Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
1992. január 9., csütörtök PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE 5 Szépen haladnak a betűvetésben a káliói elsősök Új posta Héhalomban A községi önkormányzat közel kétmilliós költséggel felújítatta a faluházat. Benne az egészségház, a polgármesteri hivatal, a könyvtár és egy vendéglátóegység mellett helyet kapott a posta is, amelyben a hivatalvezető és két kézbesítő dolgozik. Országos szövetséggé is alakulhat Követőkre talál a béri jegyzőklub „Varga Ferenc Szirák és Bér községek körjegyzője tavaly áprilisban létrehozta a körzet ön- kormányzati vezetői számára a béri jegyzőklubot. Akkor 23 Dél-Nógrád megyei község jegyzője, körjegyzője, a BM, a Magyar Közigazgatási Intézet képviselői, valamint a Köztársasági Megbízott megyei területi hivatala vezetőjének jelenlétében megalakították az első magyar községi jegyzőklubot. Milyen céllal és mi történt azóta? - ezt kérdeztük az ötlet kezdeményezőjétől. — Célunk a községi jegyzők munkájának szakmai és törvényességi szempontból való segítése. Ezért a klubüléseken, szakmai szekcióüléseken jogszabály-értelmezést végzünk elméleti szakemberek bevonásával. Beadványmintákat, rendelettervezeteket készítünk. Módszerbeli segítséget nyújtunk egymásnak a hivatal szervezeti'és létszámbeli kialakításához. Különböző szakmai-elméleti munkákat is végzünk. A klub minden alkalommal más-más településen tartja üléseit, éspedig ott. ahol a megtárgyalandó témában a legjobb, mindenki által hasznosítható tapsztalatokkal tűd szolgálni a jegyzőkolléga. — Életképes-e a jegyzőklub ? — Nógrád községben alakult meg Balassagyarmat körzete jegyzőienk tömörülése. Jártunk Hevesben és Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében. Megszületett a jászsági jegyzőklub, s vannak hírek hasonlók alakulásáról. Azt szeretnénk, ha a körzetenként, megyénként megalakuló jegyzőklubok országos szövetséget alakítanának, egymás segítésére. Újságot ír a szentiváni plébános Még az egyházi lapgazdának sem könnyű Amikor először került a kezembe a Cserhát hírnöke című negyedévente megjelenő lap, kíváncsian kerestem, kik azok, akik írják, kiadják. Megtalálván a lap gazdájának a nevét, meglepődve konstatáltam, hogy az bizony nem más, mint a római katolikus egyház egyik vidéki plébánosa, aki Cserhátszentiván- ban él és szolgálja egyházközsége hat települését, annak mintegy 1200 lakóját. Kíváncsiságom vitt a szentiváni plébániára, hogy megtudjam, miként adja egy vidéki egyházfi a fejét ilyen világi foglalatosságra, mint az újságírás és lapszerkesztés. A plébánia falán egy parabola- antenna látványa méginkább meggyőzött, hogy nem hétköznapi találkozásban lesz részem. Csorba József plébános lefegyverző közvetlenséggel fogadott, s válaszolt kérdéseimre. — Miként adta a fejét újságírásra? — Soltról kerültem Szent- ivánba 1988-ban. Kecskeméten születtem, ott jártam iskolába a piaristákhoz, így ezt a vidéket egyáltalán nem ismertem, s ebből a mai napig vannak kisebb konfliktusaim. Az alföldi embernek más a gondolkodása, mint az ittenieknek. Ez egy más vidék, itt lehet igazán azt érezni, hogy mi az a nemzetiség, mi az az etnikum. Az emberek érzik azt, hogy nem közülük származom, hogy tőlük kívül vagyok. Megírták ezt nekem több levélben is, amikor jött a rendszer- váltás. Ha mindehhez hozzáteszem azt, hogy mindig próbáltam sokoldalú, aktív ember lenni, s hogy kissé más nézeteim vannak, mint azt általában egy egyházi férfiútól elvárják, — ami miatt az elmúlt időnek sem, s a mai időnek sem igazán tetszek -, azon nyomban kézen fekvővé válik, hogy ide való érkezésem után nem sokkal, felvetődött bennem, hogy lapot csináljak. — Hogyan fogott hozzá a lapcsináláshoz? — Számvetést végeztem, kik azok a barátaim a papok közül, akik újságírók, vagy könyvkiadással foglalkoznak, s tudnának segíteni tervem megvalósításában. Akkoriban elég merész dolognak számított -ebbe belefogni, mivel ilyen vidéki lap csak Gyulán volt addig, s amely azóta meg is szűnt. Sokat gondolkodtam azon, milyen legyen az újság arculata, komolyabb vagy inkább pletykás, de ez utóbbira sajnáltam volna az amúgy is kevés pénzünket. Mivel az újság ingyenes, így az előállítás költségeit az egyház- község pénzéből, s az alkalmankénti adományok forintjaiból fedezzük. Mivel az egyházon belül én egy kicsit másképp gondolkodónak számítok, ezért nagyon óvatosnak kell lennem a lappal kapcsolatban. Nem szabad elvétenem semmit sem, mert könnyen lehet, hogy akkor lőnek az egésznek. — Kik segítenek az újság elkészítésében? — Kezdetben arra gondoltam, hogy majd kapok segítséget, — nem anyagiakra, hanem szellemiekre gondolok -, mire lennének kíváncsiak az emberek, valamiféle visszajelzés ha érkezne. Szóltam több embernek is, tanároknak, értelmiségieknek, hogy írjanak helytörténeti vonatkozású cikkeket, vagy bármilyen helyi vonatkozású, a lakosság érdeklődésére számot tartható írásokat. Csak érdektelenséggel találkoztam, pedig szeretik, olvassák a lapot az emberek. Annak idején felkínáltam a tanácsnak, hogy próbáljuk meg együtt csinálni a lapot, s legyen az egy vegyes folyóirat. Nem reagáltak a megkeresésemre. Most ismét meggpróbálom ezt az utat. Levélben kerestem meg az egyházközség önkormányzatainak polgármestereit, találkozóra invitálom őket ide a plébániára, felkínálom a lehetőséget ismét, hogy csináljuk közösen a lapot. Remélem, nem úgy járok, mint ahogy az esperesi kerület plébánosaival, akiknek szintén írtam, hogy éljenek az újságunk adta lehetőséggel, s írják meg benne ügyes-bajos dolgaikat, de visszajelzést tőlük sem kaptam. Felkértem Tóth Sándor országgyűlési képviselőt is, — igaz mi nem az ő körzete vagyunk hogy írna a lapba egy karácsonyi köszöntőt, ami sajnos nem érkezett meg. Szerencsére sokan vannak olyanok, akikre lehet számítani. Ilyen például Szabó Ferenc, a vatikáni rádió vezetője, Békés Gellert, aki a római bencés egyetemen van, vagy Kada Lajos, aki már bonni nuncius, s a pápa szavainak magyarországi tol- mácsolója volt. A híveknek is mondani akartam már a templomban, hogy látjátok: mi a kommunizmus alatt is úgy könyörögtünk, s olvastuk a könyörgést, ahogy most is. Nem változtattunk rajta semmit. Mindig aktuálisak ezek a dolgok. Ezt szeretném az újságnál is elérni, ha néhány év múlva valakinek a kezébe kerül a lap egyik példánya, hordozzon mondanivalót akkor is az olvasó számára mindaz, amit benne leírtak. — Most az ünnepek elmúltával mit kíván? — Szent Ágoston szavaival élve: boldog új évet minden olvasónak: „Neveljétek gyermekeiteket Istennek, akkor magatoknak nevelitek. így lesz, így lehet korunk nyugtalan tengerén családunk Noé bárkája, amelyben hitet, reményt, szeretetet mentünk és biztos kikötőbe segítjük a holnap nemzedékét.” Vallus Tibor Pásztó és környéke Helyi adók • Tar. December végén képviselőtestületi ülés volt a községben. Döntöttek, hogy a magán- személyek kommunális adót, a vállalkozók, intézmények pedig építményadót fizetnek. Ünnep a TV-ben • Vanyarc. A karácsonyi ün- nepvárás idején kellemes meglepetés érte a nógrádi tévénézőket. A vanyarci hagyományőrzők ország-világ előtt mutatták be elődeik karácsonyi népszokásait. Kényszerszünet • Héhalom. A KAEV Könnyűipari Gépgyártó Vállalat Fonógépgyára héhalmi alkatrész- gyártó üzemének mintegy 40 dolgozója a budapesti központ telexét várja: lesz-e és mikortól munka. Amíg az elmúlt évben folyamatosan termelhettek, az idén csupán fél műszakot dolgozhattak az emberek. Közös megbeszélés • Kalló. A helyi és a szomszédos Erdőtarcsa önkormányzata január 10-én Kálión közös megbeszélést tart. Napirenden szerepel egy szilárdhuliadék-le- rakó létesítése, valamint beszámolót hallgatnak meg a megyei közgyűlés munkájáról. Gazdaképző Erdőkürtön Evek óta kötődik a község nevéhez és eredményesen működik a népfőiskola. Ennek keretében - elsők között az országban - - január 8-án, tegnap kezdte meg munkáját a gazdaképző tanfolyam. A huszonöt résztvevő között nők és férfiak, idősebb és fiatalabb egyaránt megtalálhatók. Tanáraik a Gödöllői Agrártudományi Egyetemről 6 hónapon keresztül heti 4 órában a korszerű farmergazdálkodásra oktatják a gazdaképző hallgatóit, akik többek között növénytermesztést, állattartást, biotermelést, piacgazdaságot tanulnak, s a tanfolyam végén eredményes vizsga esetén oklevelet kapnak. A gazdaképző költségeit, mintegy 120 ezer forintot a helyi önkormányzat segítségével, pályázatok útján, az agrárszövetség valamint a megyei közművelődési központ anyagi támogatásával biztosítják. A tanulás mellett kulturális rendezvények, kirándulások is lesznek. Únnepi vagonrakodó Nincs ok, hogy irigyeljenek, bárki megpróbálhatja A mostani tanévben, 2836 első osztályos kisdiák lépte át Nógrád megyében az általános iskolák megkopott küszöbét. Közülük 24-en a káliói alma mátér egyetlen első osztályában ismerkednek a betűvetés fortélyaival. Tanítónénijük Mlinárcsek Erika a jászberényi képzőben tavaly végzett fiatal pedagógus. Tőle tudtuk meg, hogy a helyi önkormányzat vásárolta meg a gyerekeknek a tankönyveket, sőt a legkisebbeknek még a kiegészítő tanszereket is. A gyermekeken jól lemérhető az óvoda iskolaelőkészítő szerepe. A kállói óvoda óvónőinek munkáját dicséri - és főként matematikából érződik - a gyereke kombinatív képessége, de ügyesek vers- és prózamondásból is. Jó a szóbeli kifejezésmódjuk, s a ráérzőképességük: tudják mikor mit kell szomorúan, vagy vidámabban mesélni. A tananyagot illetően jelenleg a g-betűnél tartanak, s már rövid tollbamondással is próbálkozik a tanítónéni. Matekból a- Demeter-módszerrel haladnak, s félév végén a tízes számkörig jutottak, de ez nem akadálya, hogy közülük sokan húszig ne tudnának elszámolni, sőt összeadni, kivonni, ismeretlen- ket keresni, szöveges feladatokat megoldani... Jelenleg számtanból a mértékegységek birodalmában próbálnak eligazodni Mlinárcsek tanítónéni irányításával. A már említett Demeter-módszer oktatásához egyébként külön könyv és példatár is szükséges, amelyek mellett a hagyományos szöveggyűjteményt is használják a házi feladat elkészítéséhez. A gyerekeknek minden nap tartanak korrepetálást, amelyen mindig a segítségre rászorulók vesznek részt. Nagy fejlődés az iskola életében, hogy ebben a tanévben már logopédus is segíti a tanulókat beszédhibáik leküzdésében, s ez főleg a kis elsősöknél igen fontos feladat. Amit hiányol és fájlal a fiatal pedagógus: a cigány szülők többsége nem nagyon foglalkozik gyermekével. Egy-két jó példától eltekintve, nem járnak szülői értekezletre, s a gyerekek többségének is neki kellett becsomagolnia a könyveket és a füzeteket. Mindezek ellenére Mlinárcsek tanítónéni bízik az osztályában. Mint mondja: értelmesek a kisdiákok, szépen haladnak a tananyaggal, s a cigány- gyerekek tanulmányi előmenetelében sem tapasztalható még nagy lemaradás. A tanítónő bízik abban és mindent meg is tesz érte, hogy ez a lemaradás ne növekedjen, inkább csökkenjen, amit természetesen a környezetnek, a családnak is jobban kell akarnia. Reménykedik abban, hogy mielőbb és kivétel nélkül minden szülő rádöbben arra, hogy mit kíván saját gyermekük jövőjének érdeke. vallus-gvurián Ocsovszki Józsefné sziráki tüzelőanyagtelepén lezajlott az ünnepek előtti bevásárlási, beszerzési roham. De még karácsony éjszakáján sem volt nyugalom. A masiniszták egy vagon szén beérkezését jelentették. Szenteste ide, szenteste oda, dönteni kellett: vagy az ünnep egy részének nyugalmát áldozzák fel. vagy fizetik a vagon boros állásidejét. Döntöttek. Risztották a sofőröket, lapátra kapott a család és egy fél éjszaka a telepükön volt az árú. Ezt Ocsovszkiné mesélte, amikor meglátogattuk. Terézke, a hajdani tüzéptelepes alkalmazott talán elsők között vágta hatalmas görcsös fába a fejszéjét, amikor tavalyelőtt októberben magántüzéptelepet létesített. Megbecsülve a segítséget, legyőzve a gáncsoskodókat, a rosszindulatúakat jó egy éve él és működik a telep. Az ilyen törékeny alkatú hölgyek - ha éreznek magukban kellő válla- kozószellemet, vagy éppen elegendő mennyiségű tőkéjük van divatbutikot nyitnak. Ocsovszkiné inkább szenet, fát, építőanyagot mázsái. Sofőröket irányít, árúról tárgyal és árat képez. A gyermeknevelést egyelőre a férjére bízza, s gyakran a vasárnapokat is feláldozza. A vevők igényeinek tiszteletben tartása és megbecsülése mellett legfontosabb üzleti jelszava: nincs más, csak előremenekülni. Ezért van a család minden vagyona a telepben, amelyből csak óriási pluszmunkával születik a többlet, a haszon. Mindenesetre a forgalom, - bár ilyenkor ünnepek után lanyha, hiszen kiköltekeztek az emberek - stabil és biztatóan alakul. Ennek talán egyik legbiztosabb jele, hogy Ocsovsz- kiék Palotáson is - a helyi termelőszövetkezet segítségével - nyitottak a közelmúltban egy tüzelőanyaglerakatot. Az sem lehet véletlen, hogy munkahelyteremtő beruházásokat támogató pályázatot is nyert a sziráki üzletasszony. Csak gratulálni lehet sikereihez. f
