Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-17 / 14. szám
4 LÁTÓHATÁR 1992. január 17., péntek Hétfőtől: ismét erőltetett menet? Sok törvényjavaslat a T.Ház „fiókjában” (Ferenczy-Europress) Sokan nem tudják, hogy az országgyűlés belső alkotmánya, a házszabály évente ..csupán” két tanácskozás-sorozatra szólítja a parlamenti ülésterembe a honatyákat: egy tavaszi és egy őszi ülésszakra. Igaz, az előbbi február elsejétől június közepéig, az utóbbi pedig a nyári szünet befejezésétől, azaz szeptember 1-től december 15-ig tart. A megjelölt időhatárokon kívü- leső tárgyalások - legyen témájuk bármilyen szokványos is - rendkívüli ülésszakokként vonulnak be a t. Ház történetébe. Január 20-án tehát, amikor ismét benépesülnek a parlamenti padsorok, újólag rendkívüli ülésszakra kerül sor, (s a továbbiakban február elsejéig minden plénunt rendkívüli lesz). Ezúttal is bőséges a kodi- fikációs program: nyolc törvényjavaslat általános vitája szerepel az előzetes napirendi indítványban, s ezek közül a sorrendben első két téma általános vitája ígérkezik a hétfő-keddi tárgyalási napokon lezárhatónak. A javasolt - de nem végleges - tárgysorozat: 1. A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a TB Alapról rendelkező 1988. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 2. A Társadalombiztosításról szóló 1975. évi törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. 3. A családi pótlékról szóló 1990. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat. 5. A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat. 6. Törvényjavaslat az 1963. és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról. 7. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 8. Az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslat. 9. Interpellációk, kérdések. Tavaly, a tapasztalatok szerint, a felgyülemlett törvénykezési feladatokhoz mérten szűkös „időalapból” nagyon sokat fölemésztettek a napirend előtti felszólalások és az azok nyomán kibontakozott, nem egyszer személyeskedésbe torkollt, hosszadalmas viták. Ezért olyan konszenzus született, hogy a tárgysorozat előtti soron kívüli felszólaláshoz a képviselőknek - független csoportjához tartozók kivételével - meg kell szerezniük parlamenti frakciójuk hozzájárulását. Az idővel való takarékos gazdálkodásra ez évben is égető szükség lesz „lenne” a t. Háznak. A parlament „nagy fiókjában" ugyanis már jelenleg is mintegy 100 megtárgyalandó törvényjavaslat és országgyűlési határozati javaslat (kormány-előterjesztés, bizottsági illetve képviselői indítvány) gyűlt össze. Ezek között egyébként ott van egy - 176 képviselő aláírásával „súlyosbított” - beadvány, amely arra kéri a Ház elnökét, hogy már a tavaszi ülésszakon, minden más témát megelőzően, kezdődjék meg az új házszabály tárgyalása. Ami - az előjelek szerint - önmagában is jónéhány ülésnapon áthúzódó kemény vitasorozatot Ígér. A törvényhozás restanciája alapján már most bizonyosra vehető, hogy - a múlt évhez hasonlóan- 1992. is a parlament „erőltetett menetelésének” esztendeje lesz. Igy a junius 15-ig tartó tavaszi ülésszak után legalább egyhónapos ráadásra (rendkívüli ülésszakra) van kilátás. Az is megjósolható, hogy december 15-én aligha tarthatnak évzárót a Ház tagjai, mert még jócskán lesznek sürgős, 93-ra át nem ütemezhető tárgyalni valók. (bajnok) Központi téma a környezetvédelem A Magyar Tudományos Akadémia májusi, rendes évi közgyűlésén a központi előadás témája a környezetvédelem komplex vizsgálata lesz. így döntött az MTA elnöksége, miután értékelte a beérkezett javaslatokat - tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát Odze György, az MTA sajtótitkára. A közgyűléshez kapcsolódó tudományos osztályüléseken ugyancsak foglalkoznak a környezettudományok és a környezetgazdálkodás kérdéseivel. Ez egyben jó alkalmat kínál arra is, hogy a júniusi, Rio de Janeiró- ban megrendezendő Környezetvédelmi Világkonferenciára kidolgozzák a magyar nemzeti környezetvédelmi stratégiát. Odze György elmondta, hogy 1988—89—tői elsősorban a tudományos kutatás létét és jövőjét érintő kérdésekre helyeződött a hangsúly - így foglalkoztak az akadémiai törvénnyel, az alapszabályok módosításával, a tudósok rehabilitálásával, s napirenden volt a tisztújítás. A közgyűlésen most ismét lesz központi előadás, tekintettel arra, hogy e fórumok egy-egy téma sokoldalú vitájával az Akadémia életében igen jó visszhangot kiváltó hasznos hagyománnyá váltak. A társadalmi és tudományos szempontból egyaránt fontos kérdés tanulmányozását indokolja, hogy a tudós testület számára mód nyílik összefogott akadémiai állásfoglalás kialakítására. Iskolagaléria Mint a megye számos tanintézetében, így a zagyvapálvalfai Körzeti Általános Iskolában is évek-óta működik iskolagaléria. A rendszeres kiállítások sorában tegnap áz Amerikai Egyesült Államokban élő festőművésznő - Marcia Szent-Györgyi - (az elhúnyt nagy magyar tudós felesége) tárlatát nyitották meg. A kiállított műveket Patkós István Buják község polgármestere, a Szent-Györgyi Albert Alapítvány Kuratóriumának tagja mutatta be a megnyitón résztvevő, zömében gyermekközönségnek. Az érdeklődők a kiállítást január végéig tekinthetik meg. Fotó:Rigó Tibor KMLlUltlil Küldjön egy sztorit Vígjáték a Több, mint íz éve egy olyan kórház sebészeti osztályán feküdtem, ahol ma sincs külön női és férfi osztály. Az utóbbi egyik ágyán a frissen operált 40 év körüli beteget erős köhögés kínozta. Hogy minél hamarabb segítsenek rajta, diapulmonos gőzölést alkalmaztak. Mivel nem hajolhatott a megszokott módon a gőzölgő tál fölé, azt egy zsámolyra szorosan ágya mellé tették. Majd több soros lepedővel a beteget és a tálat együtt, lábától a fejéig gondosan letakarták. Elérkezett a látogatás ideje. Az egyik közeli faluból a mi betegünkhöz is jött a népes látogató csapat. Amint beléptek, a feleség bizonytalan hangon szólította férjét, aki a lepedő alatt elszunnyadt. Hogy nem jött válasz, kosarát elhajítva lélekbemarkoló kétségbeesett jajon- gással vetette magát a lepedővel Olykor két Úgy adódott, hogy éppen Budapesten tartózkodtam a televízió által is közvetített környezetvédelmi demonstráció idején. Ügyeim elintézése után Budára látogattam át, mivel vacsorára a hugomékhoz voltam hivatalos. Átsétálva a Margithí- don a Mártírok útján egyszer- csak a demonstráció kellős közepébe pottyantam. A környezetvédelmi aktivisták - főleg nők és gyerekek - géz maszkban közlekedtek az átkelő helyen. Természetesen nemcsak egy alkalommal mentek át az útkereszteződésben, - némelyek négyszer-ötször is - ezzel ugyancsak súlyt adva a tiltakozásnak. Ott álltomban egy 35-40 év körüli igen csinos asz- szonyra lettem figyelmes, akit már négyszer-ötször láttam átkelni az úttesten egy 7 év körüli fiúcskával. Mindkettőjükön géz-maszk volt s alatta jól látható volt jelszavuk: „levegőt"! Mellettem kiváncsiskodott egy 16G7 éves legény ke is, aki a járdára való fellépés pillanatában - két szotyola héjának kiköpése közben - tréfásan szólt az asszonynak: Mama, vegye le azt a maszkot s akkor több levegőt kap! Erre az asszonyka szinte lecövekelt, s megszólalt: Mama ám az öreganyád! Te szemtelen! S ezzel energikusan sebészeten letakart élete párjára. A kétségbeesett sírást csak a beteg ordítása harsogta túl, akinek műtött hasába könyökölt bele. Ez már több volt, mint amit az asszonyka el tudott volna viselni, azt hitte halottaiból támadt fel a férje és ájultan esett össze. Csörömpölve borult le a gőzölögtető alumínium mosdótál, és az ételhordóban párolgó finom leves. Pillanatok alatt összeszaladt a sebészet valamennyi dolgozója, a látogatók, sőt a járóképes betegek is. Nem tudták kinek nyújtsanak segítséget, a betegnek-e vagy az ájult feleségnek. Mire mindenki megértette a történteket, a nevetéstől többen is kisebb ápolásra, fájdalomcsillapításra szorultak. Napokig sok vidám percet szerzett az eset mindenkinek. Godó Gyuláné Salgótarján arcunk van letépte arcáról a maszkot, a földhöz vágta, a kisfiával elindult a Margit híd irányába, s közben a fiatalok modortalanságáról dohogott. Kíváncsi voltam, vajon melyik házban lakik ez a harcias menyecske. Nem kellett messze mennem, mert már az első oldal utcába bekanyarodott. Egy ott álló Trabanthoz sietett. Elővette a slusszkulcsát s a kocsi első ajtaját kinyitva, ráförmedt a mellette baktató kisfiúra - aki még mindig géz maszkban díszelgett- : Te meg vedd le azt a vacakot, ne bohóckodj itt nekem! De anyú! - így a kisfiú - azt mondtad, hogy ezt viselni kell. mert mérgezett a levegő! Az asszonyka meghökkent, s megszólalt: Itt már nem mérgezett, nyugodtan leveheted! A kisfiú engedelmeskedve levette a maszkot s az anyja felé nyújtotta, hogy tegye el. Nem viszünk haza minden szemetet, dobd el az útszélre, majd összesepri az utcaseprő! - mondta a mama. Beültek a gépkocsiba. Az induló autó óriási szürkés fehér füstfelhőt bocsátott ki magából és vidám füstcsóvát eregetve vegyült be a Mártírok útjának zajos forgatagába! Mucsi Lajos Salgótarján A losonci 23. gyalogezred a Donnál II. Borzalmas csaták, jelentős vérveszteségek A losonci tüzérosztály tüzelőállásban. (Repr.: Buda László) Az ezred alakulatai viszonylag békés, bár fárasztó vonatozás után érkeztek Kurszk körzetébe. Amikor orosz földre érkezett a katonaszerelvény, lebombázott vasútállomásokat hagyott maga mögött. A sínek melletti roncsok látványa lehangoló élményt jelentett. Ezek voltak a háború okozta első benyomások. Szntolenszk, Orel körzetében partizánok elleni harcra is felkészültek, de ilyen esemény nem következett be. így harc nélkül a szovjet repülők -ahogy akkor általában valamennyi orosz repülőgép típust megneveztek a magyar katonák, a Ráták - kísérete mellett éjszakai bombázásuk hatása alatt érkeztek meg a frontvonalba. A losonci gyalogezred az állandó harckészültség és első vonalbeli szolgálat mellett, lényegében három nagyobb csatában vett részt. 1942 augusztus 10-én volt az első támadásuk Sztorozsevoje orosz falu elfoglalásáért, amely teljesülés esetén egyben a Donhoz kijutást is jelentette. 1942 szeptember 8 és 11 között ugyanezen célból, ismételt támadást indítottak. Október 3-án halt hősi halált az ezred korábbi parancsnoka. Nagy Géza. Az új parancsnok Lászay János lett. Végül 1943. január 12-étől, a nagy orosz offenzíva idején kerültek a magyar katonák „véresen" komoly harci körülmények közé. A gyalogezred és alakulatai, a katonák 1942. augusztus 10-én estek át a tűzkeresztségen. A csapatok támadását bal- szerencsés momentum vezette, ugyanis a 23. gyalogezred zászlóaljai a saját tüzérség előkészítő tüzébe kerültek. Barta József tizedes, a szeptemberben hősi halált halt salgótarjáni nyomdász, így írta le a történe- teket:„Még meg sem indultunk, saját tüzérségünk közénk lőtt. Már csak 4-500 méterre voltunk az ellenségtől, amikor megállt a támadás. Ettől kezdve minden talpalatnyi földért súlyos árat kellett fizetni. Hullott a magyar”. A salgótarjáni zászlóalj jelentős veszteségeket szenvedett, három századparancsnoka is megsebesült akkor. A 20. köny- nyű hadosztály parancsnoka, Kovács Károly vezérőrnagy a balsiker és Jány Gusztáv, hadseregparancsnok szemrehányásai után idegösszeroppanást kapott, és a kórházba került. A szeptember 8 és 11 közötti újabb, Sztorozsevoje elleni támadást a magyar katonai vezetés — német páncélosok bevonása révén is - jobban megtervezte. A megfelelő tüzérségi és légi előkészítés után sem volt könnyű azonban a gyalogos katona feladata. Közelben a halál, a harcoló katona gondolata pedig a békés otthon körül csapkodott. Az egyik túlélő naplójában olvashattuk: „Az ember egész nap csak figyel, s a fejét kapkodja. Ami majdnem a legrosszabb, folyton gondolkodik. Te jó Isten, egy jó étel, egy kis gyümölcs. Otthon vidám élet, ősz, szüret”. A támadás azonban ha lassan is, de előre haladt. Ezek során nagy veszteséget szenvedett a balassagyarmati 23/11.. és a salgótarjáni 53/III.zászlóalj. Végül is a tűzérezred naplójában rögzítették: „IX. 11-én a 23. gyalogezred hajnalra egész hosszában megszállotta az előírt sávban a Dont.” Szeptember végére befejeződtek az úgynevezett hídfőcsaták. A csapatok az elért vonalban védelemre rendezkedtek be. A tavaszi kivonuláshoz képest felszerelésben, személyi létszámban jelentősen megcsappant ezred jószerivel megpihent, bár az erődítési munkálatok végzése további erőfeszítést igényelt a katonáktól. A viszonylagos nyugalom azonban nem volt hosszú. Újra és újra kisebb csetepaték, harci kísérletek jellemezték a szembenálló, harcoló felek magatartását. A magyar csapatok nem tudtak sokáig ellenállni a túlerőben lévő szovjet erők csapásainak. 1943. január 12-én az urivi. január 14-én a scsucsjei hídfőnél törték át harcvonalát. A 23. gyalogezred csapatai, más egységekkel együtt, a dermesztő, negyven fokos hidegben napokig vívták kétségbeesett, katonailag egyenlőtlen küzdelmüket. A losonci gyalogezred katonái szinte megmagyarázhatatlan elszántsággal állták, és két napig visszaverték a szovjet csapatok újra és újra megismételt rohamait. Kamarás Oszkár, egykori tartalékos zászlós feljegyzéseiből idézzük a következőket: „Január 13-án szerdán, megingott a front, ömlött az orosz. . . Heroikus küzdelem az áradattal szemben. . . Délután Hárs százados, zászlóalj parancsnok elcsukló hangja szól a távbeszélőbe: „A bunkerem előtt vannak az oroszok". Január 14-én, csütörtökön reggel 6 órakor viharos aknavető tűz köszönt. Olyanok vagyunk, mint a hangyák a fehér havon. Lát az orosz”. A körülzárt Kocsetovkáról kitörve még egyszer igazolták a gyalogezred megmaradt katonái - a körülményekhez képest - hősies magatartásukat. A sikeres kitörés után újra, közel 500 km fárasztó, hideggel küszködő gyalogmenet kezdődött - visz- szafelé, nyugatra. Szumitó! már vonaton tették meg az utat az első gyülekezési körzetbe. No- szovka környékére. dr.Horváth István (Folytatjuk) Az 53/1. zászlóalj bunkerje a Don-parton.
