Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. március 19., csütörtök PHG-KÉP-ek­Hallgatom a Társalgó iroda­lomkedvelőknek szánt műsorát szombat délelőtt a Bartók adón és ismételten rádöbbenek, hogy a magyar kulturális orientáció, a közműveltség mennyire egyol­dalúan Nyugat-centrikus. E tendenciát lehet magyarázni tör­ténelmi, földrajzi okokkal, a polgári fejlődés sok tekintetben joggal eszményített szerepével, de tény: az országot körülölelő szláv környezet kultúrájáról ke­veset tudunk. Bába Iván műfordító és Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész közel egy órás beszélgetése - Sári László szerkesztő-műsor­vezető mikrofonja előtt - arról győzött meg, hogy bizony nem kivétel ez alól az északi közvet­len szomszéd, a szlovák nép szellemi múltja, - egyáltalán történelme- és jelene sem. (Aligha véletlen, hogy sokak­nak teljesen mindegy, hogy csehet vagy szlovákot monda­nak-e, sőt gyakori a két nemzet együttemlegetése is jelzőként valamilyen szóösszetételben.) Pedig - mint kiderült - kevés olyan nem magyar nyelvű iro­dalom létezik a világon, ame­lyik mentalitásban, jellegében olyan közel esne a miénkhez, mint éppen a szlovák. Azt is ke­vesen tudják mifelénk, hogy a szlovák nyelv - melynek furcsa és a mi fülünknek valóban nem szép hangzásán oly szívesen Mint a régi Salgótarján képe, úgy az ő alakja is elhomályosult az élők emlékezetében. Akik ismerték, azok is csak keveset tudnak róla. Emlékeznek kedé­lyes, viccelődő egyéniségére, barátságos természetére. Sokáig csak gyöngybetűs alá­írásait ismertem a múzeum gyűjteményében lévő akvarell- jeiről. A várost festette: a Kilá- tás-t a Pécskő utca felől, a Som­lyó utcá-t, a Reggeli hangu- lat-ot, a Vásártér felett-et; de ez a város nem olyan volt, mint ironizálgatunk vicces perceink­ben - a legjobb kulcs a többi szláv nyelv megértéséhez. A Társalgó természetesen az irodalmi hagyományokkal, pár­huzamokkal foglalkozott első­sorban és négy jeles személyi­ség munkásságát méltatta rész­letesebben, olyanokét, akiket feltétlen ismernie kell egy ön­magát átlagos műveltségűnek valló magyarnak is. Ludovit Stur a múlt század első felében élt és azon túl, hogy a szlovák romanticizmus kapunyitója volt, rendkívül sokat tett a nem­zetté válás érdeklében is. Jankó Král neve már csak azért is ér­dekes lehet számunkra, mert Pe­tőfi költészetéhez hasonló ple­bejus gondolatiság fűtötte. Pa­vel Országh, a későbbi Hviez- doslav a múlt századi és e szá­zad eleji szlovák életforma ösz- szegzője volt, de nem felejthető a népek közötti együttműködés érdekében kifejtett tevékeny­sége, „híd”-szerepe sem. Ha­sonló érdemeket szerzett a szá­zadfordulón született Emil Bo­most. Az a város a régi, az el­bontott, a 30-as évektől kiala­kult település volt. Az 1950-60-as datálású festmé­nyek az elfelejtett hangulatot idézik. Bensőségesek, nyugod­tak. Olyanok, mintha festőjük mindig itt élt volna, pedig csak az oly sok embert nyomorba ta­szító lakosságcsere megalázó éveiben költözött Salgótar­jánba. Molnár László Géza 1910-ben született Rózsahe­gyen. Elvégezte a képzőművé­leslav Lukac is, aki kiválóan tu­dott magyarul s többek között Adyt, József Attilát fordította szlovákra. Értelemszerűen ke­vesebb szó esett az utóbbi évti­zedek modem irodalmáról, de e tekintetben is lehetett tanulni a Társalgóból. Az ismerkedés persze akkor az igazi, ha kölcsönös és a szlo­vák emberek is törekednek tájé­kozódni a magyar kultúrában. * * * Két nap alatt két magyar té­véjáték és egy magyar játékfilm a televízió két programjában - bizony nem csekélység. A nem­zeti ünnep előestéjén sugározta a TV2 —a régebbi Nyitott könyv című sorozat folytatása­ként - s ez már önmagában is örvendetes - a Magyar novellák sorozatban Mikszáth Kálmán Egy éj az Arany Bogárban című elbeszélésnek adaptációját. Ez a bölcsen játékos mű - amely ti­pikus alkotás a nagy palóc életművéből - egy elmaradt szerelmi kaland történetét me­séli el, miközben 1848-as sza­szeti főiskolát és még katona éveit is a csehszlovák hadsereg­ben töltötte. Életének egyéb momentumai számunkra isme­retlenek. Semmi sem biztos, csak az, hogy amikor itt élt so­kan kedvelték, rajzolt, festett, dekorációs munkákat kapott, s megörökítette a bontás előtt álló várost. Belitzky János múzeu­migazgató bíztatta erre. Őt, aki gyökértelen volt e közegben s csak emlékét hagyta ránk. De mikor volt az, amikor el­ment? - Egyszer csak nem volt. badságharc utáni évek hangula­táról is közvetít benyomásokat. Hasonló időszakban játszódik, s a külföldön alakult magyar lé­gióról szól a Vadon - Dohai Pé­ter regényéből András Ferenc rendezte amely ugyancsak március 14-én, de késő este sze­repelt a képernyőn. Az ünnep úgynevezett főmű­soridejében, a legtöbbek által nézett TVl-en Sarkadi Imre Száz éve Segesvárnál című kis­regényéből készült tévéjátékot mutatták be Egy diáktüzér nap­lója címmel Zilahy Tamás for­gatókönyve alapján és rendezé­sében. Az emelkedett stílusú, ihletett hangvételű alkotás jól érzékeltette, hogy az írói fantá­zia szerint milyen környezet­ben, történelmi szituációban töl­tötte Petőfi Sándor élete utolsó időszakát. Sarkadi — noha mit sem sejtett róla - akaratlanul is letette a garast az évtizedekkel halála után kirobbant Petőfi-vi- tában. Zilahy Tamás persze nemcsak a halhatatlan költőnek állított méltó emléket, hanem a magyar nép szabadságharcában résztvevő névtelen ezreknek is. Mindhárom mű okkal-joggal kapcsolódott a megemlékezé­sekhez - legalábbis szerintem - nagyobb -érzelmi hatást ki­váltva, mint bármely direkten ünneplő rendezvény tévéközve­títése.- csongrády ­Szülőföldjén érte a halál, szép csendesen elszenderedett egy fa árnyékában. Most a József Attila Művelő­dési Központban kiállított raj­zai, festményei az eltűnt várost idézik. De az ő munkássága és életútja még feltáratlan. Talán nemcsak Salgótarján régi arcára kíváncsi fiatalok jönnek el, s nézik meg a képeket, hanem egykori ismerősei is. Őket ké­rem, osszák meg velünk muzeo­lógusokkal emlékeiket, hogy Molnár László Géza életútja felvázolható legyen, s ne tűnjön el végérvényesen. Halászná Szilasi Ágota Ki volt Molnár László Géza? Csütörtököt mondunk Mottó: „Rengeteg felesleges fejfájást takaríthatsz meg magadnak, ha csak akkor veted magad a szakadékba, ami­kor a szélén találod magad!” (Murphy törvénykönyvéből) Történelem. A nagy kö- zép-kelet-európai (és azon belül persze a magyar) „fel­fordulás”, ismertebb nevén: rendszerváltás első vicceinek egyike így hangzott:- Mi az, ami még a jövőnél is bizonytalanabb?-A múlt! - vágta a kér­désre a választ is a viccelődő, ám hogy ez mennyire nem vicc, arra jó például szolgál­nak az új-még újabb-legújabb történelemkönyvek. Ézek szerint „A tűz balladája” című egykori sikerfilm ős­férje által hajon fogva cibált ősasszonytól a március idu­sán tragikus körülmények között elhunyt Julius Caesa­ron át a Római Birodalmat 476-ban szétromboló vandá­lokig mindenki békében nyu­godhat poraiban. Rájuk ugyanis még vonatkozik az az igazság, mely szerint a törté­nelem nem ismétli önmagát - csak a történészek ismétlik egymást. Már persze ha a tör­ténészek konszenzusra (egye­tértésre) jutnak egymással. Erre e tájon egyelőre még várni kell. Ha ily rohamlép­tekkel halad előre az új típusú társadalom kiépítése, lehet, hogy akkor születik majd meg az első közös megegye­zésen alapuló, konszenzuális történelemkönyv, amikor már mi magunk őskoriak leszünk. Csak várják ki évtízezredek múlva élő leszármazottaink. Amikor majd egybemosód­nak a fáról lejövő majmok és a korai atomkor emberei kö­zött ma még látszatra nagy­nak mutatkozó különbségek. Tudjuk azonban: nem minden úgy néz ki, ahogyan a látszat csalja... Gazdaság. Magyarország kedvező megítélését Európá­ban elősegítheti, hogy fizetési •mérlegünk aktívumot mutat. Ez fizikai létemet nem veszé­lyezteti, tekintve, hogy nem vet szét az öröm, hiszen ezzel egy időben a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) szerint a vártnál is. rosszabb a mérlegük: 19 mil­liárd forintos veszteséggel számolnak. Persze, Nyugatról attól még nézhetünk ki . szép­nek, ott úgyis a karcsú ember­típus dominál, leszámítva az olyan extrém eseteket, mint Dr. Kempfert, vagy a gyáros Dannecker. Szóval onnan jól nézünk majd ki soványan is. Kedvező megítélésünk így lergalább akkora rejtély, mint Twin Peaks és Farkas Helga együtt. Sőt: összeszorozva. Mindazonáltal persze más okból sincs okunk hurráopti­mizmusra: szerencsére csak a két hónappal ezelőtti, január 20-iki adatok vésődtek fe­jembe, mely szerint 17204 fő volt munkanélküli csak Nóg- rádban. A helyzet Murphy fi­lozófiájának törvényei szerint azóta csak romlott. És nya­kunkon a világkiállítás, a Hollókőre, Ipolytamócra, a Tarján-patak partjára, szeme­tes köztereinkre, szétvert-le- döntött kerítéseinkre-szobra- inkra minden kontinensről egyformán áhítozó milliók­kal, akik ezeket megnézni akkor is eljönnek, ha el kell adni a gatyájukat. Sport. De félre, bú! Hajói alakulnak a dolgok, a sze­génységből még kovácsolha­tunk erényt is! Elvégre csak Barcelonában nem lesz még olimpiai sportág a földön­futás! Balázs József Helytörténeti kuriózum Balassagyarmaton Aki bekopogott Madáchhoz Reiter László helytörténész. Fotó: Czele János Reiter László balassagyar­mati honismereti-helytörténeti kutató, várostörténeti fotódo­kumentumok készítője, őrzője, sőt továbbadója (nagyobb mennyiségű diaanyagot ajándé­kozott a városnak), elsősorban gyógyszerésztörténettel foglal­kozik. Minden második évben megrendezik országosan a gyógyszerésztörténeti kong­resszusokat, azokon 1980 óta maga is részt vesz, ahol főként nógrádi gyógyszerésztörténeti kutatásainak eredményeiről rendre beszámol. Most mégis szerencsés gon­dolattal „Madáchba ártotta magát”. Egészen egyszerűen fogalmazva - megkereste volt vármegyeházán Madách szobá­ját, pontosabban azt a szobát, amely a vármegyeházi építés során a Madách család hozzájá­rulása révén a múlt században a család és így Madách Imre használatában állt.-A gyógyszertárak esetében is mindig a kezdetek érdekelnek, itt Nógrádban az 1700-as évek eleje, amikortól gyógyszerészek telepedtek meg a megye na­gyobb településein, városok­ban” - vallja a kutató. A kezdetek a volt vármegye- háza esetében 1835-re nyúlnak vissza, akkor épült meg a ma is álló megyeháza, amelynek külső homlokzati falán két em­léktábla hirdeti, hogy irodal­munk nagyjai közül e házban hivatalnokoskodott Madách Imre majd későbbi évtizedek­ben Mikszáth Kálmán. Melles­leg szólva, csupán a huszas években, már a mi századunk­ban a két emléktábla avatása a kormányzó jelenlétében történt. Más kérdés, hogy soha senki nem ment be azzal a feltett szándékkal a nógrádi megyehá­zára, ■hogy most - képletesen persze - bekopog Madáchoz! Megkeresi és meg is nézi azt a helyiséget, amelyben Madáchék tulajdonosi jogon laktak, hiszen a megyegyűlések gyakorta he­tekre elhúzódtak. A távolabb lakó nemesek már az építéskor hozzájárulásukkal ezen a jogon szobát (szobákat) váltottak meg maguknak. így volt ez Madáchék eseté­ben is. Erről-bizonyság az a do­kumentum, amelyet a költő-képviselő-politikus éde­sanyja id. Madách Imréné Majthényi Anna írt a múlt szá­zadban — felajánlva vételre a vá­rosnak a vármegyeházi szobát, amelyet még megboldogult fér­jével együtt váltott meg az épí­téskor 700 ezüst pengő forin­tért. Akkor kérte a visszavételt a várostól, amikor Gyarmaton drágábbak voltak a szállások, mint a pesti városi főutcán! Ezért 800 pengő forintban hatá­rozta meg az összeget a város­nak. Mindez 1852-ben történt, és hogy mi lett a vételből - visszavételből - egyelőre nem tudható. De nézzük magát a Madáchok lakta szobát, azt a helyiséget, amelynek ablaka a főutcáról ma is látható. — Ismertem magam is ezt a dokumentumot a levéltári kötet alapján és amikor tavaly a vá­rosi kábeltelevízióban soroza­tom ment a városról, régiekről, akkor is felötlött bennem, hogy milyen jó lenne a Madách-em- lékek között itt, Balassagyarma­ton ezt az egykori szobát bemu­tatni. A megyei levéltárban Te­lek Bélától kikértem nemrégi­ben a megyefőnöki iratokat, ahova azt a dokumentumot csa­tolták. Szerencsém volt, mert mellette ott volt az a két alap­rajz is, ami a megyeházáról ké­szült akkoriban, amikor a be­osztást kidolgozták a földszinti, s emeleti részekben. Az alaprajzon minden helyi­ség és terem beszámozottam lis­tával ellátva szerepel. Szemben állva a mai megyeházával, a ki­ugró homlokzati résztől balra számolva az ablakokat: az első Kegleviché volt, az akkori főis­páné. A második ablak mögött a Pulszkyak időztek, a harmadik egy vakablak, mi mögött válasz­fal húzódik. Az építész lelemé­nyesen úgy oldotta meg a szárny külső megjelenését ezzel a vakablakkal, hogy az összkép ritmusa ne szakadjon meg.-A negyedik ablak a Ma- dách-szobáé! - mondja Reiter László. Az épületen belülre kerülve a nagylépcsőn balra menve ju­tunk el az emeleti fordulóhoz. Ott jobbra tartva egy folyosó következik, ahol az ajtók sorá­ban az egykori Madách-szoba bejárata is megtalálható (termé­szetesen felújított állapotban, hiszen a legutóbbi időkig a me­gyeházán katonai kollégium működött és a Madách-szobá- nak is valamiféle gazdasági vagy klub-rendeltetése volt.) Alul és fölül is több termet alakítottak ki faláttörésekkel, de Reiter László állítja, hogy sze­rencsére ezt a szobát nem érin­tette az átalakítás! Jelenleg a vármegyeháza lakatlan, őrzik ugyan egykori használói vagy az önkormányzat, de funkciója nincs. Tervek azonban vannak természetesen az egész épület hasznosítására. Más kérdés, hogy Madách ma kaphatna-e helyet benne - ugyancsak kép­letesen szólva - hatszáz ezüst forintért? S az is, hogy a város­ban egyáltalán lesz-e és akkor hol, mikor s milyen Ma- dách-emlékszoba?! (t. pataki) „Örökségünk 1848” A „Lakitelek Alapítvány” és a „Szakmunkástanulókért” Kul- túrális Egyesület szervezésében az „Örökségünk 1848” című or­szágos vetélkedőre a napokban került sor dr. Dobos Krisztina, helyettes államtitkár és Schamschula György államtit­kár zsűrielnökletével. A legjob­bakat huszonhárom csapat kö­zül választották ki. Jó hír, hogy a szakmunkás- képző iskolák kategóriájában a második díjat - személyenként kétezer forintot - a balassa­gyarmati Szondi György Szak­munkásképző Iskola kapta. A felkészítő tanár dr. Ethei Lajos volt. A Haza és Haladás Alapít­vány minden résztvevőt öt na­pig Zánkán nyaraltat. J R BÁRÁRY0K L Őrület? Perverzió? H [ hözellenség-kéjgyilhos megnyúzza az áldozatait... Milyen esélye lehet i ellene egy gyönyörű, Ratal nyomozó lánynak? íTz évtized leghátborzongatóbb akeiófilnyét ' Qscar-jelölésefí egész sora kíséri... Mtyd meglátjuk! ®£Üd meglátják... Balassagyarmat, Madách: március 20-23 Salgótarján, ffpolló: március 27- április 2 Pásztó. Mátra: április 3-5 Szécsény, Rákóczi: április 10-12. (nan J A vármegyeháza az 1896-os átépítés előtt. A Madách-szoba az emeleten, a 8. ablak mögött volt. (Archív fotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom