Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

6

HETVEN ÉVE VÁROS SALGÓTARJÁN

1992. január 25., szombat

Az első polgármester

Förster

Kálmán, Salgótarján város első polgármestere 1885. július 29-én született a felvidéki Sze- pesolasziban, szülei nyolcadik gyermekeként. A család magyarországi alapítója 1777 körül vándor mézeskalács- sütő-mestermet és akadémiát - Kassán, Eperjesen és Budapesten folytatta, illetve fejezte be. 1909-től ügvvé- deskedett, mígnem egy esztendő mültán pályázattal elnyerte a pop- rádi polgár- mesteri széket. 1918 végén nem esküdött fel az

ként vetődött a Szepességbe, s Olasziban megnősült. A Szász-Coburg hercegség Neustadt nevű települését hagyta oda. Száz évvel későbbi leszármazottja, Förster Kálmán a gimnáziumot szülőfalujában, Iglón és Lőcsén végezte, majd felső fokú tanulmányait - a jogi egyeteúj szlovák köztársaságra, ezért Magyarországra került. 1919 végétől helyettesítő polgármester Újpesten. A nagy feladatot - készítse elő Salgótarján várossá válását - 1921 őszén kapta, s ő lett a város első polgármestere. 1943 utolsó napjáig töltötte be tisztét.

Salgótarján várossá válását 1908-ban Szilárdy Ödön, a település egyik akkori földbirtokosa kezdeményezte. Létre is jött a felvetés megvalósításának feltételeit kimunkáló bizottság, azonban javaslatát a háborús körülmények, a század első évtizedének végén kibontakozó mozgalmak miatt nem terjeszthette elő.

A háború befejezése, a béke- szerződés, és ami ebből következően szorosan érintette a környéket, az államhatár megváltozása miatt, 1920 után Salgótarján tekintetében is újólag vetődött fel a korábban elmaradt feladat megoldása.

Az okok: a városok esetében megmutatkozó gazdasági és költségvetési előnyök felismerése, az új közigazgatási státusszal együttjáró új intézmények létesítése és bővítési lehetősége, a járási irányítás alóli felszabadulás, és az a politikai követelmény, amely az északi határ településeit megerősíteni szándékozott. így mindezek együttesen Salgótarján várossá átalakulását kézenfekvővé tették.

1921. szeptember 21-i község képviselőtestületi ülésén tárgyaltak a feladatról újonnan, amely után a várossá válás kérelme elkerült a Belügyminisztériumhoz. Nem sokkal később a Magyar Városok Országos Kongresszusának Igazgatóját, Várhidy Lajost felkérték „a várossá átalakulás folytán szükségessé válandó városi szervezési szabályrendelet” elkészítésére.

A megvalósulás sodra a célhoz vezette a település irányítóit, a kezdeményezőket, mert: „A magyar királyi belügyminiszter úr 118446-1921. sz. rendeletével Salgótarján nagyközségnek rendezett tanácsú várossá való átalakulását engedélyezte.” 1922. január 8-i megyei hivatalos lapban Nagy Mihály alispán engedélyt adott: a polgármester, egy városi tanácsnok, egy főorvos, egy főügyész, egy főszámvivői állás meghirdetésére.

A Nógrádi Hírlap 1922. január 15-i számában arról olvashattunk, hogy a megyei közigazgatási bizottság is tájékoztatást kapott a miniszteri döntésről az alispántól. Eszerint: „Salgótarján nagyközség képviselőtestületének a törvényhatósági bizottság határozatával is megerősítette azt az elhatározását, melyben rendezett tanácsú várossá való átalakulását mondotta ki, a m.kir. belügyminiszter úr is jóváhagyta, s az átalakulással járó munkálatok már folyamatban is vannak.”

A nagyközség képviselőtestületének tagjai 1922. január 24-én rövid meghívó levelet kaptak Förster Kálmán, akkor már helyettesítő polgármester aláírásával: „Salgótarján községi képviselőtestületét és elöljáróságát van szerencsém af.hó 27-én d.e. 9 órakor az acélgyári olvasó egylet nagytermében tartandó városi képviselőtestület ünnepélyes alakuló közgyűlésére tisztelettel meghívni”.

A meghívót a virilis - a legnagyobb adófizetés - jogán a képviselők mindegyike átvette. Az elöljáróság tagjai közül az egyidőben községi bíró, Hri- csovszky András, Bodó János, Okolicsányi Lajos, Sonnen- chein Károly aláírása nem szerepelt. A választott képviselők közül a szociáldemokrata Hraskó Károly, Oczel János, Priska Dezső aláírása helyett a „távol” bejegyzést olvashattuk. Ez utóbbiak ekkor még a Tanácsköztársaság alatt viselt vezető beosztásukért, a zalaegerszegi internálótáborban voltak.

E kis „hiba” ellenére a képviselőtestület határozatképes volt, nem volt akadálya az új köz- igazgatási státusz elnyerésének.

A várossá válás ünnepi pillanatairól és eseményeiről helyszínen készült, írásos dokumentum nem maradt fenn, illetőleg mindeddig még nem került elő. A kortársi emlékezet, a megyei sajtó pár nappal később megjelent tudósítása hitelesíti az akkor történteket. Förster Kálmán szerint „január 27-én minden különös külsőség nélkül megszületett Salgótarján rendezett tanácsú városa”. A Nógrádi Hírlap részletesebb híradásából az ismeretünk is bővebb. 1922. január 27-én, a megalakult

képviselőtestület, „76 választott tagból” állt. Úgy vélem, hogy figyelemre méltó az újságcikkben foglalt adat: a hetvenhat választott képviselő „közül 35 szociáldemokrata” volt. Valószínű, a választás eredményében megjelenő tény akkor, és ott is feltűnést okozott. Ezt a feltevést igazolja, hogy csak a szociáldemokrata városi képviselők nyilatkozatát idézte a megyei lap: „A szociáldemokraták kijelentették, hogy elsősorban magyarok, és a testületi integritás alapján állnak."

A nyilatkozat mögötti reflexben nem nehéz felismerni, az elmúlt években szerzett politikai tapasztalatok negatív élményét. A megismétlődés elkerülésére, a közvélemény egy bizonyos rétegének megnyugtatására szolgálhatott e rövid nyilatkozat.

A képviselőtestület megválasztásán megjelent dr. Huszár Aladár Nógrád megye akkori főispánja. Az elmondott „szép és hatásos”, várost köszöntő beszéde, eddig még nem került elő, így nem ismerjük kifejtett gondolatait, január 28-án megtörtént a tisztújítás, - azaz a második része a közgyűlésnek. Ennek eredményeképp a polgármester lett - egyhangú szavazás után - „dr. Förster Kálmán, menekült poprádi polgár- mester, tanácsnok dr. Horváth László, Arad vármegyei másodjegyző, főügyész dr. Pollacsek Ármin ügyvéd, főszámvevő Bodó János községi jegyző, orvos dr. dementis Kálmán.”

Mindkétnapi közgyűlésen az alispánt dr. Pongrácz György főjegyző helyettesítette. A megyei törvényhatóság képviseletében dr. Paczolay Zoltán vármegyei tiszti főügyész, és Jeszenszky Kálmán apátplébános jelent meg Salgótarjánban.

A várossá válás hivatalos folyamatát az 1922. február 19-i megyei alispáni jelentésben foglaltak zárták le hivatalosan is: A közigazgatási bizottság előtt Nagy Mihály alispán úgy fogalmazott . . . „hiszem, hogy a megcsonkított Nógrád vármegye ezen új városa minden igyekezetével a csonka Magyarorkeben fog közreműködni.

A város újonnan megválasztott vezetősége - lévén, hogy már néhány hónapja itt dolgoztak -jól ismerték vállalt feladatuk nehézségeit. Ez a tény alapjaiban befolyásolta magatartásukat, nyilatkozataikat. Egybehangzóan elmondható róluk, hogy tetteiket a települést építő szándék, és a jövőbe látó tervezés motiválta a kezdetekben is. Első feladatukként a város tudatos feljelsztésével, megépítésével kapcsolatos tennivalókat fogalmazták meg. A közművesítés, a közjavak gyarapításának célja és szándéka jelent meg gyakorlatukban. Röviden és összefoglalóan: a városhoz kötődésükben az érzelem és a lehetőségek racionalitása, az egyszerűség és az érthetőség, a politikai realitásérzék és a tolerancia a felfogásuktól eltérő nézetekkel szemben, ezek határizták meg tetteiket.

Ez alapján bizton leírható: Salgótarján város fejlődése a korábbi évtizedek során végbement. a kapitalizációval jellemezhető gazdasági, modernizációs folyamatok nyomán, annak utolérése céljából, a gazdaság és az életteret jelentő város ezzel összhangban lévő felépítése érdekében indult meg.

Törekvéseik elemévé váll már a városfejlesztés indulásakor, hogy vállalt feladataik teljesítésében hittek, teljesíthetőségében bíztak. Nem pártpolitikai alapra építkeztek. Mindazokkal együttműködtek, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodtak és cselekedtek. Nem a véletlen tehát, hogy az első alkalommal megválasztott tisztség- viselői kar hosszú évekre bizalmat kapott Salgótarján polgáraitól. A munkásoktól épp úgy, mint a lakosság más rétegeitől. Törekvéseiket jól jellemezte a polgármester, Förster Kálmán egyik, alapnyilatkozata, amelyet befejezésként idézek: „

Kétségbeesésre azért nincs ok addig, amíg erőt érzünk magunkban és hitet a jövőben. És nekem a hitem erőt kölcsönöz."

dr. Horváth István

Régen és ma

Két felvételünk a múltat és a jelent idézi. Felső képünkön az acélgyári kaszinó látható, melyben a városi képviselőtestület alakuló ülését tartotta. Alsó felvételünkön a mai városháza.

Adatok a várossá válás körülményeihez

szág javára és újjáépítése érdéA 70 éves Salgótarján történetéből

Várossá nyilvánítástól a megyeszékhelyig

1922. január 27. Salgótarján képviselő-testülete az acélgyári olvasóegylet nagytermében kimondta várossá nyilvánítását.

1922. október 29. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a városba látogatott.

1923. május I. A Munka címmel megindult az első városi lap.

1923. szeptember 10. A város nagy vállalatainak segítségével ünnepélyesen megnyílt az első gimnázium.

1923. november 18. A posta előtt felavatták az I. világháborúban elesett salgótarjáni hősök szobrát, Siklódy Lőrinc alkotását.

1923. A Chorin Ferenc Gimnázium önképzőköre „Akarat" címen ifjúsági folyóiratot indított.

1923. Megalakult a Magyar Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya.

1925. január 31. A reggeli órákban a városban enyhe földrengést észleltek.

1925. február. A város vezetése elrendelte a Szilárdy-féle terület (ma: Vásártér) vásár céljaira való kisajátítását.

1925. A Tarján patak szabályozása során medrét beton és kőtömb falakkal látták el.

1925. Megjelent a Salgótarjáni Almanach első évfolyama. Szerkesztő: Szántay István.

1926. április vége: A salgó- tarjáni éhségmenet.

1926. május 4. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. leányvállalataként ismét megindult a termelés a Salgótarjáni Palackgyárban.

1926. május 25. Óriási felhő- szakadás után árvíz pusztított

Salgótarjánban.

1926. július. Laktanyaszentelés volt a városban.

1926. október. A járási-városi rendőrkapitányság zárókő, a csendőrpalota alapkő letételi ünnepségei.

1926. november 21. Az őszi országgyűlési képviselő-választások alkalmával a salgótarjáni választókerület jelöltje Sztranyovszky Sándor, a vármegye főispánja támogatására a város piacterén rendezett nagygyűlésen részt vett Bethlen István miniszterelnök és Sci- tovszky Béla belügyminiszter is.

1927. július 3. A Salgótarjáni munkásotthón felavatása.

1927. A város utcáinak elnevezése és a házaknak házszámokkal való ellátása.

1928. november 19-24. Bányászsztrájk a karácsonyi segélyért. üdülési szabadságért, a községekben lakó munkások lakbérpótlékainak emeléséért.

1929. május. Autóbuszjárat indult Salgótarján-Szécsény- Balassagyarmat között.

1929. november 5. Felépült a Rimamurányi Rt. korszerű elemi iskolája (ma: Petőfi Általános Iskola), melyet gr. Klebersberg Kuno vallás és közoktatási miniszter avatott fel.

1929. november 24. Az újonnan épült református templomot dr. Antal Géza dunántúli református püspök szentelte fel.

1929. Megjelent Domyay Béla „Salgótarján és a Karancs-Medves vidéke részletes kalauza” című műve.

1929. A közigazgatás rendezése során a település me’gyei város lett.

1930. április 12. Éhségfelvonulás.

1932. június 19. A losonci 25. gyalogezred emlékművét, Bóna Kovács Károly szobrát József főherceg avatta fel.

1933. november 5. Báthori István születése 400. évfordulója alkalmából a nevét viselő 7. honvéd kerékpáros zászlóalj laktanyája előtt felavatták Bóna Kovács Károly Báthori szobrát.

1935. október 20. Felavatták a Salgó-menedékházat.

1935. Az SBTC harmadszor is Magyarország amatőr-fut- ballbajnoka lett, elnyerte a magyar vándordíját, a Corinthián Kupát, és bejutott a Nemzeti Ligába.

1936. április 18. Elhangzott az első rádióriport Salgótarjánról.

1936. június4. A Salgótarjáni Balassa Bálint Társaság többszöri próbálkozás után megtartotta alakuló gyűlését.

1937. Megalakult a Magyar Vasötvözetgyár Rt.

1938. A SSE az 1937/38. bajnoki évben az országos vidéki bajnoki cím birtokosa lett, és ennek révén egy évre bejutott az NB-I-be.

1939. május. A Szent Jobbot vivő aranyvonat Salgótarjánban.

1939. június 21 - július 12. A

Salgótarjáni Üveggyár Rt. 1098 munkása sztrájkba lépett.

1939. A város új középiskolát kapott: 4 évfolyamos felsőkereskedelmit.

1940-41. Az SBTC visszatért az NB-I-be.

1940. október 7-25: Bányászsztrájk.

1941 május 27. Elkészült a vízvezetékrendszer.

1941 .június 14. A három város vezetőinek - Balassagyarmat, Losonc, Salgótarján találkozója Salgótarjánban zajlott le.

1942. június 21. Förster Kálmán polgármester búcsúztatta a keleti frontra ejvonuló 53/III. zászlóaljat.

1943. június 7. Az orosz harctérről hazaérkezett az 53/III. zászlóalj megmaradt része.

1943. szeptember 12. Szálasi Ferenc 40 fő jelenlétében fejtette ki nézeteit a háborúról, a kormány szerepéről.

1944. május 3. Megkezdték a zsidók gettóba telepítését Salgótarjánba.

1944. június 13. Elindult a városban összegyűjtött zsidókat szállító vonat Auschwitzba.

1944. október 31. Bombatámadás érte a várost.

1944. december 22. A katonai parancsnokság nyilvános akasztáson 2 katonaszökevényt végeztetett ki a Főtéren.

1944. december 25-26. A 2. Ukrán Front csapatai felszabadították Salgótarjánt.

1945. január 2. A város polgármesterének Kilczer Bélát, a

neves építőmestert és vállalkozót választották.

1945. január 28. Megalakult a városi nemzeti bizottság, elnöke Blanár Sándor, az MKP jelöltje lett.

1945. március 25. Rákosi Mátyás nagygyűlést tartott a város főterén.

1945. augusztus 18-20. „Sportnapokat” rendeztek az Salgótarjáni Bányász Torna Club negyedszázados fennállásának tiszteletére.

1945. augusztus 9. A városi nemzeti bizottság javaslatot tett a tér és az utcanevek megváltoztatására.

1945. november 4. Az országos képvislőválasztáson a városban az MKP érte el a legtöbb szavazatot.

1945. február 24. Megjelent Salgótarjánban Nógrád megye demokratikus heti lapja alcímen a Munkás első száma. Szerkesztő: Blanár Sándor.

1946. október 20. Rákosi Mátyás újabb látogatásán, a nagygyűlésen felvetette a megye- székhely Salgótarjánba helyezését.

1946. január 1. Államosították a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-t.

1946. június 28. A képviselő- testület ülésén elfogadták a város fejlesztési és gazdasági programját.

1946. október 26. A salgótarjáni Munkás Kultúr Szövetség a szénmedence amatőr alkotóinak képkiállítását nyitotta meg a

Kőszénbánya MADISZ helyiségében.

1946. december 1. A4 legnagyobb hazai nehézipari" üzem között állami kezelésbe vették a

Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyárát.

1946. december 25. A Petőfi színjátszó szakosztály az acélgyári olvasó egyletben ősbemutatón adta elő Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című drámáját.

1947. február 17. A Népi Kollégiumok Országos Szövetsége megalakította Salgótarjánban a Petőfi Sándor Népi Kollégiumot.

1947. március 2. A Salgótarjáni Állami Gimnáziumban megalakult az első iskolai úttörőcsapat.

1947. április 26. A város képviselőtestülete határozatot hozott a város színeinek megváltoztatására (fekete-fehér helyett fekete-vörös).

1947-augusztus 24. Választási nagygyűlésen Kádár János MKP főtitkárhelyettes tartott beszédet.

1948. március 25. Államosították a Salgótarjáni Üveggyár Rt. és a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. üzemeit.

1948. április 21. Egyesült a két munkáspárt,az MKP és az SZDP városi szervezete.

1949. április 28. Megnyílt az első városi - és egyben körzeti jelleggel működő könyvtár.

1949. december 14. A Magyar Közlönyben kormányhatározatban jelent meg:„Nógrád megye székhelye: Salgótarján”.

Balogh Zoltán történész-muzeológus