Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. január 20., hétfő SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Hol van a pénz? Nyereséggel zárt a cég - írtuk egy korábbi lapszámunkban a szécsényi erdészet elmúlt évi számvetése kapcsán. Felfigyelt erre egy olyan érintett, aki valószínűleg erdészeti munkát vé­gez. Tollat fogott, s levelében megjegyezte: a dolgozók ezt a nyereséget nemigen vették észre. Mások - még a munkanélkü­liek is kaptak karácsonyra egy kis pénzt, míg az erdészetiek fi­zetést se nagyon - panaszolja a levélíró, s mintegy elrettentő példaként megemlíti a 4700 forintos keresetét, s mellé pedig a minimálbér ennek dupláját kitevő összegét. Pozitív mérlegről az Ipoly vidéki Gazdaság tíz egysége közül nem mindegyik számolhatott be, a fenti pluszpénz csakis a szé­csényi erdészetre értendő - válaszolta az illetékes, hozzátéve, hogy a kereset bizony nagyon alacsony. Csak a szállítók kap­nak kicsivel többet a 4700 forintnál. Órabér és munkaerőgond nincs náluk, teljesítmény utáni bérezés viszont igen. A kép bizony - a nyereség ellenére sem - csalogató. Az er­dei munka pedig egyáltalán nem könnyebbedett: gyakran télvíz idején is neki kell vágni a domboldalaknak, mert a fák ápolásra szorulnak. Mégis, még az asszonyok között is akadnak, akik vállalják. Egyrészt azért, mert megszokták, másrészt: nehéz lenne váltaniuk. A baj csak az, hogy ők középkorúak, idősebbek, kérdés te­hát: ilyen körülmények mellett lesz-e utánpótlás? (Mihalik) Minden hetedik lakos könyvbarát Gond(olat)ok a könyvtárban A gazdasági válság kiterjedé­sének mi más is látná először a kárát - mint a kultúra. Pedig egy szóval sem lehet azt állí­tani. hogy nincs rá igény, hiszen Szécsényben és környékén minden hetedik lakos tagja a Krúdy Gyula Körzeti Könyv­tárnak. Fasching Károlynét, az in­tézmény vezetőjét nagy munká­ban találtuk hivatali szobájában: éppen a tavalyi adatok összesí­tésén dolgozott munkatársaival. Rögtön meg is tudhattuk tőle, hogy az elmúlt évben több mint 12 ezer látogató, 38 ezer kötetet kölcsönzött innen. Szintén na­gyon sokan éltek a folyóirat ol­vasás lehetőségével, és a gaz­dag könyvállomány mellett két­ezer, különféle hanglemez is az érdeklődők rendelkezésére állt. kényszerülnek tehát az érdeklő­dők. Ezért a nagy látogatottság. — Közismert a kulturális közintézmények lehetetlen anyagi helyzete. Mi a helyzet ezen a téren önöknél? — A szécsényi önkormány­zat talán még erején felül is tá­mogatott minket. Tavaly száze­zer forintot kaptunk tőlük, mégis csak kevés új könyvet tudtunk vásárolni, pedig a saját megtakarításainkat is erre köl­töttük. Sajnos anyagi lehetősé­geinkhez mérten nagyon drágák a könyvek. Szerencsére a ré­gebbi kiadású művekből, és a kötelező olvasmányokból nagy­részt ki tudjuk elégíteni az igé­nyeket. — Milyen programokat szer­veztek az utóbbi időben? A Krúdy Gyula Könyvtárban tavalyi élénk volt a forgalom. — Minek köszönhetik ezt a tekintélyes forgalmat? — Annak, hogy a környező községekben jelentős vissza­esés mutatkozik. . . Az önkor­mányzatoknak - érthetően - vannak nagobb gondjaik is, mint a helyi könyvtárak ügye. A főfoglalkozású könyvtárosok­ból tiszteletdíjas, félállásban foglalkoztatott dolgozók lettek -éppen ezért nagyon sok múlik rajtuk. Például Nógrádmegyer- ben és Varsányban szép ered­ményeket értek el, de Nógrád- szakálban és Rimócon 100 szá­zalékos a visszaesés! Ezt úgy kell érteni, hogy tavaly egész évben még csak ki sem nyitott az ottani könyvtár! Szécsénybe — A közelmúltban B. Hor­váth István előadóművész est­jén vehettek részt az érdeklő­dők, és hallgattak meg egy cso­dálatos válogatást a XIX. szá­zadi költők műveiből. Ez a programunk eljutott Varsányba és Nagylócra is. — Idén vajon sikerül-e meg­őrizni a magas látogatottságot? — Valószínűleg igen. Az ok­tatási intézményekkel nagyon jók a kapcsolataink - a könyv­tárismeret az általános iskolai alsó tagozatban tananyag - és attól tartok, hogy városunk kör­nyékén sem fog különösebben javulni a közművelődés hely­zete. F.Z. Vincze István üzemvezető a zsömle alapanyagának minőségét ellenőrzi (Rigó Tibor felvétele) A legjobbak átpártoltak a konkurenciához Szakemberhiányról panaszkodik a sütőüzem Vincze István a Nógrád me­gyei Sütőipari Vállalat szécsé­nyi üzemének a vezetője. Nagy hozzáértéssel és szeretettel be­szél a szakmájáról, és arról, hogy a szécsényi pékség termé­keit nemcsak a megye mintegy nyolcvan üzletében, hanem még Budapesten is megtalálhatják a vásárlók. Tőlük szállítják a ke­nyeret jó néhány óvodába és is­kolába is. — Milyen márkákat gyárta­nak? — Sió, Erzsébet, egykilog- rammos Palóc vekni, és tepsis kenyér készül nálunk. Ezenkí­vül a megyében csak mi sütjük a különleges, fűszerezett Gere­cse kenyeret, ami Balassagyar­maton és Salgótarjánban is kap­ható. Emellett természetesen különféle péksüteményeket: kiflit, zsömlét, duplazsömlét, cipót is csinálunk. — A közelmúltban számos kisebb, magántulajdonban lévő pékség kezdte meg a működését. Hogyan érinti ez a sütőipari vállalatot? — A termelés bizony alapo­san visszaesett! Csak Szécsény­ben, és közvetlen környékén öt maszek pékség üzemel pillanat­nyilag. Régebben három mű­szakban kellett dolgoznunk, most meg két műszak is bőven elég. Sokkal nagyobb gond az, hogy a legjobb szakmunkásaink átpártoltak a konkurenciához! Persze meg tudom érteni őket, hiszen ott jobban kereshetnek, bár panaszra nekünk sincs okunk. —-Milyen az utánpótlás helyzete? — Egyenesen katasztrofális! Tavalyelőtt három, tavaly pedig két dolgozónk ment nyugdíjba, képesített szakmunkásunk na­gyon kevés van, tanulónk pedig egyáltalán nincs. Nemcsak ne­künk vannak gondjaink: tud­tommal a megyében sem sokkal jobb a helyzet. Egyébként har- minchatan dolgozunk itt, és nagy szükségünk lenne munka­erőre, de szakembert nem tud­nak közvetíteni! — A Salgótarjánban gyártott kifli - enyhén szólva - kívánni­valókat hagy maga után. Vajon mi ennek az oka? — Nagyon összetett a prob­léma. Sok függ az üzemtől, a liszttől.. . Mi egyébként Kar­cagról hozatjuk a lisztet, mert a a nógrádi búza minősége nem a legjobb. — A mennyiségi visszaesés ellensúlyozására van-e lehető­ség új termékek bevezetésével? — Igen. Terveink szerint rá fogunk állni a finomsütemé­nyek készítésére, mert azokat a megyében' CS'ak' Salgótarjánban gyártj-ák. — Hogyan érinti a privatizá­ció az NSV-t? — 1992-ben várható változás üzemünk életében is, de konkrét dologról egyenlőre nem tudunk. Nem tartozik ugyan a kérdés­hez, de egy igazságosabb adó- és társadalombiztosítási rend­szerre nagy szükségünk lenne. Közismert ugyanis, hogy aki becsületesen fizeti, annak könnyen rámegy a nyeresége. . . Faragó Zoltán Nem kell már a fakanál A varsányi Kitris István há­rom évvel ezelőtt foglalkozást váltott: fakanalakat kezdett el készíteni. — Ahhoz képest, hogy napi 15 órát is dolgoztunk a felesé­gemmel - mondja Kuris úr - nem fizettek valami jól... Saját kezűleg készítettem el a szük­séges famegmunkáló gépeket. A termékeink kilencven száza­léka nyugati exportra ment: használják a mi fakanalainkat világszerte. — Hogyan kezdődött? — Három évvel ezelőtt az Erdei Termékértékesítő Vállalat vette át az árút, és ők szállítot­ták nekem a szükséges alap­anyagot is. De pár hónapja na­gyon lecsökkent a kereslet. Az okát nem tudom. Talán már túl sokan fakanalaznak. — Mennyi pénzt kapott az el­készített darabokért? — Mérettől, típustól függően 2-2,50 forintot. A közvetítők persze jó pénzt vágtak zsebre, de akkoriban rengeteget dolgoz­tunk, így megéltünk belőle. Manapság 6-7 ezer forint jöve­delmet érhetnénk el havonta, de ennyiért nem érdemes beindí­tani a gépeket. — Mihez kezd most? — Tervezem egy faeszterga beindítását, dehát - legyint le­mondóan - inkább megpróbá­lok kimenni Nyugatra. Dol­gozni akarok mindenképpen. Talán ha a vállalkozói igazol­ványt kiváltanám, akkor jobb lenne, viszont az alapanyagot magamnak kellene beszerez­nem, s ma már ez is nehezen megy. Elkeserítő a helyzet.. . Sajnos, mint annyiszor, ez esetben is az kapta a tortából a legvékonyabb szeletet, aki a legtöbbet dolgozott érte. A kü­lönbözet szépen eltűnt az átve­vők, felhajtok, viszonteladók és Inkább megyek Nyugatra eladók pénztárcájában. Ami még ennél is fájóbb: Kuris Ist­ván tányérjáról ma már az a vé­konyka tortaszelet is hiányzik. Szaktanfolyam a nemzetközi fuvarozáshoz Még a múlt év novemberében született az a rendelkezés, miszerint azoknak a magánvállalko­zóknak. akik a nemzetközi fuvarozásban továbbra is részt kívánnak venni, el kell végezniük egy szaktanfolyamot. Szécsényben a városi művelő­dési centrum hamar felismerte a lehetőséget, s el­kezdte a szervezést. Hogy a nógrádi vállalkozók­nak - akik összesen huszonhatan vannak - ne kelljen még az utazási költségekkel is terhelni a pénztárcájukat, elindították a tanfolyamot. Jelentkezők szép számmal akadtak a városkör­nyékről és távolabbról is. Az oktatás még tart, je­lenleg hetenként - főleg hétvégeken, illetve néha más napokon - találkoznak. Jogi, kereskedelmi, vám, számviteli, adózási ismereteken kívül pél­dául földrajzot is tanulnak. A tanfolyam lebonyo­lításához a helyi IPOSZ is segítséget nyújtott. Ha­sonlóan sikeres kezdeményezés volt nemrégiben a veszélyes anyagok szállításával foglalkozó tan­folyam is. m.j. Klub és gondozási központ Nógrádmegyer. Tizennyolc egyedül élő idős helybelinek ad otthont a községben működő idősek klubja. Az önkormányzat tartja fenn, évről évre növekvő költséggel. Tavaly csaknem 1,2 millióba került a működtetése. A klubra épült a szociális étkez­tetés, a házi gondozás is, melyet egyre többen igényelnek a hely­beliek közül. Agyhoz kötött, mozgásukban korlátozott sze­mélyeket látnak el ennek kere­tében. Az idősek egy része ugyanis a legnehezebb körül­mények között sem akar kisza­kadni környezetéből, s inkább vállalja a magányos órákat. Szécsény és környéke Nem lesz helyi adó • Nógrádsipek. Nem kell új, helyi adót fizetni ebben az év­ben a község lakosainak. A pénztárcakímélő elhatározás kapcsán azonban tudni kell azt is, hogy az idei községfejlesztés lehetőségei nem érik el a tavalyi szintet. Viszont - mivel irreális elképzeléseket nem dédelget­nek - az önkormányzat bízik abban, hogy ezt az évet is sike­rül pozitív mérleggel zárni. Mi legyen az úttörőházzal? • Varsány. A település általá­nos iskolájának úttörőháza - egy nagyobb méretű faház - je­lenleg kihasználatlan. A község vezetése nem feledkezett meg a további sorsának rendezéséről, azonban szeretné, ha továbbra is az intézményé maradna, hi­szen a megépítését a szülők anyagiakkal segítették. Ezen kívül az iskola pályázaton is nyert ehhez egy összeget. Hogy milyen célra használják a továb­biakban a házat, még nem dőlt el, viszont van olyan terv, mely szerint elvinnék a községhez tartozó Tábpusztára, ahol üdü­lőterület kialakítása van kilátás­ban. Gyarapszik és fogy ... • Rimóc. Hatvanegy vállalko­zást tartanak nyilván jelenleg a faluban. Tavaly tíznél több vál­lalkozói igazolványt adtak ki, viszont előfordult néhány olyan eset is, amikor visszaadtak ilye­neket. így kezdődött ez az év is: januárban eddig ketten mondtak le engedélyükről. Megnyílt a konditerem • Szécsény. A városi művelő­dési és ifjúsági centrum kondi­cionáló teremmel gazdagodott. A január első felében megnyílt helyiség Oláh József és Velenc- zei Norbert segítségének kö­szönhetően jól felszerelt lett, így a testépítők változatos sze­rekkel erősíthetik izmaikat. Adakozók kerestetnek • Kndrefalva. A súlyos, kö­zérdekű problémák megoldása újabban gyakran kényszeríti az érdekelteket alapítvány létreho­zására. A helyi önkormányzat alapítványa idősek klubja létre­hozását, az iskola üzemeltetését és felújítását, valamint a szociá­lis védőháló kiterjesztését fogja szolgálni. A százezer forintos alaptőke azonban minderre ke­vés, ezt feltétlen gyarapítani kell. Önkéntes adományokat várnak mindazoktól, akik tenni szeretnének valamit ezen célo­kért. Buszmegálló épül • Ságűjfalu. A Zrínyi és a Pe­tőfi út lakosait érinti leginkább a községben most készülő fedett buszváró. A kis építményhez szükséges anyagok beszerzé­sére mintegy ötvenezer forintot költ a település vezetése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom