Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-15-16 / 39. szám

6 HÍRLAP HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. február 15-16., szombat-vasárnap NÓGRADmecvb hírlap Felettünk az ózonlyuk! (FEB)A csak szavakban hangoztatott környezetvédelem és a felelőtlen önpusztítás meg­tette a magáét: immár a máso­dik ózonlyuk tátong bolygónk felett, és nem véletlen, hogy a legjobban iparosodott földrészt, Európát érte ez a katasztrófa. Az ózon nem más, mint a sztratoszférában, körülbelül 20 kilométer magasságban lévő vékony védőréteg, mely kiszűri a napsugárzás káros hatásait, el­sősorban az ultraibolya sugarak ellen nyújt védelmet. A gyilkos porok és gázok szinte felfalták az ózonréteget Londontól Párizson át egészen Észak-Szibériáig, elsősorban Európa északi és középső ré­szén. A környezetvédők hiába tiltakoztak már évek óta a fre­ongáz használata ellen a nép­szerű spray-k töltésénél. A freongáz azonban a prob­lémának csak egy kis része. Tu­lajdonképpen minden gáz, amit a vegyipar előállít, a sztratosz­férában összegyülemlik - épp az ózonréteg fogja meg - és most télen, az alacsony hőmér­sékleten (-80 Celsius fok) idő­bombaként „ketyeg”. Tavasszal azonban a hőmérséklet emelke­désével beindul az ózonmeg­semmisítő mechanizmus. A veszély abban áll, hogy a Földet sokkal több rákkeltő ult­raibolya sugárzás fogja érni, mely nemcsak az embereket, hanem az állatokat és a növé­nyeket is veszélyezteti. Az ENSZ környezetvédelmi bizott­ságának felmérése szerint 1991-ben több mint 300 ezer bőrrákos megbetegedést re­gisztráltak és másfél millióan kaptak szürkehályogot. Ezek a számok idén megsokszorozód­hatnak. A veszélyt a tudósok szerint csak egyféle módon lehetne el­hárítani, ha azonnal beszüntet­nék a freongáz gyártását, illetve a klórvegyészet termékeit más anyagokkal helyettesítenék. Ha tegyük fel, ez azonnal megvalósulna, ami persze lehe­tetlen, akkor is legalább 100 évre volna szüksége a termé­szetnek ahhoz, hogy „befol­tozza” az ózonlyukat. Az ufó—lények szürkék, tojásfejüek és nincs fülük A földön kívüli lények bőre szürke - vélik az amerikai ufo- lógusok, akik körkérdést intéz­tek azokhoz, akik állítólag már találkoztak ufókkal, illetve uta­saikkal. E szerint a Földön túl élő kor­társaink kopaszak, tojásfejüek, s fülük helyén lyuk tátong, de ezen keresztül hallanak. Óriási fekete szemeik vannak, testük sovány és kicsi - legalábbis mindazok szerint, akik már „lát­tak” egy ufo-lényt. Katasztrófaelhárítási gyakorlat A polgári védelem Vas megyei alkalmazottai a közelmúltban Szombathelyen szakmai, módszertani gyakorlatot tar­tottak. A program során be­mutatták azt a rohamkocsit is, amelynek segítségével gyors radiológiai, vegyi és bio­lógiai felderítést is végezhet­nek. Az eredmény ismereté­ben azonnal riaszthatják a megyei polgári védelmi pa­rancsnokság ügyeletén lévő számítógépes adatbankon át a mintegy félezeres készenléti erőt. A gyakorlatot és szakmai továbbképzést annak okán tartották, hogy egyrészt ösz- szegezzék az eddigi tapaszta­latokat, másrészt gyakorolják az újjonan rendszeresített technikai eszközök kezelését, többek között az új német gyártmányú védőruhákat. (MTI-fotó) Valami egészen megmagyarázhatatlan világ A titkok háromszöge Egy Douglas DC-III repülő Puerto Rico-ból Floridába tartott. A pilóta rádióján keresztül az alábbiakat közölte a vevőállo­másra: közeledünk a leszálló pályához, már csak 80 km van hátra. Látjuk Miami fé­nyeit. Minden rendben. Ám a leszállásra már nem került sor. Egyetlen szót sem hal­lottak a repülőgép rádiójából többé Miami irányító központjában. A repülőgép eltűnt.. Jó időben, nyugodt tengeren hajózott a Sandra nevezetű teherhajó, amelynek le­génységével együtt nyomaveszett. Senki sem tudja mi történt velük .... Sehol a világon nem történt ennyi rejté­lyes eltűnés, mint ezen a helyen az Atlanti - óceán nyugati oldalán, a Bermuda-három- szögnél. Egy repülőgép New York-ból a szigetek felé tartott, leszállás előtt apró za­var keletkezett, de ez nem jelentett nagy problémát a legénység számára. Ám amikor szerencsésen leszálltak kiderült, hogy fél­órával korábban érkeztek meg, s az utasok órája is félórával kevesebbet mutatott. Az utasszállító a radarokról eltűnt egy félórára és a tartályban is félórával több üzemanyag maradt.(A furcsa esetet meg lehet magya­rázni estleg a negyedik dimenzió elméleté­vel.) Híres eltűnés még az 1945. december 5-én történt, öt vadászrepülőgép eltűnése. Az eset után a mentőhidroplánt, mely az el­veszett bombázó keresésére indult és soha többé nem látták. Ez köztudott tény. Ám az már kevésbé, hogy tavaly márciusban az egyik vadászrepülő az öt közül visszatért a legénységével együtt. S a legnagyobb meg­lepetést még növelte, hogy az egykori le­génység, ugyanolyan fiatalon tért vissza, mint ezelőtt negyvenhat évvel. A repülősök semmit sem vettek észre az esetből, csak amikor a leszállást végrehajtották igencsak elcsodálkoztak a változásokon, amely az el­telt években bekövetkezett a világban. Nem akarták elhinni, hogy nincs háború?! A visszatért pilótákat a NASA vizsgálja titok­ban a mai napig is. Ezek az eltűnések teljesen megmagya- rázhatatlanok a mai tudomány állása sze­rint, bár vannak feltevések, mint például a negyedik dimenzió amelyenek segítségével némileg megérthetjük a Bermuda -három­szög titkát, bár ezek is csak feltevések és nem tények. Valószínűleg rengeteget kell még tanul­nunk ahhoz, hogy igazán megismerhessük Földünk titkait. A salgótarjáni Rejtélyes Hétvégék sorozat, amelyeket Sándor Tamás szervezett, talán segít megértetni, vagy le­galábbis közelebb kerülni a számunkra ért- hetelen, titokzatos, megmagyarázhatatlan világhoz. A legközelebbi ilyen hétvégén UFO idézés várható! (szeli) Kísértenek a kísértetek?! / U F 0 - I e s e n Varázskerekek-titok nélkül Dél-Peruban, Nazca közelé­ben az élettelen és víztelen pampákon, a sivatagos fennsí­kon rejtélyes alakzatokat lehet találni. Az egyenes, görbe, sok­szor szabályos vonalak és alak­zatok 2000 évesnél is időseb­bek. Paul Kosok fedezte fel őket a régészet számára, aki egy napon arra figyelt fel, hogy a nyárközépi Nap az egyik vonal felett megy le. Nemsokára Nazca a világ legnagyobb csil­lagászati képeskönyve lett. A Nazca-rajzok vonalai egyre so­kasodnak. Közelről jól látható, hogy a felszín vastartalmú, sö­tétre oxidálódott sziklatörmelé­keit félretolták. A legvékonyabb vonalakat is arasznyi szélesre és hüvelykujjnyi mélyre vájták építői. Az évezredeken át tartó száraz klíma jól megőrizte a pampában a jelet. A rajzok 1000 négyzetkilomé­teres területen helyezkednek el. Egy német matematikatanárnő, Maria Reiche élete felét ezen a vidéken töltötte. Sok-sok év munkája és megfigyelése során arra a következtetésre jutott, hogy az őskori rajzolók figurá­lis ábrázolásokkal szimboliku­san csillagokat és csillagképe­ket mutatnak be. Egyes állatfigurák - úgy tű­nik - mintha az Orion, a Fias- tyúk és a Nagy Medve csillag­kép kelési pontjára mutatnának. Véleménye szerint szó sincs ar­ról, hogy ezek az utak, vonalak és ábrák egy ősi űrrepülőtér ré­szei lennének, ahogy ezt néhány évtizeddel ezelőtt Erich von Danikén állította. Ugyanúgy nem beszélhetünk földönkívüli eredetről a most bemutatásra kerülő, kevésbé ismert fura alakzatokkal kapcsolatosan sem. A Sziklás-hegység mellett vagy félszáz kőkör fekszik. A csejennek orvoskeréknek, il­letve varázskeréknek nevezték el őket. A név arra utal, hogy a csejennek a kőkörök jelentésé­ről semmit sem tudnak. így volt ez egészen napjainkig. S ahogy lenni szokott, sok-sok, a föl­dönkívüliek ténykedését ma­gyarázó elmélet született. Míg­nem a hetvenes évek közepén A. Eddy amerikai csillagász megtalálta a kulcsot a varázske­rék megértéséhez. A Big- horn-hegységben található egyik ilyen óriáskerék nem más, mint egy indián horizontnaptár. A kerék közepe volt a nézőké, a megfigyelőhely - ahonnan a Nap, a Hold és egyes csillagok felkeltét, illetve nyugvását fi­gyelték. A kerék peremén levő kőrakások a célgömb szerepét töltötték be. Ezek segítségével jelölték meg a naptárként sze­replő fontos égitesteknek a lá­tóhatárral való érintkezési pont­jait. Ezek a kalendáriumok va­lószínűleg arra szolgálnak, hogy rítusaik időpontjait hatá­rozzák meg velük. A kanadai prérin is az előbbiekhez megle­pően hasonlatos kőkirakások ta­lálhatók. A kormeghatározások szerint némelyek időszámítá­sunk előtt keletkeztek. A major- ville-i kerék kora a piramisoké­val vetekszik. Nem minden va­rázskerék kocsikerék formájú. Némelyik a napábrázolásokra emlékeztet: egy központi kőra­kásból sugarak futnak szét. Sok kerék állapota már olyan rossz, hogy megnehezíti a vizsgálatot. Az időjárási hatások el-elkop- tatták a kerék sugarait, sokszor emberi beavatkozás tette tönkre egyesek alaprajzát. A természettel szoros kapcso­latban élő népek egészen termé­szetes módon ismerték a nap­kelte és a napnyugta helyét a horizonton, és ismerték e pon­tok évszakok szerinti változá­sait is. Egyre szaporodnak az ún. asztroarcheológiai, csillagá­szattal kapcsolatos régészeti emlékek. A NASA asztrofiziku- sai és egy tervezőművész Ari­zonában 1981 óta 21 ízben talál­tak ilyeneket. Az egyik leg­szenzációsabb felfedezés az „élet barlangjában” található, ahol a napsugár a téli napfor­duló alkalmával, az anasazi törzs által festett emberalak fér­fiasságát érinti. Már-már isteni alkotásnak tűnhet az a természetes szikla­lyuk, amelyet a svájci Nagy Tshingelhom hegységben talál­tak. Ugyanis minden évben két­szer, röviddel a csillagászati ta­vasz kezdete előtt, március 13-án, és kevéssel az őszi napé­jegyenlőség után, helyi idő sze­rit minden 8 óra 33 perckor a Nap átvilágít az úgynevezett Martin-lyukon. A lyuk egy ter­mészetes képződmény - s bár­milyen hihetetlenül hangzik is - , az ember nem tett semmit sem a létrehozására. Ezért hajlamo­sak vagyunk arra, hogy földön­kívüli erőkkel hozzuk kapcso­latba a lyuk keletkezését. De szó sincs ilyenről. Egy fizikus egy holdórát is lát benne, ugyanis 18,6 évente kétszer, egyszer tavasszal és egyszer ősszel a teleihold sugarai is átvi­lágítanak a sziklaablakon, ami a közeli község templomára te­kint. A Hold pályasíkja 5 fokkal hajlik a Föld pályasíkjához. Az égitestek a Hold pályasíkját igyekszenek beforgatni az eklip­tikába, a Föld keringési síkjába. Erre a Hold úgy válaszol, hogy egész pályasíkjának tengelye 18,6 éves periódussal billegésbe kezd. Hans Webber továbbá azt gyanítja, hogy itt már évezre­dekkel ezelőtt megfigyelték a Nap és a Hold feltűnésének ezen jelenségét. Lehet, hogy eme sziklalyuk ideális termé­szetes tájolóberendezést nyúj­tott. Nagyon valószínű, hogy az őskori svájciak vagy a varázs­kerekek építői sokkal bölcseb- bek és okosabbak voltak, mint azt hisszük. Amandus Weiss svájci történész a lascaux-i bar­langban bizonyítékot talált arra, hogy az őskőkorszak em­berei, akik 17000 évvel ezelőtt éltek, megdöbbentően részletes csillagászati ismeretek birtoká­ban voltak. S az, hogy az ilyen leleteken csodálkozunk, talán többet árul el rólunk, az égboltot alig is­merő - a technika bővületében élő - emberről, mint az őskori csillagászatról. V.Tana Judit „Láttam még sem hiszem” —mondják sokan, akik talál­koztak már szellemekkel. Az emberi kultúrában mindig is el­fogadott ténynek számított az ámyvilág lényeinek létezése. Az őseink együtt éltek ezzel a tudattal. Valóságos kultuszuk volt, gondoljunk csak a halottak körüli szokásokra. Létük és természetük csak az utóbbi év­században vált bizonytalanná. Kevesen kutatták létezésüket komoly módszerekkel. Th. Loumoy, egy genfi egye­tem tanára hat esztendőn át fog­lalkozott egy médiumon keresz­tül ezzel a kérdéssel. A fiatal lány, a médium, akit S. Helén álnéven szerepeltetett a nyilvá­nosság előtt, magyar szárma­zású volt. Amikor a genfi pro­fesszornak fülébe jutott, hogy a lány képes a szellemekkel való érintkezésre, megkérte a szülő­ket, hogy tudományos módszer­rel ellenőrizhesse a szellemvi­lággal való érintkezését a gyer­meknek, s ezáltal tapasztalato­kat gyűjthessen a démonok vi­selkedéséről is. A profeszszor- nak 1892—1898-ig tartott a nyomozása a földöntúli lények társadalmában. Egy egész kis világ húzódott meg a médium tudata alatt, emlékképeknek el­feledett milliárdjai. A lány csak franciául beszélt, de önkívületi állapotában tudott írni olvasni. Egy alkalommal arab mondást írt egy papírosra és így is be­szélt. Manapság a modem para- pszichológusok nem arra a kér­désre keresik a választ, hogy a kísértetek léteznek-e, vagy sem, hanem hogy hogyan létez­nek? A kísértetek valójában mi­lyen lények? Halottak vissza­járó szellemei, vagy önhipnózis eredményei? Ha a szellemek vi­lága még titokzatos is előttünk, a viselkedésűről már annál töb­bet tudunk. Tevékenységük sze­rint 1943-ban G. N. M. Tyrell csoportosította, mi szerint a legnépesebb azoknak a kísérte­teknek a csoportja, amelyek meghatározott helyeket keres­tek fel, ezért helycentrikus szel­lemeknek is mondjuk őket. A második csoportba azok a jele­nések tartoznak, amelyek a lá­tott személy halála után követ­keznek be, s amelyeket nem le­het egyértelműen hellyel, vagy eseménnyel összekapcsolni. Á harmadik csoportot az ún. krí­zis-esetek alkotják, amikor olyan személy jelenik meg, akit ugyanakkor a valóságban na­gyon komoly sokszor megrázó­hatás ér, pédául baleset, beteg­ség, haláleset, s erről az észlelő mit sem sejt. Történt egyszer 1974-ben, egy amerikai légitársaságnál, hogy az utas szállító gépük le­zuhant. A katasztrófánál 101 ember vesztette életét, többek között a pilóta is és a mérnök is. Azonban ettől a naptól fogva a két egykori repülőst, legalább húsz alkalommal látták külön­böző gépek fedélzetén megje­lenni. A jelenések minden olyan gépen előfordultak, amelynek az alkatrészei között beépítették a lezuhant repülő alkatrészeit. A kísértetjárás közismertté vált nemcsak repülős körökben, ha­nem Amerika szerte, s vizsgálat meg az ügyben, közreműködtek a légitársaság alkalmazottai is. Számos tanú vallomását gyűj­tötték össze, s mint kiderült még az útinaplók is tartalmaz­ták, ám a legénységet kénysze­rítették a vallomásaik visszavo­nására, mert ellenkező esetben a repülőgép társaság pszichiátriai kezelést helyezett kilátásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom