Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

4

LÁTÓHATÁR

1992. január 8., szerda

Jöjj közelebb!

Ki tudja, hány év, hány évtized után egy öreg, lélekmérnök barátom kedves invitálására vízkereszt ünnepén templomba mentem. A karácsonyi fényes napok utolsó gyerekkori emlékmorzsája szerint vízkeresztig állt a parasztházunk tisztaszobá- jában a karácsonyfa, s a három napkeleti király is ezen a napon vált történelmi allegóriává, amint a csillagtól vezetve megkeresték a kisded Jézust, és aranyat, tömjént, mirhát ajándékozott neki.. .

A templom ezen a vasárnapon zsúfolásig megtelt a városlakókkal, és a gyönyörű karácsonyi ének szárnyalása monumentális ereje lenyűgözött, könnyekig meghatott. De hiszen én ezeket a karácsonyi énekeket még ma is tudom, döbbentem rá, és együtt próbáltam énekelni a sokszáz emberrel. ..

Harmincöt, negyven éve is van. hogy egy falusi templom betlehemi jászolát csodálva ott térdeltem, ott énekeltem egy közösségben, ahol mindenki

megtisztulni vágyott az ünnep áhítatában, ahol mindenki hinni tudta; Jézus értünk született meg. ..

Tudom én, joggal mondhatja bárki, hívő ember és ateista is, bizonytalan érzelmű állampolgár is: ez mindenkinek a magánügye, nem kell és nem érdemes róla beszélni... Nem is tettem volna magam sem, ha nem láttam volna az emberek arcát, tekintetét magam körül, amikor a szárnyaló orgonaszó kíséretével arról szólt az ének: „Egyszerű pásztor, jöjj közelebb.. . !” Mintha mindenki megérezte volna, átélte volna, hogy az értünk született gyermek Jézushoz való közel-lépés közben egymáshoz is közelebb kerülünk, egymáshoz ér a kezünk, és igazán akarjuk a békességet, megértést, a közös boldogulást. S innentől már közügy ez a ..Jöjj közelebb!-'.Innentől remélhetően megbocsátlatnak magán-'férzéÍrnek, hiszen nincs, nem lehet fontosabb cselekvési szándék mostanában. 1992 első napjaiban, mint közelebb keMay Károly emlékmúzeum

Németország: indián totemoszlopok May Károly egykori rade- beuli lakóháza, a Villa Barenfett (Medveháj) előtt. A híres író hosszú évekig élt ebben a házban 1912. március 30-án bekövetkezett haláláig. (MTI Foto)

Könyv a volt elnökről

Marcos vesebeteg volt

(MTI Panoráma-Sajtóa- datbank). Ferdinand Marcos fülöp-szigeteki diktátor marokszámra szedte a különböző gyógyszereket és rendszeresen művese-kezelést kapott a mani- lai elnöki palotában eltöltött utolsó napjaiban - olvasható egy most megjelent könyvben. A könyv szerzője Arturo Aruiza ezredes, aki 21 éven át szolgált Marcos szárnysegédeként. Mint emlékezetes. Marcost az 1986— os népfelkelés kergette el a Fü- löp-szigetek éléről.

Aruiza ezredes könyve fellebbenti a fátylat eddig szigorúan őrzött titkokról. Megírja például, hogy Ferdinand Marcos egyetlen fia 1983-ban egyik veséjét adta beteg édesapjának. Az akkori elnök szervezete azonban 48 órán belül kivetette magából az idegen testet. 15 hónappal később egy unokaöccs adott vesét Marcosnak, s ezzel élt négy esztendőt. 1989-ben bekövetkezett haláláig, amikor veséje felmondta a szolgálatot. Marcos egyébként 1979-től kapott rendszeresen művese-kezelést.

Külföldi hivatalos látogatások alkalmával, mint például 1982-ben az Egyesült Államokban, Ferdinand Marcos időről időre eltűnt a nyilvánosság elől. hogy elvégezhessék a négy óra hosszat tartó, számára nélkülözhetetlen művese-kezelést.

A könyv szerője szerint Marcos nagyon sok gyógyszert szedett és rendszeresen fogyasztott nagy mennyiségű vitamint, különösen B-Vitamint. Egy alka lommal, amikor a vesebántal- mak kezdtek rajta 1983-ban elhatalmasodni, azért imádkozott, hogy ne kelljen még meghalnia, mert „oly sok' elintézni valója van még itt a Földön".

A nemrég Manilában megjelent könyv leírja, hogyan égették el segédtisztjei az okmányokat, csomagolták bőröndökbe az ékszereket és a bank- jegykötegeket. s hogyan búcsúztak el betegeskedő elnöküktől. amikor az menekülni kényszerült palotájából a népharag elől.

A könyv azt állítja, hogy az amerikaiaknak szerepük volt a Marcos elleni felkelésben és leírja. milyen erőfeszítéseket tett az emigrációban az exelnök, hogy másutt - Szingapúrban, Mexikóban. Panamában. Ghánában. Paraguayban. Spanyol- országban vagy Tongán kapjon menedéket, Washington azonban minden próbálkozását elgáncsolta.

Miután a Marcoshoz hű csapatok puccskísérlete Manilában 1987-ben meghiúsult, az amerikai külügyminisztérium három tisztviselője kereste fel az exelnököt Makikiban és -a lehető legnyersebb formában közölte vele:

— Hagyjon fel minden reménnyel, hogy valaha is visszatérhet a Fülöp-szigetekre.

rülni a másik emberhez, megérteni a másik nézőpont létjogosultságát is, a másik érzelmet, szándékot is. Jöjj közelebb! S ha közeledsz, már nem lehet a kezed ökölbe szorítva, már nem tartasz kezedben haláltszóró géppisztolyt, pokolgépet. ..

Európa keleti felén, de a béke-szigetnek számító magyar földön is hallatlanul fontos közérdek: gyűlölködés helyett, indulatok helyett ajándékozzuk meg egymást a szeretet szándékával. a megértés akarásával. Évtizedeken át durva sárral kentek be érzelmeket, jóakaraté szándékokat, s a sár, a megkövült rossz szándék most kell széttöredezzen, hogy megtisztuljanak az érzelmek, s valódiságukat ne kelljen bizonygatni, mert természetes a humánus alapállás. Régi tiltások, félelmek csapdája után: jó szó, békesség, üzenet, jöjj közelebb, ismerj meg, értsük meg egymást. . . Mert ez nem lehet másképp a sokat megért huszadik század vége felé! így kell változnunk, minden áron, s így lesz értelme tovább mondani a teplomi ének szavait: Jöjj közelebb. . .!

Erdős István

Nőnek a japánok

(MTI Panoráma-Sajtóa- datbank) A japán oktatási minisztérium által a napokban közzétett felmérés szerint a szigetországi gyermekek egyre magasabbak és súlyban is gyarapodnak, ugyanakkor a látásuk romlik.

Az 1991. április és június közt készült felmérés során csaknem 700.000 óvodás és iskoláskorú - öt és tizenhét év közötti - gyermeket vizsgáltak meg. Ebből kitűnt, hogy az átlagos 17 éves fiú testmagassága 170,6 centiméter, vagyis 5,4 centiméterrel magasabb, mint az 1961-ben mért hasonló korú átlagos fiúé volt. A hasonló korú lányoknál a testmagasság jelenleg átlagosan 157,9 centiméter, ami 3,9 centis növekedést jelent a harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

Az iskolások növekedését a főként a lábak megnyúlása okozza. A 17 éves átlagos fiú testsúlya 62,2 kilogram volt. 5.9 kilóval több. mint az 1961-ben mért átlagsúly. Lá- nyoknál ebben a korban az átlagsúly* 52,8 kilogram volt, 2.2 kilóval haladva meg a 30 évvel ezelőtti átlagot. A 15 és 17 év közötti középiskolások körében minden három közül egynek szemüvegre van szüksége.

Törékeny boldogság

Suliból hazajövet nindig útba esik a Váci utca, mivel a Március 15. téren szállók le a buszról.

Egyik nap barátnőmmel úgy gondoltuk, elmegyünk a McDonald's-ba, egy pár falatot bekapni. Ráérősen ballagtunk, s közben megnéztünk néhány kirakatot is. A sok ember között lépten-nyomon összetalálkoztunk a sandwieh-boyokkal.

A néger fiúk, magukra akasztva különböző cégek, boltok hirdetőtábláit, vidáman beszélgetve járkáltak ide-oda. így színesítve az utca képét.

— Helló! Hogy vágy? - kérdezte egyikük tört magyarsággal. Majd odanyujtott egy kártyát. amelyen ugyanannak a boltnak a neve állt, mint amilyen tábla rajta lógott. Gondoltam, ha már így elkezdett „társalogni”, kapok az alkalmon és odaadom neki az angol leckémet, hogy csinálja meg.

— Igazán rendes tőled, hogy segítesz - mondtam.

— Ugyan, ez semmi dolog van - válaszolta. S láttam, hogy ez neki valóban semmiség. Én ezt legalább háromnegyed óráig Írogatnám. Ő meg már kész is van vele.

— Mióta vagy itt? - kezdeményeztem én a beszélgetést.

— Kettő év nyaralni itt. és megismerkedni egy lány .. .- mondta, de a mondat végét elharapta. Furcsán néztem rá. és ő nagy levegőt véve folytatta.

— Tudod szerelem .. .- mondta, s eddig vidám arca elkomorult.

— Ne haragudj, nem akartalak. ..

De már nem hagyta befejezni

a mondatot, közbeszólt:

— Ugyan, semmi nem történni, én örülni, hogy legalább elmondani valaki. Én esni nagy szerelembe itt Mágyárország- ban. Minden olyan jó lenni, a lány is szeretni engem, de mikor a lány szülők megtudni a dolgot, tilos találkozni velem. Azt mondták, egy néger nem lehet neki férj. Nem is találkozni többet. Már úgy örülni, hogy megtalálni a . .. hogy is mondják azt a ...

— Boldogságot - segítettem ki.

— Igen, ez az. Boldogságot - fejezte be „élete” történetét.

— És hogy-hogy itt maradtál Magyarországon? - kérdeztem most már kifejezetten kíváncsian.

— Akár hiszed, akár nem, megszeretni ez az ország. Sok barát nekem lenni itt.

— És a családod? Ők nem várnak haza?

— Szüleim meghalni, testvérem meg ott lenni! - s rámutatott a tőle kicsit távolabb álló sandwich-boyra.

— Egész életedben „hirdető- oszlop” akarsz lenni? - kérdeztem tréfásan.

— Á, tudod előtte egy büfében dolgozni, de unalmas, s ez lenni érdekes. Például, most veled is találkozni.

Kicsit elpirultam, aztán így folytattam, hogy eltereljem a szót:-— Milyen zenét szeretsz?

— Rap - hangzott az egyértelmű válasz. - Let's talk about sex ... - kezdte énekelni és közben rap-elt is hozzá egy kicsit.

— Miért nem vagy táncos

énekes valahol, ha ilyen tehetséges vagy’ - kérdeztem ámulattal.

— Ez nekünk lenni vérünkben. Tánc is szeretni csinálni, de ezt jobban szeretni - mutatott rá a mellén lógó táblára.

Már egész kis csoport gyűlt körénk.

— Úgy látszik fölhívtuk magunkra a figyelmet - mondtam, s^a körülöttünk lévőkre néztem. Ő nevetett, én meg vállamra tettem táskámat, indulni készültem.

— Helló! - kiáltott utánam. - Remélem, még látni téged!

Egész feldobott ez a beszélgetés. Miközben hazafelé mentem, azon gondolkodtam, hogy vajon minden néger ilyen jó fej? És még az angol leckémet is megcsinálta ... De ekkor megtorpantam. Az angol füzetem! Otthagytam! Most mit csináljak? Visszamentem, de a fiú már nem volt ott. Most már mindegy. De, hogy lenne mindegy! A füzetemben benne van a pontos címem és nevem, mert rögtön az első órán önéletrajzot kellett írnunk. Úristen! Mit fognak szólni a szüleim, ha egyszer csak betoppan egy néger fiú hozzánk. S miközben ezen rágódtam, észre sem vettem, hogy a buszom már régen elindult.

Hazaérve, a bejárati ajtónk előtti kis széken megpillantottam valamit. Az. angol füzetem volt az. Rajta feküdt egy bolt hirdetőkártyája. A kártyán egy kézzel írott mondat állt: ..Let's talk about sex.. . .

Kuruez Éva

■> Budapest

(Az írás a Riporter kerestetik! pályázatunkra érkezett)

Magyar-román kulturális központ

Idén várhatóan megnyílik a bukaresti magyar- illetve a budapesti román kulturális központ - jelentette be Csapody Miklósáé a Művelődési és Közoktatási Minisztérium román referense.

A román kulturális központ Budapesten, a XIV. kerületi Izsó utcában, az NSZK nagykövetség egykori épületében kap otthont. Bukarestben a Ba- tistei u. 39. szám alatti - koráb» ban ugyancsak magyar kulturá-“ lis centrumnak berendezett, ám valójában soha meg nem nyitott - épületben működik majd a Magyar Kultúra Háza - mondta a referens.

A bukaresti magyar intézet

céljairól szólva kiemelte: a ház a kultúra lehetőségeit kiaknázva segítheti majd a két ország közötti kapcsolatok rendezését. Ennek érdekében színház-, vetítő- és kiállítóterem, könyvtár is helyet kap majd az épületben, és bár felújítása még javában tart, már körvonalazódnak a ház kulturális programjával kapcsolatos elképzelések. A tervek szerint értelmiségi találkozókat is rehdeznek majd az épület falai között, s lehetségesnek tartják, hogy ez lesz a román és a magyar műfordítók alkotóműhelye. Rendszeresen bemutatják majd a magyar könyv- és filmújdonságokat. a színházteremben neves magyar előadóművészek. zenekarok lépnek a közönség elé. költői esteket és kerekasztal beszélgetéseket terveznek. A könyvtár anyagának összeállításánál azt tartották szem előtt, hogy a magyar és a román olvasók egyaránt megfelelő számú irodalmi, történelmi, társadalomtudományi, nyelvészeti. műszaki és közgazdasági témájú kötetek között válogathassanak.

A bukaresti magyar, valamint a budapesti román kulturális központok megnyitására - a két minisztérium elmúlt évi megállapodása alapján - azonos időben kerül majd sor. A megnyitás pontos dátuma még nem tisztázott.

Fodor Istvántól Vgrin Emeséig.. .

Parlamenti frakcióvezetők év eleji „kívánságlistája”

Ha a költségvetés végrehajtására feleannyi erőtartalékot sikerül mozgósítani, mint megszavazta fásra, akkor nagy haj 92-ben már nem lehet - sóhajtott föl a maratoni parlamenti évzáró utált az egyik meggyötört Iwn-atya az éjjel-nappali voksolás után. A példátlan ütemű és időtartamú törvénykezést követően sok idejük nem maradt pihenésre a képviselőknek: január 6-án ismét mozgásba lendült a parlamenti gépezet. A rövidre szabott téli szünetben munkatársunk arról kérdezte a parlamenti frakeió- vezetőket: mi az, amit az ó-évből szívesen elfelejtenének, s mi az, amit az új évben szívesen vennének. íme a válaszok:

Dr. Fodor István (függetlenek csoportja):

— Minden politikus életében vannak kudarcok, s olyan események, amelyeket nem tud befolyásolni. Sajnos számomra sok ilyen élményt hozott az 1992-es év. Ennek ellenére az óesztendőt semmiképp nem sorolnám az elfelejtendők éve közé. Ellenkezőleg! Minden - , tőlem függetlenül - lezajlott eseménynek van tanulsága, s éppen ezért emlékezni kell rá. ..

— Jóval átgondoltabb törvényhozási munkát várok 92-től. Remélem, a kormány belátja. hogy ez a mostanra kialakult törvényalkotási rendszer tovább nem tartható fenn már-már szinte tendenciózusnak tűnik ugyanis, hogy a kormány úgy ütemezi az egyes törvényjavaslatok beterjesztését, tárgyalását, hogy az ellenzéknek ne lehessen módja tisztességes felkészülésre, érdemi hozzászólásra. Mindez most, a költségvetés vitája során kulminált. Az időhiány miatt az ellenzéki pártok nem tudtak rendesen felkészülni a tárgyalásra. Ennek következtében a, bizottsági ülésekre képviselőik már szinte el sem mentek, hisz a kormánytöbbség eleve biztosította a bizottságok határozatképességét. A kormány elképzeléseitől eltérő javaslatokat pedig

futószalagon szavazták le. Nos, ha ez a gyakorlat folytatódik, akkor azt kell mondanom, nincs értelme a parlamentnek! Ezért politikusként a legőszintébben kívánom, hogy ez a törvényhozási mechanizmus megváltozzon.

Dr. Füzesssy Tibor (KDNP):

— Leginkább a kárpótlási törvény körül kialakult vitákat szeretném elfelejteni, az annak nyomán kialakult feszültségeket. s azok mellékhatásait, amelyek kissé megrontották a légkört a parlamentben, és az egész országban. Megosztotta a pártokat és bizonyos mértékig, a koalícióra is hatással volt: károsan befolyásolta összetartását ez a törvény.

— Az új évtől a kormány és a parlament optimistább pártjai által előrejelzett gazdasági fordulatot várom. Azt, hogy az eddig negatív irányban ható gazdasági folyamatok megfordulnak s legalább jövő év második felétől kezdődő tendenciák mutatkoznak. Erre a fordulatra elsősorban az inflációt és a munkanélküliséget illetően lenne szükség. A kormány gazdasági prognózisa azt sejteti, hogy ezek a változások be fognak következni!

Dr. Gál Zoltán (MSZP):

— Feledni szeretném mindazokat a vitákat, amelyek nem voltak tárgyszerűek. szakszerűek és hátrányosan befolyásolták az ország jövőjét. De sajnos nem lehet, mert az így született törvények hatályosak és hatni fognak...

— Az új esztendőtől azt remélem. hogy a kormány, a parlament. és mindazok, akik felelős tisztséget viselnek, az eddiginél szakszerűbben intézik az ország sorsát. Mert a társadalom döntő többsége csak így fogja tudni elviselni mindazokat a nehézségeket, amelyeket az átmenet szükségszerűen magával hoz. Nagyon fontosnak tartom. hogy konfliktusok nélkül tudjuk továbbvinni a demokratikus átalakulást.

(Folytatjuk i