Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-15-16 / 39. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. február 15-16., szombat-vasárnap Nem szerepelni akarok, hanem hasznos munkát végezni Pál József a parlamenti bizottságban- Mindenekelőtt szeretnék köszönetét mondani a megyei napilapnak, hogy decemberben címoldali hírként közölte megválasztásomat a parlament kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottságába - mondta Pál József országgyűlési képviselő, mintegy megadva beszélgetésünk alaphangját.- Mit jelentett az ön számára ez a megbízatás, hogyan élte meg, hogy egy közismert reformpedagógus, Beke Kata székébe ülhetett?- Bevallom őszintén meghatódtam, amikor megválasztottak az új funkciómba. Külön megtiszteltetés ért, hogy képviselő- társam odajött hozzám és gratulált. Azt válaszoltam neki, hogy én egy megüresedett helyre kerültem, hisz Beke Kata helyet- tesíthetetlen. Nem szólt semmit, de látszott: érti mire gondolok.- Az elmúlt napokban többször is láthattuk a televízióban, amint a „hosszú nevű” bizottság ülésein tanácskozott, de valójában keveset tudunk erről a plenáris ülésekhez képest kevésbé nyilvános munkájáról. . .- Egy-egy bizottsági tagnak általában két albizottság tevékenységében kell részt venni. Engem „hivatalosan” arra kértek fel, hogy az oktatási és a sajtó albizottságban dolgozzak, de a kultúrával, művelődéssel is foglalkoznom kell. Nem szerepelni akarok, hanem hasznos munkát végezni. —Mint a Palócföld főszerkesztője, számtalan publikáció szerzője nyilván a sajtóügyekben otthonosan mozog. Es az oktatási kérdésekben?-Talán kevesen tudják, de régóta tanulmányozom az oktatáselméleti, oktatásszociológiai témákat, mert azt vallom, hogy nem véletlenül tudott némely ország a század második felében oly gyorsan kiemelkedni elmaradott helyzetéből. Ami pedig a gyakorlatot illeti, azt családközeiből ismerem, mert feleségem megszállott pedagógus. Mindezek alapján nagyon örültem, hogy a költségvetési vita utolsó fordulóiban már bizottsági tagként vehettem részt, méghozzá érdemi módon. Rendkívüli jelentőségűnek tartom, hogy frakciónk pénzügyi lobbijával, sőt saját kormányunk előterjesztésével szemben sikerült a kultúrára, az oktatásra vonatkozó tételeket felemeltetnünk. így például a közművelődési fejkvótát 150 Ft helyett 200-ra „tornáztuk fel”, de az általános iskolai, a gimnáziumi, diákotthoni normatívákban is kedvezőbb pozíciókat tudtunk elérni. Mi sem jellemzőbb, hogy a realitás talaján álló érdekképviseleti szervek is velünk értettek egyet. Ezért tartom egy kicsit szánalmas önigazolásnak, amit az SZDSZ az ominózus reklámjával tett, rossz hírbe hozva képviselőtársaimat is.- „Kívülről” nézve úgy látszik, hogy az aktuálisan izgalmas kérdések az ön „bizottságában” illetve „albizottságaiban” csapódnak le. Gondolok itt például a média törvény közel sem konfliktusmentes előkészítésére, vagy az oktatási törvény körüli hangos vitákra.. .- Pontosan így van, s ez azt jelenti, hogy lesz mit csinálnom 1992 folyamán. A médiákkal kapcsolatos törvénykező munkáról azért is beszélek szívesen, mert példaértékűnek tartom azt a kollektív gondolkodást, konszenzusépítést, ami e tárgykörben már hónapok óta folyik. Ez az jelenti, hogy nem az illetékes tárca nyújtott be egy előzetes javaslatot, amit a bizottságok megvitatnak, hanem mi alakítjuk ki a parlament elé kerülő koncepciót. Úgy tűnik, hogy ez a munka felgyorsul, mert sürgető igény fogalmazódik meg mind a médiák, mind a társadalom részéről a jogi szabályozás iránt. A frekvencia és a sajtó- törvény vitája azonban közel sem lesz egyszerű „menet”. Ami pedig az oktatási törvényt illeti, azt én is az egyik legfontosabb kérdésnek tartom és a magam módján ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy a végleges változat a társadalom döntő többségének bizalmát élvezze. Ehhez a továbbiakban is igényelni fogom a helyi pega- gógusok konkrét véleményét. Ezt az évet egyébként személy szerint akkor tartanám igazán sikeresnek, ha a felsőoktatási és a szakoktatási törvényt is még ebben az esztendőben sikerülne megtárgyalni és elfogadni. Különösen az utóbbit sajnálnám, ha „kicsúszna” a parlament programjából, hiszen a szakoktatás Nógrád megyében igazán fajsúlyos terület.-A megye számára mit jelent, mit jelenthet, hogy ön bizottsági tag lett?- Komoly feladataim vannak e tekintetben is, hiszen mind a művelődésszociológiai kutatások adatai, mind pedig a tények azt mutatják, hogy Magyarországon az északi, észak-keleti megyék mintha vasfüggönnyel lennének elzárva az ország többi részétől. Hiába van világ- útlevelünk, a fejlett régiókhoz való közeledésünk sajnos egyelőre megoldatlan. Nógrádban pedig különösen nagyok a történelmi hátrányok, amelyeket be kellene hozni. Egy konkrét példát is említek: mintegy kétezer forinttal kisebb a pedagógusok átlagfizetése, mint máshol, annak ellenére, hogy a szaktanári ellátottság magasabb az országos átlagnál. Persze a kulturális terület kondíciói csak szilárd gazdasági Pál József bázis alapján javíthatók. Ezért igyekszem ezen a téren is segíteni a megye fejlődését. Sajnálom például, hogy gyakorlatilag visszhangtalan maradt egy - a társasági adókedvezményre vonatkozó - indítványom, amelyet mintegy hetven százalékos szavazataránnyal fogadott el a parlament, s amelynek következményeként mintegy ezer-ezerkétszáz ember számára teremtődhet munkahely Nógrádban. Nem is beszélve arról, hogy az elmúlt évi kormánylátogatás eredményeinek kibontakoztatása érdekében folyamatosan tevékenykedem. Egyébiránt megszületett már az első bizottsági sikerem is: a közvetlen múlt fehér foltjait feldolgozó történelmi dokumentumfilmek költségeire sikerült - hosszú bizottsági vitában - kiharcolni százmillió forintot. — Gratulálok és köszönöm a beszélgetést. Csongrády Béla Mi lesz veled emberke? 1992 első sokkoló jelentését - nem véletlenül - az UNICEF, az ENSZ gyermekekkel foglalkozó világ- szervezete tette közzé. Megállapították például: a jugoszláviai konfliktus legsúlyosabb terheit a gyerekek és a nők viselik. 600 ezren menekültek el a lakóhelyükről: bár nem éheznek, de a gyerekek félelemben élnek, lelkileg sérültek lettek, s ez sem kevésbé riasztó. Ki vitatná? Egy vizsgáló bizottság Irakban arra az eredményre jutott, hogy az 5 év alatti gyermekek negyede-har- mada alultáplált, s az elmúlt hat hónapban megnégyszereződött a gyermekhalandóság. Pedig a háború 1991 első felében zajlott. S az elmúlt évtized háborús mérlege: „A fegyveres konfliktusoknak 4,5 millió gyermek esett áldozatul. Több mint 4 millióan nyomorékká váltak, 12 millióan elveszítették az otthonukat”. A mostani harcokban az áldozatok négyötöde civil: zömmel asz- szony és gyermek. Az első világháborúban 5, a másodikban 50 százalék volt az arány. Félve írom le: mintha nem lenne igazán gyermekbarát ez a világ. Még ott sem, ahol nincs háború. Kocsis Tamás Nem szakad meg Szirákon a Teleki-hagyomány Február elsejétől új vezetője van a sziráki Kastély Szállónak. Máté Gábor visszatért Budapestre, eredeti szakmájába és korábbi munkahelyére, felesége, Felicia, a Telekiek leszármazottja új beosztásba került: a pompás műemlék kastély reklám-propagandájával foglalkozik. Félicie de Gérando-Teleki a hatvani magyar-francia baráti kör vezetőségi tagja, a budapesti francia nagykövetség és intézet referense, aki sokat tehet a két nép kultúrájának kölcsönös megismertetésében, a sziráki kastély nemzetközi kapcsolatainak kiteljesítésében. Vele beszélgettünk múltról és jelenről, döntésük hátteréről. Félicie de Gérando-Teleki és férje, Máté Gábor-Rövid időt töltöttek a sziráki Kastély Szálló élén. Mi készteti önöket a távozásra?- Először, hogy jobban megértse a döntésünket, idekerülé- sünkről szólok. Kapcsolatunk a kastéllyal 1989 tavaszáig vezethető vissza, ekkor jöttünk ide, a családi képtárban fellelt emlékek után, Teleki László bölcsőjéhez. A koncertsorozat és a hétvégi pihenés adta lehetőségeket használtuk ki idelátogatá- sainkra. Időközben szoros barátság alakult ki közöttünk Má- tis Andrással, az akkori háznaggyal, aki a kastély nevében ajánlotta fel az itteni vezetői állást, amely éppen megüresedett. Férjem jólmenő állását és sokat ígérő pályáját elhagyta lelkesedésemért, megértve a bennem újjászülető és igazán tenni kívánó vágyat, amely egybeköthette Teleki származásom révén a családi kontinuitást, valamint a kultúra és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére irányuló tevékenységet. Hatvanban például a január 23-án megalakult magyar-francia baráti kör elnökségének megválasztott tagja vagyok, mint a francia nagykövetség és intézet referense. Gondolom, a vidékre ráfér ilyen próbálkozás, hogy ne szoruljon túlságosan háttérbe a fővároshoz képest, főleg ha az 1996-os világkiállítás valósággá válik...-Mindezt értem, de még mindig nem tudom, miért mennek el?.- Több összetevője van. Akármennyire is kívánok ragaszkodni a családi és személyi elhivatottsághoz, akármennyire is érdekel és szeretem a munkámat, anyai szerepemet nem akarom háttérbe szorítani. Fiam, Hadrien-Félix már két és fél éves, és bár jól érzi magát a sziráki környezetben és a szerető családnál, amelyik vigyáz rá, nem engedhetem meg magamnak, hogy - a jövőjére nem gondolva - hátrányos helyzetbe hozzam. Francia-magyar származása kötelezi a két nyelv és kultúra elsajátítására. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a jövő évtől francia rendszerben tanuljon, egészen az óvodától az érettségiig, a budapesti Francia Intézet felügyelete alatt. Magyar környezete, családi és baráti körünk biztosítja, hogy a magyar nyelv és kultúra nem fog másodrendű szerepet játszani az életében...De ugyanolyan fontos számomra, hogy a férjem e magunknak megengedett sziráki kitérő után érvényesülni tudjon eredeti, mikroelektronikai mémök-menedszeri szakmájában. Visszatért az In- terbip Invest Rt.-hez, amely minél kedvezőbb körülményeket kíván teremteni gazdaságunkban az Európai Közösséghez való csatlakozásunk idejére. Nemcsak az elektronika terén,hanem más export-import üzletekben is kamatoztatni kívánja kialakult európai ismereteit, Szarka Károly ügyvezető igazgató oldalán.-Dicséretes, hogy ilyen fontos önnek a család, de azért önmagára is gondolhatna. Vagyis önnel mi lesz?-Ezt szándékosan hagytam utoljára...Távozásomat külső és belső tényezők egyaránt meghatározták. Amióta itt vagyok, minden erőfeszítéssel azon dolgoztam, hogy felemeljem a Kastély Szállót, s a nemzetközi események kiemelkedő központjává tegyem, amely méltó a mai Magyarországhoz, a korlátozott eszközök és lehetőségek ellenére, gondolva itt az SZKFI - MÓL Rt. átalakulásokra. Megpróbáltam átalakítani a vendéglátó helyek jellegét a nyugati demokratikus és nyitott szellem jegyében, hogy az országgal egy időben, szégyen nélkül tudjon csatlakozni az európai családhoz. Ezzel a koncepcióval azonban sokszor ütköztem a cégen belül közvetlen feljebbvalóimmal, akik - véleményem, szerint - még mindig a volt szellemben és metódusokban élnek, Szerencsére azonban ezek az elemek a gyógyuló szervezetből nemsokára kilökődnek... Egyébként a cégen belül máshonnan, mások is fordultak hozzám hasonló körülményekre panaszkodva...- Nem fél attól, hogy ezt mondja?-A belső feszültségek ellenére bízom a jövőben, a sziráki kastély sorsát szívükön viselőkben. Az elmúlt negyven év fejezete lezárult, s mint a múltban, úgy a jövőben is elválaszthatatlan marad a Teleki név Szirák- tól. Ez nem tulajdoni viszonyban értendő; a szellemi-történelmi értékek fő támogatójaként, kibontakozásának elősegí- tőjeként leszünk jelen.- Ón például hogyan?- Budapestre visszaköltözve az én szerepem nem szűnik meg Szirákon, hanem átalakul. Elképzeléseim pozitív visszhangot váltottak ki a kastély további életét meghatározó felső körökben. Mit jelent ez a gyakorlatban? Budapesti székhely- lyel maradok a sziráki Teleki-kastély public relati- ons-szel foglalkozó, szervező vezetője és egyben a Kastély Galéria felelőse. Eddigi szerződésünk lejárt a Vigadó Galériával, így kiállítóhelyünk önállósodik, az összes velejáró feladattal - művészkutatás, elbírálás, kiállítás szervezés, propaganda, technikai lebonyolítás - együtt. Első szervezéseink: Mészáros Erzsébet tűzzománcai február 15-től láthatók, Kertesi Anna festőművész március 28-tól, majd májusban a Szirákon megalakult, hazai neves művészekből álló közösség, a Contemporain Art közös kiállítása következik, nyáron pedig a Nagyházi Gyűjtemény, amely számos értékes XIX.-XX. századi műalkotásból áll. Mecénási segítséget nyújt kiállításainkhoz Kopka László, az Egri Nyomda igazgatója.-Szép elképzeléseket vázolt. A tárlatlátogató közönségen túlmenően vajon részese, ér- tékelő je lehet-e ezeknek a programoknak a nagyhírű Teleki család többi tagja?-A Teleki család ma is élő leszármazottai szétszórtságuk ellenére is igen szoros érzelmi viszonyban vannak, úgy, mint egy nagy klán. Teleki Pál Amerikából érkezett, jelenleg Budapesten tartózkodik, fontos tanácsadó szerepet vállalva az Ipari Minisztériumban. Ő az 1941-ben öngyilkos lett miniszterelnök unokája. Teleki Arved és öttagú családja Houstonban, Teleki Kálmán Belgiumban él feleségével, született Földváry Nicole-lal, aki most a Bruxel- les-i Malév-irodának egyik vezetője, és még sorolhatnám a Svájcban, Argentínában, Svédországban élőket. Mi mindany- nyian egyre inkább észrevesz- szük a kettős kulturális hovatartozást, és megpróbálunk élni vele, erősítve kapcsolatainkat szülőföldünkkel. Közös hőseinkre is büszkék vagyunk, és folytatni kívánjuk a Teleki család hagyományait.- Ossza meg velünk, olvasóinkkal e hagyományoknak legalább egy töredékét...-Közös ősünk gróf Teleki Mihály erdélyi kancellár, 1690-ben halt meg, tizenhárom sarjat hagyva az utókornak. Egyik dédunokája gróf Teleki József filozófus, húszéves korában, 1759-ben indult nagy európai körútra, ahol aztán kamatoztatni tudta tudományos és diplomáciai tehetségét, különösen Franciaországban, ahol XV. Lajos udvarában először találkozott és rögtön magáévá tette a felvilágosodás eszméjét; találkozott Rousseau-val és Volta- ire-rel, magával hozta tanaikat, tiltott műveiket és segített közép-európai terjesztésükben. A XIX. században az új Teleki generáció is fellép a politika és kultúra színpadára, folytatván szövését a történelem fonalának, amely a század nagy eseményeihez, döntő szereplőihez vezet. Teleki József unokája Teleki László, aki Szirákon töltötte gyermekkorát, s élete folyamán gyakran visszatért e békés, nyugodt tájra. Kossuth nagyköveteként Párizsban az 1848-as szabadságharc bukása után a külföldön élő magyar száműzöttek vezére lett, és ott folytatta eszméiért harcát. Unokatestvére volt gróf Teleki Blanka, ennek sógora Auguste de Gérando báró, gróf Teleki Sándor ezredes, aki Garibaldi mellett vett részt Olaszország egységesítéséért a csatákban - mindannyian Magyarország demokratikusabb, függetlenebb jövőjéért harcoltak, úgy tollal, mint karddal. Valamennyien e küzdelmek mártírjainak tekinthetők. Az olasz származású francia író, Auguste de Gérando báró Magyarországot szülőföldjeként szerette. Ő az első közös pont a két nagy család egyesülésében, akiknek leszármazottai 1937-ig Erdélyben éltek, majd Franciaországba kerültek, s innen tértek vissza 1989-ben Szi- rákra.-A kastélyban most ki folytatja a megkezdett hagyományteremtő-ápoló munkát?- Utódunk Mátis András, aki sokat tesz országunk és Nógrád megye fejlesztéséért, mint a megyei önkormányzat egyik képviselője. Sok lelkesedéssel és hozzáértéssel kívánja továbbépíteni a kastély hírnevét. Gondolom, most egy gyümölcsöző együttműködésben végre meg tudjuk valósítani elképzeléseinket. — Kívánjuk: úgy legyen! Sulyok László
