vigyázni kellett, hogy béremelést is kap­janak a dolgozók. A körülte­kintő gazdálkodás következté­ben tavaly 20 és még 25 száza­lékos béremelést kaptak a Wi- dentában. Ez öröm volt, az vi­szont fájdalmas, hogy jelentő­sen le kellett csökkenteni a lét­számot. Ennek megfelelően az új évi feladatokat már alig több mint százan végzik a gyáregy­ségben.-Az új helyzetnek megfele­lően kell dolgoznunk - mondja Gyökér István. - A terveinket ismerjük, szerencsére a külföldi érdeklődés fokozódik terméke­ink iránt, s nagyon reméljük, hogy belföldön is javulnak a kö­rülmények. Ennek érdekében változtatták meg az értékesítési rendszert is. Bevezették a helybeni kiszolgá­lást. Amelyik vevő felkeresi őket, azonnal kiszolgálják. Jól alakul a postai úton történő ér­tékesítés is. Mindkettőnek azonban az a feltétele, hogy a vevő készpénzzel fizessen. S dolgoznak egy ügynöki hálózat kiépítésén is. P.A. Rétság és környéke / Építésügyi társulás • Rétság. Bánki kezdeménye­zésére március 1-től építésügyi hatósági társulást hozott létre a rétsági önkormányzat. A költ­ségek arányos részének átuta­lása mellett a bánki építésügyi feladatok ellátását továbbra is Rétság végzi. Küldöttgyűlés • Romhány. Tegnap tartotta meg küldöttgyűlését a község­ben az Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet. A küldött- gyűlésen a tagság tájékoztatást kapott az elmúlt esztendőben végzett gazdálkodásról. Tükrök a klubban • Nagyoroszi. A község régi­ségnek számító két darab nagyméretű falitükrét eddig a lakosság szélesebb rétegétől el- zártan a községházán tartották. Mivel a tükrök az egész község tulajdonát képezik, ezért a na­gyobb közönség által is megte­kinthető helyen, a Helyőrségi Klubban helyezték el. Temetői tereprendezés • Tolmács. A községi temető­ben az új sírhelyek kialakítása érdekében elvégzik a fák kivá­gását és a rönkök eltávolítását. A temető megnyugtató gondo­zása és kezelése érdekében a temetési szolgáltatásokkal kap­csolatos feladatok megoldását vállalkozásba kívánják adni. Hogy érzi magát polgármester úr? Bánszky György, Rétság polgármestere. Gyurkó P.felvétele Bánszky Györgyöt, Rétság polgármesterét nem véletlenül kérdeztük meg. Személye körül sok mende-monda kerekedett az utóbbi időben. Azt terjesztik róla, hogy le akar mondani. Egy országos lapban nem a leghi- zelgőbben nyilatkoztak róla. Mivel nemcsak a közszolgálati tevékenysége miatt áll az érdek­lődés reflektorfényében, hanem népszerű ember is, a róla terjedő híresztelések ártanak a tevé­kenységének. Ezért kerestük fel kérdéseinkkel.-Hogy érzi magát polgár- mester úr?-Jól! Egészen biztos, hogy ez a kijelentésem ellentétes azokkal a sajtócikkekkel, ame­lyek Rétság körül kialakultak és személyemet is érintették. Ettől függetlenül én jól érzem ma­gam, mert van célom, tudom mit akarok elvégezni és a lelki­ismeretem mindenben tiszta. Azok közé az emberek közé tar­tozom, akik az igazságot el tud­ják viselni.- A célok és feladatok isme­retében beszéljen a terveiről. — A közelebbi terveimről akarok mondani valamit. A fel­adataink év elején, a szabályo­zók hiánya következtében nem egészen tisztázottak, de a meg­jelenő rendeletek függvényében megpróbáljuk ugyanúgy talpon tartani a várost, mint az elmúlt évben. Hiszen ez a dolgunk. Tudom, hogy nem könnyű fel­adat, sok munka kell hozzá, de bízom benne, hogy a képviselő­testület most már teljes mérték­ben egy akarattal az apparátus­sal dolgozik a városért. Szét­aprózva nem lehet. Ha mi ösz- szefogunk, koncentráljuk az erőnket, akkor a meglévő prob­lémákat meg tudjuk oldani. Hi­szen az életünknek az ad értel­met, hogy a ránk váró feladato­kat megoldjuk. Hogy ez miként sikerül, az attól függ, hogy mi­lyen szerencsés kézzel tudunk hozzányúlni, s találjuk meg a jó megoldást.- Az utóbbi időben tapasztalt támadások, amelyek a szemé­lyén túlmenően a városi vezetés munkáját is érintették, elkeserí­tették-e, visszavetették-e a tö­rekvéseiben?- Nem! Különösebben nem foglalkoztam ezekkel a dolgok­kal. Minden intézkedésem tiszta, a testület előtt zajlik a munkám. Semmiféle fű alatti dolog, sumákság nem történt. Minden döntésem mögött ott volt a már egységes képviselő- testület állásfoglalása. Ami pe­dig a velem szemben megfo­galmazott megítéléseket illeti úgy veszem, hogy jóindulatúak, de tévesen ítélték meg a helyze­tet.-Polgármester úr, elége­dett-e a csapat munkájával? — Igen, elégedett vagyok. Igaz, egy kis idő kellett hozzá, hogy összerázódjon, de ez ért­hető. Sok helyről jöttünk. Én messziről kerültem ide, alig, alig ismertek itt engem. Egy-két képviselő kivételével én sem ismertem a többieket. Akiket ismertem, azokat is nagyon ré­gen láttam utoljára. Tehát újon­nan kellett kezdeni mindent. S én bízom benne, hogy az az erő, ami megvan, az a szellemi ka­pacitás, ami a képviselő testüle­tet és az apparátust jellemzi, ez meghozza a maga gyümölcsét.- Ón ellen megfogalmazták azt a vádat, hogy a jelenlegi munkájában az apparátus irá­nyítja. Erről hogyan vélekedik?- Erre nehéz válaszolni, ugyanis a gyanusítónak több­ször feltettem a kérdést, de a kérdés elől mindig kisiklott. Engem a képviselő-testület irá­nyít, s nem az apparátus. Nem irányíthat az apparátus, hisz ed­dig azért dolgoztunk mindany- nyian, hogy összerázódjunk, hogy közösen lássuk és ítéljük meg a dolgokat. Szerkezeténél fogva maga az önkormányzati törvény is olyan, hogy a testület irányít. Én hivatalnokká váltam, amikor megválasztottak pol­gármesternek. Esküt tett hiva­talnok vagyok, mint bárki más. De az én elkötelezettségem a hivatal dolgozóival szemben nem abból ered, hogy én esküt tettem és hivatalnokká váltam, hanem abból, hogy meg vagyok győződve ezeknek az emberek­nek a tisztességéről...-Mi az „ars poeticája" pol­gármester úr?- Erre válaszolni könnyű, mert közhelyszámba megy, de végrehajtani annál nehezebb: Szolgálni!- Végül hadd ismételjem meg az eredeti kérdésemet: jól érzi magát polgármester úr?- Köszönöm, jól. Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom