Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-22-23 / 45. szám

Mi az a time sharing? Csereüdültetés 70 országban Magyarországon az első olyan gazdasági szerve­zet kézdte meg működését — zalaegerszegi szék­hellyel —, amelynek a „világüdültetés” és az ahhoz kapcsolódó beruházás a fő profilja. A nálunk még ismeretlen — angol nevén timesharing— üdültetési módról és a cég törekvéseiről tartott sajtótájékozta­tót pénteken dr. Koltai Péter, az új vállalkozás, az Abbázia Rt. elnök-igazgatója. Mint elmondotta: működésük alapja a Keszthe­lyi Abbázia Hotel, amelyet egy régi szecessziós épületből alakítottak ki, pénzügyi bázisuk pedig az a 78,7 millió forint értékű magánrészvényköteg — darabonként 10 ezer forintos névértékben —, amelynek negyven százalékát már megvették, főleg nyugat-dunántúli jelentkezők. Egy adásvételi szer­ződéssel a részvényesek adott hétre szóló szoba­használati jogot szereznek a hotelben, s ezzel szaba­don rendelkeznek. Mivel az Abbázia Hotelt már felvették — az or­szágban elsőként — az indianapolisi központú Nemzetközi Üdülési Cserealapba, az RCI-ba, éves tagdíj ellenében a magyar magánrészvényesek is beléphetnek. Ezzel a rendelkezésükre álló keszthe­lyi szobák használati jogát — egy- vagy kéthetes tur­nusokra — a cserealaphoz felajánlhatják. így jogot szereznek arra, hogy a világ 70 országának 2 ezer szállodájában hasonló időtartamig és ingyenesen pihenhessenek bármely évszakban. Emellett szá­mos szolgáltatási előnyt, kedvezményt élveznek a tagsági kártyával rendelkezők. Mivel a hazai nyara­lás és üdülőépítés költségei még mindig sokkal ala­csonyabbak a nyugatiakénál, a time sharing hálóza­tához tartozás azt jelenti, hogy a nemzetközi csere­alap szállodáiban a kinti árszínvonal 50-55 százalé­káért pihenhet egy magyar állampolgár. (MTI) Szüneteltetik a kisgazdák részvételét az EDU-ban Tényfeltárás a bizonytalanságokról Szüneteltetik a Független Kis­gazdapárt részvételi jogát az Eu­rópai Demokrata Unióban. A kontinens kereszténydemokrata és konzervatív értékeket valló pártjait tömörítő szervezet ügy­vezető testületé erről pénteken Budapesten megtartott ülésén határozott. Az EDU a kisgazdapárt veze­tése és orientációja körül tapasz­talható bizonytalanságokra hi­vatkozva úgy döntött, hogy tény­feltáró csoportot küld ki a prob­lémák tisztázására. Amennyiben a tényfeltárók nem kapnak meg­nyugtató választ kérdéseikre, várhatóan felfüggesztik a kisgaz­dapárt EDU-tagságát. Addig is az FKGP az EDU egyetlen rendez­vényén sem vehet részt. A döntést kommentálva Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az MTI-nek elmondta: a határozat a nyugati pártok kezde­ményezésére született; sem a KDNP, sem a Magyar Demokrata Fórum nem vett reszt annak vitá­jában. A KDNP a maga részéről nem tartja kívánatosnak a koalí­ció feszültségeinek kiteregetését a nemzetközi színtéren, ám „a ha­zugság talajára vinne, ha elhall­gatnák, hogy demagóg hangok vannak az FKGP-n belül” — fo­galmazott Surján. A közös cél: a jó újság Mit vásárolhatunk a német fegyverboltban? Kohl kancellár minapi ma­gyarországi látogatásakor a házi­gazdákkal folytatott tárgyalások során szóba került, hogy hazánk fegyvereket vásárolna Németor­szágtól. Az érthetően szűkszavú tájékoztatásból ugyan nem derül ki, hogy konkrétan milyen kato­nai eszközök eladásáról-vételé- ről lehet szó, ám az igények és a választék ismeretében több-ke­vesebb biztonsággal következ­tethetünk a szóba jöhető fegy­verüzletre. Alapvetően olyan szovjet gyártmányú eszközökről van szó, amilyenekkel a Magyar Honvédség is rendelkezik, de az azonos típus újabb változatai is szerepelnek a kínálatban. Ilye­nek például a T 72-es harcko­csik, amelyek — a közhit ellenére — a maguk kategóriájában kor­szerű, igen jó színvonalat képvi­selnek. S mivel az NDK Néphad­serege méreteit tekintve mintegy kétszerese volt a mienknek, te­kintélyes — 3200 darabból álló — tankpark szerepel az átadólis­tán. Ebből 1600 harckocsi telje­sen új, szaknyelven szólva: „kon­zervált.” Nem titok, hogy a mi hadseregünk hasonló harceszkö­zei régen megérettek a nyugdíja­zásra: elöregedtek és elavultak — de a megújítás költséges mu­latság. Ennek érzékeltetéséül annyit, hogy a T 72-esek dara­bonkénti ára évekkel ezelőtt 1,2 millió rubel volt, a jelenlegi né­met hadseregben rendszeresített Leopárd-2 ára pedig több mint 2 millió dollár... A magyar-német fegyverüzlet másik jelentősebb tételét — ép­en hazánk védelmi doktrínájá­éi következően — a rakéta pán­célelhárító eszközök alkothat­ják. Ezek a szemre roppant egy­szerű, külsőre kályhacsőre emlé­keztető, vállon hordozható fegy­verek is igen hatékony védelmi eszközök; elegendő, ha kezelőik mondjuk egy-egy alacsonyan szálló repülőt nagyjából megcé­loznak, a rakéták — hőrávezeté- ses érzékelőik segítségével— 100 százalékos biztonsággal célba ta­lálnak. Minden bizonnyal kínálnak a német partnerek gyalogságot szállító harcjárműveket, ame­lyek „mellesleg” 30 milliméteres gépágyúval, MALJUTKA-P páncéltörő rakétával vannak föl­szerelve. Igazi speciahtásuk azonban az, hogy a vízi akadá­lyokat — külön vízi hajtómű nél­kül — ugyanúgy leküzdik, mint a szárazföldieket, lánctalpaik ugyanis a vízben afféle vízibicik- liként üzemelnek. (FEB) (Folytatás az 1. oldalról) Pa. újság objektiven és semle­f esen tájékoztasson, illetve a ommentárt — mely saját véle­ményt is tükröz — élesen válasz- sza el a tájékoztatástól. Másrészt pedig a tulajdonosok számára nyereséget kell, hogy termeljen. Magyarországi lapjaink gazdasá­gossági szempontból kielégítő- ek. Annak ellenére, hogy még sok háttérszervezetet kell létre­hozni, sok eszközt kell beszerez­ni ahhoz, hogy munkájukat to­vábbfejleszthessék. A gazdasá­gosság sok tényezőtől függ. Hár­mat szeretnék ezek közül ki­emelni. Az egyik a nyomdai helyzet. Lapjainkat jelenleg na­gyon elmaradott, s technikailag nagyon alacsony szintű nyom­dákban állítják elő. A jelenlegi privatizációs tárgyalások által — reméljük — tartós megoldást ta­lálhatunk. A másik fontos ténye­ző a terjesztés. Itt változatlanul a postára vagyunk utalva, mely­nek árpolitikájára alig van befo­lyásunk. Ennek ellenere közösen törekszünk arra, hogy Magyar- országon középtávon a sajtoter- jesztést a magángazdaság felé orientálódva szervezzük. A har­madik nagy terület a hirdetési üzlet. Az újság gazdaságossága ebben közvetlenül összekapcso­lódik a konjunktúrával. Nagyon sok vállalat olyan helyzetbe ke­rült, hogy nincs hirdetésre pén­zük, s,ezt a lapok is megérzik. — Érdekes, hogy kiadóveze­tő létére az elemzését politikai kérdésekkel kezdte. Valószínű­leg azért van erre szükség, mert Magyarországon ma még túlpo­litizált a légkör. Ezért a külön­böző politikai erők is azt talál­gatják, hogy lapcsaládunk filo­zófiája milyen. Hogy lehetne jellemezni a Springer-lapokat, létezik-e egységes arculatuk? — Ezt a kérdést is két részre kell osztani. Ami a szerkesztősé­gi munkát illeti, semmiképpen sem gyakorlunk nyomást az új­ságírókra. Nincsenek előírások, egyetlenegy közös cél van, hogy jó újságokat állítsunk elő. A Springer-ház alapítója négy olyan alapelvet határozott meg, amelyet Németországban min­TJjabb rakétát lőttek Izraelre Alig néhány órával azután, hogy az izraeli csapatok vissza­vonultak a dél-libanoni terüle­tekről, a térségből újabb rakétát lőttek ki Észak-Izraelre. A Ka- tyusa típusú rakéta egy lakóház­ba csapódott be, s megölt egy ötéves kislányt, s három hozzá­tartozóját megsebesítette. (MTI) den főszerkesztőnek követnie kell. Az első a szabad piacgaz­dálkodás képviselete, a második a zsidó néppel való kiegyezés, a harmadik mindenfajta radikális irányzat elleni fellépés, akár jobb-, akár baloldalról jön, a ne­gyedik — hál’ Istennek, időköz­ben bekövetkezett — a német egyesítés szorgalmazása. Úgy gondolom, hogy ezek valóban olyan alapelvek, melyeket min­den főszerkesztőnk elfogadhat. Nincsenek meghatározott irány­vonalak, amelyek szerint tartal­mi előírásokkal fordulnánk a szerkesztőségek felé. Mindenki szabadon dolgozik az említett alapelvek szerint. — Újra meg újra felmerül az a kérdés, hogy miért megy egy nagy német cég külföldre. Egy­részt a német sajtópiac túlnyomó részben telített, másrészt a közös Európa gondolata a kiadói szak­mát is uj kihívások elé állítja. Másrészt olyan tudást szeret­nénk Magyarországnak nyújta­ni, amit mi már megszereztünk. A gyakorlat azt mutatja, hogy si­kerül itt átadni és hasznosítani. A tiszta gazdasági szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyetlen céget sem ala­ítanak vagy tartanak fönn ióté­onysági célokból: bevételeket szeretnének látni. — A magyarországi megyei lapok közül hogyan ítéli meg a Heves Megyei Hírlapot, mi a vé­leménye az elmúlt másfél évben történt változásairól? — Nyelvi nehézségeim van­nak, nem tudom saját lapjainkat elolvasni. Elsősorban külsejük alapján tudom megítélni őket, ha a tartalomra vagyok kíváncsi, olyan szakembereket kérdezek meg, akik értenek hozzá. Ha vál­tozásról beszélünk, akkor vala­mihez viszonyítani kell. Szá­munkra az a célkitűzés, hogy új­ságjainkból nagyon jó helyi na­pilapokat szeretnénk formálni. Ha helyzetüket vizsgálom, úgy látom: egyesek már nagyon elő­rehaladtak, mások viszont álta­Az első ön- kormányzati ülésen amin Hamiltonban résztvettem, egy cifra egyenru­hás tiszt ült mellettem. Amíg be nem mutatták, nem tudtam, hogy katonát, tűzoltót, vagy esetleg a hegyivadászok pa­rancsnokát tiszteljem benne, azután kiderült, hogy Midda- ught úrról, a frissen kinevezett rendőrkapitányról van szó. Meghívásának eleget téve el- töltöttem egy napot a helyi rendőrségen, részt vettem Onta­rio állam végzős rendőrtisztjei­nek avatásán és egy éjjeli őrjá­ratot is végigélveztem a hamil- toni éjszakában az ügyeletes tiszt kocsijában. A rendőrség kötelékébe a fia­talokat itt is a kalandvágy és a kemény férfiasság bizonyítása hajtja. Bár az avatáson láttam egy fekete, ifjú hölgyet, akit nem ez utóbbi sarkallhatott arra, hogy rendőrtiszt lehessen, oly­annyira, hogy a skótdudás-ze- nekar is kiugrott a ritmusból, mikor elhaladtak dombormű­szerű egyenruhája előtt. Az amerikai rendőrség szol­gálatában állni nem egy könnyű feladat, mivel egyszerre betar­tani egy csomó garanciális, de­mokratikus jogszabályt, ugyan­akkor keménynek és hatékony­nak lenni majdnem feloldhatat­lan ellentmondást jelentő kihí­lunk nem befolyásolható okok­ból kicsit hátrébb. A Heves Me­gyei Hírlapról azt kell monda­nom: ez a lap már nagyon közel került a kitűzött célhoz. — Most egy olyan vállalkozás kezdődött meg, amely a magvar sajtó történetében egyedülálló. Az egri szerkesztőség közremű­ködésével és támogatásával az Új Nógrádból Nógrád Megyei Hírlap lett. Hogyan értékeli ezt a közös munkát, a két szerkesz­tőség együttműködését? — Az elmúlt évet azzal töltöt­tem, hogy ne csak megyei lapja­inkat, hanem a megyéket is meg­ismerjem. Úgy tapasztaltam, hogy különböző a helyzet, s ez meghatározza az én munkámat is. Minden tájegység másfajta problémákat vet fel. Olyan té­nyezőket kell figyelembe venni, mint a népsűrűség, gazdasági potenciál és egyéb létező struk­turális adottságok. Ilyen háttér­rel Nógrád megye helyzete ne­héznek mondható, és ez befolyá­solja az ottani megyei napilap helyzetét is. Ezért kézenfekvő az ötlet, ami alapján az együttmű­ködés létrejött: az egri kollégák támogatják a salgótarjániakat. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a helyi szer­kesztőség ismeri legjobban me­gyéjét. Az kizárt, hogy egy mai megyei lapban ne tájékoztassuk az olvasót az ország és a világ főbb eseményeiről is. Ha megvan a lehetőség arra, hogy két szer­kesztőség ezek közvetítésében együttműködjön, az minden­képpen üdvözlendő. Ezt a mo­dellt terjeszteni is lehet. Annál is inkább, mert nem ülhet vala­mennyi szerkesztőségben min­den témához értő szakember, de jól kiegészíthetik egymást. Miért ne használjuk ki a hozzáértésü­ket úgy, hogy más megyék is pro­fitálhassanak belőle? Ehhez olyan műszaki fejlesztés is szük­séges, amely lehetővé teszi az in­formációcserét, hálózat köti majd össze a szerkesztőségeket, hogy képeket és információkat cserélhessenek. — Nekünk, megyei újság­íróknak nagy élményünk volt, hogy a Springer-családban nem tekintenek bennünket másod­rendű kollégáknak a „nagy la­pok” munkatársaihoz képest. Egerben most ráadásul szokat­lan vállalkozás kezdődik, egy országos terjesztésű lap indul Ételrecept címen. Mi erről a vé­leménye? — A lap eredményességét megítélni csak akkor tudom, ha már piacra kerül. Most csak arról tudok beszélni, ami a tervezés­kor felmerült. Azért indul a vál­lalkozás Egerből, mert akinek ötleteként ez felmerült, Kaposi Levente, Egerben él. Ez véletlen, hiszen máshol is lehetne főszer­kesztő. Sokat beszélgettünk a lap koncepciójáról, s meggyőződ­tünk arról, hogy van létjogosult­sága. Más technikai tényezőt je­lent az a kérdés, hogy miként tudjuk egy megyéből kiindulva az országos terjesztést megszer­vezni. Egy megyei lap terjesztése teljesen más szaktudást igényel, s ez igaz a hirdetési üzletre is. A pi­acon való megmaradás esélyét csak egy olyan koncepció kereté­ben tudjuk elképzelnt, amely ke­verékét jelenti a következőknek: a szerkesztőségi és kiadói fele­lősség továbbra is Egerben ma­rad, azokat a területeket viszont, amelyeken a budapesti kiadónak nagyobb tapasztalata van, ő vál­lalja magára. Ez egy újdonság, megpróbáljuk... — Végül arról szeretnék ér­deklődni, hogyan látja az 1992- es év kilátásait? — A körülmények figyelem- bevételével végül is pozitívan íté­lem meg azokat. Sok költség emelkedrk a mi szerkesztősége­inkben és kiadóinkban. Ezekre reagálni kell, mind a hirdetések, mind a lapok árai tekintetében. De reméljük, minden egyes me­gyében sikerül a megfelelő egyensúlyt létrehozni, s meg is tartani. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Harmincmillió okmány tekinthető meg SZKP-dokumentumok A hajdani SZKP Központi Bizottságának moszkvai archívuma márciustól hozzáférhető lesz a nagyközönség számára. Aki ezután bepillantást óhajt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának titkaiba, annak nem kell egyebet tennie, mint nyilvántartás­ba vétetnie magát „a korabeli dokumentumok központi archívumá­nak” használójaként. Az új központi archívum igazgatója, Rém Uszikov szerint a do­kumentációs központban jelenleg 30 millió okmány található, köz­tük jegyzőkönyvek a Központi Bizottság üléseiről, és személyes ak­ták 1952-től egészen az 1991. augusztusi puccskísérletig. Uszikov a hírügynökségnek adott nyilatkozatában cáfolta azokat a sajtójelenté­seket, amelyek szerint az augusztusi puccskísérlet kudarca után a Központi Bizottság funkcionáriusai a dokumentumok egy részét el­hurcolták. Az igazgatóság reméli különben, hogy rövidesen átveheti az úgynevezett Kreml-Archívum iratanyagát is. (MTI) Történetek a „Tócsán” túlról IX. Kilencedik lecke: rendőrök vás. Ezzel a gonddal otthon most találkoznak a kollégák. Itt úgy próbálnak segíteni, hogy bevetnek néhány meghökkentő megoldást. Az egyik ilyen a Crime Stoppers mozgalom, mely nem más, mint a be­súgó-hálózat legalizálása. Aki ezt a tv-ben és újságokban lép­ten nyomon reklámozott tele­font hívja, inkognitóját meg­őrizve alkudozhat egy külön az e célra képzett rendőrtiszttel, hogy az információért a rendőr­ség mennyit fizet. Sikeres ak­ció, vagy igaznak bizonyult hasznos információ esetén az összeget úgy helyezik letétbe, hogy a bejelentő névtelensége megmaradhasson. Vitatkozni lehet ezen a módszeren, azon­ban biztos, hogy az ilyen hímek piaci értéke van, mivel a társa­dalom érdekeivel egyezik, más­részt pedig segít megosztani a bűnözőket is. Lynch őrnagy, tiki nevével ellentétben igen békés ember, kocsijában töltöttem egy fél éjszakát rendőrségi ügyelet­ben. Bravúros fickó, mert a ko­csi vezetése közben kezelnie kellett a telefont, a CB rádiót és egy harmadik tiszti személyi hívót is. Az első bejelentés az volt, hogy ketten egy üzletben, nem variálva különösebben, megfog­ták a pénztárgépet és elszalad­tak vele. A rendőrök meg utá­nuk. Jogilag nem volt a tettené­rés esete, mert nem volt folya­matos az üldözés, ezért a ház előtt, melybe a tettesek beme­nekültek, a rendőröknek meg kellett állniuk és megvárni az „ügyeletes bíró” határozatát a házkutatásról. Ebbe beletelt egy óra és addig a tettesek vala­merre elszeleltek. A kábítósze­rellenes csoport tagjai is beve­tésre kerültek ezen az éjjelen, mert „drót” érkezett 10 kg ha­sisról, ami már szép fogásnak számít. Ennek a csoportnak a tagjai félelmetesen fel vannak szerelve, a legkisebb méretű, hatalmas tűzgyorsaságú fegyve­rekkel, speciális golyóálló ru­hákkal, infraszemüvegekkel, hogy a sötétben is láthassanak és ultramodern rádióberende­zéssel. Kell is, mivel a kábító­szer nagyon nagy üzlet és a „tú­loldalon” is van felszerelés. A megjelölt hely egy családi ház gyerekekkel, ahol a rajtaütést nagyon gondosan kellett elké­szíteni. Kaptak személyleírásokat és helyszínrajzot is. A helyszín­Mi legyen Honeckerrel? Az orosz kormány amellett van, hogy szállítsák be Erich Ho- neckert, az egykori NDK volt ve­zetőjét egy moszkvai klinikára. Honecker, aki tavaly december óta Chile moszkvai nagykövet­ségén tartózkodik, sürgősen or­vosi kezelésre szorul — nyilat­kozta pénteken Borisz Koloko- lov orosz külügyminiszter-he­lyettes. — Ellátása emberi köte­lességünk — fűzte hozzá. Honec­ker további sorsát illetően Chilé­nek és Németországnak kell egy­mással megállapodnia, mivel Honecker Chile moszkvai nagy- követségének vendége. Chile időközben hivatalosan kérte az orosz kormányt, hogy emberies­ségi okokból engedélyezze a 79 éves expolitikus Chilébe történő kiutazását. Megfenyegették a BSZP-t Komolytalannak nevezte a bolgár köztársasági elnök a kor­mányzó Demokratikus Erők Szövetsége-Nemzeti Mozgalom parlamenti csoportjának azt a csütörtöki felhívását, amelyben terrorista szervezetnek bélyegez­ték és betiltással fenyegették meg a Bolgár Szocialista Pártot. Zselju Zselev elnök állásfoglalá­sáról a Bolgár Szocialista Párt sajtószolgálata pénteken tájé­koztatta az ország közvélemé­nyét, hírt adva arról, hogy a DESZ jelöltjeként megválasz­tott Zselev csütörtökön tárgyalt Zsan Videnovval, a BSZP veze­tőjével. Nyugalom esetén nem lesz letartóztatás A nyugalom helyreállását szabta meg a letartóztatások be­fejezése, a jelenleg letartóztatás­ban levők fokozatos ütemben megvalósuló szabadlábra helye­zése feltételeként Mohammed Budiaf az Algériában az elnöki hatalmat gyakorló legfelsőbb ál­lamtanács elnöke. Budiaf az An­tenne-2 francia televíziós adó­nak nyilatkozva kijelentette, hogy valamennyi letartóztatás a törvények által megszabott felté­teleknek felelt meg, s az őrizetbe vett személyeket nem éri bántal­mazás. Kivégzés Kubában Kubában szerdán kivégezték azt a két férfit, akik — hét társuk­kal együtt — még január elején megpróbáltak kiszökni a sziget- országból, s eközben meggyil­koltak négy rendőrt. A most ki­végzettek és társaik január elején hajót akartak szerezni a Havan­nától 15 kilométerre lévő Tarara kikötőjében, hogy azzal az Egye­sült Államokba menekülhesse­nek. Mikor kísérletük kudarcot vallott, a csoport tagjai lelőtték az előzőleg foglyul ejtett négy rendőrt: közülük három azonnal életét vesztette, negyedikük pe­dig múlt vasárnap hunyt el. rajznál mondtam, hogy vigyáz­zanak, mert a magyar komman­dósok erre egyszer már ráfáz­tak. A tanácsnak bejelentett tervrajz alapján készültek föl a támadásra, az építési engedély­től lényegesen eltérő házból az­tán majdnem halomra lőtték őket onnan, ahol falnak kellett volna lennie. A behatolás itt - az engedé­lyeket komolyan vevő kanada­iak között - sikeres volt, elle­nállásba nem ütköztek, a csa­ládfő csak annyit mondott, hogy tőle keresgélhetnek mindenféle porokat, csak hagyják őt béké­sen aludni. A rendőrkapitányságon min­denhova eljutottam a fogdától a lehallgató helyiségekig. E kettő nincs messze egymástól, a fog­dában is van telefon és min­denki tudja, hogy a fogdái tele­font lehallgatják. Legalább nem kellett sok drótot elhasználni. A kapitány búcsúzóul adott ajándékba két aranyozott karó­rát a hamiltoni rendőréség cí­merével díszítve, egyet az ott­honi kapitánynak, egyet meg nekem. Változik a világ, jutott eszembe, legutóbb Szegeden 1979-ben kaptam a rendőröktől két órát, hogy hagyjam el a vá­rost. (Dr. Szabó Sándor salgótarjáni ügyvéd kanadai tanulmány útján készült naplójából) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom