Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám

1992. március 3., kedd MEGYEI KÖRKÉP HÍRLAP 3 A lakatgyáriak nem tettek lakatot a szájukra (Folytatás az 1. oldalról) rá még kettőt. Olyan kósza hí­rek is elterjedtek, miszerint drasztikus létszámleépítésre le­het számítani. Ez azonban csak koholmány, ebből semmi, de semmi nem igaz. Ezek után felkerestem a ter­melőszövetkezet nógrádmarcali lakatgyárát, ahol csaknem min­denki ellátta kézjegyével a szó- banforgó levelet.-Mi vezette önöket ehhez a lépéshez? - érdeklődtem, s a dolgozók nem tettek lakatot a szájukra, csak úgy dőlt a pa­nasz. Vitéz István ipari főmér­nök kezdte:- így kívántunk tiltakozni az elbocsátások ellen. Előbb csak kósza hírekből, majd magától az elnöktől hallottam, hogy az alaptevékenységben csökken­teni akarja a megművelt terüle­tet, s így tíz-tizenöt ember fel­eslegessé válik. Ugyanez vo­natkozik az ipari ágazatra. Ne­veket feltűntető listáról is tu­dok. Az elnök ugyanakkor ta­gadta a létszámleépítést, igye­kezett elbagatelizálni az ügyet. Megjegyzem, az ipari ágazat­ban semmi nem indolta volna az elbocsátást, hiszen az eddigi legjobb évünket zártuk. Az ár­bevétel meghaladta a 100 millió forintot, melyhez 26 milliós nyereség párosult. Volt pénz, ti­zenharmadik fizetésre is tellett. Kértem az elnököt, adjon jutal­mat az iparban dolgozó 125 embernek, erre kiutalt 50 ezer forintot. Ehhez felesleges kommentár...- Annak a napnak az estéjén, amikor elindítottuk az aláírás- gyűjtést, az elnök felkeresett a lakásomon, s megkérdezte, igaz-e a „szervezkedés?”. Elis­mertem. Később az elnök a ve­zetőségi ülésen az én banális koholmányomnak nevezte az aláírásgyűjtést, s fejemhez vag­dosta a mocskolódásait. Hosz- szan ecsetelte, mennyi mindent tett ő az ipari ágazatért, s hogy nélküle már nem is léteznénk. Az eredményeket a sajátjának tüntette fel, holott nem ért az iparhoz, hiszen nem szakember. Kolbányi Tibor, a szerszám­üzem vezetője elmondta: már 1990-ben is gyűjtöttek aláíráso­kat, s az akkor történtek vezet­tek el a mostani levélhez.-Akkoriban anyagilag rosz­szul állt a téesz és nekünk sem volt megrendelésünk. Az elnök kijelentette: ha mindenki el­megy egy hónap fizetetlen sza­badságra, akkor nem lesznek elbocsátások. Beleegyeztünk a kompromisszumba, erre az alaptevékenységből és az ipar­ból együttvéve hatvanan kapták kézhez a munkakönyvüket. Ezek után írtuk alá azt a levelet, melyben követeltük: a termelő- szövetkezet fizesse ki nekünk a havi bérünket. Ezt kénytelen is volt megtenni, mert jogtalan volt az eljárás. Ekkor rendült meg a bizalmunk az elnökben, s már hiába is mondogatta, kacsa a létszámleépítés, nem tudtunk neki hinni. Szarvas József, a lakatgyár vezetője vette át a szót:- Nálunk annál is inkább nincs ok a létszámcsökkentésre, mert elégséges a megrendelé­sünk. Különben úgy értesültem, én is rajta voltam az elbocsá- tandók listáján. Ezen különö­sebben nem lepődtem meg, mert az elnök már korábban megfenyegetett: kitesz a szolgá­lati lakásból. Szerencsére, sike­rült megoldanom a lakásgon­domat. Adamek István műszakvezető következett:- Azért írtam alá a levelet, mert ésszerűtlennek tartanám a kiváló szakmunkásokból, fiatal vezetőkből álló ütőképes gárda szélnek eresztését. Különben a dolgozók bruttó keresete nem éri el a létminimumot, s a szak­munkások fizetése nálunk a le­galacsonyabb a megyében. Vad Andrásné munkásnő hozzáfűzte:- Havi nyolcezer forintot sem keresünk. Egyszer már pa­lira vett bennünket az elnök, még egyszer nem hagyjuk. Az ő ígérete fabatkát sem ér. Pásztor Sándor szerszámké­szítő egy történettel kezdte:- Az egyik alkalommal meg­kérdeztem az elnöktől: lehet- nék-e téesz-tag? Merthogy ak­kor megillethetnének az ezzel járó jogok. Nem lehet, - ondta nevetve-, mert alkalmazottként bármikor elküldhet. Azt is hal­lottam tőle: az aláírások után meggondolja, kapjunk-e bér­emelést. Ilyen ember Gaál György, aki azonban mindent letagad, ha szorul a nyaka körül a hurok. Különben törvény ide, vagy oda, nem értek egyet az­zal, hogy nekünk, alkalmazot­taknak nincs szavazati jogunk. Sorsunk alakulásában azok az aktív és a nyugdíjas tagok dön­tenek, akiket mi tartunk el. Sisa Sándor marós indulato­san magyarázta:- Az elnök „megveszi” a szavazás végeredménye szem­pontjából döntő nyugdíjasokat. Beígér nekik száz négyszögöl földet, zsúrra hívja, kirándulni viszi őket. Aztán fennen han­goztatja: búja a tagság bizal­mát. Meg fenyegetőzik: úgy is alakíthatja majd a közgyűlés hangulatát, hogy egyetlen szá­zalékot sem szavaznak meg ne­künk a vagyonból.- Gaál György diktatórikus eszközökkel vezet, s nem tűri el az ellenvetést — jelentette ki V7/- téz István. — Január 6-án sokak füle hallatára nagyhangon kije­lentette: „A termelőszövetke­zetben az ellenzéket ki kell nyírni! Aki nem áll be a sorba, az nem közénk való ember!” A döntéseket egyedül hozza meg, meg sem kérdezi a főmémökö- köt, a főkönyvelőt, s a határoza­tokat igyekszik kollektíváknak feltünteti. Megköti a vezetők kezét, s mi akárcsak egy kilo­gramm szöget is kizárólag az ő engedélyével vásárolhatunk. Kiadott egy körlevelet, melyben az áll: engedély nélküli vásárlá­sért először ötezer, másodjára tízezer forint büntetés jár, har­madszorra az illető megkapja a munkakönyvét. Elmarad a gé­pek felújítása, nincs fejlesztés, ezek következményeként idővel lehetetlenné válik a tervszerű termelés. Kimondom, ahogyan gondolom: Gaál Györgyöt nem tartom alkalmasnak elnöknek.- Az emberi jelleme is meg­kérdőjelezhető — toldotta meg Kolbányi Tibor. — Azt ter­jeszti, hogy megittuk a békepo­harat, s Vitézzel együtt bocsá­natot kértünk tőle. A január 14-ei közgyűlés utáni ebéden egymás mellett ültünk, s mint olyan kollégák, akiknek a tör­téntek után is együtt kell dol­gozniuk, valóban megittunk együtt egy-egy pohár sört. Köl­csönösen kijelentettük, nem ha­ragszunk egymásra, egyébként is az élet megy tovább. Ez azonban nem egyenlő a bocsá­natkéréssel, annál is inkább, mert nekünk nincs miért bocsá­natot kémünk. A békepohár ki- ivásának verziójával Vitézt és engem szembe akar állítani a vezetőtársainkkal, s le akar já­ratni minket a beosztottak előtt.- Beadványunkban megírtuk: ha számunkra kedvezőtlenül változik a helyzet, vagy akár­csak egyetlen embert is elbocsát az elnök, akkor a sztrájktól sem rettenünk vissza — mondotta végezetül Szarvas József. Utunk ismét Gaál Györgyhöz vezetett, s tételesen elmondtuk neki a vele kapcsolatos pana­szokat. Nem zökkent ki a nyu­galmából, rezzenéstelen arccal, kapásból cáfolta, vagy tagadta a vádakat.- 1990 nyarán pénzszűkében voltunk, ezért egyeztünk meg abban, hogy senki nem veszi fel az egy havi fizetését. Lehet, hogy mondtam, lesz elbocsátás, már nem tudom, hiszen régen volt. A dolgozóknak azért fizet­tük ki később a havi bért, mert anyagilag megerősödött a téesz. Mint mondtam, szóbeszéd volt a mostani elbocsátás. Az igaz, hogy a veszteség mérséklésére csöldcenteni kívánom a szántó- területet, de az így felszabaduló tagoknak megpróbálok munkát szerezni. Azt én nem tudom, hogy az ipari ágazatban dolgozó szakmunkások keresete a lega- lacsonyabb-e a megyében, azt viszont kijelentem: a téeszben ott a legmagasabbak a bérek. Most is én kezdeményeztem a béremelésüket, s azt végre is hajtjuk. Különben, aki kevesli a pénzét, az kereshet magának- más munkahelyet.- Méghogy én mocskoltam Vitézt? Ez nem az én műfajom, nem bántok én senkit. Igaz, nem vagyok puha gyerek, engem nem vezethetnek az orromnál fogva. Szarvast sem fenyeget­tem meg. Különben is én adtam neki a lakást, akkor miért vet­tem volna vissza. Most üresen áll a ház, így is havi tízezer fo­rintba kerül a rezsije. Igaz, ki- mondtam, itt nem lehet ellenzé- kieskedni, csak közösségi szel­lemben kell dolgozni. Hogy diktatórikus a vezetésem? De hiszen a vezetőtársaimmal min­den nap találkozunk, mindent megbeszélünk, tájékoztatjuk egymást. Egyenesen nevetsé­ges, hogy én „megveszem” a nyugdíjasokat. Itt ez a lista, ha­marosan két turnusban összesen hatvanhétén mennek öt napra üdülni Hajdúszoboszlóra. Fele nyugdíjas, fele aktív, köztük té- esz-tagok, alkalmazottak.-Igenis Kolbányiék kezde­ményezték a békülést, s megit­tuk a békepoharat a közgyűlés után. Én nem haragszom rájuk. A jövőben kapnak egy bizonyos pénzkeretet, annak terhére vásá­rolhatnak anyagot, miegymást, nem kell mindenhez az engedé­lyem. Ám nekik is tudniuk kell, engem a tagság választott el­nökké, nekem az ő érdekeiket kell védenem. Egyelőre szó sem lehet az ipari ágazat kiválásáról, talán majd később, ha az alap- tevékenység megerősödik. Két­ségtelen, jelenleg az ipar tartja eí a téeszt, ám annak idején a jól jövedelmező alaptevékenység tette lehetővé többek között a lakatüzem létrehozását.- Azt tanácsolom az iparban dolgozóknak, ne éljenek vissza mostani helyzetükkel. Inkább viselkedjenek úgy, hogy a tag­ság érdemesnek tartsa őket a be­fogadni. Előbb ahhoz barátsá­got kell kötni, hogy megöleljük egymást. Azt is akarom, az iparban dolgozók kapják meg a vagyon 10 százalékát, majd ve­gyük fel őket a téeszbe. Azt vi­szont tudniuk kell, ha netán ut­cára kerül közülük bárki is, ak­kor már nem kap munkanélküli segélyt. A téesz-tagot az nem il­leti meg. Különben az én hely­zetem a legrosszabb. Örökösen őrlődöm a két ágazat között, nem győzöm nyugtatgatni a ke­délyeket, csökkenteni a feszült­ségeket. Ez az örökös küzdelem már az idegeimre megy, beteg vagyok, kórházba kellene men­nem, ugyanakkor rengeteg a munkám. Le kell vezényelnem a vagyonnevesítést, majd az át­alakulást. Legszívesebben fel- ál Ínék az elnöki székből, csi­nálja, aki jobban tudja. De még­sem állhatok fel, mert bízik bennem a téesz tagsága s az ő érdeküket kell akár körömsza­kadtáig is védenem. Csak bír­jam idegileg... Kinek, kiknek van igaza? Nem tudhatjuk. Mindenesetre a fejleményeket figyelemmel ki­sérjük. Kolaj László Szakszervezeti fórum • Bátonyterenye. Március 3- án, kedden 16.00 órától a kiste- renyei mozgalmi házban (Csen- tei út 4) a helyi szocialisták szakszervezeti fórumot szer­veznek. Meghívott vendégek: Szőke Károly, a Vasas Szak- szervezet alelnöke, Kóczi Jó­zsef a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke és Csintalan Sándor a Magyar Szocialista Párt ügyvivője. A rendezvény nyilvános. Felvételi vizsga • Balassagyarmat. A Dózsa György Általános Iskola igaz­gatósága értesíti a leendő első osztályos szülőket, hogy a test­nevelés tagozatos osztályba a felvételi vizsgákat március 3-án és 5-én, a német tagozatosok részére március 4-én és 6-án szervezik meg mindegyik alka­lommal 14.30-tól 17 óráig az intézményben. A „Roma” is részt vesz • Kalló. A községbe is megér­kezett 500 darab tejjegy, ami ez évben 150 ezer forintot képvi­sel, szétosztása most van fo­lyamatban. A rászorultság alap­ján történő igényjogosultság megállapításával kapcsolatos előkészítő munkába a szociális bizottság bevonja a Roma Ifjú­sági Szervezet helyi megbízott­ját, tekintettel arra, hogy ők jobban ismerik a közöttük élők életkörülményeit. A korábbi ta­pasztalatokat figyelembevéve az ingyen tejjegyeket rövidebb időre adják át a jogosultaknak. Mivel a rászorultak száma jóval nagyobb mint a teljesítés lehe­tősége, a kimaradók igényeit fi­gyelembe veszik majd a segé­lyezésnél. Könyvpremier a könyvtárban • Salgótarján. Tegnap délután mutatták be a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban Endrődi Bella János festőmű­vész, költő A szólítás napja című verseskötetét. Kíváncsiskodó Az elnökségben Nógrád is képviselve van Megalakult a Magyar Polgári Védelmi Szövetség Bűnügyi krónika Tömeghisztéria Jobbágyiban Kire „süt” a Nap Tévé? Januártól nem fogható a Nap Tévé csatornája - jelezte egy salgótarjáni olvasónk, s felvetette: miért csak Buda­pest és környékének kivált­sága lett ez a vétel? Nem diszkrimináció-e ez, és szá­míthatunk-e újra a Nap Tévé adásainak vételére. Televíziós berkekben próbál­tunk választ keresni olvasónk kérdéseire, s megtudtuk, hogy a Nap Tévét Salgótarjánban, ká­beltelevíziós rendszeren soha nem lehetett fogni. Ezek az adá­sok jelenleg - megállapodás alapján - csak a TVl-es prog­ram egyes csatornáján fogha­tók. Minthogy üzleti vállalko­zásról van szó, melyben a Nap Tévé anyagi helyzete elsődleges szerepet kap, elképzelhető, hogy idővel több csatornát bérel majd, aminek előnyeit a tarjá- niak is élvezhetik. Eddig ugyanis csak elvétve, a régi központi antennákon keresztül „találkozhattak” a műsoraival. Kovács Istvánná salgótar­jáni olvasónk azt szeretné megtudni, hogy egy nyugdíjas felhasználhatja-e egy másik nyugdíjas - rokon, barát - utazási szelvényét, amennyi­ben a sajátja már betelt? Néhány nappal ezelőtt Péce- len tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Polgári Védelmi Szö­vetség, amely arra törekszik, hogy a lakosság képes legyen önmagát, életét, vagyontárgyait eredményesen oltalmazni, vé­deni és menteni az elemi csapá­sok, természeti és ipari kataszt­rófák, valamint fegyveres konf­liktus esetén. A szövetség szer­vezi a polgári védelmi szerve­zetbe be nem vont lakosok pol­gári védelmi felkészítését. Nép­szerűsíti a polgári védelem gondolatát, szükségességét és eredményeit. Eszközeivel ösz- szefogja a magyar társdalomban önkéntesen tevékenykedő akti­vistákat és képviseli érdekeiket a különböző szervezetekben és fórumokon. A közgyűlésen résztvett dr. Kopácsi Sándor ny. vezérőr­nagy, az Önvédelmi Szerveze­tek Országos Szövetségének el­nöke, Sztanek Endre ezredes a PVO országos parancsnoka, dr. Rétság. Tűz keletkezett hét­főn délelőtt a Rákóczi út. 23. számú családi ház padlásteré­ben. A község önkéntesei gyor­Morvay István BM. államtitkár, Szabó Miklós Budapest XIII. kerületének polgármestere. Ruttkai István, a szervező bi­zottság elnöke tájékoztatta a résztvevőket az egy éve folyó munkáról. Ezt követően került sor a szövetség alapszabályának megvitatására és elfogadására. A közgyűlésen megyénk képviseletében Balassagyar­matról Herczeg Attila ny. alez­redes, Salgótarjánból Sturmann Béla ny. százados szavazati joggal vett részt a közgyűlés munkájában. Az alapszabályzat elfogadása után a 23 tagból álló MPVSZ országos elnökség megválasz­tására került sor. Élnök: Takács Gyula ny. ezredes, alelnök: dr. Hegedűs Gábor ny. ezredes és Szabó Miklós polgármester, fő­titkár: Ruttkai István ny. ezre­des lett. Az elnökségbe Nógrád megyéből Radnai Ervin ny. alezredest is megválasztották.-n.a.­san a helyszínre értek, s Szakái József parancsnok irányításával megfékezték a lángokat. így je­lentősebb kár nem történt. Változatos volt a hét vége eseménykrónikája. A véletlen szeszélye folytán két cserben- hagyásos baleset is történt hu­szonnégy óra leforgása alatt - mindemellett előfordultak vagyon elleni bűncselekmé­nyek is. Szétverték a kocsikat — majd egymást Február 29. a naptárban is igen ritka dátum. Jobbágyiban még emlékezetesebb azonban, mint másutt. E napon 23 órakor ugyanis nem mindennapi ese­mények színhelye volt a Mokka presszó előtti térség: ismeretlen tettesek minden előzetes indok nélkül karókkal összetörték M. Miklós Budapest, XIII. kerületi lakos Volvo, valamint L. István lőrinci lakos Ford Transit típusú személygépkocsijának ablakait. A két kocsiban mintegy két­százezer forintnyi kár keletke­zett. Ezután viszont elszabadult a pokol: mintegy 60-70 ember esett egymásnak, s eléggé vál­tozatos szúrófegyverekkel ha­dakoztak. A helyzet olyannyira komollyá vált, hogy a rendőrjá- rőmek külső segítséget is igénybe kellett venni - s a hisz­tériának az összevont rendőri erők vetettek véget. A pásztói rendőrkapitányság garázdaság bűntettének alapos gyanújával eljárást indított az események ismeretlen elindítói ellen. Csalók „versenye” Két, nem Nógrád megyei ille­tőségű személy egymásról le­het, hogy mit sem tudva „ver­sengett” egymással: M. Pál bé­késcsabai vállalkozó 646.029 forint 60 fdlér értékben vett át bizományosi értékesítésre ter­mékeket a Budapesti Harisnya­gyár Bátonyterenyei Kereske­dők Áruházától. Az árukkal, vagy azok értékével azonban már hónapok óta nem számolt el. A vállalkozót Békésben is körözik hasonló bűncselekmé­nyek elkövetésével, de ismeret­len helyen tartózkodik. Az említett áruházból, ugyan­ilyen módszerrel jutott áruhoz az újkígyósi illetőségű Sz. László, aki viszont túllicitálta „kollégáját”: csaknem egymil­lió, pontosan 935.479 forint 90 fillérrel csapta be a bátonyiakat, s a felderítést nehezíti, hogy őt is hiába keresik odahaza, hogy csalás bűntettének alapos gya­núja miatt kihallgathassák. Cserbenhagyok Február 27-én Karancsalján, a Rákóczi út 159. előtt ismeret­len elkövető személygépkocsi­val Tarján irányába haladva ne­kiütközött a vele szemben sza­bályosan haladó, N. József által vezetett Barkas tehergépkocsi­nak. Mindkét jármű megrongá­lódott, személyi sérülés nem történt - a szabálytalankodó ve­zető viszont segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. Hasonló eset játszódott le másnap Salgótarjánban, a Gor- kij-körúton: este fél tízkor a B. József által vezetett személy- gépkocsinak ütközött neki egy ismeretlen Dacia, amely a ka­nyarban kisodródott. Itt is csak anyagi kár keletkezett - és a Dacia vezetője elhajtott a hely­színről. A salgótarjáni rendőr- kapitányság mindkét cserben­hagy ót körözi. * * * Nem tinédzser szúrt Drégelypalánkon Szombati számunkban hírül adtuk: február 21-én Drégely­palánkon, a Várkapitány ven­déglőben előzetes szóváltás után hasba szúrták M. A. helyi lakost. Az elkövető monog­ramja helyesen, életkora azon­ban hibásan jelent meg a cikk­ben: a bűncselekményt a negy­venhat éves T. L. követte el.- héjé ­Önkéntesek példás akciója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom