Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
1992. január 4., szombat SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 5 70 éve város Salgótarján Salgótarján hetven éve város. Az évforduló méltó megünnepléséhez a salgótarjáni Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár sajátosságainak megfelelő rendezvényekkel, kiadványokkal kíván hozzájárulni az új évben. A többi között már javában folyik az 1992. január 27. és február 28. között megrendezendő várostörténeti dokumentumkiállítás anyagának előkészítése és feldolgozása. Ezt az érdekesnek Ígérkező tárlatot az emeleti galériában nyitják meg. Ezen kívül előadássorozatot is terveznek Salgótarján történetéből. Például február 3-án a városi polgárság kialakulásáról, a polgárság művelődésének színtereiről, febrár 10-én a város művészeti életéről a huszas évektől napjainkig, február 17-én a helyi könyv- és lapkiadásról 1922-tól a jelenig. A könyvtár a város általános iskoláinak felsőtagozatos tanulói számára várostörténeti totót ajánl. A megemlékező rendezvények mellett évfordulós kiadványokat is ajánlanak az olvasóknak. Az intézmény lapja, a Hírmondó évfordulós külön- számot ad ki. „A régi Salgótarján” címmel képeslapsorozatot jelentetnek meg, amelyet bárki megvásárolhat, aki a múlt városképei iránt érdeklődik. Mindezeken kívül akár évfordulós ajándéknak is fölfoghatjuk, hogy az új évben a könyvtár egyéb — korábban megszokott — szolgáltatásait is igyekszik fönntartani. Reméljük, nem kerül sor arra, hogy az intézménynek ismét év közben kelljen módosítania funkció- és szolgáltatási rendszerén, az alapfeladatokat továbbra is színvonalasan képes lesz megoldani, sőt, kísérletet tehet azok ismételt bővítésére is. Mindezen felül, nyitott maradhat az intézmény az önművelő, önkifejező közösségek, egyesületek számára is. • • Ünnepek után Vége az év végi ünnepeknek, sietük megváltani a szeretet ünnepét jelképező karácsonyfáktól. Szokásaink teljesen különbözőek. A lakótelepeken élők nagytöbbsége hosszü évek alatt megtanulta, hogy az emeleti ablakokból nemcsak le kell dobni a fenyőfát, hanem azt a kuka mellé is lehet tenni. Felvételeink Salgótarjánban, a nyugati városrészben készültek, ahol nemcsak a szemeteskukák tövében, hanem a parkolókban, az autók között is gyűlnek a fenyőfák. —R.T.Nyitórendezvényre készülnek Kazár. A TESZ helyi szervezete a Magyar Kultúra Napjának nyitórendezvényét szervezi. Meghívták erre többek közt Göncz Árpád köztársasági elnököt és dr. Gyúró Ferencet, a TESZ országos elnökét is. A hagyományőrzők dalokkal, az általános iskolások versekkel készülnek az eseményre. „Visszhang” Kezdő írók antológiája Visszhang címmel most jelent meg a Független Alkotók Országos Egyesülete Könyvtárának kilencedik kötete, önmeghatározásuk szerint „küzdő és kezdő írók” antológiája, ötvenkét szerző versével és prózai írásával. A kötetet az egyesület és a Heves megyei írók köre közösen adta ki, ezer példányban az egyesületi tagok, valamint szponzorok támogatásával. Az előszóban a sorozatszerkesztő, Varga László ismerteti az egyesület eddigi publikációs és egyéb tevékenységét, valamint szól a további tervekről is. A könyvben Ki kicsoda az irodalmi antológiában? címmel összeállítást adtak közre a szereplőkről, akik között több Nógrád megyei, illetve salgótarjáni szerzőt is találunk. Köztük Asztalos Béla balassagyarmati nyugdíjas sebész szakorvost, A1 Ghaovi Hesna salgótarjáni kisdiákot, az ugyancsak tarjáni Deák Beátát és Gregán Mónikát, aki Budapesten dolgozik, a bátonyterenyei Hovanyecz Je- nőnét, a salgótarjáni Kálmán Imrét és Maruzs Évát. Asztalos Béla kisprózái Az ember, amikor kétségeivel küszködik Beszélgetés Marschalkó Zsolttal életről és irodalomról Marschalkó Zsolt Ostromállapot című könyve most látott napvilágot Salgótarjánban, a megyei könyvtár kiadásában. A kiadás előzménye: a Balassi Bálint Asztaltársaság és a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár, 1990-ben pályázatot hirdetett meg az asztaltársaság tagjai számára. A pályázat képzőművészeti nyertesének, Bagi Andrásnak korábban már megrendezték kiállítását. Most az irodalmi díjazott, Marschalkó Zsolt prózai kötetét adták ki. A könyv bemutatóját az asztaltársaságjanuár 17-én rendezi meg. A szerzővel beszélgettünk életéről, irodalmi munkásságáról, terveiről. — Hová valósi? — Zagyvapálfalván, a Kölcsey utcában születtem, mindjárt az erdő alatt, akkor az volt ott az utolsó ház. Ahogy később hallottam, orvos hozott vissza az életbe, ezek szerint nem akartam igazán megszületni, úgy injekcióztak vissza. — Megérte? — Azóta muszáj élni. — Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha csupán beletörődött volna az életbe. — Korántsem. Az ember élete nagyon fontos. A legfontosabb. — Család? — Szüleim pedagógusok. Mátraszőlősön éltünk körülbelül negyed évszázadig. Két testvérem van. Nőtlen vagyok. — Iskolák? — Általános iskolába Mátraszőlősön jártam, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium biológia-kémia tagozatosaként érettségiztem. Utána elvégeztem a tanítóképző főiskolát Esztergomban, aztán pedig az egri tanárképző főiskola ének szakát. — Most mit csinál? — A salgótarjáni gyermek- könyvtárban kezdtem dolgozni, majd zenei könyvtárosként a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban tevékenykedtem ez év augusztusáig. Jelenleg már nem vagyok itt, Pesten a Zeneakadémia rádiós és televíziós zenei rendezői szakán tanulok. Ez egy új, hároméves képzési forma. Utána meglátjuk, mi Marschalkó Zsolt lesz. Zenei műsorokat szeretnék rendezni. A zene nagyon fontos az életemben, valószínűleg a legfontosabb. — És az irodalom? Hiszen most egy szépirodalmi müve jelent meg. — Ä kettőt nem kell föltétlenül elválasztani egymástól. Én nem is tudnám. — Mióta ír? —• Verseket, novellákat gyerekkorom óta írok. Igaz, a későbbiekben írásaim egy része is kapcsolódik a zenéhez. Például 1989-ben, a Madách-pályázat második díját „Mátrai képek -— Fejezetek Nógrád megye zene- történetéből” című tanulmányommal nyertem el. Egyébként, tizennégy éves koromtól akarok zenei pályára kerülni, de az írást a magam számára a második önkifejezési formának és lehetőségnek tartom. Főiskolás koromban is nyertem díjat, a többi között a Radnóti-pályáza- ton. A későbbiekben írásaim a Nógrádban, az Új Nógrádban, a Palócföldben, a miskolci egyetemi lapban stb. jelentek meg. — Ostromállapot című könyvének írásai — bizonyos leegyszerűsítéssel — három figura köré csoportosulnak, középpontjukban Balassi Bálint, Albert Schweitzer és egy, a római korban élt keresztény áll. Hogyan jön össze ez a három merőben különböző figura? Pontosabban, mi a közös bennük, hiszen alkatuk és történelmi, egyéni helyzetük is más és más. — Kissé leegyszerűsítve azt is mondhatnám, közös bennük az, hogy mindhárman emberek. Ebből következik, hogy életük bizonyos szakaszában óhatatlanul döntéshelyzetbe kerülnek, amikor választaniuk kell, mit tegyenek, merre menjenek tovább. Ilyen pillanatokban merülhet föl az élet értelmének kérdése, amit a teljes válasz hiányának tudatában is föl kell tenni magunkban, és még sok más etikai probléma. Célom ezekben az írásokban az volt: megragadni az embert azon pillanataiban, amikor kétségeivel küszködik. Balassinál ez az ostrom előtti pillanat volt, 1594 május 18-án. Ezt a monodrámát a történelmi hűséghez ragaszkodva írtam, tisztelegve Balassi Bálint, a költő és a katona előtt egyaránt, akiben súlyos etikai kérdések merülnek föl, perlekedik önmagával és Istennel. Tudjuk, hogyan választott. Életének egy szakaszában Albert Schweitzer is váksztás elé került, amint azt élettörténetéből, életrajzából tudjuk. O voltaképpen kivonult a romlásnak indult európai valóságból, amivel nagy humanistaként nem értett egyet. Elment Afrikába gyógyítani. Életének későbbi pillanatai során találkozott Van Gogh emlékével, aki viszont annak idején nem ment el Gauguennel Tahitibe, hanem Európában maradt, és bele is őrült a maga tisztaságába. Melyik a helyes magatartás, a „kivonulás” valamiből, amivel nem értünk egyet, vagy ellenkezőleg, a harc — akár a reménytelen küzdelem — vállalása? Menni kell-e, vagy maradni? Ki cselekszik helyesen? E két súlyos téma közé helyeztem egy könnyedebbet. Ebben hat oldalon égy keresztény néhány gondolatát írtam le, mielőtt megetették a rómaiak az oroszlánokkal. Ez arról szól, hogy mi emberek mennyire nem tudjuk elfogadni a másságot. Ami más, azt már oroszlánok elé kell vetni? Ez a kérdés a világ e tájékán, Kelet- és Ke- let-Közép-Európában mostanában sajnos nagyon is aktuális, bár egyáltalán nem az aktualizálás volt a célom. —mér Salgótarján és környéke Jegyző kerestetik • Karancskeszi. A községnek van ugyan jegyzője, most mégis másikat keresnek. Az intézkedés oka: a kényszerűség. A jelenleg hivatalában lévő személy ugyanis várhatóan február elején megválik az állásától, mivel egy számára kedvezőbb ajánlatot kapott, így a községben ismét jegyző után kell nézni. Idén pótolják a belső festést • Barna. Még a tavalyi esztendőben kezdték meg a kistere- nyei áfész tulajdonában lévő kultúrház felújítását a községben. A Társadalmi Egyesülések Szövetségének helyi csoportja jelentős munkával járult hozzá az épület belső terének szépítéséhez. Idén a tervek szerint tovább folyik a helyiségek rend- behozatala, mégpedig elsőként a festéssel, mely az elmúlt évben elmaradt. Vizsgázott a klub • Kishartván. A helyi önkormányzattal csaknem egyidős az ifjúsági klub. mely a művelődési ház keretén belül működik. A község vezetői a fiatalok közösségi életének fellendítéséhez kívántak segítséget nyújtani a szükséges anyagiak előteremtésével, a felszerelés beszerzésével. Jelenleg mintegy húsz tagja van a klubnak, ahol az óév utolsó napján tartották az első nagyobb, jól sikerült, vidám rendezvényt. Csillogó gyermekszemek Vasút- és autómodell kiállítás Salgótarjánban Érdeklődök a terepasztalok mellett Rendeletmódosítás A lakáshoz jutás támogatása kapcsán segítik azokat a házaspárokokat, akik adott határidőn belül vállalják gyermekek születését. Korábban, ha a megállapított időhatáron túl született a baba - akárcsak csak pár nappal, vagy héttel később -, nem teljesítettnek tekintették a vállalást. A Salgótarján városi ön- kormányzati hivatal módosította korábbi, erre vonatkozó rendeletét, így ha a házaspár orvosi igazolással bizonyítja a határidő utolsó napjáig a már meglévő terhességet, akkor a vállalást teljesítettnek tekintik. munkák szerzője, most készül első kötetének kiadására. A1 Ghaovi Hesna az idei országos irodalmi pályázat harmadik helyezettje. Deák Beáta jelenleg munkanélküli, erotikus témájú novellákat ír. Gregán Monika versekkel hívta föl magára a figyelmet, a fővárosi Gyógypedagógiai Főiskolán dolgozik. Hovanyecz Jenőné versei most látnak napvilágot először ebben az antológiában. Kálmán Imre a kispróza műfajában tevékenykedik, csakúgy, mint Maruzs Éva. Az antológia gazdag fekete-fehér fényképanyagot is tartalmaz, a fotók az egyesület életének kiemelkedő eseményeit mutatják be, igen gazdag válogatásban, koncepciózus szerkesztésben. Alig egy tucanyi lelkes salgótarjáni gyűjtő és a Balassai Bálint Nógrád megyei Könyvtár másodízben rendezett bemutatót vasút-és autómodellekből. A kiállítás létrehozását annak szponzorai, a Carbona Kft., Deák Gyula asztalos, a Hungária Biztosító, az IBUSZ és a Konzumbank tették lehetővé. A Magyar Közlekedési Múzeum vasút- és járműtörténeti videofilmek kölcsönzésével támogatta a szervezőket. Az egy évvel ezelőtti kirobbanó siker ösztönözte most a szervezőket arra, hogy a gyermekek örömére vállalják a rendezés önzetlen, fáradtságos munkáját. A karácsonyi szünet végéig, - tehát még január első napjaiban is - látogatható kiállítás rendkívül gazdag anyagot tár elénk. A könyvtár emeletén 11 salgótarjáni gyűjtő kincseit tekinthetjük meg a tárlókban. Ötféle méretarányú vasút- és autómo- dellel adnak ízelítőt a járműtörténet érdekességeiből. Ezek a modellek a valódi járművek pontos, kicsinyített másai. Az igazi sikert azonban a földszinti előadóteremben működés közben látható hatféle terepasztal és a dioráma aratja. Ezek a terepasztalok is különböző méretűek. Működésük azonban minden esetben az „igazi” vasút működésével azonos. A programot vasút-, és járműtörténeti videofilmek teszik teljessé. A vasút- és autómo- dell-gyűjtők, nem csupán a gyűjtéssel foglalkoznak. Modelljeik jelentős részét sajátkezűig építik, rakják össze. Ezzel és a terepasztalok tervezésével, építésével fejlesztik technikai készségüket. A gyűjtés nem csak játék, művelői jártasságot szereznek a technikatörténetben, gyarapítják műveltségüket. A kiállításon mód nyílik különböző vasút- és autómodel- lek, a terepasztalokhoz szükséges tárgyak, valamint szakkönyvek megvásárlására is. A bemutatón számos országbeli, így Cseh-Szlovák, Japán, USA, és főként német gyártmány látható. Mellettük megjelentek a hazai gyártású modellek is. A kiállítás december 9-i megnyitója óta igen élénk az érdeklődés. Napi átlagban közel félezer gyermek és az őket kísérő szülő, nagyszülő élvezi a látványt, tölti hasznosan szünidejének egy részét, ugyanakkor ismereteit is gyarapítja. A bemutató igényes megrendezése Varga István grafikus tanár munkáját dicséri. Veres Mihály
