Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
4 LÁTÓHATÁR 1992. február 1., szombat A Pof ősz a cselekvést sürgeti Követeljük a megszenvedettek igazát! A Politikai Foglyok Országos Szövetsége megyei csoport jónak tagjai nemrégiben indulatokat és érzelmi kitöréseket sem nélkülöző taggyűlést tartottak. Összejövetelük programjában kiemelt szerepet kapott a Zété- nyi-Takács-féle törvény, és sok szó esett a kárpótlással kapcsolatos kérdésekről is. A rendezvényen valójában kevesen szólaltak fel, a résztvevők elfogadták a két-három felszólaló álláspontját. Valameny- nyien egyetértettek abban, hogy a törvényre szükség van, s az igazságtalanul meghurcoltak kárpótlása elengedhetetlen. Az alábbiakban három ember véleményét adjuk közre: Kalmár Imre — Hogy mi a bűn? Hittanra járva úgy tanultam, hogy amit embertársaink és Isten ellen elkövetünk. Vagyis, amit a társadalom elfogad az igaz, amit nem, az nem igaz. Mivel az utóbbi időben politikai életünk csatornáit ellepték a hamis próféták. és megbocsátási hangzavart idéztek elő, politikai tőkét kovácsolva csörtetnek a hatalom csúcsai felé. úgy gondolom fel kell emelni a hangomat az igazság érdekében. "Gyilkosok közt cinkos, aki néma". Szentül meg voltam róla győződve, hogy ez a bolsevista rendszer meg fog bukni, csak azt nem tudtam, hogy én még megérem-e. Szerencsém van. és mint tújélőnek kötelességem, hogy meggyilkolt bajtársaim és forradalmunk meghurcoltjai, valamint az elmúlt negyven esztendő megalázottjainak védelmére keljek. Kinek van joga megbocsátani a leírhatatlan bűnökért? Csak a megszenvedletteknek! Több tízezren élünk még, tehát mint tanúk és vádlók, egyedüli hiteles perremenők, követeljük a megszenvedettek igazát. Mindenki, aki kárt szenvedett vagy sértett csak magahelyeit bocsáthat meg. Tehát az igazság érdekében szavaztassák meg azokat, akik megszenvedték ezt a sötét rémuralmat. Akik nem tudnak igazságot szolgáltatni, azok cinkosok a bűnösökkel, vágy tehetségtelenek. Tisztelt megbocsátást kiabálók! Még mielőtt vezethetet- lenné tennék ezt a szerencsétlen, megalázott országot, hagyják ott önként a parlamentet, amelyet érdemtelenül foglaltak el. Tanulják meg azt, hogy a józan paraszti ész diploma nélkül is érvényesült ezer évig, mert a hazugságot soha nem keverte össze az igazsággal. A nép megszavazta az elszámoltatást, csak hajtsák végre! Igazságérzete minden embernek van, de a bűnös nem lehet ártatlan. Azt meg kell büntetni. Ezeket félremagyarázni több, mint tévedés, ostobaság. A bűn üldözése nem bosszú, hanem igazságszolgáltatás. Hogy kik tegyenek igazságot? Azok. akik vállalkoznak és érdemesek az ország kormányzására. A nemzet jövője ezt követeli tőlük. Több tévedést ez az ország nem bir el. Jecsmenik Andor — Sokat beszélünk a számonkérésről, ehelyett már cselekedni kellene. Nem akarunk mi rosszat lényegében. A volt vezetők feleljenek a törvényes bíróság előtt, adják le a csalárdul megszerzett vagyont az államkasszába, s akkor rendben a dolog. Ámde hiába tesszük szóvá a dolgokat, úgy néznek ránk. mintha idegen bolygóról jöttünk volna. Nincs súlyunk. Mi az oka annak, hogy Salgótarjánban nem rendezünk Po- fosz gyűlést? Miért kell nekünk újra meg újra elmondanunk, hogy mit csináltunk 56-ban? Hogyan lehetne például megcsinálni azt, hogy a tévé dokumentumfilmeket vegyen elő, - akár a mi kérésünkre -, hogy a mai emberek, főként a fiatalok megismerhessék a korábbi évek igazságát? Nekünk az a fontos, hogy rávezessük a gyerekeinket arra. hogy valójában mi történt? Azért, hogy foglalkozzanak a mi múltunkkal, a mai tanulságok levonása érdekében. Ne hallgassanak minket elnéző mosollyal, amikor arról beszélünk, hogy mennyit dolgoztunk, hogy háborúba hajtottak minket, hogy milyen volt a Rákosi-idő- szak.' mi történt a forradalomban, mennyit szenvedtünk. Vegyenek komolyan minket, fogjunk össze, hogy legyen súlya annak, amit elmondunk. Tegyük félre a pártkönyveket és fogjunk össze. Itt van a Po- fosz például. Van vagy hat féle csoport. Néhány vezető igyekszik, hogy legyen körülötte egy kis mag, hogy a létszám alapján anyagiakhoz jusson, gazdálkodhasson belőle. Össze kellene fogni az ellen a jól szervezett, kiművelt, de azt is mondhatom, hogy karrierista kommunista réteg ellen, amelyik irányítani akarja az életet. Meg kell őket győzni arról, hogy nem akarunk véres leszámolást, hanem azt. hogyha tönkre tették az országot, vállalják ennek a felelősségét. Balázs László — Nekem az a véleményem, hogy a kárpótlásunkat addig húzzák-halasztják, hogy mi abból nem fogunk látni semmit. S ne életjáradékot adjanak, hanem egyszeri teljes kifizetést. Hadd vegyük igénybe, most! Hogy mennyi lesz az összeg, s egyáltalán lesz-e, arról nem tud senki semmit. Nagyon szomorúnak tartom, hogy Salgótarjánban, de Bá- tonyban is még mindig kommunista vezetők vannak a város élén. Nem hajlandók a szobrokat, az utca-névtáblákat kicserélni Sztálintól Brezsnyevig. Arra hivatkoznak, hogy nincs rá költség. .. Az én apám az első világháborúban meghalt. A huszonötödik losonci gyalogezredben szolgált. Amikor az alsó plébániatemplom faláról lebontották az emléktáblát odamentem a tanácselnökhöz megkérdezni, hogy mi lesz a sorsa. Azt válaszolta, hogy amikor elkészül a támfal, az emléktáblát visszahelyezik. Azóta hosszú évek teltek el és még mindig nem helyezték vissza. Olvasom az újságokban, hogy a legkisebb településeken is emlékművet állítanak az első, meg a második világháború elesettjeinek. Salgótarjánban van ilyen? Nincs, akárcsak nincs változás az elnevezésekben sem. Milyen dolog az, hogy Vásártér? Miért nem lehetett ennek a térnek a Mártírok tere elnevezést adni ? De hát ezzel a képviselőtestülettel mit lehet elérni? Nézzék meg, hogy kik vannak benne? Éppen olyan emberek hiányoznak onnan, akikre napjainkban a legnagyobb szükség van. Becsületes közgazdászokra, akik ebben a biznisz világban bevételt is tudnak csinálni. Nem törődnek a hadirokkantakkal. Most arról van ^zó, hogy adnak kétezerháromszáz forintot. Amikor én kapok kétezer forintot, - ezt a különleges kiemelést -, nyolcezerkétszáz forint a börtönnel együtt a havi nyugdíjam, ugyanakkor, akik tizenkétezer forint nyugdíjat kapnak, ők is ugyanannyit kapnak. De hát ők különbek mint mi, akik szenvedtünk. A tagság között elmondjuk egymásnak a panaszainkat, felfelé is elhangzanak ezek, de fölülről semmi sem történik. Itt van egy osztály, amelyik jól él, akit a többi kiszolgál, mint a rabszolgák. Sőt még, ha kell, bólintanak is. Legalább is azok, akik erre kényszerülnek, mert attól félnek, hogy azt mondják nekik: itt a munkakönyved, mehetsz ahová akarsz. P. A. Két és félmillió ember nevében Nyugdíjrendszert - biztosítási alapon (FEB) A Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája egy évvel ezelőtt tartotta első ülését. Mint a társadalmi szervezet nemrégiben újjáválasztott ügyvivője, Knoll István filmrendező elmondta, az új nevük: Nyugdíjasok Országos Kamarája. Az érdekképviseletet változatlanul vállalják, de nagyon nehéz két és félmillió ember érdekét egyeztetni. Tisztességesen szeretné öreg napjait leélni az is, aki négy évtizedet dolgozott és az is, aki csak egy évtizednyi szolgálati időt tud felmutatni, vagy éppen rokkantsági nyugdíjat kap. — Valójában hányán tartoznak a kamarához és a véleményüket hol, kinek tudják elmondani? — Számításaink szerint mintegy 1.6-1,7 millió kortársunk csatlakozott saját tagszervezete - ez lehet párt, szakszervezeti választmány, budapesti vagy országos egyesület - révén a kamarához. A célunk az, hogy minél több regionális központ alakuljon, hiszen a szociális gondokkal mindig a helyi ön- kormányzathoz kell fordulni. Megalakulásunk első pillanatától résztveszünk a nyugdíjemeléssel kapcsolatos vitákban. Ha szavazati jogunk nincs is. de tanácskozási joggal jelen van a kamara képviselője minden olyan parlamenti bizottság ülésén. ahol az idősek helyzetével foglalkozó indítványt tárgyalnak. — Az alakulás óta eltelt egy év alatt is sokat változott a nyugdíjasok sorsa, társadalmi megítélése is. Tegyük hozzá: nem mindenben előnyösen. — Két évtizeddel ezelőtt szegődtem a nyugdíjasok szolgálatába. az Életet az éveknek című tévéműsor során. Akkoriban még olyanokkal készítettünk riportot, akik nugdíjasként azért dolgoztak, mert meg akarták keresni az unokáknak a lakásbeugróra valót. Mutasson most nekem olyan nyugdíjast, aki ilyenre vállalkozhatna! Nemcsak azért, mert nyugdíjból lehetetlen félmilliót összekaparni, hanem azért is, mert nem juthat munka a nyugdíjasoknak ott, ahol még a fiataloknak sincs helyük. Többségük nem is a saját sanyarú sorsán kesereg, hanem az fáj nekik, hogy nem tudják gyerekeiket, unokáikat segíteni. — A nyugdíjak idei emeléséről rövidesen dönt a parlament. Az országos kamarának ezzel kapcsolatban mi a véleménye? — Törvénnyel alátámasztott, garantáltan biztosítási alapon működő nyugdíjrendszert szeretnénk. Mindenki a ledolgozott évek és a befizetett járulék arányában kapja a nyugdíját! És most jön a lelkiismereti kérdés: tízezrek vannak nyugdíj nélkül, tengődnek özvegyi járadékból. Ők sem halhatnak éhen! Tehát még mindig keveredik a jog és a szociálpolitika. Ezt átmenetileg tudomásul vesszük. Viszont ahhoz feltétlenül ragaszkodunk, hogy januárig visszamenőleg legyen érvényes az emelés. Már így is késésben vagyunk! Egymás után érkeznek a felemelt közüzemi díjakat tartalmazó számlák, miből fizessen a nyugdíjas? Ha ma nincs pénze valakinek, kiteszik a lakásából, kikapcsolják a telefonját, a villanyát. Tudom, hogy a nyugdíjak emelésére szánt pénz most sem lesz elegendő, de a meglévő összegeket a lehető legigazságosabban kell elosztani. Nem szükséges jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem: minden eddiginél több nyugdíjas fordul majd a helyi önkormányzatokhoz szociális segélyért. Beteg gyermekekért Az izomsorvadást okozó gyógyíthatalan betegség neve DMD (distrophia musculorum progressiva): csak a fiúkat érintő anyagcserezavar. A szülők időt, energiát, pézt nem kímélve keresik a megoldást. A Mozdulat Alapítványt azért hozták létre, hogy az ilyen betegek életmódjával, érdekeik képviseletével éltessék a reményt, mert a gyógyszerek kutatása és kifejlesztése már hazánkban is folyik. Az alapítvány törekszik minél több családdal kapcsolatba kerülni. Várják azoknak a jelentkezését, akik szívesen vennék az ez irányú segítséget. Postacím: Hideg Ottóné. 9707 Szombathely. Csók I. utca 24. szám. Visszapillantás a színjátszó napokra Lila köd és őszinteség „Kisütött a Nap, pompás! Költők írhatnak róla, és egyéb haszna is van." Egy fiatal egri előadó tolmácsolásában hallottam először ezt a versikét. Ez az ifjú egyike volt azoknak, akik megcsinálták a csodát a XXI. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon. Szinte hihetetlen, de Ungvári Tamás - aki 1989 óta tagja a sikeres Egri Színműhelynek. aki több szavalóverseny díjazottja majdnem egy órán keresztül tartó Szilágyi Domokos vers-összeállítással szórakoztatta, szinte felvillanyozta a hallgatóságot. Igaz, a s/.akzsűri véleménye szerint túlmagyarázta a poénokat - ami nem kizárt, de a közönség számára mindig az a legfontosabb, hogy miféle motiváció rejlik a vers mondandója mögött. Előfordul, hogy csak azt figyeljük, mennyire magabiztosan hitetik el velünk, hogy a színész benne van a szerepben, hogy az előadó átéli a verset. A jó publikum azonban az őszinteséget is szántónkén! Mert. megérzi azt az ember - legfeljebb nem tudja-akarja megfogalmazni -, hogy mi motiválja a versmondót. Azt, aki azért szaval, mert ki akar oktatni, vagy saját zsenijét kívánja bemutatni - amire a fesztiválon is akadt példa azt valójában soha nem fogják értékelni. Mert csak őszintén, egyfajta belső szükség miatt szabad versmondással foglalkozni, azért, mert abban a bizonyos költeményben a szavaló saját emócióit találja meg, úgy ahogyan ő talán nem tudná szavakba foglalni! „A lényeg az. hogy rólunk szóljon, és akkor sz.ínészileg is hiteles lesz az. előadás" - ebbe a mondatba sűrítette a jó amatőr színház ismérvét Tamási Zoltán az Utolsó Vonal nevű, budapesti társulat vezetője. Nem véletlen, hogy a fesztivál nagydíjasai lettek, hiszen a zsűri az ő játékukban semmiféle vásárinak tűnő mozzanatot nem fedezhetett fel, a fergeteges színészi alakítások, a könnyed humor, a közvetlen kapcsolat a nézőkkel. mindenkit elvarázsolt, mert ez. a csapat művelte a csodát, nem magyarázta. Az őszinte, ugyanakkor jó előadás másik kiemelkedő példáját a szentesi középiskolások Carpe Diem Társulat szolgáltatta. Rátaláltak egy színműre, ami mindennapjaikhoz és hozzájuk kötődött. ezért lehetett játékuk magávalragadó, ellentétben a debreceni Ady-ák iskolai színjátszócsoport tagjainak produkciójával. Igaz, a debreceniek kitűnő színészi teljesítményt nyújtottak - ezért is lehettek a fesztivál második díjasai -, ugyanakkor - érzésem szerint - nem valódi belső kényszer szülte játékukat. (A kamaszlányok perifériára szorult utcalányokról és a közéjük sodródás gyötrelmeiről szóló darabot írtak maguknak és ezt adták elő - valószínűleg mindennemű valódi tapasztalás nélkül.) A Kamaradarabok Országos Fesztiválja ösz- szességében felkészült, szorgalmas társulatok előadás-láncolata volt, ahol - a szó legnemesebb értelmében vett - profi szintű bemutatókkal is találkozhattunk. De talán nem ez volt a rendezvény legfőbb érdeme és erénye, hanem az, hogy sikerült a rendezőknek egy hangulatos, fiatalos - bár nemcsak a fiataloknak szóló - programsorozatot szervezniük. Fenyvesi Ágnes A nógrádi gyerekek tudasa atlag alatti Olvasni nem tudnak, de értik a komputert — (FEB) Rendkívül rossz a gyerekek olvasáskészsége, és a matematikai teljesítménye - hallottuk azon a sajtótájékoztatón, amelyet az Országos Közoktatási Intézet Értékelési Központja tartott. Dr.Báthory Zoltán igazgató elmondta: az olvasást illetően drámai a helyzet, mert az öt évvel ezelőtti alacsony szintről még mélyebbre süllyedt a gyerekek tudása. Az ország minden részéből, csaknem másfél száz iskolából, tizenhatezer kisdiák tudásszintjét összegzi ez a jelentés. — A nyolc általánost végzettek egyötöde úgynevezett „funkcionális analfabéta” - mondja dr.Báthory Zoltán. - Ami tulajdonképpen azért tragikus, mert az olvasás alacsony színvonala gyakorlatilag kizárja az embereket a tanulásból. Nemcsak a gimnáziumban nem veszik fel az ilyen gyerekeket, hanem még valamilyen szakmát is képtelenek lesznek elsajátítani. Az öt esztendővel ezelőtt készült hasonló felmérek tanulságaként már felhívtuk a figyelmet erre a veszélyre. De mint a példa mutatja, nem sok eredménnyel. Hólabdaként görgetjük magunk előtt ezt a gondot. — Az önök vizsgálata szerint a matematikai teljesítmény egy korábbi jó szintről esett vissza, ugyanakkaor a számítástechnikai tudás növekedett. Mi ennek az oka? — Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint a magyar diákok teljesítménye fejlett országok között is a legjobbak rangsorába tartozott. Most viszont azt tapasztaljuk, hogy erről a viszonylag magas teljesítményszintről visszacsúsztunk. Az okok meghtározása mélyebb elemzést igényelne. A nemek közötti „versenyben" a lányok bizonyultak jobbnak, ugyanakkor a számítástechnika minden területén a fiúk értek el jobb eredményeket. Öt esztendővel ezelőtt még csak az érettségi előtt álló fiatalok dolgoztak annyit számítógéppel, mint most a nyolcadikosok. Saját komputere akkoriban a gyerekek hat százalékának volt, ma már minden negyedik családban van. — A felmérésből leltet-e következtetni a település-típusok - a főváros, a megyeszékhely, a város, a község - közötti különbségekre? — Lehet. Egyértelműn megállapítható, hogy például legrosszabbul az Észak-Magyar- országon élő kisdiákok olvasnak. Másképpen fogalmazva: az elmaradott, vagy hátrányos gazdasági környezetben általában mindig alacsonyabb az olvasástudás szintje. Hasonlóképpen matematikából is a sza- bolcs-szatmár-beregi, a bor- sod-abauj-zempléni, a nógrádi és a hevesi gyerekek lemaradása a legnagyobb. A számítás- technikában a budapesti tanulók a legjáratosabbak, sajnos a városiakhoz képest jelentős lemaradást mutatnak a falusi iskolások ismeretei. — Mire számítanak a jelentés közzététele után? — Elsősorban a minisztérium és a pedagógus társadalom figyelmét szeretnénk felhívni a helyzet tarthatatlanságára. Az Országos Közoktatási Intézet Értékelési Központja szerint ezen sürgősen változtatni kell.
