Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

1992. március 17., kedd SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Parkolj — vagy utazz? Salgótarján, belváros, EVI-H. parkoló. At utazó itt megpihen­het, míg szétnéz a belvárosban, vagy éppen vásárol valamit. S örül: van parkolási lehetősége - jóformán üresen tátong a placc. Az autós kiválaszthatja a számára legideálisabb helyet, hogy el­foglalhassa azt. Már kászálódik ki a kocsiból, s meg sem lepődik, amikor jő a parkoló őre. Csak az összeg üti fejbe az illetőt: 19! Még jó, hogy forint. (Bár líra, vagy yen jobb lenne.) Autósunk így kényszeredetten zsebébe nyúl, és fizet. Vagy - ami gyakoribb: kö­szöni szépen, de inkább továbbáll. Ez a magyar P+R.: Parkolj vagy utazz?! Utazni olcsóbb __ (balázs — gyurkó) R epülő lekváros táska Ragyogó napsütéses délelőtt. A gyanútlan polgár siet a Rá­kóczi úton. Éppen a nagy magyar nevét viselő iskola előtt jár, amikor a feje mellett elsüvít valami, nagyot huppan a vállán, s leesik a földre. Ijedten kapja hátra a tekintetét, s keresi, mit dobtak rá. Megdöbbenve veszi észre a földre hullott lekváros táskát. Feltekint az épületre, a nyitott ablakokra, ahonnan gyerekzsi­vaj árad az utcára. A friss lekváros táska pedig ott hever a járdán. Talán ha két harapásnyi hiányzik belőle. Friss, ropogós. így megalázottsá- gában is kívánatos. Valakinek azonban nem kellett, hát fleg­mán kidobta. Lám, lám, pedig most emelték az árakat. P.A. Geológiai érdekesség és érték A helybelieken kívül bizo­nyára nem túl sokan ismerik a Kishartyán és Sóshartyán között fekvő Kőlyuk-oldal természet- védelmi területet és annak érté­keit. A hosszan elnyúló völgy­ben található, magasan fekvő barlang a legenda szerint a tö­rök és a tatár elől menekülő helybelieknek nyújtott menedé­ket egykor. Az évszázadok so­rán ritkán előforduló békeidők­ben remeték és szerzetesek él­tek a három helyiségből álló homokkőbarlangban. A tizenhárom hektáros terület tulajdoni viszonyai rendezetle­nek pillanatnyilag. A megyei je­lentőségű természetvédelmi te­rületek ez évtől a helyi önkor­mányzatok tulajdonába kerül­tek, de a földhivatali bejegyzés még nem történt meg. A Kőlyuk-oldal környéke nagyon elhanyagolt állapotban van, a helyi termelőszövetkezet „jóvoltából”. A hosszútávú fej­lesztés tervbe vette ugyan a rendbetételét, de valószínűleg jó ideig nem lesz rá pénz. Az itt élő, védett állat- és növényfa­jok szempontjából viszont ez nem is olyan nagy baj... f.z. Színház mindig lesz! A József Attila Művelődési Központ kedves ajándékkal lepte meg a tarjáni hölgyeket. Egy szál szegfűt is kaptak a bu­dapesti Kamara Színház elő­adása mellé. Sőt Petrik József, a főszereplő a szünetben néhány figyelmet érdemlő mondatot is mondott: „ A taps mindenütt egyforma. Szükség van a szí­nésznek ebben az átalakulásban bizalomra és önbizalomra. S ezt a nehéz gazdasági helyzetet a színházak túl fogják élni!” Egy elfelejtett költő Salgótarjánról „Aranytorkú táj, érces tündökléssel” Ha egy város elfelejti a róla szóló verseket, önmagát felejti el. Ha elfelejti idézni a költőket, akik életük egy részét benne él­ték le, szellemi öncsonkítást végez, ami legalább olyan hiba, mint amikor a fejlődés nevében nem marad kő kövön. A hetve­néves város, Salgótarján külö­nösen nem engedheti meg ma­gának ezt a luxust, hiszen — s ezért nem érheti bírálat, mert történelméből következett — önmaga mindeddig nem adott költőt a magyar irodalomnak. Kapott azért lírai vallomásokat a legújabb korban is „kívülről", ünnepi alkalmakkor néha utalás is történik rájuk. A jubileum alkalmából pél­dául a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár lapja, a Hír­mondó különszáma adott közre egy válogatást ezekből, Kojnok Nándor szerkesztésében. Itt ol­vasható Cs. Nagy István egy verse is. Azé a költőé, aki nem­csak járt errefelé, hanem élt is a városban, amely nyomokat ha­gyott költői munkásságában. Ki volt ő? Honnan érkezett? Miként élt itt? Hova távozott? És mit hagyott Salgótarjánnak maga. után? Cs. Nagy Istvánnak életében három verseskötete jelent meg: Csak az a hűség (1969), Emberi ábécé (1972), Olimpiász (1974). Az első Szombathelyen, a másik kettő a Magvető Könyvkiadónál látott napvilá­got. Költői indulása tehát vi­szonylagos megkésettséget je­lez, ami azonban manapság sem ritkaság a honi viszonyok köze­pette, és korábban sem volt az, különösen, ha nem Budapesten él valaki. Költészetének alap­szavai közé tartozik a hűség, s az elkötelezettség, függetlenül attól, hogy mára ezek elkopni látszanak. Önmaga igy szólt er­ről 1969-ben, első kötetének megjelenésekor: „Elkötelezett voltam kezdettől, első kísérlete­imtől a mai versekig. Azon az oldalon, ahol a puszták népe je­lentette az első melegítő közös­séget. Onnan indul az első vágy és sejtelem. Később munkások, bányászok között a szabadság nagyobb kategóriái, világössze­függései tárultak föl, s ha verset írok, ma is csak ezek fényénél.. . De nemcsak a valóság-kont­roli kötelez, hanem a való­ság-kritika is, az álom és harc kényszere, a jobbratörés motí­vuma Valami rokont írni, mint József Attila a Márciusban a „hadi úszítók” ellen. Minden emberi érték, védelmében azzal , a föltélien reflex-mozdulattal. Ezt éretem tartalmi meghatóra-, zottságon.” . .. . . Mélyről érkezett, apja erdész volt Vas megyében, Kőszegpa- tyon, ahol 1924-ben született. A pesti egyetem magyar-történe­lem szakán 1951-ben végzett. Utána Salgótarjánban tanított, ahonnan az 1956 utáni időkben távozott, visszatért szülőföld­jére, Szombathelyre, ahol elő­ször szintén középiskolai tanár­volt, osztálykirándulásokat szervezett Salgótarjánba, lelke­sen mutogatta a diákoknak a régi várost, hajdani iskoláját, a Salgót és Somoskőt, Homokte- renyét. Aztán a szombathelyi tanítóképzőbe került, később fő­iskolai tanár lett, Szombathe­lyen húnyt el. Salgótarjáni középiskolai ta­nárkodása idejéből még emlé­kezhetnek rá néhányan a régi kollégák és tanítványok közül. Ő azt a várost örökítette meg költészetében, ami már régen eltűnt, építészete, társadalmi vi­szonyai szintén ismeretlenek a ma élő nemzedékek számára. Számára azonban az volt az if­júság, érthető tehát, hogy távo­zása után is vágyakozott utána. Milyen volt ez a város? A teljesség igénye nélkül áll­jon itt néhány verscím és idézet. Ezek tanúsága szerint, minde­nekelőtt a természeti környezet, a táj ipari meghatározottsága ragadta meg, ahol „a csille föl-le jár a drótkötélen” és sze­net nyakai a gyártorok. Ott van a tájban a történelem is, például a „Petőfi Saigon”, „Radnótival a Dolinkában” című versekben. Utóbbiban írja: „S élvezni már ne késs e lassú hintát: a fényhabokba lendítő Do- l inkát, töltekezz nyárral e palóc ligetben, s. csak lelkendezz, hogy a tarkód töveden." Á kis iparváros hajdani éj­szakai életének figuráit, értel­miségi hierarchiáit is figyelte, és megörökítette „Egy bánya- mÖBök-hallgatóho? és egy vá- jogatós hölgyhöz” című versé­ben. Az ötvenes évek rangsorá­ban első volt az „olvatag or­vos”, második a „mackó mér­nök”, harmadik a „játszi jo­gász”, „a karaván végén tánc-tudor ifjú tanár”, akik kö­zött a kényeskedő hölgy válo­gathatott. És ma? Cs. Nagy István elégiát írt az utolsó palóc dudásról, „Északi dal” címmel pedig megírta az egyik legszebb vallomást, amit ez a táj a kortárs költészetben magénak mondhat. Ebben nem­csak magától a festői vidéktől, hanem a küzdelmes-szép ifjú­ságtól is búcsúzik: „Észak, forró táj, te vízválasztókkal, szénosztályozókkal, szép, komoly táj szókkal nevelő hazám. Görbe emlék-táj, fogaskerekűddel, vándorméheiddel, horhos-mélyeiddel fölzengő kaptár. Aranytorkú táj, érces tündökléssel harsogd még reményem, mikor annyi évem bányatűzben áll." Ez az a vallomás, amelyre ez a gyötrelmes múltú iparme­dence, s benne Salgótarján büszke lehet a most mind nyo­masztóbbá váló hétköznapokon. Panaszáradat helyett elégedettség Csoda Szilaspogonyban- Vég nélküli panaszáradat helyett a szilaspogonyi cigány népes­ség megelégedetten szólt a helyi önkormányzat működéséről. Ilyet még életemben nem tapasztaltam - mondta Csík Károly , a Magyar Független Cigányfórum Országos szervezetének alelnöke. A közelmúltban Cereden, Zabaron és Szilaspogonyban is alakuló gyűléssel egybekötött fórumon ismerkedhettek meg az érdekeltek a szervezet eddigi működésével, valamint szó esett annak programjá­ról. Ennek eredményeként a független cigányfórum újabb alapszer­vezetekkel bővült. Az alelnök felhívta a figyelmet arra, célszerű a cigány népességnek szervezetbe tömörülnie, hiszen együtt­működve megnövekszik az esély a közös érdekeik védelmére, (fá) Salgótarján festményeken A Nógrádi Történeti Mú­zeum és a József Attila Műve­lődési Központ Molnár László Géza festőművésznek az ötve­nes-hatvanas évek eleji Salgó­tarjánról készített festményei­ből kiállítást szervezett, amelyet dr. Várkonyi József a múzeum baráti körének elnöke nyit meg március 19-én 16 órakor. A tár­lat április 15—éig tekinthető meg a művelődési központ klubhe­lyiségében. Közgyűlésen értékeltek és terveztek a múzeumbarátok Emlékplakett a várostörténészeknek Rendkívüli ülés Etesen A salgótarjáni Nógrádi Tör­téneti Múzeum Baráti Köre az elmúlt napokban tartotta köz­gyűlését. Tavaly a 10 foglalko­zásból négynek az előadói a ta­gok közül kerültek ki. Különö­sen emlékezetes volt Varsányi Sándor: Az én Menház utcám . .., és Dr.Penkó János: Csa­ládfa-kutatás mint mai társa­dalmunk tükre című előadás. Prakfalvi Péter Kínában és Mongóliában szerzett élményeit osztotta meg a tagsággal, dia­képek segítségével. Hallhattunk előadást Mikszáthról, Széche­nyi Istvánról, Tarján kereske­delméről, vendéglátásáról. A múzeumbarátok tavaly is több száz dokumentummal, tárggyal, fényképpel, diapozitívvel gaz­dagították a múzeum gyűjtemé­nyeit, támogatták az intézmény rendezvényeit, kiállításait. A Nagy Iván Honismereti Pályá­zaton a tagok közül dr. Gáspár János és Prakfalvi Péter első-, Vertich József kiemelt első díjat kapott pályamunkájáért. A közgyűlés által elfogadott 1992. évi program szerint már­cius utolsó hétfőjén vendégünk Ercsényi Ferenc Salgótarján al­polgármestere; dr. Ruzsik Mi­hály és társai jóvoltából a Fü- leki út és az újtelep történetéről hallhatunk - láthatunk diaké­pekkel illusztrált szubjektív is­mertetést. Vertich József segít­ségével megismerkedhetünk Erdődy Mihállyal, a hajdani tar­jáni újságíró-pedagógus-költő- vel. Előadás hangzik el a vízvá­lasztói erőmű, a 70 éves város, Tarján sportjáról, a losonci 23. gyalogezred történetéről. Sze­retnék bemutatni a város törté­netének kevésbé ismert esemé­nyeit, jellegzetességeit a Dor- nyay Béla által elkezdett Salgó­tarján füzetek újabb darabjainak megjelentetésével. Énnek anyagi fedezetét a csekély tag­díjbefizetés mellett pályázato­kon kívánják megteremteni. A Múzeumbaráti Kör a vá­rossá nyilvánítás 70-ik évfordu­lója alkalmából Salgótarján első polgármesterének Förster Kál­mánnak elképzelésére utalva a polgármesteri hivatal támogatá­sával meghirdeti a „Virágos Salgótarjánért” mozgalmat. A közgyűlésen került sor a múzeumbaráti kör által a vá­rossá nyilvánítás 70-ik évfordu­lójára alapított emlékplakett - tervezője a fiatal alsótoldi ke­ramikus, Antal Gergely - átadá­sára. E plakettel — melyet évente ítélnek oda - azokat kí­vánják jutalmazni, akik a város történetének kutatásában, meg­ismertetésében a legkiemlke- dőbb munkát végezték. Első al­kalommal Vertich József és Ze- isler György vehették át az em­lékplakettet. Hídváry István Rendkívüli ülést tartott a köz­ség önkormányzati képviselő­testülete a napokban. Az egyik legnagyobb problémájuk, a víz­vezeték-hálózat kiépítése talán hamarosan megoldódik egész „felségterületükön”, mert jelen­leg csakl Amália-telep mond­hatja el magáról azt, hogy vi­szonylag jól áll ebben a vonat­kozásban. Még tavaly megkezdődtek az előkészületek. A rendszert meg­terveztették, s megbízták a Nómbert a versenytárgyalás meghirdetésével. Nem keve­sebb, mint tizennégy pályázat érkezett a március 5-ei határ­időig, ezek közül egyet zártak ki, mert nem felelt meg a felté­teleknek. A legjobb, legelőnyö­sebb pályázatnak a Hidrovill GM-ét tartották, s így ezt a cé­get bízzák majd meg a munkála­tok kivitelezésével. Hatan kérvényezték a köz­ségben a kamatadójuk befizeté­séhez támogatást. Ezt is meg­tárgyalták, végül minden szem­pontot figyelembe véve úgy döntöttek, hogy négy család kap havi 1500-1500 forint támoga­tást e célra az idén, két család törlesztőrészleteinek 50 száza­lékát vállalták át 1992—re. Egy fiatal házaspárt részesítettek családi ház vásárlásához 100 ezer forintos kamatmentes tá­mogatásban, amit 10 év alatt kell visszafizetniük. Három fő közmunkás alkal­mazására is szerződést kötött az önkormányzat a megyei mun­kaügyi központtal: szociális helyzetük figyelembe vételével 18 munkanélkülinek ajánlották fel ezt a lehetőséget — többen viszont nem kívántak élni a le­hetőséggel. Végül, ha szűkén is, de megvan a létszám. - béjé ­Salgótarján és környéke Etes • Már december harmincegye- . dike óta nyugdíjjogosult a helyi általános iskola igazgatója, Vi­rág Istvánná. A tantestület élén azonban a tanév végéig marad, hogy ne okozzon zavart a tanév közbeni váltás. Az igazgatói posztra pályázatot írtak ki, melynek beadási határideje áp­rilis harmincadika. Eddig még nincs jelentkező, de bíznak ab­ban, hogy az intézmény nem marad tartósan vezető nélkül. Mátraszele • Egészségügyi centrumot sze­retnének létesíteni a községben. A kivitelezésbe szeretnének mi­előbb belefogni, jelenleg az em­lített centrum terveztetése fo­lyik, egy magántervezőt bíztak meg a feladattal. Az épületben orvosi rendelő, anya- és gyer­mekvédelmi tanácsadó, gyógy­szerkiadó és kisebb vizsgála­tokra alkalmas „házi laborató­rium” kapna helyet. Kishartyán • Március 17-én délután fél négykor az önkormányzat ta­nácstermében lesz a helyi érde­kegyeztető fórum alakuló ülése. A községet a fórumban Ferencz Róbert alpolgármester, vala­mint Ferencz Nándor és Varga Gyula, míg a téesz részéről Ka- kuk Emil képviseli. Salgótarján • Az Esély Alapítvány munka- és pályaalkalmassági tanácsa­dással segíti az elhelyezkedés előtt álló fiatalokat. Keddenként a SITI-ben, a Salgótarjáni In­formációs Irodában az alapít­vány szakembereit kereshetik fel az érdeklődők 14 és 16 óra között. A bizonytalankodók számára tesztekkel és beszélge­tésekkel teszik könnyebben el­dönthetővé, milyen pálya a számukra legmegfelelőbb. Sóshartyán • A múlt hét végén közmeg­hallgatás volt a faluban. A la­kosság - azon túl, hogy meg­tudhatta, mit végzett első teljes esztendejében a helyi önkor­mányzat - beleszólhatott abba is, milyen fejlesztéseket tervez­zenek a ’92-es költségvetésbe. S amire a testület nem számí­tott: a jelenlévők zokszó nélkül vették tudomásul, hogy kényte­lenek lesznek helyi adókat is kivetni. Vizslás • Az intézmények működteté­sén túl komoly fejlesztésre is ki kellene tartani a pénznek: a falu gázellátási tanulmányterveit szeretnék elkészíttetni, s van egy régi álmuk, ami most talán megvalósulhat: az újlakpusztai összekötő műút. Zabar • Nagyszabású március 15-iki ünnepséget rendeztek Belső- Zabaron, a külön, erre az alka­lomra Pilvax kávéházzá átke­resztelt vendéglátóhely előtt. A község minden fiatalja részt vett a megemlékezésen, nevükben Laczka Csaba szavalta el a Nemzeti dalt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom