Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám

1992. február 7., péntek BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 13 Demokrácia, egészség, vállalkozás Népfőiskola Novákon Mátranovákon, 66 év után az általános iskola ismét népfőiskolái előadássoroza­tot szervezett a község lakói számára. A népfőiskola története a településen 1919-ben kez­dődött - tudhatták meg a je­lenlévők Pálinkás Sándomé- tól az első előadáson ami­kor az Erdélyből idemene­kült Rakvách Rezső elfog­lalta igazgató-tanítói állását. Ő már akkor felismerte, hogy a főleg bányászokból álló lakosság számára szük­séges egy ismeretterjesztő előadássorozat megszerve­zése. Az első évfolyamra 70 hallgató iratkozott be, s a megnyitóra 1924-ben került sor. Az akkori előadások minden valószínűség szerint a gyakorlati élet tudnivalóit tartalmazhatták. A követ­kező év tananyaga főként az alapvető egészségügyi isme­retek elsajátítását tekintette fő célkitűzésének. Később Rakvách Rezső tevékenysé­gének eredményeként a kul­turális és a sportélet is fel­lendült a településen, bizo­nyítva a népművelés fontos­ságát. Mindezeket az előzmé­nyeket hallva még nagyobb kedvet éreztünk arra, hogy tovább folytassuk közsé­günkben a Rakvách Rezső által megalapozott hagyo­mányt. A mostani népfőis­kola előadásai, vitái korunk emberéhez, róluk szólnak. A mai gazdasági, társadalmi élet problémáiról hallgatnak vitaindító előadásokat a hallgatók, neves előadóktól, így került sor többek között dr. Bánlaki Pál szociológus előadására, amelyben a résztvevőkkel demokráciánk esélyeit latolgatta. Egy má­sik foglalkozás témája az egészséges életmód volt, melynek keretén belül az ér­deklődők dr. Váraljai Béla- körzeti orvostól választ kap­hattak korunk jellegzetes be­tegségeinek megelőzésére is. A jövőben szó esik majd az egyház és a község kap­csolatáról éppúgy, mint a fa­lusi turizmus adta lehetősé­gekről. A szülők és a peda­gógusok szintén a népfőis­kola keretén belül kaphatnak tájékoztatást a nemzeti alap­tanterv új koncepcióiról, va­lamint a közművelődés he­lyéről, szerepéről települé­sünkön. A vállalkozók a feb­ruár 3-i előadáson hallhattak tájékoztatást az alapítványok és vállalkozások gazdasági hátteréről. Az előadások témaköré­nek palettája tehát széles. Reméljük, ki-ki megtalálja köztük az egyéniségének, érdeklődésének megfelelőt. S ha a hallgatók valóban ér­deklődéssel vesznek részt az előadásokon, akkor elmond­hatjuk, hogy Rakvách Rezső nem csupán az 1920-as évek embere számára alapozta meg az általános műveltsé­get, hanem nekünk is meg­mutatta a korszerű művelt­séghez és gyakorlati élethez vezető utat. Bakó Csabáné Harmincöt centiméter "Kinek fütyül a nagybárkányi füle­müle?" című írá­sunkra reagálni kí­vánt Institórisz Pál peres fele, Balogh Pálné. Elmondta, 1959-ben meg­egyeztek Institórisz Pál apósával, meg­veszik az ominózus földterületet. Az üz­let nem jött össze, mert árban végül nem tudtak meg­egyezni. Azóta ab­ból áll a vita, hogy Institóriszék az ő (szomszédos) föl­djükből akarnak foglalni. Hat métert akar magáénak - mondja Baloghné-, pedig csak öt méter 65 centi járna neki. Majd így folytatta: — Nekem nem kell az övéből, de én nem adok neki még két centit se! Ezért van a ve­szekedés, sőt, oly­kor verekedés. Két évvel ezelőtt Ba- loghék újra megvet­ték volna a földet, de megegyezésre akkor sem jutottak. Balogh Pálné véle­ménye szerint az áprilisi bírósági íté­let lezárja a szom­szédok belharcát. Bízzunk benne. — dió — Ha leesik a csempe, vagy eldugul a fürdőkád... Érdekes vál­lalkozásba fo­gott a bátonyte- renyei Szabics Antal. Első neki­futásra ugyan semmi rendkí­vüli nincs benne: munka- erő-kiköz vetítő. Ami szokatlanná teszi, maga a munka, amihez kiközvetít. For­dulhat hozzá az is, aki disznót akar vágni, de nincs böllére, az is, aki le akarja kaszáltatni a kertjét, de a hosszú listán szerepel gyer­mekmegőrzés és háztartási mun­kák is. Szabics Antal Jószerencsét úti lakásában egé­szen prózai pél­dával ismerteti az ötlet megszületését: — Számos dolog volt, amivel nem tudtam egyedül boldogulni. Gondoltam, másnak is vannak hasonló problémái. Személyes példát említve, én másfél napig javítottam a fürdőkádnál a kifo­lyót... Megkérdeztem az ismerősei­met, akik azt mondták, vállal­nának ilyen munkákat. Az is felmerült bennem, hogy talán sokan vannak, akik nem, vagy nehezen tudnak munkához jutni, és örülnének a pluszpénznek. „Azt hittem százával jelentkeznek az emberek’' Nem volt olyan cég, ami ezzel foglalkozott volna. Ha a fürdő­szobában leesik néhány csempe, nem megy ki a kőműves, mert neki az nem bolt. Lehet, hogy a tulaj összeszerencsétlenkedi, de az talán olyan is lesz! Vannak végzős diákjaim, akik szívesen elvégeznék az ilyen munkákat. Szabics Antal ugyanis a sal­gótarjáni szakmunkásképző in­tézetben tanít, és "csak" máso­dállásban vállalkozik. Az alap­ötleten túl még másik két tevé­kenység gyakorlása is szerepel Szabics Antal tarsolyában: —Azokat szeretném össze­fogni,' akik idénymunkára je­lentkeznek. Alföldi cégekkel, té­eszekkel, szövetkezetekkel ve­szem fel a kapcsolatot. A másik: tegyük fel, valaki munkahelyet akar változtatni. Ez általában kínos, mert ha nem jött össze, és kiderül, a következő leépítésnél valószínűleg ő jön szóba. A mi konstrukciónkban az ügyfél csak akkor nevesül, amikor már az anyagiakról kell tárgyalni. Szabics Antal Pásztó, Nagy- bátony és Salgótarján térségé­ben kíván működni. A tevé­kenység december 4-én indult, tehát számottevő tapasztalatok­ról még nem beszélhetünk, ám annyit azért el lehet mondani: —Azt hittem, százával jön­nek majd az emberek, de eddig összesen, ha vagyunk százan. Nem akarom tipizálni, de volt egy érdekes esetünk. Az egyik ügynököm beült a kisterenyei munkaközvetítő iroda várójába. Percekig hallgatta az elhelyez­kedési gondokat, aztán el­mondta a várakozóknak ezt a lehetőséget. Tudja, mi lett a vége? Mindenki elsomfordáit. Szabics Antal tanár, másodál­lású vállalkozó az emberek rossz anyagi helyzetére alapozta a vállalkozást. Úgy gondolta, jól jön mindenkinek az a né­hány száz forint. Most úgy látja, nem annyira tragikus az embe­rek helyzete! De mivel az "apró-cseprő" szolgáltatásokra mindig szükségünk van, biztos benne, hogy igazából beindul az üzlet. Dudellai — Gyurkó Bátonyterenye és környéke A legnagyobb beruházás • Nemti. Február 13-án, csü­törtökön ülnek össze legköze­lebb a község képviselői, hogy megvitassák első fordulóban az éves költségvetés tervezetét. Az intézmények fenntartásán, mű­ködtetésén kívül aligha lesz pénz másra, hiszen 1992 a víz, mint a legnagyobb beruházás éve. A tervezők február végére készítik el a tanulmánytervet, alternatívákkal és költségkiha­tással. Ufó-klub • Bátonyterenye. Az Ady Endre Művelődési Központban február 12-én, szerdán 17 órá­tól lesz legközelebb ufó—klub, két előadással. A "Jelenségek, események" sorozat keretében előbb Trethon Judit beszél a ti­tokzatos ufókról, majd Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője vála­szol a második előadás kérdé­sére: Titkol-e valamit a hon­védség ufó-ügyben? Fiatalkorú betörők Rendőrségi rovatainkban többször beszámoltunk már a szentkúti butiksoron (akkor még ismeretlen tettesek által) elkövetett sorozatos betörések­ről. Ezúttal fordulatról adhatunk hírt. Tizenhét rendbeli butikbetö­rést buktattak meg Szentkúton a bátonyterenyei rendőrőrs nyo­mozói. Jelenleg folyamatban van a négy fiatalkorú gyanúsí­tott kihallgatása, akiknél a ház­kutatások során megtalálták a szentkúti pavilonokból ellopott kegytárgyak egy részét: feszüle­tet, oívasót, virágtartókat. A vállalkozás titka: nem szabad belemenni a gyors meggazdagodásba Nagybátony egyik neves sü­tőüzemében Oláh Jánost ke­restük meg. Be­szélgetésünk témája ezúttal nem a pékség, mint szakma, hanem a vállal­kozás - általá­ban. A cégtáblán olvasható "Oláh és társa" a há­zaspárt jelzi. Mindketten elvégezték az élel­miszeripari főiskolát. A saját pékség beindítása előtt Oláh Já­nos a sütőipar főmérnöke, majd az áfész tartósítóüzemének technológusa volt. Az indulás­ról: — Sokan abba buknak bele, hogy szuper berendezéssel kez­dik. Sok pénzzel, ami természe­tesen sok hitelt jelent. Nagyon meg kell nézni, hogy mennyi pénzt fektetek a vállalkozásba, annak függvényében, hogy ho­gyan tudom majd törleszteni. Nem szabad belemenni a gyors Sokan belebuknak. meggazdagodásba! Nekem pél­dául egy éves működés után még félmilliót kellett költenem az épületre és a berendezésekre. — Hogyan kezdődik egy vál­lalkozás? — Sokan belekényszerülnek, miután egyik percről a másikra elveszítik a munkahelyüket. Ha valaki az utcára került, onnan nagyon nehéz felkapaszkodni. A régi rendszer szerint pedig a munkahelyek abszolút nem ké­szítenek fel a vállalkozásra. Alapvetően lényeges dolgokat kell tudni. Előfordul, hogy va­laki belevág, aztán fél év múlva derül ki, hogy nem fizetett áfát... Tudatosítani kellene többek között, hogy a vállalkozásból nagyon sokáig nem lehet pénzt kivenni! Mivel ezeket nem oktat­ják, a vállalkozóknak sok álmat­lan éjszakára kell felkészülniük. —jönnek is voltak álmatlan éjszakái? —Hogyne. Személyes dolog, hogy egy közel 40 éves apa ott­hagyja a munkahelyét. Megtör­tént, hogy megszereztem a jogo­sultságot az újrakezdési hitelre, majd két nap múlva közölték, hogy országosan leállították a folyósítást... És merőben új helyzetbe ke­rültem. A sütőiparnál az ember abban nőtt fel, hogy minden megy a maga útján. Nagyobb volumenű ügyekben a vállalati tanács dönt, ez olykor három hónapig tart. Éppen ezért vál­toztattam annak idején munka­helyet. Az áfésznál önálló dön­tésekre kényszerültem, ez min­denképpen jó "bemelegítés" volt. — Dudellai — Fotó: Gyurkó Amikor még fakarusz buszok jártak Bátonyterenye, ezen belül Nagybátony annak idején a szénbányászat jóvoltából kez­dett kinőni a földből, hogy előbb-utóbb várossá váljon. A mezőn, a lágy dombokon lakó­telepeket húztak föl, városias közintézmények létesültek. Az épületek egy része abból az időből való, amit valamikor Boldizsár Iván „építészeti vas­korinak nevezett, találóan. Az­tán megnőttek a házak merev kubusai között a fák, a későbbi építészet már több esztétiku­mot, emberi léptéket képviselt. A bátonyi Erkel Ferenc Álta­lános Iskola épületének törté­nete is szinte kis várostörténet. Itt most a gyerekek szakosított tanterv szerint tanulják az ének-zene tantárgyat. Sőt, ezt kibővítve a komplex művészeti nevelés mind teljesebbé tételére van törekvés, máris értékelendő eredménnyel. Pedig ez még csak a második tanév itt. Ami a kis várostörténetet illeti, ez az épület az ötvenes években bá­nyai munkásszállásnak épült, akkoriban még eléggé kietlen területen. Később aztán bányai oktatási központ, majd városi pártbizottság működött benne. Végül iskola lett, a zeneiskola és az általános iskola működik benne. Környezete manapság a város egyik legotthonosabb ré­sze, szemben a modem műve­lődési központtal, szép lakóépü­letekkel. Nem mindig volt ez így. A közelmúltban például Ke­rekes Lászlóné, az Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatóhe­lyettese is beszélt erről. Mielőtt ide került, a bátonyi Bartók Béla Általános Iskola alsó tago­zatos tanítónője volt, lelenleg negyedik osztályt tanít. — Nagyapámék 1944-ben jöttek ide, Kisbátonypusztára — mondja. — Itt lakom 12 éves korom óta. Egyébként a családi kötődések Szirákig nyúlnak. — Mire emlékszik a régi időkből? — A gyerekkor mindenki­nek kedves. Akkor még nincs összehasonlítási alapja az em­bernek, ez csak később követ­kezik be. Ezért, ha nehéz is az élet, a gyerekkor megmarad a maga élménygazdagságában, bevésődik az emlékezetbe maga a táj, az emberek arca, szavajá- rása, minden, ami akkor körül­vett bennünket. Mindenesetre, ahogyan emlékszem, 1952-ben már a bányaváros magja meg­volt. Még járt a kisvasút. Járda nem volt, gumicsizmában jár­tunk, és akkoriban még faka­rusz buszok közlekedtek. A nagy iskola Bátonyban a Bartók volt, az ötvenes évek elejétől, valóban tágas, hatalmas épület­nek számított, kiemelkedett a környezetéből. Pedagógiai tanulmányait Jászberényben végezte, 1958-tól 1975-ig Dorogházán tanított, 1976-tól pcdig_ a nagy- bátonyi Bartók Béla Általános Iskolában. — Hogyan került ide az Er­kelbe? — A tantestület úgy szerve­ződött, hogy akik tanítottak a zenei osztályokban, ide jöhet­tek. A feladat nagyon szép és lelkesítő, szakmai szempontból is. Tantestületünk számára ez nemcsak kihívás, hanem egyút­tal a szakmai önmegvalósítás lehetősége. Természetesen, az oktató-nevelő tevékenység mindenütt a legmagasabb rendű hivatás, ebben a környezetben külön szépséget is jelent a komplex művészeti nevelés. — Említene-e ezzel kapcso­latban néhány példát is? — Igen. Például az ének-zene tantárgy heti öt órá­ban adva van. A művészetek többi ágával is foglalkozunk. A 2-3. és a 4-5. osztályokban nép­táncot oktatunk. A népművészet is jelen van, a többi között, szö­vés is folyik. Saját rajz szakos tanárra lenne szükségünk. A képzőművészettel kapcsolatban említem, hogy büszkék va­gyunk saját iskolagalériánk eredményes működésére. — Milyen tárlatokat rendez­nek? — Általában kéthavonként nyitunk kiállításokat, amelyeket nemcsak a gyerekek, hanem a szülők, illetve az érdeklődő nagyközönség is megtekinthet, hiszen ezek is nyitottak. Még nincs hosszú múltunk, de megemlíthetem, hogy pél­dául bemutatkozott itt Radics István, kiállítottunk japán gyermekrajzokat, volt sikeres zománckiállításunk, érdeklő­dést keltett Varga István fotóki­állítása, Ivitz László mű­vész-tanár tárlata a Váci Mihály Gimnáziumból, és így tovább. Tehát igyekszünk minél vál­tozatosabbá tenni az iskolagalé­ria programját is, amely szoro­san kapcsolódik a komplex mű­vészeti nevelés céljához. A ta­nulók nemcsak a megyében élő alkotókat ismerhetik meg, ha­nem különböző műfajok ered­ményeiből is ízelítőt kapnak. Ha a régi fakaruszos Bátonyra gondolok, eszembe jut, hol va­gyunk ettől. —mér Amatőr festő kiállítása Bátonyterenyén A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ­ban február 20-án, csütör­tökön 17 órakor kerül sor dr. Baán János amatőr festő tárlatának megnyitójára. A kiállításon Jákóhalmi Fe­renc, a szénbányák gazda­sági vezérigazgató-helyet­tese mond köszöntőt. Köz­reműködik a bányász férfi­kórus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom