Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

1992. február 25., kedd

BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE

HÍRLAP 5

Porig égett Nagybátony

Nagybátonyban, a Nyárjas úton kerestük meg Be ne Lászlót. A 64 éves férfit helytörténészként ismerik a városban, de amikor rákérdeztünk, mosolygott:

— Amatőr vagyok. Hobby- ból foglalkozom Bátony történetével, már közel negyven éve. Éppen az volt a szerencsém, hogy nagyon fiatalon kezdtem el gyűjteni a településről szóló történeteket, adatokat. Sikerült olyan idős emberekkel beszélgetnem, akik száz évre visszamenőleg ismerték a város történetét.

— Eddigi munkája eredményeit megismerheti a nagyközönség is?

— Összeállítottam egy könyv anyagát. Az elmúlt télen már a lektor is megnézte az iratokat. De annyira drága a kinyomtatás, hogy ezt a költséget saját erőből nem bírom fedezni.

— Hogyan kezdődött a hely- történeti gyűjtés?

— Húsz-egynéhány éves voltam, amikor egy bányához kerültem, és ott dolgoztam tisztviselőként. Volt egy hasonló természetű és beállítottságú idős munkatársam. Tőle kaptam egyszer egy kis papírt Bátonyról. Ebből tudtam meg, hogy 1190-ben a cisztercita a- tyák építettek itt egy, a pásztói apátsághoz tartozó kolostort.

— Gondolom, nemcsak a város, a család történetével is foglalkozott.

— Azt hiszem, ma már ritkaság, de én ebben a házban születtem, ahol ma is élek. Itthon jött világra a két lányunk is. 1627-ben született a hetedízig- leni nagyapám. Én magam éppen háromszáz évvel később, ő is, én is decemberben. Tőle kezdődően göngyölítem a családfát.

— Melyik időszakra emlékszik leginkább szívesen az életéből?

— Nagyon szép emlékeim fűződnek a gyerekkoromhoz. A harmincas évekre pedig azért gondolok örömmel, mert nagyon sok történetet tudtam lejegyezni akkoriban. Egyenesen csodálatos, hogy megmaradtak a történetek, apáról fiúra szálltak a szájhagyományok.

Ez persze elsősorban annak tudható be, hogy akkoriban még beszélgettek egymással az emberek. Ma már alig vannak kapcsolatban egymással. A világhoz is jórészt a televízió köti őket.

— Mint helytörténésznek, mi a véleménye "Bátonyterenyé- ről", mint városról?

— A gondolataimban kétfelé veszem a települést: az óközségre és a városra bontom. Azon a részen, ahol mi is lakunk, érzelmileg és vallásilag is összekovácsolódtak a falusiak. A városiaknak nincsenek hagyományaik.

— Mondana néhány történetet, amit a legtöbben nem tudhatunk Nagybátonyról?

— 1686-ban települt ide a községünk. Addig egy rejtekhelyül szolgáló mocsárban laktak az elődeink, akiket a Mátra vonulata is védett. Különösen az 1241-es tatárjárás idején bizonyult ez nagyszerű helynek. Abban az évben (ezt én is a nagyapámtól hallottam) március 20-án rohanták le a tatárok a mocsárban élőket. A fiataloknak még volt idejük bevetni magukat az erdőbe, de az öregek közül tíz férfit láncra vertek. Nem bántották, csak dolgoztatták őket. Mindennap egymásba fűzve ültették ki, és végigszámolták őket. Akkor ott mindenki megtanult tatár nyelven tízig számolni.

1882. augusztus 25-éhez fűződik Nagybátony legnagyobb tragédiája. Porig égett a falu, egyetlen ház sem maradt a tűzvész után. Az épkezes emberek úrdolgában voltak az almási uradalomnál, éppen szénagyűjtés volt.

Az egy kilométer nagyságú óközségben 866-an laktak. Ma 220-an élünk ezen a részen. Tessék elképzelni, micsoda nyüzsgés volt azon a picuri településen!

— Dudellai —

Átértékelődött a vöröskereszt tevékenysége

Az utolsó mentsvár

Február 26-án rendezi meg városi küldöttértekezletét a Bá- tonyterenyei Városi Vöröskereszt. Ezen megválasztják a megyei küldötteket, és értékelik a szervezet ötéves munkáját. Mi is erre az összegzésre kértük Rácz Akosnét, a vöröskereszt titkárát.

— Sokkal nehezebb dolgunk van ma, ami a nagyméretű elszegényedéssel magyarázható. Az előző ciklus országos kongresszusán a családnevelésről szóló előadások domináltak. Azóta szinte kizárólag szociális munkát végez a vöröskereszt.

— Vagyis átértékelődött a szervezet tevékenysége?

— Mindenképpen ezt kell mondanunk. Elsősorban a térség lakosságának segítésével foglalkozunk, megkülönböztetés nélkül. Emellett másik nagy feladatunk a véradás szervezése.

—A kettő közül melyik jelent kisebb gondot?

— Úgy tűnik, hogy a második egyszerűbb. Természetesen ez is relatív. Kimutatásaink azt igazolják, hogy minden évben száz százalékosan teljesítettük a véradást, de tudni kell, hogy mi van a számok mögött. 1991— ben ötször annyi munkával érjük el a 610 liter vér begyűjtését, mint tettük ezt 1987-ben a 930 literért.

— Ón szerint minek "köszönhető" ez?

— Szervezőmunkánkat a lakótelepeken, az iskolákban és az üzemekben végezzük. Amíg öt évvel ezelőtt hatezer volt a tagok létszáma, ez mára csak 1000-1100 fő. Lényegesen megnehezítette a munkánkat a szénbányák feloszlása. 1987— 88-ban Kányáson például öt ki- szállásos véradáson háromszázan vettek részt. Ma jó, ha tíz embert össze tudunk toborozni.

— Hogyan alakult az üzemeken kívüli szervezés?

— Az egyéni véradók hozzáállása megint pozitívabb. Volt

"Nehezebb dolgunk van ma."

időszak, amikor az AIDS-vírus miatti félelem visszatartó erejű volt, és nagy propagandára volt szükség, hogy megértsék, a véradás egyben AIDS-szűrés is.

Azt is el kell mondanom, sokkal kevesebben róják már fel, hogy térítésmentes a véradás. A lakóterületeken azért nehezebb dolgoznunk, mert az üzemeknél jól szervezett alapszervezeteink voltak. Nehezen követhető, hogy hová kerültek a munkanélküliek. A nyugdíjasokra viszont folyamatosan tudunk számítani.

—Miből áll a vöröskereszt szociális tevékenysége?

— Használt ruhák gyűjtésével foglalkozunk. Adományokat kapunk a központtól. Ezeket nagyon olcsón áruljuk, olykor teljesen ingyen. A nagycsaládosoknak csomagot is juttatunk, bébiétellel, Béres cseppel, tartós élelmiszerekkel.

Három esztendőn keresztül az időseket és az egyedülállókat is csomagokkal ajándékoztuk meg karácsonykor, de tavaly már nem mertük ezt megkockáztatni. A rászorultak nagy számából már nehezen tudtuk kiszűrni, hogy kik azok, akik még közülük is leginkább igényelhetik a támogatásunkat.

— Mennyire segítik önöket a különböző cégek?

— Segít a salgótarjáni ruhagyár, tavaly év végén a Patyolat Vállalattól kaptunk nagy meny- nyiségű bálás ruhát. Régebben csere-bere vásárokat rendeztünk, és az volt a jellemző, hogy az alapszervezeti aktivisták jeleztek felénk. Most már itt gyűjtjük a ruhákat, és ide jönnek érte.

— Éppen a beszélgetésünk elején említett nagyméretű elszegényedés miatt okozhat gondot önöknek, kiken segítsenek, hiszen mindenkin nyilván nem tudnak. Hogyan történik mégis a "kiválasztás"?

— Ez nagyon nehéz kérdés. Mi is azokat segítjük elsősorban, akik kémek tőlünk. De nem biztos, hogy ők az igazi rászorulók. Változást ezen a téren is kimutattunk. Öt éve még főként a cigányokat segítettük, ez az arány fele-fele arányban tolódott el 1991-re. Ám még ma is a cigányok azok, akik a leghatározottabban mernek fellépni.

A nagycsaládos kategória sem lehet már igazi szempont, mert ha a két szülő munkanélküli, ők is ugyanolyan nehéz helyzetben vannak. Sokan úgy jönnek ide, „annyi helyen megpróbáltam már, és maguk már annyi emberen segítettek" - mi vagyunk az utolsó mentsvár.

— A Vöröskereszt \anyagilag képes lépést tartani a folyamatosan növekvő igényekkel?

— Három éve már csak a bérünket fedezi a költségvetés. Saját magunknak kell kigazdálkodnunk a működés költségeit.

— A taglétszám hogyan alakult öt év alatt?

— 52 alapszervezetünk van, 3316 taggal. Az elmúlt öt évben felére csökkent a létszám, a húsz forintos évi tagdíj ellenére. Érdekes ellentmondás, hogy ezt a húsz forintot inkább kifizeti egy nyugdíjas, mint egy jól kereső szakmunkás. Dudellai

"Eddig talpon tudtunk maradni."

Nehéz a dolga a zöldségesnek

Hogyan érzi ma magát egy vállalkozó?* - Zeke Józsefet, a Zekeker Bt. vezetőjét kérdeztük meg Kisterenyén, a Csentei út sarkán lévő zöldség-gyümölcs üzletben.

— Köszönöm jól, de a hangulatom változó. Igyekszem mindent megtenni, hogy vevőim meg legyenek elégedve, de az egyre nehezedő gazdasági körülmények az én kis boltomban is éreztetik hatásukat.

— Mikor nyitotta ezt a zöldségüzletet?

— 1991. június elején kezdtünk a társammal, ez az első vállalkozásunk. Előtte a bátonyte- renyei Vízműnél dolgoztam.

Szerencsére eddig talpon tudtunk maradni.

— Honnan szerzi be az árut?

— Budapestről, nagybani piacról, de ha alkalom adódik, a környékbeli kistermelőktől is.

— Hogyan tudja felvenni a versenyt a többi üzlettel?

— Kihasználom, hogy az én boltom van a legközelebb a lakótelephez. Igyekszem a legolcsóbb lenni, hogy ezzel is ide vonzzam a vevőket.

— Bevált az elgondolása, megy az üzlet?

— Hát persze, hiszen ha nem menne, nem csinálnám - mondja magabiztos mosoly kíséretében.

— Mik a terveik a jövőre nézve?

— Szerettük volna bővíteni az üzletet, de egyelőre nincs rá fedezet. A dolgunkat az is nehezíti, hogy a polgármesteri hivatal ötszörösére emelte a közterület-használati díj havi összegét. Még december elején kérelmeztük, hogy csökkentsék ezt a magas összeget, de mind a mai napig erre választ nem kaptunk.

A beszélgetés után szétnéztünk az üzletben. Friss zöldség, déligyümölcs, kávé, üdítő, tésztafélék, sőt még a ma oly divatos reformétrend néhány kelléke is megtalálható a polcokon.

(papp-rónai)

Gazdi- és horgászbolt

Hamarosan új üzlet nyílik Mátraterenyén, a régi tanácsi épületben. A Gazdibolt bérlője helyben használatos facsemetéket, szerszámokat, növényvédő szereket árusít az üzletben. Az

olcsó áruk boltjában (ahol cigarettától a vegyiáruig bármi beszerezhető) horgászcikkek árusítását tervezik. A márkás cikkek forgalmazásáról már lefolytatták az első tárgyalást.

Bátonyterenye és környéke

Falugyűlés

• Nemti. Az elmúlt héten tartott falugyűlésen Táborita Sándor polgármester adott tájékoztatást a tavalyi költségvetés tervezetéről, az idei tervezetéről, a helyi közművesített vízellátás lehetőségeiről, valamint a Gyula-II. rakodón tervezett szeméttelep létesítéséről.

Oktatás és egészségügy

• Nagybárkány-Kisbár- kány-Márkháza. A Nagybár- kányi Községi Közös Tanács jogutód önkormányzatai megállapodtak az egészségügyi (fogászati) és oktatási intézmények közös fenntartásában és működtetésében. A megállapodás értelmében a normatíván és a tb- finanszírozáson felüli költségeket közösen viselik az önkormányzatok, ezért a polgármesterek előzetes megbeszéléseket folytatnak arról, lakosságarányosan egy-egy község menynyit vállal á közös kiadásokból.

Tornaterem

• Mátraverebély. Csütörtöki ülésén a képviselő-testület elfogadta a község idei költségvetését. Az év eleji közmeghallgatásra visszatérve intézkedési tervvel egészítették ki a költségvetést, a lakók felvetései alapján. Szükség lenne a művelődési ház bővítésére, de gond a tornaterem hiánya is. A döntés szerint tornaterem 1993-ban lesz. Az idén tartalékolnak, jövőre céltámogatást kémek.

★ UTÁNFUTÓK*

Készítés: széria és egyedi, javítás.felújítás

Tele,on 32 12 962

Ehhez belső igény kell

Túl sokat foglalkozunk mostanában a vallással

Nagyfalusi Sándornét Sám- sonházán a Claudya Kft. ügyvezető igazgatójaként ismerhetik. Lakóhelyen, Nagybátonyban talán kevesen tudják, hogy képviselőként is dolgozik. Nem a kifejezés megszokott értelmében. Nagyfalusiné az egyház- község képviseleti tagja.

— Másfél éve próbálták felújítani a testületet - mondja. Addig nők nem vettek részt a munkában, a tagok kizárólag idős férfiak voltak.

Természetesen nem ezzel került be a vallás az életembe. A fiam, aki huszonhét éves, sokáig ministrált. A lányom hat évig járt hittanra.

Amikor tizenéves voltam, az 1956-os forradalom idején bérmálkoztam. Még emlékszem a személyes megtorlásokra, a rendszeres „családlátogatásokra". Néhányan, akik elszán- tabbak voltunk, mégis megbér- málkoztunk. Sokan visszaléptek.

— Ón hogyan ítéli meg a legújabb „divat" szerinti vallás- központúságot?

— Elismerem, hogy a falusi emberekben mindig is volt ilyen igény, de nem gyakorolhatták úgy, ahogy akarták. El kell mondanom, nálam a vallásosság nem külsőségekben jelentkezik. Nem morzsolgatom állandóan a rózsafüzért, és nem ülök mindig a templomban.

Hozzátartozik az életemhez a három éves marxista egyetem elvégzése is. Az is bennem volt, hogy én is el tudom végezni ugyanúgy, mint a párttagok. Igyekeztem megfelelni az elvárásoknak, de arról sosem tudtak meggyőzni, hogy belépjek a pártba.

Ezt azóta sem tettem meg, nem vagyok tagja a Kereszténydemokrata Néppártnak sem. Amit végzek, minden elkötelezettség nélkül teszem.

— Úgy gondolja, hogy mindenki részéről is őszinte érzelmek motiválják a vallásosságot?

— Mindenkinek belátása szerint kell rendeznie a saját sorsát. Ahhoz belső igénynek kell lennie, hogy az ember elmenjen egy szentmisére. Hozhatják ezt a családi élet változásai is. A halál, a betegség elindíthat az emberekben valamit, aztán keresik a magyarázatot valahol.

Ha valaki olyan munkakörben dolgozik, hogy emberekkel kell bánnia, félre kell tennie, illetve le kell gyűrnie a benne lévő feszültségeket. Ilyenkor nem robban ki, de hurcolja magában. A valóban átérzett hit lelki megnyugvást biztosít. Előfordul, hogy megbántunk valakit, és nem tudjuk rendezni. A vallás ezt is kárpótolja.

Ugyanakkor azt érzem, hogy túl sokat foglalkozunk ma a vallással. Nem kellene. Vagy van, vagy nincs. Ha nincs, nem lehet erőltetni. (dudellai)