Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

1992. január 29., szerda SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Kuris Katalin szakasszisztens és egy varsányi beteg a fizikoterá­piás rendelőben, kezelés közben. Kép: Rigó T. Tízféle módon gyógyítanak a gépek Széesény. Naponta nyolcvan kezelést is elvégeznek a város fizikoterápiás rendelőjében, mely a volt pártbázban műkö­dik. Megnyitásával az épület egészségügyi centrummá való átalakítása kezdődött el. Jelen­tősége, hogy a speciális keze­lésre szorulóknak nem kell so­kat utazniuk. A rendelő nem csupán a vá­ros. hanem a vonzáskörzet be­tegeit is fogadja, de csak körzeti orvosi javaslatra. Dr. Sillo An­namária gyógyítja itt a betege­ket. segítője két fiatal szakasz- szisztens: Makovinyi Beáta és Kuris Katalin. A gyógyulásra várókat mint­egy tízféle módon lehet kezelni. A kínálat tehát nem lebecsü­lendő, a gépek azonban átme­neti időre gyakran „megfogyat­koznak” az erős igénybevétel, illetve meghibásodás következ­tében. Zsanett Svájcnak dolgozik Kényelmesebb otthon ülni munkanélküli járadékért Hollókő. Ötvennégy főt fog­lalkoztat pillanatnyilag a Fővá­rosi Kézműipari Vállalat helyi varrodája. A kezdet kezdetén mindössze tizennégyen kaptak itt munkát. A bájos Zsanett le­ányvállalat névre hallgató cég - bármennyire is meglepő a szé- csényi körzetben - munkaerő- hiánnyal küszködik. Butkai István, a varroda ve­zetője kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg svájci exportra dolgoznak, és rengeteg túlórát kell teljesíteniük a termelési terv betartása érdekében. A munkaügyi központhoz természetesen bejelentették munkaerő igényüket, és nem csak körzetükben, hanem a vi­szonylag közeli Pásztón is nyil­vántartják azt. Sajnos azonban úgy tűnik: sokkal kényelmesebb otthon ülni a munkanélküli já­radékért, mint állás után nézni, eddig ugyanis nem sokan keres­ték fel Hollókőt munkavállalási szándékkal. Jelenleg tíz varró­nőre és egy-két vasaló mun­kásra lenne szükségük. Lámpalázasak a szervezők a népfőiskola indítása előtt Ságújfalu. Vitalitás címmel, februárban népfőiskolái tanfo­lyam indul a községben. A Ma­gyar Népfőiskolái Társaság és a helyi önkormányzat támogatá­sával a helyi általános iskolában lesz a képzés. Fő témája az egészségvédelem, az egész­ségmegőrzés, a különféle testi­lelki konfliktusok megoldása. Az ünnepélyes megnyitás február 3-án hétfőn este lesz, ekkor Pálinkás Sándorné, a Megyei Közművelődési Központ főmunkatársa tart előadást a népfőiskolák történetéről, a nógrádi kezdeményezésekről. A további témák között szerepel a biokertészet, a konyhaművé­szet, de hallhatnak a résztvevők a mezőgazdaság új lehetőségei­ről is. A szervezők kicsit lámpalá­zasak, hiszen a településen elő­ször indítanak ilyen formában információkat nyújtó tanfolya­mot. A siker remélhetően kár­pótlást nyújt igyekezetükért. Laposak a tanári pénztárcák is Szeretnének végre nyugodtan dolgozni! Pénzügyminiszterünk, Kupa Mihály nemrégiben bejelentést tett a Parlamentben: a pedagó­gusok a szédületes, ÍO százalé­kos bérfejlesztés mellett szep­tembertől még plusz havi két­ezer forintos fizetésemelést is zsebrevághatnak! Vannak, akik felszisszennek a hírre: „Már megint a pedagógusok? Ezek mindent ki tudnak harcolni ma­guknak?” Hogyan vélekedik erről a kérdésről Gólyán Jánosáé, a rimáéi általános iskola igazga­tónője?- Elég baj az. hogy mindig a pedagógus a bűnbak! Van ép­pen elég bajunk, legalább a nyilvánosság előtt hagyjanak minket békén! Szeretnénk végre nyugodtan dolgozni! Talán az lesz a legjobb, ha nevek nélkül említek néhány példát irigyelt bruttó béreinkből. Egy matema­tika-fizika szakosunk és egy 37 éves tanárnőnk 15-15 ezer, egy 44 éves, két diplomás tanárnőnk 18 ezer forint fizetést kapna, ha nem lennének levonások. Olyan is van, akinek a lakásrezsi kifi­zetése után napi ötven forintja marad megélhetésre! Ezek a bé­rek a magyar átlagot is alig érik Ipolytarnóctól a torkolatig Az egykori, „igába hajtjuk a természetet” jelszó régen elvesztette az aktualitását. A végzetes tévedés következ­ményeit azonban a bőrünkön érezhet jük: egyre szennyezet- tebb környezetünk. Megyénk határfolyója az Ipoly, az elmúlt évtizedekben sokat veszített eredeti arcula­tából. Gátak közé szorult, többfelé kivágták galériaer­deit. Ami megtörtént, azon persze már nem lehet változ­tatni. de legalább még azt mentsük, ami menthető! Az őshonos állatvilág fennmara­dásához őshonos növényzet is szükséges. Semmit sem ér egy-egy állat vagy növényfaj egvedeinek védelme. Környe­zetükkel, élőhelyeikkel ők is halálra ítéltetnek. Az Ipoly partjain éppen ezért igé­nyelne különös figyelmet a galériaerdők, nádasok, mo­csári erdőmaradványok és gyepterületek védelme. A folyóvölgy védetté nyil­vánításának előkészítése fo­lyamatban van. A szlovákiai szakemberek a folyó teljes hosszát vizsgál ják, és ezt kér­ték magyar kollégáiktól is. Semmi baja nincsen a világgal Láttak már önök jókedvű kéményseprőt? Nekünk Ka- ranpsságon sikerült lencse­végre kapnunk egy ilyet. Épp munkához készülődött: seré­nyen kereste a padláshoz ve­zető ajtót, s tanácstalanul va­karta a feje búbját, amikor látta: bizony nyaktörő mutat­ványt kell produkálnia, ha el akar jutni a kéményhez. Természetesen nem fogott ki rajta a feladat. Pár perc alatt elvégezte magaslati tennivaló­ját, s tán még feketébben, vi­dáman mosolyogva került elő. Korompúderes arcán csak úgy villogtak a fogai. Nevetett, mert nemcsak ő hangolja jó­kedvre így natúrban az embe­reket. hanem azok is őt, pél­dául olyankor, ha megijednek a fekete kezétől .. . A bosszúságot nem neki ta­lálták ki. Ha egyik-másik em­bertársa az udvariasságot mel­lőzve kurtán-furcsán kiadja az útját? Csak legyint egyet, s megy tovább. Bal kő László ugyanis azért nem szívesen lá­tott vendég helyenként, mert a kéményseprési díjat is szedi. A munkaerőhiánnyal küzdő tüzeléstechnikai vállalat vi­szont annál inkább örül a szen­téi férfinak. — A vállalatnál kezdtem és onnan mentem nyugdíjba. Közben tettem egy kis kitérőt az építőiparba - mondja Balkó László, s már másodszor jegyzi meg: - Semmi bajom a világgal. Feleségem, öt gyer­mekem, hat unokám van. Já­rom a falvakat, az a kis pénz, amit kapok, jól jön a nyugdíj mellé - fogja rövidre a szót, s udvariasan nem nyújtja, in­kább a sapkájához emeli a ke­zét... (M.J.) el! Mindenképpen hozzá kell tennem, hogy magasan képzett, kitűnő felkészültségű szakem­berekről van szó. — Milyen költségvetésből gazdálkodtak tavaly? — A fejkvóta alapján 6 mil­lió forintot kaptunk az államtól. Ebből 5 millió forint volt a munkabér és a társadalombizto­sítási járulék. A maradékból kellett megoldanunk a fűtés, vi­lágítás, utazási hozzájárulás, a tisztító és irodaszerek, stb. költ­ségeit. — Hogyan alakul az idei költségvetés? Az állami támogatás 1992-re 7 millió forint, ez nem fedezi még az inflációt sem. Úgy ér­zem, hogy most talán még elvi­selhető ez a szűkösség, de ha a tendencia tartós marad, akkor később súlyos gondok jelent­kezhetnek. . . — Az önkormányzattól nem várható valamilyen segítség? — Sajnos, nem valószínű, hogy a normális működést meghaladó kiadásokat támo­gatná a képviselő testület. Na­gyobb beruházásokra az idén semmiképpen nem futja, pedig egymás után lyukadnak ki a ra­diátoraink, elhasználódtak a szemléltető eszközeink. Utol­jára 1978-ban pótolták ezeket. Szükség lenne az iskolaépület elektromossági felülvizsgála­tára is. — A helybeli szülők elége­dettek lehetnek gyermekeik kép­zési színvonalával? — Véleményem szerint igen, hiszen még Szécsényből is járnak ki hozzánk, viszont Ri- rnócról senki sem iratkozott más település általános iskolá­jába! A középiskolai továbbta­nulás eredményeire is büszkék lehetünk. Természetesen nem működhetünk elit iskolaként, hanem az adott lehetőségekkel kell jól gazdálkodnunk. — A nehézségek ellenére ön optimistának tűnik. . . — Nagy szerencse, hogy tantestületünk jól összeszokott társaság, közülünk senki sem hagyja el a pályát! A rengeteg gond és baj ellenére sincs ben­nünk keserűség, hiszen hivatá­sunk sok mindenért kárpótolt minket - bár ez egy kicsit már elcsépelten hangzik. Inkább úgy mondanám: ötletekkel, türe­lemmel próbáljuk pótolni a hi­ányzó anyagiakat. Faragó Z. Lassulóban az elvándorlás Rimóc. Széesény közelsége furcsa módon hat erre a mintegy kétezer lelket számláló telepü­lésre: vonzza is, taszítja is. Az évekkel ezelőtt feltűnő elván­dorlás mára lelassult, de még ma,is megfigyelhető. Érdekes vonása a falu közel­ségéhez való ragaszkodás: a csupán pár kilométerre lévő na­gyobb településre költözők a rimóci felőli oldalt választották, ott építkeztek az itthoninál lé­nyegesen drágább, de semmivel sem nagyobb telkükön. Jónéhányan még mindig a városban vélik megtalálni az érvényesülési lehetőséget, ezzel szemben a különböző, ki- sebb-nagyobb cégek leépülése, a munkanélküliség, az utazási hozzájárulás megvonása való­ságos csapásként sújt le a csalá­dokra. Utóbbiak számára marad a segély, az alkalmi munka vagy a vállalkozás valamilyen for­mája. Legtöbben fuvarozással próbálkoznak, ám a tavaly meg­szaporodott vállalkozók száma idén - legalábbis így év elején - csökkenő tendenciát mutat. Úgy tűnik, túl sokan tartják jó üzlet­nek a szállítást, s a kevésbé élelmesek elvéreznek a konku­rencia harcban. Széesény és környéke __ K ész a gerinc • Ságújfalu. Ebben az évben befejeződik a község ivóvízve­zeték-hálózatának a kivitele­zése. A munkálatokat tavaly kezdték meg, s a gerincvezeték már kész. Az elkövetkező idő­szakban még a leágazásokat kell megépíteni. A lakosokat érintő, a vízhálózattal kapcsola­tos költségek miatt idén nem vet ki helyi adót a község önkor­mányzata. Randevú a centrumban • Széesény. Nem mindennapi randevút szervez a városi műve­lődési és ifjúsági centrum: a te­lepülésen működő pártok és az önkormányzat képviselőinek összejövetelét készíti elő. A fe­lek január 30-án délelőtt talál­koznak az intézmény falai kö­zött azzal a céllal, hogy megvi­tassák az önkormányzat ez évi munkaprogramját. Üres a szék • Ipolytarnóc. Haláleset miatt megüresedett a község polgár- mesteri hivatalának jegyzői ál­lása. A helyi képviselő-testület pályázatot hirdetett a betölté­sére, a jelentkezési határidő feb­ruár közepe. Szemétszállítás • Széesény. A Pro Űrbe Kft, a város köztisztasági „felelőse", szállítja el a szemetet a ludány- halászi szociális otthonból. Hol­lókőről és PilÍnyből is. Csökkent a szénvásárlási kedv Széesény. A város TÜZÉP- telepén csak a munkagépek, te­herautók törik meg időnként a feltűnő csendet. Úgy látszik, a teli pincék jól bírják a telet: így január vége felé is szénbőség fogadja a betérőt. Van itt sokféle tűzre való, csak olyan nincs, aki vigye. Pontosabban akad azért egy ke­vés vevő, de az ismerős vásár­lási pauza valószínűleg nem fog változni az elkövetkező hóna­pokban sem. Azonban az is ki­derült. nemcsak az alaposan fel­töltött pincék miatt pang itt a piac: — A csehszlovák és az orosz szén a konkurens - mondja Ko­vács Béla üzlet és telepvezető. aki magyarázatot is ad erre: - ezt a kettőt propagálják, s így természetesen ezek jobban is fogynak. Tévedés ne essék, cseh szén ezen a telepen is van. — A nálunk kapható más­A szécsényi TÜZEP-en télen is szénbőség és vevőhiány jellemző féle, és sokan talán rosszabbnak hiszik, feltehetően ezért nincs olyan keletje. Ezen kívül árusí­tunk még például lengyel láng­borsót, német brikettet, oroszlá­nyi diószenet. Ezeket folyama­tosan hozzuk, de - tekintettel az igen mérsékelt forgalomra - egyszerre csak keveset szállí­tunk - egészíti ki a fent említet­teket a vezető. m.j. Negyven helyre százan várakoztak Ludányhalászi. A községi szociális otthon zsúfoltsága többé-kevésbé ismert, s éppen ezért talán csak az ápoltak és a személyzet a meg­mondhatói, mit jelent az állandó felügyeletet nél­külözni nem tudó embernek az, ha saját kis szek­rénye. kuckója lehet. Nemrégiben szerkesztőségünkben is érdeklőd­tek az intézmény közelmúltban megnyílt részlege iránt abban a reményben, hogy ott talán még van betöltetlen hely. Utána érdeklődtünk, s megtud­tuk: már az új szárny megnyitása előtt száz inté­zeti ellátásra szoruló személy várakozott a beju­tásra. A férőhelyek száma ezzel szemben negy­vennel növekedett, jelenleg 378. Tehát a bővítés csak részben oldotta meg az elhelyezési gondo­kat. A megye egyik nagyságrendjében is jelentős egészségügyi létesítményében jelenleg százötven értelmi fogyatékos, ötven alkohológiai és több mint százhetven pszichiátriai beteget hat osztá­lyon gondoznak. (mih)

Next

/
Oldalképek
Tartalom