Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. március 6., péntek Kinyílott dallasi dossziék (Ferenczy-Europress) Ha ritkán is, néha megesik, hogy egy film nemcsak felidézi a tör­ténelmet, hanem némileg befo­lyásolja annak alakulását is. Sokasodnak annak a jelei, hogy Oliver Stone és Kevin Costner Kennedy-filmje ebbe a kiemelt kategóriába tartozik majd. Megfontolt, a szavakkal nem dobálózó publicisták és politi­kusok egész serege biztos ab­ban: a JFK-filmnek komoly szerepe van abban, hogy jóné- hány szupertitkos dallasi dosz- szié megnyílik a kutatók és a közvélemény előtt. Ez nem egyedül és nem is el­sősorban az alkotók érdeme. Maga Stone a minap azt nyilat­kozta, a tekintélyes washingtoni sajtóklubban, hogy ő „mindösz- sze egy standot akart nyitni a merénylettel kapcsolatos felte­vések tarka piacán.” Hogy a film mégis egy fontos folyamat katalizátorának bizonyult, an­nak igazi okai mélyebben rejle­nek. Abban az alapvető tényben, hogy a legutóbbi felmérés sze­rint mindössze minden tizedik amerikai polgár hiszi el 1992- ben az emlékezetes Warren-bi- zottság 1964-ben és a kong­resszus vizsgálóbizottságának tizenöt esztendővel később, 1979-ben nyilvánosságra ho­zott döntését, amely szerint az USA történetének legfiatalabb és egyik legnépszerűbb elnökét egyedül és kizárólag Lee Har­vey Oswald ölte meg, magá­nyos, őrült gyilkosként. Csak a kongresszusi bizott­ság nyomozati anyaga 750 ezer(!) oldal és ezt 1979-ben ötven évre, 2029-ig titkosítot- ták. Csak a Nemzeti Archívum­ban huszonhét vaskos kötet vár felnyitásra és ezen kívül(!) még ott vannak a hírszerzés (CIA) és a szövetségi nyomozóiroda (FBI) ugyancsak top-secret (szigorúan titkos) dossziéi. Ebben a közegben a Stone- film döntőnek látszó impulzust adott ahhoz, hogy a régi kérdés- vagyis hogy miért kell várni a dossziék felnyitásával 2029-ig?- New Yorktól Los Angelesig és Washingtontól Alaszkáig or­szágos viharrá erősödjék. Iga­zuk lehet azoknak, akik úgy vé­lik, hogy azok a százezrek, akik a dallasi merénylet után szület­tek, a film nyomán csatlakoztak az ügy ujra-vizsgálatát követelő kórushoz. Ezek a százezrek ma már olyan szavazópolgárok, akiknek a voksai adott esetben akár egy elnökválasztás kime­netelét is döntően befolyásol­hatják. És itt érkeztünk el a lényeg­hez. Ahhoz, hogy a Stone-film „nem magányos gyilkos, hanem kiterjedt összeesküvés!” kiál­tása az elnökválasztási eszten­dőben robbant be a köztudatba. Tehát akkor, amikor a szavazó óhaja szent. Babonaságnak vélték sokáig Madách hitt a szemdiagnosztikában Egyiptomi sírokban lelt papí- rusztekercsek a bizonyítékai annak, hogy amit a kései korok Íriszdiagnosztikának neveznek, amiben költőnk, Madách Imre is - majd azt írtam, vakon - hitt, nos ez a tudomány régtől fogva létezik. Ma a szemdiagnosztika vi­rágkorát kezdi élni, ezt mutatja, hogy nemrégiben Budapesten is megnyílt az úgynevezett IRIS központ, amely természetelvű módszereket alkalmazva a szem vizsgálatából következtet az ember általános testi állapotára a legkorszerűbb számítógép- rendszerek alkalmazásával. Mindössze húsz perc kell ahhoz, hogy a gépesített iridológia módszerével az orvosok (tehát nem modem kumzslók!) megál­lapítsák szervezetünk általános egészségügyi helyzetét, geneti­kai státusát. A betegségre való hajlamot is így ismerheti meg az, aki az IRIS központhoz fordul, s mert előfordulhat, hogy valaki éppen e sorok olvastán indulna el maga is ezen az úton, íme egy telefonszám: 114-2842, a fővá­rosban. A múlt században egy álta­lunk, nógrádiak által az iroda­lomtörténetből ismert orvos ­Péczely Ignác ismerte fel újabb korokban az íriszdiagnosztika jelentőségét. Mára mindezt a tudományos szintre emelték. Ám lehettek és voltak is idők, amikor például Madách Imrét Péczelyvel való orvos-beteg kapcsolatáért tulajdonképpen lenézték, orvosilag megszólták, persze a későbbi korokban, úgy a huszas évek vége felé idehaza. Dr. Magyari-Kossa: Magyar- orvosi emlékek című műben ol­vashatni erről és általában Ma­dách betegségeiről. Meglehető­sen hosszú a kórlista. Felsorolás helyett egy megállapítás ugyan­innen: „Egész élete tulajdon­képpen egy hosszú betegség.” Tény, hogy anyja, amikor 15 éves volt Madách, attól is fél­tette, hogy este kimenjen a le­vegőre! Jónéhány orvost kipró­bált aztán, míg végül az akkor még mindössze medikusként „ismert” Péczelyhez került. Benne végig hitt aztán. Péczely Ignácot, akit mára igazolt a tudomány, valamennyi szakmai fórum (feltehetően) megvetette, Zöldfa később Ma­gyar utcai (főváros) hírhedt csodadoktomak tartotta-ne- vezte. Külön vétkeként említő- dik, hogy ő volt az, aki még 1907-ben! is azt írta magáról az orvosi címtárban, hogy a „ sze­rű ékből i kórisme felfedezője”. Csak belenézett a páciens sze­mébe és mindjárt tudta, hol a baj - gúnyolódtak vele és mind­azokkal más tudós orvosok, akik hozzá fordultak, amiként a mi Madáchunk is. Elismerték ugyan, hogy a szemből való di­agnózis régi dolog, de hiú áb­rándnak is vélték egyúttal azok, akik csak egyféleképpen tudják látni a világot és benne saját tu­dásukat akadémikusán megala­pozottnak (de inkább lebetono­zottnak). Mindenesetre Madách ra­gaszkodott szinte haláláig Péc­zelyhez. A tudós doktor maga valóban egyedi helyzetben, egy törött lábú bagoly szemét nézve jött rá valamire, amire ma szovftvereket telepítenek. Az iris, szerinte, beosztható koor­dinátákra, amelyekben minden testrész helye meghatározott, és ha valamely részen baj üt ki - ez a szivárványhártyán látható nyomot hagy. Ä magyar orvosi rend egyik dísze Balassa nem volt jó Madáchnak - inkább hitt utolsó két évében Péczely diag­nosztikájában. Amikor közel a halálhoz is őt hívta - egyben fel is ismerte, hogy itt az idő a vég- rendelkezésre. (T.Pataki) Butler talán remélhet Ki tudja, talán ha a Psychede­lic Furs lemond a lélekgyö­nyörködtető, ám Richard Butler szerint mágikus erejű jelzőről - pszikedelikus —, mint a Stoo-ges tette, sokkal nagyobb sikert ér el. Több mint tíz éve létezik az együttes, de csak 1987-ben mondhatta, hogy sikeres, mikor az ötödik nagylemeze a bol­tokba, illetve az egyre lelkesebb vásárlók kezébe került. A címe ,,Midnight to midnight”, vagyis: Éjféltől éjfélig. Ám Butlernek nem tetszett. Azt mondja, soha nem is fog tetszeni neki, éspe­dig azért, mert nem sikerült olyannak, amilyennek szerette volna. Az ő számára bukás, ő nem hajlandó közösséget vál­lalni vele, még akkor sem, ha a „Pretty in pink” vagy a „Heartb­reak beat” a listákra került, és így a zenekar szinte máról hol­napra a szó szoros értelmében a nagyközönség elé állhatott, hi­szen stadionokat töltöttek meg az emberek a kedvükért, kisza­badítva őket a kis klubok füstös, büdös homályából. Mert hiszen jó a kis társaság, és meghitt tud lenni a környezet is, ez igaz, de nem sokan viselik el évekig a bezártságot. A hatodik lemez, a „Book of Days” 1989-ben jelent meg, és Butler azt mondja, ha nincs ott John Aston gitáros, a zenekar másik vezető egyénisége, aki ha nehezen is, de lelket tudott belé önteni, felhagyott volna a pá­lyával, mikor megtudta, hogy például Hollandiába csak ötven példányt (!) vittek el a lemez­ből, mert nem figyeltek oda a rendelésre. Ez az album, csakúgy mint a „Forever Now” jobban tetszett Butlernek, hiszen végre majd­nem minden olyan volt rajta - még az ének is ahogy elter­vezte. Igen hasonló érzésekkel vi­seltet a legújabb LP iránt is. Nem teljesen elégedett most sem. Dehát miért ne lehetne ő ilyen?-Att hiszem, én csak New Yorkot szeretem igazán - mondja. - Angliában nem érez­tem jól magam soha, hát meg­próbálkoztam Amerikával. Per­sze New York legalább annyira nem Amerika mint, mondjuk, Wales, vagy Skócia, de itt jól megvagyok, mert a hülyesége­imnek negyon is megfelel. A most megjelent lemez címe „Külvilág” (World Outside). Az egyik dolog, amit örömmel hall(gat) rajta, az ének, a saját éneke, de még mindig nem tartja magát énekesnek, csak egyszerű vokalistának. Hát, édes Istenem!: szerinte „voka­lista” Bob Dylan is meg Cohen is vagy Michael Stipe. A dalok szövegét rányomatta a borítóra. A „Talk, talk, talk” óta ezt nem csinálta. A „Külvi­lág” és a „Talk, talk, talk” fő témája a nő és férfi-nő viszo­nya, de az új nagylemez egé­szen másképp beszél már erről.- Régen egyes harmadik személyben szóltam a témáról, most első személyben. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az egész anyag most befeléfor­duló, önelemző, és ilyen szem­pontból szenvedélyes. Érezni a társalgás alatt, hogy Richard Butler boldogan beszél a „Külvilág”-ról. Hiába: bizto­san alaposan megdolgozott vele, bármit mond is, büszke rá, tudja ő nagyon, hogy most új és jó fordulatot vehet a Psychede­lic Furs pályája, és ez azért mindennél fontosabb. És még egy: újra koncertez­nek. A színpadról nézve telt há­zak előtt. Van egy-két szám, amit kifejezetten kér a közön­ség. Ez jóleső biztonságot ad. Vass Imre Gyermek­színjátszás 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekév alkamából ve­tődött fel az európai gvermeks/.ínházi talál­kozó gondolata. Eddig Belgium, Svájc, Dánia, Ausztria és Luxemburg szervezte meg e találkozót. Az idén - az Európa ház keretén belül - a volt szocialista országok közül elsőként Magyarország vállalkozott a közel négy­száz fős rendezvény meg­valósítására. A találkozó mottója: „Jól csak a szí­vével lát az ember”! Anto­ine de Saint-Exupéry). Védnökei Európa Tanács és Göncz Árpádné. A VI. Európai Gyer­mekszínjátszó Találkozó Békéscsabán lesz július 12-e és 26-a között. Az előzetes sajtótájékoztatót március 6-án tartják a Magyar Rádióban. Elkerülhető a „fekete péntek” Támad a Michelangelo komputervírus (FEB)„Fekete péntekjük” lesz-e ma a számítógép tulajdo­nosoknak? Féltveőrzött, leme­zeken tárolt adataik, beleértve a táblázatokat és a hivatalos leve­lezést, gombnyomásra eltűn­hetnek, a minitor pedig feketén bámul vissza kezelőjére. Ezúttal a Michelangeloról el­nevezett komputervírus keserít­heti meg a szakemberek életét. A fertőzésnek világszerte 60 millió személyi számítógép van kitéve. Köztük immár többezer Magyarországon is. A hamburgi egyetem Vírus­tesztelő Központja (VTC) azt tanácsolja, hogy a „Michelan­gelo” ellen kifejlesztett külön programot futtassák végig a számítógépeken. A fertőzés ellen úgy is lehet védekezni, hogy kezelőik az adatbázist még időben kellő példányszámban lemásolják és csak olyan programokkal dol­goznak, amelyeket biztos hely­ről szereztek be. Nem érdemes olcsó lemezeket vásárolni, hi­szen ezek már eleve is hordoz­hatnak vírust. A legegyszerűbb természetesen az a módszer, amit az informatikusok nágy ré­sze bizonyára nem tehet meg: március 6-án, a nagy itáliai mű­vész 517. születésnapján nem lenne szabad bekapcsolniuk a gépeket. Más egyszerű lehető­ség is akad, át kell állítani az okos masinába beépített dátum­kijelzőt. A „Michelangelot” ugyan­úgy, mint a jelenleg ismert 1400 társát, világszerte komolyan kell venni. Áz angliai számító­gépek 30 és a Németországban működő komputerek 15 %-a kapitulálhat előtte. A tengeren­túlon a berendezések negyedét érheti március 6-án kínos meg­lepetés. A pénteki vésznap után sem lankadhat a szakemberek fi­gyelme, hiszen március 10-én, 13-án és 14-én hasonlóan gálád kártevők húzhatják át a kutatók terveit. 2020-ig az akkorra 4000-re szaporodó vírusok kö­zött a „Vasárnap-vírus” is meg­tréfálhatja a gépek szorgos ke­zelőit. A képernyőre ugyanis ezt az üzenetet írja ki: „Vasárnap van. Mondd, minek hajtasz any- nyira?”- és ezzel 24 órára elsö­tétül a képernyő ... Különös történelmi arcképcsarnok Németh Árpád képei Cereden A korábban Nógrádban, jelenleg Vácott élő festőmű­vész, Németh Árpád képei a ceredi faluházban alkalmat jelentenek arra , hogy a mű­vész munkásságának néhány jellegzetességéről szóljunk. A festmények tanúsága sze­rint, Németh Árpádot min­denekelőtt a történelem, il­letve az emberi viszonyok alakulása érdekli a történel­mileg változó körülmények közepette. Ezért munkássá­gának egyik fontos meghatá­rozója az intellektualizmus. A tárlaton három jellegze­tes témacsoportba rendezve tekinthető át e festői törek­vés eddigi eredménye. A Királyi álarcosok soro­zatban egy-egy jellegzetes „portré” ad alkalmat a mű­vésznek arra, hogy a magyar történelem valamely mo- dellhelyzetét megfogal­mazza. így tűnik föl többek között „A rendcsináló”, „A tisztatekinttetű”, „Az előre­vivő”, „A reálpolitikus”, „Az aranybullás”, vagy ép­pen „A sértődött kuporgó” ebben a különös történelmi arcképcsarnokban, aminek mai üzenete azonban az értő közönség számára nagyon is nyilvánvaló. Az Álarcosok sorozat ké­pei szintén mai léthelyze­tünk néhány időszerű kérdé­séről szólnak. Arra keresnek választ, hogyan is alakulnak mai metamorfózisaink, van-e önálló arcunk, vagy csupán ránk égett álarcainkat véljük annak? Ezek nem csupán elvont filozofikus kérdések, hiszen különösen történelmi időváltozások idején korántsem mindegy, hogy valóban az arcunk vál­tozik-e, vagy csak a korábbi álarc cserélődik újabbra. E kérdéskörhöz kapcsoló­dik a ceredi tárlat harmadik sorozata , az „Ön-Álarc-Ké- pek” című is. A tárlat szigorú kompozi- ciós rendet, gazdag színvilá­got tükröz. —mér Képes technikatörténet Sámuel Morse távírója 155 évvel ezelőtt 1837. szep­tember 2-án szabadalmaztatta Samuel Morse (1791-1872) amerikai feltaláló az elektromos távírógépet. Eredetileg festő volt s a ve­vőberendezést egy festőáll­ványra építette rá, annak jobb oldalán óraszerkezetet helyezett el, mely a középrészen lévő pa­pírszalagot mozgatta. Efölött elektromágnest és egy inga­szerkezetet szerelt fel, olykép­pen, hogy az inga végén lévő tű a forgó papírszalagot érintette. Az adóberendezésen lévő bil­lentyű lenyomásakor az áram­kör zárult és a vevőberendezés elektromágnese az ingát magá­hoz rántotta s annak tűje hosz­szabb-rövidebb ideig kimozdult Az első Morse-gépek még cikk-cakkos vonalakat rajzoltak a papírszalagon, míg ha a ké­szülék nem volt áram alatt, ak­kor egyenes vonal keletkezett rajta. Később a szerkezetet a fel­találó úgy módosította, hogy az üresjáratkor ne írjon jeleket, csak bekapcsoláskor adja a hosszabb-rövidebb vonalakat. Morse találmányához jelkul­csot is összeállított (morse-abc). Az első Morse-rendszerű táv­íróvonal 1844-ben Washington és Baltimore között létesült, Magyarországon pedig 1847-ben Pozsony és Bécs kö­zött nyílt meg az első vonal. K.A. Morse távíró adó- és vevőberendezése. (Foto: Smithsonian Insti­tution, Washington) Kohász-farsang Hagyományos farsangi kon­certjét rendezte a minap a Ko­hász Fúvószenekar. Nagy szó: még él és működik üzemi mű­vészeti csoport. Ritka dolog. Az idősebb nemzedék képvi­seltette magát a Kohász Műve­lődési Házban, ahol nosztalgi­ázva gondoltak vissza a szá­mukra régi szép időkre. Most hálás közönségként tapsukkal tartják életben a kis csapatot. Mint mindig, ezúttal is Boros Sándor vezetésével muzsikált az együttes, aki hosszú évek óta stabil pontja a művészeti cso­portnak, és elsősorban ember­ségével tudja összetartani a gár­dát. Jól sikerült Erkel Ünnepi nyi- tány-a, majd az egy múlt szá­zadi francia szerző Mozart és Rossini zenéjéből táplálkozó nyitánya, melyet néhány Stra- uss-darab követett. Élvezetes volt a Császár-keringő, ám a Tavaszi hangok című mű - ta­lán a nem elég sikeres hangsze­relés miatt — kevésbé meggyő­zőnek bizonyult. Most hiányoz­tak a bravúros szólók s a far­sangi tréfák. A zenekar a film­zenéknél oldódott fel igazán. Ez „megy” neki a legjobban. indenképpen tiszteletre méltó amit ez a társulat tesz, hátha még egy kicsit „lezserebb”, fel- szabadultabb lenne! B.Á.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom