Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
Franciaországi helyhatósági választások A szocialisták nagy veresége Alaposan átrajzolták Francia- ország politikai térképét a vasárnap megtartott helyhatósági választások, s nem csupán azzal, hogy a kormányzó szocialista párt igen súlyos szavazatveszteséget szenvedett, szavazóinak mintegy harmada másokra szavazott. A nagy tanulság az, hogy ezek az elvesztett szavazatok nem a hagyományos ellenzék, a parlamenti mérsékelt jobboldal táborát gyarapították, hanem jórészt az „alternatív” pártokét, elsősorban a környezetvédőket. Az eddigi „kétpárti” parlamentarizmusnak, a baloldal és a jobboldal versenyének, legalábbis ezen a vasárnapon, vége szakadt s új erők jelentkeztek politikai porondon. Ha ez előrejelzésnek számít a jövő évi parlamenti választásokra, márpedig joggal tartható annak, akkor egy év múlva a franciáknak merőben új összetételű nemzetgyűléssel kell számolni- ok, attól függően, hogy megmarad-e a jelenlegi többségi választási rendszer, vagy a kormányon lévő szocialista pártnak, a súlyos vereség elkerülésére, sikerül-e keresztülvinnie az arányos képviseleti rendszer újbóli bevezetését. A szocialisták most évtizedek óta a leggyengébben szerepeltek, a regionális választásokon csak mintegy 18 százalékot tudtak szerezni, s a „hagyományos” baloldal : a szocialisták, kommunisták és az úgynevezett elnöki többség, a Mitterrand politikáját támogató erők együttvéve is csak 28 százalék körüli erőt jelentenek. A két nagy jobboldali párt viszont nem tudott ebből az elégedetlenségből igazi hasznot húzni, szavazatarányuk a különböző, őket támogató jobboldali csoportokkal együtt megmaradt a 37 százaléknál, s ez kevesebb, mint a legutóbbi hasonló választáson. A szocialisták nagyarányú és a mérsékelt jobboldal jóval kisebb visszaeséséből elsősorban a környezetvédők húztak hasznot: a két „Zöld” párt együttvéve a szavazatok csaknem 15 százalékát tudta megszerezni, jóval többet, mint korábban. Ám a gond az, hogy nem egy, hanem két, egymással is vitatkozó párt van. (MTI) Iliescu román trónkövetelőt fogadott Nem tudjuk igazán, mit csinálnak a titkosszolgálatok (Folytatás az 1. oldalról) — Ez bizonyára másutt is így van — a világon mindenütt folytatnak nemzetbiztonsági tevékenységet. Bár, ha elméleti oldalról nézem, nem vagyok biztos abban, hogy szükség van rá. — Ügy véli, hogy minél „titkosabb” valami, annál fontosabbnak látszik? — Nem erre gondolok. Hanem arra, hogy többek szerint a titkosszolgálati tevékenységre úgy általában szükség van. Erre reflektálva, egyéni véleményként mondom — a fenntartásukat indokló számos érvet elfogadva —, hogy nem biztos... További vitakérdés, hogy milyen méretű legyen és mire teijedjen ki e szolgálatok tevékenysége. Megjegyzem, hogy ezt a parlamenti bizottságnak tudnia kellene. Ebben a vonatkozásban rossz a lelkiismeretem: nem igazán tudjuk, hogy mit csinálnak a szolgálatok — noha beszámolnak róla. — Tudják ellenőrizni, hogy miről nem számolnak be? — Nem, hiszen nyilvános tevékenységet nem végeznek. Kénytelenek vagyunk elhinni, hogy csak azt csinálják, amiről beszámolnak. De gondolom, a kormány folyamatosan ellenőrzi munkájukat. A nemzetbiztonsági bizottság jogállása jelenleg tisztázatlan. Nem egészen világos, hogy jogosultak vagyunk-e minden olyan információra, ami birtokukban van. — Törvényi szabályozás kellene? — Igen, de nem biztos, hogy minden egyes mozzanat törvényt igényel. A nemzetbiztonsági törvény egy tervezete egyébként már régen elkészült. Gálszécsy úr — nagyon helyesen — úgy gondolta, hogy az egyeztetést a nemzetbiztonsági bizottságban kellene elkezdeni, hogy a Parlament plenáris ülésére már a pártok konszenzusán alapuló tervezet kerüljön. Ez a munka azonban még nem kezdődött meg. — Megteremthető a konszenzus? — Nagy kérdés, mert a pártok között elég jelentős vélemény- különbségek vannak. De valójában a nézetek még nem konfrontálódtak. — Ki lesz Gálszécsy miniszter utóda? — Még nem tudjuk, amint azt sem, hogy a kormány igényli-e majd a bizottságon belüli egyeztető munkát, vagy más fórumokon egyeztet majd. — On szerint politikus vagy hivatali tisztségviselő kívánatos ebbe a bársonyszékbe? — Gálszécsy úrnak igaza van abban, hogy a miniszter a kormány tagja, azaz politikus — vélhetően tehát politikus lesz az új miniszter. Bízom abban, hogy a bizottsági munkában nem a világnézeti konfrontációt keresi majd. Lengyel János Ferenczy-Europress Az öbölbe zuhant Súlyos szerencsétlenség történt vasárnap este New York La Guardia repülőterén: egy Clevelandbe tartó utasszállító repülőgép — fedélzetén 47 utassal és 4 fős személyzettel — felszállás közben kigyulladt, majd a kifutópályán túlrepülve egy öböl vizébe zuhant. A szerencsétlenségben legalább húszán vesztették életüket, az élve kimentettek száma 28, s közülük öten kritikus állapotban vannak. A A La Guardia repülőteret — New York második számú, kizárólag belföldi járatok által használt repülőterét — a hatóságok lezárták. A kínai „Bős—Nagymaros” Tizennyolc évig építik A gát háborúban könnyű célpont lehet, s tengerré változtatná a Jangce völgyét A kínai kormány szombaton benyújtotta a maga „Bős-Nagymarosának” tervezetét a parlamentben, és az Országos Népi Gyűlés minden bizonnyal el is fogadja azt a mostani ülésszakán. A méreteket tekintve erőltetettnek tűnhet a tervezett jangcei erőműhöz hasonlítani Bős-Nagymarost, hiszen Kínában a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítményét akarják megépíteni. Mindenképpen helytálló viszont a párhuzam abban a tekintetben, hogy a Jangce hármas szorosába tervezett óriás gát is az ország egyik legfestőibb táját csúfítaná el, s abban is, hogy a létesítmény súlyos károkat tenne a természeti környezetben, de főleg abban, hogy a terv igenlése vagy tagadása az idők során szakmai kérdésből politikai üggyé vált. Fegyveres incidensek Hétfőre virradóra több helyen is fegyveres összetűzések voltak Horvátországban és Bosznia- Hercegovinában. A kelet-boszniai Gorazdében nem hivatalos források szerint többen megsebesültek. Kelet-Szlavóniában Vinkovcit és a környező településeket lőtte a jugoszláv hadsereg nehéztüzérsége. Fegyveres incidensek történtek az eszéki, a gospici és a károlyvárosi frontszakaszon, valamint Zára körzetében is. A horvát rádió híradása szerint a jugoszláv hadsereg hétfőn kora délután ismét tüzérségi tűz alá vette Eszéket. Tatárföld a függetlenség mellett Tatárföldön a szavazásra jogosult lakosság 81,6 százaléka vett részt a szombati referendumon és közülük 61,4 százalék szavazott igennel a tatár szuverenitás megerősítésére — közölte tegnapi sajtóértekezletén rész- eredmények alapján Mirtimer Sajmijev. A tatár elnök szerint a soron következő feladat, hogy Oroszországgal megkössék a jogkörök megosztásának elveit rögzítő szerződést, amely akár még az április elejére tervezett al- kotmányozó népképviselő kongresszusig megszülethet. Honecker ügyében Roberto Cifuentes chilei rendkívüli nagykövet tegnap Bonnba érkezett, hogy a német hatóságokkal a Honecker-ügy megoldásáról tárgyaljon. A német külügyminisztérium bejelentése szerint Cifuentes — Patricio Ayl- win chilei elnök külpolitikai tanácsadója — kedden Dieter Krupp államtitkárral tárgyal majd. Cifuentes érkezése előtt Moszkvában járt, s kollégája, James Holger Blair, az ügyben eljáró chilei különmegbízott továbbra is az orosz fővárosban keresi a megoldás lehetőségét. Ausztria-lottó A 12. heti Ausztria-lottó nyerőszámai: 6, 13, 24, 28, 31, 42, a pótszám 2. A Jokerszám: 550642 A Lottó Unió tájékoztatása szerint a nyeremények: a 10 db 6 talá- latos szelvényre 1 379 755 schillin- get, a 25 db 5 plusz 1 találatosra 183 967, az 5 találatosra 9702, a 4 találatosra 382, a 3 találatosra 31, a 4 darab telitalálatos joker-szelvényre 3 083 722 schillinget fizetnek. A mai kétmillió német népcsoport a legújabb statisztika szerint a volt Szovjetunió mintegy 100 etnikuma között a 14. helyet foglalja el, és jelenleg elsősorban Kazahsztánban, valamint Szibériában él. 1987-ben 15 ezer, 1988-ban 30 ezer és 1990-ben már 147 ezer volt a Németországba visszatelepültek száma. Jelcin a minap újságírókkal érzékeltette: e kényes ügyben többszörös nyomás nehezedik rá. Az egyesült Németország anyagi segítséget ajánlott fel, ha segíti a németek (az 1979-es népszámlálás szerint az akkor 1,9 milliós csoport 80 százaléka írta be anyanyelvének a németet!) visszatérését a Volgához. Ez az erem egyik oldala. A másik viszont az, hogy Jelcinnek számolnia kell az erősödő orosz nacionalizmus közegében a németek helyére telepített oroszok kemény ellenállásával. Ugyanakkor Bonn jóindulatáért (is) csatáznia kell Kravcsuk ukrán elnökkel, aki máris termékeny területeket ajánlott fel országában a Távol-Keletről visszatérni kívánó német telepeseknek. Úgy tűnik, hogy egy hosszú történelmi kálvária újabb stációja következhet. A régiek története dióhéjban a következő: 1763. Az anhalti hercegnőből lett Nagy Katalin cárnő ukáza német honfitársai betelepítéséről, elsősorban a franciák által akkor fenyegetett Pfalzból és Hessenből. 1768. Már 8000 német család él a Volgánál. I. Sándor idején érkezik a következő hullám, majd a harmadik Volhiniából és Dél-Németországból, most már Ion Iliescu román államfő a hét végén fogadta Pál herceget, a két román trónkövetelő egyikét — jelentette hétfőn a Tanjug jugoszláv hírügynökség. A Hohenzollern családból származó Pál herceg az egykori román királyi család első tagja, aki 1947, a kommunista hatalomátvétel óta találkozott román államfővel. A Hohenzollern család 1866-tól 1947-ig uralkodott Romániában. Pál unokája II. Károly román királynak, aki 1940-ig uralkodott, amikor is fia, Mihály követte őt egészen 1947-ig, aki szintén igényt tart a trónra. A herceg most azért érkezett Romániába, hogy megszerezze a román állampolgárságot és az egyéb polgári jogok elismertetését. Mint mondotta, nem kíván nemcsak a Volgához, hanem a Fekete-tengerpartjára is. A negyedik hullám a balti németeké, akik a cári birodalom számos vezető posztját megszerezték. Sokáig viszonylag háborítatlanul virulnak a német kolóniák. Az erőszakos „visszaoroszosí- tás” első szakasza a 19. században kezdődik, és az első világháború idején éri el eddigi tetőpontját. A Kerenszkij-kormány kétmillió németet akar a Baltikumba telepíteni, de már nincs rá ideje. 1918. A bolsevikok deklarálják „a volgai németek kommunáját”, 1924-ben „a Volga menti németek autonóm köztársaságát”. A telepeseket megtizedeli a kolhozosítás rémálma, éhínség pusztít a gazdag Volga-vidéken. A szorgalom ezután is csodát teremt, némi konszolidáció következik — az új stációig, a hitleri támadásig. 1941. augusztus 28. Sztálin dekrétuma alapján 650 ezer volgai németet deportálnak Novo- szibirszk, Omszk, az Altáj térségébe, a kazah pusztákra. Az elhurcolt népek 1957-es hruscsovi rehabilitációja a németekre nem vonatkozik — őket csak 1964- ben mentik fel „kollektív bűnösségük” vádjától. A többi néma csend. Mostanáig. Lesz-e visszatérés a széljárta sztyeppékról? Lesznek-e újra német kolóniák a hömpölygő Volga mentén? Vagy esetleg másutt (is) a volt Szovjetunió területén? Mostanában például egyre több német nemzetiségű FÁK-polgár tűnik fel a Balti-tenger partján fekvő orosz Kalinyingrád környékén — amely egy történelmi korszakkal korábban a Königsberg nevet viselte. (Ferenczy-Europress) részt venni a politikai életben, de az a célja, hogy javítsa hazájának „image”-ét külföldön. Bukaresti megfigyelők szerint Iliescu elnök azért volt hajlandó találkozni Pál herceggel, mert a román vezetés úgy találja, hogy Pált nem érdekli a trón, ellenben mint sikeres üzletember, nagyszámú összeköttetései révén hasznára lehet Romániának. Ennek ellenére Romániában erősödik a mozgalom a monarchia visszaállításáért és Mihály király visszatéréséért a trónra. Á „Május 10-e Királyi Platform”, amely 10 pártot és szervezetet tömörít, s amely az erdélyi Kolozsvárott (Cluj-Napoca) alakult, a monarchia helyreállításában látja a jelenlegi válság megoldásának lehetőségét. (MTI) Megmérgezik a tejet Dél-Tirol (Alto Adige) lakosságát újabban a „DIA” (Difesa Italiani Alto Adige — Olasz védelem Alto Adigénak) elnevezésű terrorszervezet tartja rettegésben. A szervezet nevében ismeretlen telefonálók közölték a bolzanói (bozeni) olasz lapok szerkesztőségével, hogy megmérgezik a szupermarketekben árusított tejet, és általában is az Olaszországhoz tartozó tartomány gazdaságának tönkretételét tűzték ki célul. Az első merényletet a „DIA” egy kanyargós hegyi autóúton követte el — ismeretlen tettesek olajat öntöttek az autópályára. A rendőrség és a tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően azonban szerencsére nem történt katasztrófa. Az olasz carabinierik és a „Di- gos” titkosszolgálat kiterjedt nyomozása hétfőig még nem hozott eredményt. A „DIA” nem az első olasz tenorszervezet, amely Alto Adige tartományban tevékenykedik. Már a ’80-as években hallatott magáról a „MIA” (Movimento Italiani Adige — Olaszok Mozgalma Alto Adigéban) és az „API” (Associazione Protezione Italiana — Egyesülés az Olaszok Védelmére). Ez a két szervezet mintegy 20 merénylet elkövetését vállalta magára a tartományban — többek közt nagy mennyiségű almát mérgeztek meg 1981- ben és — szerencsére sikertelen — merényletet követtek el 1988. augusztusban egy drótkötélpálya ellen. A „MLA” 1979-ben hallatott magáról először — röplapokon kilátásba helyezte a dél- tiroliak „kiirtását”. (Az APA alapján) A helsinki 48-ak Csaknem két évtizede már, hogy a 33 európai és két észak-amerikai állam vezetője kézjegyével látta el az európai biztonsági folyamatban azóta is sarkkőnek számító helsinki alapokmányt. Korábbi belgrádi, madridi és bécsi értekezletek után most a finn fővárosban tartanak úgynevezett utókonferenciát, ahol a résztvevők áttekinthetik, miként alakul a politikai és a katonai helyzet, a gazdasági együttműködés és az emberi jogok állása kontinensünkön. Harmincötökből negyven- nyolcak? A mostani helsinki tanácskozás első, szembeötlő jellemzője valóban a létszám- bővülés; a nagy kelet-európai földindulás után újabb és újabb tagok csatlakoztak a helsinki folyamathoz. Vajon nem teszi-e szinte lehetetlenné e hirtelen felduzzadás az amúgy is oly nehezen elérhető konszenzus kimunkálását? Miként birkóznak meg az EBEÉ fórumán például a jugoszláviai válsággal, azzal az elhúzódó véres krízissel, amelyben az EGK minden közvetítő kísérlete csődöt mondott? S mi lesz a polgárháborús kaukázusi régióval? Hogyan találja meg helyét az EBEÉ mechanizmusában az immár Közép-európai Kezdeményezéssé átalakult Hexagonále, amelyben hazánk is aktív szerepet vállal? A három hónaposra tervezett helsinki utókonferencia választ adhat ezekre a kérdésekre, s megmutathatja, milyen a kontinentális együttműködés jövője most, amikor elmúlt Európa merev ketté- osztottsága. Kiderül, képesek-e napjaink politikusai olyan diplomáciai sikert elérni, mint elődeik 1975-ben a záródokumentum kidolgozásával? (FEB) A beterjesztett elképzelés szerint 185 méter magas betonfallal rekesztik el a Jangcét Vuhan és Csungking között a hármas szorosban. A fal mögött keletkező víztározó mintegy 34 ezer hektár termőföldet és rengeteg falut borít el. (Több mint egymillió embert kell az elárasztandó területről máshova telepíteni.) A víztározó 600 kilométer hosszú és átlagosan 1,8 kilométer széles lesz, a víztükör kiterjedése Budapest területének körülbelül a kétszeresét teszi majd ki. A létesítmény megépítéséhez a mérnöki számítások szerint 26 millió köbméter betont és 250 ezer tonna fémet kellene felhasználni. Az erőmű, ha megépül, évente 84 milliárd kilowattóra áramot termel. Az építkezés a tervek szerint 18 évig tart, és előzetes számítások szerint (1990-es árakon) 57,6 milliárd jüanba (kb. 10,5 milliárd dollárba) kerül. Évtizedek óta dédelgetett tervről van szó, de az eddigi kínai vezetők nem merték rászánni magukat a nagyszabású vállalkozásra. Állítólag még Szun Jat- szen fejében született meg az ötlet, s később Mao Ce-tung is szívesen foglalkozott a gondolattal. Az 1980-as évek elején vetődött fel ismét komoly formában, akkor még tisztán szakmai kérdésként. Áz évtized végéig, amíg politikai üggyé nem vált, nyílt és sokoldalú szakértői vita folyt róla. A támogatók és az ellenzők tábora egyaránt sok nyomós érvet sorakoztatott fel, s ember legyen a talpán az a laikus, aki el akar igazodni az érvek és ellenérvek szövevényében. A létesítmény kömyezetromboló hatását a támogatók is elismerik, ám hozzáteszik, hogy ha a jangcei erőmű évi áramhozamát hagyományos hőerőművekben barnák előállítani, akkor évente 40- 50 millió tonna szenet kellene elégetni, ami sokkal súlyosabb környezeti ártalmakkal járna. A támogatók másik fontos érve, hogy a folyó vízhozamának szabályozásával elhárítható lenne az időről időre visszatérő árvíz- katasztrófa. A nagyberuházás további előnyeként említik, hogy eredményeképpen a folyó — a torkolattól egészen Csungkingig — 2400 kilométeres szakaszon járható lenne nagy vízkiszorítású tengerjáró hajók számára is. Az ellenérvek főleg a környezetkárosodással, a nagy költségekkel és a tömeges áttelepítés nehézségeivel kapcsolatosak, de katonai szempontok is felmerültek. Az ellentábor figyelmeztetett rá, hogy a víztározó vize eliszaposodik, elszennyeződik, a folyó páratlan élővilága elpusztul. Óv a szertelen költekezéstől, amely megrendítheti a még gyenge lábakon álló gazdaság egyensúlyát, csapást mérhet a lakosság amúgy sem magas életszínvonalára. Az ellentábor „katonai lobbyja” pedig attól tart, hogy a gát háborúban könnyű célpont lehet, s a gátra mért ellenséges atomcsapás tengerré változtathatja a Jangce völgyét. A Kommunista Párt és a kormány igenlő döntésében végül is gazdasági szempontok játszottak főszerepet. Kína ambiciózus távlati gazdasági terveiben mindenütt ugyanaz a kérdőjel meredez: vajon lesz-e hozzá elég energia? Az utóbbi időkben állandósuló tendencia ugyanis, hogy az ország ipari termelése sokkal gyorsabb ütemben nő, mint energiakitermelése. Mivel Kína nem rendezkedhet be energiaimportra, az összes becsvágyó távlati elképzelés halomra dől, ha a kínai vezetők nem néznek sürgősen új belső energiaforrások után. A szakértői vita néhány éve elnémult, és átadta helyét egy élénk sajtókampánynak, amely a terv megvalósíthatóságát és hasznosságát reklámozza. A dolog azzal kezdődött, hogy a ’89- es demokratikus ellenzék felkarolta a környezetvédők ügyét. A demokratikus erjedés napjaiban az ellenzékiség egyik kötelező ismérvévé vált a gát ellen szólni. S megfordítva, a mozgalom elfojtása után politikailag gyanús elemmé vált mindenki, aki nyíltan kritizálta a tervet. Amióta pedig a párt és a kormány—hosz- szú ingadozás után — az év elején végleg rászánta magát a gát megépítésére, valósággal a politikai megbízhatóság jelképévé és próbakövévé vált a terv támogatása. (MTI) Van-e visszatérés a Volgához?
