Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28-29 / 75. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. március 28-29,., szombat-vasárnap NÓGRÁDI, HÍRLAP Meg kell menteni a szfinxet! Kairóban nemzetközi konferenciát tartottak az egyiptomi Szfinx megmentésére. A találkozón Amerika, Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztria és Svájc szakemberei tanácskoztak arról, hogyan védhető meg a további eróziós ártalmaktól a 4600 éves mészkőszobor, melyet két évvel ezelőtt nagy elővigyázatossággal restauráltak. Ugyanis a piramisok lábánál épített Szfinxet a pusztulás fenyegeti: környezetkárosító mérgek, a többmilliós Kairó levegője és a tömegtúrizmus együtt veszélyezteti az egyedülálló műemléket. A Szfinx jól átélte az évezredeket, mert a sivatagi homok betemette, mintegy konzerválta. De több mint 100 éve, az ásatások kezdete óta ez a mitikus mesebeli lény sok fejtörést okoz a kutatóknak. A Szfinx ugyanis nemcsak a környezet különböző károsító hatásainak van kitéve, hanem hibás restaurálási kísérleteknek is. így húsz évvel ezelőtt egy tudós például olyan vegyszerrel vonta be, amelynek a követ keményítenie kellett volna. Valóság viszont, hogy a mészkő több rétege levált. Érthető tehát az egyiptomiak óvatossága az újabb csodaszerek és csodamódszerek iránt. Az ózonveszély tovább növekszik Dr. Reinhard Zellner professzor nem bizakodó. „A veszély tovább növekszik” — mondja a német kutatási minisztérium ózonkutatási koordinátora. - „Ha tovább folytatódik az ózon csökkenése, a nyári hónapokban el kell bújnunk a nap elöl.” Ma már tudjuk, hogy a fluor—klór-szénhidrogén az ózon első számú gyilkosa. Olyan anyag, amely évtizedekig a vegyészek álma volt, mert nem mérgező, nehezen ég, ideális hajtógáz és hűtőanyag. Ezért mindenütt megtalálható: sprayekben, műanyag habokban, szigetelőanyagokban, hűtőszekrényekben, klímaberendezésekben. A vegyészek álmából rémálom lett! Kiderült, hogy a sztratoszférába érve, az agresszív klóratomok falán- kan rárontanak az ózon molekulákra. Egyetlen klóratom 10.000 ózonmolekulát semmisít meg. Nyári védőpajzsunkon így lyukak keletkeznek. Ki a felelős? Vajon Thomas Midrgrey, aki ezt az anyagot 1928-ban feltalálta? Vagy a vegyipar? Már Bush elnök is aggódik és elrendelte, hogy 1995 végéig az USA-ban meg kell szüntetni az ózonra ártalmas anyagok gyártását Ökológiai katasztrófa A nagyfokú szennyeződés miatt lehetetlenné vált a halászat a Feketetenger négyezer kilométeres hosszúságú partszakaszán. A medúzák egyes példányainak súlya már eléri a 30 fontot (13,5 kilogramm). Megállapították, hogy a kétségbeejtő állapot a szennyeződés mellett a túlzott halászatra, valamint a tengeri állatok tápanyagkészletének megbomlására vezethető visz- sza. A Fekete-tengerbe több, mint 60 folyó hordja a szemetet és a szennyvizet, többek között sok tonna olajat, foszfátot, nitrátot. „Tevékenyen közreműködnek” az ott közlekedő hajók és a part menti települések szennyvízkibocsátói is. Több ezer évig laktak itt a ma csak hébe-hóba látható delfinek. Meddig marad a háromdimenziós „arc”? A Mars közel másfél évszázada izgatja az emberek fantáziáját. Régi korok és napjaink emberei egyaránt részesei lehetnek mesterségesnek látszó alakzatok felfedezésének ezen égitest felszínén. A Mars kutatásának klasszikus korszaka 1877-ben kezdődött, amikor a hírneves olasz csillagász, Schiaparelli először észlelte bolygó- szomszédunk felszínén a hosz- szú, egyenes vonalú, csatorna- szerű képződményeket. A felfedezés nagy feltűnést keltett, amit még izgalmasabbá tettek a hozzájuk fűzött fantasztikus következtetések. Hamarosan elterjedt az a feltevés, hogy e csatornaszerű képződmények a vízben szegény Mars vízelosztó létesítményei, amelyeket csak fejlett technikával rendelkező, értelmes lények építhettek. Ezek szerint a csatornák arra szolgáltak, hogy a sarki pólusok, a jégsapkák vidékéről vizet szállítsanak a déli száraz és aszályos területekre. Tehát a kultúra magas fokán álló, eszes lény megoldotta a Mars vízellátásnak problémáját. A csatornák feltűnő nagy szélességét azzal magyarázták, hogy a távcsövön látható vonalak tulajdonképpen széles vegetációs övék, amely közepén láthatatlanul ott húzódik a keskeny vízszállító csatorna. A fantáziálgatásokkal együtt indult el a marsbéli élet tudományos kutatása is. Percial Lowell Arizonában a Mars-kutatás céljaira csillagvizsgálót építtetett, ahonnan a bolygó földközelsége alkalmával több száz csatorna rajzát készítette el. Az arizonai Flagstaff rendkívül jó megfigyelőhelynek bizonyult. Az észleléseket itt nem zavarták a felhők, a fények. Lowell — olasz tudóstársához hasonlóan - vázlatot készített a Mars felszín jellemzőiről, különösen az őt annyira elbűvölő „csatornákról”. Személyes feljegyzéseiben így ír a látottakról: „Fényes és sötét területek, leheletfinom sarki hósapkák és csatornák, sok-sok csatorna." Lowell úgy vélte, hogy a hatalmas öntözőcsatoma-rendszert lát, ami az olvadó sarki jégtakaró vizét viszio el az egyenlítői területekre. Mélységesen hitt abban, hogy a bolygót nálunk idősebb és értelmesebb faj lakja. Ő dolgozta ki a marsi életre vonatkozó legrészletesebb megfigyeléseket, s a Marsnak egy életre szerelmese lett. Kutatásai nyilvánosságra hozatala után valóságos „marsmánia” söpört végig Amerikán. A Lowell eszméivel kapcsolatos legélesebb kritika egészen váratlanul jött. Alfred Russel biológus azt állította, hogy a Mars légköre túl hideg és ritka ahhoz, hogy a bolygó felszínén víz létezhessen, s mielőbb azt a következtetést vonta le: csak egy őrültekből álló faj építene csatornát ilyen körülmények között. amely az északi szélesség 40. és a nyugati hosszúság 10 fokán fekszik, egy emberi fejre emlékeztet. Mindez a sima térszínből emelkedik ki, s méretei megdöbbentőek: az arc magassága másfél kilométer, szélessége körülbelül egy kilométer. A felfedezés dr. Tobias Owen nevéhez fűződik, aki már - röviddel a felfedezést követően - számítógépes program segítségével igyekezett az alakzat mesterséges voltát igazolni. Vizsgálatai közben egyre több emberi Számítógéppel előállított kép, amely különleges nézőpontból ábrázolja az arcot Több mint száz évet kellett arra várni, hogy - a távcsövek tökéletesedésével és az asztro- fotózás elterjedésével- kimutathassák: a marsi csatornák csak optikai csalódás termékei. A Viking-1 és a Viking-2 szondák 1976. nyarán álltak Mars körüli pályára, és megkezdték a bolygó fényképezését. A szondák képei egyértelműen mutatják, hogy mesterséges, csatornaszerű képződmények nin- csennek a bolygó felszínén. Ugyanakkor a Mars Cydonia nevű térségéről készült felvételeken valami újszerű, mesterségesnek látszó képződményre bukkantak. A furcsa alakzat, archoz hasonlatos képződményt fedezett fel, amelyek csak egyes felszíni részletek számítógépes megerősítésével váltak láthatóvá. Azóta is több tudományos vizsgálatnak vetették alá ezt az arcot. A kutatásokat segítették a modem technikai eljárások, s utóbbiak közül is legérdekesebb az úgynevezett képanalízis módszere. Ennek lényege az, hogy az ember alkotta mesterséges építmények szerkezete, térbeli elrendeződése eltér a környezetétől. Ilyen létesítmények lehetnek az épületek, a járművek, a vasút- és útvonalak, a repülőterek. Mindezekre jellemző a sima egyenletes felszín, a határozott, éles határvonalak, valamint a környezettől jól elváló színek. Az eljárás során ezeknek a részleteknek a jelenlétét keresték az említett Cydi- nia nevű területen. A vizsgálat során az arc mesterséges eredetűnek bizonyult, de ugyanilyen minősítést kaptak a már régebben felfedezett „város romjai” és a szabályos ötszögletű „piramisok”. Ennek ellenére a csillagászok többsége erős kételkedéssel fogadja a mesterséges eredetet bizonygató állításokat, pedig vannak más tények is, amelyek az előbbiek mellett szóltak. Az arcot a Viking szonda mindig azonos szögből a felszínre merőleges optikai tengelyű kamerával fényképezte, de más és más napállás mellett. Az így készült képek birtokában a kutatók ki tudták mutatni, hogy az arc nem csupán két dimenzióban létezik, hanem háromdimenziós térbeli képződmény. A bonyolult számítógépes eljárás során a felvételeket digitális jelekké alakítva számítógépbe táplálták, majd minden képpontról megvizsgálták az arcról visszavert fény erősségét. Mindebből az adott felszíni részletre és a megfigyelő optika által bezárt szögre következtettek. így sikerült megkapni az alakzat háromdimenziós képét „modelljét”. Számítógépes módszerek segítségével sikerült még előállítani az alakzat különböző vetületeit is. A marsbéli arccal kapcsolatos viták még ma sem csitultak el teljesen. Egyes kutatók a fentebb leírt számötógépes vizsgálatokat meggyőző bizonyítéknak tekintik, s vannak olyanok, akik ezt nem fogadják el. Számukra csupán csak egy puszta tény marad: bolygószomszédunk felszínén létezik egy emberarcra emlékeztető képződmény. A megoldást a várhatóan az ez évben induló Mars Observer nevű szondák képeitől várják. Talán ha nagyobb felbontásban vizsgálják a felszínt, akkor eltűnik az „arc” - mint ahogyan Schiaparelli és lowell csatornái-, s a felvételek nem mutatnak semmi egyebet, mint finom marsi homokból összeálló szelíd lankákat. De az is lehet, hogy a felettébb izgalmas kérdésre a választ majd a bolygóra leszálló űrhajósok adhatják meg. V.Tana Judit Stephen Hawking „tízparancsolata” „Ne töprengj a jövőn!” Stephen W. Hawking 50 éves fizikus élete csupa nehézség: teát csak úgy tud inni, ha egy nővér tartja a csészét, ő maga pedig megtámasztja a fejét. A haja kusza, a szája széle legörbül, a szeme fáradt. Nem egy épületes látvány. Betegsége tolószékhez köti, s csak komputer segítségével tud érintkezni a külvilággal: egy szintetizátor alakítja át azokat a mondatokat, amelyeket Hawking a képernyőn megfogalmaz. Stephen betegségének hivatalos megjelölése: amyotropikus laterálszklerózis. Kézremegéssel és gyengeséggel kezdődött, majd nem tudott beszélni, s egyre inkább leépültek az idegsejtek a gerincben és az agyban, aminek következtében izomsorvadás lépet fel. Az orvosok véleménye szerint Hawking már régen meghalt volna, ha... Mi ez a „ha”, mi ad erőt neki az élethez? Titkát „tízparancsolatban” fogalmazta meg. /TNMindegy, milyen rosszul megy sorod, a leg- vA/fontosabb, hogy soha ne add fel! (Bármi a következménye.) Ismerd fel: az élet nem igazságos. (Hawking 21 éves korában betegedett meg.) Soha ne tedd fel a kérdést: miért éppen velem kellett ennek megtörténnie? („Vannak, akiknek még rosszabbul megy a soruk, mint nekem”.) A szakadék szélén is meg lehet valamiben kapaszkodni (és közben úgy „mosolyogni, hogy megvilágosodjék az egész univerzum” - mondta az életrajzírónak.) Ha halálos beteg vagy, akkor se feledkezz meg arról, ami nagyon fontos az életedben. (Mondjuk szeretni egy embert: Hawking betegsége kitörése után vette el felségül Jane Wilde-ot, aki akkor került ki a főiskoláról.) Az egészség több mint testi állapot. (A szellem és a lélek a meghatározó: sérült emberek is lehetnek egészségesek.) Hozd ki mindenből a legtöbbet! (A legmerészebb dolgoktól sem szabad visszariadni, és nem lehet engedményeket tenni a betegségnek.) Ne töprengj a jövőn! (Élvezz minden egyes napot, és törd a fejed, mivel töltheted el jól az estéidet.) A segítséget ne csak elfogadd, hanem segíts te is magadon! (Mutasd meg másoknak, hogy sok mindenre vagy egyedül is képes.) Ne keseregj azon, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tehetsz meg. (Amit viszont meg tudsz csinálni, azt örömmel tedd.) • • On merre dönti a betűket? Érdekességek a grafológia műhelyéből A címadó kérdésre - egy-egy kézírásos följegyzés, pársoros levélrészlet segítségével - könnyen és egyszerűen megadható a válasz, amely némi támpontot, segítséget ad a „szerző” néhány személyiségjegyének, tulajdonságának megismeréséhez. Az írás balról jobbra, fel és lefelé haladó mozgás, míg a jobbra dűlő íráskép kialakításakor szabadabb, a balra hajló vonalak írásakor lassúbb, kötöttebb a kéz mozgása. A grafológia szerint a függőleges tengelyű - a sor irányával derékszöget bezáró - íráskép az olyan embereket jellemzi, akik az átlagosnál nagyobb önfegyelemmel, akaraterővel rendelkeznek. Akik így írnak, minden helyzetben képesek uralkodni önmagukon és érzelmeiken. Aki viszont a betűk tengelyét balra dönti, az a saját egyéni érdekeit igencsak következetesen igyekszik érvényesíteni, nem, vagy csak nehezen hajlik mások véleményének elfogadására, s többnyire visszahúzódó, a társaságtól elforduló típus. A jobbra dőlő írás tulajdonosai általában inkább az érzelmekre, semmint a racionális érvekre hallgatnak, a náluk érzelmi tényezőknek elsőbbségük van az akarati tényezőkkel szemben. A külvilággal, környezetükkel viszonylag könnyen, gyorsan teremtenek kapcsolatot, viszont értékítéleteikből olykor hiányzik a körültekintő mérlegelés és józan megfontolás. S még néhány következtetés a betűk dőlésének irányából:- a mérsékelten döntött íráskép természetességről, kiegyensúlyozottságról árulkodik;- az azonos dőlésszög kialakult, határozott, a külső hatásoktól önmagát függetleníteni tudó egyéniségre vall;- a hol erre, hol arra „imbolygó” betűk írója változékony hangulatú, ingadozó, befolyásolható ember;- ha egy-egy szón belül is változik a dőlésszög, olyan személyről van szó, aki több-kevesebb határozottsággal teszi a dolgát;- ha az álló betűvel kezdett szó végén már jobbra dőlnek a betűk - az illető engedékeny, elhatározásaitól eltéríthető;- ha az álló betűs szókezdést balra dőlő betűk zárják, határozott, elgondolásai mellett kitartó, érzelmeiben mérsékelt emberrel van dolgunk.
