Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
2 HAZAI KÖRKÉP - KÜLFÖLD 1992. január 4., szombat aV? Kérdőjelek Lehetőség és felelősség (FEB) Január elsejétől a magyar diplomaták is bekapcsolódhattak a Biztonsági Tanács munkájába, miután Magyarország két évre az ENSZ e legfontosabb szervének nem állandó tagja lett. A premier - sajnos - drámai eseményekhez kapcsolódik hiszen a jugoszláv válság ügyében folyó világszervezeti közvetítés és tanácskozás van napirenden. Nyilvánvaló, hogy az új megbízatással új lehetőségek nyílnak a magyar külpolitikai vezetés előtt. Felelősségteljes szerep? Nem lehet vitás, elvégre olyan fórum résztvevőjévé válhattunk ezzel, ahol mindeddig - többek közt épp a minket húsbavágóan érintő jugoszláv krízis témakörében - nem nyilváníthattunk közvetlenül véleményt. Vagy gondoljunk csak arra a friss, Londonból felröppentett tervre, miszerint a BT tagországainak állam- és kormányfői rendkívüli értekezleten vitatnák meg New Yorkban a Szovjetunió felbomlásából származó problémákat. A lehetőség nagyobb, vagy a felelősség? Ezt bizony nem könnyű megmondani, hiszen a fontos doplomáciai szerep egyben kötelezettséget is ró hazánkra: olyan világpolitikai kérdésekben is határozott álláspontot kell elfogadni, amelyek eddig netán - periférikusnak nyilvánítva - mellőzhetőbbnek tűntek. Dönteni kell majd tehát számtalan esetben, résztvenni a közvetítésben, elősegíteni az ENSZ súlyának növelését. Vagyis a híres, patkó alakú tárgyalóasztalnál helyet foglaló magyar diplomaták számára csak most, a premier után következik a neheze. Szegő Gábor Bush bizakodik Washington. Az ország gazdasági nehézségei ellenére bízik abban, hogy - kemény küzdelem után - novemberben újraválasztják, jelentette ki George Bush. Az amerikai elnök egyúttal jelezte, hogy az új világhelyzetben országa jelentősen tovább csökkenti majd katonai kiadásait. Bush még karácsony előtt felvett tévényilatkozatát pénteken, helyi idő szerint este sugározták. Az előzetesen nyilvánosságra hozott részletekből valószínűsíthető, hogy az amerikai kormány további tízmilli- árdokkal csökkenti majd védelmi kiadásait, s a megtakarításokat szociális célokra fordítják a jövőben. Az árliberalizáció nyomában Igen komoly recessziót fog előidézni Oroszországban a helyi hatóságok monetáris politikája az elkövetkező fél évben. A munkanélküliség el fogja érni az ötmillió főt. A rubel stabilizálásához Oroszországnak 3-5 milliárd dolláros alapot kellene létrehoznia, ennyi pénze azonban nincs. A rubel árfolyama a szakember szerint hat hónapon belül dolláronként 150 vagy akár 200 rubelre süllyed, s legföljebb azután várható újbóli erősödése, de akkor is csak abban az esetben, ha a reform kivitelezőinek sikerül kézben tartaniuk az eseményeket. Mindezt Andrej Necsajev orosz gazdaságminiszter-he- lyettes nyilatkozta a Liberation című francia napilapnak. Hírek röviden • A nem egészen 9 milliós lélekszámú Bulgáriában körülbelül 3,1 millió embernek van munkája - derült ki a bolgár országos munkaerőbörze adataiból. A hivatal szerint Bulgáriában a múlt év végén már mintegy 500 ezerre nőtt a nyilvántartott állástalanok száma. (Korábbi statisztikai adatok szerint Bulgáriában valamivel több mint 5 millió a munkaképes korúak száma) a munka és a szociálisügyi minisztérium előrejelzése szerint idén várhatóan 700 ezerre nő az állástalanok száma. • Párizsban pénteken a Szovjetunió által hátrahagyott adósság törlesztéséről kezdődött tanácskozás a Független Államok Közösségének képviselői és a nyugati hitelezők között. Az AFP bankforrásból származó jelentése szerint a moszkvai delegációt Tomas Alibegov, a Vnyesekonombank első elnök- helyettese vezeti, és három olyan pénzügyi szakértő foglal helyet benne, akit azzal a feladattal bíztak meg, hogy szétossza az adósságterhet az egykori Szovjetuniót alkotó köztársaságok között. Nyugati részről Németország, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Dánia, Spanyolország, az Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Olaszország, Japán, Norvégia, Hollandia, Nagy- Britannia, Svédország és Svájc megbízottai vesznek részt a megbeszélésen. • Az orosz pénzügyminiszter első helyettese szerint a rubel január végére konvertibilissé válhat. Andrej Necsajev a Trud című napilapnak nyiltkozva úgy vélekedett, hogy egy dollár nem fog 200 rubelnél többet érni - jelentette a Reuter. Az illetékes elmondta, hogy a bankok és a magánpénzváltó hivatalok a mindenkori kereslet kínálat által megszabott árfolyamon fognak valutát beváltani. - Fel kell készülni arra, hogy a lakosság kezdetben pánikszerűen cseréli be rubeljét keményvalutára, de egy dollár várhatóan nem fog 200 rubelnél többet érni, majd pedig fokozatosan csökkenni fog az amerikai valuta rubelárfolyama. A jelenlegi turista árfolyam alapján egy dollár 110 rubelt ér- a múlt havi 90, és a novemberi 47 rubelt követően. A „Kíváncsiskodó” kimaradt Közöljük tisztelt olvasóinkkal, hogy Kíváncsiskodó című rovatunk a mai lapszámból anyagtorlódás miatt kimaradt. A legközelebbi választ október 6-i, hétfői számunkban olvashatják. A lengyel katonapolitika „kulisszatitkai 99 A Lengyel Köztársaság első civil nemzetvédelmi minisztere kedden tartalékos állományba helyezte Piotr Kolodziejczyk al- tengernagyot, az előző kormány nemzetvédelmi miniszterét. Jan Parys döntését azért hozta, mert elődjét felmentették állásából és rendelkezik a nyugdíjazáshoz szükséges 35 éves szolgálati idővel. Az új miniszter soha életében nem szolgált a hadseregben, végzettségét tekintve szociológus, több tudományos mű szerzője, illetve társszerzője. A lengyel hadsereg számára azonban létfontosságú kérdéshez talán jobban ért bármely elődjénél - a Központi Tervhivatalnál eddig ő foglalkozott a hadsereg pénzügyeivel. Parys kiforrott koncepcióval állt az őt meghallgató parlamenti bizottság elé. Nem hátrált meg a Független Lengyelország Konföderációja (KPN) képviselőinek támadásai elől, akik a hadsereg teljes és radikális átalakítását és a szovjet akadémiákon végzett főtisztek eltávolítását követelték. A megkezdett reformok folytatása mellett foglalt állást olyan tempóban, amely nem veszélyezteti az ország védelmi képességeit. Ami a'Moszkvában végzett tábornokok ügyét illeti, csupán egy kérdéssel válaszolt a felvetésre: Akkoriban vajon hová máshová mehettek volna katonai szakmát felső fokon tanulni? Parys minisztersége elsősorban a KPN szemében szálka, amely saját vezetőjének, Leszek Moczulskinak szánta e tárcát. Moczulski a tábornokok leváltásán túl egy új katonai koncepciót kívánt bevezetni, rossz gazdálkodással vádolta a hadsereg vezetését, szemükre vetette a felesleges központi apparátus felduzzasztását és főleg azt, hogy védtelenül hagyták az ország keleti határát. A hadsereg szóvivője állításaival szemben a tényekre hivatkozott: 50 százalékkal kevesebb pénzből a drasztikusan le- csökkentett létszámú hadsereget sem lehet korszerű fegyverekkel ellátni; a központi apparátus aránya Európában a legalacsonyabbak közé tartozik; az ország keleti határát pedig a veszéllyel arányos mértékben biztosítják, de nagyarányú csapatátirányításokról nem lehet szó, mivel egyetlen hadtest áttelepítése 2 billió zlotyba kerül. Varsói megfigyelők úgy vélik: míg a belpolitikában Lech Walesa államfő szabad kezet adott az új kormánynak, az cserében biztosította a kül—, a katona- és a pénzpolitika folyamatosságát. Tűzszünet és harcok Horvátországban Péntek este hatkor teljes tűzszünet lépett életbe Horvátországban. Az erről szóló megállapodást csütörtök este a hadsereg részéről Andrija Raseta tábornok, horvát részről pedig Gojko Susak védelmi miniszter írta alá Szarajevóban. Este ugyanakkor légiradó volt Zágrábban és jugoszláv hadsereg harci gépei Fiume ipari negyedeit támadták. A tűzszünetet illetően mindkét fél kötelezettséget vállalt arra, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják a fegyvernyugvást földön, tengeren és levegőben egyaránt. A tűzszünetet azonban még alá sem írták, amikor Zeljko Raznatovic Árkán kapitány, a szerb önkéntes gárda parancsnoka arról beszélt a belgrádi televízióban, hogy ,.hazug” fegyvernyugvásra nincs szükség, s Horvátország csak fegyverkezésre használja a tűzszüneteket. Mint a szarajevói televízió csütörtökön este jelentette, a jugoszláv hadsereg gépe Fiume ipari negyedeit és a város környékét támadták. Este légiriadó volt Zágrábban, fokozódott a harcok hevessége Nyu- gat-Szlavóniában. A belgrádi televízió ezekről a harci cselekményekről nem adott hírt, viszont beszámolt arról, hogy támadás érte Knint. A horvát erők állítólag nyolc gránátot lőttek ki a városra, amelynek lakói az óvóhelyre vonultak, s jelenleg is ott tartózkodnak. Károlyvárosnál is tüzérségi párharc volt, a városközpontot is lőtték a hadsereg alakulatai. Zágrábi rádiójelentések szerint a jugoszláv hadsereg péntekre virradó éjjel is folytatta támadásait horvátországi városok ellen. A DPA közlése szerint a szövetségi légierő kora hajnalban bombázta a nyugatszlavóniai Daruvárt. s a köztársaság északnyugati területén több városban is légiriadót rendeltek el. Titkos dossziék Bulgáriában nyilvánosságra hozta egy napilap annak a szigorúan titkos belügyi és állambiztonsági utasításnak a fénymásolatát, amellyel 2 évvel ezelőtt elrendelték a belügyi archívumok egy részének a megsemmisítését. A Podkrepa című szófiai napilap pénteki számának első oldalán hozta nyilvánosságra a dokumentumot. Ebben Sztojan Szavov akkori belügyminiszter-helyettes kezdeményezte, hogy állítsanak fel országszerte különleges belügyi bizottságokat, amelyek a titkos archívumokban meghatározták a megsemmisítendő iratok, személyi kartonok, ügynöki nyilvántartások körét. Ezek a bizottságok döntöttek arról, milyen dokumentumokat őrizzenek meg mikrofilmen, hol tárolják azokat, mi legyen a konspirativ találkozók helyszíneként szolgáló belügyi lakások sorsa, milyen bel- és állambiztonsági ügynökök kartonjain használjanak fedőneveket. A dokumentum szerint például megsemmisítették mindazokat a dossziékat, amelyekben a Bulgáriában működő jogi személyekkel (közöttük nagykövetségek, képviseletek, cégek) kapcsolatos információkat gyűjtötték. A nyilvánosságra hozott dokumentumot aláírta Atanasz Szemerdzsiev akkori belügyminiszter is, aki jelenleg köztársasági alelnökként tevékenykedik. Megszólal a szovjet kémek főnöke: Vlagyimir Sebarsin Évekig csak a legközelebbi munkatársai ismerték (Ferenczy-Europress) Leonyid Vlagyimir Sebarsintól, a külföldi szovjet kémek főnökétől egykor úgy féltek a nyugati titkosszolgálatok, mint ördög a tömjénfüsttől. Ő volt az úgynevezett „fekete propaganda és a gazdasági kémkedés” fő specialistája. A „fekete propaganda” lényege: dezinformációs célokból készített hamis dokumentumok elterjesztése a világban. Ezt az eszközt a KGB, a szovjet titkosszolgálat elsősorban a harmadik világ országaiban használta előszeretettel. Igen sikeres módszer volt, amellyel sokszor sikerült felbőszíteni az adott országok államfőit a CIA ellen. 1987-ben például bejárta a világot William Casey, a CIA főnökének hamisított levele, amelyben arról van szó, hogyan lehetne megingatni az akkori indiai miniszterelnök, Indira Gandhi uralmát. 1988-ban egy másik hamisított okmány az ENSZ Biztonsági Tanácsának szólt, és az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan adott benne tanácsokat arról, hogyan lehetne destabilizálni Panamát. 1989-ben a dél-afrikai külügyminiszter, Botha állítólagos levele érkezett meg az amerikai State Departmenhez, amelyben a levélíró katonai, kémelhárítási és gazdasági egüttműködésre hivatkozik az Egyesült Államokkal. De Sebarsin propaganda- „boszorkányhálójából” származtak azok a képtelen hírek is, hogy az amerikaiak mesterségesen AIDS-vírust állítottak elő, majd pedig megölettek latin-amerikai gyerekeket, és a különböző szerveiket átültetésre használták fel. Sebarsin a világ minden táján sűrű kémhálózatot épített ki, de már ügynök korában is jelentős szerepet játszott a Szovjetúnió külpolitikájánk alakításában. Indiai kiküldetése idején az ő hatására hagyta abba Indira Gandhi intenzív támogatását, de Sebarsin ott volt 1979-ben az afganisztáni elnök, Amin kabuli palotájának ostromakor is. Erről egyik beosztottja, Valentin Bra- terskij, aki annak idején szintén afganisztáni ügynök volt, így számol be: „amikor megérkeztünk Afganisztánba, nem tudtuk mi a feladatunk. De amikor belekerültünk a véres eseményekbe, akkor már nem volt visszaút. Aki nem teljesíti a parancsot, biztos, hogy katonai törvényszék elé állítják, és lelőtték volna. Afgán egyenruhában rohamoztuk meg az elnöki palotát, és az volt a parancs, hogy öljük meg az elnököt. Rettenetes vérfürdő következett, amelynek során meghalt sok száz katona, és Amin 8 éves kisfia is. Azzal indokolták akciónkat, hogy Amin összejátszott az amerikaiakkal... ” A volt NDK-s kémfőnökkel Markus Wolffal való jó kapcsolatok is közrejátszhattak abban, hogy Sebarsin éppen egy német újságnak, a Bild am Sonn- tag-nak volt hajlandó életében először nyilatkozni, sőt a lap munkatársát - habár nem szívesen - de a lakásába is beengedte, s még ahhoz is hozzájárult, hogy fényképeket készítsen róla, a feleségéről és a lakásról. Egy piros - 80 lóerősből 200 lóerőssé átalakított - Volga ment az újságíróért: már a kocsi is megért egy „misét”, hiszen volt benne - természetesen - telefon, de még egy komputer-vezérlésű készülék is, amely folyamatosan kódolt, üzeneteket közvetített mindzoknak, akik azt értették is. A kocsi a moszkvai Cserszkaja utcában egy nagy épület előtt állt meg. A szemben lévő házban lakik Borisz Jelcin. Sebarsinék házába nem könnyű bejutni: számkombinációra nyílik a kapu, belépve a portán monitorokon figyelik a folyosókat, és a látogatót a KGB embere kíséri fel a megfelelő lakásba. A szürke vasból készült lift az ötödiken áll meg. Az ajtóban borvörös kötött pulóverbe, fehér ingbe és szürke nadrágba öltözött szikár férfi áll: Leonyid Vlagyimir Sebarsin. A lakás moszkvai viszonylatban nagynak mondható - három szobás - és tele van emléktárgyakkal a világ minden tájáról. „29 éven keresztül szigorúan titkos kategóriában nyilvántartót ügynök, majd pedig kémfőnök voltam. Ez azt jelenti, hogy senki sem ismerhette a nevemet, és soha sem készülhetett rólam fénykép. A külföldi felderítés első embereként még a KGB belső használatú irataiban sem szerepelhettem név szerint. Még a rokonaim, sőt a saját ve- jem sem tudta, hogy mi a foglalkozásom.” Hivatalosan Sebarsin a külügyminisztérium tudományos munkatársa volt. „így aztán talán meg tudják érteni, hogy zavar a látogatásuk” - teszi hozzá őszintén a kémfőnök Sebarsin rendkívül intelligens férfi, aki angolul, hindiül és urduul is kitűnően beszél. Nem csoda, hiszen hosszú évekig kém volt Pakisztánban, Indiában, Afganisztánban és Iránban, míg végül kinevezték főnöknek a moszkvai központba. Sebarsin 12 év alatt brilliáns karriert futott be, amelynek csúcspontja - igaz, hogy csak 24 órára, az 1991 augusztusi moszkvai puccs után - maga a KGB-főnökség volt. Ennek során igen sok konkurenssel kellett megvívnia harcát, de az is igaz, hogy az évek során folyamatosan elkápráztatta a külföldről hazaküldött jelentéseivel a szovjet nomenklatúra legfelsőbb köreit is. A családjában Leonyid Vlagyimir az első, aki ilyen pályára lépett. A nagyapja halász volt, az édesapja cipész, ő pedig eredetileg diplomata. Csak 1962-ben lépett be a titkosszolgálathoz: amikor Pakisztánban úgy találta, hogy a KGB tele van intelligens emberekkel - és ez kimondottan imponált neki. Sebarsint ezután Moszkvába rendelték, és alaposan kiképezték. 1971-1979-ben Indiában dolgozott, majd Afganisztán következett. Igen izgalmas időszakot töltött 1979-től 1983-ig Iránban is, ahol titkos feladatokat hajtott végre." Ebben az időben történt, hogy az egyik embere átállt az angol titkosszolgálathoz, és rengeteg fontos adatot kiszolgáltatott. Sebarsin ma már meg sem tudja mondani, hány külföldön dolgozó szovjet kém volt a beosztottja.’ Vagy nem akarja, mert azt is hozzáteszi, hogy „pontos számokat és adatokat nem vagyok hajlandó elárulni”. Ennek legfőbb oka, hogy nem akarja veszélybe sodorni volt munkatársait. De azt elmondja, hogy „a legnehezebb feladat az emberek irányítása volt: meg kellett találni a kémkedésre legalkalmasabb embereket, és azokat is meg kellett tartani.” Arra a kérdésre, hogy hányán álltak át volt munkatársai közül a másik oldalra, Sebarsin szomorúan válaszolja: „Kuzihkin volt számomra a legnagyobb csalódás. Ezenkívül négy közvetlen beosztottamról derült ki, hogy hülyék, kettő pedig lelépett. Szerintem ez nem túl rossz arány, ha az ember közel 30 éven keresztül dolgozik a titkosszolgálatnál.” Sebarsin soha nem tartozott azok közé a főnökök közé, akik az íróasztal mellől irányítják birodalmukat. Ellenkezőleg, a kémfőnök állandóan úton volt. Hol Bécsben, hol Berlinben, Budapesten vagy Londonban találkozott a legjobb ügynükeivel. Sebarsin szakértő a találkák megszervezésében. „Fél órával napfelkelte, vagy naplemente előtt a legjobbak a fényviszonyok a titkos találkozásokra. Egy héttel azelőtt már megérkeztem az adott városba, és sétáim során kerestem meg a legjobb helyet. A legalkalmasabb egy parkban egy pad. Azonban soha nem adtam találkát senkinek autóban, hiszen egy járművet mindig érhet baleset, és akkor lebukhat az ember. Ezt a munkatársaimnak is szigorúan megtiltottam - sőt ezt a hibát soha nem is bocsátottam volna meg nekik.”
