Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-05 / 55. szám
PPPAGE SALGOTARIAN Ausgabe LÁTÓHATÁR 4 HÍRLAP 1992. március 5., csütörtök A tűzoltók is emlékeznek Közelgő nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a Magyar Tűzoltószövetség elnöksége felhívást adott ki, amelyben a tűzoltókhoz fordul. A felhívás hangsúlyozza, hogy néhány éve még elképzelhetetlen volt leírni, hogy a magyar tűzoltók a dicső szabadságharcosokat, többek között a sárospataki, a debreceni diáktűzoltókat vallhatják elődeiknek. Azokat, akik a tűz elleni harcban egymást segítették, akik mentették az embertársaikat, azok tulajdonát és akik az első hívó szóra letették a tankönyveket, kisbotot és nagybotot, hogy tanáraikkal együtt fegyvert fogjanak a magyarságot megosztó, a Duna mellett élő népeket egymásnak uszító osztrák uralkodóház hatalma ellen. Mindig a legbátrabbak és tettrekészek álltak a tűzoltóegyletek élére és gyűjtötték maguk köré az önzetlenül másokért tenni akarókat. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István fiának, Széchenyi Ödönnek, a magyar tűzoltóság megalapítójának nagy álma , az egységes magyar tűzoltóság létrehozása a rendszerváltásban, a mai Magyarországon még várat magára. A Tűzoltószövetség hívja a a kollégákat, a tűzoltók barátait, hogy legyenek ott március 14-én 11 órakor a Kerepesi úti temetőben a volt sárospataki diák, Karsa Ferenc hadnagy kopjafájánál. Hozzák az egyesületek zászlait, hozzanak egy szál virágot, nemzetiszín szalagot, hogy együtt hajtsanak fejet a hősök előtt - így is megmutatva, hogy létezik a Magyar Tűzoltószövetség. Erre szokták mondani, hogy ha a fele igaz, akkor is vérlázító. Nem a rádió munkatársainak {Hegyi Imre riporternek és Ko- valik Márta szerkesztőnek) a szavahihetőségében kételkedek, a megszólaltatott szereplők túlozhattak esetleg mind a pro, mind a kontra oldalon. Rékai Gábor Kirakat-ának Cselédlépcsőn Európába alcímű epizódja egy mai(!) történetet jár körül dicséretes korrektséggel, mindenkit meghallgatva. Az, hogy a rádióhallgató kinek az oldalára áll e drámai végkifejletű konfliktusban: aligha lehet kétséges. S nem azért, mert esetleg fenntartásai, előítéletei lennének az újgazdag - sokszoros milliomos - Cegléd környéki vállalkozóval szemben, hanem azért, mert nem lehet közömbös egy ember tragédiája hallatán. A tanyára minden szerződés nélkül birkapásztornak, de valójában cselédnek szegődött 43 éves - ereje teljében lévő, mellesleg szakmunkás - férfi, egy négy gyermekes családapa mindkét(!) lábát amputálni kellett, mert lefagyott a mostoha munkakörülmények következtében. Most még gyógyászati segédeszközökre sem jogosult, mert a munkaadója nem fizette utána a társadalombiztosítási járulékot. Sőt a szerencsétlen nyomorékot a vállalkozó még fel is jelentette a bíróságon néhány birka „elbitangolásáért”. Ugyanakkor a felperes számlájára kifizetetlen munkabér, verőlegénynek alkalmazott kommandós csoport, villamos kerítés, emberkereskedelem jegyezhető fel, csak éppen nincs tanú, aki a törvény előtt is merné vállalni, annak elmondását, hogy mi is történik az újkori Csák Máté birtokán. „Korunk hőse” persze mindent tagad, mindent visszautasít és a vállalkozás szabadságára, fegyelmére hivatkozva büszkén vallja, hogy bezzeg az ő módszereivel nem jutott volna ide az ország gazdasága, ahol most van. S szavait megpecsételendő élettársa bemutatja a riporternek azt a kitüntetést, amelyet néhány héttel ezelőtt - nem tudni kitől- kapott a „sikeres üzletember”. Vajon mi lesz e rádióriport után, nyomán: a kiszolgáltatott, megfélemlített emberek elmondják-e végre az igazságot vagy folytatódik minden büntetlenül tovább!? * * * Szomorú aktualitása volt a TV2 vasárnap esti műsorváltozásának. Az eredetileg március 6-ára szánt Körül-belül című műsorban sugározták volna a Karinthy Ferenccel való beszélgetést, de az író február utolsó napján bekövetkezett halála módosította a programot. A hosszú ideje remeteséget vállalt író a Dunakanyar című darabjának újbóli bemutatása alkalmából Pécsi Ildikó kérésére mozdult ki otthonából. Ezt Jótékonysági hangverseny a művelődési központban Az „Egészséges Salgótarjánért” Szombaton este nagyjából félházas nézőtér előtt ült a József Attila Művelődési Központ színpadára a salgótarjáni szimfonikus zenekar, hogy a Kakuk József által tett alapítványhoz maga is hozzájáruljon. Nemes a cél, nemes a gesztus. Csak az emberben felvetődik a kérdés: épp e két „mostohagyermeknek” kell összefognia? A kultúra és az egészségügy: „vak vezet világtalant”? Mindenesetre a lelkes közönség egy kicsit adakozhatott a gyógyító munka javára, ugyanakkor gyönyörködhetett a komolyzene igazi slágereiben. Elsőnek Handel Tűzijáték szvitjéből hangzott fel az I. tétel, mely a trombitáknak jelent komoly erőpróbát. A barokk ünnepélyes csillogása után egy másfajta csillogás: Erkel Palo- tás-a következett. Szinte láttuk a nemesi párok finom lejtését, hallani véltük a sarkantyúk pengését. A műsor a továbbiakban is erősítette magyarságtudatunkat. Strauss Anna polká-ja után előbb Brahms 5. Magyar tánca csendült fel, majd még négy ízben magyar vonatkozású mű hangzott el. A sokak által megmosolygott Pizzicato polka következett, „mert hogy csak pengetni kell benne”... A közönség méltányolta a vonósok nagyfokú koncentrációját: itt született meg az első vastaps. Berlioz Rákóczi—induló-ja volt az est csúcspontja! Kiválóan összefogott, alaposan kidolgozott munka. A műsor második részében előbb Brahms 1. Magyar tánc-a csendült fel vérbő, dús hangzásban, majd egy lírai mű: Mascagni Intermezzo-ja a Parasztbecsület c. operából. Dvo- rák 8. Szláv tánc-a tovább emelte a hangulatot, amely ismét tetőzött Strauss Éljen a magyar! című darabjának előadásával, végül a szinte elmaradhatatlan Radeczky indulóval. Óriási siker! Tapsvihar. S a szimfonikus zenekar még egy magyar számot Brahms 6. Magyar táncá-t, is előadta, hogy büszke, emelt fővel távozhasson minden résztvevő, aki puszta jelenlétével vagy munkájával áldozott a kultúra és az egészségügy oltárán. Nagyszerű este volt! Köszönet érte Kakuk Józsefnek, - aki Patakiné Kerner Edit műsorközlő szavaival élve „igazi lokálpatrióta” Salgótarjánban,-köszönet a házigazda József Attila Művelődési Központnak, elismerés a szimfonikus zenekarnak, és nem utolsó sorban az együttest vezető karmesternek, Hord Gábornak! Boros Ágnes Hogyan adózzunk? Vámosi Nagy Szabolcs, az APEH főosztályvezetője ezúttal arra válaszol, hogy miként adózik, aki szellemi tevékenységből származó jövedelemből él? Szellemi tevékenységet folytat az a magánszemély, aki eredeti jogosultként - a származékos jogosult, pl. az örökös nem minősül ilyennek - találmány értékesítésből szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból, valamint egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységből szerez jövedelmet. A jövedelem kétféleképpen határozható meg, vagy 10 százalékos költséghányad érvényesítése mellett a bevétel 90 százaléka a jövedelem, vagy a bevételből az annak elérése érdekében közvetlenül felmerült, igazolt és törvény által elismert költségeket le kell vonni, s a különbözet a jövedelem. Mindkét számítási módnál az e tevékenységből származó jövedelem legfeljebb 100 ezer Ft-al csökkenthető. Nem illeti meg ez a kedvezmény azt, aki a szellemi munkát vállalkozói igazolvány alapján gyakorolja. Az átmeneti szabály szerint, ha az önálló tevékenységet végző magánszemély az 1991. december 31-éig írásba foglalt szerződéssel vállalt önálló szellemi tevékenységet ellenértékeként 1992. évben kap honoráriumot, úgy erre választhatja az 1991-ben érvényes diktált (35, 50, 60 %) jövedelem számítási módot. Viszont az 1992. évi tevékenység ellenértékéből származó jövedelmet csak az un. tételes költségelszámolással lehet megállapítani. Az önálló szellemi tevékenységből származó bevétellel szemben magasabb költség (veszteség) nem számolható el, kivéve az értékcsökkenési leírás összegét. A költség fajtákat nem határozza meg tételesen a törvény, általános szabály az, hogy költség az a kiadás, amely a bevételszerző tevékenységgel közvetlen összefüggésben merül fel, az adott tevékenység folytatása és kizárólag a bevétel megszerzése érdekében. A személyes kiadások nem minősülnek költségnek. Nem számolható el költségként a nem jövedelmező tevékenység kapcsán vagyontárgy, karbantartására fordított kiadás. Nem költség a hitel törlesztésére fordított összeg, a jogszabály megsértéséből keletkező befizetés - kivéve az önellenőrzési pótlékot -, a kötelezettség nélkül nyújtott ajándék, a befizetett nyugdíjjárulék, a földadó és a szja sem. Csütörtököt mondunk Mottó: „Minél távolibb a jövő, annál rózsásabbnak látszik.” (Murphy törvénykönyvéből) Ó, ha boldogult Alexander Petrovics ezt megérhette volna - de hát nem érte meg, nyugodjanak békében csontjai Barguzinban, Segesvárnál, vagy akárhol. Tudniillik személyesen ő írta még 1848 márciusában, hogy „Itt az idő most — vagy soha!” Neki aztán nem is kellett oly sokat várnia, lévén még meg sem száradt a tinta verssorain, ukmukfuk kitört a forradalom. Bezzeg nekünk mennyit kellett várni — ha nem is a forradalomra, de a BIE döntésére, mely hivatalossá tette: megnyertük a világkiállítást! Tehát itt az idő. Most. Vagy soha... Aki nem bízott a világkiállításokat szervező párizsi iroda ránk nézve kedvezői?) döntésében, az figyelmen kívül hagyott fontos tényeket. Például, hogy a párizsi irodához hazánkat erős kötelékek fűzik, ha másért nem, azért, mert ma párizsit eszik a fél Magyar Köztársaság. (A bácskai ugyan olcsóbban kapható, de Párizs ugye mégiscsak Nyugat, és legalább az illúzió legyen meg szegény tegnapról mára, máról holnapra élő nyugdíjasainknak- dolgozóinknak-tanulóink- nak-csecsemőinknek. Szóval szinte az egész országnak a csemegés pultoknál sorállás idején. Szóval, megnyertük hát. Törhetjük a fejünket, mi a frászt is mutogassunk az ide tóduló népeknek, kik csak úgy özönölnek majd, mint Dózsa György kószái. Csak nem rettenetes, vad dühvei. Mutogatni azt fogunk, már amennyire ismerem nyelvek iránti fogékonyságunkat. De mit? Hisz még egy valamire való Zétényi-Takács törvényt sem tudunk felmutatni. Ne csodálkozzanak: épp az alkotmánybírák állapították meg e törvénytervezetről, hogy valamire való. Tűzre. Mert szépen van ugyan megfogalmazva, csak szöges ellentétben áll hazánk alaptörvényével. Egyébként ez az egyetlen „ciki” benne, amiért e tervezet törvényes abortuszon esett át. Vagy mutogassuk a Parlamentet? Az épület ugyan állni fog, de ki tudja, kik üléseznek benne 1996-ban hétfőn-ked- den-szerdán, akik vállalják a csütörtököt mondást e napokon is? És vajon azok majd megértik-e az ülésteremben való jelenlét fontosságát? Belügyekért, tárca nélküliségért, a határainkon túl élő magyar kisebbségekért, hatalmas sikereket megért sportunkért (és újabban a titkárnők jogaiért) felelős, legsokoldalúbb miniszterünk a megmondhatója jövőnknek. Vagy ő sem. Rendezzük hát meg. Hogy miből, mi módon, kinek lesz ebből haszna, vagy lesz-e egyáltalán, az rejtély. Felvállaltuk, véghez fogjuk vinni. Ha minden igyekezetünk ellenére mégsem sikerül eldönteni, mit is mutogassunk az ide látogatóknak, majd eldöntik ők maguk, hogy mit nézzenek meg. Mivel még bizonytalanok a bérből-fize- tésből élők-vegetálók számára (is) a finanszírozás (szenvedő) alanyai, én leginkább külföldi szeretnék lenni. Mit bánnám akkor, hogy melyik ágazatba invesztálnak a sok lepusztult közül? Csak vágnám a centit, hány nap van 1996-ig. Úgyis sok most a baj ezen a golyóbison, ami okot ad a szomorkodásra. Ha mint külföldi levágnám az utolsó centit, felülnék az első gépre és ideutaznék. Vágynék egy kis kikapcsolódásra. Végre röhöghetnék egy jót. Balázs József Nyaralás falun használta ki Berkes Zsuzsa egy- most már tudjuk, hogy utolsó- interjú erejéig. Aki valaha is találkozott Karinthy Ferenccel, de legalábbis látta őt egy filmhíradó, vagy egy televíziós szereplés formájában, most igencsak elcsodálkozhatott. Nem azon, hogy ő is megöregedett 71 éves korára, hanem azon a változáson, ami a kedélyében, közismerten dinamikus alkatában, temperamentumában bekövetkezett. Életkedvét elvesztett, szomorú, depressziós ember benyomását keltette. S az is volt: végletekig elkeseredett. Lelke mélyéig bántotta, hogy a tönk szélére jutottak a „klasz- szikus” irodalmi kiadók, megszűntek folyóiratok, szétzilálódott az irodalmi élet. A riporter konok kérdéseire, hogy miért nem ír, ugyancsak következetesen válaszolt: nincs kinek, nem érzi, hogy bárkinek is szüksége lenne ma a szépirodalomra, vagy konkrétan az ő mondandójára. Inkább olvas, újraolvassa az általa nagy írónak tartott - de szinte már elfelejtett - Nagy Lajost, Móriczot, Jókait, a magyar literatúra örök értékeit. Nem panaszkodott valójában, mégis döbbenetes volt hallani, amint egy (Kossuth-díjas, ha egyáltalán e cím még számít valamit) író számot vetett életével, jelenlegi helyzetével, s mintegy „leírta” magát. Pedig nem csekély az életmű, amit hátrahagyott, nem akármilyen teljesítmény, ahová zseniális tehetségű apja örökségével küszködve eljutott. Véleményem szerint - bár ez természetesen szubjektív - kevesen művelték olyan pallérozottan csodaszép nemzeti nyelvünket, mint éppen a Gellérthegyi álmok szerzője.- csongrádyDíj nyertes iskolák A balassagyarmati Kerseke- delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőnek 450 ezer forintot, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kerse- kedelmi Szakközépiskolának 300 ezer forintot ítélt a „Budapest Bank Rt. az oktatásért és a magyar pénzügyi kultúráért” Alapítvány kuratóriuma. A bizottságnak közel 1400 pályázó közül kellett kiválasztani azt a tizennégyet, amelyet támogatott a bank. A balassagyarmati iskola a pénzből a nyelvi laboratórium komputeres vezérlését szeretnék kialakítani, a salgótarjáni intézményben elsősorban a pénzügyi, banki szoftverek iskolai adaptálásának kidolgozását támogatják az összegből. A falusi turizmus népszerűsítésére Nyaralás falun, tanyán címmel pályázatot hirdet a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége, 6-18 éves gyermekek részére. Az A-kategóriában pályázóknak egy létező vagy képzelt barátnak írt levélben falusi, tanyasi nyaraláshoz kell kedvet csinálni a környezet bemutatásával. Beküldési határidő: május 15-e. A másik kategória témája szintén a falusi, tanyai nyaralás. Ebben személyes élményeket várnak olyan gyerekektől, akik idehaza vagy külföldön pihentek. Határidő: szept.l5-e. Plusz jutalompontot kapnak azok, akik olyan érdekességekről írnak, amelyek az útikönyvekben nem szerepelnek. Végre az iskolában tanulnak —TTT A mátramindszenti kisdiákok korábban a művelődési házban tanultak. Az önkormányzat pályázaton nyert pénze részben fedezte az iskola építési költségeit, de jelentős volt jelentős volt a társadalmi segítség is. Gyurkó Péter felvétele a második osztályban készült.
