Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
6 VALÓSÁG ÉS TÁRSADALOM 1992. január 18., szombat Több út a pedagógiában is Az utóbbi időben megmozdult a szinte kövületté merevedett iskolarendszer. Alkotó műhelyek szerveződnek azzal a szándékkal, hogy bizonyítsák: a pluralizmusnak van lét- jogosultsága a pedagógiában is. A közelmúltban a helyzetet és a törekvéseket jól kifejező Több út... címmel rendeztek a pedagógiai innovációs műhelyek képviselői, mintegy félezer érdeklődő részvételével országos tanácskozást Budapesten. Megyénkből Nagyoroszi, Bátonyterenye, Pásztó és Salgótarján iskoláinak képviselői vettek részt. Mihály Ottó, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központjának igazgatója tartotta a bevezető előadást „Az iskola humanizációjának szükségletei és lehetőségei” címmel. — A pedagógiában is szakítanunk kell a „mindenkinek jó egyetlen út” teóriájával. A személyiségfejlesztő utak kijelöl- kése illetve megválasztása nem lehet csupán állami privilégium, hanem - a pluralizmus és a humanizmus szellemében - szerepet kell juttatni ebben a szülőnek, a pedagógusnak és az érintett gyereknek is. Egyik pedagógiai irányzat sem zárhatja ki a másikat, és nem helyezheti magát az „egyetlen jó” pozíciójába -emelte ki a jeles szakember. A szakmai napon sorra bemutatkoztak a hazai alternatív műhelyek. így - többek között - a Waldorf iskola és óvoda, a Fre- inet-módszer, a Jéna-plán, a konfliktus-pedagógia, a projekt módszer, az erdei iskola, a saját élményű tanulásra építő pedagógia és a magyar Gesamtschule képviselői. Ez utóbbi bemutatkozásánál nagy érdeklődést váltott ki a salgótarjáni Petőfi Sándor iskola 12 évfolyamos modellje, és az azt bemutató reprezentatív kiállítás. — Hogyan sikerült elérniük, hogy a kiállításon részt vegyenek, és ott külön blokkot kapjanak! Czene Gyula iskolaigazgató: — Mint az OKI tudományos kutatói által menedzselt iskola kaptunk meghívást az Iskolafejlesztési Központtól, és az „Iskolatársulás 12” néven immár országosan is ismert iskolaszövetséget képviseltük. Most már szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy modellünk iránt minden várakozást felülmúló érdeklődés mutatkozik. „Talán nem véletlen, hogy a TV is a mi kiállításunkat mutatta be és a rádió „Mérleg” című műsora számára is riportot készített velünk. Az elmúlt hónapokban csaknem húsz iskolából és pedagógusképző intézményből látogattak el hozzánk. Formálódnak külföldi kapcsolataink is. A német vendégek után a közeljövőben szlovákiai iskolaigazgatók egy nagyobb csoportja szándékozik megismerkedni modellünkkel. — Általában elterjedt vélemény, hogy az értelmiség bezárkózott, aktivitása jelentősen csökkent. Önöknek viszont van energiájuk, idejük és kedvük a pedagógiai alkotó munkához? — Nem vitatom, hogy az értelmiség aktivitása a társadalmi kérdésekben csökkent. Az aktivitáshoz értelmes cél és tér kell elsősorban a mikro-kömyezet- ben. Nekünk talán sikerült megtalálnunk a környezeti sajátosságainknak, érdeklődésünknek leginkább megfelelő modellt. Most még a felszálló ágban vagyunk, tény viszont, hogy hosszabb távon a szakmai tudás, a lelkesedés önmagában kevés. Az alkotó munkához idő is kell. Reménykedünk - talán nem minden alap nélkül - hogy mind a minisztérium, mind pedig az önkormányzat megadja munkánkhoz a szükséges támogatást. — Mit szólnak a szülők a speciális iskolamodellhez? — Nem szándékozunk senkire sem ráerőltetni modellünket. Hozzánk elsősorban azok írassák be gyermekeiket, akik nem hívei a korai iskolaváltoztatásnak, akik értéknek tartják a sokszínű tevékenységet, személyiségközpontú pedagógiai, az erős sportos és idegen nyelvi képzést, a természeti és népművészeti értékek tananyagként való megjelenését. Úgy tűnik, hogy nem lesznek beiskolázási gondjaink. Noha nem akarok lebeszélni senkit arról, hogy hozzánk írassa be gyermekét, de tény, hogy a városban jó iskolák működnek sokféle profillal. Van tehát „több út” Salgótarjánban is. Mi csupán az egyik választható „speciális utat” kínáljuk. Természetesen az általunk választott modellben szilárdan hiszünk, és így akarjuk is, hogy sikeres legyen. (K.M.) Keresik a közvetítő nyelvet Sok dolga van ma az egységesedő Európának. Nagy figyelmet kell fordítani a politikai és gaz^a-1 sági kérdésekre, a jogi rendezésre, új védelmi, biztonsági koncepciókra. De mindezek alapja: vajon a szó szoros értelmében megértik-e egymást az európai polgárok? A Szovjetunió maradékát képező államszövetségben könnyebb a helyzet, mint Európa soknyelvű nyugati felében. Még akkor is, ha tény, hogy a lettek, az észtek, az ukránok, a kaukázusiak és sokan mások nem szívesen használják közös nyelvként az oroszt. Az európai konferenciák résztvevői élénken keresik a leghasználhatóbb közvetítőnyelvet. A nem angol anyanyelvűek az angol egészen leegyszerűsített szaknyelvi változatát használják. A botrányos nyelvi egyveleg mindaddig közérthető, amíg fel nem bukkan egy angol. Ekkor sok külföldi ijedten összezavarodik. „Parlez-vous deutsch?” It is leider so very difficult, you know” és más hasonló mondatok bizonyítják: Európa politikai egységét könnyebb ösz- szekovácsolni, mint sok nemzet fiait rendesen angolra tanítani. A kérdés már csak azért is izgalmas, mert a kutatók szerint - hiába nyílnak egyre-másra nyelviskolák és tárul ki a világ lassan már minden náció előtt, egyre kevesebben vannak, akik színvonalasan beszélnek akárcsak egyetlen nyelvet. Sokan nosztalgiával gondolnak vissza arra a korra, amikor még cicerói latinsággal íródott minden, vagyis Európának közös nyelve volt, noha ezt akkoriban csak a tekintélyes tudós elmék birtokolták. A bennfentesek azt állítják, hogy a Közös Piac dokumetumait először „franciául gondolják ki” és csak azután fordíttatják le angolra, olaszra és németre. A jövő programja egészen más: biztosítani a nyelv határok teljes átjárhatóságát az újjonan formálódó Európában. A véres kapcsolat Magyar-amerikai író megrázó beszámolója A véres kapcsolat címmel jelent meg a The Washington Postban Les Gapay, kaliforniai író terjedelmes, megrázó beszámolója. A szerző apját még Gyapaynak hívták és fia, mint megírta, nem sokat tudott a barátságtalan, állandóan nyugtalan, egyik cigarettáról a másikra gyújtó férfiról akivel gyermekkorában egy Montana állambeli kisvárosban élt. Csak annyit, hogy a család Magyarországról származik, ahonnan a jó családból származó, polgármester apának a kommunisták miatt kellett elmenekülnie családjával 1945-ben. Les Gapay - még ifj. Gyapay Lászlóként - Magyar- országon született, másféléves korában került a szülőkkel és testvérével egy németországi menekülttáborba, ahol öt teljes évig éltek. Itt született a harmadik testvér, majd Gyapayék 1951-ben vándorolhattak tovább az Egyesült Államokba, ahol a jogi doktorátussal rendelkező apa röntgen-technikusként, az anya kórházi laboratóriumban dolgozott. Szerényen éltek, s a kisfiú nem értette, miért laknak a távoli, nyugati államban, ahelyett, hogy valamelyik nagyvárosba mentek volna, ahol ezrével él a többi magyar. Az apa 1964-ben, az anya hat Elkapkodták a lengyel Mein Kampf-ot Adolf Hitler Mein Kampfjának lengyel nyelvű kiadása a könyvpiac sikerének ígérkezik a Varsóban - megállás nélkül csöng a nácizmus alapművét kiadó nyomda telefonja, és mint a PAP lengyel hírügynökséggel közölték, az egész országból érdeklődnek náluk. A nyomda „mindössze” tízezer példányt nyomott ki, és ez a tétel néhány óra alatt elkelt a fővárosi üzletekben. A nyomda csak azért aggódik - ami miatt a krakkói ügyészség is: elképzelhető ugyanis, hogy örökre eltűnt a kiadást megrendelő kiadóvállalat. Az tudniillik - mint kiderült - nem is létezik... A rendetlenség, igénytelenség a legnagyobb akadály az olyan nagyon áhított előrevivő változások útjában. Mégha minden gondnak-bajnak orvoslására színvonalas, korszerű törvények születnek is, a bennünk lévő megszokások félelmetes lassítást eredményeznek. Tudjuk egyáltalán, hogy változni kéne magunknak is? Egy nagy építkezés tövében hat-nyolc fiatal munkás várakozik, és hatalmas kacagással fogadják a nyilván sokadszor hallott rigmust, amit egy bordó overálos idősebb szaktárs „rögtönöz” a bizonytalan járású társuk késői érkezésére. — Itt a Gyurka, nincs berúgva! — Majd be lesz egy óra múlva! Gyurka vihogva beáll a többiek közé, és jól tudja, hogy a szerényebb kora reggeli kezdés után (két féldeci, egy üveg sör) bizony ma még megszolgálja az előlegzett bizalmat... Egyszer s mindenkorra ki kell egyezni azzal, hogy a nehéz fizikai munkát végzők körében gyakran bocsánatos bűn a mindennapos lerészegedés? Egy nagy csemegebolt vezetője panaszolja, hogy egészen fiatal fiúk csapatai naponta 2-3000 forintos kárt okoznak a boltban, ha nem elég szigorú a Gyurka, Anyu meg a bölcsek köve ... figyelés, az ellenőrzés, ki- sebb-nagyobb laposüvegek, ol- csóbb-drágább italos üvegek tucatjait tüntetik el a farmer alatt. Törvényszerű-e az „utánpótlás” efféle megjelenése? A család a hibás? Az iskola? Az első munkahely? Mikor leszünk képesek végre egészséges ambíciókat, értelmes virtust szugge- rálni a gyerekeknek? Akik azt látják ma is, hogy oktató, nevelő szavaink és a valóság nincsenek összhangban. . . Elhanyagolt, rendetlen a város, a park, a játszótér, hogy egy-egy munkahelyről már ne is beszéljünk. Mocskos bűzlő teherautók vagy pótkocsijaik dekkolnak hetekig járdaszigeteken, közterületeken, alattuk folyik az olaj... Egy-egy modern iskolában olyan körülmények között ebédelnek, szoronganak a gyerekek, hogy nézni is rossz, nem leülni közéjük. A rideg műanyagedények, szürke aluminium evőeszközök állapota is lehangoló. Az ebédet felügyelő tanárnő meg sem kísérli, hogy a fülsüketítő hangzavar, lökdösődés felett úrrá legyen, Csak rákiált egy kis szőkére: Gyurka, tedd ki az ellenőrződet az asztalra. Micsoda véletlen! Ez a gyerek is éppen Gyurka! Ücsörög még néhány órát a „napköziben”, majd indul haza. Előtte a főúton felnőttek tömegei száguldanak át a piros-lámpa ellenére. Velük, utánuk megy ő is. Ahogy átér látja még, hogy mikor a lámpa végre zöldre vált a gyalogosoknak, akkor meg az autósok egyike-másika nem áll meg a maga piros jelzésére, inkább dudálnak. Lepusztult hirdető objektumok, mocskos-rendetlen zöldséges ládák rakásai figyelmeztetik a gyereket: a város szivébe ért.. . Rock-zene bömböl egy utcai árus asztalán, arrébb egy alma-hegyen kréta-felirat egy táblán: 58 forint. Jaj, csak apu részeg ne legyen megint, szurkol a fiú a lakás előtt. Apu józannak látszik, az ajtóban megkérdezi: kaptál egyest? Nem kaptam, mondja szomorúan a gyerek, de beírást kaptam, mert hangos voltam a konyha előtt. Mit hangoskodtok annyit, motyog még félálomban Apu, aztán a lebegő sportújság is kiesik a kezéből, elszenderül. Nemsokára megérkezik Anyu, és ő végre valódi kérdéseket tesz fel fiának. Nem vagy éhes? Miért nem gyújtasz lámpát, ha olvasol? Anyutól egyszerre minden más lesz! Igazi, rend- ben-való! Tiszta, valódi! Anyu az egyetlen, akinek jószavára kezet mosni is érdemes. Még komolyan tanulni is! Anyu a rendetlenség, igénytelenség legnagyobb ellenfele! Honnan van benne az a hatalmas erő, elszánás, hogy a gyerekéből, a másik emberből akkor is kihozza a melegséget, a hűséget, a jóakaratot, ha őt magát is majdnem agyonnyomja a zűrzavaros világ egyre szemtelenebb rámenőssége, anyagiassága .. . Villanyt gyújt, kenyeret szel, vajat ken a kenyérre, ellenőrzi a leckét, s mintha mit sem törődne a sok gonddal-bajjal, a szavak felfújt léggömbjeivel, a pöffeszkedő frázisokkal, a'piszkos utcákkal, s azokkal akik csak beszélnek, beszélnek, de a kisújjukat sem mozdítják ... Anyu itt van, szerencsére, még egy mosolyra is futja . . .S ettől holnap is, azután is át lehet kelni a városon, iskolán, zűrzavaron. S tisztelni lehet a reményt: Anyu kezében a bölcsek köve... Erdős István éve meghalt és Les ezután még kevesebbet gondolt Magyarországgal. Amíg pár éve otthonról két unokatestvére meg nem látogatta és fel nem keltette az érdeklődését. Végül tavaly hazautazott, hogy - a divatos kifejezéssel - „keresse a gyökereit”. Megbánta, hiszen nem számított a lesújtó valóságra. Annyit korábban is tudott, hogy apja Győr, majd Nagyvárad helyettes polgármestere volt. Arra, hogy utóbbi posztján, 1944-ben, tevékenyen irányította a zsidók deportálását és kifosztását, s ezért háborús bűnösként életfogytiglanra ítélték, csak most, csaknem félszázaddal később szerzett tudomást a máig Budapesten és Győrött élő rokonoktól. Azután elment Nagyváradra is, hogy megnézze a városházát, ahol apja annak idején dolgozott, bár a rokonok óvták attól, hogy betegye a városba a lábát és figyelmeztették: legalább a nevét ne árulja el senkinek. Az első megrázkódtatás után Les Gapay nem elégedett meg a családi közlésekkel, hanem utánanézett a történteknek. Először a budapesti zsidó múzeumban, ahol egy 1944-es újságcikkben megtalálta apja nevét: az írás arról számolt be. hogy a polgármester-helyettes bizottságot állított fel a 30.000 váradi zsidó „problémájának” megoldására, elrendelve a gettó felállítását. A fiú még reménykedett: hátha apja - balszerencsérjére - csak éppen rossz időben rossz helyen volt és nem terheli bűn. Kaliforniai lévén a Holocaust dokumentumait gyűjtő los angelesi Simon Wiesenthal Központhoz fordult - és immár nem maradt kétség. Az adatok szerint a Gyapay utasítására felállított gettóban az első héten csaknem 20.000 embert zsúfoltak össze, akik éheztek, a hatóságok még a vizet és az áramot is elzárták. A csendőrök vallatták, kínozták a foglyokat, hogy elrejtett értéke- kihez jussanak - majd június 3- re üres volt a gettó, lakóit az auschwitzi haláltáborba szállították. A Váradon történtekről, Gyapay szerepéről beszámol Randolph Braham ismert, a magyar Holocaustról szóló könyve is. A Gyapay fiút ő tájékoztatta arról, hogy apját a kolozsvári népbíróság 1946 májusában háborús bűnösként - távollétében - életfogytiglanra ítélte. Gyapay László minderről soha, semmit nem mondott gyerekeinek. Fia a váradi templomban imádkozott a haláltáborokban elpusztított zsidókért, s most könyvet ír a történetről . Heltai András Gondok és örömök Kárpátalján A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöksége mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a kárpátaljai magyarok - főleg az értelmiség - kivándorlása. - 1991-ben például mintegy 800-an választották a külföldi létbizonytalanság göröngyös útját. Távozásukkal ismét egy kis magyar közösséggel lettek szegényebbek, nemzetiségi közösségeik gyengültek. Másrészt a nagyszámban áttelepülők a magyar társadalomban is feszültségeket okoznak. A jelentős emberveszteség tovább mélyíti Kárpátalja magyarlakta településeinek társadalmi és kulturális válságát. Az utóbbi években szinte minden járásban csökkent a magyar lakosság száma, aminek legfőbb kiváltó oka éppen a kivándorlás., , in,,., ...... ...... ........ A sűrű gazdasági gondok közepette egy kellemes esemény részései is lehettek a kárpátaljai magyarok, mindenekelőtt az Ungváriak. Petőfi Sándor szobrának és a Petőfi múzeumnak a közelében új magyar könyvesbolt nyílt, amely ugyancsak a költőóriás nevét viseli. Itt azokat a könyveket árusítják jutányos áron, amelyeket a magyar Művelődési Minisztériumtól, a különböző alapítványoktól és magyar személyektől kapott a Kulturális Szövetség. Egy alkotó élet Szegedi Molnár Géza parodista színművész emlékezetes, 1985. decemberi balesete óta betegségéből felépülve aktív életet él otthonában. Rendszeresen dolgozik - különböző újságok részére ír cikkeket-készül önálló estjeire, állandóan új sanzonokat tanul és gépeli saját parodista szövegeit. Az elmúlt években készült egy önálló tv-showja, egy életrajzi ihletésű könyve, valamint egy hanglemeze, amely az elmúlt 25 év műsorainak válogatott anyagát öleli fel. Mostanában egy új sanzon rádiófelvételére készül.
