Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14-15 / 63. szám

1992. március 14-15., szombat-vasárnap ÜNNEP ÉS EMLÉKEZÉS HÍRLAP 7 Bátki József szobrászművész alkotása Eresztvényben a Hotel Salgó épületén Várgedéről két kirándulást tettem, Losoncra és a salgói és somoskői várromokra. Losoncra menvén Várgedé­ről, az út Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykor nevezetes vár. Termé­szetes, hogy összejártam; de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni... hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak... Fülek sokáig volt a török ke­zében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, me­lyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb sza­badult volna meg tőlük Fülek .. * * * Várgedéről - az eső miatt né­hány napi várakozás után - a második kirándulást tettük töb­ben Vecseklőre (egy barkó fa­luba). Útba esik Hajnácskő . . . most már nem is rom, mert tu­lajdonosa ledöntette végképp. Innen egy negyednyire van fürdő és savanyűvíz, mely egé­szen olyan, mint a parádi, csak gyöngébb egy kissé. Mig itt uzsonnáztunk: Csornai Jóska cigánybandája gyönyörű nótá­kat húzott Lavotta, Csermák s másoktól; különösen megragadt - melyet most először hallottam Petőfi Sándor: Úti jegyzetek (részletek)- a karancsaljai nóta. Hogyne! az ég is derült-borult hallatára . .. egyfelől nap sütött, másfelől esett.. .szóval, a magyar nóta, magyar vigalom megtestesülése volt. Vecseklőn megháltunk s másnap korán reggel indultunk Somoskőre a Mátra egyik ágán- a Medvesen - keresztül. Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik ... de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van. Oldalában el­szórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csak­nem idillikus életet élnek még. Amint lejöttünk a várról e fa­luba, egy parasztasszony házá­hoz hitt bennünket, s ott - föl­szól ítatlanul -jól tartott édes és aludttejjel. Nagynehezen bírtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek! Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Saigon a török volt, in­nen a somoskői várból oda lőt­tek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, éppen a kanalat lőtték ki kezéből... mire a pogányok nyakra-főre elinaltak Salgóról s mai napig sem tértek vissza. Hol van olyan merész képzeletű költő, mint a nép? Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkívüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt, oda építeni. Környékezi renge­teg erdő, bükk, cser, tölgy s egyéb fákból. A hegy teteje óri­ási gránitszikla s efölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmaga­sabb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem százado­kon túl barangolt... * * * Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt! ... egyébiránt szellemi élvezetek nélkül sem szűköl­ködtem; mert Losoncon sok lel­kes barátom és sok kedves le­ányka van. Azt is híresztelték, - alig értem oda, - hogy házaso­dom, s hogy kit veszek el, mi rám nézve igenis hízelgő volt; „Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába beleúnván, utazni ment. Nem titok, hát ki­mondom, hogy ez a segédszer­kesztő én voltam. Történt az in­dulás április 1. 1845. a pest-eperjesi gyorsszekeren.” - így kezdte utazása történetét mesélni Úti jegyzetek címmel az a bizonyos segédszerkesztő, aki nem más, mint Petőfi Sán­dor. Petőfi ezen felvidéki útján - amit 1847-ben újabb követett - az eperjesi, késmárki, iglói tar­tózkodást követően, a Gömör megyei helyeket is maga mö­gött hagyva, visszaúton Pest felé nógrádi tájakon barangolt. Fülek, Losonc (június 8.) So­moskő (június 12-13.), Salgó (június 14-21.), Balassagyarmat (június 22.) voltak a főbb állo­mások. Ezek az irodalomtörté­neti tények, mondhatnánk köl­tőieden adatok. De milyennek látta, milyennek ábrázolta a költő ezt a tájat, milyen élmé­nyeket rögzített az utazás során, hogy élte meg, mi volt útja mű­vészi, lelki jelentősége? E kérdések megválaszolását megkönnyíti, ha választ adunk mindenekelőtt arra, miért is utazott el, mi ösztönözte ott­hagyni díszes hivatalát? 1844 nagy fordulópont volt életében. Megszűnt bolygó kor­szaka, hisz végleg szakított a színészet múzsájával, befejezte a vándorszínészet mesterségét, Pestre költözött. Vahot Imre Emléktábla és kopjafa a salgói várromnál Magyari Barna: 1848. március 15. Petőfi feje alá rakta Közép-Európát és kis népeket álmodott hosszú nemzeti öntudattal elméjében gyertyákat gyújtott a magyar a fénynél félrecsúszott szoknyájában táncolt a Nemzeti dal Kossuth forradalom-illatú parfümétől gutaütést kapott az önkény Táncsics börtönszagú zakóját ingyen mosta az eső s a képzelet műtermében több tízezer nemzetőr rajzolta a remény szárnyait de mindazáltal e hírt csak mendemondának vagyok kény­telen nyilatkoztatni... meg­nyugtatására hazám mindazon hölgyeinek, kik érettem tán tit­kon epednek, viszontszerel- memtől várva földi boldogsá­gukat. Losonc igen mulatságos kis város ... a deákság gyakran ve­rekedik. Hős fiúk! az idén is agyonvertek egy csizmadia-le­gényt. Béke hamvaira! ... * * * Losoncról Balassa-Gyar- matra mentemben semmi baj nem ért, ki ve vén, hogy a köpö­nyegemet Losoncon felejtvén, érte a kocsist vissza kelle kül- denem, majd félórányi járásról - a kocsis visszafutott és el­hozta a köpönyeget, de nem az enyémet, hanem másét, s így magamnak kelle visszalódul­nom. Végre útnak indultunk, s mentünk most már csakugyan minden szerencsétlenség nélkül ... csak útitársam köpönyege s a kocsinak egy lőcse veszett el. A köpönyeg megkerült, a lőcs nem, minek azon kellemes idő­töltést köszönhetém, hogy foly­vást oda kelle vigyáznom: nem esik-e ki a kerék? Útba esett Ludány helység, hol a legszebb parasztfejkötőket láttam éle­temben. Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket fel­eségem számára. No! már csak ezért is mégkérhetne minél előbb valami leányka.... A nagy hőség miatt késő dél­után indulván Losoncról, éjfél lett, mire Gyarmatra értünk. Szép, csillagos, holdas éj volt. Az egész város fölött némaság lengett (mondaná Sujánszky), a város fölött tehát némaság len­gett, csak egypár kocsmából hallatszott hegedű- és bőgőszó s az ivók egy-egy kurjantása .. . másnap vásár volt. A vásár leg­kedvesebb látványaim egyike.. átaljában mindazon hely és al­kalom, hol minél több embert láthatok. Én a természetnek is meleg barátja vagyok; de hiába! egy szép hölgyet, egy részeg embert stb. mégis sokkal na­gyobb gyönyörűséggel szemlé­lek, mint akármi tájat. Gyarmaton megnézvén az igen szép megyeházat s a most épülő roppant börtönt, s a vá­sárban egyet fordulván, elindul­tam Vácra. Kocsisom egy váci molnár volt, ki lisztet hozott a vásárra ... elmés ötleteivel igencsak jól mulattatott. Amint felültünk, mondám neki, hogy kemény lesz az ülése.-Annál jobban fog rázni - felelt ő... Rétságon ebédelt*»™ og_> ifjú férfiúval, ki valamivel előbb ért oda nálam, s kinek arca az olya­noknak egyike volt, melyek első látásra vonzalmat öntenek az emberbe magok iránt. Alig váltottunk néhány szót s régi ismerősök levénk. Nevét kér­dőm. Megmondta s folytatá:- Én nem is kérdezem: ki ön, mert tudom: ön Petőfi, nemde?- Igen, s honnan tudja?- Ki ne ismerné önt! ...” I m I I I s/ \l.l."TT.'li:(’ • iAiÄMÄiäü\siu^>Ä 1 ! PETŐFI SflfIDOR I //[* (>R( IK I TI 'M-1' ä li / \ tahi vi:v\u:kf/i:tih-w A SZABADSÁG NAGY APÓSIOLA ITT-TARTÓZKODÁSÁNAK 100 F.VES ÉVFORDULÓJÁN 1947 JULIUS 4 FN Ő ♦ ÚJJÁÉPÍTETTE A VÁROS KÖZÖNSÉGE. Balassagyarmaton emléktábla jelöli azt a házat, amelyben két al­kalommal is megszállt Petőfi Sándor Egy költői utazás lapjánál, a Pesti Divatlapnál biztos jövedelmet talált, segéd- szerkesztő lett, de az állást első pillanattól kezdve korlátnak, kötöttségnek érezte, és Vahottal is igen hamar összekülönböz­tek. Ebben az évben megjelent verseink első kötete, A helység kalapácsa, és megírta a János vitézt. Költészetének meglepő újdonsága és közvetlensége hamar meghódította a fogékony elméket, barátokat és persze el­lenségeket szerzett, ismert költő lett. Az 1845-ös és azonban rosz- szul kezdődött. Januárban meg­halt ifjú szerelme, Csapó Etelke, akihez pedig a betelje­sülő boldogság reménye fűzte. (A lánytól a Cipruslombok Etelke sírjáról című versciklus­ban búcsúzott el.) A szerelmi bánattól csalódot­tan, hivatali kötöttségek és bosszúságok elől menekülve, író barátai meghívására Petőfi 1845 tavaszán a Felvidékre in­dult. Az első útjára, melyen nem a szükség hajtotta, s nem az ínség kisérte. Ezek hát az utazást kiváltó okok, és mégsem ez a teljes igazság. Sokkal inkább lelki al­kata, leküzdhetetlen szabadság- vágya, lírai természete hajtotta útra, mindig új benyomások, ér­zelmek, indulatok után. „Mint a vitorlás hajós, ő is ir­tózik a teljes szélcsendtől - írta róla egyéniségének értő isme­rője, kiváló irodalmárunk, Riedl Frigyes. A vitorlának, hogy da­gadjon, szélroham kell, neki pedig erős érzelemroham kel­lett, forradalom és szerelmi mámor. A kikötő nyugalmát nem állja: ki a nagy tengerre, a mozgó víztömegre, a le­vegő-áramlatok közé.” „Ki a szabadba, meglátni a természet színpadát” - ezzel az Eperjesen megfogalmazott gondolattal indult a költő a Fel­vidék felfedezésére. A természt Petőfi költészetének végtelen forrása, ihlető, éltető eleme volt. A természet a költő műhe­lye - vallotta -, a leghívebb ba­rát, kit sosem kapott hazugsá­gon. A természet azonban soha nem üres tájkép Petőfinél, ha­nem az ember természetes kör­nyezete, otthona, emberi táj. Kutató szeme mindig az embert kereste, nyugtalan szelleme emberi közösségre vágyott. Ezért is ragadta magával a gyarmati vásár hangulata. A csinos, zép, zajos felvidéki vá­rosokban, de a hallgatag hegyek között sétálva is örömmel fe­dezte fel a régi emberek nyo­mát, a történelmi idők emlékét. Elragadtatva bámulta meg a somoskői vár építményét, a csodált Salgó vár romjait pedig romantikus szereplőkkel vers­ben népesítette be. A költőben a várromok egy letűnt világ har­cos, szabad légkörének emlékét idézték fel. Talán a dicső múlt példájától is ösztönözve még élesebben látta kora valóságát, a természeti csapásokkal pusztí­tott vidéken az éhínséggel küz­dőket. (A Cipruslombok jöve­delmét az éhezők javára aján­lotta fel.) Az utazás ideje alatt keletke­zett Magyarország című versé­ben a korabeli helyzet drámai, művészi összefoglalását adta: „Te sem termettéi ám sza­kácsnak, Magyarország, édes hazám! A sült egy részét nyersen hagynád, S elégetnéd más oldalán. Míg egyfelől boldog lakóid Megfúlnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalálal Megy sírba sok szegény fiad.” Felvidéki útján Petőfi ismét megízlelve a természet végtelen szabadságát és szépségét, a tár­sadalmi szabadság igényét is egyre sürgetőbb hangon fogal­mazta meg. Az Úti jegyzetek­ben ne csak a felvidéki táj, a nógrádi helyszínek megkapó le­írását keressük, hanem a felada­tára készülő - a kardot forgatni kívánó - költőt is lássuk; az utazási élmények mellett egy lángoló lélek költői útjáról is olvassunk. dr. Kovács Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom