Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
1992. február 10., hétfő SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Védelem az iszap ellen Több, mint száz éve épült Szilaspogonyban az a gát, melyet 1957 óta most újítanak fel, hogy ne árassza el iszap a község kertjeit. A munkálatok félmillió forintba kerülnek. Fotó: Gvurián Társadalomkutató terepgyakorlat Egyetemisták keresték fel Ceredet a napokban. Az ELTE minden évben falukutató gyakorlatokat szervez, s most két fiú és három leány feladata beszámolót írni arról: miként áll Cered a néphagyományok terén? Ottj áriunkkor - péntek reggel - a fiúk már elmentek. Farkas Anna, Burián Zsuzsa és Pázmány Judit mesélt élményeiről. — Milyen emlékeket visztek haza Nógrádból? — Tíz napot töltöttünk itt. Magunk sem hittük, hogy ily könnyen megszeretnek minket az itteni emberek. E rövid idő alatt a helyi tsz-ben, iskolában, óvodában, s a faluházban ismerkedtünk Cered jelenével. Sokan tartottak attól, hogy mi majd lenézzük az itteni embereket. Erről szó sincs. Tény, hogy a régi tevékenységeket a mai fiatalok már nem szívesen folytatják (két idős nénin kívül már senki nem sző például), de ez mindenütt így van. Az a lényeg, hogy mindig legyen új az elhalt hagyományok helyett. —És találtatok ilyesmit? — Igen, bár hagyományok terén e vidék érthetően nem vetélkedhet Kalocsával, vagy mondjuk Bujákkal. Beleástuk magunkat e régen bányászok lakta térség múltjába, s rengeteg szép emlékkel térünk haza. Lesz miről írni, mesélni. Jól éreztük magunkat, s ha lehet, még szeretnénk ide visszatérni. Csaknem húszezren tanultak eddig az intézményben Huszonöt esztendeje muzsikálnak Nemcsak iskola, művészeti intézmény is Az idén hetvenéves Salgótarján városában 1956-ban alapították a városi zeneiskolát. A várostörténet második feléhez tehát már szervesen hozzátartoznak ezen intézmény pedagógiai, művészeti eredményei is. Természetesen, Salgótarjánban azelőtt is muzsikáltak, a rendszeres zenei nevelés azonban az iskola létrejöttével kezdődött. Ettől kezdve az intézmény fokozatosan a helyi — sőt, bizonyos fokig a nógrádi — zenei élet központja lett, nemcsak egy iskola a sok közül, hanem a város egyik művészeti központja. A művelődési miniszter Váczi Gyulát, azon idők egyik legjobb pianistáját bízta meg a zeneiskola szervezési feladataival. 1955. december 7-én már le is zajlott az első tanévnyitó ünnepség, az oktatás pedig 1956. január 16-án kezdődött meg az akkori Ipartestület helyiségeiben, ahol tíz évig működtek. Ezután a tanítás az úgynevezett Gottesmann-házban folytatódott. Később megépült a modem zeneiskola, amelyet azonban először a pénzügyi és számviteli főiskola diákjai vettek igénybe. Végre 1979-ben birtokukba vehették az épületet azok, akik számára épült. Álljon itt az alapító tantestület névsora is: Váczi Gyula igazgató, zongora, Virág László igazgatóhelyettes, szolfézs, Jancsin Ferenc hegedűművész, a MÁV zenekarának első koncertmestere. Párkányi Ferenc oboaművész, a MÁV zenekarának tagja, Rok- nyák Zsuzsanna, zongora, Ku- rucz Imréné, zongora, Szűts Pál, gordon, gordonka, Szilágyi László, ének, Heckler Edit, ze- neóvóda. A zeneiskola tavalyi ünnepi tanévében a mai tantestület tagjai és a növendékek tisztelegtek az elődök, Váczi Gyula alapító igazgató és Virág László nyugalmazott címzetes igazgató munkássága előtt, akiknek múlhatatlan érdemeik vannak Salgótarján zenei életének megalapozásában és kibontakoztatásában. Emlékeztek az elhúnytakra, Královszky Jánosra, Borsányi Mátyásra, Thurza Imrére és Pálteleki Elemérre is. A zeneiskolában 35 év alatt csaknem húszezer gyerek tanult valamilyen hangszeren, 115 azon növendékek száma, akik élethivatásul választották a zenét, előadóművészként, zenekari zenészként, tanárként dolgoznak, illetve zenei szakközépiskolában, főiskolán tanulnak most is. Becze Lajos, a jelenlegi igazgató szerint is hangsúlyozandó, hogy a tartalmi munkában sohasem csupán a zenei pályára került növendékekkel, hírességekkel bizonyította szakmai kvalitásait a tantestület, hanem a megyei és az országos versenyeken, találkozókon való sikeres szerepléssel, jelentős mozgalmak kezdeményezésével. A több kiváló pedagógus személyiség közül korántsem egyetlen példaként érdemes azért utalni Füzes Zsigmond 34 éves tanári pályájára, aki 18 profi kürtöst és hat hegedűst nevelt föl a zenei életnek. Becze Lajos jogos büszkeséggel említi, hogy intézményük előkelő helyet foglal el az ország zeneiskolái között. Nemcsak azért, mert hivatkozhatnak hírességeikre, akikre a hetvenéves Salgótarján is büszke lehet, például Kukely Ilonára, a Magyar Állami Operaház magánénekesére, Füzes Péter kürtművészre, ifjabb Virág László hegedűművészre, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagjaira, Illés Gabriella énekművészre, a győri színház szólistájára, Bolyki Józsefre, Bolyki Rezsőre, és másokra, hanem jelenlegi tevékenységük okán is. A jelen tanévben 725 növendékkel 38 tanár foglalkozik, az iskola tanárai tanítanak Cereden és Ka- rancskesziben is. Hangversenytermi orgonájuk van, elkészült a gyakorlóorgona is. Mindegyik klasszikus tanszakot oktatják. Ezen kívül hárfaoktatás folyik, népzene- és jazz tanszak működik. A szomszédos Gagarin általános iskolával együttműködve a művészeti iskola alapjait rakták le. Orgonájuk révén bekapcsolódtak az országos zenei mozgalomba, például Salgótarjánban rendezik meg három évenként az orgonaszakos növendékek országos találkozóját. Nemzetközi kapcsolataikat szintén tovább bővítik. Külön is érdemes utalni arra a gazdag zenei eseménysorozatra, amellyel az iskola emelni kívánja a 70 éves Salgótarján ünnepi évének fényét, Mester- bérlet-sorozat, változatos hangversenyprogram várja a zenekedvelő közönséget egész éven át. —mér A pékfronton most áll a bál A pékség kapujából egyenest a boltra látni. De minek .. ? Jut pénz az étkeztetésre Akármennyire "szegény" is a salgótarjáni önkormányzat, mindig jutott és jut pénz a szociális étkeztetésre. Szlovacsek Gyuláné, a városi önkormányzat egyesített szociális intézményének vezetője mondta el a legfontosabbakat.-Salgótarjánban, tíz helyen osztják az ebédeket. A legtöbbet a Kővár étteremben, innen 256-an kapnak ételt. Az APEH konyhájáról 141-en, az acélgyári konyháról 126-an kapják az ételt. Emellett ellátjuk a külterületeket is. A zagyvarónai részt az ottani óvoda, Somlyó környékét a Lovász József úti gyermekintézmény látja el. A somosi, salgói részen az Áfész két vendéglője, a Tarján és a Somosi Fogadó az illetékes.-A minőség?- Változó. Az viszont külön érdekes, hogy a Tarjánban és a Somosi Fogadóban veszik a fáradságot és megkérdezik az ebédelőket: hogy ízlik a koszt, mit ennének szívesen?- Hogyan jut el az ebéd a rászorulókhoz?-Vannak akik elsétálnak a konyhákhoz, akik igénylik, azokhoz a házigondozók viszik a friss ételt.- Mennyit kell fizetni az ebédért?- Mindig a jövedelemtől függ. A hatvanadagos városi népkonyhán mindenki ingyen kapja az egytál ételt. Ötezerhét- száz forintos nyugdíjig napi hat forint a térítési díj, a legmagasabb összeget - ebédenként negyvennégy forintot - azok fizetnek, akilüiek nyugdíja meghaladja a nyolcezerhétszázegy forintot.- Mibe kerül mindez a városnak?- Tavaly szociális étkeztetésre 7 millió 156 ezer forintot költöttünk. Ebből a térítés 2 millió 746 ezer forintot jelentett. A különbözetet az önkormányzat állta. Cered már nem ehet akármit. Ceredi kenyeret biztosan. Es nemcsak azt - kiflit és zsemlét sem. A pékfronton áll a bál. Az Afész vezetősége megtiltotta a ceredi boltosoknak, hogy a 200 méter távolságra lévő helyi pékségből rendeljenek, mert állítólag olyan minőségi kifogások merültek fel, hogy 22 kilométerről is jobban megéri szállítani — ugyanis Cered helyett Pétervásáráról hordják a falunak szánt kenyéradagot. A szállítmány meg is érkezik. Tízkor. Az „egyszerű” vevők morgolódnak. Azt mondják: akkora különbség nincs a „péter- kei” termékek javára, hogy megérje a világ végéről etetni Cered és a környék népét. A pékség mindenesetre leállt, így naponta tízig nincs kenyér, V olt egyszer egy mesterség — Szlovák drótosok címmel érdekes kiállítás várja az érdeklődőket májusig a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. A zsolnai Po- vazské Múzeum gazdag kiállítása drótosországot mutatja be, a hajdani vándoriparosság kialakulását, fejlődéstörténetét, életmódját és kultúráját. Pár évvel ezelőtt magyar nyelven is kiadták Vladimir Ferko dokumentumgazdag könyvét, ami erről az iparról szól, és most Magyarországon először találkozhatnak a látogatók a hajdani drótosország dokumentált valóságával. Úgyszólván minden látható itt, amiről a drót regél. Ez a rege azonban igaz, hiszen amiről szól, vagyis maga a drótosság évszázadokon át nagyon is a valóság része volt. Miként azt a jelen kiállításon is dokumentálják, csúcspontját az első világháború előtt érte el. Utána Európa politikai átrendezése a drótos mesterséget is új utakra terelte. A monarchia utódállamaiban bezárult előttük az út, öt péknek nincs munkája. A falu nem érti e pazarlást, csak azt tudja: még nem találták fel az esővízzel működő szállítójárOroszországban az októberi forradalom után szintén elveszítették életlehetőségeiket, vissza kellett térniük Szlovákiába, hogy a megváltozott gazdasági, társadalmi körülmények közepette, az igények alakulásához igazodva újjászervezzék tevékenységüket. A drótos múzeum kezdeményezésükre Zsolnán (Zilinán) alakult meg 1942-ben, ma Povazske Múzeum (Vág- völgyi) a Budatini várban található központtal. Ez a múzeum őrzi a drótosok egyedülálló örökségét a késői nemzedékek számára. A szlovák drótosokat a régi Magyarországon „drótos tót”-ként ismerték és kedvelték. A régi időkben ezek a többnyire szegény vándoriparosok, akik javítómunkát végeztek, később termékeiket árura vagy pénzre cserélték, hasznos tevékenységükkel hézagpótló szerepet tölművet. Ilyenről mi sem tudunk. De kizárt, hogy az Afész saját zsebe ellen dolgozzon. Mi ebben az üzlet? Balázs-Gyurián töttek be a korabeli társadalomban. Ha fölhangzott az elnyújtott kiáltás: „Drótozni, fotózni...”, az emberek köréje gyűltek, behívták magukhoz, munkával látták el. Közben tőle értesültek a nagyvilág híreiről, hiszen a drótos világjáró embernek számított, aki sokfelé megfordul, mindenről hall, hozza-viszi az információkat. Akkor még nem volt rádió és televízió. Drótosország a mai Szlovákiában, a hajdani Trencsén terméketlen, hegyes vidékén született meg körülbelül három évszázaddal ezelőtt. Miért éppen északon alakult ki és honosodott meg ez a mesterség? Az egyik ok az említett hegyvidéki adottság, a táj terméketlensége, zord időjárása, és így tovább. A másik ok a sziléziai vasipar, a vaskohók és a dróthúzóüzemek közelsége, ezek szolgáltatták a Hiányzó milliók Év eleje van. Mindenütt számolgatnak: mire futja idén? Zabaron sincs ez másként. Orvosi rendelőt, postát, öregek otthonát, a háromtantermes általános iskola negyedik termét és egy mostaninál tágasabb hivatalt álmodtak abba a leromlott állagú, de nem szűkre szabott épületébe, melyben most is megférnek egymással a község irányítói és a legkisebb nebulók. Nem fogadták el azt a pályázatukat „fent”, ami két és fél millióból a fentieket megvalósíthatta volna. így saját erőből próbálnak forrást keresni. Zabarnak nélkülözhetetlenek lesznek e beruházások. Meg is valósulnak előbb- utóbb. Ha „mostohák” lesznek: sajnos, csak utóbb. - bj mesterség alapanyagát. Amit például az Alföldből sásból, nádból csináltak, azt a Felföldön drótból kezdték ezután elkészíteni. Bizonyára említhe- tőek a messzi múltból más előzmények is, például a régi kovácsmesterség, a középkori fegyverkovácsok, kardkészítők (csiszárok), drótfonók, sodro- nyingkészítők, egészen a 16-17. századig. A kialakuló drótosságban ezek háziipari szinten történő továbbélése is gyanítható, természetesen már más körülmények igényeinek megfelelően, és más gazdasági alapon. Az első drótosok vándoriparosok voltak, egyszerű eszközökkel reparálták a cserépedényeket, „hefteléssel”, vagy rácsos drótozással. Az ablakokra sodronyokat is készítettek, egyszerűbb használati tárgyakat is készítettek. Később már nemVolt egyszer egy érdekes mesterség Ha a drót mesélni tudna Salgótarján és környéke Mennyi lesz a járda ára? ® Szilaspogony. Április-május fordulóján az Egri Útépítő Rt. kivitelezésben végre rendbete- szik a községben a Rákóczi út felső szakaszát. Az út alsó szakaszán is akad javítanivaló, a járdát kellene megcsináltatni. A helyi önkormányzat versenyezteti az ajánlattevőket: ki menynyiért vállalja a munkát? Az árajánlatokat február húszadikáig várják. Eddig két cég jelentkezett: a már említett egriek mellett a fővárosi KŐ-UT Kft. lát fantáziát a pogonyi járdaépítésben. Zabari falugyűlés 0 Még nem tűzték ki a végleges időpontot, de a tervek szerint február 22-én tartanak falugyűlést a zabariaknak. Várhatóan szóba kerül majd az átalakulási törvény értelmezése, valamint az 1991. évi munkáról számol be a község vezetése, s ismertetik az idei költségvetési tervet is. Előkészületek adóügyben • Kishartyán. A gépjárműadó bevallási kérdőívek mintegy nyolcvan százalékát juttatták vissza eddig a polgármesteri hivatalba. így a kivetéshez szükséges határozatok még a hónap első felében eljuthatnak a lakosokhoz. A helyi adókkal kapcsolatos bevallásokat szintén ezekben a napokban várják a hivatal dolgozói. Farsangi mulatság Sóshartyánban • A községi önkormányzat és a Társadalmi Egyesülések Szövetsége helyi szervezete is bekapcsolódik az általános iskola jelmezes farsangi mulatságának szervezésébe. A vidám bemutatót és bált az iskola új tornatermében, február 22-én rendezik meg. csak dróttal, hanem pléh megmunkálásával is foglalkoztak, így alakult ki fokozatosan az egyre gazdagodó szerszámkészlet, amihez már nem volt elegendő a tarisznya, hanem háti faláda, a híres „krosnya” kellett. Ez lett a drótosok szimbóluma is. Megismerte őket a monarchia, sőt egész Európa és Amerika is, ahol mindig a helyi igényekhez igazodva gyakorolták, emelték mind magasabb szintre mesterségüket. A mesterség fokozatosan művészi szintre jutott, később szerencsésen párosult a művészi ízléssel, esetenként persze nem szerencsésen a művészi ízléstelenséggel is. Igen sok dekoratív tárgy ismeretes a világon, köztük drótból készített, aranyozott vagy ezüstözött munkák, amelyek magas mesterségbeli tudásról tanúskodnak. A többi között, egész alakos emberi figurák is készültek így drótból. A nógrádi látogató nyugodtan gondolhat a Balassagyarmaton élő Csemniczky Zoltán drótszobraira. —mér
