Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 8., szerda Jöjj közelebb! Ki tudja, hány év, hány évti­zed után egy öreg, lélekmérnök barátom kedves invitálására vízkereszt ünnepén templomba mentem. A karácsonyi fényes napok utolsó gyerekkori em­lékmorzsája szerint vízkeresztig állt a parasztházunk tisztaszobá- jában a karácsonyfa, s a három napkeleti király is ezen a napon vált történelmi allegóriává, amint a csillagtól vezetve meg­keresték a kisded Jézust, és ara­nyat, tömjént, mirhát ajándéko­zott neki.. . A templom ezen a vasárna­pon zsúfolásig megtelt a város­lakókkal, és a gyönyörű kará­csonyi ének szárnyalása monu­mentális ereje lenyűgözött, könnyekig meghatott. De hi­szen én ezeket a karácsonyi énekeket még ma is tudom, döbbentem rá, és együtt próbál­tam énekelni a sokszáz ember­rel. .. Harmincöt, negyven éve is van. hogy egy falusi templom betlehemi jászolát csodálva ott térdeltem, ott énekeltem egy közösségben, ahol mindenki megtisztulni vágyott az ünnep áhítatában, ahol mindenki hinni tudta; Jézus értünk született meg. .. Tudom én, joggal mondhatja bárki, hívő ember és ateista is, bizonytalan érzelmű állampol­gár is: ez mindenkinek a magá­nügye, nem kell és nem érde­mes róla beszélni... Nem is tet­tem volna magam sem, ha nem láttam volna az emberek arcát, tekintetét magam körül, amikor a szárnyaló orgonaszó kíséreté­vel arról szólt az ének: „Egy­szerű pásztor, jöjj közelebb.. . !” Mintha mindenki megérezte volna, átélte volna, hogy az ér­tünk született gyermek Jézus­hoz való közel-lépés közben egymáshoz is közelebb kerü­lünk, egymáshoz ér a kezünk, és igazán akarjuk a békességet, megértést, a közös boldogulást. S innentől már közügy ez a ..Jöjj közelebb!-'.Innentől re­mélhetően megbocsátlatnak magán-'férzéÍrnek, hiszen nincs, nem lehet fontosabb cselekvési szándék mostanában. 1992 első napjaiban, mint közelebb ke­May Károly emlékmúzeum Németország: indián totemoszlopok May Károly egykori rade- beuli lakóháza, a Villa Barenfett (Medveháj) előtt. A híres író hosszú évekig élt ebben a házban 1912. március 30-án bekövetke­zett haláláig. (MTI Foto) Könyv a volt elnökről Marcos vesebeteg volt (MTI Panoráma-Sajtóa- datbank). Ferdinand Marcos fülöp-szigeteki diktátor marok­számra szedte a különböző gyógyszereket és rendszeresen művese-kezelést kapott a mani- lai elnöki palotában eltöltött utolsó napjaiban - olvasható egy most megjelent könyvben. A könyv szerzője Arturo Aruiza ezredes, aki 21 éven át szolgált Marcos szárnysegédeként. Mint emlékezetes. Marcost az 1986— os népfelkelés kergette el a Fü- löp-szigetek éléről. Aruiza ezredes könyve fel­lebbenti a fátylat eddig szigo­rúan őrzött titkokról. Megírja például, hogy Ferdinand Mar­cos egyetlen fia 1983-ban egyik veséjét adta beteg édesapjának. Az akkori elnök szervezete azonban 48 órán belül kivetette magából az idegen testet. 15 hónappal később egy unokaöccs adott vesét Marcosnak, s ezzel élt négy esztendőt. 1989-ben bekövetkezett haláláig, amikor veséje felmondta a szolgálatot. Marcos egyébként 1979-től ka­pott rendszeresen művese-ke­zelést. Külföldi hivatalos látogatá­sok alkalmával, mint például 1982-ben az Egyesült Álla­mokban, Ferdinand Marcos idő­ről időre eltűnt a nyilvánosság elől. hogy elvégezhessék a négy óra hosszat tartó, számára nél­külözhetetlen művese-kezelést. A könyv szerője szerint Mar­cos nagyon sok gyógyszert sze­dett és rendszeresen fogyasztott nagy mennyiségű vitamint, kü­lönösen B-Vitamint. Egy alka lommal, amikor a vesebántal- mak kezdtek rajta 1983-ban el­hatalmasodni, azért imádkozott, hogy ne kelljen még meghalnia, mert „oly sok' elintézni valója van még itt a Földön". A nemrég Manilában megje­lent könyv leírja, hogyan éget­ték el segédtisztjei az okmá­nyokat, csomagolták bőrön­dökbe az ékszereket és a bank- jegykötegeket. s hogyan bú­csúztak el betegeskedő elnökük­től. amikor az menekülni kény­szerült palotájából a népharag elől. A könyv azt állítja, hogy az amerikaiaknak szerepük volt a Marcos elleni felkelésben és le­írja. milyen erőfeszítéseket tett az emigrációban az exelnök, hogy másutt - Szingapúrban, Mexikóban. Panamában. Ghá­nában. Paraguayban. Spanyol- országban vagy Tongán kapjon menedéket, Washington azon­ban minden próbálkozását el­gáncsolta. Miután a Marcoshoz hű csa­patok puccskísérlete Manilában 1987-ben meghiúsult, az ame­rikai külügyminisztérium há­rom tisztviselője kereste fel az exelnököt Makikiban és -a le­hető legnyersebb formában kö­zölte vele: — Hagyjon fel minden re­ménnyel, hogy valaha is vissza­térhet a Fülöp-szigetekre. rülni a másik emberhez, megér­teni a másik nézőpont létjogo­sultságát is, a másik érzelmet, szándékot is. Jöjj közelebb! S ha közeledsz, már nem lehet a kezed ökölbe szorítva, már nem tartasz kezedben haláltszóró géppisztolyt, pokolgépet. .. Európa keleti felén, de a béke-szigetnek számító magyar földön is hallatlanul fontos kö­zérdek: gyűlölködés helyett, in­dulatok helyett ajándékozzuk meg egymást a szeretet szándé­kával. a megértés akarásával. Évtizedeken át durva sárral ken­tek be érzelmeket, jóakaraté szándékokat, s a sár, a megkö­vült rossz szándék most kell széttöredezzen, hogy megtisz­tuljanak az érzelmek, s valódi­ságukat ne kelljen bizonygatni, mert természetes a humánus alapállás. Régi tiltások, félel­mek csapdája után: jó szó, bé­kesség, üzenet, jöjj közelebb, ismerj meg, értsük meg egy­mást. . . Mert ez nem lehet másképp a sokat megért husza­dik század vége felé! így kell változnunk, minden áron, s így lesz értelme tovább mondani a teplomi ének szavait: Jöjj köze­lebb. . .! Erdős István Nőnek a japánok (MTI Panoráma-Sajtóa- datbank) A japán oktatási minisztérium által a napokban közzétett felmérés szerint a szigetországi gyermekek egyre magasabbak és súlyban is gyarapodnak, ugyanakkor a látásuk romlik. Az 1991. április és június közt készült felmérés során csaknem 700.000 óvodás és iskoláskorú - öt és tizenhét év közötti - gyermeket vizsgál­tak meg. Ebből kitűnt, hogy az átlagos 17 éves fiú testmagas­sága 170,6 centiméter, vagyis 5,4 centiméterrel magasabb, mint az 1961-ben mért ha­sonló korú átlagos fiúé volt. A hasonló korú lányoknál a testmagasság jelenleg átlago­san 157,9 centiméter, ami 3,9 centis növekedést jelent a harminc évvel ezelőtti állapo­tokhoz képest. Az iskolások növekedését a főként a lábak megnyúlása okozza. A 17 éves átlagos fiú testsúlya 62,2 kilogram volt. 5.9 kilóval több. mint az 1961-ben mért átlagsúly. Lá- nyoknál ebben a korban az át­lagsúly* 52,8 kilogram volt, 2.2 kilóval haladva meg a 30 évvel ezelőtti átlagot. A 15 és 17 év közötti középiskolások körében minden három közül egynek szemüvegre van szük­sége. Törékeny boldogság Suliból hazajövet nindig útba esik a Váci utca, mivel a Már­cius 15. téren szállók le a busz­ról. Egyik nap barátnőmmel úgy gondoltuk, elmegyünk a McDonald's-ba, egy pár falatot bekapni. Ráérősen ballagtunk, s közben megnéztünk néhány ki­rakatot is. A sok ember között lépten-nyomon összetalálkoz­tunk a sandwieh-boyokkal. A néger fiúk, magukra akasztva különböző cégek, bol­tok hirdetőtábláit, vidáman be­szélgetve járkáltak ide-oda. így színesítve az utca képét. — Helló! Hogy vágy? - kér­dezte egyikük tört magyarság­gal. Majd odanyujtott egy kár­tyát. amelyen ugyanannak a boltnak a neve állt, mint ami­lyen tábla rajta lógott. Gondol­tam, ha már így elkezdett „tár­salogni”, kapok az alkalmon és odaadom neki az angol lecké­met, hogy csinálja meg. — Igazán rendes tőled, hogy segítesz - mondtam. — Ugyan, ez semmi dolog van - válaszolta. S láttam, hogy ez neki valóban semmiség. Én ezt legalább háromnegyed óráig Írogatnám. Ő meg már kész is van vele. — Mióta vagy itt? - kezde­ményeztem én a beszélgetést. — Kettő év nyaralni itt. és megismerkedni egy lány .. .- mondta, de a mondat végét el­harapta. Furcsán néztem rá. és ő nagy levegőt véve folytatta. — Tudod szerelem .. .- mondta, s eddig vidám arca el­komorult. — Ne haragudj, nem akarta­lak. .. De már nem hagyta befejezni a mondatot, közbeszólt: — Ugyan, semmi nem tör­ténni, én örülni, hogy legalább elmondani valaki. Én esni nagy szerelembe itt Mágyárország- ban. Minden olyan jó lenni, a lány is szeretni engem, de mi­kor a lány szülők megtudni a dolgot, tilos találkozni velem. Azt mondták, egy néger nem lehet neki férj. Nem is talál­kozni többet. Már úgy örülni, hogy megtalálni a . .. hogy is mondják azt a ... — Boldogságot - segítettem ki. — Igen, ez az. Boldogságot - fejezte be „élete” történetét. — És hogy-hogy itt maradtál Magyarországon? - kérdeztem most már kifejezetten kíván­csian. — Akár hiszed, akár nem, megszeretni ez az ország. Sok barát nekem lenni itt. — És a családod? Ők nem várnak haza? — Szüleim meghalni, testvé­rem meg ott lenni! - s rámuta­tott a tőle kicsit távolabb álló sandwich-boyra. — Egész életedben „hirdető- oszlop” akarsz lenni? - kérdez­tem tréfásan. — Á, tudod előtte egy büfé­ben dolgozni, de unalmas, s ez lenni érdekes. Például, most ve­led is találkozni. Kicsit elpirultam, aztán így folytattam, hogy eltereljem a szót:-— Milyen zenét szeretsz? — Rap - hangzott az egyér­telmű válasz. - Let's talk about sex ... - kezdte énekelni és közben rap-elt is hozzá egy ki­csit. — Miért nem vagy táncos énekes valahol, ha ilyen tehet­séges vagy’ - kérdeztem ámu­lattal. — Ez nekünk lenni vérünk­ben. Tánc is szeretni csinálni, de ezt jobban szeretni - muta­tott rá a mellén lógó táblára. Már egész kis csoport gyűlt körénk. — Úgy látszik fölhívtuk ma­gunkra a figyelmet - mondtam, s^a körülöttünk lévőkre néztem. Ő nevetett, én meg vállamra tet­tem táskámat, indulni készül­tem. — Helló! - kiáltott utánam. - Remélem, még látni téged! Egész feldobott ez a beszél­getés. Miközben hazafelé men­tem, azon gondolkodtam, hogy vajon minden néger ilyen jó fej? És még az angol leckémet is megcsinálta ... De ekkor meg­torpantam. Az angol füzetem! Otthagytam! Most mit csinál­jak? Visszamentem, de a fiú már nem volt ott. Most már mindegy. De, hogy lenne mind­egy! A füzetemben benne van a pontos címem és nevem, mert rögtön az első órán önéletrajzot kellett írnunk. Úristen! Mit fog­nak szólni a szüleim, ha egyszer csak betoppan egy néger fiú hozzánk. S miközben ezen rá­gódtam, észre sem vettem, hogy a buszom már régen elindult. Hazaérve, a bejárati ajtónk előtti kis széken megpillantot­tam valamit. Az. angol füzetem volt az. Rajta feküdt egy bolt hirdetőkártyája. A kártyán egy kézzel írott mondat állt: ..Let's talk about sex.. . . Kuruez Éva ■> Budapest (Az írás a Riporter kerestetik! pályázatunkra érkezett) Magyar-román kulturális központ Idén várhatóan megnyílik a bukaresti magyar- illetve a bu­dapesti román kulturális köz­pont - jelentette be Csapody Miklósáé a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium román re­ferense. A román kulturális központ Budapesten, a XIV. kerületi Izsó utcában, az NSZK nagy­követség egykori épületében kap otthont. Bukarestben a Ba- tistei u. 39. szám alatti - koráb» ban ugyancsak magyar kulturá-“ lis centrumnak berendezett, ám valójában soha meg nem nyitott - épületben működik majd a Magyar Kultúra Háza - mondta a referens. A bukaresti magyar intézet céljairól szólva kiemelte: a ház a kultúra lehetőségeit kiaknázva segítheti majd a két ország kö­zötti kapcsolatok rendezését. Ennek érdekében színház-, ve­títő- és kiállítóterem, könyvtár is helyet kap majd az épületben, és bár felújítása még javában tart, már körvonalazódnak a ház kulturális programjával kapcso­latos elképzelések. A tervek szerint értelmiségi találkozókat is rehdeznek majd az épület fa­lai között, s lehetségesnek tart­ják, hogy ez lesz a román és a magyar műfordítók alkotómű­helye. Rendszeresen bemutatják majd a magyar könyv- és fil­mújdonságokat. a színházte­remben neves magyar előadó­művészek. zenekarok lépnek a közönség elé. költői esteket és kerekasztal beszélgetéseket ter­veznek. A könyvtár anyagának összeállításánál azt tartották szem előtt, hogy a magyar és a román olvasók egyaránt megfe­lelő számú irodalmi, történelmi, társadalomtudományi, nyelvé­szeti. műszaki és közgazdasági témájú kötetek között válogat­hassanak. A bukaresti magyar, valamint a budapesti román kulturális központok megnyitására - a két minisztérium elmúlt évi megál­lapodása alapján - azonos idő­ben kerül majd sor. A megnyi­tás pontos dátuma még nem tisztázott. Fodor Istvántól Vgrin Emeséig.. . Parlamenti frakcióvezetők év eleji „kívánságlistája” Ha a költségvetés végrehaj­tására feleannyi erőtartalékot sikerül mozgósítani, mint meg­szavazta fásra, akkor nagy haj 92-ben már nem lehet - sóhaj­tott föl a maratoni parlamenti évzáró utált az egyik meggyö­tört Iwn-atya az éjjel-nappali voksolás után. A példátlan ütemű és időtartamú törvényke­zést követően sok idejük nem maradt pihenésre a képviselők­nek: január 6-án ismét moz­gásba lendült a parlamenti gé­pezet. A rövidre szabott téli szünetben munkatársunk arról kérdezte a parlamenti frakeió- vezetőket: mi az, amit az ó-év­ből szívesen elfelejtenének, s mi az, amit az új évben szívesen vennének. íme a válaszok: Dr. Fodor István (függetlenek csoportja): — Minden politikus életében vannak kudarcok, s olyan ese­mények, amelyeket nem tud be­folyásolni. Sajnos számomra sok ilyen élményt hozott az 1992-es év. Ennek ellenére az óesztendőt semmiképp nem so­rolnám az elfelejtendők éve közé. Ellenkezőleg! Minden - , tőlem függetlenül - lezajlott eseménynek van tanulsága, s éppen ezért emlékezni kell rá. .. — Jóval átgondoltabb tör­vényhozási munkát várok 92-től. Remélem, a kormány be­látja. hogy ez a mostanra kiala­kult törvényalkotási rendszer tovább nem tartható fenn már-már szinte tendenciózus­nak tűnik ugyanis, hogy a kor­mány úgy ütemezi az egyes tör­vényjavaslatok beterjesztését, tárgyalását, hogy az ellenzék­nek ne lehessen módja tisztes­séges felkészülésre, érdemi hozzászólásra. Mindez most, a költségvetés vitája során kulmi­nált. Az időhiány miatt az el­lenzéki pártok nem tudtak ren­desen felkészülni a tárgyalásra. Ennek következtében a, bizott­sági ülésekre képviselőik már szinte el sem mentek, hisz a kormánytöbbség eleve biztosí­totta a bizottságok határozatké­pességét. A kormány elképzelé­seitől eltérő javaslatokat pedig futószalagon szavazták le. Nos, ha ez a gyakorlat folytatódik, akkor azt kell mondanom, nincs értelme a parlamentnek! Ezért politikusként a legőszintébben kívánom, hogy ez a törvényho­zási mechanizmus megváltoz­zon. Dr. Füzesssy Tibor (KDNP): — Leginkább a kárpótlási törvény körül kialakult vitákat szeretném elfelejteni, az annak nyomán kialakult feszültsége­ket. s azok mellékhatásait, ame­lyek kissé megrontották a lég­kört a parlamentben, és az egész országban. Megosztotta a pár­tokat és bizonyos mértékig, a koalícióra is hatással volt: káro­san befolyásolta összetartását ez a törvény. — Az új évtől a kormány és a parlament optimistább pártjai által előrejelzett gazdasági for­dulatot várom. Azt, hogy az ed­dig negatív irányban ható gaz­dasági folyamatok megfordul­nak s legalább jövő év második felétől kezdődő tendenciák mu­tatkoznak. Erre a fordulatra el­sősorban az inflációt és a mun­kanélküliséget illetően lenne szükség. A kormány gazdasági prognózisa azt sejteti, hogy ezek a változások be fognak következni! Dr. Gál Zoltán (MSZP): — Feledni szeretném mind­azokat a vitákat, amelyek nem voltak tárgyszerűek. szaksze­rűek és hátrányosan befolyásol­ták az ország jövőjét. De sajnos nem lehet, mert az így született törvények hatályosak és hatni fognak... — Az új esztendőtől azt re­mélem. hogy a kormány, a par­lament. és mindazok, akik fel­elős tisztséget viselnek, az ed­diginél szakszerűbben intézik az ország sorsát. Mert a társada­lom döntő többsége csak így fogja tudni elviselni mindazokat a nehézségeket, amelyeket az átmenet szükségszerűen magá­val hoz. Nagyon fontosnak tar­tom. hogy konfliktusok nélkül tudjuk továbbvinni a demokra­tikus átalakulást. (Folytatjuk i

Next

/
Oldalképek
Tartalom