Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

Megdöntik Kim ír Szén rezsimét? A phenjani rendszerrel szem­benálló, külföldre emigrált ellen­zékiek egy csoportja január vé­gén Moszkvában titkos szerveze­tet hozott létre a Kim ír Szen-re- zsim megdöntésére. Sorompóba lép Kazahsztán Kazahsztán kész csatlakozni az atomsorompó-egyezményhez — ezt Nurszultan Nazarbajev ka- zah elnök közölte vasárnap Isz­lámábádban. Egyben támogatá­sáról biztosította az Ázsia déli ré­szén létrehozandó atomfegyver­mentes övezetre vonatkozó pa­kisztáni javaslatot. Kolerajárvány Latin-Amerika évtizedek óta legkiteijedtebb kolerajárványa a hét végére elérte az eddig nem fertőzött közép-amerikai és Ka- rib-tengeri államokat is. Honecker kórházban Erich Honecker egykori kelet­német államfő tegnap reggel el­hagyta Chile moszkvai nagykö­vetségének épületét és orvosi ke­zelés céljából a Botkin kórház­ban jelentkezett. Afrikai óhaj A nigériai elnök arra szólította fel a hitelezőket, hogy engedjék el az afrikai országok tartozását. Ezt a Der Spiegelben megjelent nyilatkozatában mondta. Lengyel elszámoltatás... A harc ideje lejárt, az elszá­moltatás fontos, de nem lehet meghatározó munkánkban — nyilatkozta újságíróknak a hét végén Lech Walesa lengyel ál­lamfő. Mint mondotta, az ország jelenlegi állapotáért felelős sze­mélyeket el kell számoltatni, de az erre szakosodott testületek­nek, nem pedig politikai erők­nek. Túl a mélyponton A magyar—szerb kapcsolatok túljutottak a mélyponton, beszé­lő viszonyba kerültünk egymás­sal; jó volna, ha eljutnánk az in­tenzív együttműködésig — mon­dotta a Magyar Szó című újvidé­ki lapnak adott interjújában Őszi István belgrádi magyar nagykö­vet. Jelcin szigorúsága A monopolhelyzetben lévő orosz vállalatok szigorú felügye­let alá helyezését rendelte el hét­főn Borisz Jelcin elnök a gazda­ság mielőbbi stabilizálása érde­kében. IPU-küIdöttség Az Interparlamentáris Unió román tagozata elnökének meg­hívására tegnap Bukarestbe uta­zott az Országgyűlés IPU-cso- portja. A látogatás során a kül­döttség tagjai megbeszéléseket folytatnak a parlament román- magyar tagozatának tagjaival. Az előválasztási győzelmek ellenére Bush még hullámvölgyben George Bush amerikai elnök vasárnap fölényesen megnyerte az előválasztást Maine államban, de még távolról sincs túl a hul­lámvölgyön: a legújabb felmérés szerint a szavazóknak kevesebb mint a fele látja úgy, hogy az el­nököt újjáválasztják majd no­vemberben. A Newsweek hírmagazin köz­vélemény-kutatása szerint az amerikaiak többsége elégedet­len az elnök tevékenységével és háromnegyed részük úgy véli: George Bush nem tesz eleget a gazdasági gondok megoldásáért. Az elnök a keddi első elővá­lasztáson, New Hampshire ál­lamban csak a republikánus sza­vazók 53 százalékának támoga­tását tudta megszerezni a párt jobbszámyához tartozó vetély- társával, Patrick Buchanannel szemben. Maine-ben Bush el­söprő többséget kapott, de to­vábbi hosszú, szívós küzdelemre kell felkészülnie: a republikánus aktivisták hét végi, országos ta­nácskozásán a részvevők többsé­ge Patrick Buchanant támogatta. George Bush újrajelölése en­nek ellenére változatlanul való­színű, de növekedtek a jövendő demokrata párti jelölt esélyei. A maine-i szavazás után to­vábbra is teljesen nyílt a demok­rata elnökjelöltek versenye. A keddi New Hampshire-i győztes, Paul Tsongas ugyan itt is az élen végzett, de csak olyan kis előny­nyel, hogy megfigyelők inkább holtversenynek minősítik az eredményt. Az AP hírügynökség szerint húsz év óta ez volt az első olyan maine-i választás, ahol a New Hampshire-i demokrata­párti győztes nem tudott előnyt kovácsolni magának ottani győ­zelméből és egyértelmű előnyt szerezni riválisaival szemben. Az egykori massachusettsi szenátor a szavazatok 97 száza­lékának megszámlálása szerint a demokrata szavazótábor voksai- nak 29,5 százalékát kapta, s mö­götte Jerry Brown volt kalifor­niai kormányzó 29,3 százalékkal végzett. A korábbi favorit, Bili Clinton arkansasi kormányzó 15 százalékot szerzett. Közel-keleti béketárgyalások — tíz város a várakozó listán Békekomédia? A közel-keleti béketárgyalá­sokon részt vevő szír delegáció vezetője szerint a békefolyamat jövője szempontjából döntő a tegnap kezdődött újabb was­hingtoni tárgyalási forduló. — Az arab küldöttségek nem folytathatják vég nélkül ezt a bé­kekomédiát — mondta Movafak al-Allaf, egyben ismét szorgal­mazva, hogy az Egyesült Álla­mok gyakoroljon nyomást Izra­elre. A mostani tárgyalási fordu­lón részt vevő arab küldöttségek egyébként vasárnapi előzetes megbeszélésükön úgy határoz­tak: csak akkor egyeznek bele a tárgyalások helyszínének áthe­lyezésébe, ha a megbeszéléseken előreheladás történik. Izrael már a kezdet kezdete óta sürgeti, hogy a tárgyalásokat a Közel-Keleten tartsák, és nem­régiben James Baker amerikai külügyminiszter is kérte az egyes résztvevőket: adják át neki an­nak a tíz városnak a listáját, ahol elfogadhatónak tartanák a foly­tatást. A nukleáris robbanófejekről nem voltak adataik az amerikaiaknak Hajszálnyira az atomcsapástól A Kubába telepített szovjet rakéták indítókulcsát nem Moszkvá­ban őrizték: az egység szovjet parancsnokának korlátlan felhatal­mazása volt arra, hogy összecsapás esetén a kubai vezetés kérésére bevethesse a taktikai atomfegyvereket. Talán ez volt a legmegle­pőbb tény azoknak az amerikai veterán politikusoknak és kutatók­nak a számára, akik részt vettek az 1962-es kubai válságról január­ban Havannában rendezett nemzetközi konferencián. A tanácskozást zárt ajtók mö­gött tartották, csupán befej ezte- kor rendeztek egy összegző saj­tóértekezletet. A kubai televízió azonban a múlt héten négy estén át terjedelmes összefoglalót su­gárzott a konferenciáról, s ebből nemcsak érdekes, új részletek, hanem az érintettek akkori és mai politikai gondolkodásmód­jára utaló, jellemző megnyilvá­nulások is kitűntek. (Talán azért is döntöttek Kubában az utóla­gos nyilvánosság mellett, mert időközben az amerikai sajtóban is rendre megjelentek a résztve­vők beszámolói.) Az már korábban is ismertté vált, hogy sem a rakétaválság előtt, sem utána nem állt a világ oly közel egy atomkatasztrófá­hoz, mint azokban a napokban. A pontos okokra azonban Grib­kov tábornok, volt szovjet had­műveleti főnök és Fidel Castro kubai vezető visszaemlékezései­ből derült fény. Miként Gribkov elmondta, a korábban elismert hússzal ellentétben 45 taktikai rakétát szereltek fel nukleáris robbanófejjel Kubában, közülük hét mozgatható indítóállomásról kilőhető, közép-hatótávolságú Luna-rakéta volt (pusztító ereje egyenként mintegy a fele a hiro­A kubai válság részletei simái atombombáénak). Az amerikai hozzászólásokból pe­dig kitűnt, hogy tudtak ugyan a rakéták létezéséről, de a nukleá­ris robbanófejekről a felderítés­nek nem voltak adatai. Fidel Castro, aki többször is felszólalt a konferencián, a tőle megszokott szenvedélyes han­gon, ugyanakkor humorral át­szőve, idézte fel az eseményeket. Nyíltan szólt arról, hogy ragasz­kodott az atomfegyverek beveté­séhez, amennyiben megkezdő­dik az amerikai invázió. „Iste­nem! El tudja képzelni mi történt volna ekkor?” — reagált 30 évvel a történtek után is feldúltan Ro­bert McNamara, a Kennedy- kormányzat védelmi minisztere. „Ez nemcsak Kuba, hanem az egész emberiség számára ka­tasztrófát jelentett volna!” S ha valaki, akkor a volt védelmi mi­niszter igazán fel tudta becsülni a veszély nagyságát, hiszen ő mondta el azt is a tanácskozáson, hogy 1962 októberének legkriti­kusabb hétvégéjén Kennedy el­nök megígérte a vezérkari főnö­kök egyesített bizottságának . fel­hatalmazást ad a 48 órán belüli támadásra, ha Hruscsov nem egyezik bele a rakéták visszavo­násába. A kubai államfő nem titkolta: annak ellenére engedte a rakéták telepítését, hogy jól tudta, ez há­borút jelenthet. „A halál min­denképpen halál. Ha az ameri­kaiak hagyományos fegyverzet­tel támadnak, akkor is kubaiak sokasága pusztult volna el”. S akkor az agresszornak is pusztul­nia kell, az másodlagos, hogy mi­lyen eszközökkel mérik a válasz­csapást — érvelt a tanácskozá­son. Szavaiból az is kitűnt: a ku­bai vezetés számára előnyös volt, hogy a rakétaegység szovjet veze­tője tartotta a kezét az indítógom - bon, mert vele könnyebbnek tűnt szót érteni, mint adott eset­ben Moszkvából megkapni az engedélyt... Ám Hruscsov és Kennedy vé­gül megegyezett. A rakétákat ki­vonták Kubából, az inváziót le­fújták. A történtekről — a tévé- közvetítések tanúsága szerint — most őszintén, protokoll nélkül, néha szinte barátságos gesztu­sokkal tudtak szót váltani az egy­kori ellenfelek. E barátságos közvetlenség, úgy tűnik, a „nagypolitikában” egyelőre semmiféle reményre nem jogo­síthat fel. Az Egyesült Államok és Kuba viszonyára változatlanul a gazdasági embargó és az embe­ri jogok, a kubai demokratikus változások számonkérése a jel­lemző az egyik oldalon, az első számú ellenség ostorozása és a fenyegetettség hangsúlyozása pedig a másikon. Császár Tibor Havanna. 1992. február 24. A Nemzetközi Vöröskereszt közvetít Irak—iráni liadifogolycsere Bagdadban tegnap közölték, hogy a Nemzetközi Vöröske­reszt közvetítésével megállapo­dást kötöttek Iránnal az irak — iráni háború hadifoglyainak ki­cseréléséről. Az erre vonatkozó megállapodást Genfben írták alá a múlt héten, és néhány napon belül megkezdik a végrehajtását. A szerződés az összes fogolyra vonatkozik, és sor kerül az eltűnt személyek listájának kicserélé­sére, illetve a rájuk vonatkozó in­formációk kölcsönös közlésére. Irak és Irán a háború befejezé­sekor 70 000 hadifoglyot cserélt ki. Teherán szerint még ötezer iráni van Irakban, Bagdad vi­szont azt állítja, hogy 30 000 ira­ki hadifogoly van még Iránban. Bírál a Pravda A burzsoá demokrácia igazi arca A rendőrök fellépését bírálva számolt be a vasárnapi moszkvai tüntetésről a volt SZKP-lap, a Pravda. A kommunista pártor­gánum szerint csupán a tüntetők és vezetőik önmérséklete akadá­lyozta meg, hogy a volt szovjet hadsereg napja alkalmából ren­dezett demonstráció nem fajult véres összecsapássá. — A burzsoá demokrácia megmutatta igazi arcát. Nyíltan a néppel szemben lép fel és erre az emberek is kezdenek rájönni — jelentette ki a lapnak nyilatkozva Albert Makasov tábornok, a konzervatív katonai körök vezér­alakja. A rohamrendőrök fellé­pését ecsetelve a Pravda tudósí­tója egyebek között megírta: a lap fotóriporterére is rásóztak gumibottal. Viktor Alksznisz, a szélsőségesen konzervatív néze­teiről ismert egykori szovjet par­lamenti képviselő „övön aluli” rúgást kapott az egyik fiatal rendőrtől. Alaposan helyben­hagyták az egykor volt Lenini Komszomol egyik aktivistáját is, aki az ifjúsági szervezet vörös zászlajával próbált meg feljutni egy teherautó tetejére. A rendelkezésemre álló infor­mációk szerint ellenőrizhető a helyzet a hadseregen belül, egyébként sem a katonák felada­ta a politikai döntések meghoza­tala — jelentette ki vasárnap este az oroszországi tv első csatorná­jának „Mérleg” című műsorában Jevgenyij Saposnyikov, amikor az esetleges puccsveszélyről kér­dezték. Ä FÁK egyesített had­erejének főparancsnoka ezzel cáfolta a katonai beavatkozásról — éppen az aznapi moszkvai megmozdulásokat követően — terjengő híreszteléseket, megje­gyezve : — Akik erre a megoldás­ra gondolnak, azoknak tudatosí­taniuk kellene, hogy ma már más világban élünk. (MTI) A „szerelempárt” is... Nem kevesebb, mint 247 párt vágj szervezet jelentkezett az áprilisi parlamenti választásokra Olaszországban. Vasárnap este zárult le a jelentkezési határidő: a római belügyminisztéri­umban ennyien nyújtottak be igényt, hogy felkerüljenek a sza­vazólapokra. A jelentkezők túlnyomó része helyi ligákból ke­rül ki, amelyek vitatják a hagyományos pártok uralmát a politi­kai életben. A ligák vezérlő elve és jelszava a „függetlenség” vagy „auto­nómia”, amelyen a pártok közötti alkuk nyomán működő, bü­rokratikus római központi kormányzattól való függetlenséget értik. Jelentkeztek azonban szép számmal alkalmi formációk: nyugdíjasok, autósok, vadászok, háziasszonyok pártja, sőt — Cicciolina és Moana Pozzi, a két ismert pornósztár vezetésével — egy „szerelempárt” is. NATO-ajanlat Moszkvának: Békés hadiipart Az Államközösség tagorszá­gainak együttműködése a NA- TO-val nem alternatívája, ha­nem kiegészítője az Európával építendő kapcsolataiknak — je­lentette ki a NATO főtitkárával folytatott moszkvai eszmecsere után Andrej Kozirev. Az orosz külügyminiszter hangsúlyozta: Moszkva egyelőre nem kívánja napirendre tűzni a NATO-ba történő belépés kérdését. Manfred Wörner a megbeszé­lés után adott rövid nyilatkozatá­ban osztotta azt a véleményt, hogy mostani látogatása példáz­za: a korábbi ellenségek miként alakíthatnak ki partneri vi­szonyt. Az együttműködés egyik konkrét területeként a miniszter a volt szovjet hadiipar békés cé­lokra történő átalakítását jelölte meg. Megemlítette, hogy erről a kérdésről a NATO berkein belül rövidesen tanácskozást tartanak ipari vezetők bevonásával. Frontos ember Nagyváradon Történetek a „Tócsán” túlról XI. Tizenegyedik lecke: a búcsúzás A romániai helyhatósági vá­lasztások hét végi második for­dulóján a választók valamivel több mint fele élt szavazati jogá­val. A bukaresti rádió vidéki tudó­sítóinak értesülései alapján a Nemzeti Megmentési Front je­lentős győzelmeket aratott Olte- niában és Moldovában. A nem hivatalos részeredmények sze­rint a Front győzött Tirgu Jiu, Craiova, Iasi, Vaslui, Tulcea és Constanta városokban, többnyi­re a Demokratikus Konvenció elnevezésű ellenzéki választási koalíció jelöltjével szemben. A Front szerezte meg a polgármes­teri széket Nagyváradon, itt az RMDSZ jelöltjével, Jankó Szép Sándorral szemben. Kolozs megyében a helyható­sági választások vasárnapi, má­sodik fordulóján valósággal ara­tott a Vatra Romaneasca politi­kai szervezete a Román Nemzeti Egységpárt. Polgármesterjelölt­jeik győztek a megyeszékhelyen, Kolozsváron kívül Tordán, Dé­sen, Szamosújváron, Aranyos- gyéresen, sőt a Kalotaszeg köz­pontjában, Bánffyhunyadon is. A nacionalista RNEP győzött Maros megye négy városában is, ahol ugyancsak második fordu­lót kellett tartani, nevezetesen Segesváron, Ludason, Szászré- genben és Radnóton. A RNEP hódította el a polgármesteri szé­ket Máramaros megye székhe­lyén, Nagybányán is, míg a me­gye második legnagyobb városá­ban, Máramarosszigeten a De­mokratikus Konvenció jelöltje győzött. A Vatra pártja a Kárpá­tokon kívül Munteniában meg­szerzett egy megyeszékhelyet. Az RMDSZ-t is magában fog­laló Demokratikus Konvenció az eddigi adatok szerint Brassóban, Fogarason, Nagyszebenben, Dé­ván és Gyulafehérváron, Ara­don szerezte meg a polgármeste­ri tisztséget. A koalíció jelöltje Bukarestben a szavazatok 55 százalékával győzött és várható­an mind a hat kerületi polgár- mesteri széket is megszerzi. William Kosár egy jól menü ügyvéd kolléga Hamiltonban, akinek az irodája a XXI. század épületében van a 38-ik emele­ten. E magas hivatalnak előnyei abban nyilvánulnak meg, hogy rálátása van az Ontario-tóra, valamint jó idő esetén a Nia­gara vízesésre is, hátrányai pe­dig abban, hogy szédülősebb ügyfelei érdekében kénytelen egy földszinti kis irodát is bé­relni azoknak, akik nem bírják a több, mint száz méteres magas­ságot. A lift itt is kíméletlenül megkavarja az ember gyomrát, mert szokatlan intenzitással in­dul és áll meg. Kosár Vili nagy­szülei Bánfáról költöztek az új­világba, Vilmos már nem bírja a magyar nyelvet, bírja viszont a németet és a szlovákot, vala­mint a csődeljárás csínját-bín- ját. Aki még otthon mindig nem tudná, a csődeljárás az egyik legjobb módszer arra, hogy tar­tozásainktól gondmentesen megszabadulhassunk, valamint arra, hogy bizonyos vagyontár­gyakhoz szinte ingyen juthas­sunk hozzá. Ennek kifinomult eljárását tekinthettem meg, amikor mindenki tudta egy tár­gyaláson, hogy miről van szó, de a nyelv összes eszközét fel kellett használniuk, hogy mégse nevezzék nevén a gyereket. Összehasonlítva azonban az itteni eljárást az ottani várható­val, a különbség az, hogy míg itt egy-két nagy és általában fi­gyelmetlen cég hibáját használ­ják ki, vagy biztosítótársaságot fejelnek meg, akiket ez meg sem ráz, otthon csak saját sze­génységünket növelheti. Bili barátom elvitt egy tárgyalásra az irodájától mintegy hatvan ki­lométerre, ahol be voltunk zárva a terembe három órán át. Ez az idő, hivatali időt számítva alatta, rengeteg veszteséget je­lent egy ügyvéd számára. Ak­kor éreztem ezt, mikor beültünk a kocsijába. A cellatelefonjával először felhívta a saját üzenet- rögzítőjét, ahonnan az auto­mata bediktálta azokat a szá­mokat és üzeneteket, amiket vissza kell hívni, utána telefonált még tíz percet és mire visszaér­tünk, már csak azt könyvelte el magában, hogy nem érdemes az irodájába visszamenni, mert semmi dolga. Elgondoltam, hogy útban egyik megyeszék­helytől a másikig (Salgótarján - Balassagyarmat), otthon milyen jó lenne így dolgozni. Talán csak időben lehet majd hosz- szabb, különösen, ha Szécsény is deklarálja függetlenségét és az útlevélkezelés még külön időt vesz igénybe. A rendszerek viszont változ­nak, egyik reggel nagyon meg­ijedtem. Felkelvén és széthúz­ván a függönyt egy nagy vörös csillagot láttam a városháza te­tején világötani. Ej, hát megjöt­tek az oroszok, kavargott a fe­jem felkelés után, de megnyug­tattak a munkahelyemen, hogy csak a szokásos karácsonyi pompa. Ilyen félreérthető jelké­pekkel otthon még jobb lesz egy ideig csínján bánni. A fejlődés egyenes útja nem csak ideológiailag nehéz, az egyenes út gondot okoz a kana­daiaknak is. Különösen ha ta­xiba ülnek, mert a többségében távoli arab országokból érkezett sofőrök előszeretettel kerülnek kapcsolatba az utassal. Ottawá­ban fizettem több, mint tíz dol­lárt egy olyan útért, mely gya­logosan nem több, mint tíz perc. Ez a hátrányunk jelképesen is igaz, aki nem tudja a helyes utat, az fizessen. Magyarjaim, nem lehetne, hogy együtt kéne a helyes utat megtalálni, vagy hogy legalább már mi legyünk a taxisok! Kanada nagy ország, sok ér­dekességgel. Áki eljön hozzám, annak elmesélem. (Dr. Szabó Sándor salgótar­jáni ügyvéd kanadai tanulmá­ny útján készült naplójából) Vége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom